Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-07-24 / 220. szám
J ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütört ♦ükön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten ház.hoz-hordással 5 ft., borítékban (5 ft., postán borítékban 6 ft. ez ). A hirdetmények minden apróbelüs hasábáráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 220. Julius 24. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ RT Teljes *»zán»ti példányokkal még szolgálhatunk. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátcsatozai Claudy-házban nöyik szám alatt, ét minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. ARTALOM. Magyarország és Erdély. Nemesítés. Kinevezések. Halálozás. Kimutatások a hazai létező és létesítendő takarékpénztárak ügyében (Fáy Andrástól) Hl. Megyék: Közgyűlés és főisp. helyettesi székfoglalás Zalában. Közgyűlés Krassóban. Budapesti hirharang. Szegedi hirek. Ausztria Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Poroszország. Dánia. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. MAGGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. ap. kir. felsége , Roth Károly vezérőrnagyot díjmentesen magyar nemességre emelni legkegy. méltóztatott A nm. m. k. udv. kamra Pongrácz Ernőt selmeczi k. kerületi bányatörvényszék írnokát göllniczi k. bányatörv.széki helyettes-tollnokká nevezte ki. A nm m. kir. udv. kamra Beiwinkter Károlyt a bánsági erdőkerületben eddigi erdészgyakornokot szegersdorfi; Lerch János selmceyi k. erdészhivatali gyakornokot dognacskai; végre Küchler Jánost a bánsági erdőkerületi gyakornokot ferenczfalvi k. erdészszé alkalmazta. Wagner Ferenc a poroszlói k. sómázsamester f. évi junius 6-án meghatározott. Az Árvában ínséggel küszködő embertársaink enyhítésére sorshúzással öszvekötött tánczvigalom alkalmával, melly folyó évi május 26 nemes Árvavármegyében kebelezett Alsó-Kubin mezővárosában tartatott, nyertes számok közöl: 6169. 6836. 7333. 7567. 7652. és 7902 nyereményei, t. ez. ifj. Szmrecsányi János ur mint az érintett vigalom rendezője által szerkesztő-hivatalunkban letétettek, ezeknek átvételére tehát, a nevezett számok t. ez. tulajdonosai a jegyek előmutatása mellett, ezennel felszólittatnak. B. P. Híradó szerk. (Kimutatások a hazai létező és létesítendő takarékpénztárak ügyében. II. Fáy Andrástó 1.) Hazánkban, hol annyi a pótolandó hiány, emelendők: mezei gazdaság, műipar és kereskedelem; elősegítendő az úrbéri váltság, gyámolítandók vállalatok és intézetek; hol azonban a hitelintézetek és bankok jobbadán még csak tervben léteznek, vagy korlátok közt tengnek, és így hazai tekintetben a kikölcsönzések jótékonysága nem megvetendő , nemcsak nem ellenzem, sőt óhajtom, hogy a szerint, miként azt a takarékpénztárak vidékeinek képességék engedi, ezen intézetek több-kevesebb banki vegyülettel és némi osztalékossággal alakíttassanak. Csakhogy ezek, mint mondatott, heterogén irányúak és philanthropies elem felett túlnyomók ne legyenek. Különösen valamelly takarékpénztár felállítása alkalmával, előlegesen és józanul számittassanak ki a vidék minden befolyásos körülményei, ’s azokhoz alkalmaztassék a felállítandó intézet eleme és vegyülete. Nevezetesen: minél népellenebb, minél szorgalmatlanabb, műveletlenebb népü, szegényebb pénzforgalmu, műiparu és kereskedelmü a vidék, annál kevesebb banki elemet vegyen fel szerkezetébe az intézet, azaz: annál kevesebbet számítson nagyobb kész tőkepénzek betételeire, escompter kölcsönbanki, zálogházi üzérkedésekre, annál kevesebbet osztalékosságra, hanem telhetőleg maradjon a tiszta takarékpénztári elem mellett; ne sandítson át más kedvezőbb helyzetű, vidéki, nagyobbszerű takarékpénztárak csillogó eredményeire; ne tartsa, mikint nemrégiben hazánk legjobb fejeinek egyike megyei közgyűlésen mondott beszédében tartó, egy takarékpénztár alapos jótékonysága csalhatlan kritériumának azt, hogy 50 forintos adást már 850 fton kelnek és 3 milliót kezel, hanem hitesse el magával azt, hogy bármi csekély pénzforgalmú kisszerű takarékpénztár üdvös, és nagynál a közhálára nem érdemetlenebb, mihelyt feladatának és vidékének teljesen megfelelve, ez utóbbinak köznépét szorgalomra és takarékosságra szoktatja ’s annak erkölcseit javítja. Külhatására nézve ez legyen czélja munkálkodásának; berendezésére nézve pedig az: mikint hozhassa folytonosan legbiztosabb ellensúlyba, arányba, kezelésében a betéteit és kikölcsönzést? tehát miként alkothasson úgynevezett forgó tőkét (Bewegliches Capital), melly az intézetet minden zavarból kisegíthesse, ha netán összetóduló pénzét ki nem adhatná, vagy egyszerre nagyobb összegek kivántatnának vissza az intézettől. Erre csekélyebb vidékeken legtanácsosabb valamelly hiteles közpénztárt, p. o. megyeit, városit, vagy szilárd lábon álló magánost nyerni meg, ollyformán, hogy ezek az intézet fölösleges pénzeit, vagy azok bizonyos részét kisebb kamatra fogadják el, és abból időnkint annyit, mennyi szükség, az intézetnek visszaszolgáltassanak. Ha ez nem sikerülne, alapítási tartalékpénztárát hevertesse kamatlanul, vagy kikölcsönzéseit intézze úgy, hogy az intézetnek mindig legyen rendelkezése alá eshető pénze. Ez a vidék körülményeitől függ. Ha csekély vidékü takarékpénztár túlmenve körülményein, sipkából köpönyeget erőködik varrni, ’s kész nagy tőkepénzeket fogad el, örökös zavarban ’s végre is fenakadásban leend kikölcsönzéseire nézve, vagy kénytelen lesz lél bátorságra, sőt kísérletre is adni ki pénzeit; mi által még nem egészen szilárd és szigorú eljárású hiteltörvényeink mellett sok és költséges bajba keveri magát. Nem kell felednünk , mikint takarékpénztáraknak igen szükséges kiszámítniok, hogy kikölcsönzéseik port ne vonjanak nyakukra, mert azonfelül, hogy törvényeink szerint a kamat kamatja, mit az intézetek betevőiknek fizetnek, meg nem ítéltetik nekik, sok vesződség van a pörökkel, végrehajtásokkal is, pedig a takarékpénztárak egyénei alig lehetnek egészen intézet dolgainak fekvő független férfiak, rendszerint hivatalokkal és magánügyekkel is vannak elfoglalva azok. Márpedig a pontos, rendszerető és hiteles jellemű kölcsönvevők olly vidékeken , hol a pénzforgalom szőkébb, nem épen gombanövésűek, innen némelly öröködő takarékpénztárak igenis szeretik minél nagyobbakra terjeszteni ki vidékeiket, különösen a kikölcsönzésekre nézve ; de itt csepegés alól csorgás alá jutnak, mert képtelenek lesznek kikölcsönzött pénzeiket kellő nyilványban tarthatni, mi hitelhiányaink közt szerfölött szükséges; sőt legtöbb esetben még a kölcönvevőnek személyét, körülményeit is lekötendő biztosságát sem leendnek képesek kellőleg megítélni, mert, fájdalom - e részben egyedül némelly megyei tisztviselők összeírására támaszkodni, jelenleg még kész csalatás. Mi a veendő és fizetendő kamatlábat illeti: több tekintetből , de a takarékpénztárak könnyebb folyamáért is, szívesen megnyugszom abban, hogy hazánkban, főkép a nagyobb pénzforgalmú takarékpénztárak, mik kész tőkepénzeket is elfogadnak, 5 pettel kölcsönözzék ki pénzeiket, de olly föltétel alatt, hogy a takarékpénztárak alapirányánál fogva, a dolgozó és szolgáló néposztályok betéteseinek kamatoztatását ne csökkentsék. Mi úgy fog megtörténhetni, ha azon két néposztályra nézve két betétesi maximumot állítnak fel: egyiket a szegényebbekre nézve, teszem , 100—150 ftig, és ettől levonatlan fizetik szinte az 5 petét; másodikat a már vagyonosbbakra nézve, teszem: 150 fttól 300ig, ’s ettől fizetnek 41/2 petét. Ezen utóbbiak félkamatjából, dijakból és két hónap kamatoztatása megszüntetéséből alkalmasint kikerül a régió; a kész tőkepénzesek betételei pedig — miktől 3—3* kamat fizettethetik, sőt ha rövid időre esik a betétes, kevesebb is — kiadják az alapított tartalék öregbítését és osztalékot. A tartalék-összeg, intézet feloszlása esetében, mint mondatott, vagy egészen, vagy egy részben rendeltessék valamelly analóg philanthropies czélra. Ez a legméltányosb osztó igazság. Azonban itt is, mint sok másban, tapasztalás ’s néhány évi gyakorlatos kezelési élet fogják legbiztosabban kimutathatni: mennyit kelljen a vidék pénzforgalmából számítani a két alap-néposztály betéteseinek és kész tőkepénzesek pénzeinek jövedelmezésére? — Tréfaság itt eszményileg akarni vitatkozni a felett: lehet-e és meddig határvonal vonni a kis tőkét gyűjtők és kész tőkepénzesek, a szegények és vagyonosok közt ? Itt gyakorlati megállapodás határoz. Valamint az sem akadály, hogy némi csalások is eshetnek a betétesekben, miknélfogva álnevek alatt több könyvecskékre nagy kész tőkepénzek tétethetnek be. Ugyanis, ha szinte a takarékpénztáraknál nem könnyű is e részben teljes ellenőrséget gyakorolni, de egy kis szigor mellett mégsem lehetlen a sűrű csalásokat meggátolni; mindenesetre tanácsosabb azoknál névre, mint au porteur szóló ’s csak számmal jegyzett könyvecskéket adni ki. Hol a takarékpénztárak kész tőkepénzesekre nem számolhatnak, hagyják ki az osztalékosságot, mert az alap- két osztály pénzein nyerekedniök sem illő, sem szabad. Illyenek csak a régió és tartalék kikeritésén iparkodjanak, é s elégedjenek meg nemes fáradalmaikért és emberbaráti áldozataikért, azon belérzet nyugtató jutalmazásával, mit emberiség teljesített kötelessége szül a kebelben. Annak elhatározása ismét philanthropismus tárgya: ha vájjon árvapénzek, katona-ujonczok és rabok vagyonai, letételek msat. a két osztály betételei gyanánt tekintessenek-e? Miért óhajtom hazámban a takarékpénztári kamatlábat úgy, mikint előadom? — mi alól jelenleg még alig egykét vidék tehetne némi kis módosítással kivételt — oka az, hogy hazámban még a szorgalomnak minden neme zsenge, ’s inkább költögetésre vár még, mint gyümölcsözik; a keresetmód szűk, a fecsérlés és uzsora napirenden áll ’sat., ezért a pénz drága és annyira keresett, hogy szerencsésnek tarthatja magát, ki nálunk huzamos időre, jutányos törlesztés mellett — mit legalább a kikölcsönzések egy részére és fekvő javakra nézve minden nagyobb takarékpénztáraknál behozatni javaslanék — 6 perre kaphat pénzt, é s az uzsorások körmei közöl megmenekedhetik, miután a törvényes és országos kamatláb is még mindig száztól hat. Ezért ezt, mint mondatott, a takarékpénztáraknak meszsze hagyniuk nem lehet, ha csak alapirányukat veszteni nem akarják. Ugyanis, ha csekély kamatlábra számolhat a dolgozó és szolgáló néposztály, miután még díjt is kell fizetnie és a betétei és kivétel hónapjait is veszítnie, nem fogja, vagy csak ritka esetben betenni pénzét. Csak 20—30 forintjára is ugyanannyi kérő akad a faluban, ki mint szorult, vagy csaló ember, nagyobb kamatot ajánl neki, vagy újból bort, búzát, ’sat, ’s vagy megcsalatik, vagy ő csal meg mást. Ehez járulnak még más kitanult ármányok, miknek nálunk még alig van büntetésök is, mert teszem: már csőd alatt álló csalja is ki hitetlenül a jámbornak pénzét, nem az-é nálunk, kivált ha tekintélyes család, a csaló, a közönséges kiegyenlítő példa-szócska : emtor, elocator debet esse cautus? hát ha még köznépünk számtalan bűn- és fecsérlés-alkalmait tekintjük, a hemzsegő kocsmai regale beneficiumokat, a szerencsejátékokat, a kártyát, koczkát, eztezomát ’sat.! ? Kis kamatvesztést, csak elszivel a szegény, teljes biztosságért, mindenkori pénzéhez-nyúlhalásért és azért, hogy egyszerre elveti gondját, aggodalmát, de nagyobb csökkentés könnyen megingathatja bizalmát, és ha egy egy faluban csak egy pár akad is bizalmatlan az intézet iránt, nem sok szorgalmat és takarékosságot fog ez abban serkenthetni többé! — Nem kell felednünk, hogy magában Parisban, Bécsben , Brüsselben, Helvétia városaiban, 5 percentet fizetnek a takarékpénztárak a betétesektől, sőt Bécs még 5 percentes statuspapírokat is vásárolgat be betevői javára , pedig milly különbség létezik ezek közt és köztünk, mind szorgalomra mind divatozó országos kamatlábra, mind pénzforgalomra, mind népi jellemre, műveltségi fokra és azon akadályokra nézve, mikkel nálunk még küzdeni szükség! Skóiában, a takarékpénztárak szülőföldén rendszeresen annyi kamatot fizetnek a takarékpénztárak, mennyi az országosan divatozó. Nem mellőzhetem itt el azon óhajlatomat, hogy a hazai takarékpénztárak, mennyiben azt vidékeik és körülményeik engedik, figyelemmel legyenek arra, hogy hazánkban senkinek olly kiáltó szüksége nincs a telhetőleg olcsó kamatú és hosszas lefolyású kölcsönre, mint a termesztőnek és földbirtokosnak; mert ez részint adós, részint felszereletlen gazdaságú , ennek birtoka ingósíthatását alkotmányi szerkezet gátolja ,s nincs hitelintézet, hol keressen segélyt, mig aránylag más osztályoknak e részben nyíltabbak forrásaik. Maga a bécsi takarékpénztár is „vorzüglich und grösstentheils“, mint alapszabályaiban mondja, ezeknek adja ki pénzeit. Ha tehát a takarékpénztárak , jelen hiányunkban, kikölcsönzéseikben is országos jótékonyságra törekedni kívánnak, illő figyelemmel legyenek arra, hogy a teljes biztosítást kimutató földbirtokosoknak, hosszas és jól kiszámított törlesztésekre kölcsönözzenek pénzeket, úgy intézvén ezen törlesztést, hogy a kölcsönvevőnek legyen kedvezése megszabhatni: mit kíván évenként letörleszteni? Vagy az elsőbb évekre kevesebb, későbbekre több essék a letörlesztés járulékából. A bécsi V10, a pozsonyi 1/7 , a pestiA részét adja ki pénzeinek ingatlan javakra. Szintilly figyelmet követelnek az úrbéri megváltások is, de természetesen több óvatosságot. Vannak, kik honunknak minél kevesebb takarékpénztárt, hanem helyettük fiókbizottmányokat óhajtnak. Bankelemű és osztalékos takarékpénztárt, a fentebbieknél fogva, ez időben én sem óhajtok sokat, mert a pozsonyin, pestin kívül, jelenleg alig egykét vidék bízhatja azt meg kellőleg a hazában. A fiókbizottmányokat pedig, mindaddig, míg országos és törvényhozási gond nem fordíttatik ezen üdvös intézetek nemeire, nem tartom veszélynélkülieknek. Igen napirenden vannak nálunk a pénzkezelési bukások, mik ellen távolbeli nyilványban tartások és főfelügyeletek, időnkinti kimutatások, vagy egykét jónevű emberbarát tekintélye, ritkán elégséges biztosítékok. Azonban úgy hiszem, nincs távol az idő, mellyben egykét nagyobbszerü takarékpénztárunk, a fiókbizottmányokkal, sőt életkor-biztosító intézetekkel is, tehet szerencsés kísérletet. (Vége köv.) Megyék Zalából. (Nagygyűlés és főisp. helyettes székfoglalása.) Zala-Egerszeg, jul. 14. F. évi május hó 26kán tartatott közgyűlésünk megnyitását előtte perezben erdélyi és nagyváradi utjából visszatért D. F. ur megmutatá, mennyire függ tekintélyétől ’s áll hatalmában a zalai, magok által úgynevezett legénységnek ’s vezéreiknek heves vérét lecsilapítani; láttuk akkor, mikép mindazon indulatos kifakadásoknak, mellyek a föisp. hivatalnokok változásánál a kormány intézkedései, különösen föisp. helyettesünk újabb kinevezése ellen készülőben valának, rögtön elejét vette, mennyire lett az hatályos a mai közgyűlésünkben történt föisp. helyettesünk első székfoglalására, Ítéljék meg a t. olvasók. Julius 14dik napjára lévén uj föisp. helyettes gr. Fesztetics Leo úr székfoglalása kitűzve, evégett gyűlésünkre már vasárnap ide sereglettünk; délutáni 6 órakor Zalabérből, hol H. J. kamarás urnás ebédelt, megérkezik szép négylovas hintáján helyettesünk is; csak egy kocsi, csak egy megyei lovas katona sem kisérte őt; azonban látogatására ment a két alispán, ő mlrga pedig az első alispán urnás csakhamar viszonza a látogatást; estve nála rokoni közöl H. W., H. F. kapitány és Festetics Benő gr. voltak vacsorán; éjjeli zene csak a kávéházban hallatott. Másnap reggel néhányan az idősbbrk. közöl egyenkint, félre alispáni felszólításra é s vezérlete alatt a tisztikar könnyű magyar öltözetben lisztelkedtek nála. Ezekkel e mllga egyenesen kis misére templomba ment, ’s innét a terembe vala jövendő. Itt már számosan ültek, midőn olaszországi útjából visszatért C. L. t.biró ur belépett,’s elvbarális követői éljenekkel tisztelték; nem sokára teremünkbe érkezett uj főisp. helyettesünk, az alispánokkal és tisztikarral Elnöki széke ebbe állván, bátor magatartásával szólalt meg: „Tudva van, úgymond, a törrkelölt, mikint felséges uram királyom parancsából jövök itt elnöki széket foglalni, ’s e fejedelmi kegyelem ’s bizalom ajándékozta hivatalra kineveztetésemröl a kir. oklevelet a rrk előtt felolvastatni kívánom.“ Miután főjegyzőnk felolvasta, e mltga ismét szólott (közben kardját leoldván oldaláról, ’s asztalra tevén), mondá, hogy legtiszteltebb honfitársa ’s barátjától óhajtja feleskettetését, ’s ezzel D. F. urnak nyujjá át a hitformát. D. F. neve említésekor háromszor ,éljen hangzott a teremben. D. F. a gróf előtt olvasván az esküt, és F. L. gróf uj hivatalában, mint Zalamegyének főisp. helyettese, széket foglalt. — Lelkes beszédében, mellyet olvasott, előrebocsátá, hogy mikint vannak pillanatok az ember éltében, mellyek egész valóját megragadják, két illy pillanat foglalta el keblét; az első, mellyben kegyelmes királyunk ő felsége parancsát vette; a másik a jelen, midőn a kb. és rrk között ez elnöki széket elfoglalja; ő Zalában neveltetvén,s a haza iránti szeretet és hűség érzeteit keblében, azon eszkorig sok viszontagságot élt, nagytudományos köztiszteletben állott