Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-02 / 260. szám

székén, mellyek mindenkinek alkalmatlankodnak, az ügy­védnő , férje segéde által gyámolittalva, az orvosnö rendeket megragadd, kezeit megkötözé, ’s azután szobába vonszolván öt, annyira elkinozák, hogy arczát egyetlen nagy sebbe vál­toztatták. A törvényes vizsgálat már megtétetett, ’s igen kí­vánatos, hogy a példás büntetés ne maradjon el, mert ez kevés nap alatt már második eset, hogy henye kutya miatt ember kinázlalik el. Meg nem foghatjuk, honnan származik most hirtelen ezen kutya-suprematia ! — A lánczhidhoz ve­zető szarkautcza, bizonyos urhölgy indítványára, zríny­iut­­­czává keresztel­tetett. Az illy névváltoztatások igen dicsére­tesek, ’s nem ártana a dísztelen magyarutczát is másra ke­resztelni. — Múlt kedden reggel a budavári laktanyáról egy napszámos esett le, ’s annyira megsérült , hogy félholtan viteték kórházba. — A nemzeti színházban Ritscher nagyhírű párisi tenorista fogja magát hallatni. — Kuthy Lajos Temes­­megye táblabirái közé soroztatott. — Beszélik, hogy no­vember derekán a budai színkörben nagy nyilvános lakoma fog tartatni ezer személyre. — Pest város hatósága néhány ismert kártyahős ellen szigorral szándékozik föllépni. Ita e szándék „tette izmosul“, úgy a dolgozóházban néhány száz új vendég számára helyet kell készíteni. — A „Kör“ szállá­sának megváltoztatása csak jövő vasárnap fog végkép eldön­tetni. —P. Zeitung az augustusi büntettek jegyzékét közli, mellyből ismét kitűnik, hogy a gonosztevők­­ aránytalanul nagyobb száma vidékről ide hullangolt csavargókból áll; ki­világlik egyszersmind, hogy legnagyobb számuak a 16—24 évesek, mi nem igen vigasztalóig szól a nevelési ügy jelen állása mellett. — A Kisfaludy társaság legközelebb ezer nép­dalt fog kiadni, nagy részben hangjegyek kísérete mellett. A szerkesztésre Erdélyi bízatott meg, ’s igy méltán várhatni, hogy valódi nemzeti kincsnek juland leírásához a közönség. — A P. Zeitungban örvendetes meglepetéssel olvastuk, hogy vig tanácsossá neveztettünk ki, melly kitüntetésért köszöne­tet mondunk; mivel azonban nincs különösen megemlítve, hogy e czimmel „díjmentesen“ ruháztattunk föl, mi minden­esetre még nagyobb örömünkre szolgált volna, tehát nyil­vánítjuk, hogy t. ez. kitüntetünk az illető dijt nálunk min­denkor — megkaphatja. — Minap bizonyos „első rangú po­litikai celebritás“ magánkörben Vörösmarty Szózatát szaval­­tatni hallván, meglepetéssel kérdé : „Ugyan ki irta e gyö­nyörű költeményt ?“ Mit írna a párisi Charivari, ha eféle kérdést Thiers, Guizot ’sat. hallatia? — . A fötiszteletű­­uladunai egyházkerület végzése folytában ezennel közhírré tétetik, hogy a Pápán létező egyházkerü­leti főiskolának sz. k. Komárom városa kebelében határozott áttétele közbejött akadályok miatt a jövő iskolai évről elha­­lasztatik. Kelt Sz. Fehérvárott sept. 23kán 1845. A jegy­zői hivatal által. filólFŐIH. NAGYBRUTANNIA. Sept. 20kig terjedő tudósítások sze­rint Izland nehány megyéiben a közbátorság több mint ve­­szélyezve, minthogy a ,melly maguk­es összeesküvők me­részsége és a parasztság bosszuállásai a földesurakon mind­inkább elharapóznak. A nyugtalan megyékben tetemes hadi­­erő vonulik össze.­­ Ez alatt az orangisták és a kormány közti feszültség folyvást növekszik , és azt hiszik, hogy még több magas rangú hivatalnok fog elmozdíttatni a mozgalom­­iani részvétel miatt. Másrészt a repealpárt folytonosan ten­gődik. Az ifjabb O’Connell a békecsarnokbani gyér heti gyű­léseket apjának rendesen érkező leveleivel, és angol zsar­nokság körüli ismeretes mondatok ismétlésével mulattatja; mig a fensőbb katholikus papság egyik része, melly eleinte a re­­peallal tartott, most a kormány politikájának jótékony czél­­jait átlátni kezdve, túlbuzgó társaival felesel. A kormány fellépését Izlandban a Spectator nem helytelenül hasonlítja össze a fokozott zajjal, mellyet a gőzhajó látszólag csinál, midőn csendes vizből háborgóba megy át, melly azonban nem a hajónak, hanem az oldalaihoz csapódó haboknak tu­lajdonítandó. A kormány Izlandban nem lép fel szigorúbban mint Angliában, mégis amott nem hozhat semmi rendsza­bályt, anélkül hogy vihart okozzon, és az egyik pártnak nyújtott kedvezmény szükségkép a másik ellenséges párt megtámadásait vonja maga után. „A maynooth-billre nézve, folytatja a Spectator, a szél kedvez a repealereknek, és ezért az orangista vizekben szélvészre akad a bili. Az új főiskolák terve lassankint megnyeri a mérsékelt katholikusok tetszését, főkép a legértelmesebb főpapokét, és ezért a mértéktelen ka­­tholikusokat és kevésbbé eszélyes főpapokat, valamint a he­vesebb conservativeket (protestánsokat) haragra lobbantja. Míg Crolly és Murray érsekek a rendszabályt részrehajlatla­­nul vizsgálni ígérik, M Hale érsek (ki maga állított fel lakása mellett főiskolát, hol neki a növendékek egyenkint évi 40 fontot jövedelmeznek, ’s ki tehát tartományi főiskola ellen van) keményen kikel sir Robert ellen; és O’Connell János úr nagy keserűséggel megvallja, mikép a ministereknek sike­rült a katholikusok közt az egyenetlenség magvait elhinteni. Midőn a repealelvnek hódoló hivatalnokok lázító irányú iz­galmat elősegítni kezdének, a ministerek elbocsáták őket; most az orangista párti lisztekre jött a sor, ellenségeik hibá­ját elkövetni. A kormány e mellett egyenlően jár el ellenök is, s most hasonló harag és zaj támad az orangepártban. Izlandban minden egyesek felkelnek a többiek ellen: repea­ler, orangista, katholikus, protestáns, szalagos, földbir­tokos és bérlő; minden társasági viszonyok heves vitában egymás ellenében, de mindnyája a kormány ellen van. Iz­­landban tulajdonképen semmi ministeri párt nem létez és atalán semmi politikai; mert az embereket itt nem nyilvános vélemény köti egymáshoz, mellyet az egyes meggyőződésből magáénak vall, hanem csak örökölt előitéletek és pártérde­kek. Ez alatt a hivatalnokok e nagybani elbocsátásánál nem hibáznak megférhetlenségek. Ebből a kormányra nézve apró bajok támadnak, mellyek az íreknél nagy fontosságúak. Az egyik következetlenséggel vádolja a kormányt, mert csak most bocsáttatik el békebiróságából Galwayban, míg Mayo­­ban mint i­lyen már régen elbocsát­atott, amott egy másik, ki azért tétetett le, olly állítással fegyverzi le a kormányt, hogy épen a béke fentartása kedvéért vett részt benne, mintha O’Connell nem ugyane­­zért mondta volna ürügyül az óriási gyűléseknél. Úgy látszik a kormány megmarad elbocsátási rendszerénél, és minthogy e kép lassan kint alkalmasint min­den repeali és orangista hivatalnok el fog m­ozdíttatni, és Iz­­land azokat nem nélkülözheti, ebből az következik, hogy a kormány rendesen díjazott bírákat kénytelen alkalmazni, és ez valószínűleg az egyetlen új, Izlandban részrehajlatlan tör­vényszéket fentartani. Ámde Izlandban olly kevéssé kedvel­nek részrehajlatlanságot, hogy a törvényhatóságok aligha­nem fogják inkább növelni az ellenszegülést, mint erőszako­san kivíni a kódolást.“ Az új parliamenti házakban az angol fejedelmek szobrai felállitandók lévén, a lapok egyéb politikai tárgyak híján azt feszegetik, adassék-e azok közt hely Cromwellnek is? és sok hasábot töltenek be azon kérdés rostálásával, volt-e Crom­­well angol fejedelem ? SZÁSZORSZÁG. Midőn I. Fridrik Auguszt szász választó­fejedelem 1697ben a lengyel korona megnyerése után a ka­tholikus hitre áttérését nyilvánítá, fogadást ten a szász nem­zetnek, hogy a protestáns egyház jogait soha meg nem sér­­tendi. 1706ban, az altrandstädti békekötésben és 1717ben, midőn a választófejedelem szinte elhagyta az evangelika val­lást, e fogadás ismételtetéit. Ezért is a szász fejedelmek le­mondtak egyházi jogaikról ,s azokat titkos tanácsosaikra ru­házták , feloldván őket ez ügyben minden alattvalói köteles­­ségtől. E tanácsosok czime mai napig „in evangelicis megbí­zott ministerek“, ’s jelenleg következők : Könneritz, Zeschau,­­Wietersheim és Falkenstein. Ezek Dresdából i. e. jul. 17én lényegesen ime felszólítást bocsátották ki: „A közönséges hitvallás elmellőzésére vagy legalább megváltoztatására irányzott törekvések, mellyek egyidő óta itt ott a protestáns egyház körében is jelentkez­nek , ’s legújabban ez országba is átültettetni látszanak, olly irányt vettek, melly minden az egyház fenállását szivén vi­selőben, élénk aggodalmat szült. Mert ámbár minden egyes státuspolgárnak teljes lelkiismereti szabadsága biztosítva, mégis ama törekvések , a minő alakot azok jelenleg öltenek, túllépik a lelkiismereti szabadság korlátait és igen könnyen oda vezethetnek , mikép a népben mélyen gyökerező vallás nem hogy megerősittetnék, hanem aláásatik, az egyesek jogai és szabadai nem otalmaztatnak, hanem esetleges sza­vazattöbbség és korlátlan önkény uralkodása alá hajlatnak, az egyház egysége és ereje nem mozdu­latik elő, hanem meg­­törelik és a közös egyház egyes felekezetekre szakadhat. Az aláírt evang. státusministerek 1697 ótai leiratok és az alkot­mányi okirat 41. §a által, mint a legfőbb egyházi és stá­tushatalom képviselői, ez ország evangelika-lutheraria egy­házának ügyeivel megbízva lévén: az ágostai hitvallásra alapuló egyház fentartásáról gondoskodni, annak egységét fentartani, ’s abbani felekezetek támadásának elejét venni; egyszersmind pedig eskü által is köteleztetvén őrködni a fe­lett, „hogy e hitvallás ellen sem titkon sem nyilván semmi vállalat ne történjék“ kénytelenülve érzik magokat, a fönebb érintett veszélyekre figyelmeztetni, illyetén kísérletekről le­inteni, és kinyilatkoztatni, hogy megemlékezve esküjök és hivatalukról, ama törekvések ellen határozottan fellépend­­nek, ’s e szerint olly egyletek vagy gyülekezetek alakulását, mellyek az ágostai hitfelek vallása kétségbe vonására vagy megtámadására irányoznák, nem engedhetik meg, és azokat eltiltani kénytelenek, ők ezt nyilván és egyszersmind azok­nak, kik egyházunk fenállása felett aggódnak, valamint egyszersmind azoknak, kik illy törekvéseket okoznak és foly­tatnak, megintésére, kinyilatkoztatják, remélvén, hogy különösen a lelkészek ebben is híven teljesitendik kötelessé­güket , mellyet hivatalukra lépésekkor eskü alatt magokra felvállaltak.“ Ugyane ministerek aug. - kén következőt bocsátottak közre: „Az evangélikus ügyekkel megbízott ministerekhez néhonnan tiltakozványok érkeztek az általuk jól. idén kibo­csátott nyilatkozvány és az ennek nyomán kiadott egyház- és belügyminiszeri rendeletek ellen, mellyekben különösen ezek alkotmányszerűsége vonatik kétségbe. Az evangélikus stá­­tusministerek kötelesek ama rendszabályért helyt állani az országos rendek előtt, illyetén tiltakozványoknak azonban sem semmi eredményt nem adhatnak, sem rendszabályokat egyesek ellen nem védhetik, sem pedig a tiltakozmányok megczáfolásába nem bocsátkozhatnak. E szerint tehát ama tiltakozványok lipcsei és crimnitzschaui aláíróinak is hasonló választ adtak. Ennek következtében az egyházügyi ministé­­rium útján számos petitiók érkeztek az evangélikus ügyekkel megbízott miniszerekhez, javaslatokat tartalmazók az evan­gélikus egyházbani reformok iránt. Az ezekben megpendített kérdések fontossága miatt egyelőre határozat nem hozathalik, az ama folyamodványokban foglaltatott javaslatok azonban alkotmányos úton fognak elintéztetni.“ Könneritz miniszer ebeli előadása az első kamara sept.­ 15-i első ülésében, mellyet utóbbi lapunkban csak röviden érinthettünk, igen felvilágosítja a protestáns egyházbani mozgalmakat, ’s azt most egész terjedelmében közöljük. Tar­talma következő : „A ministerium alkalmat vesz magának, egy rendszabálya iránt nyilatkozni, mellyet bár egyrészt bi­zonyára sokan kellőleg fogtak fel és méltányoltak, másrészt mégis sokan félremagyaráztak és megtámadtak: t. i. az e- Yang. statusministerek i. e. jul. 17-i kibocsátványa és az egyházi és belügyek ministeriumainak ennek nyomán kibocsá­tott rendeletei iránt, mellyek egyesületek alakítása valamint olly czélu gyülekezetek ellen valónak intézve, hogy evange­lika egyházunk közös hitvallását kérdésbe vonják vagy meg­támadják. A ministérium annál inkább érzi magát felhivatva, ez iránt nyilván nyilatkozni, mivel ez egyszersmind legal­­kalmatobb eszköz arra , miszerint a nagyobb közönség ama nyilatkozvány és tilalom iránt mielőbb felvilágosittassék. Minden egyháznak, akár megkülönböztetésül más egyházak­tól, akár közép- és egyesítő pontus ön tagjainak számára, köz­hitvallásra van szüksége. Illy közhitvallás alapjára vétet­nek fel az egyházba a tagok, kik benne hitszü­kségek kielé­gítését fellelni akarják. Ez egyszersmind tanszabályt is ké­pez az egyház és iskola számára. E szellemi egyesülésre kö­zös hitvallásban, alapul mindenik egyház lényege. Kivülötte az egyesek hitet bírhatnak ugyan, de egyházat, egyházi kö­zönséget nem képezhetnek. Illy köz, és a szent írásra, mely­­lyet minden keresztény egyház elismer, alapuló hitvallomása van a lutheránus egyháznak is. Erre alapul a külső egyházi létel, a statusjogi elismerés, illy szabályra alapul fentartása. E szabály mellett, mellynek megtartására minden hittanítója, minden egyházi hatósága hivatalos működésében köteles, az evangelika egyház egyszersmind az írásbani szabad vizsgá­lódás jogát is bírja , és e szerint természetes, hogy az egye­sek különböző szellemi iránya és műveltségi fokához képest a tanok különböző felfogása is támadhatott, sőt kellett tá­madnia, hogy különösen két főirány mutatkozott, egyike a betűhez , másika szabadabb felfogással inkább az egyháztan szelleméhez ragaszkodó. — E különböző irányok Szászor­szág evangelika egyházában is jelenkeztek. A legfensőbb egyházi hivatalok a különböző irányban, miképen "az még nem rég Szászországban mutatkozott, nem láttak semmi ve­szedelmet az evangelika egyház fenállására nézve; sőt ellen­kezőleg, kószább idő óta, többféle istenszolgálati szabályok megengedése, az egyetem tanszékeinek különböző irányú férfiakkali betöltése, dogmai viszálkodások tudományos fe­­szegetése által, sőt még legújabban egy vitában némelly egyes helyeken használandó szabályokban, részint megtör­ténni engedő, részint pedig gondoskodók is arról, hogy a hitbeli szükségnek e különböző felfogásmódhoz képest elég­tétessék. Csak azt nem tűrhetek, hogy az egyház legfensőbb elvei nyilván megtagadtassanak és megtámadtassanak; hogy pedig a lelkészek az egyház főelvei szerint oktassanak, azt a főhivataloknak kötelességüknél fogva megkívánniok kellett; és hol másrészt, mint vagy tíz év előtt, a másik irányban szenteskedés felekezete, képmutatás, türelmetlenség és vak­buzgóság koros kinövéseivel támadt, közbenjárniok kellett. E közbenjáró mérsékelt után sikerült, valóságos meghason­­lást elhárítni az egyházból, és mindkét irány­­usságokra ve­temedésének elejét venni. Mindkét irány csendesen állott fen egymás mellett. Mindenikében a vallásosságot erejök szerint előmozdutni törekedtek. A vallási béke fentartatott az evan­gelika egyházban, és hogy e mellett az egyházi elv nem szen­veded, már az élénk részvét is bizonyítja, melly egyházi intézetek iránt mindenütt mutatkozék. Sőt reméllhető volt, hogy a fokozott figyelem által, melly magokra a hittanokra forditatott, a vallásosság csak előmozdittathatik. — Ezalatt azonban más országokban józan reformot és az egyház ren­dét messze túlhaladó mozgalom támadt a protestáns egyház­ban. Egy párt lépett fel, (protestáns világosságbázátok), melly hevességében az evangelika egyház alapjának teljes megvál­toztatására törekvik. A tan mezején azt követelé, hogy a hitvallás megváltoztatván abból mindaz kimaradjon, mi, az ő kifejezésük szerint, az ész birószéke előtt Krisztus tiszta tanyához, emberi hozzátételnek lenni bizonyul; az egyházi szerkezet mezején pedig, hogy megszüntettessék az organi­­kus összefüggés, mellyben a különböző egyházi közönségek történetre alapuló rend szerint közös egyházi kormány alatt állnak, melly épen e közös köteléket fentartja. ’S jóllehet az elsőre nézve törekvésének végczélját még ki nem mondá, mégis könnyen megismerhető, hogy az arra megy ki, mi­szerint az emberi ész nemcsak a szentirásban foglaltatott is­teni jelentés igazi megértésére segédül vétessék, hanem min­den vallási ügyben legfőbb birókint állíttassák fel kizárólag, és a szentírás csupán történeti kotforrássá csökkentessék, vagy­is rövidebben, hogy a változékony korszellem isten örök igéjének helyébe lépjen. — Lelkészek utaztak szerte­szét, nézeteiket, tanjaikat, kívánságaikat tovább viendők; egyesületek alakultak , azokat terjesztendők; nyilvános gyü­lekezetek tartattak, ezerek hozzájárulásával, ’sitten amaz ügy, az egyház fogalma, hittanok és hatásaik az egyházra, nyilvánosan tárgyaltattak; elvek, minő p. o.: „Szent egyház nincs!“ „A jelen több mint a múlt!“ nyilvánosan kikiáltat­­tak. Hogy mi okozá ama mozgalmakat a szomszédországok­ban, képzelt benső szükség, közhajlam bölcselkedésre, vagy azon aggodalom-e, hogy egy kirívó szenteskedő párt egy­oldalú kedvezményeket nyert ett fejtegetni, nem a szász kormányhoz tartozik. Annyi azonban bizonyos, hogy Szász­országban, az utolsóra nézve, visszahatásra semmi ok nem volt. Mégis megkísértetek, ama mozgalmat Szászországba is átplántálni. Egyes szász lelkészek, bár csak kevesen, részt vettek ama népgyülekezetekben a külföldön. Nyilvános felszólítások bocsáttattak ki, Szászországban e mozgalomhoz csatlakozni. Sőt egy lelkész azt javasolá nyilvánosan, hogy, elhagyva az evangelika egyházat, az úgynevezett német ka­­tholikusokhoz térjünk át. Hasonló gyűlések rendeztettek ama tárgyak nyilvános megvitatására, erre való egyesületek ala­kítása kísértetett, és ama mozgalom külföldi vezérei rész­vétre szólíttattak fel. Ha illyetén népgyűlések, nyilvános beszédek elmondásával és egyletek képezésével, már rendőri tekintetből sem valónak megengedhetők, annál kevesebbé engedtethettek meg azon tárgy miatt, mellyet illettek. Ha minden hitvallás alapja kétségbe vonatnék , a népet ez leg­szentebb érdekeiben illetné és ingerelné, és az egyház nyu­galma megzavartatnék. (Folyt. köv.) FRANCZIAORSZÁG. Pár­is, sept. 18. A roppant nye­ I reség, melly a paris-brüsseli vasút részvényei után jelenleg 219

Next