Budapest, 1970. (8. évfolyam)
7. szám július - Siklós László: A kőbányai sör
Sört évezredek óta iszik az emberiség. A magyarok már a keleti őshazában főzték. Az államalapítás után szerzetesek, jobbágyok, földesurak, a városokban pedig a polgárok főztek sört. írásos emlékeink vannak a középkor „seres jogairól." Nagy Lajos és Zsigmond király korában minden városi telkes polgárnak joga a serfőzés. Saját kamrájában, üstjében főzi, pincéjében erjeszti. Kocsma, vendégfogadó ebben az időben ritka, ezért a polgárnak joga van ahhoz, hogy serét kimérje. Évente mindenki egyszer főz, s hogy kire mikor kerül a kimérés sora, azt reggel a városi trombitás kihirdeti, az alabárdos éjjeliőr énekszóval kikiáltja. A házak falában két karika függ, amelybe ilyenkor a tulajdonos kidugja a cégért — vesszőnyalábot, korsót, erszényt, vasgolyót. Az ivók — évszázadokon át — összegyűlnek a pincében, vagy az öblös kapualjban ... A törökök megszállta városban sem szűnt meg a sörfőzés, mert az ellenség is szerette ez italt. Pesten, a Duna-part közelében serfőzőházat tartott. Buda visszafoglalása után a Leopold utcában — a mai Váci utcában — épült Pest Szabad Királyi Város első serfőzőháza. A mai Sörház utcában és környékén telepedtek le a nyugalomba vonuló serfőzőmesterek. A Rácvárosban működött a Tabáni Serfőzőház, és Óbudán egyszerre három. Megalakult, majd megújult a serfőző céh. 1841-ben a várost öt serfőzőház látta el, ivóházaikban mulattak az idősek, tánctermeikben szórakoztak, táncoltak a fiatalok. Ezek az üzemek a város területén voltak, többnyire a Duna közelében. 1844-ben tűnt föl Schmidt Péter pesti születésű, Münchenben tanult serfőzőmester, akinek az üzeme még szintén a városban volt, de a kész sört már a kőbányai sziklapincékben tárolta. Egy idő után pedig mindenestül odatelepedett, s ezzel megvetette a kőbányai söripar alapját. A pincerendszerek keletkezését IV. Béla uralkodásának idejére teszik a kutatók. Hogy építkezzenek és a várost fallal körülvegyék, ahhoz kőre volt szükségük. A király a többi között a mai Kőbánya területén jelölt ki kőfejtőhelyet. A szarmata és lajta mészkövet a felszínen és a mélyben levő kő-erekben fejtették — innen az oklevélben a ,,Ki-ér Földe" elnevezés. Üregek, barlangok, tárók keletkeztek a bányászás nyomán. A sörházak, társaságok egymás után ismerték föl, amire Schmidt Péter rájött: a kiterjedt pincék hőmérséklete és páratartalma egyenletes, árpacsíráztatásra, sörerjesztésre egyaránt alkalmas, ráadásul a hűtés ingyen van. 1850-ben alakult meg a Kőbányai Serház Társaság, majd a Barber és Klutemann serfőzde, 1862-ben Dreher Antal serháza, 1867-ben az Első Magyar Részvényserfőzde (a mai Jászberényi úti gyártelep), 1892-ben a Polgári Serfőzde (a mai Maglódi úti IV. sz. gyár), majd a Királysörgyár, a Deutsch-malátagyár. Amikor mind berendezkedett, Siklós László kőbányai sör KORNISS PÉTER FELVÉTELEI A gyárudvar az 1930-as években Erjesztőkádak