Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-11-26 / 703. szám
366 lom, e kés eszmét heterogénnek tartom, ’s én az édes közé nem szeretek keserűt vegyíteni. Ezt én úgy képzelem, mint mikor két összetalálkozó, köszönés alkalmával kezet fog, és egyiknek szives kézszoritása olly erős, hogy a másiknak minden újai ropognak bele. Részemről megköszönném az illyes kézszorítást. — Minthogy azonban, ezen őszintén nyilvánított véleményem bizonyosan kisebbségben maradna, és minthogy némellyek a sérelem nyilvánítását azért is akarják, nehogy oda jön- ’s a külföldön is — mert tudom én, hogy az illyen köszönő föliratot, mint első fölterjesztést egész Európa éber figyelemmel kíséri — az elhallgatásból azt gondolják, hogy nekünk aggodalmaink és sérelmeink nincsenek. Ám említsük meg tehát a sérelmeket, de ne in specifico, hanem csak in generalitate, illy forma általánosságban, hogy vannak a nemzetnek aggodalmai és súlyos sérelmei is, mellyeket annak idejében orvoslás végett fölterjeszteni fogunk. Illy általánossággal élni pedig, nézetem szerint azért is szükséges, nehogy most előlegesen olly tárgyat is sérelemnek nevezzünk, mit utóbb a többség annak ne talán nem tartand, és amelylyeket különösen én megyén részéről akár most, akár utóbb is sérelemnek nem nyilváníthatok. A horvátügyre nézve ugyanis utasításom az, hogy'amennyire a vizsgálatból és a kifejlendő körülményekből az sérelmesnek találtatnék, annyiban azt pártoljam, így tehát mig ez érdemben teljes tudományt nem szerzek magamnak — mert hiszen azokat, mellyeket hírlapokban olvastam, ’s társas körökben hallottam, biztos alapul nem szolgálhatnak; — különösen pedig mig azon választmány, mellyre épen a napokban bíztak az ez érdembeni adatoknak öszveszedését, ezeket élőnkbe nem terjesztendi, és azokból a dolognak mibenlétét meg nem értem, addig sem azt nem mondhatom, hogy sérelem, sem azt, hogy nem sérelem; mert ezt most előlegesen sérelemnek mondani, filius aute patrem lenne. Ami az úgynevezett administratorius rendszert illeti: ez érdemben felolvastatott ugyanitten az 1825- ben fölterjesztett sérelmeknek és kivonatoknak 36ik pontja, melly szerint e tárgy már akkor sérelemnek találtatott. Erre nézve, azon egypár előleges észrevételem van, hogy ime tehát akkor sem a köszönő föliratban , hanem későbben a sérelmek és kiváltatok között említetett ez meg, és hogy — ezt már elvül mondom ki — az akkori országgyűlés véleményes factuma csak annyiban szolgál nekünk zsinórmértékül , amennyiben jelen utasításaink mást nem tartalmaznak. — Mi legyen pedig ez érdemben küldőim nézete, világos onnan, hogy noha megyémet ez ügynek mint sérelemnek pártolása végett több v megyék fölszólították ; de megyém ebben sérelmet nem talált, mert ennek pártolását kötelességül nem adta; sőt utasításunk 68 ik pontjában a főispánok és helyettesek eskü formájának újra készítetését hagyta meg. Küldőimnek pedig illyetén nézetét nemcsak szárazon előadni, hanem képviselői állásomnál fogva motivizálni is kötelesnek érezvén magamat, az administrátorokra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy az administrator és főispán közt, szorosan véve — a megye irányában — csak a névben van különbség; mert a főispáni helyettesnek a megyében szint azon jogai és kötelességei vannak, mellyek a főispánnak. Hogy némelly administrator kihágásokat és visszaéléseket követ el, az meg lehet; de kérdem : hány főispánok nem követnek és nem követtek el? Már az 1514 : 56. t. a főispánokról mondja,negligentia aliquando et vitio , interdum vere potentia et insolentia Comitum , multa incommoda sequuntur;“ de én a hivatalbóli visszaélést megkülönböztetem a hivataltól, és ezt nem a hivatalnak, hanem a hivatalnok egyéniségének tulajdonítom. Hallom idéztetni az 1548 : 66. t. sz., hogy e szerint a főispánok csak per által mozditathatnának el és büntettethetnek meg; de azon törvény csak az ő meghallgattatásukról szól, perről pedig és biróságról nem , ellenben Mátyás II. dec. 21. czikkében, melly az örökös főispánokról szól, a főispánoknak megbüntetése különösen és kivételképen egyedül a felségnek tartatott fel. — Az administrator nevezet nincs ugyan betű szerint a törvényben , noha voltak kik némelly választmányi tagok titulaturájokban előforduló ezen czimet erőségül akarók használni; de én ebben erőséget nem látok, sőt egy előttem szóló által felhozott és a főispáni esküről szóló törvénynek inreherens szavában sem találok, hanem vannak törvények, mellyek nézetem szerint az administrator értelmileg feltételezik. Egy régi — helyes nem helyes — de egy igen régi institutio honunkban az örökös föispánság, és mivel az családhoz köttetett, volt eset, hogy az éltestek elhalván, olly fiatal egyén ült a föispáni székbe , ki még kiskorú , minorennis volt , és ezért hozattak III. Ferdinand I. dec . 33 és II. dec . 75 czikkei, hogy minorennisek, kis-koruak főispánokká ne tétessenek. Ha már az illy családból főispán ez oknál fogva nem lehetett, és ha illy megyébe, mellynek örökös főispáni családja van, más főispánná nem tétethetett, a megye pedig főispán nélkül nem maradhatott: igen természetes, hogy itt főispáni helyettest, administratort kellett tenni. De különben is az administratorság nem valamelly uj phoenomen , nem valamelly uj jelenet, és nem valamelly uj rendszer. Igaz hogy a törvény, jelesen Mátyás VI. dec . 60. mondja, hogy mindegyik megyében tegyen a király főispánt , igy Ulászló III. dec . 44., hogy mindegyik megyének legyen főispánja. De kérdem, a főispánokra nézve is mi történt ? Még a mi időnkben is gr. Illésházy család két megyének , t. i. Liptó és Trencsinnek volt főispánja ; b. Mednyánszky Alajos pedig azon egy időben Nyitrának főispánja ’s Trencsinnek administratora volt. — De hogy régibb példákat is lássunk : azon időből, mikor Ausztriával még semmi közünk sem volt, legyen szabad némellyeket idéznem. —Már a 13i. század végén 1292 ben, Miklós palatínus négy megyében volt egyszerre főispán, u. m. Fehér, Pozsony, Tolna és Somogyban. Cr. Csáky Miklós 1396ban öt megyében volt főispán, u. m. Békés,Bihar, Kraszna, Középszolnok és Temesben.Drugeth János nádor 1883ban hat megyében volt főispán, u. m. Bács, Fehér, Somogy, Tolna, Ung és Zemplinben. Gr. Teleky Sámuel bihari főispán pedig a múlt század vége felé administratora volt Arad, Békés, Csanád, Csongrád, Szabolcs vármegyéknek és a hajdúvárosoknak. Kérdem már most, nem jobb lett volna e a köz administratiora nézve is, ha mindegyik megyének, akár külön főispánja , akár külön administratora lett volna , mint ezen hivataloknak illy összehalmozása ? ez érdemben azonban sem panasz nem létetett, sem sérelem nem formáltatott. Engedjék meg a tek. kér. rrk., hogy az administratorokra nézve még némelly históriai adatokkal szolgáltak. Barsban ugyanis 1794ben Almási Ignácz volt az administrator. Beregben — itt figyelmet kérek — épen most 100 éve, és igy 1747ben neveztetett administratornak, ’s noha 1746ban lett gr. Schönbron Fridrik Beregnek főispánja, de már a következő 1747ben Pécsy Sigmond leve administrator, 1748ban Szentiványi Jósef, 1779ben Kapi József, 1790ben Pogány Lajos , 1794ben pedig b. Vécsey Miklós volt itten administrator. És igy Beregben 47 évig vagy is szinte fél századig egymás után mindig administrator volt, kivévén gr. Schönbron Eugén közbe eső idejét, ki 1749ben leve főispánná. Békésben 1777ben gr. Zichy Ferencz, 1780ban gr. Teleky József, 1782ben gr. Zichy Károly, és 1784ben Skerlecz Ferencz, voltak egymás után administratorok. — Borsodban már 1560ban volt administrator, és ki az egri püspök egyszersmind Heves főispánja Verantius Antal, Esztergomban 1573ban ’s azóta is voltak administratorok, és mivel itt többnyire voltak, őket nem is sorozom elő. Győrben 1785ben Győry Ferencz, volt az administrator, Hontben 1776ban Ráday Gedeon, Komáromban 1768an Nádasdy Mihály lévén főispán, ennek már az előtt Zichy István volt az administratora. Nyitrában 1795ben Eszterházy József volt az administrator. — Sárosban 1761ben Eszterházy Károly egri püspök és hevesi főispán — nem különben Péchy Gábor septemvir, 1777ben pedig gr. Battyán Ferencz voltak administratorok.— Sőt históriai fürkészésem után, itt Sárosban találám legrégibb nyomát az administratoroknak I. Károly k. fijának ugyan is, Istvánnak, mert egyik fia András Olaszhonban veszett el, a másik fia pedig Lajos, a királyságban utódja leve és igy ezen fiának Istvánnak, ki szepesi és sárosi vezér, s egyszersmind Sáros főispánja vala, helyettese Drugeth Miklós már 1752ben volt. Szabolcsban 1786an b. Vécsey Miklós, úgy szintén Szatmárban és 1758ban b. Vécsey Miklós leve administrator. Zalában 1722 ben gr. Battyányi Lajos volt az administrator, Verőczében 1741 ben Klimó György pécsi püspök, Veszprémben 1776 ban gr. Erdődy Lajos alcancellár volt az administrator. Pest megyének valamint most jelenleg van, úgy ez előtt is voltak administratorai, sőt hogy főispánja van, annak 200 éve nincs, mert még 12 év múlva lend 200 éve. A régibb időkben pedig Pest v.megye mint szintén Pilis is a maga különös szabadságával élt, ’s Budán és Visegrádon királyok ’s vezérek lakván, ezektől függött, mig nem Ulászló II. dec. 24 ez. által „ut debttus ordo observetur“ főispáni forma elnök választása határoztatott meg! de Pest Pilis megyék még azután is a budai várcontiendánstól, a budai fő castellanustól,— midőn pedig Budát elvesztettük, a nádortól—noha a nád ! még ekkor nem vala főispánjok, mert ez csak az 1659ik 76 . ez. tétetett azzá — függőttek , a nélkül, hogy ebből sérelmet formáltak volna. Mindezeket annak kitüntetése végett sorolom elő, hogy az administratorok léte, vagy ha úgy tetszik, az administratori rendszer, mégsem valamelly új jelenet , még sem valamelly új rendszer, hanem amint a történeti adatok tanúsítják, mikor az örökös főispán minorennis volt, vagy a főispán külországokban lakott, vagy más hivatalt viselt, vagy megöregedett, vagy nem arra való volt, már a régibb időkben is tétettek administratorok. — Ami az administratorok fizetését illeti, én ebben sem látok semmi különöst , sőt midőn a főispánok és administratorok a domestikából fizettetnek, ez éppen olly anomália előttem, mint midőn a v.megye tisztviselőit, kiket a nemesség választ, az adózó nép fizeti. Ha a főispánokat ’s administratorokat ő fölsége nevezi, inkább rendében van, hogy őket fizesse is. — Mondatott, hogy a fizetéssel leköteleztetnek, erre felelem, hogy ez az egyéniségtől é s kinek-kinek jellemétől függ. Én azt tartom, hogy a király ’s a haza iránti vonzalom és érzelem igaz magyar kebelben elválaszthatlanul párosulhat, sőt ennek párosulnia is kell, így tehát ebben sem látván semmi veszélyest az egészre nézve megyém részéről ismét megújítom abbéli nyilatkozatomat, hogy én sem egyik sem másik sérelemnek előleges megnevezéséhez — mig azokká nem canonisáltatnak — nem járulhatok. Azért is a köszönő föliratbal illy általános megemlítésbe egyezhetem csak, hogy t.i. „a nemzetnek vannak aggodalmai és súlyos sérelmei, mellyeket orvoslás végett felterjeszteni fogunk.“ — Arc évenkinti országgyűlés-tartásra, és az országgyűlésnek Pestire tételére nézve pedig az elsőt küldőim részéről nem pártolhatván, az utóbbit igenis óhajtom, és küldőim is erősen óhajtják, sőt valamint a tridentizsimat más helyre tétetett által, avagy mikint 1796ban a Budán kezdett országgyűlés itt Pozsonban folytattatott úgy a viszonosságnál fogva is igen kívánnám, ha még jelen országgyűlés Pestre tétetnék által. Justh J. Turócz köv.: Veszprém követének egypár állítására felel. Azt mondá—úgymond—V. követe, hogy az administratorok és főispánok közt egyéb különbség nincs, csak a név. (V. köv. közbeszól: a megyére nézve) szóló lényeges különbséget lát abban, hogy a főispánok az országgyűlésen szavazattal bírnak. Az örök főispánokról szóló törvényekben V. köv. az administrátorok törvényességét rejteni látván, azon törvényekről szóló nem azt következtetheti, hogy ha az örök főispánok kiskorúak, administrátorok neveztessenek melléjök, világos törvény lévén arról, hogy a megyéket főispánok nem létében az alispánok kormányozzák. Az administratorok fizetésére nézve, hogy ha ezek a főispánok helyét foglalják, szóló úgy tartja, 1723: 56. szerint a főispánok a megyék kormányozói ’s tisztviselői lévén, őket a megye tartozik fizetni ’s nem a kincstár. V. követének azon megjegyzésére továbbá, hogy a gyermek csak születése után keresztelhető, szóló a sérelmek születését nem akkor látja, midőn az orsz. rr. azoknak keresztelik, mert ez már keresztelés, de midőn elkövettettek. Szóló szerint e válaszfelirati vitáknál alig lesz fontosabb tárgy, jellemezni fogja ez a nemzetet ’s tanusitandja — úgymond — azt, alkotmányos érettségünk ollyan-e, hogy a korkérdések feloldására ’s az átalakulás véghezvitelére képesek vagyunk. Figyelmét terjeszté ki azután szóló a múltra, jelenre, és jövendőre. Legnehezebb feladatnak nézi kiszabni azon határpontot, meddig a v.felirat terjedjen, sőt ezt alig tartja lehetségesnek. Ha az indítványokat tekinti , úgy látja, hogy a baranyai indítvány a válaszfeliratnak azon pontjáig nem terjed, mellyet elérni szükség. Nem elégíti ki szólót azoknak indítványa, kik általánosságban akarnak megmaradni, mert ebből a baj okát kitudni nem lehetne.— Csongrád követének azon mondatára, hogy a pesti indítvány többségszerzésre van kiszámítva, szóló ezt törvényesnek és czélszerűnek látja; mert midőn a pesti indítvány a ponton túl nem terjed, a felirat csak igy lesz a nemzet akaratának igazi kifolyása. A v.felirat tervezetét illetőleg a pesti indítványt elfogadja. — Némellyekre felelőleg a baranyai indítvány tacticájára nézve, szóló sokkal szerényebb, semhogy e tekintetben a vezérszónoknak oktatást akarna nyújtani, de nem is szokása ellenségét figyelmeztetni, tacticájának czélszerűtlenségére. A mennyire azonban B. köv. a kir. előadásokat egymásután dicsérve, a városok elrendezésére nézve azt jelenttete ki, hogy ő felsége olly jogát is megosztani kész a nemzettel, mellyet kizárólag gyakorolt, szóló azt feleli, hogy ezen eszmét B. köv. nyilván azon törvényből mentette, mellyben áll, hogy sua Majestasest Dominus terrestris. Szóló azt állítja törvények nyomán , hogy az országgyűlésnek a városok elrendezésére nézve befolyása eddig is volt. Csongrád köv.nek, ki Pest köv.nek azon állítására, mikint az ellenzék mit várhat egyebet büntetésnél, azt mondá, hogy sokszor jutalom a bére, a szóló azt feleli, mikint nem hiszi, hogy ezt Cs. köv. komolyan mondta volna, miután ha voltak jutalmazások, azok nem a beszédek, de az azokkal ellenkező tettek eredményei voltak. Cs. köv.nek továbbá a franczia forradalom vagy az Illustr. Zeitungból ide átplántált allegóriájára, melly szerint a pesti indítványt — szóló nem is akarja kimondani — valami hölgyhez hasonlította, megvallotta, hogy az bizonyos karzat irányában nem a leggyöngédebb volt; — a honti dámát, melly neki nem tetszett, nem is emlitve, felszólítja Cs. követét , hogy miután ez allegóriákban olly szerencsés, mondja meg, miilyen dáma az a Baranya? Szóló véleménye szerint haja nem fekete, valami barna vagy szőke , ruhája régi pókháló csipkékkel körülszegve, termete szépen felpiperézve, kezében szedert tart, mellyel föl talán B.felé néz, hátán adresz, mellyre irva : retour. Szál lopok L. Verőcze köv. : Az inditvány azon részét, mellyben ő felségének hála mondatai czéloztatik, kegyeletteljesen elfogadván , másik részére nézve, főkép a horvországi események iránt felszólitja a kkriket, ne veszítsék szemük elöl, hogy midőn Horvátország iránt tanácskoznak, a kapcsolt részek figyelemmel hallgatják a vitákat, ’s midőn az orvosláshoz őszinte akarattal fognak, óvatosak legyenek, nehogy a baj ferde felfogása által olly gyógyszert készítsenek, melly a bajt csak növeli. Nem osztja szóló azoknak véleményét, kik a tartományi gyűlés rendezésében egyoldalú intézkedést látnak ; mert midőn a törv.könyvben olly czikkre, melly a kapcsolt részek elrendezéséről intézkednék, nem talál, — az 1715 . 128. t.ből, mellyben Zengnek meghagyatik, hogy a tartományi gyűlésre követet küldjön, a tart. gyűlésen a képviseleti rendszer fönállását következteti , a melly századok óta fenáll, melly ellen személyes voksot követelni nem lehet. Különben a tartom. gyűlés nem a kapcsolt részek képviselőinek , hanem azon megyének lenne közgyűlése, mellyben tartatik. Azon megjegyzésre , hogy a tart. gyűlést rendező k. leirat némellyeknek talán tetszett, szóló kijelenti, mikint az a kapcs. részekben öt megyének ’s hét kir. városnak, sőt Zágrábmegye nevezetes töredékének igenis tetszett, ’s közéhajtása vala. De ezenkívül az 1723 . 120. t. ez. rendelete szerint a kapcs. részek helyhatósági jogai megerősittetnek ’s a rendezés a tart. gyűlésre bizatik. Miért kéri szóló a t. kk. és riket, hogy az e feletti aggodalmuktól elállva, a választmány jelentését bevárják. — Az adminiszt. rendszerre nézve, miután Verőczének nemcsak törv. főispánja van, hanem a megyei igazgatásban semmi változás nem tapasztaltatik, az aggodalmat nem osztja. — Az 1790: 10. t. sz. iránt szóló úgy véli, hogy habár ez a mostani kor igényeihez képest nem valóság, de történetileg véve, hajdan tökéletes volt, minek az a következése, hogy azt bővíteni kell, mire a k. előadások 7. pontjánál alkalom leend. — Az 1836. 21. t.cz. iránti aggodalomra észrevétele nincs, noha elébb szerette volna látni az adatokat; különben az évenkinti országgyűlést pártolja. Balogh K. Győr köv.: Szólani kell, — igy szólaltak fel több nagy érdemű követurak e vitatkozás közben, — szólani kell mindenkinek , miután a válaszfelirás azon kérdés , mellynek megvitatásából fejlődik az országgyűlésnek typusa, — ’s ez által felhiva érzem magamat is, ámbár különös szólási viszketegség, annyi jeles előadások után épen nem bánt , — követi állásomhoz kötött kötelességem szerint, küldőim utasitásából merített nézeteimet szinte előterjeszteni, — biztosítván a tek. kerületi rendeket, hogy a négy napi vitatkozás által már kifárasztott türelmükkel visszaélni nem kívánván , igyekezni fogok nézeteimet a lehetőségig ösopontositani. — Felfogásom szerint minden kornak , megvannak jellemző irányai, kitűnő igényei, — ki ezeket meg nem érti csak hamar elsodortatva általuk ’s későn ébred azoknak korszerű alkalmazhatására , — e jelenkornak tagadhatatlan ha