Budapest, 2009. (32. évfolyam)
12. szám december - Tészabó Júlia és Török Róbert nyomán Saly Noémi: A kucsébertől a Jópajtásig
BUDAPEST A kucsébertől a tópajtásig Szemelvények a budapesti játékkereskedelem történetéből Tészabó Júlia és Török Róbert nyomán Saly Noémi Nemrégiben nyílt kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban bő százötven év fővárosi játékkereskedelméről. A készülő katalógus szolgált az alapjául ennek a cikknek, amely a 19. század közepétől a közelmúltig pásztázza végig vásári asztalok és modern áruházak tarkabarka kínálatát, régmúlt és közelmúlt budapesti játékkirakatait. „Évenként négyszer nagy mozgalom keletkezett a téren ... a játékos sátrak! A kard, puska, ló, csákó, dob, kürt, baka és huszár, a kis réz ágyus Európának összes fővárosai nagy fehér hatulyában! Az ugrócz, a színház – szóval, egész tündérországa a gyermeki rajongásnak ott állt és fityegett előttem, s ha már nem mondhattam a magaménak, legalább a szemem lakott jól vele” – emlékszik Ágai Adolf a mai Deák és Erzsébet téren tartott nagyvásárok gyermekszíveket dobogtató kínálatára. Az 1840-es évek Pestjén még különleges alkalomra volt szükség, hogy megnyíljék a szülői pénztárca, s valami „csinált játék” vonuljon be a sóvárgó apróság kincsei közé. Hisz egyébként azzal játszott, ami volt: terméssel, skatulával, maga készítette babával vagy nádparipával, nem utolsó sorban pedig: a testvéreivel. Persze nem feltétlenül kellett kivárni az évi négy országos vásárt: a hetipiacok sátraiban is ott kínálkoztak a „nürnbergi áruk” (s köztük a játékok), s csakhamar megjelent utcán és kávéházban a „bosnyák” meg a „kucséber” is, ládájában, tálcáján, kosarában millióféle kacattal, köztük játékszerekkel. A bosnyák piros fezzel a fején tukmálta vevőire a portékáját, a kis szlavóniai falu, Kocsevje – német nevén Gottschee – vándorló férfiai, a gottscheerek, pesti-magyarul kucséberek pedig lutrival is fokozták a vásárlás izgalmát: páros vagy páratlan számra fogadva lehetett nyerni a kosarukból zsebtükröt, narancsot, roppant szerencsével pedig az egész kosarat. Nürnbergisek, bazárosok, boltosok A „nürnbergi” vagy „nürnbergi” áru nálunk a német háziipar kereskedelmi központjáról kapta a nevét, míg Németországban és Ausztriában a másik fontos központról „berchtesgadeni árunak” is nevezték az olcsó játékszerek és apró használati tárgyak vegyes sokaságát. Voltak ebben a halmazban díszműáruk, háztartási apróságok, dohányzási és piperekellékek, optikai eszközök, hangszerek – mindaz, amit manapság bazárárunak szoktunk nevezni. A bazár – a perzsa eredetű szó máig őrzi keleties ízeit – eredetileg olcsó kis üzletek sora volt, de a 19. század végére jócskán „kinőtte magát”. A bazárosok a forgalmas külvárosokban már saját üzletet nyitottak, a 20. század első évtizedeiben pedig kezdetleges áruházakká fejlődtek. Vándor játékárus „kraxler” árukészletével 2 2009 december