Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-11-19 / 493. szám

Csütörtök 463 November 19. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben? kiadóhivatalban, hatvani utczai Ilorváth-házban 483. szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Szón lapok minden héten Jegyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 60 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetések. Civilisatio és közgazdászat ls.— Megyék: Közgyűlés Somogy- és Mosonyban. Budapesti hirharang. Magyar tudós társaság. Pesti műegyesület. Hivatalos cáfolat a Pestmegye pártfogása alatti első takarékpénztár részéről Nyilatkozata idősb Szabó Pálnak. A pest-váczi vllutvonalon nov. 9—1okaig utazott személyek száma. Külföld. (Spanyolország és Portugália.) Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Dánia. Krakó. Mexikó. Értesítés a bécsi cs. k. állatorvosi tanintézetnél a tanulmányok felosztása ’sat. ügyében. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. A magyar academia ülései. én KKOKI.1. A nagy magy. kir. udv. Kamara a megüresült királymezei k erdész- és számtartói állomásra Vlkolinszky Károly szigeti k. erdészhivatali segédet érdemesité , — továbbá a Bánffy-hunyadon megüresült ellenőrködő sómázsálói állomásra Styevo Sámuel helybeli sótárőrt, a puchói k. sóhivatalnál ürességbe jött mázsálóságra pedig Brbovics József ugyanott a sótárőrt alkalmazta. (Civilisatio és közgazdászat. II.) Midőn a véd- és prohibitív rendszer a practicus statusférfiak által az elméleti statustan hangos és soha el nem némíttathatott ellennyilatkozata daczára behozatott általában az európai közgazdászaiba, akkor azt hitették el a világgal, hogy ez a civilisatio érdekében történt, hogy az ipar erőveli előmozdításával az általános jólét is szükségképen terjesztetik ki az egész országra, és hogy ennek következtében a civilisatio lehető legmagasb fokra lépene. Pedig dehogy! — Ezen általános intézkedés következtében csudálatos fokra hágott ugyan az ipar, bámulatos kincseket halmozott egyesekre, kiknek kedvéért milliók adóztattak meg,’s kik majd a históriai családokat fényes váraikból, majd az ajtatos szerzeteseket csendes hajlékaikból kiszorítván gyáraikat szaporították annyira, hogy a szükséges kezek azokba f elcsábítása után a szántásvetés a legalsóbb és legelhagyatottabb osztály szűk láthatára szerinti, rendelkezésére maradt. És mivel a növekedő anyagi vagyon mindig a szellemi jogok birtokát is vonja maga után, természetesen bekövetkezett nemsokára, hogy a tőkepénzesek és gyámokok a politikai téren is elhatalmasodtak és magába a törvényhozásba is túlnyomó befolyást gyakoroltak. Ekkor már nem elégették a védvámokat, természetesen, mert más országok is ezen pályán véltek csak haladhatni, ők is minden erővel az iparra adták magukat, és hol történetileg, vagy szerencsésb tehetség fonalán nagyobb sikerrel haladtak, az illyen ország az elmaradt országnak iparát elnyomólag, felsőbbséget gyakorolhatott fölötte, és iparczikkeivel azt elárasztván, a hazai kényelmesb vagy ügyetlenebb iparosokat tönkre tette. Az akkori közgazdászok azonban ebben koránsem láttak kényelmet vagy ügyetlenséget (természetesen, mert sokszor maguk voltak az érdekeltek) hanem azt, hogy a védvám hasztalan de nem quatalis, hanem hasztalan, csekélyt védvám, ezt tehát fölebb emelték, és nemcsak egyszer, de mindig, míg prohibitív rendszer nem lett belőle, mindig , azonban azt állítván, hogy ők csak védeni kénytelenek a hazai ipart, azt perse senki sem határozván meg, hol szűnik meg a védvám védvám lenni, és hol kezdődik a tiltó rendszer ? Ha a védvámmal már nagy hatást eszközöltek a közgazdászok , akkor igen természetes, hogy a tiltórendszer azt túlságosan nagyobbította. A tőkék, az igaz, gyaníthatatlan progresszóban emelkedtek. Colbert XIV. Lajos jövedelmeit 36 millióról 116 millióra rugtatta fel és azóta a legújabb időkig mindig szaporodónak a státus jövedelmei, soha ugyanannyival, mennyivel kiadásai (mert mindenütt a népek adózási képessége már sok jövő esztendőkre ki van merítve, mi elég világosan tanusítja, hogy a dicsőített rendszer sohasem a mindig és mindenben kizsákmányolt tömegre hatott gazdagítólag, hanem mindig csak azon egyesekre, kik azon rendszert behozatták), de mégis annyira, hogy a financzierek mindig fényes eredményekkel dicsekhettek. Azonban van a civilisaktóra tekintve mindezekben köszönet? Bizony nincs! Anglia, hol a védvámrendszer az ipart olly fokra emelte, hogy most többet állíthat elő, mint az egész világ megvenni és elfogyasztani képes , ezen Anglia most azon rémítő helyzetben van, hogy Izland éhező és azért minden rendet feldúló embercsoportait kénytelen — talán ingyenkenyérrel vagy burgonyával ellátni ? — fájdalom nem!-------hanem agyonlőni!! maga pedig minden 3—dik évben gyármunkási krisisben szenved, mellynek veszélyei csak azóta kezdenek enyhülni, mióta a védrendszertől mind inkább távozik. És Francziaország, hol ezen szerencsétlen rendszert olly szerencsétlen buzgalommal utánozták, talán sokkal kedvezőbb állapotban van ? fájdalom nincs; ott is a legborzasztóbb történetek előjelei mutatkoznak; ott is most már, midőn az utolsó aratás még nincs is egészen kicsépelve, feljajdulnak a jobbszívű emberek annak elégtelensége kínos érzetében, és Lamartine nem lát módot a beállandó rettennetes ínség enyhítésére, hacsak a kormány tehetlensége mindenkitől nem gyámolíttatik annyira, hogy még vagyonuk tőkéjét sem szánják nagyobb szerencsétlenségek elhárítására oda áldozni. És Németországban, e honában a philosophusoknak talán jobb lábon áll a dolog ? dehogy áll, dehogy áll, sőt hónukat ezrenkint odahagyják, Amerika vadonságiban bizonyos halált keresendők, és ezer új nyomorral inkább küzdendők, mint a hazait tovább tűrjék! Lásson bárki ebben civilisatiót, én nem ezen állapot a civilisatio leggyászosabb, leggúnyosabb ellentéte! Ha rendezett európai státusokban csak olly kevéssé biztosítják az emberek az éhhaláltól mint a vad indusok, ha történetes szárazság vagy vízáradás következtében szokott táplálékokat meg nem találjákakkor köztünk és köztök a civilisatióra nézve nincs különbség! — Itt tudom, azt fogják mondani némellyek, hogy ez túlzás, hogy ez nincs semmi összeköttetésben, és hogy a civilisatio mostani kétségkívül szomorú állapota és megszorulása nem okozata a véd és tiltó rendszernek. Azonban ezt Anglia példájával mindjárt világosságba hozhatni. Angliában 1840 ben választmány küldetett ki azon utasítással, hogy a védrendszer eredményét vizsgálja meg és azt számokkal mutassa ki. Ezen ünnepélyes vizsgálatot az úgynevezett Ligue bokros érdemei minden csonkítása nélkül úgy kell tekinteni, mint sarkát azon nagy reformoknak, mellyeket sir R. Peel több év óta előkészített és végbe is vitt. Ezen jelentésben a „board of trade“ egyik híres tagja Deacon Hume azt bizonyítja, hogy egyedül a gabona- és húsbevitelre szabott védvámok egy 900 millió franknyi additionális adót róttak Angliára,mi a czukor-taksával egy milliárdot meghaladott, mellyet a nemzet azon kívül, mit e vámrendszer a kereskedés fejleményének ártott és mit iszonyatossága miatt számokkal kimutatni nem igen lehet, évenkint vesztett. MacGregor, ugyanazon intézetnek legtekintélyesb tagja, azt mutatta ki, hogy ezen mesterkélt adóztatás kétszerre meghaladja a rendszeres adót. Ha ezen adó a státus pénztárába folyna, akkor haszon is lenne belőle, de ez nem történik, hanem csak az, hogy azon summával az élelmiszerek és általában a megvámolt czikkek szerfelett megdrágulnak — mi mindig a tömegek elszegényedését vonja maga után, ha egyéb kárt nem okoz is. Azon egyéb kár is beáll azonban mindenütt. Francziaországban, amint a „Revue des deux mondes“ fájdalommal sorolja elő, illy mesterségesen meg van drágítva a vas, úgy hogy a nemzet évenkint 130 milliót veszt rajta; mennyit árt ez a földművelésnek, melly azért mindenütt elmaradt, az könnyen gyanítható, és az ez által már érzékenyen megdrágult eleség még a külön gabonavámmal is évenkint 100 millióval, a gyapjú 40 millióval, a len és kender 140 millióval, a kőszén maga évenkint 11 millióval drágíttatik meg ! Minthogy pedig az ebből nyerészkedő kisebbség ezen természetellenes drágaság előidézésére megadóztatta a fogyasztó többséget, természetes, hogy ez végre nem bírja és azután éhen hal. Ezen szomorító pillanat beállott, és azért látjuk a szabad kereskedés elvét mindenütt a legújabb időben feltartóztathatlanul terjedni, és pedig az előbbi állapothoz képest mindenben ellenkező jelenetekben. Colbert, az előbbeni rendszer alkotója, absorbeálta a miniszerek minden tárczáit és az akkori státushatalom mindenhatóságát központosította magában. Peel, az újabb rendszer alkotója, elhagyatott minden hatalomtól és a legfényesebb hatalom köréből a magánéletbe volt kénytelen visszavonulni; Colbert magáról meg irodalom és Tudomány. A MAGYAR ACADEMIA ÜLÉSEI. A kéthavi szünidő lefolytéva, az academia f. hóján kezdé meg ismét szokott heti üléseit. A viszonlátás gyűlése népes volt; az elnöki széket helyettesleg báró Eötvös József tiszteleti tag foglalta el. A főherczeg nádornak, mint a nemzeti académia törvényes pártfogójának némelly leiratai, mellyek egyébiránt még septemberben kertek , élénk örömnyilatkozásra szolgáltattak alkalmat a felett, hogy az egészség eltávozott istennője ismét beszállt a félszázados, de örök lelki ifjúsággal megáldott, fejedelmi nádorhoz. Egyikéből a kéleiratoknak örömmel értette a gyűlés, hogy az academicusoknak az egyetemi könyvtár használatában engedményezett kedvezések a csillagásztornyi fiókkönyvtárra is kiterjesztettek. Másikában a kegyes főherczeg szívesen megköszöni némi, Frivaldszky Imre déli útjáról szóló jelentésnek ő fenségével az academia által tett közöltetését, az ezutániak megküldése iránt is óhajtását fejezvén ki. De kellemetlenül hatott a gyűlésre ugyanazon mélyen tisztelt kéztől annak közlése, hogy a főmért. kir. helytartó-tanács az academia által , ugyanazon kormányszék felszólítására készíttetett, átvizsgált és magáénak fogadott iskolai nyelvtanító könyveket újabb megbíráltatás alá bocsátotta. ’S annál meglepőbb volt e tudósítás az academiára nézve, mert egyéb alkalmakkor úgy látszott, hogy az említett femért, helytartó-tanács nyelv és nyelvtanok dolgában legilletékes fórumul az academiát ismerte el, miután mások nyelvtani munkáit e testület által vizsgáltatta meg. Természetes volt tehát, hogy az academia egyértelemmel elhatározta, mikép valamint megtiszteltetésnek, úgy legszentebb kötelességének tartja ugyan egyfelől a kormány megbízásainak megfelelni, de másrészt intézeti állásának nagy sérelme , valóságos erkölcsi önsértés nélkül magát e tárgyban semmi néven nevezendő egyesek utóbírálata alá nem vetheti, csak egy utóbirót ismerhetvén el: a közvéleményt, mellynek testületek úgy mint egyesek alávettetvék. Egy engesztelő szózat úgy vélekedett, hogy amaz utóbirálat talán csak az iskolai módszer tekintetéből rendeltetett el; de erre meg lön jegyezve, hogy ez iskolakönyvek dolgozói úgy, mint vizsgálói, kivétel nélkül, részint iskolatanitók, részint nevelők voltak , ’s igy e részben gyakorlati férfiak, ’s hogy valamint a dolgozás, úgy az academia kebelében történt átvizsgálás is főleg a tanmódszert nézte, mert hiszen, miután az academia nagy nyelvtana a helyi tanács által előleg el volt alapul fogadva, a tan sub- stratuma többé csak kérdésbe sem jöhetett. Kis részben nevelte az ingerültséget annak hírből szóba jövetele is, hogy miután az a professor, ki az academia munkái superrevisiojával bízatott meg, halálos betegsége daczára lehető legrövidebb idő alatt esett által megbízatásán , az a kéz , mellynek dolga volt a véleményt felterjeszteni, azt minden ok nélkül letartóztatta, minélfogva még az a czél sem érezhetett el, hogy az ez után is helybenhagyott munka azonnal kinyomatva, már a most folyó iskolaévben valóságosan használtathassák. A nádor ő fensége határoztatott tehát, mint az intézetnek kegyes pártfogója, tisztelettel kéretni, hogy a femért, helyi tanácsnál hatna oda, miszerint az academia vagy az utóbirálattól, vagy a felvállalt kötelességtől oldassék fel. — Következett azon ajánló-levélnek a titoknok által felolvastatása , mellyel a másod-elnök ur nov. 12-én, mint a nádori félszázad napján , a társaság Évkönyvei hetedik kötetét hódolat jeléül át volt adandó. Lehetetlen nem fognunk kezet a tisztelt társasággal, midőn az első könyvajánlással, mellyet tizenhat év alatt elhatározott, azon férfiút kívánta megtisztelni, ki a haza törvényszerű továbbfejlését, a nemzetiség ügyét, ’s magát az academiaét minden időkben szintetlen részvéttel ’s tettleges hozzájárulással pártolta. — Örömmel értettük a titoknok jelentéséből, hogy a másodelnök ismét több, nyomtatásra elfogadott, de a pénztár állapota miatt mindeddig sajtó alá nem mehetett kézirat nyomtatása iránt Eggenberger könyvárussal szerződött. Ezek közt van Vállas Antal rendes tagnak egy derék munkája (Felsőbb egyenletek egy ismeretlennel. 2dik kötet), a Hellen Classicusok negyedik kötete, mellyben Szabó István lev. tag görög szónokai foglaltatnak, és Szlemenics Pál rendes tag Magyar Fenyitőjogának második bővebb kiadása. Nem lehet nemzeti pirulás nélkül látnunk , mennyire felejtik ki gondjaikból az országos rendek az academiát, e nevezetes factorát irodalmunk intensiv fejlődésének. Előbbre volnánk már mai nap kétség kívül, mint voltunk 1830ban, ez intézet nélkül is, de kitagadhatja roppant hatását, ’s azt hogy ez előmenetel nagy része neki köszönendő ? Ki nem látja, mennyit hatott az csak fenállása első szakában már puszta létezése által is ? Egy új kar támadt, az írói kar, elismerve a törvény és a köztársaság által. Az egyes íróknak sajátlagos kitüntetésekre, díjakra, jutalmakra, sőt rendes fizetésre nyilt alkalom : milly ösztön és buzdítás azokra, kik e nélkül vagy épen nem, vagy legfölebb mellesleg éltek volna a literaturának! Hány főt és tollat hozott cselekvőségbe számos év alatt az academia, és ez után hány becses munka létesült, mennyi erő képezte magát és nőtt nagyra, melly e nélkül ma már egészen más mezőn forgolódnék? Hát azon munkálatok, mikre egyenesen innen jött az indítás, ’s miket ismét ezeknek léte hagya keletkezni? ’S azon hatás, mellyel közvetlenül és irányadólag folyt be munkái által a nyelvművelésre ’stb. És még mit volt teendő, ha eszközei, ha pénzereje? Ez utolsónak nem léte akasztotta meg minden lépteiben, minden nyomon; ez oka, hogy saját úgy, mint elfogadott munkái részint későn, részint mindeddig még nem is láthattak világot, mi viszont a munkás főkre is csüggesztőleg ,s a munkásságot elakasztólag hatott. Köszönet tehát az igazgatóságnak, melly minden szakmellűség félretételével, a maga által díjazott kéziratokat átengedi teher nélkül magánkiadóknak , csakhogy világot láthassanak. Ez után már számos munka jött ki, melly sok évi rejteknek kijelöltje volt. ’S köszönet a derék elnökségnek, melly folyvást igyekszik minél több illy munkát a véka alól kirántani ! Ki közelről ’s a középpontból követheti a dolgok menetelét, meg lehet győződve, hogy ha az academia országos segedelemben részesülne, munkálkodásainak következései kiszámithatlanok volnának. Ugyanez ülésben tárgyaltatott egy magyar-tót szótár ügye is , mellyet Jancsovics nevű ev. pred. készít szinte az acad. megbiztából ’s utasítása szerint.Melly nagy ’s különösen e perezben érezhető hiányt töltene az be, ha a közönség könyvvétel által olly helyzetbe tenné az academiát, hogy a helybenhagyott munkák azonnal világot is lássanak? — Érdekes volt a titoknok jelentése a hazánk világi és egyházi megyéihez intézett azon körlevél foganatjáról, melly a megyei abroszokat kérte be. Már azelőtt érkezett egy pár, ha jól emlékezünk Baranyáé’s a diakovári püspökmegyéé ; most 21 válasz olvastatott, mik mellett öt vármegye, u.m. Pest, Vas, Zala, Csongrád és Kraszna, és hét püspökmegye, t. i. Esztergom, Kalocsa, Veszprém, Várad, Vácz, Erdély és Szegmia abroszai érkeztek, részint kétrajzban: Nógrád, Krassó , Békés, Verőcze , Soprony jelenté , hogy abroszaik készülőben vannak. Pécs a beküldést ígéri, Eger is mihelyt készen lesz; az eperjesi szegény püspökmegye és a gazdag Szatmár , mert nincs, nem küld , és nem is ígér. A mai ülésből Erdély testvérhazánk hatóságai is fel fognak kéretni. Melly szép és egy nemzeti académiáhhoz méltó vállalat volna , ha, miután a létező részletes térképek gyűjtve , a tárgy állása megismerve , nyomos bírálat után a hiányok méltatva lennének, az arra szükséges munkálatok eszközlésbe vétethetnének , hogy egy, az ország úgy mint a tudomány jelen állása szerint szerkesztendő új részletes atlasz készülhessen! De itt is mit tehet az intézet pénzerő nélkül? be kell tehát elégednie, ha a szerte létező és közismeretbe nem jött abroszokat együve szerezheti tagjai külön használatára ! — Ismét fenforgott egy értekezés az ív hármazásáról ! Mint illett, elmellőztetett. A bemutatott ajándékok közt a porosz kir. academia küldeményéből annak Évkönyvei jeleskedtek, névszerint az 1844ki értekezéseket tartalmazó kötet, mellyben hirtelen áttekintésre Schott urnák értekezése a kangyarokról és az ozmán birodalomról chinai források szerint bennünket is néző érdekénél fogva vonta magára tudósító figyelmét. "