Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - Újra érik a „budai” bor!
2012 február padi verziója, mégpedig a filmesként ismert Goda Krisztina rendezésében. Az Átrium műsorában az angol és magyar nyelvű előadások egyharmad-kétharmad arányban lennének jelen, egyaránt lenne köztük film és színház, sőt Magácsék a hazai függetlenek között is keresnének állandó fellépőket. Zavart okozhat ugyanakkor, hogy Bozsik Yvette elnyerte a Trafó ügyvezetői posztját, mivel neki és pályázata fontos szereplőjének, Horváth Csabának a filmszínház műsorában is jeles szerepet szántak. Magácsék tárgyaltak rajtuk kívül Pintér Béla társulatával, a Kaposvári Egyetem színművészetiseivel, a Maladypével és az Átriumban már úgyis otthonosan mozgó HOPParttal. A dzsessz, az irodalom, a kortárs dráma és egy sor kerekasztal-beszélgetés is teret kapna a Margit körúton. Az egyik Molnár Ferenc-bemutató, az Ördög címszerepére pedig máris tárgyalásokat folytattak John Malkovichcsal (abban az esetben, ha vállalja, persze megemelkednének az egyébként 1500 forintra kalkulált jegyárak). A további tervek között szerepel az épp nálunk forgató külföldi sztárok meghívása egy-egy beszélgetésre, akárcsak az ilyen találkozók köré szervezett retrospektív minifesztiválok megrendezése. A polgári lét egy modern válfaja ugyancsak megvalósulna a filmszínházban, az Átrium píárosa, Vásony Nóra ötlete alapján: törzskártya-szisztémát rendszeresítenének, ami megkönnyítené a személyre szóló kommunikációt a remélhetőleg népes közönséggel, és lehetővé tenné, hogy a vendéglátók ismerjék vendégeik ízlését, elvárásait. Ami persze ahhoz is hozzásegítene, hogy a hely körül kialakuljon egy stabil mecénási kör. Magács egyébként bízik a hazai magántőkében, mivel a Merlin állami támogatása sosem érte el a negyven százalékot – vagyis jellemzően mindig is a piacról éltek. Szerinte a magyar kulturális életben is kezd megjelenni a magántőke. Ezért Faragó Balázzsal egy külföldi mintákat követő magánszínházat képzelnek el. Magács az angol nyelvű szezont tervezve került kapcsolatba angolszász cégekkel és azzal a szemlélettel, hogy a civil szektor imázsépítésre is használhatja a kultúrafinanszírozást. De a Merlinnel ellentétben az Átriumot partik céljára már semmiképp sem fogják kiadni. Elvégre a Margit körút lakóinak szempontjait is figyelembe kell venniük. Újra érik a „budai” bor! Az egri Hagymási pincészet bő másfél hektáron nevel fűszeres kadarkát az Egertől nyugatra fekvő Nagyrózsás dűlőben, alacsony kordonon. Amikor a Kadarka Kör és a Budapesti Városvédő Egyesület úgy döntött, hogy a Jókai-kerti első, szimbolikus telepítési akciót szüreti játékkal színesíti – az eseményre, ahogy arról már beszámoltunk, 2011. október 28-án került sor –, szeptember közepén keresni kezdtük az országban, honnan szállíthatnánk a mulatsághoz az egy mázsányi taposnivalót. De hamar kiderült, a késői érésű fajta fürtjei a szokatlanul hosszú, meleg nyárnak-ősznek köszönhetően már szeptember közepe és vége között lekerültek a tőkékről minden borvidékünkön. Hagymási József címzetes kadarnagy is arra készült, hogy október elején hozzáfog ehhez a munkához. De megtette, hogy egy mázsányit eljuttattatott Budapestre, azzal az üzenettel: a termést valahogy majd kezelni kell ahhoz, hogy lehetőleg épen kibírja a három és fél héttel későbbi szüreti szereplést. Valóban ez volt a nagy kérdés. Különösen, mert elhatároztuk, bor is lesz belőle, amolyan promóciós minta, amelyet majd palackozva felhasználunk. Ahogy távlati terveink szerint a Költő utcai újabb „szüretek” gyümölcseként hasznosítható újabb tételeket is (a telepítés során megszülető Kadarkáink Kertje oltványait szállító szőlészeik-borászok terméséből). Lucza Tibor kadarnagy szívességéből a hat ládányi ép és gyönyörű fürtöt hűtőházban helyeztük el, s persze aggódva vártuk, hogyan viseli el ezt a merőben szokatlan technológiai próbatételt. Akik ott voltak október végén a Jókaikertben, láthatták: szemre, ízre kitűnően. De még mindig kérdés maradt, hogy a „kísérleti metódus” milyen minőségű bort eredményez majd. A szüreti jelenetek után a Két Szabó Pincészet kölcsön kádjában kitaposott mustothéjat átszállították a Soós István Borászati Szakiskolába, ahol Németh Iván, az iskola tangazdaságának vezetője vette munkába. Az intézet vezetőit szakmai okokból kifejezetten érdekli, hogy egy ilyen szokatlan eljárást követően mi lesz, mi lehet majd a végeredmény. Mindenesetre minden műveletet igyekeztünk, igyekeztek a hagyományoknak megfelelően elvégezni a csömöszölés ceremóniáját, majd a kezelés további lépéseit is. És a már lefejtett újbort december közepén visszavittük Egerbe, hogy a termés gazdája, Hagymási József a többitől elkülönítve tovább folytassa vele a kísérletet. Ő azóta megállapította, hogy a várható végeredmény szempontjából nem vált a szőlő kárára az a majd’ három hét az 5-10 fok közötti hőmérsékletű térben. A mintegy negyven liternyi bor teljesen szárazra kierjedt, szépen fejlődik, mustfokát alkoholra átszámítva annak értéke 13 v/1 százalék körülire várható. A biológiai almasavbontáson ugyan még nem jutott túl, de úgy látszik, tartalmas, savakban gazdag kadarka várja a nyár végi palackozást. Így attól sem kell tartanunk, hogy Kadarkáink Kertjében 2012 szeptemberének végén, októberének közepén vendégeinknek – akik velünk együtt ünneplik újra az újabb lépést a Budai Vörös, a legendás régi bor újjászületése napján – ne tudnánk majd bemutatni a legenda első (s a legendához méltó) iható bizonyítékát. fotó: Sebestyén László 29 BUDAPEST