Budapest, 1918. április-június (42. évfolyam, 78-150. szám)

1918-04-02 / 78. szám

4 BUDAPEST 1918 április 2., ke­da,­ széki, irtunk is többször, de nem kaptunk sohase választ. Majd elmondták, hogy J'ebé .'egyházánál (a segesvári csata július 31.) estek hadifogságba, akkor még 18—20 évesek voltak s a világosi fegyverletétel után magukkal hurcolták őket az oroszok. Majd mindnyájan megházasodtak. Csa­k még tudtak keveset magyarul, de az unokáik már nem. A legnagyobb tragikum sorsukban, hogy fiaik és unokáik is katonák ll­n­ek, a magyarok ellen harcolnak. A pálya­udvarra azért jöttek, mert hallották, hogy hadifoglyok jönnek s dohányt és ennivalót ad­janak nekik. Mindenünket odaadnánk, ami maradt nekünk. —­ A két szegény öreg elkezdett sírni — mondta a százados. Sokáig lehetetlen volt e jelenet hátasa alól szabadulni, divatban van, a nemes állattenyésztés, nem elvetendő. De le kell faragni a rut fogadáso­r­kát, a tob­alizat őrt, amelyek ehhez az intéz­ményhez hozzátapadnak. A lóversenyt nem a fogadások­ kedvéért találták ki, a lóverseny a fogadástól, a tömegek hazárdkeelvétől telje­sen független maradhat. Tehát ha erkölcsneme át­és folyik, ha a hazárdjáték beszüntetése a cél, akkor ne ke­rülje el a figyelmet a totalizátor, a,, lóverseny - fogadás sem ! ii mi in ii ii ii nit ni iiiiiiniimi mi miimiiii ii mm min iniiiimniiiiiiiiiiii Hazárdjáték. * * T­gy látszik, pusztító hadjáratot akar folytatni a rendőrség s a belügyi kormány a hazárdjátékok ellen. Nagyon­ helyesen, mert semmiféle közérdek nem szól mellette, hogy szorgalmas kereskedők, gyárosok, irodafőnö­­kök a keresményüket a bakkara és egyéb ideg­­feszítő hazárdjáték zöld asztalán veszítsék el. Sőt a közérdek azt parancsolja, hogy a magá­nosok pénzére is vigyázni kell s nem szabad megengedni, hogy legyenek helyiségek és al­kalmak, ahol ez a pénz semmivé legyen. A já­ték hullámába zuhanó ember annyiban ve­szélyes a közre, amennyiben munkája a közért nem olyan intenzív, mint amilyen lehetne, miután egész idegzete­s gondolatrendszere a játék szenvedélyével van átitatva; az ügyet, amelyet végez,“nem tudhatja azzal a komoly­sággal, higgadtsággal s azzal a realitással el­látni, mint az, mi­nek lelkét nem ejtette rabul a játék. És ha mint ezernyi példa mutat­ja — anyagi tönkrejutása következik be, ebben az esetben sokszor a társadalom segítségére szorul életének további folytatására­, vagy — ami szintén nem ritka — bűnre vetemedik. A pénz, vagy a születés arisztokráciájánál az anyagi tönkrejutás soh­sem váltott ki egy általános, mély rétegig nyúló sajnálkozást. Az ő szeparált világuk idegen volt a nagy tömegek előtt, melyek csupán csak afölött éreztek részvétet, hogy­ a születési és a pénz­világ előkelőségeinek kártyáján elúszott pénz ilyen hitvány módon vált semmivé, ahelyett, hogy nemes gesztussal kórház, iskola, vagy valami jótékony gondolat céljára adta volna a , könnyelmű kéz, mely egy, vagy tíz lapra tette föl. Az őszinte részvét a tömeget, a húszkoro­­nás és koronás játszókat illeti, a tömeget, melyben a hazárdjáték már szintén roppant ■arányokban mérgezett. És ez a terület, ez a hazárdjáték a lóver­seny. Nem tudjuk, hogy akik a bakkarát, a b­ejűin de fért be akarják tiltani a kaszinók­ban, jártak-e kint a húsvéti alagi versenyen s hogy egyáltalán: járnak-e lóversenyre s ha­­ járnak, tudják-e, hogy a lóversenyek százez­rekre menő közönsége kisexisztenciából áll, kiskereskedők, fűszeres, kishivatalnok, szerény jövedelmű polgárok zsebéből vándorolnak a milliók a totalizátor kasszájába? Tudják-e, hogy a kisemberek tömegében hány dráma, játszódik le a lóverseny miatt, hogy­ a rendőrségen folyó bűnesetek, a tör­vényszéken zajló tárgyalási anyagok mily nagy része kapcsolatos a lóversennyel ! Nem mondjuk azt, hogy’ el kell törölni a lóversenyt, mert hisz a cél, amelyért oly régen x Idegek. ■*Y* 'T' (Szili: Champ Elysee. Személyek: CLemenceau, a titkára és több hírnök.) Clemenceau: Ismétlem fiatalember, az nyeri meg a háborút, akinek jobbak az idegei. Titkár: Monsieur le Presidentnek úgy látszik vasból vannak az idegei. Hirnök (lő és pihegve szól): A németek át­törték a frontot, tízezer a foglyok száma kétszáz ágyú. Rettenetes. Clemenceau: Írja fiatalember a »Temps»-nek : Most jöttem meg a frontról, amit láttam, az egye­nesen elragadó volt. Titkár: Nagyszerű idegek. Hirnök (stb.): A németek százhúsz kilométer­ről lövik Parist, most ütött be tizenegy bomba hetven halott, ötszáz sebesült. Őrület. Clemenceau, írja fiatalember a ».Journal­­-nak : Az elnök bejárta az ágyazott helyeket s igen meg­nyugtatónak találja a helyzetet. Titkár: Csuda idegek. Hirnök (stb.): A németek harmadszor törték át a frontot, 70 ezer a foglyok száma, ezer ágyút vesztettünk, hullahegyekben áll a németek útjában az angol és francia katona. Borzalmas. Clemenceau: Írja fiatalember a »LTromme Libro­nck: Ma aludtam. Az éjszakát boldog nyugalommal aludtam át,,­ amire ezelőtt nem volt példa. Titkár: Megírhatom azt is, hogy a háborút megnyertük? Clemenceau: A háborút? Titkár: Igen. Mert ennél jobb idegei senkinek sincsenek. Jolio: Meglopott grófné. (Tolvaj cseléd. ) Kétszázezer koronát érő ékszerrel megszökött.) Vakmerő lopást követett el a nagy héten egy cseléd. Zichy Andor gróf földbirtokos fele­ségének kétszázezer koronát érő ékszereit ellopta a grófnő Zrinyi­ utca 14. számú lakásá­ból és megszökött velük. A háború kitörése előtt a grófi családnál szolgáló Janus Verona cseh származású cseléd­leánya azzal a kéréssel fordult a grófhoz, hogy bocsássa őt el, mert hazahívják. A leány össze­csomagolt és el is távozott. A grófné nemrégen levelet írt a leány címére Klosterneuburgba, hogy­ küldjön neki egy cseh cselédet. Március 1-én ment el a levél és március 16-án már táv­irat érkezett Jarog Veronától, hogy küld egy megbízható cselédleányt, aki szerdán felemt­­­kszik. A leány tényleg megjelent a jelzett napon Zichy grófék lakásában és igazolta, hogy ő Czeszniczewsky Angela oderbergi születésű leány. Március 30-án a cselédleány ajánlott levelet kapott és kijelentette, hogy az apjától jött a levél, aki helyteleníti azt, hogy Budapestre jött. Az apja azt kívánja, hogy menjen haza. Arra kért engedelmet, hogy­ a postára mehes­sen az apjának táviratozni. Ebédidő alatt, egy­és három óra között távozott el a leány hazul­ról. De többé nem tért vissza. Később vették csak észre,, hogy a szalonban lévő vitrinből­ százk­­encvennégyezer korona értékű ékszer eltűnt. Zicy grófné a párnája alatt szokta tár­áni a vitrin kulcsát. A cseléd ezt, úgy látszik él­revette, a kulcsot magéhoz vette, a vitrint kinyitotta, a tokokban lévő ékszereket kiszed­te, azután pedig a kulcsot visszatette a párna alá. Az ellopott ékszerek között volt többek­ között egy kétszázötven szemből álló gyöngysor­­nyak­és­, amelynek egymagában hatbanhatezer korona volt az értéke. A rendőrség megindította a nyomozást. Táviratok mentek Magyarország minden na­gyobb városába, Ausztriába, sőt Csehországba és Galíciába is, hogy’ nyomozzák ki Czegzri­­ezewsky’ Angélát. A bécsi rendőrség telefonon értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy a grófné ék­szereinek nagy részét megtalálták a tolvaj cseléd édesanyjánál. A leány azonban meg­szökött és most tovább nyomozzák. Rablómerénylet kloroformmal. (Veszedelmes bűnszövetkezés. A varrónő tá­madói.)­ llusvét, vasárnapján délelőtt féltizenkét óra tájban a Rózsa-utca és Király-utca keresztezésé­nél elfogtak egy fiatalembert, aki a Rózsa-utcából szaladt üldözői elől. Útközben eldobott egy sár­gásbarna üveget, amelynek tartalma, ahogy az aszfaltra hullott, átható szagot terjesztett maga körül és feketére festette a gyalogjárót. A mene­külő fiatalembert két katona fogta el, aki h­alálsá­­padtan és szótlanul engedte magát a Hegedűs Sándor­ utca felé vezetni. A 21. szám­i háznak jó­formán valamennyi lakója, kint volt az utcán és odavezették az elfogott fiatalembert. Csakhamar megtelt a kapualja a kiváncsiak egész tömegével, a két katona, akik hajadonfővel rohantak a me­nekülő után, hamarosan törvényt is ültek felette, jobbról-balról felpofozták és a házbeliek is, akik érték, ütöttek rajta néhányat. Végre aztán lecsil­lapodott a felháborodás és az elfogott fiatalember egykedvűen várta, hogy­ most már mi történik vele. A sűrűn összeverődött tömegből kivált egy idősebb­ nő, aki véres arccal,­­össze-vissza karmolva, az izgatottságtól remegő hangon mondta el, hogy tulajdonképpen mi is történt a házban. Délben fél tizenkettőkor beállított hozzá egy ismeretlen fiatalember és parfümöt ajánlott meg­vételre. Ő eleinte szóba sem akart vele állni, esze­­ágában sem volt tőle parfümöt vásárolni, de az ismeretlen mindenképpen rá akarta beszélni, hogy vegyen tőle, sőt kivett a zsebéből egy zsebkendőt s azt mondta, hogy szagolja meg és talán ebből a fajtából mégis vásárol. Az odanyújtott zsebkendő rendkívül erős, átható szagától Demusz Teréz hátratántorodott és ekkor az ismeretlen fiatal­ember megfogta a nyakát, letéperte a földre és dulakodni kezdett vele. A kábitó folyadékkal telí­tett zsebkendőnek azonban nem volt olyan ereje, hogy teljesen elkábíthatta volna a varrónőt, ak­i segítségért kezdett kiabálni. A nagy zajra és lár­mára a szomszéd lakásból szaladtak be hozzá, ekkor azonban az ismeretlen felugrott, leszaladt a lépcsőn és a Hegedűs Sándor­ utcából menekült a Rózsa-utca felé. Úgy látszott, hogy a lépcsőn le­felé való gyors iramban megüthette a lábát, mert a Rózsa-utcában nem tudott Anár futni. Futás közben dobta el magától a kloroformmal teli üve­get, miközben aztán a házból utána sietett, két katona elfogta és visszavitte a Hegedűs Sándor­­utca 24. szám alatti házba. Kevés idő múlva megjelent a rendőr is, an­nak azután átadták a fiatalembert, a­z bekísérte a főkapitányságra. A főkapitányságon történt kihallgatása során elmondta, hogy Szekér Gusz­távnak hívják, huszonhatéves szerelősegéd, Kre­­csányi Kálmán főkapitányhelyettes fogta ma dél­előtt vallatóra. Szekér beismerte, hogy miután napok óta nem volt állása ki akarta rabolni Demus Terézt, akiről tudta, hogy van megtakarított pénze. Elmondta azt is, hogy a rablás terve nem tőle, hanem egy Ziegler Lajos nevű embertől szár­mazik, akivel a Műcsarnok­ kávéházban néhány nappal ezelőtt megismerkedett. Két zálogjegyet is vásárolt tőle. Ziegler említette neki, hogy egy magányos asszonyt kellene kirabolni, akinek sok pénze van. Előbb azonban kloroformmal kellene elaltatni, mert így könnyebben lehet ártalmatlanná tenni. Szekér, vállalkozott a merényletre és egy újabb találkozás alkalmával­ Ziegler átadta neki a kloroformos üveget és megbeszélték, hogy a Hegedűs Sándor­ utca 24. szám alatti házban lakó Demusz Teréz varrónőhöz kell majd felmenni, aki, miután az ..atyja néhány héttel ezelőtt elment , koronára vannak biztosítva balesetből folyó halál és BUDAPEST 11111­1 rokkantság esetére a „KOSMOS“ baleset és szavatok előfizetői I­g­a­z­sági biztosító társaságnál. Budapest, V., Hold­ utca 4.

Next