Budapest, 1975. (13. évfolyam)
6. szám június - Wellner István: Új pihenőpark a Hajógyári szigeten
Az Árpád-hídtól északra, az óbudai part közvetlenül közelében fekvő Dunasziget az utóbbi időben többször is szerepelt a napisajtóban. A közeljövőben ennek a kb. 2,5 km hosszú, 108 ha területű szigetnek az északi felében nagy, nyilvános parkot létesítenek, mely előreláthatóan az óbudaiak egyik legkedveltebb üdülő-, pihenő- és szórakozóhelye lesz. Gyermekjátszótereket, felnőtt szabadtéri testgyakorló-helyeket, büféket, zöldvendéglőket terveznek, a növényzetet felújítják, sétautakat létesítenek, padokat helyeznek el, tehát mindent megtesznek, hogy a kissé már túlzsúfolt Margitszigetet tehermentesítsék és az óbudaiaknak külön nagyszabású zöldterületet biztosítsanak a most kialakuló új városközpont közvetlen közelében. A sziget nevét az 1835-ben ott létesült hajógyártól nyerte. Korábban Óbudai-szigetnek hívták; tulajdonképpen ma is ez a hivatalos neve. „Karrierje" azonban nem a múlt század közepén kezdődött. Történelmi múltú terület, hiszen már az ókorban, vagy 1800 évvel ezelőtt itt állott a római helytartó palotája. * Még 1854-ben történt, hogy a hajógyár bővítésekor, a földmunkák során római kori épületmaradványok kerültek itt felszínre. Nemcsak falakat, geometrikus díszítésű mozaikpadlókat, de színes falfestményeket is találtak a Hajógyári-szigeten; írt is róluk egy Sacken nevű osztrák régész még 1857-ben a „Császári Királyi Központi Régészeti Bizottság" évkönyvében egy rövid német nyelvű ismertetést. A mozaikpadlót felszedték, egy része a Magyar Nemzeti Múzeumba, egy része— a kor szokásának megfelelően — a bécsi császári gyűjteménybe került. Ezek a leletek sajnos nem maradtak fenn, vagy legalábbis a ránk maradt anyaggal nem tudjuk ezeket azonosítani. 1870-ben újabb római kori épületmaradványok kerültek felszínre a Hajógyári-szigeten. Zsigmondy Vilmos mérnök, a magyar geológiai kutatás egyik legnagyobb alakja és számos artézi kút fúrója szerencsénkre rajzokat készített az értékes maradványokról. Többek között egy ovális és egy hatszögletű fürdőmedence került ekkor napvilágra, ezért az együttest egy római kori fürdő részének tartották. A feltárt részeket azután betemették és azok 1941-ig Wellner István Új pihenőpark a Hajógyári szigeten békén pihentek a föld alatt. Ekkor egy újabb építkezés során megint felszínre kerültek részletei, és az Aquincumi Múzeum akkori vezetőjének, Szilágyi Jánosnak irányításával kisebb ásatás indult. Ugyancsak ő irányította az 1950-es évek első felében végzett nagyarányú régészeti feltárásokat, melyek során tisztázni lehetett az ókori épületmaradványok rendeltetését. Egy nagyszabású, kereken 83 x 106 méteres palota tárult a kutatók elé. (A múlt században kiásott fürdőmedencék is ehhez tartoztak és az egész óriási épületegyüttesnek csak kis részét képezték.) A mai szemmel nézve is impozáns méretű négyszögletes épülettömb a római helytartó palotája volt. A mai Dunántúl keleti fele ugyanis az i. sz. II—III. században Alsó-Pannónia (Pannónia Inferior) néven római tartomány volt. Fővárosában, itt Aquincumban székelt a császár legátusa, aki egyszemélyben a tartományban állomásozó csapatok parancsnoka és a polgári közigazgatás vezetője volt. Alsó-Pannónia első helytartója Publius Aelius Hadrianus, a későbbi Hadrianus császár volt. Az ásatások során feltételezték, hogy már az ő használatára emelték a hajógyáriszigeti nagy palotát, de az újabb kutatások szerint majd csak egy évszázaddal későbben, tehát a Is.III. század fordulóján kezdtek annak építéséhez. Viszont az is igaz, hogy már a II. század elejéről származó épületmaradványokat is találtak a szigeten. Ha megnézzük a palota alaprajzát, keleti frontján, a két sarkán kiugró kerek helyiség között egy kb. 70 méter hosszú díszfolyosó húzódik. E mögött találjuk a mozaikpadlókkal, falfestményekkel díszített reprezentációs termek sorát. A középső nagy terem 11,40x11,40 méteres, tehát alapterülete 130 m2! De a kétoldalt hozzá csatlakozó kisebb termek alapterülete is nagyobb volt egy-egy modern lakásénál. A termek mozaikpadlója fekete-fehér színű, geometrikus mintázatú. S ezek a mértani alakzatok oly rafinált művészettel vannak megrajzolva, hogy az ember első pillantásra nem is tudja megfejteni a szerkesztés módját. A mozaikok egyébként körülbelül 1 cm2-es felületű, kb. 2 cm magas kőhasábokból készültek, melyek téglaporral kevert meszes habarcsba vannak ágyazva. Mivel 1 m2-en 10 000 mozaikszemcsét találunk — a középső díszterem padlója mintegy 1 300 000 kis kőhasábból áll. Az Óbudai (Hajógyári) sziget Molnár Ilona reprodukciói A római kori helytartói palota. Fenesch F. és Schauschek J. rajza 15