Budapest, 2009. (32. évfolyam)

12. szám december - Tészabó Júlia és Török Róbert nyomán Saly Noémi: A kucsébertől a Jópajtásig

BUDAPEST A kucsébertől a tópajtásig Szemelvények a budapesti játékkereskedelem történetéből Tészabó Júlia és Török Róbert nyomán Saly Noémi Nemrégiben nyílt kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban bő százötven év fővárosi játékkereskedelméről. A készülő katalógus szolgált az alapjául ennek a cikknek, amely a 19. század közepétől a közelmúltig pásztázza végig vásári asztalok és modern áruházak tarkabarka kínálatát, régmúlt és közelmúlt budapesti játékkirakatait. „Évenként négyszer nagy mozgalom kelet­kezett a téren ... a játékos sátrak! A kard, puska, ló, csákó, dob, kürt, baka és huszár, a kis réz ágyu­s Európának összes fővárosai nagy fehér hatulyában! Az ugrócz, a színház – szóval, egész tündérországa a gyermeki rajongásnak ott állt és fityegett előttem, s ha már nem mondhattam a magaménak, leg­alább a szemem lakott jól vele” – emlékszik Ágai Adolf a mai Deák és Erzsébet téren tartott nagyvásárok gyermekszíveket do­bogtató kínálatára. Az 1840-es évek Pest­jén még különleges alkalomra volt szük­ség, hogy megnyíljék a szülői pénztárca, s valami „csinált játék” vonuljon be a só­várgó apróság kincsei közé. Hisz egyéb­ként azzal játszott, ami volt: terméssel, skatulával, maga készítette babával vagy nádparipával, nem utolsó sorban pedig: a testvéreivel. Persze nem feltétlenül kellett kivárni az évi négy országos vásárt: a hetipiacok sátra­iban is ott kínálkoztak a „nür­nbergi áruk” (s köztük a játékok), s csakhamar megjelent utcán és kávéházban a „bosnyák” meg a „kucséber” is, ládájában, tálcáján, kosará­ban millióféle kacattal, köztük játékszerek­kel. A bosnyák piros fezzel a fején tukmálta vevőire a portékáját, a kis szlavóniai falu, Kocsevje – német nevén Gottschee – ván­dorló férfiai, a gottscheerek, pesti-magya­rul kucséberek pedig lutrival is fokozták a vásárlás izgalmát: páros vagy páratlan számra fogadva lehetett nyerni a kosaruk­ból zsebtükröt, narancsot, roppant szeren­csével pedig az egész kosarat. Nürnbergisek, bazárosok, boltosok A „nürnbergi” vagy „nür­nbergi” áru nálunk a német háziipar kereskedelmi központjáról kapta a nevét, míg Német­országban és Ausztriában a másik fon­tos központról „berchtesgadeni árunak” is nevezték az olcsó játékszerek és apró használati tárgyak vegyes sokaságát. Vol­tak ebben a halmazban díszműáruk, ház­tartási apróságok, dohányzási és pipere­kellékek, optikai eszközök, hangszerek – mindaz, amit manapság bazárárunak szoktunk nevezni. A bazár – a perzsa eredetű szó máig őrzi keleties ízeit – eredetileg olcsó kis üzletek sora volt, de a 19. század végére jócskán „kinőtte magát”. A bazárosok a forgalmas külvárosokban már saját üzletet nyitottak, a 20. század első évtizedeiben pedig kezdetleges áruházakká fejlődtek. Vándor játékárus „kraxler” árukészletével 2 2009 december

Next