Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-01-26 / 531. szám
58 rítusára az egyeseket rovatolni teljes hatalma van, melly törvényt azonban fájdalom, a körülöttünk némelly egyének által folytatott társalgás miatt rögtön fel nem jegyezhettük, később pedig ugyanazt a honi törvénykönyvben tett szorgalmas kutatás után sem lelhettük meg. Végre M. B. aljegyző a választmányilag javasloti mennyiséget keveselvén, ugyanazt kétszereztetni kívánta. A többség tehát ekép a rovatolás mellett állván, ezen többségnek utoljára V. L. tanácsnok ur is hódolt, ’s ehez csatlakozva a „pro hoc dun taxat casu“ clausulatiót betétetni kívánta, mi is közakarattal elfogadtatván , az ellenkező véleményben lévő ’s utasitásaikhoz ragaszkodó uradalmi ügyvédek pedig — a világos többségnek engedve, minden további vitával felhagyván — valamint a rovatolás elve, úgy a választmányilag javaslott 12000 pstot a nemességre leendő kivetése elnök ő méltósága által végzésül kimondatott. — Ezekután olvastatott báró Szina György ő mltgának a megye szegényei felsegitésére 8000 pft kölcsönt 4.pcent kamatláb mellett, három évre megajánló levele, melly is hálás köszönettel fogadtatott, — ’s valamint ennek, úgy a nemesség által ez alkalommal megajánlott 12 ezer pst miképeni kezeléséről, ’s milly czélra fordításáról leendő terv kidolgozásával, a főispáni elnöklet alatt kiküldetett választmány megbizalván, egyúttal az utolsó öszveg kivetési kulcsának tüstinti elkészítésére szinte egy más , a számvevői hivatal befolyásával működendő kiküldöttség neveztetett , melly választmányok , az e végből jövő törvénykezésünk első napjára vagyis febr. 22-re kitűzött rendkívüli közgyűlésre javaslataikat és jelentéseiket okvetlenül bemutatni köteleztettek. Ezek végeztével kevés magánügyek is tárgyaltatván, ezen közgyűlésünk is kegyes főispánunk, szelíd ’s bölcs vezérlete mellett, a legjobb renddel befejeztetett — ’s hála az egeknek — ezen életkérdésnél sem alkalmaztatott , a csak egy év elött is ollyannyira kitüntetett kortes. -------------- A NYILATKOZAT Torontálból. A Pesti Hírlapnak torontáli rendes levelezője által — ki „egy egész év leforgása alatt néma elkeseredésben töltött hallgatása után“ hosszas andalgásából felrettenve, megújított erővel kezd mozogni — közelebb múlt december 31 -én 804dik szám alatt megjelent tudósításában a nem csekély elbizottsággal felhozattaknak részletes, az olvasó közönség előtt érdekkel úgy sem bíró czáfolgatását mellőzve, azon egyoldalú, ferde állításba, mellyek által a megyei tiszti kart tekintélyek utáni indulásból származott túlengedelmességről és őszinteséggel meg nem férő függésről, másokat pedig hivatal-keresésről vádolván , mindnyájokat, kiknek gondolkozása ízlésével meg nem egyezik, sértőleg gyanúsítja ’s ellenséges szenvedélyeitől elragadtatva , egyeseket is kíméletlenül megtámad: kötelességünknek ismerjük észrevételeinket annál inkább előadni, mivel erre általa nyilvánosan felhivatván, hallgatásunk kitöréseinek felemelkedtebb hanyugulattali ismétlésére ösztönül szolgálhatna, ’s ha pegazusi szárnyait nem is, de bizonyára növelné azon balhiedelmét, mintha valóknak kikiáltott tényei ellen senki sem bízna, vagy nem merne felszólamlani. Úgy látszik, hogy tudósító úr, az előtte gyászosnak tetsző Torontói sorsa feletti súlyos aggodalmakkal eltelve, olly képzelődésben él: mintha a haza csak a kép lenne boldog, ha kiki uraságának nézetei után indulva vak buzgalommal követendi az általa választott pályát. Valamint nem sretünk őt útjában gázolni, és meggyőződését kárhoztatva boldogító érzetében háborgatni, úgy miután eddigi okoskodásaiból meg nem tanú Mtattuk alaposan következtetni azt: miért ne lehessen azoknak, kiket szövetségeseinek zászlója alá keríteni szeretne , kezet fogni azon , igen számos honfiakkal, kik a kormányon lévők őszinte igyekezeteit elismerve, és terhes helyeztetésüket méltányolva, azok iránti bizodalom által reménylik a közjóllét akadályainak elhárítását, és a józan elöhaladás könnyebbitését, méltán követelhetjük, engedjen másoknak is azon a téren, melly kizáró tulajdonához nem tartozik, szabad működést, — és mind a mellett, hogy a deferentiális állapotnak nem kedvelője, szíveskedjék egy felöl tűrni, hogy mindenki, jelesül a torontáli tisztviselők azon része is, melly dús gazdagsággal nem dicsekkelik, és mégis a becsületesség ösvényéről soha le nem térve, szükségeit jólelkűleg fedezni minden időben képes leszen, senkinek sem számolva, véleményével belátása szerint rendelkezhessék, másfelől pedig megnyugodni abban, hogy azok is, kik vele egyet nem érthetvén az ellenzék soraiban nem állanak, hazájukat szeretve, őseiktől öröklött szabadságaikat szinte becsben tartják, és a jelen körülmények által igényelt czélszerű javításokat ép úgy , sőt talán forróbban óhajtják, mint némelly urak, kik azt hiszik, hogy a szólásszabadságot legdicsőségesebben gyakorolják, és hazafias érzelmeiknek legtündöklőbb tanúságát adják akkor , midőn a kormány ellen kedélyeket izgató epés szavakkal kikelnek, és véleménykülönbséget nem tűrve, méltatlanul gyanúsítják, lenézik és szemrehányásokkal terhelve, nemcsak kigúnyolják, hanem személyes bántalmakkal is illetik azokat, kik magokat általok gépileg vezettetni nem engedvén, elég lelki erővel bírnak, a síkra nyílt homlokkal kiállni. Egyébiránt, tudósító urnák vérmes reményeit legkevésbbé sem irigyeljük , sőt azok valósulásához — mihelyt meggyőződhetünk arról, hogy a közjó nyerni fog — sok szerencsét kívánni el nem mulasztandjuk; — történjék azonban bármi is, noha becsületszó alatti e kötelezéssel a kép, mint párthiveiről önmaga hirdeti, lebilincselve nem vagyunk, az ügynek, mellynek szerény vedlésére elleneink bennünket mindenkor készen találandnak , igazságában bízva, erősen hiszszük , miszerint bármelly modorú szónoklatoknak, és országos celebritusság után kapkodó uracsok üres irka-firkáinak, úgy az eddigieknél még méltatlanabb gyanúsításoknak sem fog sikerülni azokat eltántorítani,s tévulra vezetni, kik a jót a rosztul, hasznost a károstul, minden külső befolyástól menten, és becsületszó lekötelezése nélkül is megkülönböztetni tudván , valamint e részben tekintélyeknek sohasem hódoltak, úgy hiú vágyak által nem gyötörtetvén , készebbek a helytelen megtámadásokat megvetve elnézni inkább, mint levelező úrhoz hasonló hősök megelégedését, és tapsait vadászni. — --------------Többen. BUDAPESTI HIRHARANG. Közmondás szerint a kecske, mikor jó dolga van, jégre megy tánczolni, ’s ez hihetőleg gyakran megtörténik; de az ember azért csakugyan nem megy jégre, mivel jól megy dolga , hanem — mikép Budapest között mindenki saját szemeivel meggyőződhetik — gyakran azért is, hogy a jég hátán reggeltől estig kolduljon. Valóban szomorú illy szerencsétleneket látni, kiknek testét alig födi egy rongydarab, ’s kiknek szemeiből éhség, nyomor ’s betegség kisértetesen tüzelnek. A jótékonyság szelleme nem törölhet le minden könyvt, nem kereshet fel minden egyes szerencsétlent, azt jól tudjuk, de legalább a rendőrség megfordulhatna naponkint néhányszor a Duna jegén is, és gondoskodhatnék arról, hogy az illy szerencsétlenek segélyre találjanak. — A mészárosok tiz mázsa húst ajánlottak a városi szegények táplálására, ’s igy néhány napig csak eltűrhetjük a netán hiányos mértéket. Ez ellen különben sem zúgolódhatunk már a következő nyulatságos történetke után.Bizonyos városban — tehát nem Budapesten nem rég egy mészáros megházasodott, azaz feleséget vett. A takarékosságra szoktatott menyecske a menyegző után háromfontos vesepecsenyét hozatott, természetesen férje mészárszékéből, és — mikép a szülei háznál tenni szokta — utánméré a húst, feledve , hogy ő most mészárosné, ’s a cselédet pattogva viszszaküldé a hússal, mivel fél font hiányzott a valódi mértékből. Később természetesen minden fölvilágosodott ugyan, de ez mutatja, hogy nem kell illy csekélység miatt zúgolódnunk, miután a rosz mérték még a mészáros családokban is divatban van. — „Ernani“ daljáték e héten Hollósy Kornélia javára először jutand színpadunkra. — A két kör csakugyan egyesült ,s ámbár „Ellenzéki kör“ czímet viselend, de jegyzőkönyvileg mégis kimondja,hogy miden politikai czéloktól távol maradni kíván. Mondják, hogy mindenekelőtt a kártyázás eltöröltetése fog elleneztetni. Egyébiránt az egyesülni nem akaró kisebbség szabadon kiléphetvén, hihetőleg „Polgári kör“ czím alatt fog egyesülni. A „természettörténet“ Peregrinytől Goibel könyvárusnál most már teljesen megjelent, az igen díszes borítékkal együtt. E munka valóban pompásan van kiállítva, és ára mindemellett is csak négy ezüst forint, és e szerint csak nagy kelendőség fedezheti a kiadó költségeit, mit azonban biztosan remélhetni, mert Peregriny e legújabb munkájában ismét bebizonyítja, hogy benne ifjúsági íróink egyik legavatottabbját bírjuk. A lögyapot rendkívül nemes tettekre is alkalmat szolgáltathatna, ha általánosan divatba jőne, és különösen a gyöngéd nőnem nagy mértékben gyakorolhatná mindenféle alakban a jótékonyságot, így például e napokban egy lelkes tánczosnőnk, egy éhező rongyos némber mellett haladván el, könyies szemekkel sohajta: „Istenem, ha lábikráim és keblem lőgyapotból volnának készítve, én Jüstint mind eladnám a katonaságnak és soványan tánczolnék, csakhogy a szegénység nyomorát némileg enyhíthetném!" — Már említettük, hogy a jótékony nőegylet teremet fűttet északára a hajléktalan szegények számára, mit nem lehet eléggé ismételve is magasztalnunk, és hogy e fűtés annál nagyobb kiterjedésben eszközöltethessék, nem ártana talán a budapesti fakereskedőket néhány öt tűzifa átengedésére felszólítani? Ezen indítványunkat egy barátunkkal közlöttük már, de ő azt hiszi, hogy a fakereskedők most nem ajándékozhatnak fát a szegényeknek, bármennyire szívük mélyéből sajnálják is őket, mivel a tűzifa már régóta igen drága! — Darab idő óta hire kering, hogy a zsiványok nőruhákban támadják meg a későn éjjel barangoló férfiakat és tökéletesen kirabolják; nem tagadhatni ugyan, hogy Budapesten sok férfit kifosztanak az illy éjeli lidérczek, de az nem valószínű, hogy férfiak illy álruháskodásra adják fej őket, miután nadrágban sokkal kényelmesebben fosztogathatnak. Az egész csak farsangi tréfa tehát, minő például az volt, midőn egész bizonyossággal híresztelék, hogy hurokkal fogdossák az utczán az embereket. Nem kell tehát félni a szoknyáktól , hanem csak távol maradni tőlök. — A lakatos ezél jelenti, mikép azért nem vehet föl zsidó inasokat, mert ezek mesterségeket tolvajkulcsok csinálására használnak! Hát most ugyan ki csinálja a tömérdek orkulcsot? Ezt aztán oknak nevezik arra, hogy valaki elöl a becsületes keresetmód elzárassék ! — ' -----------Dicsőült nádorunk főherczeg József öcs. kir. fenségének halhatatlan érdemei örökítéseül f. hó 21 én Pesten a város minden rangbeli lakosaiból egyesület alakult, melly czéljául tüzé ki az üdvözültnek e város kebelében önkénytes ajánlatokból gyűjtendő pénzerővel az összes lakosság nevében valamint a tárgy fenségének, úgy a város méltóságának is megfelelő, ennélfogva a legjelebb művészi kezek által készítendő érezemlékét emelni; ’s miután magát alkotottnak nyilvánitó, egy ideiglenes választmányt bízott meg, hogy a megalapított elvek nyomán az alapszabályok tervét készítse el. — A megnyitott aláírói íven rögtön három ezer pengő forintnál többet köteleztek a jelenvoltak. — Az alapszabályok tervének megvizsgálásául tehát, melly a budapesti nyilvános lapok t. ez. szerkesztőségeivel már közöltetett, ’s a további teendők elhatározása végett fen említett választmány nevében sz. kir. Pest városnak e szent ügyben résztvenni akaró t. ez. és minden rangú lakosai a folyó hónap 27 - én délutáni4 órakor a városi redoute kisebb teremében tartandó közgyűlésre tisztelettel meghivatnak. Kreiél?i erszajssryiile!?. XXdik Országos ülés jan. 12én. A múlt ülésről készült jegyzőkönyv felolvastatván többek közt Fogarasvidék egyik követe a jegyzőkönyv azon pontjára ten észrevételt, melly a napirend kitűzéséről szól. Szóló követ úgy emlékszik, hogy elnök őnmaga a rendezéssel kapcsolatos és képzelt mérték szerinti urbér feletti tanácskozás kitűzésekor egyszersmind azt ís nyilvánította, miszerint a kk és rrk az urbér tárgyát átalánosan érdeklő indítványok tételétől nem lesznek elzárva. — Elnök: Igaz hogy mondotta, miszerint a t. kk és rrk tehetnek a tárgyra tartozó indítványokat, de ezt nem kitűzés, csupán magánnyilatkozatként. Hitelesítve lévén e kép a jegyzőkönyv, elnök önmlga jelenti, hogy a k. kormányszék , egy k. k. leirat kihirdetése végett meg kíván jelenni a t. kk és rrk körében. A k. kormányszék néhány percz múlva megjelenvén, kormányzó önmlga felolvastatta az itélőmesterek megerősítése tárgyában kelt k. k. leiratot. — Melly k. k leirat hangos éljenzés követte felolvasása után a k. kormányszék a termet elhagyta. Elnök : Úgy tudja , hogy a t. kk és rrk az előleges tanácskozással készen vannak, felszólítja tehát a kitűzött kérdés iránti nézeteik kifejtésére. — Felső-Fehérm. köv. • Mielőtt a napi kérdéshez szólana , visszatért az udv. kanczellár megerősítését tartalmazó leiratra; utasítása következtében felírást indítványoz, mellyben a kk és rrk örömüket nyilvánítsák a felett, hogy ő felsége e fontos hivatal betöltésében valamint a szavazattöbbségre, úgy a vallások illetőségére is tekintettel lenni méltóztatott. Kérjék meg továbbá ő felségét, hogy mint 1837 ben történt, módot nyújtani méltóztassék arra, hogy kanczellár őnmaga a kk és rrk körében tegye le hivatali esküjét. Végre, miután a kk és rrk az udv. kanczellári hivatalt úgyszólván egy cathegoriába tették a kormányzói hivatallal, ’s miután szóló a kinevezés feletti örömkiállásokat hallotta, azt hiszi, e közérzelmet tolmácsolja, midőn egy Bécsbe menendő küldöttség kinevezését indítványozza, melly azonképen, mint a múlt országgyűlésről kormányzó önmlgához ment küldöttség, udv. kanczellár önmlgát a kk és rrk körébeni megjelenésre felkérvén, bekísérje. E küldöttség kinevezésére elnök önmagát véli megkérendőnek. — Elnök: Ezt valóban nem tűzte napirendre; úgy vette a dolgot, mint a megerősítő k. k. leirat által teljesen befejezettet. Azonban ha a t. kk és rrk hozzá kívánnak szólani, nem ellenzi. — J Kolozsm. köv.: Az indítványt pártolja azon hozzáadással, hogy valamint 1837 ben, midőn,gr. Kornis Jánost választották kormányzóvá , a kk és rrk a nevezett gróf kormányszéki vice praeses-ségének a megerősítést tartalmazó leiratbani említése ellen óvást tettek, úgy most is jelentsék ki, miszerint a vice-kanczellári hivatalt törvényesnek el nem ismerik. — Elnök: A felsőfejéri indítványt, Kolos megye hozzáadásával határozatkép kimondja, a küldöttség kinevezését illetőleg egy pár napi időhaladékot kérvén. — Végre figyelmezteti a kk és riket, hogy a napirendre kitűzött tárgyhoz szóljanak. Fogarasvidék köv.: Mielőtt a kitűzött tárgyhoz szólana, az országgyűlés beloeconomiáját illetőleg van egy indítványa. Valamint azelőtti országgyűléseken, úgy jelenleg is szükséges a kérelmek rendbeszedésére és megvizsgálására bizotttottságot nevezni, mi mindeddig meg nem történvén. Ideje, hogy a kk és rik e részben is intézkedjenek. Szóló időkimélés tekintetéből, az érintett teendővel a jegyzőkönyvbiráló választmányt véli megbizandónak. - Krasznamegye e. k.: Utasítása értelmében egy indítványt kell tennie; nem azért, mintha általa az úrbéri hátráltatni kívánná, mellynek létrejövetelét küldői is legsürgetőbbnek tartják, hanem azért, nehogy indítványa elhalasztásával későbbi megtehetésétől elessék. Hogy a parasztság az úrbér behozatala által, jelenlegi helyzeténél súlyosabba ne jusson, szólónak kötelességévé tették küldői, indítványt hozni, miszerint az ország rendes törvényt alkossanak arról, hogy az adó jelenlegi öszszege ne növeltessék. Mondhatná valaki, hogy ez most nincs napirenden, ámde napirenden van az úrbér, mellynek czélja az úrbéresek sorsán a könnyítés, kötelessége tehát mind annak eltávolításán munkálni, mi e czért meghiusitná. — Elnök: Ez indítvány az adóügygyel lesz kapcsolatban; mikor az adó lesz tárgyalás alatt, indítványa előadásától a követ ur nem lesz elzárva. Most ismételve felszólítja a tükkészrket, térjenek a napirendre. — Az előbbi követ . Nem azt indítványozza, hogy az adóügy most tárgyaltassék, csupán szemelvényileg kíván törvényt az adóösszeg feljebb nem emeléséről. Kisküllőm. k .• Mielőtt az úrbérhez szólana, utasításából folyó kötelessége egy indítványt terjeszteni a kk és rk ebbe. Küldői segíteni kívánnak a köznépen. Tudják ők, hogy sok teher nyomja a parasztság vállait. De nem akarnak úgy segíteni, hogy amit a köznép sorsa javítására egyik kéz ad, a másik elvegye. Nemcsak a földesúri tartozások terhe nyomja az úrbérest, hanem nyomja és leginkább az adó. Ha kérdjük a népet, mitől akar inkább menekülni, kétségen kívül azt feleli, hogy az adótól. Nem is csoda, mert hiszen tudva van, hogy a földadó sehol sem olly nagy, mint e hazában. A népen tehát segíteni kell. De ha a törvényhozás árbért hoz létre anélkül, hogy az adó dolgában intézkednék, áldás helyett átkot von magára. Olly titok ugyanis, mit tud mindenki, hogy az úrbéres földnek alig van egyharmada jelenleg adó alatt. Az úrbér következtében nyilvánosságra jővén minden úrbéres föld, a kormány tetemesen fogja az adót növelni. A kormány egy közelebbről érkezett leiratban, folytatja szóló, bizonyos törvényjavaslat meg nem erősíthetése iránti okai közt, a nép kisajtolását említi, mintegy vádképp az ország rendei ellen. Most annál nagyobb kötelességenek és érdeknek megmutatni, hogy a népen segítni akarnak, csakhogy a kormány is tegye meg a magáét. Szóló indítványa tehát oda megy ki, hogy az urbér az adóval kapcsolatban munctimi tárgyaltassék. Nem úgy érti ezt, hogy például öt percig egyik, azután a másik munkálat felett tanácskozzanak, ami képtelenség, hanem hogy tárgyalván az urbért, vegyék fel az adót, és mindkettőt bevégezvén egyszerre terjeszszék fel és jelentsék ki a kk és rrk , hogy ha bár az úrbér megerősítve leérkezik, az adótörvény megerősítése nélkül el nem fogadják. Ha ez indítványa elesnék.