Brassói Lapok, 1939. július (45. évfolyam, 147-171. szám)

1939-07-30 / 171. szám

IQ 39 inlitts 30 Szibériában halt-e meg Petőőfi? 1. Egy magyar Ázsiakutató szerint Petőfi sírja a Bajkál-tó melletti Kerezs községben van Új változat Petőfi titokzatos halálával kapcsolatban írta BÁNYAI ERNŐ Brassó, július 28. Petőfi Sándor és Szendrey Julia 1849 július 21-ikén látták utoljára egymást Tordán és tíz nappal később volt a fe­héregyházi csata, amelyben Paskievics orosz tábornok kozákjai tönkreverték a magyar szabadságharc kimerült csapa­tait. A menekülők hozták meg Tordára a hírt, hogy a magyar szabadság ügyével a csatatéren maradt annak lánglelkű dalnoka is. Szendrey Júlia azonnal Se­gesvárra utazott, kétségbeesett lélekkel járta be a vértől még párolgó csatateret, az elpusztított vidéket, hogy eltűnt férje után tudakozódjék, de megbízható útba­igazítást senkitől sem kapott. A vereség zűrzavarában senki sem kísérte figye- l lemmel Petőfi sorsát és így a legellenté-­­ tesebb hírek kerültek szárnyra arról, hogy meghalt-e, vagy sem. Hetekig tartó hiábavaló kutatás után Szendrey Julia a kis Zoltánnal Kolozsvárra utazott, mert azt hitte, hogy a férje, aki Erdélyben tűnt el, ott kerülhet elő leghamarabb. Kolozsváron, a Vadadh családnál várta be, hogy az ellentmondó hírek tömkele­gében olyan nyomot találjon, amelynek alapján ismét találkozhat Petőfivel. A fehéregyházi ütközetből megmenekült magyar csapatok Bem tábornokkal átju­tottak a határon és sokáig tartotta magát a hir, hogy Petőfi, aki Bem hadsegédje volt, velük menekült. Más szemtanuk azt a hirt hozták, hogy Petőfi menekülés közben egy kukoricásba ugratott, amely már tele volt kozákokkal és így aligha­nem egyenesen a halál karjába került. Azután azt suttogták, hogy valahol a havasokban bujkál, később akadtak olyanok is, akik úgy tudták, hogy Pető­fit elfogták az oroszok és elvitték Szibé­riába. Akadtak szemtanuk, akik egy rommá lőtt ház kemencéjén látták utol­jára, amint térdére fektetett papírlapra irt valamit. Aztán jött egy csiga nevű cigány tisztiszolga, aki állítólag saját szemével látta, amint a kozákok leszúr­ták Petőfit és a költő holtan zuhant le a lováról... a családi hagyományból tudja, amit Lé­nárth Lajosnak elmondott. De mutatott egy zsebnoteszt, amelyben dédanyja le­­másolgatta azokat a verseket, amelyeket Petőfi Szibériában irt. A szabadságharc leverése után nemsokára ugyanis a cár amnesztiát adott a hadifoglyoknak, aki­ket teljes jogú polgároknak ismertek el, ha megnősültek és letelepedtek. Drago­mán megnősült, de Petőfi csak leteleped.­­lett és hetvenöt társával megalapította a Körözs nevű falut. Itt lakott állítólag a nagy költő Dragománéknál. A falu bírá­ja megmutatta Lénárthnak azt az asztalt, amelynél Petőfi ülni szokott és amely­nek lapját étkezés közben teleirta négy­hat soros versekkel. Ezekből a versek­ből néhányat Lénárth Lajos is lemásolt. Dragománnénak, aki burját asszony volt, két füzete volt tele ilyen versekkel. A füzeteket semmi pénzért nem voltak haj­landók Dragománovék átadni. Éppen így ragaszkodtak a többi ereklyéhez is. Lé­nárth Lajos látta Petőfi honvédtiszti zubi­zonyát, amelyen két szúrás látszott jobb­oldalt. A hátsó szakadás, ahol a pikár be­­fúródott, volt a nagyobb és mellette nagy vérfolt barnállott. Dragomanovék meg­mutatták Petőfi kardját is, amelyen Damjanich nevét és az 1849. évszám­ot véste be valaki, valamint a tiszti szolgá­lati bojtját. Ezeket az ereklyéket Lé­nárth Lajos le is fényképezte. De a leg­nagyobb jelentőségű bizonyítékot Körözs község temetője szolgáltatta, ahová Lé­­nárthot elvezették a falu alapítójának sírjához. Gyantaszurokkal összeillesztett kockakövekből két és fél méter hosszú­ságban, ugyanolyan szélességben és két méter magasságban áll a sír, amelyet kovácsolt vaskerítés vesz körül. A síron orosz kettős kereszt van, majdnem két méter magas és rajta egy öntöttvasból készült tábla, a következő latinbetűs fel­írással: Petőfi Kilencven esztendő telt el a fehéregy­­házi csata óta és még most sem lehet biztosat tudni arról, hogy mi történt Pe­tőfivel. Szendrey­ Julia sokáig biztosan hitte, hogy a férje életben van és csak 1850 februárjában hagyta el reményt­­vesztetten Kolozsvárt, hogy visszatérjen apjához Erdődre. Azóta ezren és ezren folytatták a kutatást, tudakozódást és találgatást, hogy ott fekszik-e Petőfi a Segesvár alatti tömegsírban, vagy pedig csakugyan orosz hadifogságban halt-e meg. Sokkal később, amikor a magyar nép már elfelejtette Haynaut, Windisch­­graetzet és az aradi vértanukat, felásták a fehéregyházi csatateret és átvizsgál­ták a tömegsírokat, de Petőfi holttestét nem lehetett felismerni. Így történt, hogy míg a hivatalos felfogás szerint Petőfi sír­ja ott van Segesváron, a közhit min­denkor inkább arra a feltevésre hajlott, hogy a nagy költő Oroszországba ke­rült! Ennek a feltevésnek az alátámasztásá­ra most megdöbbentő érdekességű és meggyőzően ható adatok kerültek nyil­vánosságra az erdélyi származású Bará­­tosi Lénárth Lajos magyar ázsiakutató­­tól. Lénárth Lajos azt állítja, hogy a Bajkál-tó mellett megtalálta Petőfi sírját egy Körözs nevű faluban, amelyet Petőfi alapított volna magyar honvédhadifog­lyokkal. Ez a felfedezés, amelyet Lé­nárth Lajos tulajdonképpen még 1913- ban tett, de csak most került a nagy nyil­vánosság elé, érthető izgalmat váltott ki mindenütt, ahol magyarok és Petőfi­­rajongók élnek, így Amerikában is, ahol nagy társadalmi gyűjtés indult meg meg­felelő összeg felhozására, amelyből tudo­mányos expedíciót lehessen kiküldeni a Bajkál-tó vidékére. Lénárth Lajos ada­tainak megvizsgálására és az esetleges Petőfi-hamvak hazahozatalára. ’ Lénárth Lajos először 1909-ben Geck svájci egyetemi tanárral indult Ázsiába és éppen Csitában, a Jablonoj-hegység­ben folytattak ásatásokat, amikor egy munkás azzal állott eléje, hogy a Bajkál­­tó északi részén, a Szelengir-Szilgir fo­lyó mentén van egy falu, amelyet 1850- ben elbocsátott magyar honvéd hadifog­lyok építettek és ezeknek a honvédek­nek a parancsnoka valami Petrovics ne­vű őrnagy volt, aki Kerezs, vagy Körözs nevet adott a falunak. Lénárth Lajos a meglepetés lázában azonnal elindult a Bajkál-tóhoz, amely majdnem ezer kilo­méternyire van Csitától, a burjákok földjén. Péter-Pál napján érkezett Ke­rezs faluba (az orosz nyelvben nincs „ö” ,betű­), ahol Vaszilij Vasziljevics Drago­­pnanov községi bíróhoz vezették. Amikor­­a bíró a tolmács útján megtudta, hogy a Oroszországba vendége nem tud oroszul, Lénárth legna­gyobb ámulatára, magyarra fordította a szót és kérdéseire elm­ondotta, hogy a dédapja, Dragomán Sándor a szabadság­harc idején éppen Petőfi mellé kapott beosztást strázsamesteri ranggal, mint tolmács. Dragomán eredetileg román— lengyel keverék volt és így csaknem va­lamennyi szláv nyelvet beszélte. Később, amikor Petőfi parlamenterként járt Damjanich tábornok megbízásából az orosz táborban, Dragomán kisérte el mindenkor, mint bizalmas futár. Mit ke­resett Petőfi az orosz táborban? Drago­­manov kerezsi bíró szerint, aki a cár en­gedélyével oroszította a nevét, 1849 jú­liusában Segesvár mellett egy kora haj­nali ütközetben több honvédtiszt került orosz hadifogságba. Nehogy kiadják őket az osztrák vésztörvényszéknek, Damja­nich tábornok kétszerte nagyobb össze­get kínált fel értük, mint amennyi vált­ságdíjat Bécs fizetett minden elfogott magyar tisztért. Az osztrákok 100 rubelt fizettek, Damjanich kétszázat ajánlott fel és éppen Petőfit szemelte ki az elfo­gott tisztek visszaváltására. Petőfi el is ment az orosz táborba és magával vitte­­ Dragomán Sándort, valamint egy Zsiga nevű cigánykü­rtöst. Már harmadnapja s körüli­g folytak a tárgyalások, amikor szükséges­sé vált az egész küldöttség visszatérése, hogy újabb utasításokat kapjon. Ezalatt az orosz hadvezetőség leváltotta az első vonalbeli csapatokat és kozákokat ren­delt a helyükbe, akik az egész tárgyalás­ról semmit sem tudtak. Így történt az­után, hogy amikor Petőfi és kísérete vissza akart térni az orosz táborba a tárgyalások folytatására, az egyik kuko­ricás szélén egy kozák járőr közrekapta , és meg akarta kötözni őket. Petőfi hiába tiltakozott és hivatkozott a parlamente­rek jogaira, majd amikor az orosz lova­sok durváskodni kezdtek, kardot rántott. Erre a háta mögött álló kozák pikájával beledöfött. Petőfi összerogyott, Drago­mán Sándor könnyebb sebesüléssel fog­ságba került, Zsiga cigánynak azonban sikerült eltűnnie és ő terjesztette el az­után Petőfi halálhírét, holott Petőfi sú­lyos tüdősebesülésével maga is orosz ha­difogságba jutott. EGY ZSEBNOTESZBEN SZIBÉRIAI VERSEK Dragomanov dédapja állítólag min­dent feljegyzett, ami a fogságban történt velük, de ezek a jegyzetek nincsenek meg és Körözs község elöljárósága csak NI olda Alexander Stjepanovics Petrovics honveg­ernagi Halva itt, 1857 május 18 . csinálta falut: Körözsi­t Küldöttségei a Bajkál-tó környékére Ezt a táblát a Dragomanov-család ké­szíttette Petőfi sírjára, amelyet Lénárth Lajos ugyancsak lefényképezett. Lénárth 1913 októberében érkezett vissza, Erdély­be és édesapjával, Barátosi Lénárth La­jos evangélikus lelkésszel felutazott Bu­dapestre, hogy szibériai élményeiről és felfedezéseiről beszámoljon. De a Petőfi Társaság titkára kinevette, mert egy szót sem hitt el abból, amit Lénárth eléje tárt. Lénárthék a honvédelmi minisztérium­hoz is fordultak, ahol a miniszterhez nem tudtak bejutni és ezért tapasztalatainak leírását, valamint a fényképeket boríték­ban átadta egy századosnak, aki a borí­tékot a pénzszekrénybe zárta, azzal, hogy majd értesítést küld a minisztéri­um döntéséről. Lénárth ugyanis azt kér­te, hogy vezetése alatt államköltségen küldjenek ki bizottságot a Bajkál-tó kör­nyékére, ahol a már általa felfedezett Petőfi-ereklyéken kívül a Dragomanov­­család más tagjainál egyéb Petőfi-relik­­­viák és kéziratok is vannak állítólag. A háború kitörése azonban minden ilyen tervnek véget vetett. Az erdélyi főh­ata­­lomváltozás és a Lénárth-család sorsának alakulása következtében Lénárth Lajos csak nemrégiben jutott ázsiai jegyzetei­nek birtokába, amelyek alapján most könyvet ír háború előtti élményeiről és ezek középpontjában a Petőfi-kérdésről. Saját bizonyítékain kívül Lénárth Lajos az egyik budapesti napilapnak adott nyilatkozatában Lénárth Lajos hivatko­zik két tisztre, aki orosz hadifogságban volt a világháború alatt. A két tiszt, aki­vel ő Bécsben találkozott, örömmel újsá­golta neki, hogy ők Szibériában megta­lálták Petőfi sírját. Kérdésére elmondot­ták, hogy a Bajkál-tó mellett van egy fa­lu, amelynek Kerezs a neve és ahol ők húsz hónapot töltöttek. Ott látták Petőfi sírját a falu temetőjében. Amikor Lénárth Lajos nemrég ismét nyilvánosság elé lépett háború előtti nagy felfedezésével, az újságírók feltették ne­ki az önként adódó kérdést: hogyan le­hetséges az, hogy Petőfi, ha még nyolc évig élt Szibériában, egyáltalán nem adott életjelt magáról, még Szendrey Jú­liának sem? Lénárth Lajos elmondotta, hogy ezt a kérdést annak idején maga is feltette a körözsi bírónak. Dragomanov meg is válaszolt rá. Dédapjának feljegy­zései szerint — mondotta — az osztrá­kok gondoskodtak arról, hogy az Orosz­országban élő hadifoglyoknak eszébe ne jusson a hazamenetel. Az orosz lapok te­le voltak halálos ítéletekkel, vagyonel­kobzásokkal és a bujdosók családjainak kiirtásáról, városaik és falvaik feldúlá­­sáról szóló hírekkel. Igazán nem csoda, ha egyetlen honvédfogolynak sem jutott eszébe, hogy visszainduljon Magyaror­szágba. .. FORRÓ HOMLOKÁNAK IZZÓ VEREJTÉKE,,, természetes tünemény, mert az emberi szervezet működésének elmaradhatatlan folyamata. Minden kultúrembernek kö­telessége azonban az izzadság kellemet­len szgaát, valamint ennek káros kihatá­sait a bőrre elkerülni, hogy még a leg­forróbb nyári napokon is ápoltan jelen­hessék meg a társaságban és munkaké­pes maradjon. Mivel a bőrnek egyedüli hatásos gyógyszere a tej, az izzadság ke­zelése terén is csak a tiszta tejből előál­lított színtelen és szagtalan Hidro-Mil­­koderm krémmel lehet felülmúlhatatlan eredményeket elérni. Kezdetben napon­ta, később egyszer-kétszer hetenként kell az izzadó testrészeket kevés krém­mel bedörzsölni. Nem ingerli a bőrt és azonnal radikálisan megszünteti a kelle­metlen izzadságszagot. A Hidro Milko­­derm tubusokban kapható minden gyógyszertárban és drogériában.

Next