Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-07 / 263. szám
Kedden 263. October 7. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetnk helyben az adó-hivatalban, hatvani utczai Horváth-házban 483 i. sz. alatt földszint, és minden császári kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 1 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Mit várhatunk hazánkra nézve egy jó jelzálog-rendszer törvényesítésétől. — A sept. 22-ei ünnepélyen a fens, nádor és tárnok beszéde. Megyék. Tisztválasztó közgyűlés Aradban. Varasd és Zágráb megyék közgyűlését illetők. Miskolczi levél. Hős-ünnepély Tatán. Gyáralapító részv. társaság. Külföld. Nagybritannia. (Az orangisták ismertetése.) Szászország. (Könneritz statusminister előadásának folytatása.) Belgium. Hivatalos és magánhirdetések. Lotériákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. és ERDÉLY. ap.kir. Fölsége f.é.sept. 27én kelt regens, végzése szerint ezegei gróf Vass Imrét és köröspataki gróf Kálnoki Pált az erdélyi udv. kanczelláriánál tisztib. fogalmazókat az erdélyi kormányszékhez tisztb. titoknokokká méltoztatott kegy. kinevezni. A miagu magy. k. udv. kamara a barvineki k. harminczadnál megüresült beszedői tisztségre Poszepczinski Lajost grabi kereskedelmi vám és harminczad-beszedőt alkalmazta ideiglenesen. (Mit várhatunk hazánkra nézve egy jó jelzálogrendszernek törvényesítésétől? *) Mielőtt annak megvizsgálására térnék át: lehet-e átalában az előadott alapokon nyugvó biztosítéki rendszert hazánkban törvényesíteni és foganítani, és ha lehet, melyik azon mód, miáltal az eddigi igényletek, követelések, szokások és előítéletek lehető legkevésbbé sértetnének meg ; legyen szabad előlegesen ezen rendszer törvényesítésének és fogamtásának némelly üdvös következményeit röviden érintenem. Értelmes, jó erkölcsű emberek társaságában legkellemesb, legbékességesb az élet. Az élelmességet tehát ’s erkölcsiséget lehetőleg terjeszteni minden jó polgárnak egyik főkötelessége. — Polgári életben az erkölcsiségnek főtárgyát a vagyon képezi, a polgári főerények egyike a tulajdoni jog mély tisztelete. — Ott, hol a polgároknak maguk a törvények megengedik, miszerint polgártársaikat vagyonuktól törvény útján kívül önhatalommal megfoszthassák, hiába keressük a tulajdonijog tiszteletét, ott el van zárva az erkölcsiségnek a tulajdonijog mély tiszteletén alapuló szabad mezeje. — Mig a tulajdoni jog szorosan meghatározva és tisztába hozva nincs, mig birtokunk ingó jogczimen alapul, mig birtokaink ingó joggal biratnak , a tulajdonnak szigorú tisztelését nem várhatjuk, nem követelhetjük. — Ha nem tudom, hogy birtokom valódi tulajdonom-e? ha félnem kell, hogy abban más könnyen ’s büntetlenül háborgathat, hogy attól más könnyű szerrel megfoszthat, csak bitang módon fogom használni azt és soha sem kedveltem úgy meg, mint ha tudom, hogy az egyszersmind kirekesztőleg az én igaz tulajdonom, ’s engem minden erőszak és háborgatás ellen szigorú törvények, igazságos gyorsan eljáró bíróságok otalmaznak. Ha az említett biztosítéki rendszer az egész országban szigorúan életbeléptetnék, nem lenne ingatlan jószág a honban, mellynek valóságos tulajdonosa kellőleg tudva nem volna, nem lenne csak egy talpalatnyi föld is a széles hazában , mellyről nem tudhatnék, mi joggal é s mi korlátok között birja azt mostani birtokosa. Márpedig józanon gondolkozó becsületes embernek nagy lelki megnyugvást szerez azon meggyőződés, hogy a mit bir, mit tulajdonképpél birni, valóban tulajdona is; a milly megnyugtató p. o. gyermekeit szerető jó atyának az, ha ezekre vagyona legállandóbb részét, ha ingatlan javait azon meggyőződéssel hagyhatja, hogy azoknak jövedelmeit békével élvezhetik, hogy birtokukban törvényesen nem fognak háborgattatni; és mégis, milly kevesen vannak hazánkban, kik illy meggyőződéssel szállhatnak sirtokba. Továbbá, ha az említett alapelveken nyugvó biztosítéki rendszer törvénynyé válik , tudni fogja az ingatlan jószág tulajdonosa, tudni fogja az illyen jószágra kölcsönt adó hitelező is, mennyit ér a jószág és mennyi és miilyen teher nyomja azt. — Ez pedig igen üdvös tudomány, mert kevés birtokos szánt eddig vagyona tisztábahozására elég időt, fáradságot ’s többnyire csak zavarban, bitang módon használta ingatlan vagyonát. Minek az jön következése, hogy nagy kiterjedésű jószágokat bíró földesuraink — bár adósaik már számosak voltak — többnyire mégis önámítással ingatlan vagyonukat valóságos értékeknél magasbra becsülték, é s a megszokott bőven költést folytatták, mig nem egyszerre valamelly hitelezőnek eszébe jutott kötelezvényét betábláztatni. Nemzeti előítéletünknél fogva a betáblázott adósságoktól nagyon irtózunk, betáblázott adósságmentes jószágainkkal, mintha azokat semmi teher nem nyomná, dicsekedni szoktunk, és így magunkat és másokat is vagyonunk álmodott nagyságával munkájunkra ’s mások kárára ámitgatni szeretjük. — Ezen átalános előítéletnél fogva tehát azonnal csökkenni szokott annak hitele, kinek eddig betáblázott adósságokkal nem terhelt jószágára — habár a jószág értékéhez képest csak csekély mennyiségű adósság tábláztatik is be, ’s ezen előítélet következtében többnyire azt véli a közönség, hogy az adósság azért táblázhatott be, mert a jószágbirtokos betáblázáson kívüli adósságai nagy mennyisége miatt már kölcsönpénzt nem kaphatott. Ha az adósság több, az első betáblázást közönségesen mások is csoportosan szokták követni. Valamint egy részről,sok adós földesúr gondolatlanságában, kényelműségében túlbecsülvén vagyona értékét, azt talán valóságos értéke kétharmadán túl is terhelte adósságokkal, szintúgy a tőke elvesztését féltő hitelezők azon vagyoni félelmekben értékén alul szokták becsülni; fűnek fának elbeszélik, kikürtölik, milly szerencsétlenek ők, hogy ő vagy ama gazdagnak vélt földesur tőlök annyi pénzt kapott kölcsön, hogy sanyaruan keresett pénzök veszendőben van ’sat. ’s az illy zajongások nemcsak a kelletén túl, de a mértékletesen költőre, a tiszta józan szándékból jószágai javítására pénzt kölcsönvevő jóhiszemű földesúrra is gyakran károsan hatnak vissza, úgyhogy aztán a közhitel ingatagsága miatt ez is csak magas kamatlábon szerezhet jószága javítására pénzt, ez is közösen bűnhődik mások szélességéért ’s a tulajdoni jog tisztába nem hozásáért. — Ez mind nem történhetik, ha az emlitett rendszer divatban van. Ekkor t. i. a földesur minden pillanatban számol vet hét ingatlan vagyonáról. Megtekinti nemesi birtokkönyvét, és feltalálja ingatlan jószágának a valósághoz közelitő értékét — tekint mélyebben bele, megtalálja adósságai sorjegyzékét — ezek öszvegét amabból levonván, kevés perez alatt kitudja egész tehető állapotát (status activus), és ha ez kedvezőnek nem mutatkozik, ’s a földesur józan észszel bir, még idejében korlátot vet a beköltésnek, megvonja magát, hogy tönkre ne jusson, hogy családját koldus botra ne szorítsa, hogy becsülettel és nyugalommal hagyhassa el földi életét. Ha törvényesítve leszen az említett rendszer, a hitelező is szintelly könnyen szerezhet magának a kölcsönkérő földesúr lehető és szenvedő egész állapotáról kimerítő tudományt; a józan, okszerűen számoló hitelező tehát csak annak fog kölcsönadni, ki a kölcsönadandó pénzre elegendő biztosítékot nyújthat. Mihelyt valamelly ingatlan jószág már értékéhez közelálló adósság-mennyiséggel van terhelve, birtokosa már nehezen fog rá kölcsönt kaphatni; tehát gyakran még a bukás örvényébe dűlte előtt, a kölcsönt megtagadók által figyelmessé tétetik vesztésnek induló állapotára, és magához térvén , szorgalom és takarékosság által megmentheti magát és családját a végromlástól. Ezen rendszer mellett a becsületes és közönséges szemességgel biró hitelező nem olly könnyen vallhat kárt, mert csak addig fog kölcsön adni, mig pénzét betáblázás által biztosíthatja. Ezen rendszer által eleje vétetik számtalan csalásnak is, mellyek eddig hazánkban külön formában gyakoroltattak. Ezen rendszer mellett p. o. lehetetlen, hogy valaki olly ingatlan vagyont jelöljen ki biztosítékul, melly nem tulajdona, anélkül, hogy a hitelező még jókor, közönséges szemességgel is, ezen szándéklott csalásnak nyomába ne jusson. — Énen kend ,no, mellett a gyámság alatt álló, nem igen könnyen fog pénzt gyámja tudta ’s megegyezése nélkül felvehetni, holott a jelen divatozó zavar mellett gyámság és zár alatt lévők is sok száz ezreket vesznek fel. — Ezen rendszer mellett eleje vétetik némileg a pazarlásnak is, nyitva állván t. i. a nyilvános föld- és betáblázási könyvek mindenki előtt; azok, kiket illet, idején vehetik még észre a pazarlási hajlandóságot, és megtehetik a szomorú következések meggállására szükséges lépéseket. Az ősiség eszméje, jelen zavaros állapotunkban, tiszta ámítássá, ábránddá vált; hány érdemteljes régi tősgyökeres magyar nemzetségek jutottak már az ősiséget védő minden divatozó törvényeink mellett is, egy két szeles, pazarló utód által végínségre? — Ez nem lesz úgy, ha egyszer az említett rendszer törvénynyé vált ’s egészen foganatba ment; mert ezen rendszernek egyik fő kelléke , hogy a nyilvános könyvekbe az ingatlan vagyont nyomó minden kötelezések, terhek, ’s tulajdonjogi megszorítások bejegyeztessenek; — be lesznek tehát ezen rendszer foganitása után jegyezve a tulajdoni jognak ősiségi törvényeink szerinti megszorításai is, be lesz jegyezve p. o. azon végrendelet, mellyel valamelly ingatlan jószág szerzője pazarlásra hajlandó fiát kirekeszti szerzett jószága tulajdonából, és neki csak a jövedelmet, vagy ennek részét hagyja; be lesz jegyezve, hogy p. o. csak unokái, vagy másodunokái léphetnek a jószág valóságos tulajdoni jogába, ’sat. He lévén az illy értelmű végrendelet, szerződés, hitbizomány ’sat, jegyezve a nyilvános könyvekbe, a józan-okosan számoló hitelező a tulajdoni jogból kizárt és csak a haszonvételre szorított utódnak bizonyosan többet nem fog kölcsönadni, mint a mennyit az neki a jószág haszonvételével biztosíthat, és így tovább. Ha ezen rendszer életbe lép , az eddigi általános ősiség többnyire hitbizománynyá fog majd átváltozni. A törvényhozó testtől fog függni, milly széles mezőt engedend ezen hitbizományoknak; hány ivadékra engedendi a tulajdoni jog megszorítását, hányadrészét engedendi adóssággal megterhelni ’stb.; de erről később bővebben. Tegyük fel most, hogy az alkotandó törvény a hitbizományi jószágok terhelését értékek egyharmadánál tovább nem engedné, tegyük fel, hogy minden nemesi jószág hitbizomány, tehát csak értékének egyharmadáig terheltethetnék adóssággal; tegyük fel, hogy ezen egyharmados adóssággal terhelni akarnék, csaknem bizonyosnak állíthatni, hogy a kérdésben forgó biztosítéki rendszer életbelépte után kevés évvel ezen egyharmadra négyes százalék mellett is elég pénzt fogunk kapni, kivált ha a felveendő kölcsön a jószág javítására fordíttatnék, tehát általa a jószág belértéke öregbíttetnék. Vizsgáljuk meg tovább gyakorlatilag az említett tőkebiztosító rendszer valószínű következményeit. Fényes Elek statistikája szerint kerek számmal 34 millió ausztriai hold haszonvehető föld van Magyarországban. Holdját átalában csak 50 portra becsülvén, ezen tétel szerint a 34 millió hold föld körülbelül 1700 millió postot fog érni, feltévén már a szomszéd ausztriai tartományokban divatozó szokást, melly szerint egy harmadig adóssággal nem terhelt jó ingatlan értékű biztosítékra pénzt négyes százalékkal könnyen kaphatni, kisül, hogy jó tőkerendszer mellett 1700 milliót érő földeink első harmadára kerek számmal 560 millió ftot négyes, második harmadára ismét 560 milliót ötös százalékkal felvehetünk ; hogy tehát, ha jelenleg ezen egész 1120 millió ft adósság az említett mód szerint terhelné hazánk földjét, ebből csak 22,400,000 ft + 28,000,000, 50,400,000 ftot kellene egy évi kamatul fizetnünk, holott a mostani 6 százalékos szokás mellett ugyanazon adósságért 67,200,000 ftot kell fizetnünk. Világos tehát, hogy kevés évvel a jó tőkebiztosító rendszer életbelépése után a feltett esetben évenként 16 millió 800,000 fttal kevesebbet fognánk kamatul fizetni, mint jelen helyzetünkben, pedig 16,800,000 ftot évenkint megkímélni, hazánkban tartani, nem gyermekség, de tegyük fel, hogy valamennyi valódi adósságunk csak 600,000,000 ftot tenne, ebből a fentebbi adatok szerint jó tőkebiztosító rendszer törvényesítésével évenként 8 millió ft maradhatna könnyen zsebünkben, és ha ennek csak fele fordíttatnék is anyagi javításokra, még általában sok és nagyhasznú javításra képes parlag jószágaink mostani értéke rövid idő múlva majdnem felényivel magasabbra szökkenhetnék ’sat. Alkalmazzuk a számolást egyes földesurra; legyen p. o. valamelly földesurnak egy bizonyos jószága, melly 900,000 pgpftot ér ’s 54,000 pftot átalában valóban be is hoz; tegyük fel, hogy ezen jószágot jelenleg 600,000 pft terheli, ’s ezen adósságért évenkint hatos kamatkép 36,000 pftot kell fizetnie hitelezőinek , marad tehát neki az 54,000 pft jövedelemből 18,000 pftja; ezen summa az ő hosszabb idő óta szokot évenkinti költségeinek épen megfelel; történjék azonban a gazdaságban valami kár, legyen p. o. rosz termés, verje el a határt a jég, marhavész fogyaszsza gazdasági barmait, tegyen e kár vagy csak 6000 ftot, nehezen viselhetné azt el az említett földesur, ’s kénytelen lenne vagy rég megszokott kényelmeiről azonnal lemondani, kiadásait megszorítani; vagy, miután jószága már értékének kétharmadáig meg van terhelve, hitele tehát nagyon ingadozik, hatosnál nagyobb kamatokra venni fel pénzt; a jó tőkebiztosító rendszer életbeléptével azonban ezen kétes helyzet csakhamar minden tetemes áldozat nélkül is javára fordulhatna; az említett 600 ezer pgoft adósságért, t. i. a mostani 30,000 pft helyett csak 27,000 pftot lévén kénytelen hitelezőinek kamatul fizetni, maradna neki az 54,000 átalános jövedelemből egy évre 27 ezer pft, ha tehát eddigi életmódja mellett maradna is, ha eddigi szokása szerint évenként 18,000 pftot költene is, mégis maradna még jószágjavításra, rendkívüli esetekre gyűjtendő takarékpénzül vagy adósságfizetésre évenkint 9000 pgoft. Illy valószínű számításon alapuló haszon reménye csakugyan megérdemlené a kísérletet, melly aránylag nem igen nagy költséggel járna. De minthogy, miként könnyen megfogható, a kérdésben forgó rendszer a nemesi jószágokra nézve rögtön alig fog életbe léphetni, számoljuk fel kissé azon hasznot, melly a nemesi föld birtokosaira nézve származnék, ha előlegesen csupán csak a városi ingatlan jószágok szolgálhatnának is igazi jó tökebiztositékul. (Folytatjuk.) Olvasóink fris emlékezetében van még azon ünnepély, mellyet sept. 22 én ült meg a nagy m. k. helytartó-tanács és a vele örömben osztozó egész haza, fönséges föherczeg nádorunk tiszteletére, ki azon napon tölté be királyi helytartói magas hivatalának 50ik évét. Szabadjon akkori tudósításunkat kiegészítnünk azon két beszéd közlése által, mellyek elseje ő cs. k. fönsége a nádor, másika a nagy tárnok által mondatott. Ö cs. kir. fönsége nemzeti nyelvünkön imigy szólt: „Tekintetes magyar királyi helytartó-tanács! Megható édes érzések töltik el ez ünnepélyes pillanatban keblemet. Buzgó hálával áldom mindenek felett az isteni gondviselést azon végellen kegyelméért, miszerint éltem ’s erőmet ekorig úgy tartotta meg, hogy midőn ez elnöki szék elfoglalásának, annyi történetekkel gazdag félszázada ma telik be, a fejedelemnek és hazának még szolgálhatok. —Ezen lefolyt egész idő alatt a kir. helytartó-tanácsnak fejedelme iránti tántorithatlan hivségét, az ősi alkotmányhoz hő ragaszkodását, úgy az ország ’s egyes jogai melletti gondos őrködését, örömmel tapasztaltam ; örömmel tapasztaltam egyszersmind személyem iránti őszinte vonzódását, ’s azon buzgó törekvésit, melly szerint engem a nehéz időkben tanácsával segíteni, és a jólét eszközlésében velem hathatósan közremunkálni igyekezett. — Ezt midőn hálásan elismerem, fogadja egyúttal a királyi helytartó-tanács szivem teljes köszönetét azon becses figyelméért, miszerint e napot megünnepelni határozá; fogadja azon igaz hajlandóságból eredt szives kivánatiért, mellyből a közjó körüli hatásomnak olly kedvező kiemelését is származtatom. E kedvező kiemelés azonban, hogy őszintén megvalljam, a haza és egyesek boldogságára intézett törekvésemet inkább, mint azt, mit öntudatom szerint, a közjóra valósággal tenni képes voltam, illeti. Keblem legbensejéből óhajtom, hogy mindaz, mi isten kegyelméből még éltem napjaiból hátra van, ezen ország ügyei helyes intézésének, ’s a kedves hon felvirágzásának, mellyre ez, a természet annyi adományinál fogva olly igen képes, minél dúsabb eredménynyel leendő eszközlésére szolgáljon.“ *) Folytatásul a lapunk 197, 198, 1991k számában közlött hasontárgyú értekezéshez. "