X. ker. tisztviselőtelepi Széchenyi István gimnázium, Budapest, 1911

VII.Tanulmányí kirándulásaink

nagy és jól megérdemelt köszönettel tartozunk, mert teljesen önzet­lenül, az ifjúság iránt való szeretetből vállalták magukra a sok mun­kával és fáradtsággal járó vezetői, illetve felügyelői tisztet olyan időben, mikor az évi munka amúgy is már elnyűvi a fizikai és lelki erőt. Jót tettek a szigorúan meghatározott kötelesség határain kívül is az intézetért és tanítványaikért. Ez a tudat legyen jutalmuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kirándulás élvezetében és tanul­ságaiban részesedett tanulók mindig szeretettel és hálával fognak reájuk visszagondolni. Hadd álljanak itt a múlt évben tett nagyobb kirándulások­ról a rövid beszámolók, mint iskola-családunk életének bizonyság­levelei és emlékei. Az V. osztály tanulóinak kirándulása. Az V. osztály 27 növendéke Lehr Andor és Horn Antal ta­nárok vezetésével az Alduna vidékét tekintette meg. Útba ejtették Aradot, Temesvárt és Szegedet is. Aradon megnézték a várat, a 48-as ereklyemúzeumot s a vesztőhelyet. Temesvár gyorsan fejlődő városi életével Szeged monumentális épületeivel s erős magyarságá­val maradandó hatást tett reájuk. A kirándulás legszebb része a Báziástól Orsováig terjedő vízi út volt. Növendékeink elragadtatva gyönyörködtek a vidék festői képeiben. Orsováról kirándultak Ada-Kaleh szigetére. Egy napot töl­töttek Herkulesfürdőn is. Innen, a minden tekintetben jól sikerült kirándulás gazdag és termékeny benyomásaival visszatértek Buda­pestre. A VI. oszt. tanulóinak kirándulása. Az előző évben vizet mentünk látni, a szépséges, ragyogó Balatont, ebben az évben elmentünk a nagy hegyekhez. Korán reg­gel búcsúztunk el Budapesttől, ragyogó arcok tekintettek le a pálya­udvarra, hol fiait szíves szavakkal bocsátotta útra igazgatónk. A száguldó vasparipán délben már Kassán voltunk. A kedvező vonat­összeköttetés lehetővé tette, hogy megnézzük e nagy felvidéki vá­ros nevezetességeit: a dómot,­­Rákóczi sírját, stb. Utunkat délután folytattuk tovább gyönyörű vidéken keresztül, napszálltakor már Poprádfelkán voltunk. Főhadiszállásunkat itt ütöttük fel a Huszpark­­ban, innen szándékoztunk bejárni a Tátrát, melynek hóval fedett csúcsaira már szállásunk ablakából is gyönyörű kilátás nyilt.

Next