Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-03-26 / 359. szám
198 grád vérengzéssel szomoritja *). Adja a magyarok Istene, hogy a szerencsétlen sor Hacsra soha ne kerülhessen. ]VTart. 3 h napján fenyitő, april 27kén polgári ’s fenyitő, május 25kén úrbéri, polgári ’s fenyitő törvényszékeink lévén, évnegyedes közgyűlésünk junius 15. napjára tűzetett ki. — A hús fontja 12 kr. —Q0 AESZTERGÁMBÓL. Mart. 11 -én Keviczky Károly középponti főbíró ur elnöklete alatt a megyei nagyobb teremben igen számos és díszes közönség előtt, a középponti köznemesség, kőkeszi Ajtics Horváth Józsefet, eddigi hadnagyukat, ezen tisztének buzgó és közmegelégedéstszült viselése tekintetéből, egyhangú fölkiáltással újra hadnagygyá választotta. Mit magában véve koránsem tartok olly fontos eseménynek, mikép annak közlésével a Híradó hasábjait tölteni , és az olvasó közönséget untatni méltónak találnám. De elég fontos, ha tudjuk, hogy ezen hadnagyválasztás, a megyénkben 1836 óta tulságoskodó ellenzék hanyatlásának csalhatlan symptomája. Az említett évben jött t.i. megyénkbe egy férfi, ki egy, eddig még ki nem nyomozhatott forrásból szuszszal győzvén, véleményeket, vagyis embereket vásárlóit, és ezen nyers tömeggel a megyei gyűléseken fennen hadonázott, és mind azon zavart előidézte , mellyel koronkint a hírlapok közlődtek. Így tartott ez 1844iki septemberig, mig t. i. Jagasics Sándor az esztergomi fő anyakáptalan uradalmi főügyvédévé neveztetett, ’s a következett első közgyűlés alkalmával bátor elszántsággal a hazai közügyek java nevében, az elbizakodott korteshős ellen síkra szállott, logicai és tárgyavatottságot tanúsító szónoklatával, és hóditó kardját, a kortessereget kezéből kiragadta, így sérülve 1845 kimar.dén Cs. B. P. H. 150. sz. 18450 újra össze akarta szedni eloszlott seregét , de mint akkor láttuk, nem sikerült.— De ő mint közember sohá nem élhet, neki vezérkednie kell. Mit tesz tehát? beáll az esztergomi egyenruhás polgári örhadba közlegénynek, mint közlegény a hadi tanácsban eldöntő szavazatot vi ki magának, a tiszti karból álló alkalmi tisztelgő küldöttségeknek szónoka , ’s mint jól számita, csakhamar maga is tisztté, kapitányhadnagygyá lesz. Mint illyen szerepel most a városiak körében. A közügyekben Pesten ellenzéki, megyénkben conservativ szerepet visz. Mi oda mutat, hogy a rajta ejtett seb megyei politikai létét tekintve igen elevenére talált, ’s mi tiz esztendeig zavart, vagy épen nélkülözött józan haladási működhetésünk terét, I. Jagasics Sándor ur helyes taktikája, erélyes és elszánt föllépésének is segélyével visszanyervén, ’s tovább is megtarthatni reménylvén, szokott buzgósággal ’s ügyszeretettel járulunk a hon-átalakitási nagy munkához. Az augsburgi Allg. Zeitung , idei mart. 1 Okai mellékletében illy czim alatt: Az evang. papság állapotja #) Bocsánatot tisztelt levelezőnktől, — de feltetlen mindezeket a megnevezett megyéknek róni fel. Mindenütt csak néhány — itt több másutt kevesebb — rakonczátlankodók , követnek el kihágásokat , illetlenségeket. De ezeket a megyékkel azonosítani soha sem lehet, és nem is szabad. A baj többnyire csak abban van , hogy a rakonczállanok vakmerősége és hánykolódása megrémíti a mindenütt többségben levő , de szellenkedni vonakodó rendszerelőket darab időre ,s ez alatt a rakonczállanok győznek és paczkáznak. Ez azonban csak addig tart, míg a rendszerelők ezt tűrni nem átalják ; de azon pillanatban megszűnik , mellyben magokat föllépésre ’s a rend , illedelem ’s méltányosság helyreállítására elhatározzák: ugyanis az illyen szövetségeseknek hatalma még a kisebbség kezeiben is igen nagy, annyival győzőbb pedig a többség kezeiben. Hogy pedig a rendszeretők vannak többségben, arról meg lehet győződni, csak össze kell szedni őket, együtt tartani és gyakran megszámitani. — Szerk. Magyarországban (Lage der evangelischen Geistlichkeit in Ungarn) következőket közöl , mellyeket azon oknál fogva adunk, mert hazai lapjainkban még nem olvastuk: „Most, midőn a vallási mozgalmak Európa egy nagy részében minden műveit ember ügyeimét magukra vonják, nem lehet érdektelen egy pillanatot vetni a magyarországi protestáns egyház állapotjára. A bécsi békekötés II. Rudolf császár és Bocskay ; a linczi békekötés III. Ferdinand és Rákóczy között, az 1794. 26d. törv.czikk ’s az utolsó országgyűlés vallási törv.czikke tartalmazzák a magyarországi protestáns egyház jogait a status és kalh. vallás irányában, ’s az utolsó országgyűlés óta alig maradt fen többé ok a katbólikusok és protestánsok közti súrlódásokra; a protestáns egyház tökélyesülési elvéhez képest belsejében szabadon fejlődhetnék, ha t. i. annak közepette nagy akadályok nem léteznének, és valóban az egyház érdekében áll óhajtani, hogy ezen bonyodalmak minél előbb megszűnjenek. Aprotestánsok* 1 * * nevezete alatt Magyarországban mind az ágostai, mind a helvélziai egyház hívei értetnek; az elsők többnyire németek és szlávok, az utóbbiak többnyire magyarok. A helvésziai egyház — kebelében nyugalmas, de koránsem uralkodik illy nyugalom és béke az ágostai hitvallás követői közt; az ágostai egyházbani meghasonlás különösen a papság és világiak közt létezik; az evang. papság helyzete nyomasztó, ámde a papság békével szenvedő ezen helyzetét , érezvén , hogy az evang. egyház — számra és előre Magyarországban a leggyengébb — csupán egyesség és öszszetartás által nyerhet szilárdabb állást. Azonban az 1840-i országgyűlés után komoly súrlódások keletkeztek, é s ezek csakhamar az egész országban tudva lőnek. Első okot szolgáltatott pedig erre néhány világi egyház-felügyelőnek tulbuzgalma, miszerint a magyar nyelv az evang. községeknél behozassák. Ez ellen tiltakozott az evang. papság, mert, mikép már fentebb mondva volt, ezen egyház legtöbb hívei szlávok és németek. Számuk könnyen terjedhet egy millió lélekre. A világi egyház-felügyelők mitsem engedtek, a szakadás folyvást nőtt, ’s valóban nevezetes, hogy azon két elsőrangú személy, kik nyilvánosan az evang. papság uralmára keltek, két katholikus volt, t. i. gróf Széchenyi István és gróf Mailáth János; de a mit ők mondottak és írtak, siker nélkül maradt. — A súlyosan nyomatott cv. papság tehát egy számos aláírással ellátott folyamodványban a császárhoz járult. Az evangélikusok közgyülekezete — azok főelőljárósága — ezt rész néven vette ; a közgyülekezet mondá, miért nem járult a papság előbb hozzánk, mi igazságos panaszaikat orvosolták volna. A közgyülekezet olly zajos volt, hogy több superintended eltökélt magában, azt többé meg nem látogatni. Így következett el az 1843-i országgyűlés. Az időnek egy nyomós jele az, hogy azon kísérlet, miszerint az evang. papság ügye az országgyűlési tanácskozás tárgyává tétessék , egy buzgón-katholikus gróf által indult ki; és hogy az evang. urak a kérdést mindannyiszor megbuktatták Az 1844 iki novemberben végződött országgyűlés után az evang. papság kivánasit , panaszit és sérelmeit az egyházi közgyűlés elbe terjesztő, de a convent a benyújtott folyamodást el sem olvastatá,annál kevesbbé vette tárgyalás alá,’s igy az evang. papságnak nem marad egyéb hátra, mint a nyilvánosság terére lépni ’s kivánalit és panaszait hírlapok utján nyilvánítani. Az ev. papság panaszai ezek : 1) a papság az egyház mezején nyilván háttérbe van szorítva. A világi rend kizárólag viseli az elnökségi és tollvivői hivatalt, a papság alárendelt helyzetben tűnik fel, csupán hogy a rendeleteket hallja és magát a felelősségnek alávesse. Voltak esetek, hogy a helybeli felügyelők az evang. papnak még együtti elnökösködését is, mint törvényesen illeti, kétségbe vonták, söt abból verba volant!), hogy azon szilárd nemzeti léthez mérve, melly Francziaországban és Angliában van ('s mellyel 1. ar egy pár hónapi néma utazás alatt fenékig kiismert), a tudósokkal kérkedő Németországban szintúgy nincs nemzeti lét (szegény Németország!) mint a barbár Oroszországban. Mert azzal, hogy valamelly nép, ügyes uralkodó avagy minister által vezetve és igazgatva (mellyek nélkül csakugyan nem mehet sokra akármiilyen önkormányzó nép is), bizonyos nevet képes magának kivini mind békében mind háborúban , a nemeti lét , a magasabb értelemben vett nemzeti lét (váljon hányféle lelet I. ur ezen teremtményéből ?) egy általában nincsen bizonyítva. ... És ez oknál fogva , én egyenesen tagadom, hogy a németeknek magasabb értelemben vett nemzeti létek volna.( Ez világos, ugye bár szives olvasó), — commentár ehez nem kell. — Egy kis divagatlo után ,a mi számunkra is újra elmondja utazónké gondolatait, ezen capacitáló formulának előrebocsátásával ,még csak eszébe se jusson senkinek,’ hogy I. i ,polyglott kormányzás mellett ezentúl boldogulni lehessen. De ez csak mellékes dolog, fő pedig a politikai önállóság. A politikai élet a nemzet-épület, melly befogad, melly lakot ad, melly biztosit, s mindenesetre szükség van ugyan a tudományra és művészetre, de ezek csak a terem ékesitések (más szókkal: a tudomány, luxus! — 1. ur megveti, mint az egykori róka a szőlőfürtöt), mellyek csupán akkor jóllötnek létre, ha már felemelkedett az épület fál.* 1' (vájjon, mégis nem volna-e szükség egy kis építészi tudományra illy roppant, monumentális épületek felállításánál ?; s épen ellenkezőleg I. ur állításával , nem létezik-e sok helyi tudományosság ezen politikai épület hiányában is — mi alatt I. ur, a mint alább megmondja ,al k o tm á ti y‘l, politikai önállóságot sat. sal. esti; ’s vájjon nem volna-e czélszerűbb az embernek is előbb tanulni és tudni, ’s aztán tanítani akarni, mint megfordítva O- I- in’kini azonban ezen épület, vagy alkotmány előtt, minden egyebi i d ft e I ő 1.1 i, a /. a z i d é 11 o n (azaz: előbb a kalap , azután a fej). A tények egy csöppet sem hozzák zavarba utazónkat Németországot tönkretevő szándékában ; báró domanxi szabadsággal bánik velök ; egy 27 lapnyi larinya-banuigai száguldozás- és csörgottyűszerü keresztül-kasul fecsegésből a mi lényegest véres verítékkel kitartózhatunk, ime: „Németországon erkölcsi őt kirekeszteni akarók ; voltak esetek, hogy a papok az egyházi község conventionatusainak neveztettek. Voltak esetek, hogy a helybeli felügyelők gyűléseket a pap elő értesülése nélkül hirdettek ,s őt csak akkor hivatták, ha a gyűlés már együtt volt. Voltak esetek a szavazásnál, midőn a felügyelő megparancsolta a papnak kire szavazzon, ’s ha ez nem tévé, amaz szavazatát visszaküldötte. Az evang. papság tehát kívánja, hogy az idősb superintendensek egyike a közgyűlésen mindig együtt elnököljön ’s minden elnöki joggal (jura praesidialia) bírjon, mikint azt már 1828ban az eperjesi conventben a superintendentia indítványozta ; hogy a gyűlésre választott papság a táblánál ’s pedig jobb oldalon foglaljon helyet; hogy a senioratusok ’s kerületek által csak olly világi férfiak küldessenek követekül, kik arra tisztes kor, feddhetlen élet, tapasztalás, érdemek és az egyházi szokások követése által alkalmasak, de különben illy tanácskozásokra általában senki se bocsáttassék, hogy a köz-, kerületi és senioratusi gyűlésekben csak követek bírjanak eldöntő szavazattal, ha mindjárt utasítási vagy tanácskozási szavazat minden jelenlévő evangélikusnak megengedtetik is. Második panasz az , hogy egy idő óta a közgyülekezetben az erkölcsi biztosságot nélkülözni kell. Voltak közgyűlések , mellyeken a hallgatók olly rokonczátlanul viselték magukat, miszerint a pesti közönség jövőre semmi gyűlést nem enged az egyházban tartani. Az evang. papság tehát kívánja, hogy azon hallgatók, kik tetszés- vagy nemtetszésüket illetlenül vagy sértőleg nyilvánítsák , kitiltassanak, é s ha az elnök szava nem elegendő , rendőri intézkedések tétessenek a tanácskozási csend és méltóság féntartása végett, hogy minden a gyűlésben történt sértések büntetessenek; végre, hogy azoknak , kik a magyar nyelvben még kellőleg nem jártasok, az országban divatozó bármelly más nyelven szólam megengedtessék. Harmadik panasz. A közgyűlésen nemcsak egyházi, hanem a protestáns egyház nagy kárára politikai tárgyak is feszegethetnek. Az evang. papság ennélfogvást kívánja, hogy a közgyülekezet kizárólag egyházi és tanodai tárgyakkal foglalkozzék , az egyházban úgy mint a tanodákban jó rendes fenyítékről gondoskodjék , hogy az egyház jogait őrizze ,s e czélra erélyes választmányt nevezzen ki; végre , hogy minden , árulásróli és panslavisticus törekvésekről vádak elenyészhessenek. Negyedik panasz: szélszerűtlen ügyfolyam. Az uj iskolai terv, a magyarországi két protest, egyház egyesülése iránti indítvány, a Pesten építendő, mindkét evang. vallásuak egyetemének terve — mind megannyi életkérdés — nem a régi szokásos után dolgoztattak ki ’s közöltettek a világgal. A jelen ügyfolyamról például elég legyen egy esetet felhozni Teleki grófnő, szül. Roth, végrendeletileg tetemes összeget hagyott ,segélydíjakut ágost. vallásu tanulók számára azon egyetlen kikötéssel, hogy nemes ifjak hasonló tehetség és szorgalom mellett elsőséggel bírjanak , ötven évig úgy történt, de újabb időben a közgyűlés tényleg e segélydíjakat főkép ollyanoknak juttató, kik magokat a magyar nyelvben kitüntetik, sőt még helvét vallásunkra is kiterjeszté, miszerint az indítványozott egyesülést könnyítse és siettesse, mi épen a végrendelet ellen van. Az evang. papság tehát kívánja, hogy az ügyrend az egyház öszves tagjaira nézve nyugodtabban számíttassák ’s közbizalom alapjára építtessék — ’s csak akkor, ha minden kellőleg felfogva, méltányolva ’s akadályoktól mentve leend , ajánltassék szigorú megtartásra; hogy méltó tekintetbe vétessenek a szláv nemzetbeli tanulók, hogy jövőre műveit ’s ügyes férfiakká válhassanak;voltak már esetek, midőn a legderekabb ifjak, tanitóktól is ajánllatva, csupán azért ráerő nincs, mert nincs sajtó (?!) mi által a véleményeknek alakulni lehetne; a tudományosság csak kis körbe van szorítva, a nagy közönség még a középszerűség fokán sem áll ... . ’s mint van még az a hiresztelt alapossága is a jámbor németeknek ? ‘ — ’s itt azon százszor hallott mesére , miszerint Hegel halálos ágyában azt mondta volna, hogy teljes életében egy ember értette meg , s az is félreértette, azon elmés következtetést alapítja, hogy a jámbor németeknek is azért tetszik Hegel, mivel nem értik. — „Annyi mindenesetre bizonyos, folytatja , hogy minden előlépések mellett, mellyeket a philosophia mezején a németek tettek (de hogyan tehettek alaposság nélkül?), meg nem volt nemzet, melly valamelly tudományt úgy szertevonczolt (vájjon mit jelent ez ?) ’s mellőzve vagy alárendelve a lényeget, a casuistic a nevetséges apró Skodán ainak, több dagályos és mégis üres szavakba törpített volna, mint épen a németek a philosophiát.“ Mielőtt tovább mennénk, legyen szabad megjegyeznünk azon szives olvasóink kedvéért , kik a tudományok terminológiájával nem volnának egészen megbarátkozva , hogy a casuisticának és nevetséges apróskodásainak semmi köze a tulajdonképeni philosophiával; a casuistica semmi sem egyéb mint erkölcsi bűnöket magyarázó tudomány vagyis inkább azon mesterség, mellynek segélyével a jezsuiták a 17- és 18 i. században hatalmukba kerítették volt a lelkiismeretük igazgatását. — Ilyen rajtakapás után nem mondhatják-e mi is joggal, hogy nincsen ember, ki midőn philosophiáról szól, inkább tárgyismeret nélkül beszélne, mint épen I. ur. "S már most ezen figyelmeztetés után gyönyörködjünk azon modorban , mellyel I. ur elunt folytatja philosophiai kirándulását: „Eli nem állítom, hogy kizárólag a Hegel zászlója alatt, indulnának a német philosophia h 9 dokg szélmalomharczra , mert nekem úgy tetszik , mintha Sehellingnek legfőbb törekvése abban állaim , hogy megmutassa, mikrp az ész nevébenis utján homályosodul egyedül neki van kizáró szabadalma, 's miutha Hagel Ius finomit a 11 módszere és furcsálkodó c 11 e a tételei (itt lehetetlen hahotára nem fakadni) csak arra ösztönöznek, hogy ugyanazon homályoskodást rövidebb vagy legalább más után ő is elérhesse. — Komolyan szólva , ha valaki csak annyit mondana, mi mellynek elvei szerint elegendő valamelly nemzetnek alkotmányos esettel nem bírni , hogy bizonyos megvetéssel ! 1 Le 11 e s s é k az‘ (ok iskola,öli elvek ! van-e még valaki s. uron kívül, ki titeket képviselni ne undorodnék!)* És megvallom,én nem értem(!) mikép lehet nem igy okoskodni^) minden embernek, mert végtére is,hol nem maga kormányozza a nemzet magát,ott, nem kétlem, gyakran igen sokat lehet ugyan mondani, az uralkodók léleknagyságáról, és nem tudom mi minden egyéb tulajdonairól, de a nemzetről magáról mint ilyenről, azaz , mint önmagát kormányzóról bizonyosan semmit sem. És akárki mit beszél is nekem............“ Ilyen demonstráló modorban folytatja I. ur gondolkozását , — mire az olvasónak akaratja ellen is megint nyelve hegyie jön— nevetséges! De legyen szabad még egy darabkát idéznünk, hogy politikus utazónknak egész este járását — mondhatná a tréfás olvasó bolygását — kiismerhessük; aztán csak nagyában folytatandjuk szemlénket, mert ha utazónk gondolatgazdagságában bízva , azt mondhatta előszavában , hogy czikkeit a végtelenségig folytathatná , mi már a kezünk közt levőkre nézve is azt mondhatjuk , hogy kétségbe estünk , várjon ad-e Isten elég hosszú életet , erőt és egészséget, hogy a gondolatok e sivatagán természetellenes ugrások nélkül átvergődhessünk. Miután megtanít I. ur , hogy Francziaországban minden (mi?) előbb indult virágzásnak, mint a politika (I. ur előtt Colbert , Sully , Richelieu nem is léteznek), ekint folytatja : „A nemzeti létre nézve nem elegendő, hogy bizonyos számú emberek egymás mellett lakjanak; nem elegendő, hogy közöttök néhányat! kitűnő tudományosságnak legyenek ; nem elegendő, mint kivált nálunk sok jámbor (ti Széchenyi , Wesselényi, Deák és egész országgyűlések !) hiszik egy közös nyelvbeni összeforradásuk ; nem a saját irodalom, sőt még a szélesebb értelemben vett hazaegység sem elegendő, bárha ezek mind múlhatlan feltételek de mindenek felett szükséges, hogy azon bizonyos számú embereknek önállásuk, vagyis közös életök (ez unum idem), melly a politikai diétáés egyéb nem lehet, (mindezek tehát synonimok) legyen; mert e nélkül minden egyéb (amit fenébb elészámlálunk) csak haszontalan- Hug(l). És e tekintetből lehet aztán mondani (ah, miért hogy, verba volánt!), hogy azon szilárd nemzeti léthez mérve, melly Francziaországban és Angliában van ('s mellyet I.nr egy pár hónapi néma utazás alatt fenékig kiismert), a tudósokkal kérkedő Németországban szintúgy nincs nemzeti lét (szegény Németország!) mint a barbar Oroszországban. — Mert azzal,hogy valamelly nép, ügyes uralkodó avagy minister által vezetve és igazgatva (mellyel nélkül csakugyan nem mehet sokra akármillyen önkormányzó nép is), bizonyos nevet képes magának kivini mind békében mind háborúban , a nemzeti lét, a magasabb értelemben vett nemzeti lét (váljon hányféle lelet I. uz ezen teremtményéből ?) egyél In Iában nincsen biz.onyitva. ... És ez oknál fogva , én egyenesen tagadom, hogy a németeknek magasabb értelemben vett nemzeti létök volna. Ez világos, ugye bár szives olvasó, — commentár éhez nem kell. — Egy kis divagatio után ,a mi számunkra is újra elmondja utazónké gondolatait, ezen capacitáló formulának előrebocsátásával ,még csak eszébe se jusson senkinek, hogy t. i. .polyglott kormányzás mellett ezentúl boldogulni lehessen. De ez csak mellékes dolog, fő pedig a politikai önállóság. A politikai élet a nemzet épület, melly befogad, melly lakot ad, melly biztosit, s mindenesetre szükség van ugyan a tudományra és művészetre, de ezek csak a terem-ékesitések (más szókkal: a tudomány, luxus is. ur megveti, mint az egykori róka a szőlőfürtöt), mellyel csupán akkor jöhetnek létre, hamar felemelkedett az épület sal.4' (vájjon, mégis nem volna-é szükség egy kis építészi tudományra illy roppant, monumentális épületek felállításánál; s open ellenkezőleg I. ur állításával , nem létezik-e sok helyi tudományosság ezen politikai épület hiányában is — mi alatt I. ur, a mint alább megmondja ,a 11. otmány t, politikai önállóságot sat. sal, élt ?; ’h vájjon nem volna-é czélszerűbb az embernek is előbb tanulni és tudni, 's aztán tanítani akarni, mint megfordítva ?). Sorkint azonban ezen épület, vagy alkotmány előtt, minden egyéb idő előtt, azaz idéli on (azaz, előbb a kalap , azután a fej). A tények egy cseppet sem hozzák zavarba utazónkat Németországot tönkretevő szándékában ; báró domanxi szabadsággal bánik velük; egy 27 lapnyi larinya-banigni száguldozás- és csörgettyűszerű keresztül-Vasul fecsegésből a mi lényegest véres verítékkel kitartózhattunk, ime: „Németországon erkölcsi erő nincs, mert nincs sajtó (!!) mi által a véleményeknek alakulni lehetne; a tudományosság csak kis körbe van szorítva, a nagy közönség még a középszerűség fokán sem áll ... . ’s mint van még az a hiresztelt alapossága is a jámbor németeknek ? ‘ — ’s itt azon százszor hallott mesére , miszerint Hegel halálos ágyában azt mondta volna, hogy teljes életében egy ember értette meg , s az is félreértette, azon elmés következtetést alapítja, hogy a jámbor németeknek is azért tetszik Hegel, mivel nem értik. — „Annyi mindenesetre bizonyos, folytatja , hogy minden előlépések mellett, mellyeket a philosophia mezején a németek tettek (de hogyan tehettek alaposság nélkül?), még nem volt nemzet, melly valamelly tudományt úgy szertevonczolt (vájjon mit jelent ez ?) ’s mellőzve vagy alárendelve a lényeget, a casuistica nevetséges apróskodásainak, több dagályos és mégis üres szavakba törpített volna, mint épen a németek a philosophiát.“ Mielőtt tovább mennénk, legyen szabad megjegyeznünk azon szíves olvasóink kedvéért, kik a tudományok terminológiájával nem volnának egészen megbarátkozva , hogy a casuisticának ’s nevetséges apróskodásainak semmi köze a tulajdonképeni philosophiával; a casuistica semmi sem egyéb mint erkölcsi bűnöket magyarázó tudomány vagyis inkább azon mesterség, mellynek segélyével a jezsuiták a 17- és 18 i. században hatalmukba kerítették volt a lelkiismeretek igazgatását. — Ilyen rajtakapás után nem mondhatnék-e mi is joggal, hogy nincsen ember, ki midőn philosophiáról szól, inkább tárgyismeret nélkül beszélne, mint épen I. ur. S már most ezen figyelmeztetés után gyönyörködjünk azon modorban , mellyel I. ur ekint folytatja philosophiai kirándulását.: „Én nem állítom, hogy kizárólag a Hegel zászlója alatt indulnmink a német philosophuch 9 d0 Kg szélmalombarczra , mert nekem úgy tetszik , mintha Sebellingnek legfőbb törekvése abban állana , hogy megmutassa, mikep az esz nevébenis u tján homályoskovás egyedül neki van kizáró szabadalma, mintha Hegelu finomit a 11 módszere és furcsálkodó e 11 eltételei (itt lehetetlen hahotára nem fakadni) csak arra ösztönöznek, hogy ugyanazon homályoskodást rövidebb vagy legalább más után ő is elérhesse. — Komolyan szólva , ha valaki csak annyit mondana, mi