Brassói Lapok, 1927. január (33. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-07 / 5. szám

4. ol­d­al. 5. szíton BRASSÓI LAPOK 1927. Január 7. i &i$as£asf fegfeszete&M konferenciája az olasz-alteái paktneimal foglalkozik BELGRÁD. (A Brassói Lapok tudósító­­jától.) Markovics, a jugoszláv külügyminisz­ter helyettese nyilat­kozott a Vrerae-nek a küszöbön álló kisantant konferenciáról, kije­lentve, hogy azt Csehországban tartják meg azonban az, hogy hol és mikor, még isme­retlen. A konferencia hasonló lesz az eddi­giekhez, s azon megtárgyalják az olasz-albán paktum kapcsán előállott balkáni helyzetet, valamint tárgyalni fognak a népszövetségben követendő­ közös munkáról. A külügyminisz­­­terhelyettes véleménye szerint a Jasanlfint államok közötti viszony, sem az olasz-albán paktum, sem az olasz-román szerződés mi­att nem változott. Superintendenciát kapnak a romániai magyar evangélikusok BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójá­tól.) A magyar evangélikusok szervezkedé­sében fontos lépés történt. A vallásügyi mi­niszter most megküldött leiratában elismerte a romániai zsinatpresbiteri ev. egyházat, s a korábban beküldött szervezeti szabály alap­ján megengedte a szervezkedés befejezését a szuperintendens megválasztását. A miniszteri leirat kijelenti, hogy a szu­perintendens­ cím és jelleg kifelé nem jelent közjogi méltóságot, befelé azon­ban magában foglalja mindazon attributumokat, amelyeket a szervezeti szabályzat a superintendens szá­mára előír. A miniszteri döntés több mint 6 éves kitartó küzdelemre teszi fel a koronát és megelégedést és örömet vált ki az ország te­rületén mindenütt, ahol evangélikusok lak­nak. Hol élnek és min dolgoznak az erdélyi magyar tudósok? Készül Erdély legújabbkori története — A volt kolozsvári magyar egyetem román nyelvi tanára nagyszabású munkában mutatja ki, hogy a magyarok nem nyomták el a románokat — A tudomány minden terén állandóan dolgoznak az erdélyi magyar tudósok KOLOZSVÁR. (A Brassói Lapok tudó­sítójától.) Nemrégen részletesen ismertettük az Erdélyi Irodalmi Társaság közlései nyo­mán az erdélyi irodalmi élet legújabb ese­ményeit és megírtuk azt is, hogy az erdélyi olvasóközönség általában milyen irodalmi műveket olvas és hogy a magyarországi írók közül is kiket olvasnak nálunk leginkább és kik merültek többé-kevésbbé feledésbe. A közönség irodalmi érdeklődésén túl most felhívjuk olvasóink figyelmét arra a nagy­szabású és teljes csendben végbemenő tu­dományos munkásságra, amely Erdély te­rületén az impérium válto­zás k óta is folyik és amely az utolsó esztendők folyamán már eddig is rendkívül jelentős alkotásokban öl­tött testet Az avatatlan néző azt hihetné, hogy Erdély magyar szellemi élete — a nyil­vánosság előtt lejátszódó színpad­ és sajtó­­megnyilvánulásokon kívül — egyáltalában nem mozog, sőt azt is feltételezi, hogy egy ilyen mélyebben járó szellemi élet nem is létezik. Ki gondol arra, hogy­ Erdély legkü­lönbözőbb zugaiban filozófusok, történettu­­dósok, művészettörténészek, természettudó­sok, zeneesztéták, egyháztudósok egész se­rege dolgozik folyton és hogy ebben a pil­lanatban is magyar nyelven a legkülönbö­zőbb tudományos munkák egész halmaza készül az erdélyi tudósok csendes és a vi­lág zajától félreeső dolgozószobájában. Ki­nek jut eszébe, hogy azoknak a napoknak is, amelyekben mi most élünk, történelmét már írják valahol, nem is olyan messze, ha­nem itt, egészen közelben,­­Gyulafehérváron vagy Kolozsváron vagy éppen Nagyváradon. Meglepődéssel hallanak, hogy a régi kolozs­vári magyar egyetem idehaza maradt tudós­rofesszorai nem szűntek meg munkálkodni, anem éppúgy dolgoznak, mint azelőtt, leg­feljebb csak nem oly nagy közönség előtt, mint régebben. A tudós erdélyi botanikusok ma is éppúgy járják a mezőket és az erdő­ket, a geológusok éppúgy leuralják és nyil­vántartják az erdélyi föld megmozdulásait, a csillagászaink figyelik fejünk fölött az eget,­­ semmi nem állt meg; senki nem hallga­tott el, az a nagy erdélyi ellanyhulás és tes­­pedés, amiről sokan szemrehányóan és fáj­dalmasan beszélnek, egyáltalában nem igaz. Mindenki ott ül ma is íróasztala előtt, a könyvei és a műszerei között, csak éppen a pódiumot vették el sokaktól, a hallgatósá­got vonták el, a nézőket vezették ki. Erdélyi tudósaink azonban nem bátortalanodtak el, nem vezették magukat hiúságoknál, hanem igyekeztek elmélyülni és munkájukban a nagy változások tanulságait is felhasználni. A történészeink Itt vannak mindjárt a történészeink: Dr. Karácsonyi János, nagyváradi cím­zetes püspök, a Magyar Tudományos Aka­démia tagja, aki tudvalevőleg a székely kér­dést a legalaposabban ismeri és különösen az árpádházi és a honfoglalási kor specialistá­­ja, csak nemiségen jelentett meg három, d­e témakörbe vágó könyvet. Az egyiknek »A székelyek eredete« a címe és azt tárgyalja, hogy a székel­ység hogyan keletkezett és ho­gyan került el Erdélybe. A másik, amelynek »A székely-magyar kérdés« a címe, a magyar­ságnak a székelységhez való vérségi viszo­nyát veszi tárgyalása alá. A harmadik könyv pedig arról szól, hogy honnan származott az »Erdély« elnevezés, ezenkívül, hogy honnan keletkeztek a legérdekesebb és legeredetibb erdélyi helységnevek. Karácsonyi János Nagy­váradon él és működik és ezek a könyvei is részben ott jelentek meg. De ezenkívül szorgalmas munkatársa Karácsonyi a buda­pesti történettudományi szemléknek és né­hány hasonló célt szolgáló erdélyi folyó­iratnak és lapnak. Bíró Venczel, a kolozsvári piarista fő­gimnázium igazgatója, az erdélyi fejedelem­ségek korát dolgozza fel. Különösen érdeke­sek a török u­alomból írott munkái. Jelen­leg egy nagyszabású egyetemes magyar tör­ténelmi könyvön dolgozik. Még fiatal em­ber és állandóan Kolozsváron él. Kelemen Lajos, a kolozsvári egyetemi könyvtár könyvtárora, speciálisan csak er­délyi témákkal foglalkozik és azonkívül, hogy történelmi munkákat ir, egyike Erdély leg­kiválóbb művészettörténészének. Az erdélyi művészeti emlékek egyetlen ízig-vérig töké­letes ismerője. Valóságos élő lexikon. Nincs Erdélyben egyetlen vár, templom, kastély, bástya, rom, amelyet ne ismerne és amely­nek eredetét és történetét ne tudná. Nagy készültségét részben az Egyetemi Könyvtár, részben pedig az Erdélyi Múzeumegylet le­vél- és okmánytárából szerezte, amelyekben évtizedek óta búvárkodik. Rengeteg tanul­mányt írt már össze a különböző erdélyi la­pokba, jelenleg pedig egy hatalmas művészet­történeti munkán dolgozik, amely fel fogja ölelni Erdély összes művészeti emlékeit. Dr. Balogh Arthur, egyetemi tanár, sze­nátor, a Magyar Tudományos Akadémia tag­ja főleg társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozik. Újabban azonban leginkább ki­sebbségi témákat dolgoz fel. Ennek a kér­désnek kétségtelenül ő az egyik legalapo­sabb ismerője. Legutóbb francia nyelven Genfben jelent meg az erdélyi­ kisebbségi kérdésről egy nagyobb tanulmánya,­­am­dly népszövetségi körökben is nagy feltűnést kel­tett és egyik alapját képezte “az erdélyi ki­sebbségi delegáció ottani munkájának. Ba­logh Arthur Kolozsváron él és itt az egyik nagy magyar napilap szerkesztője. Az irodalomtörténészek Az irodalom­történészek közül György Lajos a Pásztortűz főszerkesztője csak nem­régen­ készítette el az Erdélyben az impé­­riumváltozás óta megjelent irodalmi munkák bibliográfiáját, ő főleg kulturhist ódával fog­lalkozik. legutóbb, a Budapesti Szemlében hosszabb cikkben ismertette Erdély kultu­rális mozgalmait 1918. óta. Borbély István, a kolozsvári unitárius kollégium igazgatója, a magyar irodalom­történet egyik legkiválóbb ismerője. Ma is rendszeresen dolgozik és több kisebb tanul­mánya jelent meg az utóbbi időben a külön­böző erdélyi lapokban. Jelenleg egy nagy Ady-könyvön dolgozik, amelyben beható vizsgálat­ alá veszi a költő működését. Ez a könyv rendkívül érdekesnek ígérkezik, an­nak ellenére, hogy Borbély konzervatív szempontból tárgyalja Ady életét és munkás­ságát. Borbély irodalomtörténeti működését újabban korlátozza az unitárius gimnázium igazgatói állásával járó nagy ás felelősség­­teljes elfoglaltsága. Kristóf György, a kolozsvári román egye­temen a magyar nyelv tanára, szintén egyik rendkívül szorgalmas munkája az erdélyi magyar irodalomtörténetnek. Legutóbb Jó­kai centenáriuma alkalmával egy rendrdről érdekes könyvben megírta Jókai Mór erdé­lyi útjainak történetét és ezeknek az utak­nak a kihatását az író munkáira. Ezt a könyvét , amely néhány Jókai-novellát is tar­talmazott, románra is lefordították. Jelenleg egy egyetemes magyar irodalomtörténeten dolgozik. Bitay­­topéd a román—m­agyar szellemi kapcsolatok kutatója. Több ilyen irányú cik­ke jelent már meg a különböző román szak­lapokban. Tanulmányainak száma, amelye­ket erről a kérdésről 1918. óta kiadott, meg­közelíti az ötvenöt. Széles műveltségű tudós, áld hét nyelvet beszél. Nyelvismerete teszi lehetővé, hogy a nemzetközi tudományos vi­lág újabb eredményeit állandóan figyelem­mel kisérje. Legutolsó munkája a csángók letelepedéséről, eredetéről át él ifjéről írott alapos tanulmánya volt. Kolozsváron ál. Egyháztudósaink A tudománynak ez a része bár kétség­telenül kevesebb kutatót foglalkoztat, mégis azok az erdélyi tudósok, akik ezt a szakmát művelik, alaposságukkal és nagy felkészült­ségükkel határozottan értékeset­­és maradan­dót alkotnak. Első helyen kell ezen a téren megemlítenünk dr. Makkay Sándort, az er­délyi reformátusok nemrégen megválasztott fiatal püspökét, akinek az utóbbi évek alatt körülbelül hét-nyolc egyháztudományi mun­kája jelent meg. Legutolsó ilyen irányú mű­ve a »Magyar protestantizmus történetírója volt, amelynek eddig azonban csak első kö­tete­ az, amelyik az 1850-ig való korszakot tárgyalja, került a közönség elé. Most van előkészületben ennek a munkának a máso­dik kötete, amely a legújabb idők anyagát is felöleli és amely előreláthatólag még ez év folyamán megjelenik. Makkay Sándor, az egyháztudományi munkásságon­­kívül, tudva­levőleg rendkívül élénk irodalmi munkássá­got is kifejt és csak legutóbb irányította ma­gára a közfigyelmet az »ördögszekér« című, nagy feltűnést keltett regényével. Makkay püspök Kolozsváron működik. Dr. Imre Lajos, kolozsvári teológiai ta­nár, legfőképpen az ifjúság egyházi és kul­turális szervezésével foglalkozik. Budapesten most jelent meg egy rendkívül érdekes köny­ve, amely »A falu művelődése« címet viseli és amely azt fejtegeti, hogy a falu életét mi­lyen nevelés és irányítás alá kell venni. Dr. Hirschler József apái plé­bános az egyházi művészettörténet speciális táj­a. Leg­utóbbi munkája, »A Vatikán és művészete«, egyike a legkiválóbb műveknek e nemben. Alig van kívüle tudós, am­olyan behatóan és részleteiben ismerné az egész világ egyházi művészetét. Kisebb monográfiái állandóan jelennek meg, rendszerint külföldi folyóira­tokban, Kolozsváron működik. Ezenkívül egyháztudo­ánn­al fol­a­­koz­nak még Boross György unitárius püspök­helyettes (Kolozsvár), Patay József, a pia­rista rend erdélyi tartomámfőnöke (Kolozs­­vár). ( Folytatjuk.) Betsfen az első pártértekezleten ki fogja fejteni program­ját BUDAPEST. Az egységes párt január 11­én tartja első p­ártér­tek­ezl­et­ét a választások után. Bethlen István miniszterelnök ez al­kalommal nagy beszédben fogja kifejteni po­litikai irányelveit.

Next