Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-10 / 265. szám
TARTALOM. Magyarország és Erdély. Megyék. Közgyűlés Trencsinben. Uj tisztviselőkar Temesben. N.-Varsándi levél (gr. Széchenyi István örömteljes fogadtatása.) Bukovár-fiumei vasut. Budapesti hirharang. Nemzeti színház. Pestbudai hangászegyesület. Külföldi irodalom (Histoire du Consulat et de l’empire par A. Thiers Paris 1845. Tome quartolème.) Külföld. Szászország. Spanyolország. Dánia. Oroszország. Törökország. Staukázia. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi Játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Megyék. Trencsinből, sept. 30. Quousque tandem abutere patienta nostra ? quousque furor nos eludet iste tuus ? quousque efroenata tua sese jactabitaudada ? méltán fakadhatunk e szavakra , midőn azon uj meg uj dúlásokat látjuk, melyeket a vörös-tollas sereg a jog és igazság illethetlen szentségén elkövet, mellyek alatt a törvény szelleme mármár nyögve haldoklani látszik. A rósz mag, ha egyszer elvettetik, csak rósz gyümölcsöket teremhet, ’s valamint könnyű volt amazt könnyelműségünk elragadtatásában elvetni, szintolly nehéz a meggyökerezett méregnövényt akár az emberi kebelből, akár a köztársaság vagy egyes részei köréből kiirtani. Vétkeztél? a büntetés sújtó keze utól fog érni előbb vagy utóbb. Roszat cselekedtél? bezzeg még nincs vége, mert egy rosz cselekedet száz másnak viseli életét termékeny méhében. — A tegnapi közgyűlésről szóló őszinte tudósításomban, fájdalom , alkalmam volt említeni, hogy bizonyos ügy eldöntésére a vörös párt nyers tömeget idézett a tanácskozás szentélyébe ,s megfertőztette a közüdvöri tanácskozásra szánt helyet, megfertőztette az oppositio nevet, mellyet méltatlanul bitorol. Bitorol már csak azért is, mert még a megrögzött conservatismus ellenére fölállított józan oppositio a legüdvösebb morális czélok elérésére sem fog soha anyagi nyers erőt használni. Elég, hogy e párt a végzések hozatalára tudatlan physical erőt használt, mellynek a mai 10 órától 4-ig sükeretlenül tartott közgyűlés volt eredménye. Igenis, azon időt, mellyet ma üdvös tanácskozásra kellett volna szentelni, tudatlan és részint részeg kortesek otromba kurjongatásai foglalták el. De menjünk renddel, mint az események előttünk szépen lefolytak a megyei tanácskozások magasztos színhelyén. Hatás ellenhatás nélkül nem maradhatván a tegnapi zajos gyűlés hírére a közes helységekből néhány zöldtollas kortesben is fölingerelte a kíváncsiságot ’s a székvárosba rándultak. Mindenekelőtt a tegnapi gyűlés jegyzőkönyve hitelesíttetvén Cs. J. táblabiró , meglehet, mivel magyarul nem ért, és az ő kedvéért a jegyzőkönyv sem latinul , sem tótul nem szerkesztetik, azt hivé benne foglaltnak , hogy kik a tegnapi szavazástól viszszavonultak, mind a zöld párthoz tartoznak, holott ő is elmenni kegyeskedett. Ennek következtében, hogy a táblabiró úr aggodalma eloszlattassék, a jegyzőkönyvnek még egészben föl kelle olvastatni. ’S most többféle kifogások tételvén némelly egészen a diaphorus kifejezések iránt, a vörös párt néhány embere kényszerité a tek. kkat és riket mintegy két óra hoszszant de lana caprina vitatkozni, mint azt elnök ő mlaga is nevezé. Képzelhetni, hogy jöttek elő furcsánál furcsább a nevezett motivumok, okoskodások és vádak. Ezeknek nyomán emlittetett aztán az is, hogy a tegnapi szavazás törvénytelen volt, és pedig azért, mivel e megyének végzése van, melly eddig mindig meg is tartatott, ’s melly szerint végzések csak a szólók, nem pedig kortesek szavazata utján hozandók. Annál kevésbbé volt helye a fönebb említett végzés ekép erőszakolt eltöröltetésének, mivel — mint a főjegyző megvallá, é s elnök ő mlaga is megerősíté — még 58an valának följegyezve , kik nyilatkozni akartak. A hitelesítés — mint mondám — még számos mellékes eltérések mellett három óráig húzódott. — Hogy a második tárgyat, melly az idő többi részét elfoglald, megérthessük, szükség egy kevéssé a tegnap történtekre viszszapillantanunk. Midőn főtiszt. V. J. kanonok C. J. által megtámadtatott, amaz mellékesen azt is említé, hogy mint bűnvádi kereset alá jutottnak hivatalától föl kellene függesztetni. Mire C. J. fölkelvén oda nyilatkozott, hogy ő azon időtől, mellyben iránta az actio megrendeltetett, a fizetésben nem akar részesülni, hivatalát azonban tovább is megtartja. E nyilatkozattal akkor más időre utasittatván, azt ma ismét fölhozd, ’s ez alkalmat szolgáltatott arra, hogy többen a bűnvádi kereset alá vetteknek hivatalaiktól fölmentetését követeljék. Az ugynev. oppositio maga is átlátta e fölfüggesztetés törvényességét, mert ellene semmi fontos okot fölhozni nem tudott, csupán Cs. J. táblabíró azon állításán alapítván okoskodását, hogy csak ollyanok fölfüggesztendők hivatalaiktól, kik ellen megyei törvényszék rendel bűnvádi keresetet, nem pedig azok, kik ellen azt kinevezett biróság rendeli. Milly alaptalan ez okoskodás, kiki átlátja, miután tudjuk, miszerint törvényeink a delegált bíróságok ítéleteinek semmivel sem adnak kisebb tekintélyt, mint a választottaknak. Annál kevésbbé lehetett ezt e megyében fölhozni, mellynek közönsége abnormis állapotát elismervén, ’s ennek következtében kir. biztosságot kérvén maga vetette alá ennek magát. Ez elveket fejtegetek mindkét oldalról, midőn egyszerre főispán ö mlaga oda nyilatkozik, hogy csakugyan meg lehetne várni, mig a tegnapi fölterjesztésre válasz érkezendik. E nyilatkozatot a vörös párt határozat gyanánt vévén, némellyek tovább akartak menni az ügyek tárgyalásában, a másik párt részén ellenben még sokan lévén följegyezve, részint nem szólni akarván, ezt magányvéleménynek vették , é s tovább is akartak nyilatkozni. Föl is kelt R. K., hogy az ügy iránti nézeteit fejtegesse, de „el van döntve!“ kiáltozás miatt kénytelen vola elhallgatni. A vörös-szalagos kortesek serege a benlevő 30—40 zöldtollashoz becsödítteték. Néhány karmester jeladásai, boremelés , kalappali integetése stb. harsogó „tovább, tovább, f éljen tovább!“ hangokat idéztek elő a vörös kortesorchesternél. Látván e kép a zöldtollas párt, hogy szóhoz nem juthat, azon határozat pedig, hogy csupán a szólók többsége vétetik számba a végzések hozatalánál, tegnap úgy is tettleg eltöröltetvén, szavazást követelt. Most már egyszerre két oldalon „voksra és tovább!“ zúgott félbeszakadás nélkül mintegy fél óráig. Hiába törekedett az elnök és mások a két felet lecsöndesíteni. Utoljára szóhoz jutván B. L. főügyész óvását nyilvánítá a fölött, hogy ő mlaga a szavazást akarók kivonatát tekintetbe nem veszi. Újra „tovább, tovább!“ zúgott a vörös oldalról, míg a zöld párt újra szavazást követelt. És a zaj folyvást tartott szünet nélkül, míg a becsődített nemességet főispán ő mllga tót nyelven összetett kezekkel kérte, hogy a sorban levő szónokot kihallgassa, miután előre nem tudhatni, fog-e szónoklata tetszeni vagy nem. „Halljuk ! Halljuk!“ hangzott a zöld párt részéről, „tovább!“ a vöröséről. Helyre állván a csönd, a még folyvást álló R. K. így kezdé beszédét: „Meg akarják tölem tagadni a szólhatást? Emlékeztetem a tek. kkat és riket, hogy én e megyében közbirtokos vagyok.“ ,Tovább!" kiálta egy vörös kortesvezér botját fölemelvén, és „tovább !“ zúgott ben a teremben és a terem ajtai előtt, míg más oldalon „halljuk!“ hallatszott. Csönd. R. K. folytatá: „Olly szerencsés valók, hogy e megyében táblabiróul neveztettem.“ Uj zaj, uj kiáltozás. A csönd beálltával ismét folytatá szavait: „Mint vendég jelentem meg e megyében, ’s hiszem, hogy azon vendégszeretetnél fogva, mellyröl a magyar elhiresedett, ’s melly, reményiem, e megyében sem halt ki, meg fognak engem a tek. kk. és rik hallgatni.“ ,Tovább ! tovább! „Jogaimból semmit sem engedek elvétetni.“ ,Tovább!' kurjanta ismét a fentebbi kolompos, botját fölemelvén és utána zúgott az intonált szó: „Lármázzanak bár holnapig, jogaimtól el nem állok.“ Új zaj. „Méltóztatott említeni.......“ Ismét zaj. „Nem a tárgyra nézve akarok szólni .. .Újra zaj. Látván ekép többen, miszerint a tanácskozás lehessen, kérek elnök őmltgát, hogy az ülést oszlassa el. R. K. még néhányszor föl akart, öszszesen mintegy 25ször, szólalni, de szóhoz soha sem juthatott, így tartott ez két óránál tovább, midőn főispán úr is átlátván , hogy illy zajban tanácskozni lehetsen , az ülést eloszlató azon megjegyzéssel, hogy a fenforgott tárgyhoz még holnap is lehet érdemileg szólani. És íme ott állunk már, hogy néhány rendbontó rokonczátlansága miatt — nem akarom az egész vörös pártot vádolni — az alkotmányos élet legszentebb jogai, az alkotmányos élet palládiuma — a szólásszabadság veszedelmeztetik, hogy pártérdek, minden tekintet nélkül jogra és igazságra, e fölött zsarnokoskodni nem irtózik. Virányi: Temes megyeiuj tisztviselőkar. Alispánok: ls. Szabó Antal; 2 dikb. Ambrózy György. Választott táblabirák: Csíki Emmanuel, Körtvélyesi János. Főjegyző: Lukács Ignácz. Tisztelt fej.: Varga Ant. Alj egy.: Szánthó Ján., Dessewffy Béla. Főadószedök: Bogma Ist., Sztojanovics Ján. Aladószedök: Trsztyánszky András, Mayerffy Kár., Nikolics Sándor, Jablonczay Ádám. Főügyész: Arizi Kár. Alügyész: Jeszenszky Ferencz. Főorvosok: Gnaediger Ferencz, Kövér Márton. Mérnökök: Bojtos Imre, Győry Lajos. Számvevő: Keszthelyi Ernő. Levéltárnok: Bogma Gyula. Selyemtenyésztő biztos: Koppauer Ign. Szekerezési biztos: Károly Imre. Csendbiztosok: Kerényi Zsigmond, Bertzik János. Élelmezési biztosok: Ballya Imre, Vidma Antal, Rácz Albert és Dluholutzky István. Várnagy: Szilágyi Ignácz. Járásos főbirák: Kapdebo János, Bogma Mihály, Kulterer Ignácz, Hollósy Mihály, Osztoics György. Alsz.birák: Podhorányi József, Ormos Zsigmond, Dézsán Achill, Kövér Vincze, Varga Ferencz, Csiki Lajos, Tormássy Kálmán, Kardos Imre és Tormássy Mihály. Esküitek : ifj. Csiki Emanuel, Thold Máté, Hajósy Lajos, Verzár Márton, Ónosy Mátyás, Horváth János, Andrejkovics József, Kayser István, Agotha Pál, Kövér Ignácz, Rutkay Sámuel, Andrejkovics György, Vizkelety József és Takács Manó. N. Varsány, ed. Lén. Van szerencsém a t. szerkesztőséget futólag értesíthetni, hogy gróf Széchenyi István ő excellensiája legjobb egészségben ámbár rosz utakon Vásáros- Naményban megérkezett; a mint mindenütt úgy itt is nagy kitüntetéssel lön fogadva, t. i. igaz magyar vendégszeretettel , részvétteljes kebellel szánakozott a tiszamellékiek sanyarú helyzetükön ;kitűnt nemes lelkének azon forró óhajtása, v.fíma rögtön segíthetne rajtunk— és tudom, meggyőződött, hogy csak példa kell, és jó vezető, és mi őt tehetségünkhöz képest követni, nem késendünk. Sok igazság mondatott a gyűlésen, és táplál a remény, — sőt bizonyos vagyok a jó kimenetelről. — A. J. [Vukovár-fiumei vasút*)]. Én mint lett dolgot veszem , hogy az országgyűlésen keresztül vittem a törvényjavaslati záradék, mellynél fogva az ausztriai statusvaspálya felé semmi mellékvonalt építeni nem szabad, a kormánynak kedves nem lehet, míg más részről a fiumeiek abban életkérdést látnak. Azonban mindez ki fog egyenlíttetni, ha az it előbb Fiuméig , vagy hozzá lehető közelre építtetik föl. Nekem igen méltányosnak látszik az, hogy Magyarország részére egy egyenes kiviteli it kívántatik biztosíttatni; ezt úgy kellene aztán tekinteni mint főkaput, és a mellékajtók csak később volnának megnyitandók. Nem gondolhatom, mikép ha egyszer ez egyenes út biztosítva van , egy nemzet törvényhozói más kereskedési utakat elzárni szükkeblüleg akarnának, ’s azon balgaságban rögzenének meg, hogy a triestiek magyar árukat Fiumén keresztül, ’s igy a rakodási költség, biztosítási dij ’s bizonytalan tengerparti hajózás által drágultan vegyék , hol igen gyakran még az is megtörténik, hogy a vitel ideje tovább tart onnan ide, mint Odessából hajókon. A különbség búzánál, értékéhez képest, egész 10 perben áll, (fölvevő, hogy az egyenes szállítás Fiume és Trieslig ugyanannyiba kerül) minek azon természetes következménye lenne , miszerint például az itteni és környéki gépmalmok 300,000 mérő évenkénti szükségeket lengyel búzával Odessából, a fiumeiek pedig 100 mérőnyi kelléküket magyar búzával fedeznék. Jelenleg Fiuméban 6—8 pettel jutányosabban szerezhet ki búzát Odessából, mint Magyarországból, miért is néhány hónap óta 12—15 hajószállítmány érkezett oda Odessából; e tény komoly figyelemre nyújt alkalmat. Hogy én e tárgy iránt észrevételeimet nyilvánítom, azt teljességgel nem úgy teszem mint triesti, mert én kalmár is teljes mértékben magánember vagyok, de hogy az egész terv kivihető legyen , jövedelmeznie kell, hogy pedig jövedelmezzen, a pálya irányait (directio) a tőzsérek kivonatihoz kell alkalmazni, kik természetesen azt fogják mondani : „miért ne érintse a vasút Zágrábot, Horvátország fővárosát, miért kellene az ausztriai staluspályáhozi csatlakozás lehetőségéről előlegesen örökre lemondani, holott Karinthia 3—400,000 mérő gabnát szállít Magyarországból? —Mit nekünk hazafiság, fogják e fukarlelkek mondani, mi azt akarjuk, hogy pénzünk jövedelmezzen. Az irány helyessége tehát ’s mivel a pálya jövedelmezése kívánja, oka annak, hogy ezen, a fiumeieknek csiklandós pontot meg kell érintenem. Nem kalmárok már itt is más czélokat vélnek lappangni, míg mi kereskedők, mondhatnám ösztönszerűleg, csupán nyereséges üzletekre tudunk gondolni ’s ott valósítjuk azokat , hol legszélirányosbaknak látszanak * *), így például Gopcerich Triestből, ki már múlt évben négy hajót épített Fiuméban, ’s köztök egy „Restaurador Rosas“ nevű hadilag felszerelt brigantinet (kisebb hadihajó) , mellyet múlt télen a buenos-ayresi kormánynak 50 ezer spanyol talléron adott el, most ismét Fiuméban a Triest és Smyrna közt járó vitorla-rakhajó sorba állítandó 4 rakhajót épít, és aztán még egy hadihajóként rendezett utazási hajót, mellyet a buenos-ayresi kormány újólag rendelt meg nála. E hajókat, mellyek jövedelme mind honn marad, ezen Magyarországra nézve olly becsületes ’s talán egyedüli iparágat, melly neki a külföldön is díszére válik, ’s mellyben lényegesen tökélyesbet a világ egy népe sem képes fölmutatni, s a többi közt egy triesti, ki a vukovár-fiumei vasútnak is részvényese, egészen csendben, ’s minden hazafiuság követelése nélkül építi, hihetőleg azért, mivel Fiuméban olcsóbban véli azokat előállthatni mint itt. Ezen egyszerű tényét egy triesti lakos, és vukovár-fiumei vasút részvényesnek, igen jól lehetne némellyek fenhéjázó önmagasztalásaikkal ellentétezni, azonban hagyján! Egyébiránt egy közel fekvő védvet igen gyakran felednek: ugyanis eddig Fiume kereskedése, — kivéve a fakereskedést, melly nagyobbára kezei közt van — majdnem egyedül a triestiek rovására küldeményezett kalmárkodásból áll. Most azt mondják Magyarországban : mi saját (propre) kereskedést akarunk alapítani. Igen, de vájjon honnan vegyék e kereskedés üzletére szükséges elemeket, vagy inkább személyeket, mint a közel Triestből, miután azok Fiuméban nem találhatók? el akarják tán tagadni, hogy ezeket Triestből kell hozatni ? avagy a magyar kereskedelmi társaságot akarják e erre nézve megnevezni? akkor csak azt említem, hogy ez bölcseségét Szabó úr személyében, annak rövid ideie Magyarország alsó vidéke, kit tehát a tengerpart felé vezető közlekedések javítása nagy mértékben érdekel. Igen tanulságos eszmék és adatok, egyszersmind néhány figyelemre méltó intések is , foglaltatnak benne. Nem akartuk azt tározónkban heverve hagyni, miután feltettük magunkban, mindent mi ezen vasúti ügyre némi világot deríthet, közlöm lapunkban még azon esetben is, ha azzal nem mindenben érthetünk egyet. Két társaság alakulván és munkálódván egyelőre a végre, hogy a dolog technikai és financziális oldalaira nézve, a legrészletesebb adatoknak birtokába jusson, az időszaki sajtónak nézetünk szerint feladásai közé tartozik, ezen igyekezetet telhetőleg előmozdítani. ( Szerk. *) Így például a magyar kereskedelmi társaság is Odessában vásárol gabnát, mint hallók, Anglia számára, mi akkor is meg fogna történni, ha vasút léteznék Fiuméig, mert azért ma egy garassal sem volna olcsóbb nálunk a gabna, ’s meglehet mind amellett az odessai fizetné ki most magát legjobban, angol rovásra vásárolva. — Szerb, October 10. 1845. HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban , hatvani utczai Horváth-házban 483dik íz alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pénz, és vasáru, jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasáblojáért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. *) A felebbi czimet viselő elmélkedés, kivonatja egy olly tripesti nagykereskedő levelének, kinek igen nevezetes üzleti meze