Brassói Lapok, 1938. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1938-02-02 / 25. szám
4 Gidai A .SZAVAK. PALYAFUTÁSA * feszültség Feszültség? .Mikor e szó először debütált a diplomáciai jelentésekben, gyanakodva ízleltük, idegesen forgattak a szájunkban. Feszültség? Feszül az ötéves nadrágunk, méghozzá a legkényesebb helyen, feszül az ócskáétól vett kabát, vagy a hitelezőink türelme. De hogy két ország között feszül a viszony? No és ha feszül, édes Istenem, csak nem fog elpattanni'' A Feszültség azonban egyre sűrűbben riasztott meg bennünket a diplomácia tolvajnyelvében. Feszült a helyzet Japán és Kína között, míg egyszer csak elpattant, a Földközi-tengeren a nagy feszültségben tucatjával buktak le a hajók a tengerfenékre, Spanyolországban, Palesztinában és Abesszíniában addig feszült a helyzet, míg robbanni kezdtek a bombák és megdördültek az ágyuk... A nagy, titokzatos, borzalmakkal vemhes feszültség már kivívta ijedt tiszteletünket, már nem legyintünk rá könnyedén, reszketünk tőle, mint a hőemelkedéstől, amely tüdőgyulladás előjele lehet. Nem apró durcásság ez, nem tréfadolog, ha két frakkos úriember görbén néz egymásra a genfi zöld asztal mellett, borzalmasan komoly dollog ez a Feszültség, s ma már s naponta többször halljuk, hol itt, hol ott. Bizony, a helyzet feszült s valahányszor elkiáltják, riadtan kapjuk fel fejünket az ég felé, nem berregnek-e már a bombavetők? A Feszültség szép, magasra ívelő pályafutással dicsekedhetik. Voltakép feltárral, mesterségesen felhajtott árfolyamon jegyzik az emberi hangulatok piacán. Mégsem pattan el mindig a megfeszített húr, a Feszültség néha enyhe Békülékenységbe olvad át, vagy legalább is alábbhagy, megnyugszik egy darabig... A hitevesztett emberiségen azonban ez már nem segít, a pánik és halál trombitál fülébe, valahányszor a vészteljes szó felzendül a rádióban vagy az újsághasábokon, hogy bizonyos államok között, de különben nagy általánosságban, Európában és a Távolkeleten s az egész földgolyón, egyre nagyobb a Feszültség. Hadüzenet A Hadüzenetet régebbi, lomtárba való fogalmaink szerint bizonyos romantikus ünnepélyesség övezte. Még abból az időből, mikor holmi kis nyavalyás feszültségre a kutya se hederített. A Hadüzenet, igen, az komoly dolog volt. Diplomáciai egyenruhában, cifra sujtásokkal páváskodó, furcsa csákós úriemberekre emlékszünk, akik, évszázadok során át, időnként megjelentek hasonlóan díszes kortársuknál és átnyújtottak egy ékesen megivott pergament... még utoljára megrendülten egymásra néztek s ilyenkor — ha a történelemkönyveknek hinni lehet — kitört belőlük az ember, könnyek szivárogtak a szemükbe s egyet-kettőt mentegetőztek is az illem kedvéért... sajnáljuk, Excellenciád, de nem rajtunk múlott a dolog... Ócska divat, mint a krinolin. Ócska divat és nyilván haszontalan. Megüzenték a hadat, elrendelték a mozgósítást, az embereknek még idejük volt egy utolsót búcsúzni a családtól, egy végsőt mulatni, még egyszer felnézni az égre, mielőtt az elborult volna örökre. De íme, ma: Japán nem üzent hadat Kínának s a két Spanyolországban hadakozó fél sincsen hadiállapotban. Tiszta időveszteség lenne. Az ember „büntető expedíciót indít“, katonai intézkedéseket tesz a lázongók vagy egyéb bűnös elemek ellen“... „csapatokat küld veszélyben forgó honfitársai védelmére...“ s más elérték. A „totális háború“ korszakában, amikor az ellenség izmagostól, anyástól-csecseméstőlnemzetestől teljes egészében kiirtandó gonosztevőszámba megy, a hadüzenet az elavult holmik múzeumába került, a kanócos puska és a katapula, meg a bábom civilizált módon való folytatásáról, a polgári lakosság kíméléséről s egyéb humanista szamárságokról prédikáló nemzetközi egyezmények mellé. Igen, a modern idők tempója elsodorta a Hadüzenetet. Szó, amelynek csak szép multja van, de semmi jövője. Helyette a Feszültség dörömböl szakadatlanul dobhártyánkon, az egyre tolakodóbb Feszültség, amely után minden átmenet mellőztetik s amelyből egyenesen a túlvilágon ébredünk föl, minden Hadüzenet kikapcsolásával. Kőműves Géza m.at Felfedezőúzon Ősi legendák, népszokások színpompás néprajzi elvonulások szabott áron kaphatók birodalmában Egy maroknyi nép élete a tátrai havasok között Magastátra, január 31. A gorálok földje a bélai mészkőalpok északi oldalának völgyében kezdődik és elhúzódik a Magurán túl a határon Lengyelországba. Legfontosabb községük és centrumuk Zdiár, amelyet most fejlesztenek tátrai fürdőhellyé. Tátralomnicáról Madárházán, Barlangligeten át fantasztikusan szép utón robog az autónk „Goráliába.“ Napsütés, fenyőborította hegyoldalak, sziklák, zölden csobogó patakok gyémántos fehéren Kik azok Goráil lengyel sző és hegyilakot jelent. A Monarchiában tucatnyi „gorál ” falu volt és az utódállamok megalakulásakor Lengyelország és Csehszlovákia között megindult a vita, hogy a gorállok lengyelek-e, vagy szlovákok. A lengyelek szerint a gorálok tőlük származnak, nem külön faj, vagy nemzetiség, csupán tájszólást beszélő lengyelek. A szlovákok a maguk törzsének hajtását látják bennük. Már-már úgy volt, hogy a gorálok között népszavazást rendeznek, de azután megegyezéssel intézték el a kérdést. A gorálok egyik része Csehszlovákiához kerül, a másik — a kisebbik — része pedig Lengyelországhoz és a vita befejezése után kiderült, hogy a szlovák hegylakók évszázadokkal ezelőtt elkeveredtek a lengyel hegylakókkal és elzárkózottságukban külön szokásokat alakítottak. Keveredésük folytán nyelvük is más lett és az idők történésében kialakult egy új nemzetiségféle: a gorál. ÉPÍTKEZÉSI MÓDJUK A gorálok legérdekesebb községe Zdra. Mindössze 220 háza van 1200 lakóval. A csillogó hő, a természet fantasztikus színekben tombolja ki magát... Itt kezdődik a gorálok földje és központja, Zdiár. A háttér egyik oldalán a bélai hegyei, a másikon a Magúra elmosódó kontúrjai és a völgyben hullámzó dombok, amelyeket kenyérnek és lónak való zabbal vetnek be a gorálok, akik e paradicsomi panorámában nem valami jólétben élnek. Most a kiskaréjnyi kenyeret hozó dombokat belepi a hó és kész a legszebb síterep. gorálok? faluban három elemi iskolában tanítanak. Az egész falu egyetlen végtelen hoszszúnak látszó utca, amelynek mentén a faházak háttal fordulnak és egész különösen épültek. Nagy négyszög, egyetlen kis ajtóval, amely a minden oldalról körülzárt kis udvarba vezet. Egyik oldalról a lakóház, másikról az istálló, harmadikról és negyedikről üres raktárfélék. Ezek csak addig maradnak üresen, amíg a leányhoz nem jön legény, vagy a fiú nem hoz asszonyt. Teljesen körülzárva élnek, az embernek önkéntelenül is az angol elv jut eszébe: „Az én házam az én váram“. A házak magastetejűek, kéménytelenek. A füst a hatalmas padláson terjed szét. A lakás egy előszobából és egy nagy lakószobából ál. Ebben a szobában van a kemence, egyeten ágy, asztal, pad és rengeteg szentkép. Ahol férjhezadó leány van, ott az ablak rámát pirosra festik, a piros színen néhány virág, annyi, ahány guba van a háznál, hogy a kérőt a vagyoni viszonyokról tájékoztassa. Mennél több a pénz, annál több gubát visel a család és annál több a hozomány. Azt hiszik, hogy arcuk nélkül a kép nem ér semmit. A gorálok főattrakciója a templomba vonulás, amelynél szebbet, hatásosabbat elképzelni nehezen is lehet. NÉGYÉVES GORÁL PRIMADONNA A templom falánál egy talán négyéves kisleány áll. Édes, kis gorálka. Pazar viseletben mosolyog, kacag, komolykodik, amint a fényképezni akarók kívánják. A kis sztár egyelőre olcsó. Egy csehszlovák koronáért lehet fényképezni. Amikor markocskája tele van koronákkal, odaviszi anyjához és nyomban viszszajön. Tovább játszik. A gorál Shirley Temple. Egy gorál legény és leány vállalkoznak arra, hogy hajlandók fényképre csók©lódzni, öt cseh koronáért — lehet róluk képet csinálni. FIUKÉRÉS A gorálok istenfélő emberek. Hithű római katolikusok. Az ünnepeiket megtartják, a legnagyobb ünnepnek azonban a lakodalmat tekintik. • Végtelenül kedves a leányoknak és legényeknek egymásra találása. Nyáron kezdődik, amikor már széna illatoz a hegyek alján, a hullámos dombokon. Itt alusznak az eladó leányok és ide jönnek beszélgetni a legények. A csillagok fényesebben ragyognak felettük, a tejút könnyű csipkefátyolként terül el, a levegő bódítóan balzsamos... Amikor a leány szülei megtudják, hogy gyermekük megismerkedett, elmennek a fiú hozzátartozóihoz. Mindenféle ennivalót visznek magukkal és sok sört. Főleg sört, mert ez a kedvenc italuk. Természetesen a beleegyezés előre megvan, csak még az anyagiakat kell elintézni, főleg azt, hogy fiú veszi-e magához a leányt, vagy benősül. Amikor megegyeztek, előveszik az enni- és innivalót és áldomást csapnak. Ez az eljegyzés, amelynek jeleként a leány színes szalagot ad a fiúnak, aki ezzel köti össze ezután díszes bőrbekecsét. Utána a leány szülei hazamennek és ha otthon nincs több eladó leány, az ablak pirosszinü rámáját átfestik. Ide már hiába jönne legény háztűznézőbe. A LAKODALOM A lakodalmakat ősszel vagy télen ünnepük meg és mindenkor a szerdai napon, mert ez hoz szerencsét. A lakodalom kora reggel kezdődik. Pontban hat órakor. Külön a menyasszony, külön a vőlegény házánál. Nyolc órakor ugyancsak külön mennek a templomba, ott találkoznak és örök hűséget esküsznek egymásnak. A terlombó a leány szüleinek házába mennek, ahol a fiatal asszony fejére helyezik a flitteres főkötőt, megindul a mulatság, a tánc. A táncuk a magyar csárdásnak és szlovák polkának a változata. A mulatság addig tart, amíg van ennivaló. Ha kifogy, akkor a legények elmennek azokhoz, akik részt vesznek a lakodalomban, ellopják szekerüket, lovukat és a mulatság színhelyén elárverezik. Természetesen mindig a tulajdonos veszi meg és a befolyt pénzből tovább mulatnak. LEGENDA Ezeket a szokásokat nekem egy Pitunyák nevű gorál mondja el. Nem ingyen. Ő itt a „menedzser.“ Amíg a pénztárcámba nem nyúlok, addig nem nagyon beszél. Ezután egyszerre beszédessé válik és megkérdi, hogy kívánok-e még valami legendát hailaik. Veszek tőle egy gorál legendát is, amely így szól: „Ezelőtt vagy harminc évvel, száz éves korában meghalt egy rabló, aki egyszer Lengyelországban kirabolt egy kastélyt. Sok kincset hozott haza, de a csendőrök elfogták. Két csendőr fogta el, vasra verték és vitték a lőcsei börtönbe. Útjuk a Dunajec mellett vezetett, egyszerre csak a rabló egyet mozdult és a két csendőrt bedobta a folyóba, ahol azok megfulladtak.“ Eddig szól a legenda, amelynek „költői szépsége“, hogy egy rabló két csendőrt a vízbe dobott és ezt a legendát nekem Pitinyák külön felszámította, mert itt mindennek ára van. A legendának, az ősi népszokásnak, a gyönyörű viseletnek, a levegőnek, a hegyeknek, az embereknek, mindennek... Viszont „Goráliában“ is csak élni kell valamiből... Jakán Csak pénzért — kérem — mondja Zoliár főjegyzője —, ma már hihetetlenül nagy az érdeklődés irántunk és nem ok nélkül. A gorálok hazája gyönyörű és a gorálok természetes élete Ugyanúgy folyik most, mint évszázadokkal ezelőtt. Angol, francia, német lapokat mutogat, mindegyikben oldalas riportok a gorálokról, legutóbb a kassai rádió magyar osztálya helyszíni közvetítést adott innen. A gorálokat „felfedezték“ és ők tudják, hogy nekik ma az „érdekességükből“ kell megélniük. A látogatók bemennek lakásaikba, megnézik kemencéiket, ágyaikat, ruháikat, mindenre kiváncsiak és a gorálok szívesen megmutatnak mindent. De csak pénzért. Minden házban rengeteg gyermek. A gorálok igen szaporák. Tíz-tizenkét gyermekes családok nem ritkák és mindegyik gyermek otthon várja a vendégeket és kórusban énekelnek egy-egy koronáért. Köttös népviselet Az öltözködésüknél dusabban színezett ruházatot elképzelni sem lehet. Ha ünneplőbe öltöznek és csoportban állnak, olyan a falu, mint élő rózsáskert. A férfiak nadrágja feszes fehét hallna, a nadrágszárak pirossal és kékkel hímzettek és alól színes pamutbojt csüng rajtuk. Birkabőr mellényüket nagyon színes, lapos hímzés díszíti, míg a nadrág hímzése motívumában és egyébként is teljesen megegyezik a kalotaszegi hímzéssel. Fekete kerek kalapjukon piros szalagra apró csigákat erősítenek és kalapjukról ugyanolyan színes bojt lóg, mint nadrágjukon. Az ünnepi kalapra még hosszú sastálat és lütteres díszt tűznek. A leányok, a menyecskék és idősebb asszonyok ruházata, ahányan vannak, annyiféle. A leányok és menyecskék nagy, tarkavirágos szoknyát, fekete színes csipkeszélű kötényt, ezüst vagy aranyszalagokból összeállított pruszlikot viselnek. A leányok a hajfonatukat arasznyi széles szalag alá rejtik, amely fenn kemény kartonlapra van dolgozva, majd az övükön átfőzve, a szoknya széléig lelép. Ilyen szalag díszíti az asszonyok különös fejékét is. Ez egy színes, csillogó flitterrel és gyöngyökkel körülszegett főkötőféle, amit, mint valami koszorú díszít a sokszínű szőttescsík. Egyesek tarka, mások tüllcsipkéből készült fejkendőt hordanak még efelett. Megjelenésük vidám tarkaságát még fokozza, hogy ingváruk ujjára piros-sárga-kék szikekből készült négyszögletes szőtteseket varrnak. HARC A FÉNYKÉPEZÉS ELLEN Káprázatosan színes ruháikat vasárnap és más ünnepnapokon veszik fel. Ilyenkor óriási tömegben érkeznek idegenek megcsodálni őket. A templomba vonulást lesik az érdeklődők, a templom előtti utol az autók egész sora áll. Legtöbb látogatónál fényképezőgép. A templomba menőket akarják lefényképezni, ami azonban nem megy olyan simán. A gorálok már tudják, hogy ők érdekesek, nem engedik ingyen levétetni magukat, különösen a nők igyekeznek keresni ily módon. Aki nem fistet, az nem fényképezhet. Az ingyenfényképezés elől úgy menekülnek, hogy elfordítják arcukat. T Konjunktúra Megtörtént az utódállamok kialakulása és a lengyel-csehszlovák határon át a gorálok megkezdték az új jövedelmi források kihasználását , a csempészetet. Először petróleumot, azután lovat csempésztek be Csehszlovákiába, innen pedig szövetet vittek ki illegális úton. Az árak azonban idővel kiegyenlítődtek és a konjunktúra elmúlt, jött helyette a nehezebb munka ideje: a fakitermelés. Eleinte főleg fát fuvaroztak az olcsón becsempészett lovakkal, de a fakitermelő vállalat racionalizált, megépítette a függővasutat, amire a lovakat gyorsan el kelllett adni, nehogy a zabot elegyék a gazda elől, akinek kisebb lett a kenyere. A kitermelés is befejeződött és a gorálok szép földjén teljes lett a nyomorúság. ÁTALAKULÁS Hosszú éhezéssel és nélkülözéssel telt idő után a helyzet változott. A téli sportok híveinek kedvelt kirándulóhelye a lengyelországi Zakopne, ahová a Tátrából a gorálok földjén, Zdiáron keresztül lehet Csehszlovákiába eljutni. A keresztülhaladók pedig megállapították, hogy a nyáron zabot termő, télen hóval borított zdiari dombokon nagyszerű síterep van. Megindult a fejlődés, a kocsmár fából épült emeletes szállodák fogadják a látogatókat. A gorálok földjén az élet átalakul... 1938. febmbr 2