Brassói Lapok, 1939. július (45. évfolyam, 147-171. szám)
1939-07-30 / 171. szám
IQ 39 inlitts 30 Szibériában halt-e meg Petőőfi? 1. Egy magyar Ázsiakutató szerint Petőfi sírja a Bajkál-tó melletti Kerezs községben van Új változat Petőfi titokzatos halálával kapcsolatban írta BÁNYAI ERNŐ Brassó, július 28. Petőfi Sándor és Szendrey Julia 1849 július 21-ikén látták utoljára egymást Tordán és tíz nappal később volt a fehéregyházi csata, amelyben Paskievics orosz tábornok kozákjai tönkreverték a magyar szabadságharc kimerült csapatait. A menekülők hozták meg Tordára a hírt, hogy a magyar szabadság ügyével a csatatéren maradt annak lánglelkű dalnoka is. Szendrey Júlia azonnal Segesvárra utazott, kétségbeesett lélekkel járta be a vértől még párolgó csatateret, az elpusztított vidéket, hogy eltűnt férje után tudakozódjék, de megbízható útbaigazítást senkitől sem kapott. A vereség zűrzavarában senki sem kísérte figye- l lemmel Petőfi sorsát és így a legellenté- tesebb hírek kerültek szárnyra arról, hogy meghalt-e, vagy sem. Hetekig tartó hiábavaló kutatás után Szendrey Julia a kis Zoltánnal Kolozsvárra utazott, mert azt hitte, hogy a férje, aki Erdélyben tűnt el, ott kerülhet elő leghamarabb. Kolozsváron, a Vadadh családnál várta be, hogy az ellentmondó hírek tömkelegében olyan nyomot találjon, amelynek alapján ismét találkozhat Petőfivel. A fehéregyházi ütközetből megmenekült magyar csapatok Bem tábornokkal átjutottak a határon és sokáig tartotta magát a hir, hogy Petőfi, aki Bem hadsegédje volt, velük menekült. Más szemtanuk azt a hirt hozták, hogy Petőfi menekülés közben egy kukoricásba ugratott, amely már tele volt kozákokkal és így alighanem egyenesen a halál karjába került. Azután azt suttogták, hogy valahol a havasokban bujkál, később akadtak olyanok is, akik úgy tudták, hogy Petőfit elfogták az oroszok és elvitték Szibériába. Akadtak szemtanuk, akik egy rommá lőtt ház kemencéjén látták utoljára, amint térdére fektetett papírlapra irt valamit. Aztán jött egy csiga nevű cigány tisztiszolga, aki állítólag saját szemével látta, amint a kozákok leszúrták Petőfit és a költő holtan zuhant le a lováról... a családi hagyományból tudja, amit Lénárth Lajosnak elmondott. De mutatott egy zsebnoteszt, amelyben dédanyja lemásolgatta azokat a verseket, amelyeket Petőfi Szibériában irt. A szabadságharc leverése után nemsokára ugyanis a cár amnesztiát adott a hadifoglyoknak, akiket teljes jogú polgároknak ismertek el, ha megnősültek és letelepedtek. Dragomán megnősült, de Petőfi csak leteleped.lett és hetvenöt társával megalapította a Körözs nevű falut. Itt lakott állítólag a nagy költő Dragománéknál. A falu bírája megmutatta Lénárthnak azt az asztalt, amelynél Petőfi ülni szokott és amelynek lapját étkezés közben teleirta négyhat soros versekkel. Ezekből a versekből néhányat Lénárth Lajos is lemásolt. Dragománnénak, aki burját asszony volt, két füzete volt tele ilyen versekkel. A füzeteket semmi pénzért nem voltak hajlandók Dragománovék átadni. Éppen így ragaszkodtak a többi ereklyéhez is. Lénárth Lajos látta Petőfi honvédtiszti zubizonyát, amelyen két szúrás látszott jobboldalt. A hátsó szakadás, ahol a pikár befúródott, volt a nagyobb és mellette nagy vérfolt barnállott. Dragomanovék megmutatták Petőfi kardját is, amelyen Damjanich nevét és az 1849. évszámot véste be valaki, valamint a tiszti szolgálati bojtját. Ezeket az ereklyéket Lénárth Lajos le is fényképezte. De a legnagyobb jelentőségű bizonyítékot Körözs község temetője szolgáltatta, ahová Lénárthot elvezették a falu alapítójának sírjához. Gyantaszurokkal összeillesztett kockakövekből két és fél méter hosszúságban, ugyanolyan szélességben és két méter magasságban áll a sír, amelyet kovácsolt vaskerítés vesz körül. A síron orosz kettős kereszt van, majdnem két méter magas és rajta egy öntöttvasból készült tábla, a következő latinbetűs felírással: Petőfi Kilencven esztendő telt el a fehéregyházi csata óta és még most sem lehet biztosat tudni arról, hogy mi történt Petőfivel. Szendrey Julia sokáig biztosan hitte, hogy a férje életben van és csak 1850 februárjában hagyta el reménytvesztetten Kolozsvárt, hogy visszatérjen apjához Erdődre. Azóta ezren és ezren folytatták a kutatást, tudakozódást és találgatást, hogy ott fekszik-e Petőfi a Segesvár alatti tömegsírban, vagy pedig csakugyan orosz hadifogságban halt-e meg. Sokkal később, amikor a magyar nép már elfelejtette Haynaut, Windischgraetzet és az aradi vértanukat, felásták a fehéregyházi csatateret és átvizsgálták a tömegsírokat, de Petőfi holttestét nem lehetett felismerni. Így történt, hogy míg a hivatalos felfogás szerint Petőfi sírja ott van Segesváron, a közhit mindenkor inkább arra a feltevésre hajlott, hogy a nagy költő Oroszországba került! Ennek a feltevésnek az alátámasztására most megdöbbentő érdekességű és meggyőzően ható adatok kerültek nyilvánosságra az erdélyi származású Barátosi Lénárth Lajos magyar ázsiakutatótól. Lénárth Lajos azt állítja, hogy a Bajkál-tó mellett megtalálta Petőfi sírját egy Körözs nevű faluban, amelyet Petőfi alapított volna magyar honvédhadifoglyokkal. Ez a felfedezés, amelyet Lénárth Lajos tulajdonképpen még 1913- ban tett, de csak most került a nagy nyilvánosság elé, érthető izgalmat váltott ki mindenütt, ahol magyarok és Petőfirajongók élnek, így Amerikában is, ahol nagy társadalmi gyűjtés indult meg megfelelő összeg felhozására, amelyből tudományos expedíciót lehessen kiküldeni a Bajkál-tó vidékére. Lénárth Lajos adatainak megvizsgálására és az esetleges Petőfi-hamvak hazahozatalára. ’ Lénárth Lajos először 1909-ben Geck svájci egyetemi tanárral indult Ázsiába és éppen Csitában, a Jablonoj-hegységben folytattak ásatásokat, amikor egy munkás azzal állott eléje, hogy a Bajkáltó északi részén, a Szelengir-Szilgir folyó mentén van egy falu, amelyet 1850- ben elbocsátott magyar honvéd hadifoglyok építettek és ezeknek a honvédeknek a parancsnoka valami Petrovics nevű őrnagy volt, aki Kerezs, vagy Körözs nevet adott a falunak. Lénárth Lajos a meglepetés lázában azonnal elindult a Bajkál-tóhoz, amely majdnem ezer kilométernyire van Csitától, a burjákok földjén. Péter-Pál napján érkezett Kerezs faluba (az orosz nyelvben nincs „ö” ,betű), ahol Vaszilij Vasziljevics Dragopnanov községi bíróhoz vezették. Amikora bíró a tolmács útján megtudta, hogy a Oroszországba vendége nem tud oroszul, Lénárth legnagyobb ámulatára, magyarra fordította a szót és kérdéseire elmondotta, hogy a dédapja, Dragomán Sándor a szabadságharc idején éppen Petőfi mellé kapott beosztást strázsamesteri ranggal, mint tolmács. Dragomán eredetileg román— lengyel keverék volt és így csaknem valamennyi szláv nyelvet beszélte. Később, amikor Petőfi parlamenterként járt Damjanich tábornok megbízásából az orosz táborban, Dragomán kisérte el mindenkor, mint bizalmas futár. Mit keresett Petőfi az orosz táborban? Dragomanov kerezsi bíró szerint, aki a cár engedélyével oroszította a nevét, 1849 júliusában Segesvár mellett egy kora hajnali ütközetben több honvédtiszt került orosz hadifogságba. Nehogy kiadják őket az osztrák vésztörvényszéknek, Damjanich tábornok kétszerte nagyobb összeget kínált fel értük, mint amennyi váltságdíjat Bécs fizetett minden elfogott magyar tisztért. Az osztrákok 100 rubelt fizettek, Damjanich kétszázat ajánlott fel és éppen Petőfit szemelte ki az elfogott tisztek visszaváltására. Petőfi el is ment az orosz táborba és magával vitte Dragomán Sándort, valamint egy Zsiga nevű cigánykürtöst. Már harmadnapja s körülig folytak a tárgyalások, amikor szükségessé vált az egész küldöttség visszatérése, hogy újabb utasításokat kapjon. Ezalatt az orosz hadvezetőség leváltotta az első vonalbeli csapatokat és kozákokat rendelt a helyükbe, akik az egész tárgyalásról semmit sem tudtak. Így történt azután, hogy amikor Petőfi és kísérete vissza akart térni az orosz táborba a tárgyalások folytatására, az egyik kukoricás szélén egy kozák járőr közrekapta , és meg akarta kötözni őket. Petőfi hiába tiltakozott és hivatkozott a parlamenterek jogaira, majd amikor az orosz lovasok durváskodni kezdtek, kardot rántott. Erre a háta mögött álló kozák pikájával beledöfött. Petőfi összerogyott, Dragomán Sándor könnyebb sebesüléssel fogságba került, Zsiga cigánynak azonban sikerült eltűnnie és ő terjesztette el azután Petőfi halálhírét, holott Petőfi súlyos tüdősebesülésével maga is orosz hadifogságba jutott. EGY ZSEBNOTESZBEN SZIBÉRIAI VERSEK Dragomanov dédapja állítólag mindent feljegyzett, ami a fogságban történt velük, de ezek a jegyzetek nincsenek meg és Körözs község elöljárósága csak NI olda Alexander Stjepanovics Petrovics honvegernagi Halva itt, 1857 május 18 . csinálta falut: Körözsit Küldöttségei a Bajkál-tó környékére Ezt a táblát a Dragomanov-család készíttette Petőfi sírjára, amelyet Lénárth Lajos ugyancsak lefényképezett. Lénárth 1913 októberében érkezett vissza, Erdélybe és édesapjával, Barátosi Lénárth Lajos evangélikus lelkésszel felutazott Budapestre, hogy szibériai élményeiről és felfedezéseiről beszámoljon. De a Petőfi Társaság titkára kinevette, mert egy szót sem hitt el abból, amit Lénárth eléje tárt. Lénárthék a honvédelmi minisztériumhoz is fordultak, ahol a miniszterhez nem tudtak bejutni és ezért tapasztalatainak leírását, valamint a fényképeket borítékban átadta egy századosnak, aki a borítékot a pénzszekrénybe zárta, azzal, hogy majd értesítést küld a minisztérium döntéséről. Lénárth ugyanis azt kérte, hogy vezetése alatt államköltségen küldjenek ki bizottságot a Bajkál-tó környékére, ahol a már általa felfedezett Petőfi-ereklyéken kívül a Dragomanovcsalád más tagjainál egyéb Petőfi-relikviák és kéziratok is vannak állítólag. A háború kitörése azonban minden ilyen tervnek véget vetett. Az erdélyi főhatalomváltozás és a Lénárth-család sorsának alakulása következtében Lénárth Lajos csak nemrégiben jutott ázsiai jegyzeteinek birtokába, amelyek alapján most könyvet ír háború előtti élményeiről és ezek középpontjában a Petőfi-kérdésről. Saját bizonyítékain kívül Lénárth Lajos az egyik budapesti napilapnak adott nyilatkozatában Lénárth Lajos hivatkozik két tisztre, aki orosz hadifogságban volt a világháború alatt. A két tiszt, akivel ő Bécsben találkozott, örömmel újságolta neki, hogy ők Szibériában megtalálták Petőfi sírját. Kérdésére elmondották, hogy a Bajkál-tó mellett van egy falu, amelynek Kerezs a neve és ahol ők húsz hónapot töltöttek. Ott látták Petőfi sírját a falu temetőjében. Amikor Lénárth Lajos nemrég ismét nyilvánosság elé lépett háború előtti nagy felfedezésével, az újságírók feltették neki az önként adódó kérdést: hogyan lehetséges az, hogy Petőfi, ha még nyolc évig élt Szibériában, egyáltalán nem adott életjelt magáról, még Szendrey Júliának sem? Lénárth Lajos elmondotta, hogy ezt a kérdést annak idején maga is feltette a körözsi bírónak. Dragomanov meg is válaszolt rá. Dédapjának feljegyzései szerint — mondotta — az osztrákok gondoskodtak arról, hogy az Oroszországban élő hadifoglyoknak eszébe ne jusson a hazamenetel. Az orosz lapok tele voltak halálos ítéletekkel, vagyonelkobzásokkal és a bujdosók családjainak kiirtásáról, városaik és falvaik feldúlásáról szóló hírekkel. Igazán nem csoda, ha egyetlen honvédfogolynak sem jutott eszébe, hogy visszainduljon Magyarországba. .. FORRÓ HOMLOKÁNAK IZZÓ VEREJTÉKE,,, természetes tünemény, mert az emberi szervezet működésének elmaradhatatlan folyamata. Minden kultúrembernek kötelessége azonban az izzadság kellemetlen szgaát, valamint ennek káros kihatásait a bőrre elkerülni, hogy még a legforróbb nyári napokon is ápoltan jelenhessék meg a társaságban és munkaképes maradjon. Mivel a bőrnek egyedüli hatásos gyógyszere a tej, az izzadság kezelése terén is csak a tiszta tejből előállított színtelen és szagtalan Hidro-Milkoderm krémmel lehet felülmúlhatatlan eredményeket elérni. Kezdetben naponta, később egyszer-kétszer hetenként kell az izzadó testrészeket kevés krémmel bedörzsölni. Nem ingerli a bőrt és azonnal radikálisan megszünteti a kellemetlen izzadságszagot. A Hidro Milkoderm tubusokban kapható minden gyógyszertárban és drogériában.