Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
SZABADSÁG-HÍD SZABADSÁG TÉR Régi nevén Vámház téri híd, majd Ferenc József-híd, a Vámház (ma Dimitrov tér) és a Gellért tér között, a KISKÖRUTat Budával köti össze. Helyét az 1872. évi általános városrendezési terv rögzítette. Két mederpilléren nyugvó háromnyílású híd, két konzol közé beakasztott tartóval, 1894-96 között épült. Tervezte az 1894. évi tervpályázat alapján, Feketeházy János elgondolása szerint Czekelius Aurél, az építészeti részt Nagy Virgil építész műegyetemi tanár, akinek állásfoglalása e korai időben meglepő. 1895-ben a Mérnökegyleti Közlönyben írja a következőket: „A vasszerkezetű építmények részleteit eddig jobbára csak a szerkezeti szükségletnek megfelelően alakították, a művészi kiképzésre való tekintet nélkül, vagy pedig eltakarva a szerkezetet, öntöttvas, bádog- vagy kőburkolattal látták el, és a kőarchitektúrából merített formákba öltöztették; ilyen burok lehet magában véve szépen és szellemesen tervezett, gyönyörűen részletezett, de nem lesz igaz és magasabb esztétikai követelmények kielégítésére nem való...” Végre is el kell érkeznie annak az időnek - írja -, amikor a vasat mely napról napra általánosabb alkalmazást nyer építményeinkben - a maga valódiságában mutatjuk be. Arról ír, mennyire helytelen volt a vas elfedése, eltitkolása. Ehelyett be kell fogadnunk formanyelvünkbe. E törekvés vezette a pilonok fölött vaskapuzatok kialakításában. A híd szerkezete a Magyar Állami Gépgyárban készült, Diósgyőrben és Zólyombreznón gyártott ,,bázikus Martin-vasból”, 1894-96 között. 1945. január 17-én a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A híd 1946 augusztusára újjáépült, és ekkor kapta új nevét. G. L. (V. ker.) A tér helyén az Újépület állott. A hatalmas épületet II. József kezdte el építtetni, Isidore Canevale bécsi építész tervei szerint. ICOX ICO öles lesarkított négyzetű udvarát folyosóra fűzött traktusok és átlósan elhelyezett középudvaros sarokpavilonok vették körül. A pavilonok közé magas, tömör kerítést húztak. Az épület erődszerű megjelenése a lakosság körében különböző találgatásokat váltott ki. 1789-ben a III. számú pavilont már használták. 1793-96 között a francia háborúban fogságba esett tiszteket tartották itt, akik közül hárman is lerajzolták az épületet. Később tüzérlaktanya lett. 1849-ben a szabadságharc számos résztvevőjét börtönözték be és végezték ki falai közt, Batthyány Lajos miniszterelnökkel együtt. Az Újépülettől délre 1845-ben sétányt létesített a Széchenyi kezdeményezéséből e célra alakult társaság, ahol a sétálókat térzene szórakoztatta, s kioszkjában hűsítőket árusítottak. A sétányt 1870-ben a főváros vette át. Valamikor Séta térnek, majd Széchenyi térnek hívták, ma a Szabadság tér része. A rossz emlékű Újépületet 1897-ben lebontották, s helyén Palóczy Antal tervei szerint a Szabadság teret építették ki. A teret Alpár Ignác Tőzsdéje (ma TV-székház), Nemzeti Bankja, Nyíri István és Lauber László Pénzintézeti Központja (ma Munkaügyi Minisztérium) és több bérház övezi. A tér tengelyében a Budapest ostromában elesett szovjet katonák hősi emlékműve áll. A nagyvonalú tér hatását domború felülete s a kései eklektika szélsőséges individualizmusában fogant épületek kedvezőtlenül befolyásolják. G. L. A Ferenc József - (Szabadság-) híd; fénykép, 1900 körül 357