Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-01-28 / 121. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban (1 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 121. Januar 28. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. Előfizethetni neignon a kiadóhivatalban, gránátos utczai Claudy-házban 466 ik szára alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Nyugalmazás. A múltakból levonható némi tanulságok. Nyílt levél gróf Dessewffy Emilhez. Megyék : Közgyűlés Bácsban. A Zágrábmegyei tisztválasztás elhalasztatik. Köföld. Nagybritannia. Spanyolország. Portugália. Francziaország. Egyesületi közlés : Budapesti jótékony nőegyesület. Hivatalos és magánhirdetések. Tárcza. Akarat és Hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól. .. A bűn tanyái. (Vége.) HGI iYORS*Ír. és eideev. Ö cs. az. kir. Fölsége Dévics József veszprémi k sóbeszedőt testi gyöngesége miatt ideiglen nyugalomba helyezni méltóztatott. (Ámultakból levonható némi tanúságok.) Már majdnem minden megyében béfejeztettek a követjelentő gyűlések, mellyeket mi inkább követszámoltatónak óhajtanánk. Szándékosan engedünk azok leírásának olly sok helyet e lapokban, meglévén győződve , hogy sokkal hasznosabban cselekszünk, ha módot szolgáltatunk a dolgok valódi fekvésének kiismerésére, mintha csak azon bókokat, kölcsönös tisztelgéseket, jegyzőkönyvi kivonatokat közöljük, mellyekkel az elmúlt törvényhozás tagjai hazatértekkel fogadtattak. Sokkal komolyabbak ugyanis már a mai idő feladásai , hogy sem azokat efélékkel ki lehetne meríteni, noha, mint látszik, ezen érzelem által még éppen nincsenek megyéink emberei fölöttébb áthatva, különben a mostani formájában minden jelentékenység nélküli, és pusztán cerimoniává sülyedő követjelentési gyűlésekből, már régen számoltató gyűlések lettek, és hiszszük hogy így kezelve, egészen más eredmények állottak volna elő, mint amillyeket most tapasztalunk. Régibb időkben, midőn még az tartatott a státusbölcseség sommájának, opponálni és ismét opponálni, természetesen annál nagyobb köszönetet érdemlett a hazatért törvényhozó, mennél kevesebb eredményt mutathatott föl, mert a jelszó és feladás negatívban és maradásban pontosult. Már ma azonban egészen mások lehetnek méltán a követelések, és valóban itt lett volna ideje, azt, ki azzal bocsáttatott el, hogy eredményeket hozzon vissza , komolyan kérdőre is vonni, várjon miért nem hoz hát eredményeket, azért , mert nem lehetett, vagy azért csupán, mert az eheti eredmények nem valának ínyére? Nem ártott volna megkérdezni, vájjon alárendelte é mindig önérzeteit küldői nézetei és érdekeinek? vájjon midőn megyéje utasításaira időközbeli jelentései által befolyt, számba vette é mindig a kivihetőségeket? vájjon utasítása betűjéhez vagy szelleméhez ragaszkodott é? Nem ártott volna megvizsgálni, vájjon megfeleltek-e a küldöttek azon bizalomnak, melly bennök mint törvényhozókba helyezve jön, és mellyel bizonyosan egy megye sem akarta azt kifejezni, hogy követe képes leend egy füst alatt hatféle codexet a legnagyobb tökélyben öszveszerkeszteni! Milly üdvös leendeit az illy szellerébeni számoltatás , mennyi üres beszédnek szakadt volna vége, mennyi bitorlott reputatio ismertetett volna meg, milly hasznos tanulságokat lehetett volna belőle levonni az utasítási jog gyakorlatára nézve! Ez azonban még sehol sem történvén meg, annál kevésbbé cselekszünk idején kívüli dolgot e pillanatban, ha néhány fürkésző tekintetet vetünk ime gyűlések üszvegére ,s kikutatni igyekszünk azon tanulságokat, mellyeket akár a szemeink előtt letűnt jelenetek magyarázatául, akár jövendő eljárások kiindulási pontjaiul használhatunk, minél inkább bizonyos, hogy előre szükség gondolkozni ,s az akadályok elhárításán már akkor igyekezni, midőn még az elkéséstől félni nem lehet. Az összes benyomás, mellyel az országgyűlésnek, a párti színezetek különbözéseihez kéest,különböző színben előtüntetett képe gyakorlott mindazokra , kiket honi ügyek jobbra vagy balra fordulta érdekelhet, találólag jellemeztetik, ha állítjuk, miképp az, a kivitt eredmények keveselésében, és a nagyszámú meleg óhajtások meghiúsulta fölötti keserűségben áll. Érezték a helyzet ezen súlyát minden illetők, és innen keletkeztek azon 3—4 óráig tartó beszédek , 20—30 ívre terjedő végjelentések, mellyek részint az elmúlt esőnek köpönyeget készíteni, részint a követett eljárási módokat igazolni, ’s a tudvalévő eredménytelenségeket magyarázni igyekeztek — nem csekély tanúságára a gondos figyelőnek ’s mindazoknak, kik a dolgok mélyére hatni szentnek. És e tekintetből tagadhatlan előmenetelnek tartjuk, nem ugyan az ékesszólás mesterségének, vagy stylisticának, hanem közéletünknek mezején a fölkapott leplezetlenséget, a pártok állásának és eljárásainak tartózkodás nélküli noha gyakran igen is hosszadalmas boczolgatását, ’s kíméletlen föllebbentgetését azon fátyoloknak , mellyek az ál-szabadelmüséget, és a csak színlelt, de tettleg negatívnak bebizonyult positivitást elfödték. Azon élénk pártközdelmek közepett, mellyekben élünk, éppen olly elkerülhetetlen vala nem czirógatni, hanem inkább kefélni egymást, valamint szükséges is a végből, hogy világosságra derüljön, ki mit akar , és kitől mit várhatni? És nekünk még más okunk is van örömre ezen utólagos viták és hátrapillantó szemléknek következtében, mint az , melly a szabad vitatási téren tett újabb előlépésekből származik.Mi e felett még mint pártemberek is az elégültség egy nemével nézhettük e küzdelmeket, mert rajtok tagadhatlan felsőbbséggel és győző erőkifejtéssel, láttuk víni és mozogni azokat, kikhez elvrokonsága által csatoltatunk — olly felsöbbséggel , melly puszta és meddő szavak ellenében tények által támogattatik, melly kivihellen tervekkel szemközt kivihetőket mutat föl, melly ábrándozások helyett a legvalószínűbb sikerekkel áll elő, ’s egyszersmind a letűnt jelenetek okait igen szembeötlőleg magyarázta. Szomorú vigasztalás, ha a rosz számitók kontárkodásai miatt, hazai ügyeink által szenvedett csorbákat vetjük vele mérlegbe; de a jövendőre tekintve, némi megnyugtatást magában foglaló mégis, ha t. i. reményünk szerint arra fog szolgálni, hogy segítségével jöjön végképp tisztába a közvélemény mindazok iránt, miket a közügyekbe avatkozóknak különböző pártjaitól, várhat és reménylhet! Mert valljuk meg tisztán, ez most a fönforgó kérdések legfontosbjainak egyike. Megváltoztak ugyanis tökéletesen a szerepek, ’s a magokat cselekvés embereinek felszóval hirdetők, levének legújabban tettleg a legsikeresebb negatiónak emberei, ’s e téreni bebizonyított képességek, igen sokkal fölülmúlta azt, melylyet az ellenkezőn róluk többnyire inkább csak sejteni, mint valóban tapasztalni lehete. Pedig még csak zsengéjét bírjuk ezen szembeszökő képesség következéseinek, még csak egynéhány nevezetesebb és a haza jövendőjére nagy befolyású kérdés vala általu, ha nem is végképp elszalasztva, legalább jó időre elhalasztva és compromittálva; de mit kell várni jövendőben, ha mindig újak és újak fognak halomra tornyosulni,és a haladó negatív embereinek diadalmas intézkedései közben, évek múlni évek után sikerellenül? A kézzelfogható és közelálló lehetőségek sorában való, eredményt eszközölni, a kir. városok rendezése és szavazata, a közös teherviselés elvének gyakorlatbani alkalmazása , és a földbirtoknak nyújtandó hitel tárgyában. Elutasították maguktól e lehetőségeket , az imént érintett negatív emberei! És kérdjük már most: azok fognak e rendet hozni be a megyei és országgyűlési szerkezetbe, kik a városoknál a rend minden biztosítékainak makacs ellenségei valának? azok fogják az alkotmány sánczait józan mértékben és üdvhozólag tágítani tudni, kik azokból a benlevőket is kirekesztők? azok fogják a közös teherviselést gyakorlatban alkalmazni, kik magát a kivitt elvet ismét koczkára tenni nem tartózkodtak? azok anyagilag emelni a hazát, kik ezt az e czélra szükséges eszközökkel felkészíteni nem bírták? kérdjük: várjon azok fogják kifejteni mind inkább az alkotmányt, kik a leghatályosabb tényezőket beleilleszteni nem valának képesek? azok emelni a törvényhozó test méltóságát, kik öntagjaik elgázolt követi állását egykedvüleg tűrni tudták? azok valósággá tenni a szabad vitatást és nyilvánosságot, kik annak önkeblékbeni korlátozását sem bírák fékezni? azok békésen megoldani a kereskedési, hiteli és birtokviszony-rendezési kérdéseket, kik a lehető és a jövendő teendőket végtelenül könnyítő első lépést sem tudták megtenni a két utóbbinak irányában, az alatt míg a kereskedési kérdésre nézve nem vonakodtak az utolsó eszközhöz, más szavakkal, az orvoslásnak törvényhozás körén kívül fekvő, ’s csak a végső kétségbe eséssel támogatható, kereséséhez folyamodni? — Ezek fogják nyájas olvasó kielégíteni, nem mondjuk hazafi kebledző vágyait, de méltányos és a lehetőségek sorában fekvő követeléseidet? Bizonyosan nem, és úgy hiszszük magukban az illetőkben is leend elegendő igazságszeretet a sikeretlenül tett kísérletek után elismerni, hogy ők átalakítást eszközleni, pedig ez vala a feladás, teljességgel nem képesek, és hogy az ő eljárásuk, a haladási elveket, mert gyakorlatban maradás jön annak következése, csupán kompromittálni való alkalmas. És íme ebben fekszik az annyira fájlalt eredménytelenségeknek, ha nem is kimeritő, legalább igen érthető magyarázata. A hatalmat és túlsúlyt azon tanok birták volt, mellyek mind azzal, mi a nemzet életébe ’s vérébe hosszas megszokás folytában általment, ’s mit a nemzet keleties typusa, ’s jelen helyzete kíván és megbir, merő ellentétben állanak, olly ellentétben, melly ha győz, nem átalakulásnak, hanem a fenálló tökéletes fölfordulásának kell belőle következni. Nem volt tehát lehető ezen tanok uralma mellett az átalakulás körül tenni sikeres lépéseket, mert ezen működés fokozatos előhaladást, az egész organismus egységének és összehangzásának szemmeltartását föltételezi, és előkészítésnek, átmeneti alapok lerakásának eszméjét nem kevésbbé foglalja magában, valamint kizárja más részről, úgy értelmezve mint az eddig pártkülönbség nélkül értelmeztetett, azon eszmét, hogy azon állapot, melylyé az eddigit átalakítani akarjuk, más legyen, mint az idő szükségeihez jobban idomított, a század eszméinek jobban megfelelő, politikai öszveköttetéseinkkel ellentétben nem álló magyar alkotmányos monarchiai állapot, elegendő erőben belé vegyített és hatásra képesített aristocratiai és democratiai elemekkel, molly állapot, melly a folytonos tökélyesbülhetés föltételei mellett, a tartósság minden emberileg lehető biztosításaival föl legyen ruházva. Az eredménytelenség magyarázata tehát, az alkalmazni kívánt tanok és elvek, és az átalakítási feladás legbensőbb ellentétén fenekükt, és így egészen természetes és múlhatatlan volt, épen úgy és annyira, a mint és a mennyire természetesen folyik belőle azon tanulság, hogy vagy a feladásnak kell jövendőben máskép fölfogatni, vagy az alkalmazandó tanok és elveknek a feladással hozatni öszvehangzásba, vagy végre a megkísértett de hajótörést szenvedett elvek és tanok képviselőinek, személyesítőinek, fosztatni meg azon túlsúlytól , mellyel eddig birának. Csekély belátásunk szerint e há- B PESTI HIROBÓ TÁRCZÁJA, AKARAT és HAJLAM. Regény, B. JÓSIKA MIKLÓS-tól. V. A bűn tanyái. (Vége.) Darab idő múlva Rékás szólalt fel: Ha az uraság idegen, honnan tudhatta kihez folyamodjék? A dolog egyszerű Péter, hiszen ismeritek azt a peczkes inast, ki minden pénzét a lottériába teszi, ’s az előtt mindig egy rövid utasban járt, szólított meg; ez nem csuda ha rám akadott, hiszen nem egy kalandunk volt már együtt a régi jó időkben , még mikor veres kabátban jártak a fogmegek ’s egy negyed mértföldnyire lehetett őket megismerni. Hát annál az uraságnál szolgál? kérdé Borsodi. Ej dehogy, hanem ötét az uraság komornyikja szólította meg, ki szintúgy olasz mint ő, ’s valahonnan ismeri. ’S ki az az uraság ? kérdé Borsodi. Azt nem kötötték az orromra pajtás, mi gondom is reá, csak fizessen; a kérdés most csak az: kaphatjuk-e ollyan helyen , hol annak rendi szerint elszedhetjük tárczáját? fejezte be Kékedi. De nemcsak tárczáját, hanem mindenét el kell szednünk, ez a parancs a mint mondád, nehogy valami rejtekében maradjon, épen az, amire legtöbb szükség van. — Várjon mi lehet az? mond Békás. Mi ? mond Kékedi, ki tudná, valami firka vagy papiros darab, vagy váltólevél ; nekünk az mindegy , kétszáz pengő forint a díj, ezt pedig meg kell nyerni. Már nekem megmutatták a ficzkót. Erős ember és jókora bot van kezében, de ha este a Duna szélén meglephetnék , nem volna baj. Tudjátok-e, hogy neki minden nap át kell menni Budára a várba, már két nap lestem, de mindig a hágcsón jött lefelé, ’s ott annyi ember járt! látom egyedül nem is igen lehetne vele boldogulni, azért holnap mintegy tiz óra tájban állják ott el a helyeket. Jó, pajtás, aztán osztozunk, amint illő, szólt Békás. A kereset enyém! de ötven pengőt kaptok egyik-egyik, nekem száz marad, tudjátok, hogy a tervezőé fele a nyereségnek, ez nálunk régi szabály , mond Kékedi. Ne legyen úgy , vigye a patvar , egy estére az is elég, nekem egy könyvtár kell, míg az ötven pengőt összeszerzem, mond Borsodi. Míg ezek így beszélgettek , az ajtó felnyílt, ’s két csinos hárfás leány jött be azon. Többen a jelenlévők közöl felkeltek ’s a leányoknak kezet adtak. — Ezek nem sokára helyet foglaltak két széken közel a kemenezéhez, hárfáikat hangolták, azután ama két dalok egyikét énekelték, mellyek az illy helyeken otthon vannak. Ej! pengesselek egy keringő!, szólt egy harmadik asztal mellett ülő karcsú ifjú, kissé kopott kalapját bal fülére illesztve. — Gazda? — Gulhans uram! szedesse el kegyed az asztalokat. Ki parancsolgat itt? szólalt fel Békás úr nagyot csapva az asztalra : én nem akarok tánczolni. — Mi sem akarunk, kiáltottak többen. — Kékedi büszke tekintetet vetett az ifjúra, azután felállott és kiáltott: ki veet Hozzám ne közeledjetek semmiháziak! rikkantott az ifjú felkapván egy széket, mert mind agyba főbe verlek. Keringett gazda hol a szolgáló? teringettét, ott ben leányokat látok, ki az asztalokkal ! Kérem a nemzetes urat, szólt a gazda lekapván bársonysüvegét , majd később ha ezek a becsületes vendég urak megitták borukat. Hiszen sört isznak, amazok meg zsemlét rágnak, ki az asztalokkal! ezzel az urfi nagyot kanyargott a sarkán , mi nyilván arra mutatott, hogy ő már megitta volt borát. De minda mellett ki nem szalasztotta a széket kezéből, hanem fenyegető állásba tette magát, ’s nagy hányavetiséggel kiáltott : ide kinek bátorsága van! Békái ’s Borsodi azonnal felugrottak asztalaik mellől, de a gazda nagy ékes szólással igyekezett az ellenséges hatalmakat lecsitítani. — Uraim! súgta az asztalok körül ülőknek: látják uraságtok, hogy a nemzetes ur olly részeg mint a tacskó! — azután hangosabban folytatá a székkel hadonázó ifjúhoz fordulva : mindjárt mindjárt megyünk a másik szobába, ott helyet csinálunk, Borosajer segíts! — Bábi, vigadni akar a nemzetes úr! Itt akarok vigadni, kiáltott a hős mindinkább hevülve, itt a pénz zsebemben, megfizetek én mindent, ide a leányokkal! — Kékedi arcza mindinkább pirult, végre három nagyot lépett előre ’s az ifjúnak olly pofot adott, hogy mindjárt kiesett a kalap fejéből; de ez is ollyant kanyaritott a székkel, hogy a vitéz Kékedi néhány igen ügyes kanyarodás után, egy asztal alá hullott, ’s mig onnan hatalmasan perorált, a többiek, az ifjú lármakezdőt letiporták, ’s egyszerre az egész tanya a legdühösebb verekedés színhelye lön. Többen szövetkeztek, egyik egyiknek, másik másiknak fogta pártját; — a kanták repültek, a ser özönnel folyt ’s a szelíd hölgyek olly ordítást tettek, mint ha nyúzták volna őket, —16