Budapest, 1971. (9. évfolyam)
12. szám december - Zolnay László: Az új honalapítók
cai szakaszára 1971 nyarán bukkantak rá.) A csöveket kb. egy méteres földtakarás védte. Azonban mindig akadtak tolvajok, így Buda ólomcsöveit is állandóan őriztetnie kellett a városnak. Ugyanis, ha a csöveket — az ólomnak akkor is ára volt — valamely szélhámos elemelte, a város víz nélkül maradt. A szabadság-hegyi vízvezeték—a kevésbé tiszta Duna-vízemelők vizével szemben — kristálytiszta forrásvizet szállított a budai Várba. Kerschensteiner művének az 1710-es években éppen úgy csodájára jártak, mint 1470/80 körül a vízmű eredetijének. Az emberek egyszerűen nem akarták elhinni, hogy e technikai bravúr sikerülhet. A város — örömében — nemcsak a jezsuiták 1710-től 1721-ig terjedő adóhátralékát engedte el, hanem évről-évre városi ünnepé tette e szabadság-hegyi-főtéri vízmű felavatásának évfordulóját. Helyreállították azt a XV. századi dunai szivattyút is, amely a Színház utcán levő kútba emelte a szűrt Duna-vizet. Ez az utóbbi „Buda királyi város nagy vízivárosi vízműve", pontosabban a „Königliche Städtische grosse Wasserkunst in der Wasserstadt zu Ofen" hangzatos elnevezést viselte. A vízművek szerepe később sem hanyatlott. 1849-ben, Buda feladásában jelentős szerepe volt annak, hogy Görgei elvágatta a szabadság-hegyi vezetéket. Kmetty tábornok pedig a Lánchíd melletti — ékes nevű — városi vízmű megrohanására kapott parancsot. (E vízmű 1849. május 21-én, épségben került honvédeink kezére.) Telekárak, ingatlanszerzések A kettős — de akkor még különálló — főváros benépesítésére a leghathatósabb eszköz az ingyenes telekosztás volt. Pest városában az első telekosztáskor 350 háztelket osztottak szét. Ezek közül — Rómer Flóris kutatta ki — nem egy telek akkora volt, hogy ma két-három nagyobb bérpalota áll rajta. A Rómer által vizsgált 174 háztelek közül száztizennyolcat „asszignálás" útján, tehát teljesen ingyen kapott meg a háztulajdonos. Huszonnégyet adtak el pénzen. E huszonnégyből tizenötnek az ára 550 forintig, négynek 75-től 160 forintig, ötnek az ára pedig 370-től 500 forintig terjedt. Tehát 1690 körül Pest városában ötszáz forintnál drágább ingatlan nem volt. (A Kossuth Lajos utcai volt Dreher palota milliót érő telke kétszáz évvel korábban szintén ötven forint körül mozgott.) A bécsi telepítéspolitika másik kedvezménye: az a vállalkozó, aki kötelezte magát, hogy rövid időn belül házat emel telkén, potom öt forinton válthatta meg a pesti polgárjogot. Telekspekulációk Derekas és jóétvágyú birtokszerző volt Werlein János István báró, a budai kamara híres adminisztrátora. Jószágszerzéseit nem csak a XVII. századvégi Buda városára terjesztette ki. A balparti Pestben is „fantáziát" látott, így — gratis — az övé lett a későbbi Károlyi palota (ma Károlyi Mihály u. 16.) telkének nagy része is. Fia, Werlein Edmond József báró már 150 forintért adott túl az ingatlanon, 1694-ben. Az akkori vevők: Wilfershaimb Miklós császári élelmezési biztos családtagjai ötven évvel később már 11000 forintot kértek ingatlanukért Patachich kalocsai érsektől. Négy évvel később ugyanezt az objektumot 18 000 forintért adják tovább Barkóczy Ferenc egri érseknek. Barkóczy pedig ugyanezt a pesti fekvőséget — holmi rákosi rétekkel egyetemben — kerek 33 000 forint ellenében adja el atyja fiának, Károlyi Antalnak. Ez a drágulás akkor is óriási, ha 1687 és Károlyi Antal szerzése között egy szerényebb házat is emeltek e telekre. (Ez a házacska azonban még nem a mai Károlyi palota volt.) Harruckern Ferenc alezredes, a török hadjáratok egyik gazdasági szervezője, 1718/19-ben uralkodójától huszonnégyezer arany értékű jutalomban részesült. (Lovaggá is ütötték.) Ezt az összeget Harruckern tizenháromezer forinttal kiegészítette és 1719-ben felségfolyamodványt nyújtott be uralkodójának: harminchétezer aranyért vagy egész Békés vármegye területét kérte, vagy a buda-felhévízi malmot, egy hozzátartozó kis szőlőkerttel. A király — a kamara előterjesztésére — Békés megye területének odaadományozása mellett döntött. Lehet, hogy Harruckern járt rosszul. Lehet, hogy a XVIII. század eleji Buda. A császári hadbiztosból lett békési földbirtokos ugyanis — aki Budára akart települni — Békésben huszonhárom év alatt nem kevesebb, mint nyolcvankilenc községet, köztük két várost épített újjá. Meglehet, hogy Buda arculatán nyomot hagyott volna, ha Harruckern teljes tőkéjét és kitűnő szervezőkészségét ennek a tájnak szenteli... A Császármalom 1856-ban. Acélmetszet 41