Brassói Lapok, 1928. augusztus (34. évfolyam, 173-198. szám)
1928-08-01 / 173. szám
1928. augusztus 1. BRASSÓI LAPOK Hogyan hintettek a kisebbségi iskolák mintvasiossági jogárói? Néhány nap múlva kerül nyilvánosságra a végleges lista, — mondja Russu vezérigazgató Bukarest. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Július hó 23-án ült össze Szinajában az állandó iskolai bizottság, hogy véglegesen döntsön a kisebbségi iskolák nyilvánossági ügyében. Most reggel érkezett Bukarestbe Passy vezérigazgató, a magánoktatás vezetője, aki a következőket jelentette ki a Brassói Lapok számára: — Az állandó bizottság több, mint négyszáz kisebbségi iskola ügyét tárgyalta le. Ebből, tizenkét iskola kivételével, kedvezően döntött az összes középiskolák nyilvánossági jogát illetőleg. Ami a fennmaradt tizenkét iskolát illeti, amelyek között több magyar kisebbségi iskola van, egy sincs, amelyet viszszautasított volna, hanem a vizsgálat kiegészítése érdekében a döntést elhalasztotta. A vezérigazgató még hozzáfűzte, hogy a tárgyalás a kisebbségi iskolák nyilvánossági joga felett a legdemokratikusabb szellemben folyt le, úgy, hogy nem lesz a kisebbségeknek okuk a panaszra. Kijelentette a vezérigazgató, hogy a nyilvánossági joggal bíró kisebbségi iskolákról szóló listát még nem volt ideje összeállítani s így azt csak pár nap múlva teheti közzé hivatalos formában. Ezzel szemben több egyházi és világi iskolagondnok kijelentette, hogy Russu vezérigazgató nyilatkozata nem fedi a valóságot, mert csupán a katholikus kisebbségi iskolák közül több mint harmincnak elvették a nyilvánossági jogát. Majd meglátjuk, mit mond a lista. YY'WVWYWWW'WYVYVYYYVYYYYWYYYYYVWYYVV 7T7TVVVTVVWWTTTTTTTTVTT VTTTT Lwg©s főutcáján délben 12 órakor agyonlőtték dr. margin ügyvédet Iossssá egy néhány lejes "követelés miatt Lugos. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Tegnap délben 12 órakor véres tragédia játszódott le Lugos főutcáján, melynek hőse egy parasztruhába öltözött román gazdaember, áldozata pedig dr. Giurgiu Ágoston, Lugos egyik legismertebb és legnépírszerűbb ügyvédje. A gyilkosság részletei a következők: Giurgiu tegnap délben a Poporul Bank helyiségéből, — amelynek ügyésze, — hazafelé tartott. Alig tett néhány lépést, mikor az egyik sarok mellől eléje toppant egy román földmives és vitázni kezdett az ügyvéddel. A szóváltás néhány perc alatt szenvedélyes veszekedéssé fajult, melynek során a földmives hirtelen revolvert rántott elő zsebéből s négy lövést adott le Giurgiu felé. A golyók mindegyike talált és az ügyvéd vérbeborulva, eszméletlenül esett össze a kövezeten. A szerencsétlen embert haldokolva szállították be a közkórházba, ahol azonnal műtétet hajtottak végre rajta, mely sikerült ugyan, de sérülései olyan súlyosak, hogy életbenmaradásához nincsen remény. A merénylőt véres bűnek elkövetése után azonnal elfogta a rendőrség. Kihallgatása során előadta, hogy Giurgiak kliense volt, s az ügyvéd kisebb összeggél tartozott neki, melyhez többszöri sürgetése után sem tudott hozzájutni. Nem volt szándékában meggyilkolni a fiskálist s a merényletre csupán a szóváltás hevében ragadtatta el magát. Az ügyvédet, aki még nem nyerte vissza eszméletét, eddig nem lehetett kihallgatni. Jellemző, hogy néhány héten belül ez már a harmadik eset, mikor kliensek ügyvédjük ellen merényletet követnek el. Úgy látszik, Erdélyben is törvénnyé kezd válni a vendetta s az igazságszolgáltatás illuzórikussága miatt majd mindenki a revolverére bízza a verdiktet. (A Brassói Lapok berlini tudósítójától.) A „Berliner Lokal-Anzeiger" szenzációs cikket közöl a volt német császári hírszolgálati iroda egykori őrnagyának tollából. A cikkíró Zita bátyjának, Sixtus pármai hercegnek ismert külön béke-akciójával foglalkozik, amelyet néhai IV. Károly a kísérlet eredménytelensége után először igyekezett letagadni, Czernin volt külügyminiszter azonban uralkodójával szemben beismerte a franciákkal foylatott közvetett tárgyalásokat. A német császár ettől az időponttól kezdve a legnagyobb bizalmatlansággal viselkedett szövetségesével szemben és állanóan megfigyelés alatt tartotta a porosz hírszolgálati iroda legügyesebb tisztjei által. A „Berliner Lokal-Anzeiger“ cikkírója is ilyen minőségben került IV. Károly környezetébe. A Sixtus-féle közismert külön béke-akció már 1917. május közepén kudarcot vallott. — Lloyd George és Poincaré ugyan hajlandók voltak Ausztria—Magyarországgal külön békét kötni, a tárgyalások azonban meghiúsultak Ribot, volt francia pénzügyminiszter és az olaszok hajthatatlansága következtében. A „Berliner Lokal-Anzeiger“ cikkírója most leleplezi, hogy a Sixtus-féle akciót néhány hét múlva, 1917. júniusának első napjaiban egy újabb titokzatos kisérlet követte, amelynek színhelye Feldkirch volt és részleteit még mindig homály fedi. — Abban az időben, 1917. júniusának elején. — írja a porosz őrnagy, — vártuk az olasz fogságba került osztrák sebesültek első csere-transzportját a svájci határon Feldkirchenben. Egy nappal a transzport érkezése előtt a határőr-csapatok parancsnoka késő délután sürgönyt kapott, hogy a császári pár az udvari vonaton este Innsbruckból megérkezik és üdvözölni fogja a hazatérő katonákat. A kicsivároskában semmi sem maradt titokban. Néhány perc múlva az összes ablakokban fekete-sárga és piros-fehér zászlók lobogtak, az emberek kíváncsian tolongtak a régi városka festői utcáin. A pályaudvaron egy gyorsan összeállított népfelkelő-század vonult fel. Ez azonban már nem nyújtotta a régi lelkes képet: öreg, fehér szakállas férfiak, rongyos egyenruhákban, hajlott vállaikon a 60-as évekből való fegyverekkel. A perrónoki az osztrák tisztek sorakoztak, a balszárnyon két, Feldkirchenbe vezényelt német tiszttel, akiknek egyike a cikk írója volt. A két vagyonból álló rövid udvari vonatot a „Gott erhalte“ ütemei köszöntötték. A császári pár mindenekelőtt végig haladt a tisztek sorfala előtt. A fiatal császár gondterhelt, ideges arccal, szinte félve, mindegyik tiszttel kezet szorított, velünk, németekkel is és mindegyikünkhöz volt egy kedves szava. Két lépéssel mögötte haladt a császárné, aki az osztrák tiszteknek csókra nyújtotta a kezét. Mikor hozzánk, németekhez ért, mielőtt még a parancsnok bemutathatott volna bennünket, büszke, rövid fejbólintással visszafordult és gyors léptekkel a kijárat felé haladt. A császárt igen kellemetlenül érintette ez az incidens és piros arccal, lehajtott fejjel követte feleségét. Az uralkodó pár azután a tartományfőnök automobiljába szállt és a régi jezsuitakollégiumba hajtott, amely évszázadok óta az osztrák arisztokrácia fiainak nevelőintézete volt. A császár és a császárné a kollégiumban szálltak meg. — Amikor az osztrák tisztekkel együtt részt vettünk a vacsorán, a szlávok alig titkolt gúnyos tekintettel mértek végig bennünket. Akkor már mindenütt éreztük az ellenségeskedés bizonytalan atmoszféráját. A német nemzetiségű tisztek óvatosan kerülték, hogy a délutáni incidens szóba kerüljön. M. Korosec VVVVVVVVVTVTVVVVVZVVVVVTWTV — Az utcáról hirtelenül éles, ütemszerű menetelést hallottunk. Egy bosnyák század volt, amelynek katonái egy szót sem tudtak németül és kivétel nélkül mosztám mohamedánok voltak. Senki sem tudta, hogyan kerültek ide a bosnyákok, akik azonnal megszállották a jezsuita kollégiumot és az összes kijáratokat erős őrségekkel rakták meg. A bosnyákokkal együtt tíz magyar vezérkari tiszt érkezett, akik nyomban jelentkeztek a császár hadsegédénél. Este 11 órakor a határőrség parancsnokánál megjelent egy magyar alezredes és a császári külön parancs felmutatásával meghagyta a szolgálattevő századosnak, hogy minden vizsgálat és kérdezősködés nélkül engedje át a svájci határőrségnél már várakozó zárt automobilt. A magyar alezredes zsebkendő lobogtatására a hatalmas sötétkék kocsi, melynek függönyei le voltak engedve, elindult, a magyar alezredes a határvonalon felugrott a soffőr mellé és a Fiat-kocsi nagy sebességgel a hegyi út felé rohant. A bosnyák őrök a magyar alezredes kiáltására hirtelen felnyitották a kollégium vaskapuját, majd, mihelyt az automobil berobogott, újból nyomban bezárták. A kollégium ablakai egész éjjel világosak voltak és szüntelenül hallani lehetett a bosnyák őrségek menetelését. Hajnalban négy óra felé a sötétkék, lefüggönyözött autó viszszament a svájci határon. Egy fél óra múlva a bosnyák század a pályaudvarra vonult és a várakozó külön vonattal elutazott. — Mi történt ezen a titokzatos éjszakán? Pontosan senki sem tudta meg, néhány nap múlva azonban beszéltem egy német származású jezsuita páterrel, aki elmesélte, hogy mit látott és mit hallott. — Nyomban a császári pár megérkezése után a kollégium igazgatója összegyűjtötte a tanítókat és tanulókat és a legszigorúbb büntetés kilátásba helyezésével meghagyta, hogy az esti istentisztelet után mindenki vonuljon vissza szobájába, amelyet másnap reggelig szigorúan tilos elhagyni. A páter, aki a császári pár szobájának szomszédságában lakott, látta, amint magyar vezérkari tisztek, — magyarok álltak legközelebb Károly szivéhez, — kivont karddal álltak őrséget a folyóson. Hallotta a titokzatos autó megérkezését és cellájának ablakából megfigyelte, hogy az alezredes két vastag kabátba burkolt utat kisért a házba. Mivel cellája a császári pár szobája mellett feküdt, megfigyelhette, hogy órák hosszat franciául folyt a beszélgetés, amit azonban ő nem értett meg. Felismerte azonban az izgatott hangulatban levő császárnő éles hangját, hallotta azt is, amint a császár hoszszas sirógörcsbe tört ki. Hajnalban, mikor már derengeni kezdett, a két beburkolt és titokzatos látogató a magyar tiszt kíséretében eltávozott, beszállt az autóba és elajtatott. Az automobil ismét minden igazoltatás nélkül haladt át a határon. Eddig a „Berliner Lokal-Anzeiger leleplezése, amelyet a berlini „Der Tag“ is részletesen ismertet és azt a megjegyzést fűzi hozzá, hogy a császárnő valószínűleg engedékenységre akarta bírni Károlyt az antanttal szemben, az uralkodó azonban hajthatalan maradt. Ugyancsak a „Der Tag“ szerint IV. Károly két titokzatos látogatójának egyike Briand, a jelenlegi miniszterelnök volt, aki Poincaré tudtával tárgyalt az osztrák-magyar uralkodóval a külön békéről, néhány héttel az ismert Sixtus-akció meghiúsulása után. TTTTTtTTTTTTTTTTTTTTTTTTT??1TT Egy német hírszolgálati őrnagy szenzációs leleplezései IV. Károlyról és Zitáról Az utolsó Habsburg 1917 júniusában Feldkirchenben találkozott Brianddal az új jugoszláv miniszterelnök 3. oldal, 13. szám.