Budapest, 2013. (36. évfolyam)
7. szám július - Szécsényi Mihály: Nőkongresszus Budapesten, anno
2013 július BUDAPEST berendezéshez a székesfőváros anyagszertárából biztosították a hosszú asztalokat, a székeket, az elzárható szekrényeket, a zöld posztó asztalterítőket, a padok borítására szolgáló szövetet és az előadásokhoz, megbeszélésekhez szükséges nagy iskolai táblákat. Minden külföldi küldött kapott egy Fővárosi Emlékalbumot (összesen 1200 darabot) és számtalan képeslapot. A rendezők javasolták azt is, hogy a szerintük fölösleges tanév végi „vizsgálatokat” halasszák el vagy hozzák előbbre, hogy a tanárok meghallgathassák a nemzetközi pedagógiai szaktekintélyek előadásait. Az ötletet Lád Károly szakfelügyelő kénytelen volt elutasítani, mert ahhoz miniszteri rendeletet kellett volna módosítani, de az igazgatókra bízták, hogy az érdeklődő és nyelvtudással is rendelkező tanerőknek megadják ezt a lehetőséget. A kérés hoszszabb távon mégis eredményesnek bizonyult, mert a fölösleges „vizsgálatokat” a kormányzat két éven belül eltörölte. A világkongresszus megnyitása előtt, 1913. június 13-án Teleki Sándorné körlevelet intézett minden magyar résztvevőhöz és szervezőhöz. „Ezekben az ünnepélyes órákban, mikor mozgalmunk világeseménye előtt állunk, súlyos felelősség érzete nehezedik reánk. Szeretnők, ha a művelt magyar közönség meggyőzze az egész világ szellemi elitjét arról, hogy a kulturvilág határán belül folyik le a kongresszus és hogy a magyar vendégszeretet – az egyetlen erény, amelyet még ellenségeink sem mernek megtagadni tőlünk – nemcsak eszem-iszom formájában, hanem mindenkivel szemben tanúsított előzékenységben, szíves jóakaratban nyilvánul (...) ez mindannyiunk kötelessége.” Felkérte „tagtársait” „minden ülésen, előadáson és összejövetelen 1⁄4 órával a kijelölt idő előtt megjelenni és minden idegennel szemben a Gróf Teleki Sándorné nyilatkozik a fekvevőgép előtt A Kongresszus főhadiszállása, a pesti Vigadó bejáratánál