Brassói Lapok, 1931. március (37. évfolyam, 49-74. szám)
1931-03-29 / 73. szám
»A Petőfi sírja mellől... Trágyadombok a legnagyobb magyar költő síremléke mellett A márciusi szellő körülcsókolta tavaszi illatával a földet; a hóvirág csilingelő harangocskája mosolyogva integet a szomszédos bokor aljában szerényen meghúzódott ibolyának, mely lila szirmocskáját igyekszik kidugni zöld köntöséből. S amint a márciusi jég már életet indított az erdők alján, bert a faluban elaggott öregek küzdenek a halállal, éppen temetés volt, egy öreg székely telepes gazdát adtunk át annak a földnek, amelyet immár semmi halom „ki nem sajátít“ . Utána közvetlen egy szerény asszonyt temettünk a Petőfi-siremek mellől egy nyomorúságos pikó a siremlék mellett. A réz ültetett tuja fenyők erdőszerüen összhajolnak s az ember szeme elől eltakarják a katalous kőoszlopot, melyből csak a büszke turulmadár látszik, szájában a karddal Amint az ember közelebb megy, számom emlékek szomorú jeleit látja romban, piszokban, szemétben. A valamikor gyönyörű tölgyfakerítés korhadtan összeomlott és a fönón hever köröskörül, s az összecsukott szempillák között olyan, mintha a szabadságharc hőseinek barna csontjai hevernén.. — Ahogy az út a kerítés mellé ér, nagy halom trágyadomb diszlik mellette, amelyet ott láttam ezelőtt két évvel is, óh, ha csak ez volna minden... Bent a kis Petőfi-muzeum falán egy kép van, mely az emlékoszlopról készült s amely megszégyenítően mutatja nekünk, magyaroknak, hogy hajdan virágokkal övezett, parkírozott, padokkal ellátott gyönyörű hely máma trágyadomb, rombadőlt kerítés, a parkírozásból már csak az utacskák halvány kontúrjait látód, ha valamikor gyönyörű festett padokból két-három deszka a földön. Olyanok ezek, mint a korhadt fakeresztek a temetőben. A múzeum melletti stilszerű gazdasági épületek teteje úgy látszik, mint egy félrecsapott rongyos tótkalap.. A kis múzeum beton tornácán sokszor láttam jámbor baromfiak körsétáját . S ha belépek a múzeumba látom, hogy ma is név a Petőfi neve, mert koszorú van bőven. Mindenféle közeli és távoli egyesületek koszorúi, sőt „Scriitori românii", román nemzetiszin szallag is Petőfit hódolja. Van itt minden évben hatalmas gyülekezet, zúgnak, harsognak a Petőfit magasztaló frázisok, de az én szemembe nem a szónokok „alegóriákkal teleszórt" és a „retorika szabályait" megütő szónoklatok hoznak könnyet, hanem az a tény, mely szemem előtt van mindig, amit mindig látok. Van a „Fehéregyházai Református Ifjúsági Egyletnek“ egy emelvénye, melyről szónokolni szoktak, de én látom, látom, hogy a kerítés melletti trágyadomb nemsokára magasabb lesz, mint az emelvény Megkérdeztem János bácsit, egy öreg székely telepest, hogy mit szól ehhez a szomorú látványhoz? Az öreg fájdalmas bobmínséggel felelte: Tanító úr! Jó, hogy csak ez az egy Petőfink van, hátha még több is volna itt A síremlék utolsó magyar gondozója Bálint Péter volt, őt is eltemettük mér egy éve, de a jelenlegi gondozója évek óta ott lakik — román ember, — hát neki mi köze is van Petőfi Sándorhoz? . Várok, várom, hogy a minden évben megismétlődő Petőfi-ünnepélyig kijavítják az „egyetlenegy" Petőfi-sirem fk körüli kerítést, a padokat, s eltüntetik a trágyadombot, megmeszelik a kis múzeumot. S aztán a megbánás könnyeivel öntözött világokat ültetnek annak a sírjára, aki annyit dalolta őket, aki a legjobban szerette. Ti, kik arra vagytak hivatva, hogy a magyar nép nemzeti hőseinek, köztük a legnagyobb költő kegyeletét híven akarjátok megőriztetni az egyszerű emberekkel is - miért nem csináltok valamit.... Mi akartunk, azt mondják, nem szabad, állami terület. A tavaly nyáron csehszlovákiai magyar főiskolások jártak itt s láttam, a mint kalapjukat levéve átszellemült arccal hódoltak Petőfi emlékének, addig lelkük mélyén sajgó sebet ütött a feledhetetlen látvány és magukban meg is állapíthatták, hogy ez a pár négyzetméter terület a magyarság legnagyobb szégyenfoltja lett, az elhanyagolt, összeomlott, trágyarlombos kerítésével.. Ha elröppen a romániai magyarság füle mellett ezeknek a szavaknak ereje , akkor ne jöjjetek ide, maraditok otthon, mert az elröppenő frázisok nem illenek a környezethez. A templomba csak imádkozni járjátok! Fehérgyeháza, 1931. március. , Balázs Andra*, Pária, március 27. A riportereknek, — mondják, — van egy külön istenük. Ez kerít számukra néhanapján egy-egy érdekesebb 3*d-l — •Így látszik ennek köszönhetem találkozásomat Miguel Sanchez spanyol íróval, aki, egy hajszálon múlott csak, és úgy beütött volna a történelembe, akár csak Marcel Laloutte, aki Károly román királyt segítette vissza trónjára. Amit Miguel Sanchez mond, nem legenda. Egy kis epizód annak k létéből, akinek sorsa: hatalom, hit, dicsőség és nagyság után, bukás, feledés és száműzetés tragikus végzetszerűségében omlott össze. IV. Károly király alakja lendül ki a Múltból, itt a párisi utca lükttő- zajos emberáradatában, amikor Miguel Sanchez beszélni kezd. — Arra kérem, hogy barátom nevét, akiről Itt szó lesz, ne írja ki, fiardatiszt volt az osztrák-magyar Monarchia hadseregében. Különben spanyol származású. Édesanyja néhai Erzsébet királynőnél volt udvarhölgy. A legzseniálisabb legképzetteb emberek egyike, akivel valaha találkoztam. Mialatt Miguel Sanchez így rajong babájáról, J. de L-ről, jól megnézem őt. Középmagas, hátrafésült fekete haj fekete szemek, csontkeretes pápaszeri Atagtipusú arc, az intellektuellek csoportjából. Felfogja kutató pillantásomat. — Azt a bizonyos hasonlatosságot keresi? Bevallom, hogy igen. — Talán az összbenyomás, a termet és a kor egyeztek Valószínűleg ezek a külsőségek járultak ahhoz a sok egyéb körülményhez, hogy barátom J Kc L. hozzám rohant izgatottan egy márciusi délután 5 órakor, pontosan 10 éve annak és azt mondta: „Add kölcsön az útleveledet. Ne kérdezz semmit. Világtörténelmi eseményről van szó." Talán egy másodpercig se haboztam és átnyújtottam neki. Pedig sokat kockáztattam többek között Franciaországból való végleges kiutasomat, hogy esetleges politikai megbosszultatásról ne is beszéljek... — Milyenek, motívumokkal magyarázza meg hát ezt a gesztusát'' Rajongás egy emberért? Meggyőződéses hit egy eszmében? Politikai okok?* Vagy, ne haragudjék, e brutális kérdésért, számitás'' Hangos és gúnyos nevetést hallok Miguel Sanchez felveszi aszót: Számítás? Nem, nem az. De különben is, lehet hálában hinni? Amit tettem, barátságos a szó nemes értelmében. Barátomnak szüksége volt reám. Nem egyszerű magyarázat ez? RUE CRATEAUDUN N. 17 — Azon az emlékezetes napon, mikor J. de L. — könyörögve jött hozzám panaszolva, hogy 10 embernél jár ebben a misszióban, akik mind kivétel nélkül visszautasították kérését, én nem gondolkoztam. Átnyújtottam neki az útlevelet 379 szám Vilgud Sanchez. - párisi spanyolt legacótól kállitva. (Tudniillik már akkor nyolc éve éltem Páriában" , de L. megkönnyebbülve sóhajtott fel. Könnyes lett a szeme Megölelt, meg csókolt. „Csak a fényképet fogjuk megváltoztatni" — mondá és elsietett — Este 10-kor értem jött. „Elviszlek valahova, valaki beszélni akar veled " — Sejtettem, ki az a „valaki" — Belültünk egy autóba. J. de L izgatottan kémlelt kifelé. Végre megálltunk egy közönséges bérház elött, mely olyan, mint a többi száz párisi ház. Meg is mondom hol. Rue de Chateaudun IV. II. A „Banque de Prague"-nak (mely azóta megszűnt) voltak itt a helyiségei. Az első emeleten, az udvari részben ide vitt fel J. de L. Miguel Sanchez, látszik, hogy visszapillant a Múltba. Szinte újra éli át azt a jelenetet. „Elébem jön egy férfi, körülbelül velem egykorú és velem egyforma magasságú. Csakhogy szakállt viselt Két kézzel szorította meg kezemet, úgy köszönte és hálálkodott. Nem felejtem el soha ezt a jelenetet. Franciául beszélgettünk. Azután elbúcsúztam, én Miguel Sanchez... a „másik" Miguel Sancheztől, aki reggel 6-kor elhagyta a Rue Chateaudunt és elhagyta Párist, hogy Németországon keresztül „kísérelje meg a Sorsot". Így jutott IV Károly 1921 március 27- én Budapestre. — Sejti — folytatja visszaemlékezéseit az író — hogy milyen izgatottan vártam az eseményeket. Én, aki poiitikailag a legtávolabbról se vallottam i marchisztikus elveket, sőt, mondhatom, 10 évvel ezelőtt világszemléletem közel járt az anarchizmushoz... én segítettem a magam módján és baráti tett volt, ismétlem — hogV eev király »-t-s-**» ,,»comn a trAn l’éVtz , Barátom J. de L. elbeszéléséből tudtk meg az izgalmas utazás részleteit. Különösen Innsbruckban voltak kritikus helyzetben. Az ál Miguel Sanchez benn velt a fülkében, mikor határrendőrök járták át a vonatot J. de L lenn áll a Verronon. A határrendőrök gyanúsan soká maradnak fenn. J. de Liszket — Keze, a zsebében levő revolvert szorongatja. _A határrendőrség a vonat túlsó felén jár, mikor felszabadultam mertek lélegzeni. A többit már pontoban jegyez- Ik fel a történelem — fejezi be elbeszélését Miguel Sanchez. A NAGY URAK HÁLÁLA NEM MÁS, MINT KIMÉRA — Mégis a sikertelen eredmény dacára, ennek köszönettel tartoznak. Hiszen sokat kockáztatott — Hát ez az, feleli az író Én vállaltam a sok kellemetlenséget A rendőrség ankétezett, mikor útlevelem „elvesztését" bejelentettem A sajtó annak »«lején cikkeket közölt egy állítólagos Miguel Sanchez nevű bankcsalóról, aki valami Fifi Contalinivel Svájcon át megszökött. Így némi huzavona után újra kiállítottak nevemre egy útlevelet. — Barátom különben is biztatott. Nem lehet semmi bajom Hiszm Károly próbálkozását a francia kormány [élnwata■ let hallgatással elk'myvelte. Briand azt mondta: ha sikerül elismeri Ha kudarcot vall a próbálkozás, úgy nem vesz róla tudomást XIII. Alfonz is tudott róla és Lyautey marsall is. — És mégis valami köszönet? — kíván, csiskodom. Megint a gúnyos nevetés. — Zita királynő, akiben különben Károly tragikumának főokozóját látom. Ígért egy arany cigarettatárcát Persze nem kaptam meg soha. Sixtus herceg is üzent holmi kitüntetésről Ez is üzenet maradt csak. Az biztos, hogy a ragu urak hálája, csak kiméra vonja vállát Miguel Sanchez . Talán, ha Károly király viszszajut a hatalomhoz, gondolt volna reám.. felajánlott volna, mondjuk egy filmcenzori állást Budapesten . Jót nevet a saját ötletén. Miguel Sanchez tudniillik filmszenáriókat ir. Ép most fejezett be egyet: „Anyai Szeretet" címen Úgy képzelem, hogy Miguel Sanchez, kis stúdiójában, könyvei között nógatva, valószínűleg boldog és megelégedett és ha némi meghatottsággal gondol is szerencsétlen alteregójára... örül, hogy ő maga az igazi Miguel Sanchez. Mándy Ilona EGY ÓRA VILÁGTÖRTÉNELEM FEJFÁJÁSOK idegzsába. Influenza, rheumás lódalmak csakis a Dr. MRHU MUSCEL-ok ANTINEVRALGIC által gyógyíthatók. Ereden dobozban, mely két kapszulát (ostyában) tartalmaz, fenti eredeti jelzéssel. Kapható gyógyszertárakban és drogériákban Ulti Világsajtó humora ISKOLÁBAN. — Melyik a leghasznosabb háziállat, gyerekek? — A csirke. — Miért? — Mert azt meg lehet enni születése előtt is, meg halála után is. —(Moustiqus») * GÉPIRÓNOK EGYMÁS KÖZT. — Az új alkalmazásom igen kellemesnek ígérkezik; úgy látszik, a főnököm is jóravaló ember. Csak egy kissé vakbuzgónak látszik. — Vakbuzgónak? Hogyan? — Szentül hiszi, hogy a szavakat csak úgy lehet leírni, ahogyan ő szokta (Newcastle Chronicle.) * CSEREBERE. — Miért nem jársz már a régi borbélyodhoz? — A múltkor ottfelejtettem az esernyőmet — De hiszen ez ép ok volna arra, hogy odamenj. — Igen ám, de amelyiket elhoztam helyette, az sokkal jobb. (Maude al Dia) * AZ ÉRDEK BESZÉL. — Mindig örömmel tölt el, nagyságos kisaszszony, ha látom, hogy valaki hideg időben is ilyen könnyen öltözve tartózkodik a szabadban. — Uraságod a természetes gyógymód hite? — Nem. Zsebkendőgyáros vagyok. (Lustige Blätter.) * A Jó GYERMEK. — Képzelje, szomszédasszony, ma hazakerül a Jani fiam. — De hiszen azt négy esztendőre ítélték. — Igen, de a jó magaviseletéért egy esztendőt elengedtek neki — Igazán boldog lehet, szomszédasszony, hogy Uyen derék fia van. (SondagsnisM Strlx.) 'i — — .........mm Essstiérf idd q% qSShsgBSiPBfffi! Mindenki, aki váratlanul gazdag szeretne lenni, rendeljen még mar aa^gar osztfalaisor$iegai®£ 84.000 sorsjegy, 42.000 nyeremény. Minden második sorsjegy nyer! Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben : 500.900 pengőucca 15.000.000 Lei ( 309.000 pengő = cca 9,000.000 Lei 200.000 pengő = cca 6,000.000 Lei *100.009 pengő = cca 3,000.000 Lei 59.099 pengő = cca 1,590.000 Lei 40.909 pengő = cca 1,200.000 Lei stb. stb. összesen közel 8 millió pengő = cca 240 millió Lei készpénzei húzások április 17-én kezdődnek. A sorsjegyek hivatalos ára ostályonként: Jutalom és nyeremények: 1 Egész: 24 pangó [1--1F61: 12 pengő1___1 Nenyed: 6 pengi jjj Az összes rendeléseket pontosan és figyelmesen elintézi: Itányi Társa bank és váltóüzlet: a magyar osztálysorsjáték lóárusítója BUDAPEST IV., Apponyi-térd (Klotild palota), hol mult évben is 100.000 pengő 40.000 pengő 15.000 pengő főnyereményeket is fizettek ki a szerencsés nyerőknek. FIGYELEM ! Legcélszerűbb, ha mindenki levélben rendel és a pénzt nemzetközi posta uta ványon vagy bank utján küldi be Minden húzás után hivatalos nyereményjegyzéket okvetlen küld. ■i