Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-31 / 534. szám

Eien lapok minden héten négyszer, o. m. kedden, csütör­tökön, "pent. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 0 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 534. Januarius 31. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani ut­ezai Horváth-házban 4­3 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba s kiüföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Ma­gyar academiai gyászünnepély. Helyzetünk és a reformok XII. Megyék. Közgyűlés Sopronyban. Budapesti hirharang. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Oláhország. Perzsia. — Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Aufschlüsse über die letz­ten Ereignisse in Polen. Nebst 16 authentischen Actenstücken. Mainz bei Kirchheim, Schott und Thielmann 1846. (Vége.) MGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. kir. ap. Fölsége Kiss Miklóst magy. kir. helytartósági tisztbl. fogalmazót tisztlb. titoknokká kinevezni, Wagner János orvosdoctort pedig a pesti kir. egyetemnél az egészség és életrend (Diaetetika és Makrobiotika) tanszékére érdemesítni legkegy. méltóztatott. Győrffy János bodzái harmincsados tömösi harminczadossá lön alkalmazva. PEST, január 26. 1847. A MAGYAR ACADEMIÁBAN f. évi január 25k én a kegyelet egy érzékeny ünnepét lánk tanúi. Fenséges József főherczeg felett, ki .őri­zeti intézetnek húsz év óta törvényes és valóban is.a­­ pártfogója volt, gyászünnep tartatott. A szószéktől jobbra kimúlt nádor képe állott borostyánfüzérekkel beagyatva, virágokkal, miket ő életében annyira szeretett, jelentékeny választásban körülvéve. Az academia tagjai nagy számmal, vendégek is jelesen jelentek meg. Amazoknak élén a gyü­lekezet a legtisztább örömmel az ország köztiszteletü biráját Majláth György ő exollját, mint a tudós társaság egyik igaz­gatóját , pillantotta meg tökéletesen ép egészséget mutatott jó színben. Öt óra után a titoknak lépett a szószékre ,s egy óráig tartott ékes és tartalmas emlékbeszédet mondott. Elő­ször a boldogult főherczeg élte folyását rajzolta a szónok: röviden megemlékezett ennek édesatyjáról Leopold császár és királyról, ki Toscanai uralkodása idejében a legmagasz­­tosabb fejedelmi erényeket fejtette ki ,s kinek a főherczeg olly méltó fia volt. Következett ennek élete, időszakról idő­szakra , leginkább az országgyűlési naplók és törvénykönyv fonala szerint lehozva a legújabb időkig, pontról pontra meg­érintve a boldogult nádor érdemeit a haza súlyos állapotai közt és iparkodásait közbejárásával számos sérelmeket meg­előzni vagy megorvosolni. Ezek után jellemrajza követke­zett az elhunytnak, egyes irányokban tanúsított hatásai, különösen Pest városa, a nemzetiség körül ’sat.; magasztalta szónok tudományos képzettségét, kivált a történetben és természettudományban ’sat. A főherczeg halálának rajza fe­jezte be a beszédet. Az egészet egyszerűség bélyegzé , és minden hizelkedés melleztével a valónak szeretettel kieme­lése , ’s úgy látszik, a hallgatók mélyen megilletődve hagy­ták el a teremet, áldva emlékezetét a magyar nemzet e ma­gas barátjának. -----------­IOC (Helyzetünk ’s a reformok. XII.) Hogy az ellenzék a poesis pólyáiból még nem tudott kibontakozni, ’s a tudomány és gyakorlati philosophia járszalaga után menni olly kevéssé hajlandó, bizonyítják majd minden reformter­vek , mellyek általa indítványba hozatnak. Ezeknek legkitű­nőbb jellemvonása ..a költőiség! Ez adja meg nekik ama hajnalszint, mellynek befolyása még az éltes, tapasztalt em­berre is — kinek elég módja lehetett a csillagos ég határ­talanságában’s a szürkület bizonytalanságában merengeni — olly ellenállhatlanul varázsszerü. Csuda-e, ha a fiatalságot egészen elbájolják, enthusiasmusra gerjesztik és magokkal ragadják? Mire tudna a fiatal kebel feldagad­ni egyébre, mint a mi homlokán a nemes, nagy és dicső­nek hordozza jeleit? Hogyan tudna ő fellelkesedni az iránt, a mi csak hasznos, a­mi a fenálló érdekeket kímélni, az ér­vényességre méltán törekvőket lehetőségig kielégíteni akarja ’s mindig csak arra törekszik, hogy a létező és leendő kö­zött szükséges súlyegyen igen nagy ingadozásba ne jöjjön... ., ki előtt a haszon mindig gyanús színben, az érdekek rész szagban jelennek meg .... ’s a ki a jelennel ritkán ’s örökké csak a jövőre gondol ! — Igen, de ez a fiatalság ná­lunk hatalom — már talán az ötödike az eddig lajstromozott statushatalmaknak —, ki ezen hatalom erejét fel akarja használni, szükség, hogy neki tessék, hogy kedvében jár­jon és egyáltalában ízléséhez alkalmaztassa magát .... És íme, a fiatal re­form­i politikának circulus vitiosusa, mellyben a kezdet- és végpont: a forrás és a folyamot be­fogadó öböl egy pontba esnek ! Ezen neme a reformi politikának — melly természetes támaszai seregeinek daczára is, lábai alatt a partot — sze­rencséjére a haza egészséges előmenetelének — mindinkább beomlat '. 'i ., legalább azt jajveszékli mindennap — ez a om, az, melly crednjakint hirdeti, hogy „czöl­­gári institutiók, egy jó legislatio, a­­sági élet józan rendezése, a nemzetet v v­­nban gazdagsághoz és beljóléthez is vé­lük“ * * * *) — a­mi elméletileg és némi megszorítással he­lyesnek is látszik , de gyakorlatilag nem egyéb, mint ,con­­sens“, mert szembetűnő azon általános tapasztalás, hogy mindazon jó dolgok természetes kísérői a vagyonosodásnak ’s ennek következéséül szélesebb terjedelmet nyert közértel­­mességnek, kiváltképen az „önkormányzás“ malasztjait él­vező népeknél, úti figura docet, ha saját honunkra te­kintünk is, — melly hirdeti, „hogy ahoz, hogy ha­zánk anyagi jobblétre, ollyanra, mint a mily­­lyenben szomszédink részesíttetnek, vergőd­jék, elég a tökéletes resignativ és egy kis folyamodás“­­,(f) — olly két nemzetgazdasági tényező, mellyeket eddig nem ismert a tudós világ ’s felfe­­dezéseket egyik halhatatlan kortársunknak köszönheti, ki ezen merész találmánya által — mellyhez hasonlókat már számosat csinált — úgy látszik, az eddigi tanokat akarja halomra dönteni, mert homlokegyenest ellenkezik velök, mely­­lyek szerint a nemzetek gazdagságának forrása épen nem „lemondás és koldulás,“ hanem ellenkezőleg: szorgal­mas és értelmes munka és takarékosság; melly rémletesen azt hiszi és hirdeti, hogy ha valamikép megen­gedjük, hogy minket vagyonosabb állapotra segítsenek, oda lesz szabadságunk!: holott józan észszel ép az ellen­kezőt kellene hinni, mert szabadságát inkább tudja védeni tehetős ember, mint nyomorult, melly Széchenyit szinte átok alá veti ***), hogy a Duna-gőzhajó­­zást, szabályozást és állóhidat teremtette .... mert ezek a „n­é­m­e­t“nek jövedelmeznek! —, holott — ámbár inkább sze­retném , hogy nekem és honfitársimnak jövedelmeznének — minden higgadtelmü átláthatja, hogy a „n­é­m­e­t“ segedelme nélkül ma sem jönének létre,’s hogy csupán ezen előzmény­nek köszönhetni a napjainkban nyilatkozott hasonló mozgal­makat ... ’s aztán ki hibája, hogy a dunai gőzhajózás ala­kulásának korában a magyar még nem igen tudta, mi a rész­vényes társaság, ’s egy részvényt a világért meg nem vett volna, valamint ma is csak hazafius áldozat gyanánt elegye­dik eféle vásárban; melly azt ajánlja nemzetünknek, hogy óvakodjék minden, bármilly hasznos vállalattól, mellyben a 1f) L. Hetilap 99. számát. **) L. Hetilap 99. számát. ***) L. ugyanott, „német“ valamikép részt vehetne, ’s komolyan tanácsolja nemzetiségünk fentartására, a jesuitáknak Paraguayban kö­vetelt hermetice bezáró politikáját .)-----ma a gőzhajók, gőzkocsik, gőzsajtók és vámsorompó-omlások korszaká­ban ,­ melly „tiszta eszméket“ ígérvén adni a nemzetnek, arra inti az országot, hogy gondolja meg, mikép­p 13 mil­lió feje és 26 millió keze és lába van !+) ollyfor­­ma arithmetika, mintha valaki mondaná: 12 millió juh, 3 millió sertés, 4 millió ökör és 4 millió farkas, mindössze­ 13 millió ’sat. ’sat. és számtalan illy eredek és noncredok, mellyekkel számos hasábot lehetne betölteni ’s mellyeknek egyéb jellemvonásait, az­ általános költőiségen kívül, az ér­telmes olvasó abstractiójára bízom. Egyik elsőrendű édes magzata ime költőileg reformáló politikának ama nagyszerű eszme, mellyet némelly jól fel nem fogott külföldi példák nyomán, az úrbéri viszonyok egy­­szerrei teljes és végképi megszüntetése végett, néhány év előtt hoztak szőnyegre „szabad föld“ ezegér alatt. Ha csak e nevet is veszszük szemügyre, mindjárt meglátjuk rajta a költői szint, melly megint azon forrást árulja el, honnan annyi ábránd vette és ma is veszi eredetét.... Politikában semmi sem veszedelmesebb az ábrándnál. — Igazságtalan­ság, törvénytelenség, nyilt erőszak . .. mind roszak; de or­vosolhatók , mert olly szembetűnők , hogy mindenkit azon­nal maguk ellen lázítnak és a közbaj ellen egyesítnek. Egé­szen máskép veszedelmes és orvosolhatlanul veszedelmes az ábránd, ha idejekorán el nem foszlatják; ollyan, mint a bolygó tűz: ha az ember utána indul, minden bizonnyal eltéved, és ha a csalékony világ kialudt . . . nyakát töri. Igen, de a po­litikai ábránd, melly után országos reformokat akarnak in­dítani , nemzetnek szegheti nyakát. . . Számítani és vigyázni kell reformok dolgában; kezdetét és végét előre látni min­den lépésnek, hogy az eredmény ne legyen valami váratlan: — az óvakodás és éleselmü eljárás itt annyival inkább szü­k­­­séges, mint egyéb számvetésben, mivel itt az egységek ele­ven , akaratos és gyarló lények. „Ö­r­ö­k v­á­ll­s­á­g!“ Magunk is nagyon tudjuk ennek be­csét méltányolni. Ha a feltelló jogérdekek kiméletével törté­nik, ha az ország közgazdászatába zavart nem hoz, ha a földművelőre olly terheket nem hárít, mellyek alatt le kell roskadnia — ezen feltételek mellett magunk is hiszszük, re­méljük és látjuk is jó következéseit. Ámde ez alatt olly pa­­nacaeát értenek némelly kortársaink, melly minden bajain­kat, sőt nembajainkat is rögtön meg fogja orvosolni. Itt kezdődik az ábránd. Az örökváltság behozatalával „a kény­­szerített munka­­­ helyébe,melly az emberi méltóságot sérti, ’s a nem szabad föld helyébe, mellyen nem tenyészhetik me­zei gazdaság és ipar, szabad munka és szabad föld fognak lépni, hiszik ők. Kedvetlenség, tunyaság, lelki-testi mun­­kátlanság, birtokos osztály elleni gyülölség, szilaj érzelmek, erkölcstelenség, állati butaság ... ’s a lelki-testi nyomor sápadt képei mindmind el fognak tűnni ’s helyökben lélekemelő jóllét, szellemi műveltség világi nyiladozni ’stb.“ **) ... az eddig elnyomott ember, tegyük hozzá, sza­bad lesz, mint a „kiterjedett levegő ég“ lakosa, ’s üdvös­ségért még a mennyországra sem szoruland többé !“ . . . így vélekedik a fiatal politika. Egészen idylli kép, teli ugrándozó bakokkal .... De hát ha ezen mai nap szabaddá lett tót, Irodalom és Tudomány. AUFSCHLÜSSE ÜBER DIE LETZTEN EREIGNISSE IN POLEN. Nebst sechszehn authentischen Actenstücken. Mainz , bei Kirchheim, Schott und Thielmann. 1810 (Felvilágositások a lengyelországi utolsó események iránt. Tizenhat hiteles okirattal­­stb.) (Vége.) Ezalatt Galicziának felnevezett megyéiben a parasztok kicsa­pongásai megszűnni nem akarván, Ferdinand főherczeg kor­mányzó segéd­tisztjét, Benedek alezredest, küldötte a helyszí­nére a rend helyrehozására megkívántatb lépések tüszinti megté­tele végett. Ez mindenek előtt Bochnia kerületbe sietett, hol a lázadók legnagyobb előlépéseket tettek , jelesen Wieliczkát a cs. k. bányászok egyik részének árulása által hatalmukba kerítették, úgy hogy innen a kisszámú őrség Bochniába hátrált. Ez, és Col­­■ lin tábornoknak visszavonulása Wadowiceig a krakói pártosokba nagy bátorságot öntött. A krakói forradalom napjait egy szemtanú következően raj­zolja: „Mielőtt a városnak még ideje lett volna , az uj hatalom­tartók személyeivel megismerkedni, ezeknek hatalma bámulatos magasságra emelkedett, mellynek senki ellen nem szegülhetett. Azonban 24 óra sem múlt el, és az elfogultaknak megnyíltak szemeik; mindenki látta, milly szörnyű emberek ragadták meg a hatalmat, és mint keilend az egésznek végződnie. Kisült, hogy azok, kik a lengyel emigratio küldötteinek tartottak, jelenté­­kenység nélküli­­s Krakót évek óta el nem hagyott emberek. Az egyik Kuczkowski gróf jószágainak igazgatója, a másik egy krakóbeli inasnak fia volt, ki némi rendőri üldöztetések követ­keztében egy kis hírre kapott; a harmadik végre egy elszegé­nyedett ,­­s évek óta Krakóban tartózkodott nemes volt. A for­radalmi kormány alatt megjelent státushírlap hat számai mutatják, miilyen kezekben volt a hatalom; minden egyes rendelet bizony­ságot nyújt arról, hogy azon emberek , kik Lengyelország po­litikai és társadalmi reformátoraivá tolták fel magukat, nemcsak tapasztalás, hanem logika­­s politikai és statistikai ismeretek nélkül szűkölködtek. Minden rendeletekben találhatók olly rend­szabályok és elvek, mellyeket hozni és vallani csak éretlen fia­talságnak juthatott eszébe,­­s mellyek, jelesen a minden ellen­zésre halált mérő forradalmi törvény által a józan gondolkozá­snak megrémittetve, e tíz napi zavargás ellen szót emelni nem merészeltek Azon arányban, a mint a triumvirek általánosan megismertettek , erejök is hanyatlott. Azonban az ausztriaiaknak visszavonulása következtében Podgorcze és Wieliczkából, melly a kép magyaráztatott, hogy egész Galicziában lángra lobbant a forradalom, a néptömeg nagy lelkesedésre gyuladt, és a kor­mánynak uj erőt kölcsönzött. Mintegy 2000 fegyveres ember cso­portosult a kormány körül, melly a maga részéről rettegtető törvényt (lásd fönebb XII) bocsátott ki, forradalmi törvényszé­ket állított fel; bizonyos Dembowski pedig , később a dictator második titoknoka , a városi tánczteremben „nemzeti kört“ nyi­tott meg, mellyben zajoskodó beszédek tartattak. Illy eszközök­kel sikerült a kormánynak tekintélyét tettleg fentartani, és számos vad kedélyűeket ragadni magával, úgy hogy a békeszeretők mozdulni sem merenek. A „nemzeti kormány“ uralkodása azonban csak két napig tartott. Febr. 24én est­e 9 órakor bizonyos Lissowski, 26 éves orvos dictátornak kiáltotta ki magát. De hatalma csak néhány óráig tartott,­­s azt önként Tissowskinak, a szétoszlott kormány egyik tagjának adta által. Ezen változó státushatalmak ellen bi­zonyos számú városi polgárok státuscsínyt terveztek, polgártár­saikat oda vezérlendők , hogy az előbbi törvényes rend legalább Krakóban visszahozassék. E mozgalomnak Wiszniecki Mihály, oktató a krakói egyetemben , állott élére. Wisznieczki csak­ugyan magához ragadta a hatalmat, és magán a dictatura szál­lásán helyt foglalt, a nélkül azonban, hogy az eloszlott kormány­tagjait, a megbuktatott dictatort, vagy pedig, mi fődolog lett volna , Dembowskit elfogatná. Ezek alig hat óra lefolyta után elegendő számú híveket csődítve titkon maguk köré, a hatalmat ismét magukévá tenni iparkodtak. Febr. 26 án két váratlan újság lepte meg a várost, először, hogy Wiszniewski magát fegyveres kézzel dictátorrá tette, másodszor ezen hirdetés, melly a sta­tuslapban olvasható volt: „A dictator a lengyel nemzethez. A ma reggel közrebocsátott hirdetést, melly szerint én a hatalmat Wiszniewski Mihálynak adtam volna át, tőlem árulás által, fegy­veres kézzel kicsikartnak nyilvánítom. Minek következtében Wiszniewskit a forradalmi törvényszéknek adom által. Tissowski János dictator. Bogawski, titoknoka.“ Wiszniewszki ezalatt po­rosz határra menekülvén , in contumaciam halálra ítéltetett. Ez alatt Krakóban különnemű jelenetek érték egymást. Febr. 26án egy processio érkezett meg Wieliczkából, a diadalom ün­neplésében osztozandó; e menet többnyire bányászokból állott. 27én ünnepélyes nagy processio rendeztetett, a mindenható se­­gedelmeérti esdeklés végett, melly alkalommal mind az egyhá­zakban, mind pedig a nyilvános helyeken beszédek tartattak. Febr. 28án Krakó 4 század jól fegyverzett, ruházott,­s mi a leg­­bámulatosb volt, jó rendet tartó lovasságot látott a dictator előtt elléptetni. A processiók Wieliczka elfoglalása, a napról napra gyarapodó és rendesen létegesülő hadi erő , — mindez a külszín után ítélő tömeget legtúlságosabb reményekkel volt képes eltölteni. Mindamellett, ugyanazon pillanatban, midőn illy jelenetek, és ezerféle, óra múlva meghiúsuló tudósítások által a tömeg bátorsága nőttön nőtt, csappant a főnököké, kik helyzetöket átlátni kezdették. Egykorú felke­lésre számítottak a királyságban , a nagyherczegségben és Gali­cziában , és érzésekre jött, hogy roszul számítottak. A király­ságban senki sem mozdult, és Oroszország sebesen vont öszsze seregeket Krakó határain. Posenben eleje vézetett a lázadásnak , Galicziában pedig balul ütött ki. A kormány segélyfosztottan, és csak Krakó területére szorítottan érze magát, és minden elva­­kultsága mellett is átlátni kezdette , hogy illy hadierővel Ausz­tria , Porosz és Oroszországokkal nem háborúzhatik. Időközben Krakó közelében is csüggesztő történetek adtak elő magokat. Benedek alezredes a segedelmére tömegesen elö­­csödült Kochnia-kerületi parasztok közt, a helyszínen előtalált 4) L. ugyanott. ■HO L. P. Hírlap 807. számát. *) Ez tulajdonképen csak a rabok munkája. **) Csaknem szorul szóra a P. Hírlap 801. sz. után.

Next