Brassói Lapok, 1930. augusztus (36. évfolyam, 169-190. szám)
1930-08-06 / 169. szám
Égana/im k \ \ Könnyű jó cipővel segíthetünk rajta! Gummitalpu vászoncipő, a neve Dorco Tetszetős, kényelmes és az ára olcsó! ClGYELOSÍNfeA VÉDJíGYKfcj 4 B.L Acak a német válsághoz Az állam túl drágán dolgozik A német birodalmi „Sparkomissar“ érdekes jelentés, mely szerint a tisztviselők egynegyede felesleges Berlin, augusztus hó 4. Van Németországban egy birodalmi „Sparkomissar", akinek körülbelül abban áll a megbízatása, ami egy racionalizáló mérnöknek egy gyári üzemben: tanulmányozni kell az állami apparátust s tanulmányainak eredményei alapján javaslatokat kell tennie a racionalizálásra vonatkozólag. Dr. Samisch, aki ezt a hálátlan hivatást vállalta s egyébként a Legfőbb számvevőszéknek elnöke s mint ilyennek már hivatalból részletekben menő tapasztalatai vannak az államháztartás igen kevéssé gazdaságos viteléről, már évek óta részletes tanulmányokat folytatott a helyszínen, előbb Würtenberg és Hessenben, majd pedig legutóbb Mecklenburg-Schwerinben. Részletekbe menően megvizsgálta ezen országok ügyvitelét, egész közigazgatását s most egy alapos jelentésben foglalja össze kutatásainak eredményeit. Ezek olyanok, hogy bár csak néhány német országrészről beszélnek is, tanulságosak mindenütt, ahol csak állam, közigazgatás, állami hivatalnok-gépezet van , pedig különösen nálunk, Romániában, ahol Samisch megállapításai bizonyára sokszorosan igazolást nyernének, ha egyszer egy romániai hamiseh hasonló szigorú vizsgálatot folytatna le a román állami apparátus környékén. Németországban a jóvátétel fizetési kötelezettsége ad még különösebb aktualitást a kérdésnek. Akinek nagy adósságrészleteket kell fizetnie hosszú éveken keresztül, termesztes dolog volna, hogy berendezkedik a spórolásra, hogy ezzel is megkönnyítse a helyzetét. Legutóbb ismertettük a mai német politikai helyzetet, amelynek kulcsát most az képezi, hogy kifizesse a nagy jóvátételi rátákat s a különböző politikai pártok és társadalmi tényezők között a parlamenten belől s azon civil most elsősorban e körül folyik a harc. De az ószoros ellenzéki pártok követelik a nagy adótörvényekkel szemben, hogy a költségvetésben nagymérvű spórolásokat hajtsanak végre, azaz egyszerűsítsék ahol csak lehet az államháztartást.. A kormány szerint azonban a tizenkét milliárdos költségvetésből csak 125 milliót lehet megspórolni. A közvélemény azonban ezt nem tudja elhinni s kapóra jön most az állami ,,Sparkomissar“ jelentése, amely megállapítja, hogy a tisztviselők negyedrésze teljesen fölösleges s nélkülük épen olyan jól el lehetne ugyanazt a munkát végezni. Hallatlan megállapítás ez Németországban, a lgjobb és leglelkiismeretesebb közigazgatás hazájában. Mert ez azt jelenti, hogy egyedül a hivatalnok sereg kellő beépítésével meg volna eldjutott jóvátételi számla fizetése. Hiszen az állami kiadások oroszlánrésze hivatalnoki fizetésekre megy el s ennek negyede ifibb volna mint az évi jóvátételi ráta. Dr. Samisch megállapítja számszerűleg, hogy az állam mennyire nem dolgozik gazdaságosan. A hivatalok munkamenetének részletes tanulmányozása alapján megállapította, hogy a hivatalnokok 24,6 része teljesen felesleges. És pedig a magasabb rangnak nak 10 százaléka, a középtisztviselőknek 25,2 százaléka, s az alacsonyabb tisztviselők 200 százaléka. Nézete szerint ilyen mértékben könyűszerrel le lehetne építeni a hivatalnokokat s ez anélkül, hogy ez a leépítés a munka menetének ártana, sőt ellenkezőleg, minden ■ arészíűség szerint csak használna. Javasolja tehát a legszigorúbb hivatalnok-zárlatot mindaddig, amíg a hivatalnokok száma a fenti mértékig nem redukálódik. De nemcsak azt állapja meg, hogy túl sok a hivatalnok, hanem azt is, hogy túl drágán fizetett hivatalnokokkal végeztet az állam munkákat, amelyeket magánüzemekben sokkal alacsonyabb fizetésű alkalmazottak elvégeznek. Legnagyobb részét annak a munkának, amelyet ma nagy fizetésű tisztviselők tégeznek, kis fizetésű alkalmazottak és munkások épen olyan jól el tudnák végezni. kiszámítja, hogy milyen óriási összegeket lehetne ezen az uton is megtakarítani. Egyetlen egy példa eleget mond. Egy tisztviselő kerül az államnak tizenkét év alatt nyugdíj és egyéb biztosításokkal 112.503 márkába, ezzel szemben egy hasonló munkát végző magánalkalmazott ugyanezen tizenkét év alatt csak 54.600 márkába kerül, úgyhogy tizenkét év alatt egyetlen egy középfokú tisztviselőn meg lehetne takarítani 57.903 márkát! Mindig tudtuk, hogy az állami gépezet nagyon drágán dolgozik, de hogy még Németországban is ennyire pazaroljon, az mégis meglepetés. Mi lehet akkor a helyzet máshol s mennyit lehetne például megtakarítani nálunk Románéban? Hogy azonban az állami üzem racionalizálása sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik, mint a privát üzemeké, azt is jól tudjuk. Dr. Siimiseh birodalmi „Sparkomissar" is, amikor megállapítja, hogy a tisztviselők elvesztették már teljesen érzéküket munkájuk célszerűsége és gazdaságossága iránt, öncéllá lettek, állam az államban, mely milyen nagy hatalom, mutatja az, hogy a ’trimpingkormány bukásának egyik legfőbb oka az volt, hogy a tisztviselők fizetésük néhány százalékáig meg akarta külön adóztatni az államháztartás kiegyensúlyozása érdekében Pedig, tanácsolja a Sparkomissar a tisztviselőknek, be kell látniuk, hogy az államüzemet is racionalizálni kell, erre is rá kell kerüljön a sor s ha nem engedik leszállítani a tisztviselők számát, le kell szállítódjon a tisztviselői fizetés Mert végeredményben, mondja Samisch, az állami gazdálkodást is ugyanazok a gazdasági törvényszerűségek uralják, mint a magángazdálkodást. Amiben ugyan nincs egészen igaza mert elfeledi, hogy az állam elsősorban politikai hatalmi szervezet s a tisztviselők ennek a hatalomnak az exponensei. Miért is sokkal tovább tudják magukat a magángazdasági fizetési nívó felett tartani. Dienes László Tt?mv?m7zTmm?TTTyymmymTTmmmTTTmTTytttttutttttvi A színházi koncesszióharc kulisszatitkaiból Hogyan, lett Erdélyi Miklós nagyváradi színigazgató. A portyázóBérczi és egyebek Bukarest, augusztus 4. Az erdélyi magyar színházi koncessziókat, amint elsőnek jelentettük, végre kiadta a minisztérium. A kérdés végleges eldöntése után megállapíthatjuk, hogy a konceszió-harc idén is éppen olyan hevességgel folyt, mint a tavaly vagy tavalyelőtt. A legélesebb a harc a nagyváradi kerületért, ahol végeredményében az utolsó pillanatban Erdélyi Miklós jött be elsőnek. — Erdélyi azért kapott koncessziót — intermáltak benünket — mert ezzel vejének, Gróf Lászlónak az érdemeit akarták megjutalmazni. A nagyváradi kerületet, melyhez Nagyvárad, Szatmár, Nagybánya és Máramarossziget tartozik, ténylegesen Gróf László fogja igazgatni. — Nagyon sajnálatos — folytatta informátorunk — hogy Ferenci részére nem jutott konceszió, pedig mindenki támogatta ezt a szimpatikus színházigazgatót. A minisztériumban is mindenki mellette volt, azonban Erdélyit nem lehetett kihagyni....— A minisztérium jogügyi osztályában sokat töprengtek azon, hogy miképpen lehetne Janovics és a színpártoló egyesület ügyét közös nevezőre hozni. A minisztérium jogi osztálya a következő megoldást ajánlotta: Janovics és a színpártoló egyesület társként szerepelnek úgy a színházépületnél, mint a koncessziónál. Ezzel az összes felmerülhető vitás kérdéseket meg lehetne oldani. Sok szomszéd folyik a Bérczi portyázó koncessziójáról is. Ennek az engedélynek tulajdonosa bármelyik városban rendezhet előadást, ahol másik igazgató momentán nem tart előadást. Augusztus i