Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Szombathy Viktor: A XII. kerület

A XII. kerület Aztán egyszer csak, a húszas évek vége felé, meglendült az építkezési kedv s ha üzemek, intézmények nem is, magánházak, társasházak, bér­paloták sűrűn kezdtek emelkedni. A bérpalotáknak legtöbbször bankok, vagy biztosítóintézetek voltak a gazdái. Benépesült az Orbán-hegy, az Isten-hegy, a Sváb-hegyen társasházak épültek. A „valami" ezidőtájt kezdődött. A Szász-gyár épülettömbje csak később bővült meg s lett idővel Magyar Optikai Művekké, a MOM-má; a foghíjas Alko­tás utcát néhány öreg villa, földszintes házikó, a Prédáék kenyérsü­tödéje, a látványos mozdonyfordítgatásban „élenjáró" Déli pályaudvar s két kórház jelentette: a vén katonai kórház, meg a modern Vörös­kereszt — ma Sportkórház. Csak a mellékutcákban emelkedtek öreg, emeletes lakóházak s nyelték ablakaik szorgalmasan a vonatok füstjét. Mint meglett, komoly utca, kanyargott közöttük a Márvány utca, meg a Győri út. A Mozdony utcában híres tanítóképző, a Márvány utcában gimnázium nevelte az ifjúságot. Amikor a neobarokk építkezés meglendült, az ember azt hihette, az építkezés előtte jár az emberszaporulatnak, ámde kiderült, hogy ezen a hegyi tájon sem tudja megelőzni a szaporulatot. Aztán, mikor már benépesültek az utcák, kiépültek a főútvonalak, a sváb-hegyi Nagy­szálló mellett megépült a tornyos Szanatórium meg a Golf szálló, és a Széchenyi hegyi kilátóról büszkén tekintett szerte a pesti polgár az ostrom két hónapja alatt mindenestül elpusztult az egész. A tanácselnök, ha mostanában reggelente ideje engedi, autóval végig­fut egy-két utcán, ismerkedik új kerületével, a lassan kint újjáépült­tel. Most, amikor a Tizenkettediknek múltjáról, jelenéről beszélge­tünk, nem szükséges térképet asztalra terítenünk. Behunyt szemmel ismerjük mind a hárman. Mi ma a tanácselnök s főmérnök főgondja? Ember? Szabad tér? Új üzem ? Ellátás ? Közlekedés ? A lakás, a házak, ez a gond! A többi mind utána következik s folya­matosan oldódik meg. Négyezerötszáz kérvény várja a lakáskiutalást a tanácsházán. Évente öt-hatszáz lakás épül, de ebben bennfoglaltatnak a magánosok is. Lehetetlen kielégíteni ezt a sok igényt! Aki csak te­hetné, mind ide költözne, a zöld övezetbe. kiterjedése huszonnégy négyzetkilométer; hetven­nyolcezer ember lakja, de napos vasárnapon újabb százezer lepi el, lélegzetet jönnek venni a főváros egyik tüdő­lebenyébe. Azért is, mert szép, azért is, mert magas, azért is, mert egészséges. Levegőjét kevés üzem füstöli be, a legfüstösebb a Déli pályaudvar, de hát mellette zöldell a Vérmező. A kerület nagyobb üzeme csak a MOM és a Rico kötszergyár. A MOM viszont azért is népszerű, mert kitűnő művelődési háza van, hatóköre messzire terjed, havi programja igen gazdag, változatos, élete örökké mozgalmas. A Tizenkettedik kerületnek egyébként igen zajtalan, csöndes tudós intéz­ményei vannak: a Csillebércen a Központi Fizikai Kutatóintézet, kö­zelében a Csillagvizsgáló. Nem is a legjobb hely egy Csillagvizsgáló­nak : túlságosan sok városi fény övezi. És miénk a televízió adótornya, az Úttörővasút és az Úttörőváros, a Városmajori színpad, meg a Já­nos-hegyi kilátó, a síugró sánccal. Nem messze a Disznófő vendéglőtől állott egy kis, rejtett vála, onnan vitték fogságba Kossuth Lajost. Ugyanabban az időben Barabás Miklósnak állott családi háza és mű­terme a Városmajor utcában — az épület áll ma is —, s hogy festők mellett maradjunk, Rudnay Gyula műterme is a régi Bors utcában — ma Hajnóczy utcában — volt. Tamási Áront, a nagy székelyt az Alkotás utcai házból kísértük utolsó útjára. De vidáman, élet­ elevenen szokott feltűnni a kerület utcáin Kakuk Marci, Tersánszky Józsi Jenő: Ő is a miénk. Ennyi mindenünk s ennyi mindenkink van! S ahogy a valámsújtotta Normafát kegyeletes kezek utódlási jog­gal — lenge hársfával pótolták, úgy tervezik még szebbé, még gazda­gabbá magánosok s illetékesek ezt a hegyi városrészt. Egy városrész fejlesztése, úgy, hogy állandóan összhangban legyen az egésszel, vezetői lelkiismeret, tervezési szakértelem, táji adottság együt­tes kérdése. Bizonyos, hogy a lakáskérdés az egész fővárosban égető ügy, de a lakásépítés lendületének változatlanul együtt kell futnia a közlekedés, ellátás, az iskolázás —­ és a szépészet igényeivel. Hegyol­dalban magas házakat építeni, ez ellen nemcsak a közlekedési hálózat sajátos igénye, hanem az építési jóízlés is tiltakozik — hangoztatják a tanács vezetői. A kerületben egyébként egyelőre főképpen magántulaj­donú lakások épülnek, társasházak, állami beruházásból alig épül a ke­rületben lakóház. Sajnos, e társasházak „külleme" rendszerint igen takarékos, szinte sivár, jellegtelen. A kerület legújabb, legkorszerűbb s legmagasabb épülete egyébként most épült föl, ez irodaház, a Pest me­gyei Pártbizottság épülete a MOM Művelődési Házzal szemben. A kerület jellege, a táji s építészeti szépség egymástól el nem választ­ható. Állandóan új utakat is kell építeni, a régi, dűlőútszerű utak he­lyett, rendbentartásuk is költséges. Egy kiadós nyári záporeső sokszor a Vérmezőig, a Városmajorig sodorja az iszapot. Művelődési intézményekben is gazdagodhatik még a kerület. Legna­gyobb művelődési háza s a maga színvonalában e tájon egyetlen: a MOM Művelődési Ház; mozija kevés, kiállítóhelyisége sincs, szabad­téri „hangversenytermét" s színpadját a Városmajorban örökké az idő­járás szeszélye fenyegeti, ha azonban a nyári este kegyes a közönség­hez , kiváló művészi előadásokban gyönyörködhetik. A szabadság-hegyi „Jókai klub" helyisége szűk, mindössze egy villaépület, hatósugara csekély. Néhány szép, új iskolája épült a kerületnek, de akadnak olyan iskolaépületei is, amelyek sem jellegüknél, sem elhelyezésüknél fogva nem felelnek meg korszerű feladatuknak. Az sem engedhető meg, hogy a gyerekek nagy távolságból járjanak iskolába. Látványos, kor­szerű, kellemes a Virányos úti iskola, ha azonban környékét gyors iramban telepítik be lakóházakkal, szűknek fog bizonyulni. A tanács illetékesei e tekintetben is szeretnének előre tervezni. Üdülőházak, szanatóriumok, kórházak tekintetében igen gazdag ez a kerület, hogy elsősorban a János-kórházat és a Kútvölgyi úti Központi Állami Kórházat említsük. A volt szabadság-hegyi Nagyszálló ma Gyermekszanatórium. Nem a legszerencsésebb megoldás, tekintettel arra, hogy az egész kerületben az egy fényűző Vörös Csillag Szállón kívül más szálló nincs, még a Melinda úti szállót is lakásokká osztották föl, a volt Szanatórium épülete is kizárólag tüdőbajosok számára ma­radt meg. Nyilván sor kerül majd egyszer korszerű Gyermekszanató­rium építésére is. A kerület erdős, hegyi jellege, tiszta levegője vonja magával, hogy annyi a tüdőszanatórium. A Szabadság-hegyen s a szomszédos budakeszi erdőben összesen öt. A Kékgolyó utcai Onko­lógiai Intézet is országos jellegű. Nincs azonban kellőképp kihasználva a SZOT Rege utcai üdülője. Bungalow-szerű szállodát szeretnénk építeni mosolyog a tanács­elnök, aki, ha uszodákat építtet, nyilván ezt is tető alá hozza. A Ti­zenkettedik kerületnek nemcsak a saját lakosságát kell „fogadnia", ha­nem a főváros egyéb kerületeiből érkező kiránduló vendégeket is, télen úgy, mint nyáron, hétköznap kevesebbet, vasárnap többet. De e fel­adata ellátására még jobb vendéglői hálózat, még több bolt kell, sok Kevesen tudják, hogy a Széchenyi-hegyi kilátó épületét eredetileg a Millenáris kiállítás helyén, a Városligetben állították fel, innen vitték fel a Szabadság-hegyre ( MTI fotó : Fényes Tamás felvétele) 20

Next