Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-11-26 / 703. szám

366 lom, e kés eszmét heterogénnek tartom, ’s én az édes közé nem szeretek keserűt vegyíteni. Ezt én úgy képzelem, mint mikor két összetalálkozó, köszönés alkalmával kezet fog, és egyiknek szives kézszoritása olly erős, hogy a másiknak minden újai ropognak bele. Részemről megköszönném az illyes kéz­szorítást. — Minthogy azonban, ezen őszintén nyil­vánított véleményem bizonyosan kisebbségben maradna, és minthogy némellyek a sérelem nyilvánítását azért is akar­ják, nehogy oda jön- ’s a külföldön is — mert tudom én, hogy az illyen köszönő föliratot, mint első fölterjesztést egész Eu­rópa éber figyelemmel kíséri — az elhallgatásból azt gondol­ják, hogy nekünk aggodalmaink és sérelmeink nincsenek. Ám említsük meg tehát a sérelmeket, de ne in specifico, hanem csak in generalitate, illy forma általánosságban, hogy vannak a nemzetnek aggodalmai és súlyos sérelmei is, mellyeket an­nak idejében orvoslás végett fölterjeszteni fogunk. Illy álta­lánossággal élni pedig, nézetem szerint azért is szükséges, nehogy most előlegesen olly tárgyat is sérelemnek nevezzünk, mit utóbb a többség annak ne talán nem tartand, és a­mely­­lyeket különösen én megyén részéről akár most, akár utóbb is sérelemnek nem nyilváníthatok.­­ A horvátügyre nézve ugyan­is utasításom az, hogy'a­mennyire a vizsgálatból és a kifejlendő körülményekből az sérelmesnek találtatnék, annyi­ban azt pártoljam, így tehát mig ez érdemben teljes tudo­mányt nem szerzek magamnak — mert hiszen azokat, mellye­­ket hírlapokban olvastam, ’s társas körökben hallottam, biztos alapul nem szolgálhatnak; — különösen pedig mig azon választmány, mellyre épen a napokban bíztak az ez érdembeni adatoknak öszveszedését, ezeket élőnkbe nem terjesztendi, és a­­zokból a dolognak miben­létét meg nem értem, addig sem azt nem mondhatom, hogy sérelem, sem azt, hogy nem sérelem; mert ezt most előlegesen sérelemnek mondani, filius aute pat­­rem lenne.­­ A­mi az úgynevezett administratori­us rend­szert illeti: ez érdemben felolvastatott ugyan­itten az 1825- ben fölterjesztett sérelmeknek és kivonatoknak 36ik pontja, melly szerint e tárgy már akkor sérelemnek találtatott. Erre nézve, azon egypár előleges észrevételem van, hogy ime tehát akkor sem a köszönő föliratban , hanem későbben a sé­relmek és kiváltatok között említetett ez meg, és hogy — ezt már elvül mondom ki — az akkori országgyűlés vélemé­­nyes factuma csak annyiban szolgál nekünk zsinórmér­tékül , a­mennyiben jelen utasításaink mást nem tar­talmaznak. — Mi legyen pedig ez érdemben küldőim nézete, világos onnan, hogy noha megyémet ez ügynek mint sérelemnek pártolása végett több v megyék fölszólították ; de megyém ebben sérelmet nem talált, mert ennek pártolását kö­telességül nem adta; sőt utasításunk 68 ik pontjában a főispá­nok és helyettesek eskü­ formájának újra készítetését hagyta meg. Küldőimnek pedig illyetén nézetét nemcsak szá­razon előadni, hanem képviselői állásomnál fogva motivizálni is kötelesnek érezvén magamat, az administrátorokra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy az administrator és főispán közt, szorosan véve — a megye irányában — csak a névben van különbség; mert a főispáni helyettesnek a megyében szint azon jogai és kötelességei vannak, mellyek a főispánnak. Hogy némelly administrator kihágásokat és visszaéléseket követ el, az meg lehet; de kérdem : hány főispánok nem követnek és nem követtek el? Már az 1514 : 56. t. a főispánokról mondja­­,negligentia aliquando et vitio , interdum vere potentia et insolentia Comitum , multa incommoda sequuntur;“ de én a hivatalbóli visszaélést megkülönböztetem a hivataltól, és ezt nem a hivatalnak, hanem a hivatalnok egyéniségének tulaj­­donítom. Hallom idéztetni az 1548 : 66. t. sz., hogy e sze­rint a főispánok csak per által mozditathatnának el és bün­­tettethetnek meg; de azon törvény csak az ő meghallgattatá­­sukról szól, perről pedig és biróságról nem , ellenben Mátyás II. dec. 21. czikkében, melly az örökös főispánokról szól, a főispánoknak megbüntetése különösen és kivételképen egye­dül a felségnek tartatott fel. — Az administrator nevezet nincs ugyan betű szerint a törvényben , noha voltak kik né­melly választmányi tagok titulaturájokban előforduló ezen czi­­met erőségül akarók használni; de én ebben erőséget nem lá­tok, sőt egy előttem szóló által felhozott és a főispáni esküről szóló törvénynek inre­herens szavában sem találok, ha­nem vannak törvények, mellyek nézetem szerint az admini­strator értelmileg feltételezik. Egy régi — helyes nem he­lyes — de egy igen régi institutio honunkban az örökös föis­­pánság, és mivel az családhoz köttetett, volt eset, hogy az éltestek elhalván, olly fiatal egyén ült a föispáni székbe , ki még kiskorú , minorennis volt , és ezért hozattak III. Ferdi­nand I. dec . 33 és II. dec . 75 czikkei, hogy minorennisek, kis-koruak főispánokká ne tétessenek. Ha már az illy család­ból főispán ez oknál fogva nem lehetett, és ha illy megyébe, mellynek örökös főispáni családja van, más főispánná nem té­tethetett, a megye pedig főispán nélkül nem maradhatott: igen természetes, hogy itt főispáni helyettest, administratort kellett tenni.­­ De különben is az administratorság nem valamelly uj phoenomen , nem valamelly uj jelenet, és nem valamelly uj rendszer. Igaz hogy a törvény, jelesen Mátyás VI. dec . 60. mondja, hogy mindegyik megyében tegyen a király főis­pánt , igy Ulászló III. dec . 44., hogy mindegyik megyének legyen főispánja. De kérdem, a főispánokra nézve is mi tör­tént ? Még a mi időnkben is gr. Illésházy család két megyé­nek , t. i. Liptó és Trencsinnek volt főispánja ; b. Mednyán­­szky Alajos pedig azon egy időben Nyitrának főispánja ’s Trencsinnek administratora volt. — De hogy régibb példákat is lássunk : azon időből, mikor Ausztriával még semmi közünk sem volt, legyen szabad némellyeket idéznem. —Már a 13i. század végén 1292 ben, Miklós palatínus négy megyében volt egyszerre főispán, u. m. Fehér, Pozsony, Tolna és So­mogyban. C­r. Csáky Miklós 1396ban öt megyében volt fő­ispán, u. m. Békés,Bihar, Kraszna, Középszolnok és Temes­­ben.Drugeth János nádor 1883ban hat megyében volt főispán, u. m. Bács, Fehér, Somogy, Tolna, Ung­ és Zemplinben. Gr. Teleky Sámuel bihari főispán pedig a múlt század vége felé administratora volt Arad, Békés, Csanád, Csongrád, Szabolcs vármegyéknek és a hajdú­városoknak. Kérdem már most, nem jobb lett volna e a köz administratiora nézve is, ha mindegyik megyének, akár külön főispánja , akár külön administratora lett volna , mint ezen hivatalok­nak illy összehalmozása ? ez érdemben azonban sem panasz nem létetett, sem sérelem nem formáltatott. Engedjék meg a tek. kér. rrk., hogy az administratorokra nézve még némelly históriai adatokkal szolgáltak. Barsban ugyan­is 1794ben Al­­mási Ignácz volt az administrator. Beregben — itt figyelmet kérek — épen most 100 éve, és igy 1747ben neveztetett ad­­ministratornak, ’s noha 1746ban lett gr. Schönbron Fridrik Beregnek főispánja, de már a következő 1747ben Pécsy Sig­­mond leve administrator, 1748ban Szentiványi Jósef, 1779ben Kapi József, 1790ben Pogány Lajos , 1794ben pedig b. Vé­­csey Miklós volt itten administrator. És igy Beregben 47 évig vagy is szinte fél századig egymás után mindig adminis­trator volt, kivévén gr. Schönbron Eu­gén közbe eső idejét, ki 1749ben leve főispánná. Békésben 1777ben­ gr. Zichy Ferencz, 1780ban gr. Teleky József, 1782ben gr. Zichy Károly, és 1784ben Skerlecz Ferencz, voltak egymás után administra­­torok. — Borsodban már 1560ban volt administrator, és ki­ az egri püspök egyszersmind Heves főispánja Verantius Antal, Esztergomban 1573ban ’s azóta is voltak administratorok, és mivel itt többnyire voltak, őket nem is sorozom elő. Győr­ben 1785ben Győry Ferencz, volt az administrator, Hontben 1776ban Ráday Gedeon, Komáromban 1768an Nádasdy Mi­hály lévén főispán, ennek már az előtt Zichy István volt az administratora. Nyitrában 1795ben Eszterházy József volt az administrator. — Sárosban 1761ben Eszterházy Károly egri püspök és hevesi főispán — nem különben Péchy Gábor sep­­temvir, 1777ben pedig gr. Battyán Ferencz voltak admini­stratorok.— Sőt históriai fürkészésem után, itt Sárosban ta­­lálám legrégibb nyomát az administratoroknak I. Károly k. fijának ugyan is, Istvánnak, mert egyik fia András Olaszhon­ban veszett el, a másik fia pedig Lajos, a királyságban utódja leve és igy ezen fiának Istvánnak, ki szepesi és sárosi vezér, s egyszersmind Sáros főispánja vala, helyettese Drugeth Miklós már 1752ben volt. Szabolcsban 1786an b. Vécsey Miklós, úgy szintén Szatmárban és 1758ban b. Vécsey Miklós leve adminis­trator. Zalában 1722 ben gr. Battyányi Lajos volt az adminis­trator, Verőczében 1741 ben Klimó György pécsi püspök, Veszprémben 1776 ban gr. Erdődy Lajos al­cancellár volt az administrator. Pest megyének valamint most jelenleg van, úgy ez előtt is voltak administratorai, sőt hogy főispánja van, annak 200 éve nincs, mert még 12 év múlva lend 200 éve. A régibb időkben pedig Pest v.megye mint szintén Pilis is a maga különös szabadságával élt, ’s Budán és Visegrádon kirá­lyok ’s vezérek lakván, ezektől függött, mig nem Ulászló II. dec. 24 ez. által „ut debttus ordo observetur“ főispáni forma elnök választása határoztatott meg! de Pest Pilis megyék még azután is a budai várcontiendánstól, a budai fő castellanus­­tól,— midőn pedig Budát elvesztettük, a nádortól—noha a ná­­d ! még ekkor nem vala főispánjok, mert ez csak az 1659ik 76 . ez. tétetett azzá — függőttek , a nélkül, hogy ebből sé­relmet formáltak volna.­­ Mindezeket annak kitüntetése vé­gett sorolom elő, hogy az administratorok léte, vagy ha úgy tetszik, az administratori rendszer, még­sem valamelly új je­lenet , még sem valamelly új rendszer, hanem a­mint a tör­téneti adatok tanúsítják, mikor az örökös főispán minorennis volt, vagy a főispán külországokban lakott, vagy más hiva­talt viselt, vagy meg­öregedett, vagy nem arra való volt, már a régibb időkben is tétettek administratorok. — A­mi az ad­ministratorok fizetését illeti, én ebben sem látok semmi kü­lönöst , sőt midőn a főispánok és administratorok a dome­­stikából fizettetnek, ez éppen olly anomália előttem, mint mi­dőn a v.megye tisztviselőit, kiket a nemesség választ, az adózó nép fizeti. Ha a főispánokat ’s administratorokat ő fölsége nevezi, inkább rendében van, hogy őket fizesse is. — Mon­datott, hogy a fizetéssel leköteleztetnek, erre felelem, hogy ez az egyéniségtől é s kinek-kinek jellemétől függ. Én azt tartom, hogy a király ’s a haza iránti vonzalom és érzelem igaz ma­gyar kebelben elválaszthatlanu­l párosulhat, sőt ennek páro­sulnia is kell, így tehát ebben sem látván semmi veszélyest az egészre nézve megyém részéről ismét megújítom abbéli nyilatkozatomat, hogy én sem egyik sem másik sérelemnek előleges megnevezéséhez —­ mig azokká nem canonisáltatnak — nem járulhatok. Azért is a köszönő föliratbal illy általános megemlítésbe egyezhetem csak, hogy t.i. „a nemzetnek vannak aggodalmai és súlyos sérelmei, mellyeket orvoslás végett fel­terjeszteni fogunk.“ — Arc évenkinti országgyűlés-tartásra, és az országgyűlésnek Pestire tételére nézve pedig az elsőt kül­dőim részéről nem pártolhatván, az utóbbit igenis óhajtom, és küldőim is erősen óhajtják, sőt valamint a tridentizsimat más helyre tétetett által, avagy mikint 179­6ban a Budán kezdett országgyűlés itt Pozsonban folytattatott úgy a viszonosságnál fogva is igen kívánnám, ha még jelen országgyűlés Pestre té­tetnék által. Justh J. Turócz köv.: Veszprém követének egypár állí­tására felel. Azt mondá—úgymond—V. követe, hogy az admi­nistratorok és főispánok közt egyéb különbség nincs, csak a név. (V. köv. közbeszól: a megyére nézve) szóló lényeges különbséget lát abban, hogy a főispánok az országgyűlésen szavazattal bírnak. Az örök főispánokról szóló törvényekben V. köv. az administrátorok törvényességét rejteni látván, azon törvényekről szóló nem azt következtetheti, hogy ha az örök­ főispánok kiskorúak, administrátorok neveztessenek melléjök, világos törvény lévén arról, hogy a megyéket főispánok nem létében az alispánok kormányozzák. Az administratorok fizeté­sére nézve, hogy ha ezek a főispánok helyét foglalják, szóló úgy tartja, 1723: 56. szerint a főispánok a megyék kormányozói ’s tisztviselői lévén, őket a megye tartozik fizetni ’s nem a kincstár. V. követének azon megjegyzésére továbbá, hogy a gyermek csak születése után keresztelhető, szóló a sérelmek születését nem akkor látja, midőn az orsz. rr. azoknak keresz­telik, mert ez már keresztelés, de midőn elkövettettek. Szóló szerint e válaszfelirati vitáknál alig lesz fontosabb tárgy, jel­lemezni fogja ez a nemzetet ’s tanusitandja — úgymond — azt, alkotmányos érettségünk ollyan-e, hogy a korkérdések feloldására ’s az átalakulás véghezvitelére képesek vagyunk. Figyelmét terjeszté ki azután szó­ló a múltra, jelenre, és jö­vendőre. Legnehezebb feladatnak nézi kiszabni azon határ­pontot, meddig a v.felirat terjedjen, sőt ezt alig tartja lehetségesnek. Ha az indítványokat tekinti , úgy látja, hogy a baranyai indítvány a válaszfeliratnak azon pont­jáig nem terjed, mellyet elérni szükség. Nem elégíti ki szólót azoknak indítványa, kik általánosságban akar­nak megmaradni, mert ebből a baj okát kitudni nem lehet­ne.— Csongrád követének azon mondatára, hogy a pesti in­dítvány többségszerzésre van kiszámítva, szóló ezt törvényes­nek és czélszerűnek látja; mert midőn a pesti indítvány a pon­ton túl nem terjed, a felirat csak igy lesz a nemzet akaratá­nak igazi kifolyása. A v.felirat tervezetét illetőleg­­ a pesti indítványt elfogadja. — Némellyekre felelőleg a baranyai in­dítvány tacticájára nézve, szóló sokkal szerényebb, semhogy e tekintetben a vezérszónoknak oktatást akarna nyújtani, de nem is szokása ellenségét figyelmeztetni, tacticájának czél­­szerűtlenségére. A mennyire azonban B. köv. a kir. előadá­sokat egymásután dicsérve, a városok elrendezésére nézve azt jelenttete ki, hogy ő felsége olly jogát is megosztani kész a nem­zettel, mellyet kizárólag gyakorolt, szóló azt feleli, hogy ezen eszmét B. köv. nyilván azon törvényből mentette, melly­­ben áll, hogy sua Majestasest Dominus terrestris. Szóló azt állít­ja törvények nyomán , hogy az országgyűlésnek a városok elrendezésére nézve befolyása eddig is volt. Csongrád köv.­­nek, ki Pest köv.nek azon állítására, mikint az ellenzék mit várhat egyebet büntetésnél, azt mondá, hogy sokszor jutalom a bére, a szóló azt feleli, mikint nem hiszi, hogy ezt Cs. köv. komolyan mondta volna, miután ha voltak jutalmazások, azok nem a beszédek, de az azokkal ellenkező tettek eredményei voltak. Cs. köv.nek továbbá a franczia forradalom vagy az Illustr. Zeitungból ide átplántált allegóriájára, melly szerint a pesti indítványt — szóló nem is akarja kimondani — vala­mi hölgyhez hasonlította, megvallotta, hogy az bizonyos kar­zat irányában nem a leggyöngédebb volt; — a honti dámát, melly neki nem tetszett, nem is emlitve, felszólítja Cs. köve­tét , hogy miután ez allegóriákban olly szerencsés, mondja meg, miilyen dáma az a Baranya? Szóló véleménye szerint haja nem fekete, valami barna vagy szőke , ruhája régi pók­háló csipkékkel körülszegve, termete szépen felpiperézve, ke­zében szed­ert tart, mellyel föl talán B.felé néz, hátán ad­­resz, mellyre irva : retour. Szál lopok L. Verőcze köv. : Az inditvány azon részét, mellyben ő felségének hála mondatai czéloztatik, kegyelettel­jesen elfogadván , másik részére nézve, főkép a horv­országi események iránt felszólitja a kk­riket, ne veszítsék szemük elöl, hogy midőn Horvátország iránt tanácskoznak, a kap­csolt részek figyelemmel hallgatják a vitákat, ’s midőn az or­vosláshoz őszinte akarattal fognak, óvatosak legyenek, nehogy a baj ferde felfogása által olly gyógyszert készítsenek, melly a bajt csak növeli. Nem osztja szóló azoknak véleményét, kik a tartományi gyűlés rendezésében egyoldalú intézkedést lát­nak ; mert midőn a törv.könyvben olly czikkre, melly a kap­csolt részek elrendezéséről intézkednék, nem talál, — az 1715 . 128. t.ből, mellyben Zengnek meghagyatik, hogy a tartományi gyűlésre követet küldjön, a tart. gyűlésen a kép­viseleti rendszer fönállását következteti , a melly szá­zadok óta fenáll, melly ellen személyes voksot követelni nem lehet. Különben a tartom. gyűlés nem a kapcsolt részek képviselőinek , hanem azon megyének lenne köz­gyűlése, mellyben tartatik. Azon megjegyzésre , hogy a tart. gyűlést rendező k. leirat némellyeknek talán tetszett, szóló kijelenti, mikint az a kapcs. részekben öt megyének ’s hét kir. városnak, sőt Zágrábmegye nevezetes töredékének igenis tetszett, ’s közéhajtása vala. De ezenkívül az 1723 . 120. t. ez. rendelete szerint a kapcs. részek helyhatósági jo­gai megerősittetnek ’s a rendezés a tart. gyűlésre bizatik. Miért kéri szóló a t. kk. és riket, hogy az e feletti aggodal­muktól elállva, a választmány jelentését bevárják. — Az ad­­miniszt. rendszerre nézve, miután Verőczének nemcsak törv. főispánja van, hanem a megyei igazgatásban semmi változás nem tapasztaltatik, az aggodalmat nem osztja. — Az 1790: 10. t. sz. iránt szóló úgy véli, hogy habár ez a mostani kor igényeihez képest nem valóság, de történetileg véve, hajdan tökéletes volt, minek az a következése, hogy azt bővíteni kell, mire a k. előadások 7. pontjánál alkalom leend. — Az 1836. 21. t.cz. iránti aggodalomra észrevétele nincs, noha elébb sze­rette volna látni az adatokat; különben az évenkinti ország­­gyűlést pártolja. Balogh K. Győr köv.: Szólani kell, — igy szólaltak fel több nagy érdemű követurak e vitatkozás közben, — szó­lani kell mindenkinek , miután a válaszfelirás azon kérdés , mellynek megvitatásából fejlődik az országgyűlésnek typu­­sa, — ’s ez által felhiva érzem magamat is, ámbár különös szólási viszketegség, annyi jeles előadások után épen nem bánt , — követi állásomhoz kötött kötelességem szerint, kül­dőim utasitásából merített nézeteimet szinte előterjeszteni, — biztosítván a tek. kerületi rendeket, hogy a négy napi vitat­kozás által már kifárasztott türelmükkel visszaélni nem kíván­ván , igyekezni fogok nézeteimet a lehetőségig ösopontosi­­tani. — Felfogásom szerint minden kornak , megvannak jellemző irányai, kitűnő igényei, — ki ezeket meg nem érti csak hamar elsodortatva általuk ’s későn ébred azoknak kor­szerű alkalmazhatására , — e jelenkornak tagadhatatlan ha­

Next