X. ker. tisztviselőtelepi Széchenyi István gimnázium, Budapest, 1911
VII.Tanulmányí kirándulásaink
nagy és jól megérdemelt köszönettel tartozunk, mert teljesen önzetlenül, az ifjúság iránt való szeretetből vállalták magukra a sok munkával és fáradtsággal járó vezetői, illetve felügyelői tisztet olyan időben, mikor az évi munka amúgy is már elnyűvi a fizikai és lelki erőt. Jót tettek a szigorúan meghatározott kötelesség határain kívül is az intézetért és tanítványaikért. Ez a tudat legyen jutalmuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kirándulás élvezetében és tanulságaiban részesedett tanulók mindig szeretettel és hálával fognak reájuk visszagondolni. Hadd álljanak itt a múlt évben tett nagyobb kirándulásokról a rövid beszámolók, mint iskola-családunk életének bizonyságlevelei és emlékei. Az V. osztály tanulóinak kirándulása. Az V. osztály 27 növendéke Lehr Andor és Horn Antal tanárok vezetésével az Alduna vidékét tekintette meg. Útba ejtették Aradot, Temesvárt és Szegedet is. Aradon megnézték a várat, a 48-as ereklyemúzeumot s a vesztőhelyet. Temesvár gyorsan fejlődő városi életével Szeged monumentális épületeivel s erős magyarságával maradandó hatást tett reájuk. A kirándulás legszebb része a Báziástól Orsováig terjedő vízi út volt. Növendékeink elragadtatva gyönyörködtek a vidék festői képeiben. Orsováról kirándultak Ada-Kaleh szigetére. Egy napot töltöttek Herkulesfürdőn is. Innen, a minden tekintetben jól sikerült kirándulás gazdag és termékeny benyomásaival visszatértek Budapestre. A VI. oszt. tanulóinak kirándulása. Az előző évben vizet mentünk látni, a szépséges, ragyogó Balatont, ebben az évben elmentünk a nagy hegyekhez. Korán reggel búcsúztunk el Budapesttől, ragyogó arcok tekintettek le a pályaudvarra, hol fiait szíves szavakkal bocsátotta útra igazgatónk. A száguldó vasparipán délben már Kassán voltunk. A kedvező vonatösszeköttetés lehetővé tette, hogy megnézzük e nagy felvidéki város nevezetességeit: a dómot,Rákóczi sírját, stb. Utunkat délután folytattuk tovább gyönyörű vidéken keresztül, napszálltakor már Poprádfelkán voltunk. Főhadiszállásunkat itt ütöttük fel a Huszparkban, innen szándékoztunk bejárni a Tátrát, melynek hóval fedett csúcsaira már szállásunk ablakából is gyönyörű kilátás nyilt.