Brassói Lapok, 1937. április (43. évfolyam, 54-78. szám)
1937-04-01 / 54. szám
Bethlen István húsvéti cikke Bethlen István volt magyar miniszterelnök a Pesti Napló húsvéti számában „Válasz egy karácsonyi újságcikk romániai visszhangjára“ cím alatt fejleszti tovább azt a kezdeményezést, amelynek elindítója az azóta híressé vált karácsonyi cikke volt. Kétségtelen, hogy újabb cikke talán még az elsőnél is nagyobb feltűnést és hatást fog kelteni úgy a román, mint a romániai magyar kisebbségi közéletben. Nekünk nem lehet feladatunk, hogy Bethlen István új cikkének hangját, tartalmát és érveit a román sajtó és a román, illetékesek állásfoglalása előtt a két ország jövendőbeli viszonyának alakulása szempontjából értékeljük, vagy magyarázzuk Ez talán ,,prejudikálás" volna. Bethlen István kezdeményezésének azonban kimondott nagy célja volt az, hogy a két ország közötti barátságosabb viszony megteremtésével megjavulhasson a romániai magyar kisebbség erősen leromlott helyzete. Elsősorban rólunk van tehát szó s ez ad jogot nekünk arra, hogy a volt magyar miniszterelnök újabb cikkét már most lehetőleg bő ismertetésben a magunk olvasóközönsége elé vigyük. Bethlen István karácsonyi cikkének román visszhangjával foglalkozva ezeket írja: „Hia ezeket a nyilatkozatokat vizsgálom, amelyek között igen jelentős szerepet vívő politikusoké is szerepelnek, azt kell mondanom, hogy bár egyesek teljesen barátságtalanok, többnek a hangja nagyjában és egészében mégsem teljesen visszautasító. Jóllehet nagyrészüken bizonyos fölényeskedés és a győzőknél a háború óta olyan gyakran tapasztalható soviniszta önteltség vonul végig. „Eltekintve azonban ettől az idegen fülre bántó és kellemetlen hangtól, impresszióm az, hogy a román közvélemény az általam javasolt magyar—román tárgyalást lehetségesnek tartja és nem nézné ellenséges hangulattal, ha erre előzetesen megfelelő légkör teremtődnék. Ez a „ha" azonban az, amely minden ilyen nyilatkozatban mindegyre visszatér, egészen különös circulus vitiosust teremt, mert annak előre való biztosítását tűzi ki a tárgyalás feltételéül, amit csak a tárgyalás eredményeképpen lehet majd elérni..." Azután arról ír Bethlen István, hogy sok román hozzászóló szerint a közvetlen tárgyalás nem vonatkozhatik a transilvániai magyar kisebbség helyzetére, mert ez beavatkozást jelentene a román állam belügyeibe. A válasz erre ez: „Nézetem szerint ez az álláspont nem lehet helytálló. Először is: maga Románia teremtett ilyen tárgyalásra precedenst, amikor Jugoszláviával annak idején a kisebbségi kérdésre vonatkozólag olyan nemzetközi megegyezést kötött, amely a két állam kisebbségeinek helyzetét kölcsönös engedékenységgel rendezte. Ha ez lehetséges volt Jugoszlávia esetében, nem tudom, miért ne volna lehetséges Magyarország esetében is, ahol pedig sokkal komolyabb érdekek teszik kívánatossá, hogy a két állam jó viszonyát állandóan zavaró momentumok kölcsönös jóakarattal megszüntessenek" Felteszi Bethlen azt a kérdést is, hogy talán a jugoszláv—román egyezmény példája egyesek szerint azért nem jó, mert ott két barátságos államról volt szó. Ezekkel szemben utal „a német—lengyel kisebbségi szerződésre, amely két olyan állam között köttetett meg, amelyek talán abban az időben még feszültebb viszonyban állottak egymással, mint ma Románia és Magyarország és ahol éppen a kisebbségi kérdésnek ez a rendezése tette lehetővé a feszültség megszűnését és később azt a tízéves megnemtámadási szerződést, amely Németországnak Lengyelországhoz való viszonyát hosszú időre, teljesen újból és kielégítően rendezte.“ Bethlen István inkább „ürügy“-nek látja ezeket a kifogásokat, vagy elhárításokat, mert: ilyen román—magyar szerződés megkötése esetén a két állam szuverenitásának új korlátozásáról beszélni sem lehetne, politikai értelme pedig az lenne, hogy az adott esetben, Genf megkerülésével, egymás közt intézzük el azokat a kontroverziákat, amelyek különben mindig mélyreható ellentéteket váltanak ki közöttünk, már csak azért is, mert a vita Genfben mindig nagy nemzetközi üggyé dagad, amely a kormányok között, a nemzetközi nyilvánosság előtt presztízskérdéssé válik és mérgező hatással bír az államok egymás közötti viszonyára.“ A továbbiakban azokat a feltételeket veszi sorra Bethlen, amelyeket a román nyilatkozók hangoztattak. Két fontos feltétel szerepel a román nyilatkozatokban: Magyarország tartsa be a békeszerződéseket és hagyjon fel a revíziós propagandával. Az első — Bethlen szerint — csak a békeszerződések katonai záradékára vonatkozhatik és „annyit jelent, hogy Magyarország mondjon le a jövőben is a katonai egyenjogúságról és nyugodjon bele mai védtelen állapotába". Bethlen nem tartja hihetőnek, hogy Románia komolyan gondolhatna ilyesmire. „Ma Magyarország úgyszólván az egyetlen állam már, amely ezeket a határozatokat még betartja mert Németország és Ausztria esetében maga Románia járult hallgatólagosan hozzá, vagy legfeljebb egy erőtlen és tisztánformális tiltakozással, azoknak önhatalmú megszüntetéséhez." „Azt képzeli Románia közvéleménye, hogy jó viszonyban lehet Magyarország egy állammal, amely ilyen előzmények után is megtagadja szuverenitásunknak azt a legelemibb jogát, amit Románia minden más államnak, mint természetest, koncedált?" A revíziós propaganda megszüntetése Bethlen szerint olyan kérdés, amelyről valóban komolyan és őszintén kell beszélni. A történelmi igazság kedvéért azonban szükségesnek tanja leszögezni, hogy Románia kisebbségellenes politikáját már rég megkezdte volt és mindig crescendo folytatta, amikor Magyarországon revízióról még senki sem beszélt." Viszont férfiasan és őszintén meg kell állapítani azt is, hogy a „revíziós propaganda“ megszüntetése kérdésében mit tehet meg Magyarország, illetve a magyar kormány és mit nem? Bethlen szerint kizárt dolog, hogy valamely magyar kormány lemondjon a népszövetségi paktum 19. szakaszában foglalt jogról, vagy olyan nyilatkozatot tegyen amely jogfelmondásnak volna felfogható. Az viszont más kérdés — állapítja meg tovább —, hogy mikor és milyen eszközök felhasználásával és szerződésben biztosított jogaival. „Ez a magyar kormány szabad mérlegelésének a tárgya... Ez az adott jog kötelességgé csak akkor válik nála és annyival inkább válik, mentői kevésbé teszik a velünk szomszédos államok az uralmuk alá jutott nagyszámú magyar kisebbségeknek elviselhetővé azt a lélektanilag amúgy is olyan rendkívüli súlyos helyzetet, amelyet számukra a békekötés teremtett." A magyar kormány viszont a tőle független sajtópropaganda korlátozására igen keveset tehet, mert ,,ahol nincs cenzúra, mint nálunk, ahol a társadalmi egyesülés és tevékenység szabad, ott a napisajtó és a társadalmi egyesületek működése a propaganda terén is csak csekély mértékben irányítható, vagy korlátozható... De nem is ez a fontos, mert döntő súlyú ezen szempontból a kormánynak a magatartása és nem a felelőtlen tényezőké. Azonban még egy továbbmenő, igen lényeges megnyugtatást adhat a magyar kormány Romániának, mégpedig megfelelő kötelező formák között, azt tudniillik, hogy a revízióra máskép, mint békés eszközökkel, nem fog törekedni." Bethlen nem gondol meg nem támadást szerződésre, vagy éppen szövetségre a két ország között. Az ellenségeskedést azonban nem látja „szükségképpeni“-nek, amint nem látja annak a föltétlen és szoros barátságot sem. ,,Messze vagyunk a szerelemtől ugyan, de ebből nem folyik az, hogy a fél hadihelyzet állapotát kellene magunk között állandósítanunk. Nem. Dacára a komoly és súlyos ellentéteknek, amelyek le nem tagadhatók, mindkét nemzetnek vannak és különösen a mai európai helyzetben — olyan komoly és életbevágó közös érdekeik is, amelyek mindkettőre nézve indokolttá teszik, hogy a csatabárdot pihentessék és a normális, megértőbb szomszédi viszonynak keressék a lehetőségeit. Ez pedig lehetséges, ha a két kormány úgy a kisebbségi kérdésről, valamint a revíziós propaganda ügyéről barátságos eszmecserébe bocsátkozik és kölcsönös jóakarattal keresi az olyan modus pivendinek az útját, amely úgy a két nemzet jövő viszonyának alakulása, valamint az általános európai béke szempontjából is csak termékeny lehet." Végül a múlt tanulságaira hivatkozik Bethlen s megállapítja, hogy nemcsak lehetséges, hanem szükséges is volna egy olyanfajta jószomszédi viszony, amilyen a volt Magyarország és Románia között volt. Felemlegeti azokat a mozgalmakat, amelyekben akkor az ókirályságbeli indításokra a transilvaniai románok is részt vettek, anélkül, hogy ez a két ország közötti viszonyt különösebben rontotta volna, „holott az akkori román és a mai magyar propaganda között igen nagy különbségek állanak fenn, különösen a nemzetközi jogi legalitás szempontjából ... Cikke végén Bethlen külön foglalkozik a „román politikai téveszméivel“ s néhány kirívó esetet sorol föl a román sajtó és egyesek megnyilatkozásaiból s felemlíti a legújabb kisebbségellenes törekvéseket. Cikkét ezzel a mondattal fejezi be: „A hurt megfeszíteni bűn Európa békéje ellen." FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XLIII. évfolyam 54 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre Magyarországra negyedévenként 12.— oldalon 7 lej négyzetcentiméterenként, havonként 66— lej, kézbesítéssel 74.— lej, ugyanez Brasovban 70.— lej. — Külföldre negyedévenként 300.— lej. —* pengő — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szöveg— Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal Brasov. Strada Regele (Anrol 56—58. — Telefonszám 82 1937. évi április 1 A Bonamissus féifiekben VAJÚDIK A NEMZETI PARASZTPÁRT Már nyilvánosan vitázik a párt két ellentétes csoportja — A moldovai Habiban 20 ezer ember ünnepelte a jubiláns iuou drM — Bucurestiben a Román trónt, Caracalban az újliberális párt gyülésezett A liberálisok tartják meg az új parlamenti választásokat is? – Bucuresti, március 30. A községi és megyei választások kiírása élénk tevékenységre készteti a pártokat. Ezért van az, hogy noha a parlament ülésszaka véget ért, ami aelpolitika hagyományai szerint a „pihenés hónapjainak“ beköszöntését jelent, valamennyi párt tovább folytati” sőt fokozza eszmeterjesztő munkáját. Ami a legerősebb ellenzék- párt, a nemzeti parasztpárt propaganda-gyűléseit illeti, azok más célt is szolgálnak Először: alkalmat nyújtanak a párt ellen szövetkezett politikai alakulak és « Yl'balache „pareszt állámával“ élesen szembehelyezkedő más csoportok vádjainak visszaverésére, másodszor előkészítik a ..terepet' az április 4-é re összehívott kongresszus összhangjának biztosítása érdekében. Hogy ez mennyiben fog sikerülni, arról ma még igen kockázatos volna jóslásokba bocsátkozni. Tény, hogy minél közelebb jutunk az országos nagygyűlés időpontjához, az ellentétek annál jobban kiütköznek a párt egyes csoportjai között. Kétségtelen ugyan, hogy a nemzeti parasztpárt nagy többsége Mihalache, Lupu és Madgearu, illetve Maniu mellett áll, ennek ellenére nincsenek kizárva a meglepetések a Cosdachescu—Calinescu—Ghelmegeanuesoperi részből, amely tudvalevőleg a mellett, hogy élesen szembehelyezkedett Maniuval, a párt harcának új értelmezést akar adni, kiemelve annak nacionalista jellegét, ugyanakkor mellékvágányra szorítva le a programban kifejtett társadalompolitikai követeléseket. A nemzeti parasztpárt ellenfelei természetesen örülnek ezeknek a belső hadakozásoknak. Valóban: a jobboldali „fonalrángatások“ teljes diadalát jelentené, ha a nemzeti parasztpártot megoszolva találná az esetleges kormányválság és így képtelenné arra, hogy a liberálisok örökségét átvegye. Érthető ilyen körülmények között, hogy Incules helyettes miniszterelnök egyik külföldi lapnak adott nyilatkozatában azt az eshetőséget is felveti, hogy a négy éves kormányzási ciklus lejártával ismét a liberális párt kap megbízást az új választások levezetésére, „minden kelléke meglévén a döntőbírói szerep betöltésére“. Tagadhatatlanul komoly fordulóhoz jutott Mihalache pártja. Ezeken a belső csatározásokon ugyanis nemcsak a párt egysége, hanem a romániai demokrácia ügye is elvérezhetik, ha nem találják meg a módot az ellentétek kiküszöbölésére. Ezt a párt vezető politikusai is jól tudják és minden erejükkel azon vannak, hogy elejét vegyék a belső szakadékok kimélyülésének. A helyzet igen komoly, de még nem tragikus. Vannak jelek, amelyek arra mutatndik, hogy végül is a felelősség érzése fog győzni s a árt megerősödve kerül ki a részint jóiszemű, részint pedig mesterségesen his