Brassói Lapok, 1937. augusztus (43. évfolyam, 153-178. szám)

1937-08-01 / 153. szám

1937 augusztus 1 VILÁGPOLITIKA A Csendes Óceán vajúdó világháborúja mögül A ispánok és az an­gol­ok ..Szólnak az ágyuk, a gépfegyverek­, de ez még nem az igazi háború. Még csak a hadviselő felek állanak egymással szemben, de nem a­­ partnerek. A spa­nyol polgárháború­­s műkedvelők viada­la volt mindaddig, amíg a­ harctér mögött ki nem fejlődött a komolyabbik arcvo­­nal: a német—olasz összefogás a francia —orosz érdekeltséggel szemben. A kínai­­—japán ellentét is mé­g csak „konfliktus" mindaddig, amiig az igazi partnerek a háttérből elő nem lépnek. Ezek az „iga­ziak*" pedig: Anglia, az Amerikai Egye­sült Államok és a Szovjetunió. Izgalma­san érdekes és sorsdöntően fontos tár­gyalások folynak most mélyen a kulisz­­szék mögött. E diplomáciai verekedéseknél a legna­gyobb súlya tagadhatatlanul Angliának van A partnerek közül ugyanis Anglia az egyetlen, amely Japánban is rokon­szenves. Komoly japán politikai körök szeretnének Angliával imét összebarát­­koz­ni, sőt Kínát illetőleg is megbékélni és ez még mindig nincs kiz­árva Volt már angol- japán szövetség és lehet­ség. Mi­óta Isirota, az erőskezű Kína-politikus, a japán Monroe-elv hirdetője és a washing­toni és londoni flottaegye­zmén­yen fi­lko­­rítója ,ez­ aki külügyminiszter, az ihm megegyezés nem lehetetlen. A kormány feje, Konoye herceg, tagadha­tlanul an­gol barát, a Genro, a császár .Főtanácsadó­­ja ugyancsak­ az angol barátság pártján­­áll, sőt a hadsereg is egyezkednék mert tisztában van azzal, hogy Anglia semle­gessége, vasérce, petróleuma és gyapotja nélkül nem lehet Kínát m­egh­ídítani. De nem lehet a Szovjetet sem megtámadni. Az orosz—japán háború is csak azért si­került, mert Anglia segített. igen ám, de Anglia egyezkedni akar ugyan, csak éppen Kínát nem akarja ad­ni. A dolog a következőképpen áll : Ja­­pán az utolsó két-három évtized során a Csendes-óceán medencéjében megverte Angliát. Ezt nem lehet szépíteni. A világ­háború előtt Anglia és­ Japán , Kínában szinte egyenlő mennyiségű és m­értékű árut tudott elhelyezni. Ma? Háromszor annyi árut helyez el Kínában Japán, mint Anglia. A kínai textilipar negyven százaléka japán kézben van,ezzel szemben Angliénak Kínában már csak három textil­ipari üzeme vegetál. De megverte Japán Angliát Indonéziában, a Maláj szigeteken, sőt Indiában is. Indiába például Anglia még 1925-ben hatszor annyi pamutszöve­tet vitt be, mint Japán. Ma egyforma a mennyiség. A Csendes-óceán partjain a hajózásban is legyűrte Japán Angliát. Ezek azok a reál- és gazdaságpolitikai okok, amelyek miatt Anglia „belefeküdt“ Kínába. Japánban mindenki tudja: nem a nankingi kormány és Csang-Kaj-sek ál­lította talpra Kínát, vert bele nemzeti el­­lentállást és ,,egységet“, hanem Angiin. Látják, tisztán és világosan, hogy mind­addig, amíg Anglia fel nem adja Kínát, vagy össze nem áll Japánnal Kína ellen (az angol politika mindig kikalkulálja mi a­z érdekesebb és hasznot hozóbb s ezért ez a fordulat sem kiizárt) addig Ja­pán hadat viselhet ugyan, de a piac­harcteret nem hódíthat. Természetesen a megegyezésnek ára v­an. Yoshida, Japán londoni követe, most tárgyal Edennel és a gyarmatügyi mi­niszterrel­­ alkudoznak. Angiin a követ­kező feltételekhez köti magát: 1. Kelet-Hopej önállóságát meg kell szüntetni. 2. Észak-Kína gyarmatosításáról Japán­nak le kell mondania. Ezek a feltételek is gazdasági meggon­dolásokból erednek. Az „autonóm" észak­­kínai részek ugyanis Japán számára arra jók, hogy ezeken a területeken át Ja­pán áruját vám nélkül csempészhesse be Kína testébe és legbelsőbb belsejébe. Ez­zel a törvényesített csempészéssel az an­gol kereskedelem nem tud megvereked­ni. Különböző helyeken és formákban hajlandó Japánnak ellenszolgáltatásokat nyújtani, de Észak-Kiából kifelé!!! Az ellentét a tárgyaló felek között az, hogy a hadsereg nem akar kivonulni. Arról már-már lemondana, hogy Észak- Kínában tovább menjen, de az eddigi pozíciókat nem akarja feladni. Otthon, Tokióban, azzal érvelnek, hogy Anglia c­sak fenyeget, de komoly háború esetén mit sem tudna tenni, hiszen nagyon el­foglalt Európában és különösen a Föld­közi-tenger körül felmerült bajaiban. ..Nem kell félni tőle, — mondják a japán hadsereg háborús párti hangosai —, de ha gazdasági vagy politikai meggondolá­sok miatt mégis meg kellene egyezni, úgy teljesítse Anglia az ellen feltétételt: lépjen be a japán—német—angol szövet­ségbe! — Ha már Kínával nem végezhetünk — mondja a hadsereg — végezhessünk legalább, Anglia segítségével, a — Szov­jettel. Ha Észak-Kínát, mint fogyasztó­területet nem kaphatjuk meg, hasíthas­sunk legalább Szibériából nyersanyag­­lelőhelyeket. Mereven, nagy vonalakban és összefog­va igy áll a helyzet most s ezért, ,elszige­telt távolkeleti háborúskodás" egyelőre a Csendes-óceán vajúdó világháborúja. No meg azért, mert az angolokkal való meg­egyezésnek Japánban is nagy ellenzéke van. Ellene van e megállapodásnak: a) az exportőr, b) a nagyipar és c) a japán haditengerészet. Nekik hármójuknak so­hasem tetszett a nyugati ter­jeszkedés. Az ipar és a tengerészet mindig délnek akart előretörni. „Délen — mondják ezek a kö­rök — trópikus nyersanyagok vannak és ezek jobban kellenek nekünk mint a kí­nai fogyasztók. Ha nyersanyagunk lesz, gyarmati munkabérrel előállított és vám­mentesen behozott nyersanyagunk, talá­lunk mi az olcsó árura fogyasztói eleget“. E felfogás szerint Észak-Kína meghódítá­sa esetén utat kapna ugyan az áru, de Japán nyersanyag-rabszolgasága nem enyhülne, már pedig előbb legyen nyers­anyag és csak azután fagyasztó. A déli terjeszkedéssel szemben azon­ban ott áll ugyanez az Anglia és a gyám­sága alatt tartott csendesóceáni Hollan­dia. A Maláji-szigetek, Ausztrália. Új Zee­­land mind Hollandiáé, vagy Angliáé. Olyan egyezséget Angliával pedig kötni nem lehet, amelyben a brit világbiroda­lom ezekből az értékeiből valamit is le­adjon.“ Most lövöldöznek és tárgyalnak. A nagyvilág csak az ágyuk és a bombák hangját hallja, de nem hallja az asztal­csapkodást. Majd ha az is kihallatsz­ik az utcára, akkor tör ki az igazi japán—kínai hábo­rú, mert előtérbe lép az első számú part­ner, a brit világbirodalom. Halász Sándor B­E. 3 oldal AMELY HÁZBA LEVEGŐ ÉS NAP JÖN BE nem jön be az orvos... mondja a nép ! De ez a közmondás meg­feledkezett a legyekről, amelyek tömege­sen jönnek be a nyitott ablakon, házát elárasztják baktériumokkal és veszélyez­tetik egészségét az általuk terjesztett betegségekkel ! Küzdjön a légyveszede­lem ellen FLY-TOX segítségével ! MOVIC1 Hibás váltó állítás folytát* Kisiklok­ és részben összetört *S­imumb­a­so egy expresszvonat 19 51 Franciaor­szágban Az áldozatok között több lisieuxi zarándok is van Páris, julius 50 A P. L. M. vasúttársaság tulajdonában levő Saint-Étienne—párisi vasútvonalon rettenetes vasúti szerencsétlenség történt a csütörtökről péntekre virradó éjjel. A Saint-Etienne-ből Párisba tartó expressz vonat Villleneuve-Saint-Georges állo­másnál hibás váltóállítás következtében kisiklott és jórészt pozdorjává zúzódott. A szemtanuk elbeszélése szerint, a zsúfolás­ig tömött rapidvonat éjszaka 11 órakor me­netrendszerű pontossággal hagyta el a Paris­tól nem messze fekvő corbeili állomást, majd a nyílt pályára érve, 120 kilométeres sebesség­gel robogott Páris felé. Az utasok csomagjai­kat készítették elő s a folyosók végén fáradt férfiak, nők és gyermekek szorongtak. A tá­volban már Páris lámpái tűntek fel, amikor bekövetkezett a szerencsétlenség. A vasúti ko­csik egymásba fúródtak és a mozdony, vala­mint az első vasúti kocsik a magas töltésről a mélységbe zuhantak. A mélységbe alázuha­­nó kocsikból velőtrázó sikolyok hallatszottak s az egymásba fúródott kocsik folyosóin szo­rongó utasok szivettépő segélykiáltásaitól visz­­hangzott a töltés melletti erdő. A kevésbé sé­rült kocsik utasai magukhoz térve, a sebesül­tek segítségére siettek. Borzalmas látvány tá­rult szemeik elé. HUSZONHÉT HALOTT, ÖTVEN SEBESÜLT A vonat mozdonya, a podgyász-, valamint egy másod- és egy harmadosztályú kocsi sötét körvonalait pillantották meg a mélységben. A villeneuve-saint-georgesi állomásfőnökség jelentésére Párisból mentőkülönítmény és vas­úti segélycsapatok érkeztek a szerencsétlenség színhelyére és azonnal hozzáláttak a mentési munkálatokhoz. Több órai megfeszített mun­ka után sikerült a romokat eltakarítani. A ro­mok alól 20 halottat és 50 súlyos sebesültet húztak ki. A sebesülteket a meluni kórházban helyezték el, míg a halottakat a hatóság intéz­kedésére, ideiglenesen a villeneuve—saint-ge­orgesi állomás várótermében ravatalozták fel. Az állomás épülete előtt — a jelentések sze­rint —, megrázó jelenetek játszódnak le. Az áldozatok hozzátartozóinak hatalmas tömege lepte el a várótermet és szivettépő jelenetek között ismerték fel a megcsonkított hullákban övéiket. A francia kormány utasítására a vasúttár­saság szigorú vizsgálatot indított a szerencsét­lenség részleteinek tisztázására és a felelősség megállapítására. Újabb híradások szerint a szerencsét­lenség méreteit fokozta az, hogy a nehéz vasúti kocsik között egy régimódi favázas kocsi is volt, amelyet a többi kocsi való­sággal szétmorzsolt. A szerencsétlenség áldozatainak egy része szénné égett, mert ■a vasúti kocsik kigyulladtak, így ezek szemétazonosságát nem tudták megállapí­tani. Az áldozatok különben javarészt Lisieuxből jövő zarándokok, valamint gyarmati katonák voltak. Chautemps miniszterelnök, két minisz­terrel kíséretében, azonnal a szerencsét­lenség színhelyére utazott. Megszabták a szövetkezeti búzavásárlási árakat Bucuresti, július 50. Mint az előző években is, a kormány terményértékesítési akciót folytat le s a terményárak megszilárdítása céljából a szövetkezetek útján terményvásárlásokat eszközöl. A „Cecopava“ szövetkezeti köz-p­ont a terményfelvásárlással kapcsolat­on a következő utasításokat adta ki az ország összes terményvásárló szövetke­zeteinek: A búza ára súly vagon­onként (10 ezer kg) 42 ezer tej, ad feladó állomást a­, esetben, ha a fuvardíj a kikötőig va­gononként 3000 lejnél több és 44 ezer lej, ha a fuvardíj legfeljebb 3000 lejre rúg. A fenti árak egészséges, 77 kg-os búzára értendők, 3 százalék idegen anyaggal. Az ár 1 százalékkal növekszik, illetve csök-­­ken minden kilogram után, amellyel a h­ektólitersúly kedvezőbb, avagy kev­e­­sebb. Hasonló arányban csökken az ár, ha az idegen anyag több.­­ Halálos gázolás a fővárosban, Bucu­­­restiből jelentik: A Colentina­ úton pén­teken reggel halálos gépkocsiszerencsét­lenség történt. A B. 18.598. rendszámú te­hergépkocsi halálra gázolta Marinescu Marin munkást. Folyik a vizsgálat a fe­lelősség megállapítására. — Razzia a fővárosi közkertekben. A fővárosi rendőrség csütörtökön éjszaka­­i Cismigiu kertben és a Károl­y-parkhim razziát rendezett, amelynek során több­­száz egyént vettek őrizetbe.

Next