Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-07 / 263. szám

Kedden 263. October 7. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetnk­ helyben a­z adó-hivatalban, hatvani ut­­czai Horváth-házban 483 i. sz. alatt földszint, és minden csá­szári kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m­. kedden, csütör­tökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 1 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Mit várhatunk hazánkra nézve egy jó jelzálog-rendszer törvényesítésétől. — A sept. 22-ei ünnepélyen a fens, nádor és tárnok beszéde. M­e­­g­y­é­k. Tisztválasztó közgyűlés Aradban. Varasd és Zágráb megyék közgyűlését illetők. Miskolczi levél. Hős-ünnepély Tatán. Gyárala­pító részv. társaság. Külföld. Nagybritannia. (Az orangisták is­mertetése.) Szászország. (Könneritz statusminister előadásának foly­tatása.) Belgium. Hivatalos és magánhirdetések. Lotériákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és rész­vények árkelete. Dunavizállás. és ERDÉLY.­ ­­ap.kir. Fölsége f.é.sept. 27én kelt reg­­ens, végzése szerint eze­­gei gróf V­­a­s­s I­m­r­é­t és köröspataki gróf K­á­l­n­o­k­i Pált az erdélyi udv. kanczelláriánál tisztib. fogalmazókat az erdélyi kor­mányszékhez tisztb. titoknokokká méltoztatott kegy. kinevezni. A miagu magy. k. udv. kamara a barvineki k. harminczadnál meg­üresült beszedői tisztségre Poszepczinski Lajost grabi ke­reskedelmi vám és harminczad-beszedőt alkalmazta ideiglenesen. (Mit várhatunk hazánkra nézve egy jó jel­zálogrendszernek tör­v­ény­esí­tésétől? *) Mi­előtt annak megvizsgálására térnék át: lehet-e átalában az előadott alapokon nyugvó biztosítéki rendszert hazánkban törvényesíteni és foganítani, és ha lehet, me­lyik azon mód, mi­által az eddigi igényletek, követelések, szokások és elő­ítéletek lehető legkevésbbé sértetnének meg ; legyen szabad előlegesen ezen rendszer törvényesítésének és fogam­tásának némelly üdvös következményeit röviden érintenem. Értelmes, jó erkölcsű emberek társaságában legkelle­­mesb, legbékességesb az élet. Az élelmességet tehát ’s er­­kölcsiséget lehetőleg terjeszteni minden jó polgárnak egyik főkötelessége. — Polgári életben az erkölcsiségnek főtárgyát a vagyon képezi, a polgári főerények egyike a tulajdoni jog mély tisztelete. — Ott, hol a polgároknak maguk a törvé­nyek megengedik, miszerint polgártársaikat vagyonuktól törvény útján kívül önhatalommal megfoszthassák, hiába keressük a tulajdonijog tiszteletét, ott el van zárva az er­­kölcsiségnek a tulajdonijog mély tiszteletén alapuló szabad mezeje. — Mig a tulajdoni jog szorosan meghatározva és tisztába hozva nincs, mig birtokunk ingó jogczimen alapul, mig birtokaink ingó joggal biratnak , a tulajdonnak szigorú tisztelését nem várhatjuk, nem követelhetjük. — Ha nem tudom, hogy birtokom valódi tulajdonom-e? ha félnem kell, hogy abban más könnyen ’s büntetlenül háborgathat, hogy attól más könnyű szerrel megfoszthat, csak bitang módon fogom használni azt és soha sem kedveltem­ úgy meg, mint ha tudom, hogy az egyszersmind kirekesztőleg az én igaz tulajdonom, ’s engem minden erőszak és háborgatás ellen szigorú törvények, igazságos gyorsan eljáró bíróságok otal­­maznak. Ha az említett biztosítéki rendszer az egész országban szigorúan életbeléptetnék, nem lenne ingatlan jószág a hon­ban, mellynek valóságos tulajdonosa kellőleg tudva nem volna, nem lenne csak egy talpalatnyi föld is a széles ha­zában , mellyről nem tudhatnék, mi joggal é s mi korlátok között birja azt mostani birtokosa. Márpedig józanon gondolkozó becsületes embernek nagy lelki megnyugvást szerez azon meggyőződés, hogy a mit bir, mit tulajdonkép­pél birni, valóban tulajdona is; a milly megnyugtató p. o. gyermekeit szerető jó atyának az, ha ezekre vagyona legállandóbb részét, ha ingatlan javait azon meggyőződéssel hagyhatja, hogy azoknak jövedelmeit bé­kével élvezhetik, hogy birtokukban törvényesen nem fognak háborgattatni; és mégis, milly kevesen vannak hazánkban, kik illy meggyőződéssel szállhatnak sirtokba. Továbbá, ha az említett alapelveken nyugvó biztosítéki rendszer törvénynyé válik , tudni fogja az ingatlan jószág tulajdonosa, tudni fogja az illyen jószágra kölcsönt adó hi­telező is, mennyit ér a jószág és mennyi és miilyen teher nyomja azt. — Ez pedig igen üdvös tudomány, mert kevés birtokos szánt eddig vagyona tisztábahozására elég időt, fá­radságot ’s többnyire csak zavarban, bitang­ módon használta ingatlan vagyonát. Minek az jön következése, hogy nagy kiterjedésű jószágokat bíró földesuraink — bár adósaik már számosak voltak — többnyire mégis önámítással ingatlan vagyonukat valóságos értékeknél magasbra becsülték, é s a megszokott bőven költést folytatták, mig nem egyszerre vala­­melly hitelezőnek eszébe jutott kötelezvényét betábláztatni. Nemzeti előítéletünknél fogva a betáblázott adósságoktól nagyon irtózunk, betáblázott adósságmentes jószágainkkal, mintha azokat semmi teher nem nyomná, dicsekedni szoktunk, és így magunkat és másokat is vagyonunk álmodott nagysá­gával munkájunkra ’s mások kárára ámitgatni szeretjük. — Ezen átalános előítéletnél fogva tehát azonnal csökkenni szokott annak hitele, kinek eddig betáblázott adósságokkal nem terhelt jószágára — habár a jószág értékéhez képest csak csekély mennyiségű adósság tábláztatik is be, ’s ezen előítélet következtében többnyire azt véli a közönség, hogy az adósság azért táblázhatott be, mert a jószágbirtokos be­­táblázáson kívüli adósságai nagy mennyisége miatt már köl­csönpénzt nem kaphatott. Ha az adósság több, az első betáblázást közönségesen mások is csoportosan szokták követni. Valamint egy részről,sok adós földesúr gondolatlanságá­ban, kényelműségében túlbecsülvén vagyona értékét, azt ta­lán valóságos értéke két­harmadán túl is terhelte adósságok­­­kal, szintúgy a tőke elvesztését féltő hitelezők azon vagyoni félelmekben értékén alul szokták becsülni; fűnek fának el­beszélik, kikürtölik, milly szerencsétlenek ők, hogy ő vagy ama gazdagnak vélt földesur tőlök annyi pénzt kapott köl­csön, hogy sanyaruan keresett pénzök veszendőben van ’sat. ’s az illy zajongások nemcsak a kelletén túl, de a mértékle­tesen költőre, a tiszta józan szándékból jószágai javítására pénzt kölcsönvevő jóhiszemű földesúrra is gyakran károsan hatnak vissza, úgy­hogy aztán a közhitel ingatagsága miatt ez is csak magas kamatlábon szerezhet jószága javítására pénzt, ez is közösen bűnhődik mások szélességéért ’s a tu­­lajdoni jog tisztába nem hozásáért. — Ez mind nem történhe­tik, ha az emlitett rendszer divatban van. Ekkor t. i. a földesur minden pillanatban számol vet hét ingatlan vagyonáról. Meg­tekinti nemesi birtokkönyvét, és feltalálja ingatlan jószágának a valósághoz közelitő értékét — tekint mélyebben bele, meg­találja adósságai sorjegyzékét — ezek öszvegét amabból le­vonván, kevés perez alatt kitudja egész tehető állapotát (sta­tus activus), és ha ez kedvezőnek nem mutatkozik, ’s a föl­desur józan észszel bir, még idejében korlátot vet a be­köl­tésnek, megvonja magát, hogy tönkre ne jusson, hogy csa­ládját koldus botra ne szorítsa, hogy becsülettel és nyugalom­mal hagyhassa el földi életét. Ha törvényesítve leszen az említett rendszer, a hitelező is szintelly könnyen szerezhet magának a kölcsönkérő földes­úr lehető és szenvedő egész állapotáról kimerítő tudományt;­­ a józan, okszerűen számoló hitelező tehát csak annak fog kölcsönadni, ki a kölcsönadandó pénzre elegendő biztosítékot nyújthat.­­ Mihelyt valamelly ingatlan jószág már értékéhez közelálló adósság-mennyiséggel van terhelve, birtokosa már nehezen fog rá kölcsönt kaphatni; tehát gyakran még a bu­kás örvényébe dűlte előtt, a kölcsönt megtagadók által figyel­messé tétetik vesztésnek induló állapotára, és magához tér­vén , szorgalom és takarékosság által megmentheti magát és családját a végromlástól. Ezen rendszer mellett a becsületes és közönséges szemes­séggel biró hitelező nem olly könnyen vallhat kárt, mert csak addig fog kölcsön adni, mig pénzét betáblázás által biztosíthatja. Ezen rendszer által eleje vétetik számtalan csalásnak is, mellyek eddig hazánkban külön formában gya­koroltattak. Ezen rendszer mellett p. o. lehetetlen, hogy valaki olly ingatlan vagyont jelöljen ki biztosítékul, melly nem tulajdona, anélkül, hogy a hitelező még jókor, kö­zönséges szemességgel is, ezen szándéklott csalásnak nyo­mába ne jusson. — Énen kend ,no,­ mellett a gyámság alatt álló, nem igen könnyen fog pénzt gyámja tudta ’s megegye­zése nélkül felvehetni, holott a jelen divatozó zavar mellett gyámság és zár alatt lévők is sok száz ezreket vesznek fel. — Ezen rendszer mellett eleje vétetik némileg a pazarlásnak is, nyitva állván t. i. a nyilvános föld- és betáblázási köny­vek mindenki előtt; azok, kiket illet, idején vehetik még észre a pazarlási hajlandóságot, és megtehetik a szomorú következések meggállására szükséges lépéseket. Az ősiség eszméje, jelen zavaros állapotunkban, tiszta ámítássá, ábránddá vált; hány érdemteljes régi tősgyökeres magyar nemzetségek jutottak már az ősiséget védő minden divatozó törvényeink mellett is, egy két szeles, pazarló utód által vég­ínségre? — Ez nem lesz úgy, ha egyszer az em­lített rendszer törvénynyé vált ’s egészen foganatba ment; mert ezen rendszernek egyik fő kelléke , hogy a nyilvános könyvekbe az ingatlan vagyont nyomó minden kötelezések, terhek, ’s tulajdon­jogi megszorítások bejegyeztessenek; — be lesznek tehát ezen rendszer foganitása után jegyezve a tulajdoni jognak ősiségi törvényeink szerinti megszorításai is, be lesz jegyezve p. o. azon végrendelet, mellyel valamelly ingatlan jószág szerzője pazarlásra hajlandó fiát kirekeszti szerzett jószága tulajdonából, és neki csak a jövedelmet, vagy ennek részét hagyja; be lesz jegyezve, hogy p. o. csak unokái, vagy másodunokái léphetnek a jószág valóságos tu­lajdoni jogába, ’sat. He lévén az illy értelmű végrendelet, szerződés, hitbi­­zomány ’sat, jegyezve a nyilvános könyvekbe, a józan-okosan számoló hitelező a tulajdoni jogból kizárt és csak a haszon­vételre szorított utódnak bizonyosan többet nem fog kölcsön­adni, mint a mennyit az neki a jószág haszonvételével biz­tosíthat, és így tovább.­­ Ha ezen rendszer életbe lép , az eddigi általános ősiség többnyire hitbizománynyá fog majd átváltozni. A törvényhozó testtől fog függni, milly széles mezőt en­­gedend ezen hitbizományoknak; hány ivadékra engedendi a tulajdoni jog megszorítását, hányadrészét engedendi adós­sággal megterhelni ’stb.; de erről később bővebben. Tegyük fel most, hogy az alkotandó törvény a hitbizo­mányi jószágok terhelését értékek egy­harmadánál tovább nem engedné, tegyük fel, hogy minden nemesi jószág hitbizo­­mány, tehát csak értékének egy­harmadáig terheltethetnék adóssággal; tegyük fel, hogy ezen egy­harmados adóssággal terhelni akarnék, csaknem bizonyosnak állíthatni, hogy a kérdésben forgó biztosítéki rendszer életbelépte után kevés évvel ezen egy­harmadra négyes százalék mellett is elég pénzt fogunk kapni, kivált ha a felveendő kölcsön a jószág javí­tására fordíttatnék, tehát általa a jószág belértéke öregbít­­tetnék. Vizsgáljuk meg tovább gyakorlatilag az említett tőkebiz­­tosító rendszer valószínű következményeit. Fényes Elek sta­­tistikája szerint kerek számmal 34 millió ausztriai hold ha­­szonvehető föld van Magyarországban. Holdját átalában csak 50 p­ortra becsülvén, ezen tétel szerint a 34 millió hold föld körülbelül 1700 millió p­ostot fog érni, feltévén már a szom­széd ausztriai tartományokban divatozó szokást, melly sze­rint egy harmadig adóssággal nem terhelt jó ingatlan értékű biztosítékra pénzt négyes százalékkal könnyen kaphatni, ki­sül, hogy jó tőkerendszer mellett 1700 milliót érő földeink első harmadára kerek számmal 560 millió ftot négyes, máso­dik harmadára ismét 560 milliót ötös százalékkal felvehe­tünk ; hogy tehát, ha jelenleg ezen egész 1120 millió ft adós­ság az említett mód szerint terhelné hazánk földjét, ebből csak 22,400,000 ft + 28,000,000, 50,400,000 ftot kellene egy évi kamatul fizetnünk, holott a mostani 6 százalékos szokás mellett ugyanazon adósságért 67,200,000 ftot kell fizetnünk. Világos tehát, hogy kevés évvel a jó tőkebiztosító rendszer életbelépése után a feltett esetben évenként 16 mil­lió 800,000 fttal kevesebbet fognánk kamatul fizetni, mint jelen helyzetünkben, pedig 16,800,000 ftot évenkint meg­kímélni, hazánkban tartani, nem gyermekség, de tegyük fel, hogy valamennyi valódi adósságunk csak 600,000,000 ftot tenne, ebből a fentebbi adatok szerint jó tőkebiztosító rendszer törvényesítésével évenként 8 millió ft maradhatna könnyen zsebünkben, és ha ennek csak fele fordíttatnék is anyagi javításokra, még általában sok és nagyhasznú javí­tásra képes parlag jószágaink mostani értéke rövid idő múlva majdnem felényivel magasabbra szökkenhetnék ’sat. Alkalmazzuk a számolást egyes földesurra; legyen p. o. valamelly földesurnak egy bizonyos jószága, melly 900,000 pgpftot ér ’s 54,000 pftot átalában valóban be is hoz; tegyük fel, hogy ezen jószágot jelenleg 600,000 pft terheli, ’s ezen adósságért évenkint hatos kamatkép 36,000 pftot kell fizet­nie hitelezőinek , marad tehát neki az 54,000 pft jövedelem­ből 18,000 pftja; ezen summa az ő hosszabb idő óta szokot évenkinti költségeinek épen megfelel; történjék azonban a gazdaságban valami kár, legyen p. o. rosz termés, verje el a határt a jég, marhavész fogyaszsza gazdasági barmait, te­gyen e kár vagy csak 6000 ftot, nehezen viselhetné azt el az említett földesur, ’s kénytelen lenne vagy rég megszokott kényelmeiről azonnal lemondani, kiadásait megszorítani; vagy, miután jószága már értékének kétharmadáig meg van terhelve, hitele tehát nagyon ingadozik, hatosnál nagyobb kamatokra venni fel pénzt; a jó tőkebiztosító rendszer élet­beléptével azonban ezen kétes helyzet csakhamar minden te­­temes­ áldozat nélkül is javára fordulhatna; az említett 600 ezer pgoft adósságért, t. i. a mostani 30,000 pft helyett csak 27,000 pftot lévén kénytelen hitelezőinek kamatul fizetni, maradna neki az 54,000 átalános jövedelemből egy évre 27 ezer pft, ha tehát eddigi életmódja mellett maradna is, ha eddigi szokása szerint évenként 18,000 pftot költene is, még­is maradna még jószágjavításra, rendkívüli esetekre gyűjten­dő takarékpénzül vagy adósságfizetésre évenkint 9000 pgoft. Illy valószínű számításon alapuló haszon reménye csak­ugyan megérdemlené a kísérletet, melly aránylag nem igen nagy költséggel járna. De minthogy, miként könnyen megfogható, a kérdésben forgó rendszer a nemesi jószágokra nézve rögtön alig fog életbe léphetni, számoljuk fel kissé azon hasznot, melly a nemesi föld birtokosaira nézve származnék, ha előle­­gesen csupán csak a városi ingatlan jószágok szolgálhatná­nak is igazi jó tökebiztositékul. (Folytatjuk.) Olvasóink fris emlékezetében van még azon ünnepély, mellyet sept. 22 én ült meg a nagy m. k. helytartó-tanács és a vele örömben osztozó egész haza, fönséges föherczeg ná­dorunk tiszteletére, ki azon napon tölté be királyi helytartói magas hivatalának 50ik évét. Szabadjon akkori tudósításun­kat kiegészítnü­nk azon két beszéd közlése által, mellyek el­seje ő cs. k. fönsége a nádor, másika a nagy tárnok által mondatott. Ö cs. kir. fönsége nemzeti nyelvünkön imigy szólt: „Te­kintetes magyar királyi helytartó-tanács! Megható édes ér­zések töltik el ez ünnepélyes pillanatban keblemet. Buzgó hálával áldom mindenek felett az isteni gondviselést azon végellen kegyelméért, miszerint éltem ’s erőmet ekorig úgy tartotta meg, hogy midőn ez elnöki szék elfoglalásának, annyi történetekkel gazdag félszázada ma telik be, a fejedelemnek és hazának még szolgálhatok. —Ezen lefolyt egész idő alatt a kir. helytartó-tanácsnak fej­edel­me iránti tántorithatlan hiv­­ségét, az ősi alkotmányhoz hő ragaszkodását, úgy az or­szág ’s egyes jogai melletti gondos őrködését, örömmel ta­pasztaltam ; örömmel tapasztaltam egyszersmind személyem iránti őszinte vonzódását, ’s azon buzgó törekvésit, melly szerint engem a nehéz időkben tanácsával segíteni, és a jó­lét eszközlésében velem hathatósan közremunkálni igyeke­zett. — Ezt midőn hálásan elismerem, fogadja egyúttal a királyi helytartó-tanács szivem teljes köszönetét azon becses figyelméért, miszerint e napot megünnepelni határozá; fo­gadja azon igaz hajlandóságból eredt szives kivánatiért, mellyből a közjó körüli hatásomnak olly kedvező kiemelését is származtatom. E kedvező kiemelés azonban, hogy őszin­tén megvalljam, a haza és egyesek boldogságára intézett törekvésemet inkább, mint azt, mit öntudatom szerint, a közjóra valósággal tenni képes voltam, illeti. Keblem leg­­bensejéből óhajtom, hogy mind­az, mi isten kegyelméből még éltem napjaiból hátra van, ezen ország ügyei helyes intézésének, ’s a kedves hon felvirágzásának, mellyre ez, a természet annyi adományinál fogva olly igen képes, minél dúsabb eredménynyel leendő eszközlésére szolgáljon.“ *) Folytatásul a lapunk 197, 198, 1991k számában közlött hasontárgyú értekezéshez. "­

Next