Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-02-05 / 331. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 331. Februar 5. 1846. UDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni nerveim a kiadóhivatalban, hatvani utozat Horváth-házban 43ik ezád alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Még egy szó a horvát ügyekről. Megyék : Kimerítő tudósítás a honi közgyűlésről. Fiumei hírek. Budapesti hirharang. Devalvationalis rovat, különös tekintettel a Hetilapra II. Külföld: Nagybritannia (trónbeszéd.) Francziaország. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A KISFaluDY-TÁRSASÁG idei közüléseinek. Pestmegye nagyobb teremében a közbejött akadályok miatt csak vasárnap, azaz febr. 8án tarandja. A CM ég egy szó a horvát ügyekről.) A horvát ügyeket illetőleg már annyiszor visszaéltünk a t. közönség figyelmével, hogy azokat jelenleg újólag tárgyalni fölöslegesnek vélnék, ha az ellenvéleménynek részéről nem történtek volna olly állítások, mellyeket felelet nélkül hagyni nem lehet. Értjük itt K. L. úrnak a P. Hírlap 598 és 608dik számában „Válasz a körösi ikrek dühöngéseire“ czímmel megjelent feleletét. Nem szándékunk a körösi rendek határozatának védelmére kikelni. Amennyiben annak megtámadása, értelmének hibás felfogásán vagy elferdítésén alapszik, támogatását maguk az illetők megkísértették , mi pedig a dolog érdemét illeti, nem átaljuk kimondani, hogy mi azt szenvedelmes demonstratió elleni visszatolásnak tekintjük, és minapi czikkeinkben felállított elveinkhez ragaszkodva, az indulatosság terét örömest másoknak engedjük át. Ennek folytában az említett czikkeknek azon részét, melly egyenesen a körösiek ellen van irányozva, e helyen mellőzzük és bármilly örömest ereszkednénk azon nagy szavak és üres phrasisok bonczolgatásába, mellyekkel ugyan gyermekeket elámítani lehet, de a komoly vitatkozás pályáján sem valakit meg nem győzhetni, sem meg nem ijeszthetni ; jelen okoskodásokban egyedül azon állításokra szorítkozandunk, mellyek vagy általános fontosságúak, vagy a horvát kérdések lényegét érik. Mi mindenekelőtt azon állítást illeti, hogy részünkről nem történt semmi, mi a horvátokban nemzetiségük féltését fölhíhatta volna, és hogy a magyar nyelvre nézve egyebet soha sem követeltünk, mint azt, hogy országgyűlésünkön, a törvényhozás , a közös kormányszékeknél és a törvényhatóságoknak horvátországgali közjogi találkozásaiban a közigazgatás nyelve a magyar legyen, erre felfogásunk szerint .Horvát bonyodalmaink* czímű czikkeink harmadika mintegy már előleges feleletként szolgálhat. Erre utasítjuk tehát a nyájas olvasót, és míg az általunk felhozott adatok és tények, ellenkező tények és adatokkal megczáfolva nem lesznek, az említett állítást ollyannak vagyunk kénytelenek tekinteni, melly a szorosabb vizsgálatot egyáltalában ki nem állja. Ha pedig az utolsó tartománygyülésen állítólag mindenható ilireknek mintegy vétkül tulajdoníttatik, hogy nyelvűknek a latin nyelv helyetti diplomatikai poltra emelését nem rüszint határozták légyen el, ámbár maga az értekező száz alkalommal ezt nekik mintegy megengedte, mi részünkről ezen eljárásukat teljesen helyeseljük, és óhajtottuk volna, hogy hasonló mérséklet jellemezte legyen többi határozataikat is, mert ámbár a tett ajánlat őszinteségén már azért sem kételkedünk, mivel az ,agent provocateur* gyűlöletes szerepét senkire ruházni nem akarjuk, tartunk mégis tőle, hogy a deák nyelvnek horvátországbeli kiküszöbölése a mostani körülmények alatt tán magának az érd. értekezőnek elvbaráti közt is újabb ingerültségre, vagy aggodalmakra adott volna okot. Ezen kérdés eldöntése is legbiztosabban akkorra halasztandó, midőn az nem az ingerült kedélyeknek befolyása alatt, hanem a higgadt, minden körülményeket szemügyre vevő vitatkozás útján történhetik. Azon kitörésekre nézve, mellyek a horvát tartománygyűlésen a k. helyi, tanács ellen történtek, ámbár mi azokat részünkről kárhoztatjuk, nem tagadhatjuk mégis, hogy ezen kemény, kíméletlen és szenvedélyes hangulat a kormány irányában a magyar ellenzék által kezdeteit legelsőbb is használtatni, és hogy e tekintetben a varasdi ikrek csak tanítványokként tekintendők. Örülünk egyébiránt, ha az ellenzék ilyeneken megütközik ; örülünk, ha általánosan megismertetik, hogy a vélemény- és szólásszabadság a kijelentések szabadosságát föl nem tételezi, és hogy az izgatás és szenvedelmesség illy hangulata csak árthat azon ügynek, mellynek védelmére használtatik! Ha azonban a pesti hírlapi értekező ezeken megbotránykozik , miért nem javasol előbb maga, miért nem megy jó példával elő, és miért látja a mások szemeiben a szálkát, önmagáéban pedig a gerendát sem? Még egy van, mit hallgatással el nem mellőzhetünk, és ez azon állítás, hogy azon párt, melly Magyarország iránt rokonszenvet táplál’s a fenálló kapcsolatot conserválni akarja, oppositiónak nyilatkoztaiksat. Értsük egymást, és ne zavarjuk össze a fogalmakat. A Horvátországban létező pártok, mellyeket az ilir, a nemzeti, vagy a magyar, magyar-horvát, valódi horvát és szinte nemzeti párt nevezetek alatt ismerünk, első fellépésükkor nem annyira politikai, mint nemzetiségi pártok színében mutatkoztak, azaz: ámbár helyes vagy helytelen nemzetiségi törekvéseik, a dolog természeténél fogva politikai irányzatokkal is valnak összeköttetésben, ez utóbbiakat mégis mindig a kapcsolt részek nemzetiségi és municipális érdekeinek különböző felfogásának rendelték alá. A pártok ezen viszonyaira tehát a kormánypártnak és ellenzéknek a conservativeknek és radicálisoknak pártnevei a közönséges szójárás szerint nem alkalmazhatók. De midőn a vita már nem egyedül a felemlített téren folytattatott, hanem általános politikai mozgalmainkkal jött összeköttetésbe, a felemlített párt egyes tényezői valahányszor fölléptek, mindig a legszélsőbb magyar ellenzék értelmében nyilatkoztak, anélkül, hogy valaha egyenesen befavouíroztattak volna ; ott pedig , hol többséggel bírnak, mint azt már más helyen is mondok, mindig és minden alkalommal a magyar ellenzék irányzatait pártolták. Nem vizsgáljuk itt, helyes-e az ellenzéknek általános eljárása; nem vitatjuk, szükséges-e azért, mert valamelly párt egyes kérdésben, p. o. a lutopolyaiak szavazatára ,sat. nézve, a felsőbb rendeleteket sérelmeseknek tartja, az ellenzéki hitvallás minden, vagy legalább főpontjait elfogadni; de erősen hiszszük, hogy ott, hol az történik, azon párt, melly a felemlített utat követi, ellenzékinek tekintendő. Ismételjük, nem akarunk egy egész pártot egyes tagjai túlzásiért felelőssé tenni, de miután a politikai elemezés alapszabályai szerint csak tények és kijelentések után ítélhetünk, a szívek redőit pedig nem vizsgálhatjuk, a tények alapján nem csodálkozhatunk, ha a magyar-horvát párt sokak által ellenzékinek tekintetik. Egyébiránt sokkal nagyobb méltányossággal vagyunk a többször említett párt iránt, minthogy feltennék, miszerint, midőn ellenzéki elveket követ, az ellenzéki czímen megütközhetnék, vagy hogy ellenzéki elvek és indítványok mellett nyilatkoznék, ha meggyőződései az ellenzék elveivel ugyanazonosok nem lennének! Ha pedig horvát levelezőink némellyikei az ilir pártot „ilir conservativ pártnak sőt „leyális kormánypártnak is szeretik nevezni, mi ezt csak annak tanuságaként vehetjük, hogy olly állítólagos irányzatok, mellyeknek tulságát honunkban senki soha sem helyeselte és nem is helyeselhette, önmaguknál sem találnak többé általános pártolásra, mert kétségkívül a kormány- és conservativ-párti nevezet őket csak azon esetben illetheti, ha nemzetiségük és municipális állásuk iránti minden buzgóságuk mellett, azon alapokat tartják tiszteletben, mellyek fentartását a leyális kormány és a conservativ-párt egyaránt szükségeseknek vallja, t. i. a kapcsolt részeknek hazánkkali százados összeköttetését és az egy korona tagjainak barátságos egyetértését. Tekintsük már most közelebbről az újólag felhozott okoskodásokat, mellyek tartalma röviden összefoglalva, körülbelül a következő : „A kapcsolt részeket egyetemben illető municipális tárgyak az 179°/1- 58. 1.czikk értelmében a tartománygyűlésen tárgyalandók; ezen municipalis tárgyak természetét pedig a II. r. III. sz. kifejtvén, kétségkivüli, hogy a szerint a tartománygyűlésen csak municipalis statutarius (szabályalkotó) és nem legislativus (törvényhozó) joggal bir , miért is az országgyűlésen kivetett adót föloszthatja de maga adót ki nem vethet ’sat. miből természetesen következik, hogy a kapcsolt részek tartománygyűlése, a horvát nemesség azon minden magyar nemessel közös jogát, miszerint szabadon választott követei által a törvényhozásban részt vehet, ’s részt kell vennie , legtávolabbról sem csonkíthatja ; és itt fekszik magyarázata azon jognak, miszerint a kapcsolt részek tartománygyűlésében a horvát nemesség a legutóbbi időkig személyesen részt vehetett, mert 1759-ig Zágráb, Körös és Varasd megyék a magyar megyékkel egyenlő jurisdictionális állapotban nem lévén, minden ügyeik közös tartománygyülésen tárgyaltattak, és igy a tartománygyülés mintegy három egyesült vármegyének gyűlése lévén,azon a nemességnek személyes voksolási joggal kellett bírnia, mint a megyei gyűlésekben bir. De később a megyék rendeztetése után is, ezek egyenkinti követküldési joggal föl nem ruháztatván, a megyei nemességnek személyes voksolási joggal birnia kellett, mert a magyar alkotmány a közvetett választások rendszerét nem ismeri. Ennek bizonyságául szolgál továbbá egy az 1756dik évi T. G. 61 d. czikkében, a meg nem jelenő birtokos nemesekre szabott 100 ftnyi büntetés, és Posega, Szerém, Verőczemegyéknek ismételt országgyűlési panaszai a fölött „hogy a taggyűlésen a zágrábi nemesség személyes megjelenése által elnyomatnak.“ — Hoszasak voltunk ez okoskodások elősorolásában , mert olvasóinknak, mennyire lehet, azok hű rajzát kívántuk adni. Mi a tart.gyűlés föladásáról és hatásköréről mondanik, minállitásainkkal ugyanazonos, milly nehéz legyen mindazáltal a leghatározottabb általános elvnek alkalmazása, annak bizonyságát nyújtja azon körülmény, hogy az adónak a közös törv.hozás, és nem a tartománygyűlés általi ajánlása nem a II. r. III. sz. megszorító rendeletének következése, hanem egyedül az 179/ 59. t.cznek kifolyása, és hogy ennek alkotása előtt a 2. r. 39. t.cznek fönállása mellett ezen kérdés mégis gyakorta egészen eltérőleg, és a magyar országgyűlés befolyása nélkül kezeltetett. Az okoskodás többi része egyenesen arra megy ki, hogy miután az 1759. rendezés által a horvát megyék egyéni követválasztási jogot nem nyertek, az úgynevezett alsótótországi megyék pedig az 1751. 23. t.eznél fogva külön követek által képviseltetvék, a tartománygyűlés a követválasztásra nézve még mindig a három egyesült megyék közgyűlése, mellyen ezen megyék nemességének egyéni szavazati joggal birnia kell! Itt kérdezzük mindenekelőtt: miben egyesült megyék a három horvát megyék? hiszen mindegyik külön jurisdictionális hatósággal bír! Kérdezzük tovább : miben megyei közgyűlés a tartománygyűlés? hiszen hatásköre a megyeinél sokkal terjedtebb és nagyobb! Ha ezen okoskodása a p. hírlapi értekezőnek állana, akkor két különböző tartománygyűlésnek kellene léteznie; ollyannak, mellyet a világos törvény említ, és melly az 179 58 d. t. sz. szavai szerint, a kapcsolt részeket egy etekben illető ügyeket tárgyalja (negotia eadem regna in concreto respidentia) és ollyannak, mellyről a törvény említést nem tesz, melly egyedül a három horvátországi megyék egyesült közgyűlése; ha ez áll, akkor megváltozik a nemesség egyéni szavazatjogi követelésének egész alapja , akkor ez nem általános jog többé, de egyedül a követválasztásra és utasításadásra szorítandó, a tart.gy. egyéb ügyeire pedig nem alkalmazható. De létezik vagy létezett-e valaha illy különböző nemű tartománygyűlés, mellynek különböző elemekből kellene állnia követválasztás és utasítás esetében, és ismét más elemekből, ha a kapcsolt országok egyéb ügyei tárgyaltatnak ? Igényelhetnek-e ez utóbbiakra nézve személyes és egyéni szavazatjogot azon horvát megyék nemesei, melly megyék az országgyűlési követküldés esetét kivéve , 1759. óta a kapcsolt részek egyéb törvényhatóságaival egyenlő jurisdictionális állapotban vannak? — És megszüntették-e nagy részben az utolsó tárt.gyülés ellen fölhozott sérelmek, miután ennek föladásaihoz sem követválasztás sem utasításadás nem tartozott! Vizsgáljuk a többi okoskodásokat. A fölhozott 1756. 100 ftnyi büntetés , melly egyedül a birtokos nemesekre volt kiszabva, inkább mellettünk, mint ellenünk szólani látszatik, és tán a báni levelek által meghívottak iránt fölvilágosításként szolgálhat. Meg kell jegyezni, hogy ezen szabály 1756ban és így a horvát megyék rendezése előtt keletkezett, és így akkor még az administrationális tárgyak is tartománygyűlésen tárgyaltattak. Megtörténvén a megyék rendezése, a tartománygyűlés is más formát vett magára. Az administrationális tárgyak a megyékhez utasíttattak ,és a kapcsolt részeket egyetemben érdeklő ügyek a tartománygyűlésnél maradtak. Más lévén így ez utóbbinak hatásköre mint a megyéké és annál sokkal terjedtebb, nem lehet akár logire akár igazsággal állítani, hogy a tartománygyűlés alkotó elemeinek csak azoknak kell lenniök, mellyek a megyéket képezik. Nem bizonyíthat tehát e helyen semmit a nemesség általános jogából vett okoskodás, mert az tagadhatlan, hogy a tartománygyűlés küldi jogszerűleg magyar diétára a horvát követeket, és miután az is tagadhatlan, hogy ezen tartománygyűlés egyik kétségtelen alkotó elemét épen a három horvát megyék képviselői teszik, világos, miként az egyéni szavazatjog alapossága ellen a tartománygyűlés belszerkezete is harcol. Nem is tekintettek magyar országgyűlésen a horvát követek soha is megyei követeknek, hanem Horvátország követeinek czímeztettek, és ez okon bizonyos megkülönböztetésben is részesültek. Egyébiránt, bár mi az ellenfél adatainak hitelességét épen olly kevéssé veszszük kétségbe , mint tulajdon hitelességünket kétségbe vétetni engednék, minekutána mégis maguknak e törvényeknek magyarázata is különböző lehet, az illető szabály szövege és körülményei pedig részletesen előadva nincsenek, ez adat további vitatását e helyen mellőzzük. Hogy Posega, Szerém és Verőcze megyék a tartománygyűléseni elnyomatásukról panaszoskodnak, még a nemesség egyéni szavazatjogát nem bizonyítja, mert ime , hány panaszt hallunk hazánkban a hallgatóság, az ifjúság megyék és országgyűléseken befolyása ellen, kik p. o. koronaőrválasztáskor vagy tisztújításkor képesek az ország vagy megye rendeit lelármázni, anélkül, hogy ebből jogukra nézve következtetést vonni lehetne. Hogy pedig a mondott panasz így értelmezendő, kitűnik abból, hogy nem a horvátországi de egyenesen a zágrábi nemesség bitorlóit befolyása ellen emeltetett; kitűnik abból is, hogy mint állittatik, a horvát nemesség maga részéről a fölemlitett megyék, tárt.gyűlési befolyásuk ellen szinte panaszkodott, melly panasz teljesen alaptalan lenne, ha három vagy legfölebb hat köznemes szavazata jogszerűleg elég volna ezen törvényhatósági kevetek egész befolyásának megszüntetésére. Márpedig ez lett volna az eset, ha minden horvát nemesnek egyéni szavazatjoga volt volna. Mindezen panaszok csak azt mutatják, hogy ott is volt rendetlenség elég, és egyszer másszor egy vagy más részről lármázó tömeg hozatott be. Ha végre némellyek azt állítják, hogy ezen három tótországi megyéknek egész tartománygyűlésein állásuk onnét veszi eredetét, hogy mint Dráván túl fekvők , háborús időkben, országvédelmi és administrationális tekintetből, a báni hatósághoz csatoltattak, vannak mások, kik azt hiszik, hogy országgyűlési megyénkénti képviseletek csak annak tulajdonítandó, hogy bár a báni hatóság alá tartoznak, sok közigazgatási tekintetekben mégis állásuk a horvát megyék állásától különböző lévén, ezen eltérő viszonyok külön képviseletet is igényeltek. És ezzel bevégezzük az említett czikk elleni észrevételeinket , föntartván magunknak a vitatkozás folytatása esetében, többi észrevételeink megtételét. Nem akarunk okoskodásainknak kelletinél nagyobb nyomatékot tulajdonítani, de annyit bizonyosnak vélünk, hogy a horvát nemesség szavazatjogát illetőleg okok állanak okok, adatok adatok ellenében, és hogy, föltéve bár meg nem engedve, hogy súlyuk egyenlő legyen, még ez esetben is e szövevényes tárgy körül minden más eljárás inkább helyén lenne, mint az ellenzék azon szenvedelmes kitörései és indulatos gyanusítgatásai, mellyekkel ezen ügyet is megrohanni jónak tarta ; mert ahol olly hosszú és fáradalmas demonstratiokra van szükség, hogy valamit jognak bizonyítsunk, mint amily-