Brassói Lapok, 1922. október (28. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-07 / 228. szám

2 oldal, 228 szám. A Belmon féle merénylet és a kormány. Hivatalos nyilatkozat a „merényletéről és az intóra kritikája a hivatalos nyilatkozatról. Egy tétovázó kommüniké. (Bukarest, okt. 5) A koronáinyi a Fü­­kelmont­éle Belchont-féle merénylet ügyében nyilatkozatot adott ki, amely­ben közölte, hogy a merénylet előké­szítésével gyanúsítottakat Jilaván elzár­ták, az iratokat a második hadtest had­bíróságához tették át, a bizonyítékokkal egyetemben. A sokáig magára váratott­­nyilatko­zat élénk feltűnést keltett és a bukaresti Aurora ez alkalomból kifolyólag epés megjegyzésekkel kiséri­ a kormány nyi­latkozatát.­­ "A kormány a magyar sajtónak a már annyit tárgyalt Figelmont d­e Bel­mont ügyben választ ad ugyan, "- mond­ja az Aurora­, d­e arra hivatkozván, hogy a vizsgálatok még nem­­­fejeződ­­ek be, ebben a válas­ban­­csupán vára­kozásra szólítja fel a magyar sajtót. Abban a kellemetlen helyzetben vál­gyünk, hogy meg kell m­ondjanunk, ez a válás® nem kielégítő. Elsősorban, mert már kés®. A ma­gyar sajtónak elég ideje volt ezt a hírt mindenfelé elterjeszteni. A román kor­m­ány három hétig hallgatott. Ezeket a híreket semmivel sem­ cá­folták meg. Miért? Mert a vizsgálat fo­lyamatban van. Helyes. De hát az első bizonyítékok alapján nem­ igazolódott be a gyanúsítottak bűnössége? S ha be­igazolódott, miért nem közöltek akkor mindjárt kommünikét? Eltelt három­ hét, s m­ost áll elől a kormány egy nevet­séges kommünikéivel, melynek értelme Sa». „ Türelem, minek siettek? A szigu­­ranca­ az összeesküvőket Jilávába küld­te, az iratokat pedig a második had­testhez. Ennélfogva a sziguranca bevé­gezte a nyomozást, mire való akkor mll a kétféle beszéd­? Az ország nem maradhat alatt a vád alatt, melyet a magyar sajtó emelt ellene. : " A kormánynak kötelessége érthető­en nyilatkozni. — Sztrájkra készülnek, a bécsi színészek. Bécsből jelentik.. A bécsi színházaknál a bér­­mozgalom kiélesedett, a színészek újabb eme­lést kérnek. A Theater an der­­Wienben a bér­­mozgalomból kifolyólag­ a zenekar már tegnap este vonakodott játszani. A kamarajátékoknál a színészek sztrájkja már megkezdődött. A megtalált levél. in A Br. L. eredeti tárcája. **» Irta: Zsoldos László. Márton már bölcsészethallgató volt, de azért m­ég mindig igen nagy gyerek. Olyan, mint egy piskóta, mondjuk, óriás kifli nagyságában lágyszívű, igazi naiv fiatalember, akinek borzasztóan ne­hezére esett­­még az a kis szigorúság is, a­m­elyet tanítványával, Solt ügyvédékt vásott gimnazista fiacskájával szemben kellett fmlutatnia. Igaz, hogy Solt dr. fe­­lesége, a szendeképű és még mindig elég­gé fiatal mária határozottan a lelkére kötötte a házitanító urnak ezt a szigorú­ságot és ez a körülmény némileg meg­könnyítette Márton számlára a máskülön­ben nehéz feladatot, miért a lelkes ifjú filozopter suttyomban fülig szerelmes volt a szép vöröshajú asszonyba, és a­mint ezt, nyugtalan éjszakáin föl-föléb­redve az álmából, nemi egyszer meg­állapította m­agában, egy mosolyáért kész lett volna a tüzbe smienni érte. Nos ,a házitanító úrnak' ugyan nem­ kellett a tüzbe 'mennie a vörös tino­sa ügy­védjéért ,hanem­ a zálogházig, odáig bi­zony eljutott a szép asszony miatt. Még­pedig nagyon egyszerűen, úgy hogy a titkolt érzelmieiből fakadó, benső kényszer nyomása alatt a rajongó törté­nettanhallgató elhatározta magában, h hogy akármi is történik vele, de Miku­­ásral ő is meglepi valami ajándékkal a tanítványa mámáját. Törik-szakad, és utána a vízözön ,d© megveszi az ajándé­kot­s A­­Mikulást Ha Imáé tűtől »nve­teges !Mikulás püspököt, némi cukorkák­­kal a hátára ragasztott kosárkájában. Előre tudta,­hogy ezért a Mikulásért okvetlenül zálogházba kell vinnie az édesapjától kapott ezüstóráját, de mindegy. Ez a tény kétségtelenül csak annál értékesebbé teszi, legalább is rá nézve, a nevezetes Mikulást. Mert így legalább tanúbizonyságát adja maga, előtt, hogy áldozatot is tud hozni az ideáljáért. Lehet, hogy Liza (gondolatai­ban már csak ilyen bizalmasan nevez­gette a­­szép asszonyt) ezt sohase­m­ fogja megtudni, hanem az nem­ is szükséges. A fő, hogy ő mlég az ezüstórájától is kész­­megválni a titkos szerelméért. Egy nappal­­Mikulás előtt, tehát Márt­­on filozopter már reggel nyolc órakor még egyszer megtapogatta zsebében az ezüstórát és nagy elhatározással elin­dult a zálogház felé. Merő véletlenség, hogy épen az e napra hajló estén vala­mi­­ismeretlen betörő, aki bizonyára is­merős volt a helyi viszonyokkal, valami módon bejutott Solt ügyvédek ruhatárá­ba és elvitte belőle, szépen összecso­­mlagolva a vöröshajú asszony egész fe­hérnemlüjét. Márton diák, ki csak este, felé volt bejáratos a házba, a nevezetes nap délelőttjén minderről még semmit semi tudott s a zálogházban a zálogos rá­csa előtt nagy lelkinyugat malmat várta, amiig bája kerül a sor. Minthogy többen álltak immár ő előtte. A­ rács előtti ácsorgók sorában volt egy jóképű urnő is, egy hatalmas Csomag fehérneművel. Csupa női fehérnemű, szépen egymásra rakosgatva, úgy, amint kikerült a szek­rényből. A szegény úrinő sokáig alkudozott jó zálogossal, mígnem végre megállapodott vele az árban. Tudniillik nemi az elzá­logosítási, hanem­ eladási árban. Szép­ fe­hérnemű volt kapott érte a zálogostól a szegény úrinő huszonkétezer koronát.. Csinos összeg sőt ilyen esetben határo­zottan,­­majdnem nagy összeg, önagy­sága izgatottan számlálta meg a bankó­kat és aztán sietve távozott. Amikor már majdnem Márton filo­­zopterre került a sor, a fiatalember szé­pen odasem topolygott a rák­isi elé és várta a maga nagy pillanatát. Azt, amikor ezüstóráját küldi a tisztítóhelyre az ő titkos szép vörös asszonyáért. És ahogy így vár, a cipője orrával kitapint vala­miit a földön. Lehajol érte, fölveszi a la­vél. Jóformán még azt sem látta, hogy levél, már­is szemébe nyilait a boríték­nak a címe:­­ »Dr. Solt Henrikttó Liza nagyságos asszonynak.« Márton filozopternek megdobbant « szive. Ah, egy levél, am­elyik a szép vö­rös asszonynak szól. Hogy kerül ide? Ő lett volna itt, vagy­­az vesztette el, aki? ... Alig várta, hogy miután elzálogosí­totta az ezüst óráját, a zálogház kapuja alatt megnézte mi­ég egyszer a levél bo­ritékát. Ah, ez a levél már megérkezett a 'ci­mlére, vagyis Lizához. 1­­ — Hogyan? Ő járt volna itten? Ejti, ez képtelenség, hiszen annyi a pénzük mint a s­zemét. * Mindegy. Azaz, hogy mégsem­ mind­egy. Hátha az a talált levél neki­ rendes utón került ide a zálogház padlójára ! Bil Márton filozopter »Ami sokat této­vázott, és imlég arra sem­ engedett időt magának, hogy megvásárolja az ezüst óra pénzéből a szép vörös asszonynak szánt Mikulást, hanem­ a zálogházból kijövet villamosra pattant és rögtön ki­utazott öt koronáért Solt ügyvédékhez. A­­férj már nem­ volt otthon, a gyerek is hólába ment, csak a nagyságos asszony volt m­ég odahaza. Meg természetesen a Cseléd, aki ravasz kétségbeeséssel új­ságolta : I — Tudja miáz a tanító úr,? Az éjj­el kirabolták a nagyságos asszony fehér­­nem­űszekrényét.! — Kirabolták!? — és a lelkes házi tar­nító lihegve szólt: ! — Mondja meg a nagyságos as­szonynak, hogy épen ebben az ügyben jövök! Fontos hírekkel!­­ Egy pere és Márton filozopter már bent volt a szépt vörös ügyvéddé háló szobájában. A drága nő éppen fésülkö­dő köpenyben állt a tükör előtt, de ha talán még az a fésülködő köpeny semi lett volna rajta, talán miérg akkor is nya­kába ugrott volna a váratlan boldogság­tól szinte megszédült házitanítónak. — Mártonka! Drága okos Márton­kai Biztos, hogy senki sem­­ hozhat ne­kem­ magánál szebb Mikulást! És amliközben galadsinná gyürkölte markában a zálogházba tett fehérnemű csomagból kiejtett ismeretlen, tilos sze­relmes levelet, hálából forró csókot nyomott a kábuló félben levő szegény naiv, szerelmes filozopter homlokára. Nemi Csuda. Azt sem­ tudja, hogy­­ütött hirtelen ahhoz a nagy szerelemi fix szegény ! Németország és Magyarország viszonya. Tíz képviselője van a németségnek a magyar parlamentben. — Senkit sem korlátoznak nemzetiségi, vagy politikai jogainak szabad gyakorlatában. Gróf Bethlen István miniszterelnök nyilatkozata a „Deutsche Zeitungéban A Brassói Lapok berlini tudósítójától. (Berlin, október 4.) A német szélső­jobboldali pártok lapja, a Deutsche Zei­­tung és ennek nyomán több németor­szági lap gróf Bethlen István minisz­terelnök alábbi nyilatkozatát közli: " A német közvéleményben a ma­gyarországi közállapotokról még min­dig meglehetős tájékozatlanság uralko­dik, ami nézetem szerint két okra vezet­hető vissza. Az első az, hogy Németor­szág gondolkodása máig sem tudott el­szakadni attól a régi ideológiától, a­mely Magyarországot mindig csak Ausz­triával együttesen tudta elképzelni, mint az osztrák magyar monarchia gaz­dasági és politikai függvényét s egyál­talában nem akar tudomást venni a füg­getlen magyar államéletről. A másik ok, mely a német közvéleménynek Ma­gyarország felöli kialakulásánál fontos szerepet játszik, azoknak a sötét erőknek az aknamunkája, amelyek mai napig sem­ szűntek meg hazug rágalmakat kovácsolni Magyarország ellen, és így nemcsak politikailag, hanem­ er­kölcsileg is igyekeznek a művelt Nyu­gat közvéleménye előtt a magyar ügyet, a magyar törekvéseket kompromittálni. Ez a rágalomhadjárat idézte elő azokat a kellemetlen eltolódásokat, amelyek a magyar belső politikai helyzet és a ma­gyar törekvések megítélésénél a német közvéleményben mutatkoznak.­­ A lezajlott választási mozgalom­­ban ismételten és a nemzetgyűlés előtt tartott beszédemben is világosan kör­­vonalaztam a magyar kormány és a ma­gyar parlamenti többség programmját, amely nem m­ás, mint a keresztény erkölcsi világnézet alap­ján álló demokrácia megvalósulása,­­minden társadalmi és emberi értéknek, amennyiben erkölcsi alapon áll, egyen­lő feltételek mellett valló szabad ér­vényesülése, az európai demokratikus eszme­áramlatokba való bekapcsolódás, jogrend és konszolidáció. Ez a Prog­ramm, azt hiszem, semmi kétséget nem hagy abban a tekintetben, hogy a hír­hedt magyar reakció, amelyről a k­ülföl­­­dön annyit írnak és beszélnek, tulajdon­képpen nem más, mint fantazmagória, amit ellenséges kezek és tollak tudato­san és meglehetősen nagy raffináltság­gal rögzítenek és mélyítenek ki. — A választások — mint ismeretes nagy többséget hoztak a kormány politikájának és teljesen igazolták­ azt a magatartást, amelyet a kormány a legutóbb lezajlott sorsdöntő esemé­nyekkel szemben tanúsított.­­ Hogy a Magyarországon élő né­metségnek miért nem­­ll egyetlen képvi­selője sem­ a magyar törvényhozásban, erre válaszom­ röviden az, hogy a magyarországi németség mint klüs­dölt­­nemzetiségi párt egyáltalán nem szervezkedett és nemi tömörült a választásokra s igy ebben a minőségben természetesen man­datáriust sem választhatott. Nem mint­ha ebben akár a kormány, vagy bárki más akadályozta volna, hanem azért, mert i­t­t ezt a magyarországi németség ma­­ga is feleslegesnek tartja, miután nincsenek olyan nemzeti követelé­sei, amelyeket anélkü­­l teljes mér­t­ékben el nem érhetne. Ellenben igenis, ettől a szemponttól függet­lenül nem egy, de tíz kitűnő képvi­selője is van a hazai németségnek a nemzetgyűlésen, akik­ éppen olyan derék és kitűnő ha­zafiak, mint amilyen jó képviselői a Ma­gyarországon élő németség nemzetisé­gi, kulturális és gazdasági érdekeinek . Nem tudom megérteni egyébként miként lehetséges, hogy a németországi alldeutsch körökben még mindig az a téves felfogás uralkodik, mintha Ma­gyarországon a németség politikai és kulturális jogai erőszakosan elnyomat­nának. A legutóbbi német birodalmi lapokban is olvastam erről. Nyilván­való, hogy ezek a hazugságok i,is abból a rágalomgyárból röppentek fel, ahonnét már eddig elárasztották a világot a Ma­gyarországról terjesztett rémhírekkel. Ezzel a váddal szemben röviden csak­ arra utalok, hogy ismételten kifejezést adtaam­ a magyar korm­ány azon elhatá­rozásának, hogy fokozott mértékben kí­ván gondoskodni a magyarországi né­metség kulturális és erkölcsi javairól és teljes politikai szabadságáról. E cél­ból a feloszlatott nemzetiségi minis®­térium helyébe a kormány a miniszter­elnökség kebelében a német lakosság részére külön kormánybiztosságot szer­vezett, amelynek hivatása az, hogy a német lakossággal állandó érintkezést fenntartva, iskolai, gazdasági és más intézmények megvalósítását kezdemé­nyezze, amelyek létesítése iránt a köz­óhaj megnyilvánul. És én biztosítom­, hogy a magyar kormány minden eset­ben, amikor ilyen óhaj megnyilvánul, azt­­nemcsak honorálni hajlandó, ha­nemi áldozatokat is kíván hozni, hogy azok kielégíthetők legyenek­.­­ A legnagyobb rövidlátás volna, ha Magyarország ma, amikor alig van­nak a trianoni Magyarországon számot­tevő nemzetiségek, elzárkóznék­, az elől, hogy a nyelvi és kulturális szükségle­teket kielégítse. — Magyarországon ma senki sem gondol arra, hogy polgár és pol­gár között különbséget tegyen és bárkit korlátozzon nemzetiségi vagy politikai szabad gyakorlásában.­­ A magam részéről rendkívül kí­vánatosnak tartanám, ha az általam itt elmondottak mélyebb gyökeret verné­nek a német közvéleményben és elosz­latnák a mesterségesen szított félreér­tést, amelynek kiküszöbölése által le­hetővé válnék, hogy a két ország erköl­csi és politikai atmoszférájában beálljon a teljes megértés és összhang. 1922 október 7. Ausztria megsegítése.­ ­(Genf, okt 5) A Népszövetségi ta­nácsán az osztrák kérd­ést eldöntötték. A garantáló­­hatalmak és az osztrák kor­mány a három jegyzőkönyvet aláírták. A hivatalnoki létszám és az osztrák kölcsön. (Bázel, okt. 5.) A Népszövetség tegnap tárgyalta az osztrák­ hitelakció kérdését. A­­hitel megadásának egyik fő feltétele az, hogy a hivatalnokok létszá­mát csökkentsék. Turattit kizárták a szocialisták. (Róma, okt. 5) Az olasz szocialista kongresszus szavazattöbbséggel elhatá­rozta a párt szétszakadását, a Turatti Ti­eves és Modigliani irányzatainak kizá­rását. Tur­a­ti kijelentette, hogy új szo­­cialista pártot alakít. i 1 'H 1 Csicserin, Lengyelország és Románia. (Varsó, okt. 5.) Csicserin orosz kül­ügyi népbiztos feltűnő előzékenységet tanúsított Lengyelországgal szemben az Oroszországgal való­ közsé­ gi összekötte­tés megkezdése kérdésében. Csicserin azt kívánta, hogy Lengyelország tartsa vissza Romániát azoktól a lépésektől, amelyekre ak­kor szánná el magát, ha Thrácia a törököknek való átadása kö­vetkeztében bolgár-török közös határt teremthetne. Csicserin leszerelési konfe­renciát akart összehívni, de Románia mindaddig ellentmond, míg Oroszország Beszarábiáról nemi mond le. — Pályázat egyenruhára,. Brassó városi er­­dőhivatalnak szüksége van 30 darab egyenruhára, az erdőőr és erdővéd részére. Ajánlat benyúj­tandó­­, évii okt. hó 12-ig, a városi erdőhivata­talnál, Ötvös­ utca 5. szám­­alatt, hol a köze­ lebbi feltételek is betekinthet­ők.

Next