Brassói Lapok, 1933. május (39. évfolyam, 100-121. szám)
1933-05-01 / 100. szám
Popovici és Mihalaché Bukarestbe mennek Marosvásárhelyi munkatársunk jelentése szerint Popovici és Mihalaché szombaton este autón Szovátáról Marosvásárhelyre érkeztek, ahol bírói kar, a rendőrség vezetője, és több hivatalos személy várta őket- Tudósítónknak sikerült mind a két miniszterrel beszélnie. Popovici a következőket mondotta: — Mindenekelőtt cáfolnom kell az én lemondásomról elterjedt híreket. Ennek ,a hírnek semmi alapja sem volt. A félreértésre valószínűleg az adott okot, hogy a külföldön tartózkodó Madgearu helyett rövid ideig én vezettem a pénzügyminisztériumot is. Most Madgearu hazaérkezett s átadtam neki hivatalát-Ami a Maniu-ügyet illeti, legfeljebb annyit mondhatok, hogy a helyzet kulcsa Vajda Sándor kezében van. Legalább is Maniunak ez az álláspontja. — Önnek mi volt a feladata Szovátán, miniszter úr? — kérdezte tudósítónk. — Az, hogy egy fajdkakast lőjjek! — hangzott a válasz ■ Mihalache mindössze néhány szót mondott. — Kiküldetésem eredményesen végződött, a részletekről azonban nem nyilatkozhatom, mert mandátumomat Vajda Sándortól kaptam s igy tapintatlanság lenne, ha az eredményről nem neki, hanem a sajtónak számolnék ba először. t-II *3 Dioly It Officti XXXIX. évfolyam 100. szám Főszerkesztő: Szele Béla dr. Hétfő 1933. évi május 1 fizet, az beszedési félévre 24 pengődijak előre fizetendők. Török—görög—bolgár szövetség a kisántáni ellen Májusi tűzijáték A tempelhofi mezőn egymillió ember üdvrivalgását viszi a májusi szél. E millió torok a munka ünnepét tiszteli. Moszkvában is a munkát ünnepük. Bécsben is. Párisban is. Londonban ugyancsak. A munkát ünnepük, mert május elseje van. Különös, különös május elseje van. „Legalább száz ifjú homok", legalább száz pártra szakadt a munka. Itt a nemzeti munkát ünnepük, ott a forradalmit, amott a nemzeti forradalmit Máshol a kollektív munkára esküsznek, odébb az egyéni munka halálát siratják, itt a termelési munka csődjéért jajonganak, máshol az elosztás munkájának kudarcát zokogják. A leghangosabb mégis a tempelhofiak ünnepi lármája. Ők a leghangosabbak, mert ők még semmit sem dolgoztak. A kéthónapos Harmadik Birodalomban e két hónap alatt egyetlen ásónyom sem mélyedt, egyetlen kapavágás sem esett. Eddig csak romboltak. A rombolás nem munka, mint ahogyan a fáklyásmenet sem az. Még a mai nagy és parádés tűzijáték sem munka. Ha becsületesek és igazszavuak volnának, a porhintés és nem a munka ünnepét ünnepelnék. Mert ez a nagy tűzijáték, szóáradat, programmtalan programmadás még nem munka. A munka termelő akarat és kiviteli erő. A Harmadik Birodalom eddigi munkája csak a bosszú dühe volt és a gyűlölet vicsorgó harapása. Ez a mai parádés tűzijáték csak bódítás. Elhódítanak, hogy mögé és káprázatos fejvén túl ne lássunk. Hiába: a munka embere, az igazi munkambere lát. Látja meddő, nagy belső harcutat, ahogyan egyrészt Hugenberggel viaskodtak, másrészt a centrumra acsarkodnak, ahogyan a császárpártot szúrják le orozva és ahogyan millió progresszív lelkek hangszálait nyisszantják. És látjuk külső nagy erőfeszítéseiket is. Kelet-Európa összefog az orosz Ázsiával és a nyugati imperialista Franciaország összeáll a nagy nyugati demokráciákkal, mert mind megrémült és ijedten összerezzent attól a munkától, amely nem termelő és nem iskotó, hanem nemzeti és forradalmi és amelynek tiszteletére ma millió ember áll a tempelhofi mezőn. A mező zöldje üde, hiszen a május derül felette. De vájjon ki tudja bejósolni, mikor és hogyan kerül vér erre az üde zöldre és lágy bársonyosságra? És vájjon ki merné állítani, hogy a nemzeti forradalom „munkája" nyomán a világ elkerüli a vérözönt, amely íme, ha még nem is folyik, de az ereket már repeszti. A tempelhofi mezőn valaha Nagy Frigyes is ott állott, aki megállapította, hogy ha szabad az ember, nyugodt a világ, de ha üldözik, véres, gyilkos és hosszú polgárháborúk következnek. És talán ott állott, e tempelhofi mezőn, hajdantájt Luther is. Ma Luther utódja áll e helyen, Uessenfeldernek hívják ezt a papot. A román kivitel Németországba, Csehszlovákiába és Lengyelországba teljesen megszűnt A Nemzeti Bank rendszabályokat követel a külkereskedelmi mérleg védelmére Bukarest, árpilis 2 10. A Banca Naţionala ma átiratot küldött a kereskedelmi minisztériumnak a Németország, Lengyelország és Csehszlovákia felé irányuló román exporttal kapcsolatban. A Nemzeti Bank rámutat arra, hogy a romániai kereskedelmi mérleg ez országokkal kapcsolatban óriási mértékben passzió lett, különösen az utolsó két hónapban. A kivitel a fenti államokba szinte teljesen megszűnt. Ezért a Nemzeti Bank a kereskedelmi minisztériumtól intézkedéseket követel, ezeknek az intézkedéseknek a Banca Naţionala véleménye szerint főképp a kontingentált mennyiség újabb szabályozására kell vonatkozzanak. Kedden a kereskedelmi minisztérium és a Banca Naţionala megbízottai közösen fogják a kérdést letárgyalni. Kedvezőbb a hangulat Szovátán Mihalache és Popovici optimisztikusan nyilatkoztak — ■■ ■——— m ——■ Vajda kezében van a helyzet kulcsa — mondja Popovics Szonáta, április 30 A Maniu-ügy nem tisztázódott szombat estéig. A kormány kiküldöttei, Mihalache és Popovici igazságügyminiszter pénteken órák hosszán át, megszakítás nélkül tanácskoztak Maniuval, megegyezni azonban nem tudtak egymással, ámbár a hangulat meglehetősen javult a tárgyalások folyamán. Pénteken este Popovici és Mihalache vadászatra mentek a szovátai hegyek közé- A két kiküldött Maniut is magával akarta vinni, a „badacsonyi remete" azonban ellenállott: — A vadászat ifjúkorom szórakozása volt... mióta képviselő lettem, ez pedig jó 30 évvel ezelőtt történt, nem vadászom többé. Erre Mihalache és Popovici meglehetősen kedvtelenül indultak útnak. Az Adeveriti jelentése szerint a vadászat beletartozott a megpuhítási haditervbe, a kiküldöttek abban reménykedtek, hogy a közös szórakozás baráti hangulatában többet érhetnek el Maniunál, mint egyébként. A vadászat egész éjjelen át tartott és újabb tanácskozásokra csak szombaton délután került sor. A megbeszélésről semmi részlet sem szűrődött ki, ellenben Szonátán nagy optimizmus uralkodik az irányban, hogy nem következhetik be szakítás. Mihalache az újságíróknak a következő kijelentést tette: — Maniu nem fog lemondani! , aki Lutherre hivatkozva, azt vallja, hogy a nemzetiszocialista harcos harca istenesebb cselekedet, mint annak az egyháznak szava, amely a Harmadik Birodalom beköszöntését nem egyhangúan és nem lelkesedéssel üdvözli. Itt a rakéták ezrei mit sem érnek. Itt a tűzijáték fényessége elhomályosítja a tisztánlátást. Tisztán látjuk azt a nagy feszültséget, amely már a fellegekben pattan és kisüléssel fenyeget A torkunkat fojtogatja a nagy emberáradatok széthúzása, ellenállása és külön útja, amellyel az ember a munka asztala mellől a munka ünnepének mezejére tódul és verejtéket töröl. Ez a verejték nem a munka cseppje, hanem a halál-verejték kisértése. Olyan furcsa, hogyan ma, a munkátlanság és tehetetlenség május elsejéjén embermilliók „munkát" ünnepelnek. Éppen ma, amikor: „Az Égből dühödt angyal dobott Riadót a szomorú földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt." Jövőre várjon Adyval mi is elmondjuk-e. Különös-különös „május elseje" volt.