IX. ker. Fáy András Gimnázium, Budapest, 1939
Fáy András: A „legderekabb magyar“ volt. 1786. május 30-án Kohányban (Zemplén megye) született, régi nemes református családból. 7 éves korában Sárospatakra kerül a kollégiumba, majd Pozsonyban folytatja tanulmányait. 1803-tól ismét Patakon tanul jogot. 1810-ben a pesti járás szolgabírájává választják, de nyolc év múlva atyja birtokára vonul, a pestmegyei Gombára. 1822-től kezdve Pesten él. Részt vesz minden mozgalomban és sokat foglalkozik az irodalommal. Irt költeményeket, elbeszéléseket, meséket, értekezéseket. Legmaradandóbb alkotásai meséi. Bennük az emberszerető bölcs szelíd mosolyával állítja pellengérre az emberek gyarlóságait. Mély emberismerő, a lélek legparányibb zuga sem marad rejtve előtte. Megnevettet, hogy tanítson és vezessen. A reformkorszak eszméi Fáy meséiben jelennek meg legelőször. Hatásuk óriási volt, Jósika előtt ő a legolvasottabb magyar író. Jelentőségükre Széchenyi mutatott rá legméltóbban: „A honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot, önelszánást Fáy András meséi ébresztették föl bennem“. Józsefvárosi háza és ferencvárosi kertje (az üllői úti laktanya tájékán) gyakori találkozóhelye kora vezetőembereinek. A 30-as években irányítója a magyar színészetnek és nagy része van a Nemzeti Színház megalapításában. Az országgyűlésen (1832—1836) Pestmegyét képviseli. 1832-ben jelenik meg nagy regénye, a Bélteky-ház, melyben a régi intézmények és szokások bajaira mutat rá, és művelődésre, Széchenyi eszméinek követésére buzdít. Tiszteleti tagja az Akadémiának s első igazgatója a Kisfaludy Társaságnak. Megalapítja a Hazai Első Takarékpénztárat (1840). A szabadságharc bukása mélyen lesújtja Fáy Andrást. De az 50-es években újra nagy szorgalommal írja elbeszéléseit, színműveit, nevelésügyi értekezéseit. Betegsége azonban mindjobban gyöngíti. 1864. július 26-án halt meg. Hamvai a budapesti Kálvin-téri református templom kriptájában pihennek. Fáy András életének célja saját szavai szerint a hazának használni akarás volt. Nevét nemcsak az irodalomtörténet jegyezte nagyjaink sorába. Jelentős társadalmi és közgazdasági tevékenysége mellett odaadó lélekkel kivette részét a nemzet felvirágoztatását célzó minden mozgalomból. Mintaképe volt a minden jóért és nemesért rajongó, hazaszeretetét nemcsak szavakkal, hanem tettekkel nyilvánító, a kitartó, áldozatos munkára kész hazafinak. A hazáért minden munkát vállalt, a „haza mindenese“ volt, de jutalmat nem fogadott el. Intézetünk 1921 óta viseli nevét.