Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-03-22 / 792. szám

278 adatik, ez a kívánt rend fentartására elegendő, ’s ha vala­­melly fontos tárgy kerülne szőnyegre, a felvétel és tárgyalás idejét meghatározni a m.­forök hatalmában áll.­­— Gr. Zichy Károly : Hogy a történhető kijátszásoknak eleje vétessék , semmiféle tárgy rögtön ne tárgyaltassék. —Gr. Batthyány Lajos minister­elnök: Illy határozatot hozni nem czélszerű, mert akkor a sürgetés tárgyak ugyanazon napon el nem in­­téztethetnének. Hogy azonban a rögtönzés következményei súlyosak ne legyenek, bizonyos órákra az ülést elhalasztani czélszerű. — Am. férik e javaslatban megnyugodtak. Ezután felolvastattak a hitelintézetről és az or­szággyűlésnek évenkénti üléseiről áthozott tör­vényjavaslatok. Ezen tárgyak igen fontosak lévén, felvételük másnap reggeli 9 órára halasztatott. Mart. 21ki LXXIX. kerületi ülésben a következők fordultak elő. Makay S., Gaál Alajos és Mednyánszky László barsi követek megbízó leveleiről beadja a választmány jelentését. Ki fog nyomatni. Wéber Gy. A perczek drágaságát szem előtt tartva, Sze­ged városának e pillanatban vett utasítását röviden előadni szerencséjének tartja. Szeged ugyanis e hó 18án tartott nép­­gyűlésben a buda­pesti 12 pontot hazafias meleg kebellel ka­rolta fel, azoknak életbe léptetését ’s bennök a nemzet kivá­­natainak teljesítését szorgalmazni követeinek kötelességéül téve. Ezen pontok nagyobb részint már határozatba mentek, és a többieknek tárgyalása a petitionális választmány jelentésé­től függesztetett fel, a mikorára nézeteinek előterjesztését f­en­­tartva, küldői kivonatait a t.­rv. figyelmébe ajánlja. Bernáth Zs. Emlékezetbe hozza, hogy a kerületi választ­mány az administratori rendszer tárgyában a javaslatot elké­­szíté­­s kinyomata. Ezen ügy azonban idejét lejárván, vélekedé­se szerint a munka a könyvnyomtatónak vissza­adandó. Gaál Eduárd Tolna követe. A munkát elégettetni kívánja. Bónis­z. Miután a kinyomatott munkálat a könyvnyom­tató tulajdona, azt számokba sorolni ’s kiosztani kell, ’s elé­getni nem lehet. Bizó Im. elnök. Végzéskép kimondja, hogy a javaslat a könyvnyomtatónak vissza fog adatni. Bernáth Zs. Már több napi posta sem magán, sem hi­vatalos leveleket nem hozván, a ministerelnököt felhivatni kí­vánja , hogy a posták rendes érkezését kieszközölje. Később indítványát visszahúzta, mert a posta a várt leveleket meghozá. Szentkirályi M. jegyző. A szabad királyi városokról ideiglenesen intézkedő törvényczikket kezdi olvasni. Olgyay T. A mik §ba igtatni kívánja azon §§kat, miket a t. rv. a rendőri, büntető é s magánjogi tekintetben már meg­állapítottak, ’s miután a városi t. hatóság alól a szerkezetben a megyék házai sincsenek kivéve, minden ingerültség kikerü­lése végett, azokat kivétetni kivánja. Szentkirályi M. Felvilágositásul előadja, hogy ez a t. ez. csak ideiglenes ’s talán egy pár hét múlva összehívandó népképviselő úr.gyülésen a dolog ki fog egészittetni. (Tovább). Tarnóczy K. Nyitra köv.: Adott szavától csak küldői oldhatják fel, miért pótló utasításánál fogva a nemességet és a papi rendet a városi törvényhatóság alá vetni nem kivánja. Bónis S. A városi követek már az előtt kijelentették, hogy a megyék házait törvényhatóságuk alá vonni eszék ágá­ban sincsen , miért ezeket kivétetni kivánja. Bernáth Zs. Pozsony követével tart, mert azon nézet, hogy e jelen körülmények közt az ideiglenes törvényeket gyorsan kell alkotni, nem indítja oda, hogy a megyei házakat alárendelje. Végzés az, hogy a megyék székes házai a városi törvény­­hatóság alól kivétetnek, egyébként marad a szerkezet. A választókról szóló 6. §t Hauser Ernő Pozsony városa követe akint kívánja módosítatni, miszerint választók törvé­nyes valláskülönbség nélkül a városi közönségnek mindazon tagjaiksat. Tomcsányi J. senkit nem kíván vallás miatt jogokból kirekesztetni, de jelenleg az ingerültség kikerülése kedvéért a pozsonyi indítványt ideiglenesen elfogadja. Kossuth L. Ha az­ rr. tanácsosnak tartják rendelkezé­seiknél az elvek tisztaságán és az igazság alapján kívül a kö­rülményeket is tekintetbe venni, tegyék ezt az egész országra nézve. A tegnapi sajnos eseményekről­­a történteknek, elfog­laltságunk miatt, szemtanúi nem lehetvén, hallomás után tud­juk, hogy egy néptömeg a zsidók ellen dühöngött, mellyet a nemzeti őrsereg- és a sorkatonaságnak sikerült elszéleszteni) az a meggyőződése, miszerint azokban Pozsony polgárainak értelmes része nem osztozott; másodszor Buda-Pest lakos­sága petitiójában a vallás tekintetbeni egyenlőséget kívánatai közé sorolta. Ezekből azt vonja ki, hogy ha a szerkezetnek a pozsonyi indítvány szerinti módosítása némelly helyeken in­gerültséget szülne, másutt a szerkezetnek volna illy hatása; kijelenti, miszerint ma több pozsonyi polgár kinyilatkoztatá, hogy a tegnapi jelenetek ne annak tulajdonitassanak, mintha Pozsony lakossága gyülölséget táplálna a zsidók ellen, de mert félelemmel viseltetik irántok; ’s ha ezen félelem oka a tör­vényhozás által elenyésztetik, a gyülölség el fog tűnni. Nem az kelti fel bennök a félelmet, mert az izraeliták más templom­ban imádják az istent, de mert szokásaikban különböznek, sa­ját községet alkotnak, mik az összeolvadást gátolják. Véle­ménye szerint ki kell e dolgot egyenlíteni. Igaz, hogy Pesten is történnek jelenetek , miknek hallatára fáj az ember szive, hogy midőn a népek fölött földerült a szabadság napja, csak a zsidó nép az, melly az előítéletek súlya alól szabadulni nem képes, melly előítéletekről a költő mondja, hogy azokkal az istenek is hasztalan küzdenek. A dolgot úgy lehet kiegyenlí­teni, ha a t. rr. rövid t. czikkben kijelentik, hogy a vallás a honlakosok között a jogokra nézve különbséget nem teszen, melly elvnek a zsidókra alkalmazása iránt a ministerium jövő országgyűlésre javaslatot készítsen. A zsidó községeket talán rögtön lehetne eltörölni. Bónis S. Békés követével nincs egy véleményben, mert a törvényhozásnak apró utczai demonstrátiók után indulni nem lehet, ’s működéseinek az igazság szempontjából szükség fel­merülni. Ott a törvény, a rendetlenkedőket meg kell büntetni, ’s a redactiónak meg kell maradni. (Több hang : nem lehet.) A napokban Bécsben lévén, látta, mikint ott a szabadság ki­vívásában a zsidók is működtek ’s melly nép a szabadságra meg van érve, testvéri kezet fog mindenkivel, és szóló nem hiszi, hogy a tegnapi eseményekben csak egy müveit polgár is vett volna részt, mellyeket olly utcza-hősök idéztek elő, kik a zavarban halászni akartak. Illy jelenettől a törvényhozás­nak vezettetnie nem szabad, különben hivatásának meg nem felel. Az illy hősöket meg kell büntetni, kezünkben a hatalom. (Helyeslés.) Kortes G. Zombor köv. : Utasitásánál fogva a zsidó népet pártolja, ezért, a választói jogot csak a törvényesen be­vett vallásu lakosokra kiterjesztetni és e kérdést szavazásra bocsátatni kivánja. (Az ülés vége köv.) A mélt. főrendek mart. élén r. 9 óra d. u. 4 óráig tartott országos ülésekben tárgyaltatott a hitelintézetről szóló törvényjavaslat. Némi módosítással elfogadtatott. — Felvétetett továbbá: törvényjavaslat az országgyűlés évenkinti üléseiről, ’s a m. forr. tanácskozásaikban a 7. §ig haladtak , melly az országgyűlés elnökségéről rendelkezik. Ezen fontos tárgybani tanácskozás másnapra halasztatott. Előlegesen közöljük az illető törvényjavaslatokat, mellyek a mai hosszas tanácskozás anyagául szolgáltak . Törvényjavaslat a hitelintézetről: „Általában a földbirtokosok, ’s különösebben azoknak kívánatos felsegíté­­sére, a­kiknek a T. törvény által úrbéri jövedelmeik felfüg­gesztettek, ideiglenesen rendeltetik : 1) §. A hitelintézetnek felállítására a ministérium felhatalmaztatik. — 2) §. Alap­szabályait, törvényhozási megvizsgálás és helybehagyás vé­gett, a legközelebbi országgyűlés első évi ülésének be fogja mutatni. — Kijelentetvén különösebben: 3) §. Tartaléktő­­kéjének megalapítására az ország részéről 500.000 forint rendeltetik ki. 4) §. Azon magánbirtokos , kinek úrbéri meg­szűnt haszonvételei iránt kármentesítés van a T. törvény által biztosítva, úrbéri haszonvétele tőkéjéig kölcsönt kapnia, min­denek előtt elsőséggel bír, ha a kölcsönt kellőleg biztosíthatja. És a megszüntetett úrbéri tartozásoknak az e részben alko­tandó törvény rendelete szerinti országos megbecslés által megállapítandó tőkeértéke , az illy kölcsön megtérítésénél visszafizetésként az álladalom által el fog fogadtatni. — 5) §. A hitelintézet követelése kiváltsági elsőséggel bir minden más követelések fölött , kivévén, a mellyek elsőbb helyen vannak bejegyezve. — 6) §. A hitelintézet részére lekötött birtok csőd alá kerülvén, a kamat és törlesztési járulék a perfolyam alatt is pontosan fizetendő, mellynek elmulasztása esetében a hitel­­intézet, azon birtokból, rövid perutján , egész követeléseit, tőkével együtt is , megtekítetheti magának. ( 7) §. Minden ollyan kérdések fölött, mellyek úgy az intézet és adósai, mint az intézet és hitelezői közt támadhatnak, az illető váltótör­­vényszék, rövid uton bíráskodik. — 8) §. Kölcsönét a hitel­intézet, a kölcsönvevő tetszése szerint, akár kész ezüst pénz­ben, akár hitel­levelekben fogja adhatni. — 9) §. A szük­séges készpénz megszerezhetése végett, az országos és a köz­alapítványi pénztár is kútfőül kijelöltetik, ezen pénztárak köl­csöne , a hitelintézet részéről, szokott hitellevelek által biz­tosíttatván.“ ---------------­POZSONYI HÍRFÜZÉR. E sorok írója szerencsés­nek érzi magát, hogy a nyilvánosság utján olly tényeket hir­dethet e haza fiainak, mellyeket, mint hosszú évszázadokból kiváló, talán e nemzet életében páratlan eseményeket, a tör­ténet lapjai örökitendnek meg az utókornak. Az istenség felfoghatlan ihlete szállotta meg a közelebbi nagy napok­ban az emberiséget, — adja az ég, hogy azon tollakat is, mellyek e napok történeteit leirják, egy fensőbb ihlet ké­pesítse szép rendeltetésekre; megkisértjük elmondani mi is azon érzelmeket, mellyekkel keblünk csordultig telve van mellyeket kifejezhetleneknek, leirhatlanoknak szoktak ne­vezni. — Szerdán mart. 15. indult fel az országgyűlési fé­nyes küldöttség Bécsbe a magyar király trónja elé, és megvivén e nemzet óhajtását a koronás főnek, bár csak úgyszólva hajszálon függött e nemzet élete, pénteken mart. 17. visszatért diadalittasan. — Szerdán a napi ren­des hajón kivül, mellyen Bónis S. Szabolcs m. köv. és Jo­­zipovich A. turopolyai gróf intézkedni előre mentek, volt rendelve egy más gőzös, mellyen reg. 10 ór­ a küldöttség 72 és kísérete, többnyire országgyűlési ifjak, körülbelül ugyanannyi tagból álló, mindnyájan, még az egyházi férfiak is, mellükön nemzeti szalaggal ellátva, indult meg. A part hosszán roppant néptömeg sereglett össze ,s a­mint a hajó indulásával az első taraczk megdördült, és a partról választ kapva a lövések egymást váltogatták, kitörtek az éljenek a parton úgy mint a hajón, és fejér kendők lobog­­tatásával, kalap­rázással, kardcsörtetéssel, mint megannyi szerencsekivánatoktól kisértetve vevénk búcsút a koroná­zási várostól. Megható látvány volt mindkét félre. Útköz­ben az ifjak, bár a nagy sietségben a lóczi zenekart itthon feledvén ez csak a délutáni hajóval jött fel, nemzeti dalo­kat énekeltek, a lelkesedés határt nem ismert, jókedvünk­ben és a szabadság érzetében felmentünk a hajó tetejére és a kapitány úr, ki az egész hajószemélyzettel nemzeti szalagot viselt, csak akkor kért bennünket óvakodásra, mi­kor a tilos fedezetet a sok ember alatt veszélyeztetve látta, ’s mi azonnal engedelmeskedünk. Dévénynél a Duna kö­zepén horgonyt vetett a hajó, ’s egy csónak indult ki a partra, hogy az ausztriai vámosokat vizsgálat végett be­hozza, de hozott két utast és a vámosok magukat nem is mutatták. Délutáni 4 órára megérkeztünk, miután nagy hajónk a csatornán be nem evezhetett a városba, a külki­­kötőnél, sűrü taraczklövések és a partra gyülekezettek hangos üdvözletével, kendő­ lobogtatásával fogadtatva. Kossuth L. úr, neje karján, partra léptekor a bécsi magya­rok részéről rövid beszéddel köszönteték; kiebb lévén először találkozánk a bécsi uj nemzeti őrsereg mintegy 12 főnyi osztályával, kik nem egyenruhában ugyan, de pus­kával mindnyájan ellátva és kalapjukon osztály szerint megjegyezve, előttünk tisztelgő sorban, itt őrt állottak, szívesen üdvözlünk és kezet fogtunk derék baj­társainkkal, a miután mindnyájan kocsikra kapva, a prateren keresz­tül roppant hosszú menetben értünk a város végére. — Itt tudósittatunk azon elragadó eseményről, hogy nádo­runk ő fensége az­nap délelőtt érkezvén Bécsbe, a város­ban lovait kifogta a polgárság és ezernyi éljenek közt ve­­télykedve vonta kocsiját a várba.­­ A bécsiek nem tud­ván a mi körülményeinket már harmadnap előtt a forra­dalom kiütésekor vártak bennünket, sőt újabban értesit­­tetvén azt gondolák, hogy szerdán is csak az esti gőzössel érkezünk meg; de ezért a város végén nagy számú nép csődült össze , melly belőbb roppant kisérő tömeggé ala­kult ; a városba léptünkkor megállván a menet, minden oldalról: „Hol van Kossuth ?“ kiáltásokkal tolultak felénk. Kossuth L. ur, ki nejével az első nyilt kocsiban ült, innen ki és felemeltetvén bemutattatott a népnek, és megharsant a tömeg fidvkiáltása, kalapok lebegtek fejünk felett, ken­dők lobogtak a házak ablakaiból, a messze távolban is, mennyire csak láthatónk; elfogott e jelenet minden érző keblet; egy öreg ember a munkás osztályból zokogó, de hallhatólag erős hangon kiáltá: „Kossuth! unser Erlö­ser! hoch!“ és ezernyi torok viszhangozó kiáltását; minden annyira el volt ragadtatva, hogy boldognak érzé magát, ki őt csak láthatta is; mig mások, tisztesbek úgy mint alsó osztálybeliek, a kocsi körül tolultak össze, mind levett kalappal, nejének kezeit csókolgaták, ’s szeren­csésnek érzé magát, ki csak közelébe juthatott. Sokan közölünk, kik magyar öltözetben még ekkor nem voltak, szállásainkra oszoltunk, hogy átruházkodva azonnal a menethez csatlakozhassunk. E sorok írója két társával lévén egy kocsiban, bár csak kardjaink voltak láthatók, minden, a merre hajtatánk, kalapot emelt, ,vivát"-ot kiál­tott , kendőket lobogtatának felénk, annyira, hogy le­vett kalapokkal szakadatlanul hajlongnunk kelle a viszon­­üdvözletekben ; utóbb utánunk szaladtak, néhány tisz­tes polgár megállita kocsinkat és a népsereg azonnal kö­­rülfogá ezt, kérve akartak rábirni, hogy szálljunk le, men­jünk gyalog, mert a nép látni akar bennünket, mert a magyarok jövetelének hírére minden újra fellelkesült; de mi szállásunkra hajtatánk ; ketten a bakra álltak, levett kalappal kiáltozák : „Die Ungarn sollen leben!“ és minde­nütt hangzott a néppel tömött utczákon : ,Hoch die Ma­gyaren!” Nehány percz alatt nemzeti öltözetben léptünk ki és a szállásunkra jött nehány polgár által, kik előttünk levett kalapokkal éljenek et kiáltozának, nagy néptömeg kíséretében vezettetvén alig értünk egy térre (am hohen Markt), az itt felállított néhány száz fegyveres nemzeti őr, felbontva a sort élőnkbe rohantak és meleg kézszorí­­tásokkal üdvözölve nyakunkba borultak : ,Brüder, liebe Brüder! Euch haben wir alles zu verdanken!4 — Ez alatt a menet, mellyet Kossuth L. ur kíséretében volt több küldöttségi tag és nehány magyar öltözetű ifjún kivül megszámithatlan népség képezett, elől nemzeti zászló alatt, mellyet a gőzösről hoztunk el, dobszó, nehány lo­vas és gyalog polgárkatona tiszt vezetése mellett, két ol­dalról fegyveres nemzeti őrök közt vonult a város szélé­ről a belvárosba. És Kossuth,­azon férfiú, ki ezelőtt 10 évvel hazaárulónak volt kikiáltva, és kinek neve ak­kor Bécsben csak iszonynyal emlitteték : most olly vég­telen lelkesedés közt, olly nagyszerű diadalmenetben ve­zettetek be a birodalmi főváros és falai közé, miilyenben csak egy világhirű hős részesül, és mellynél fényesebb, dicsőbb elégtételt annyi szenvedésekért Bécs nem adha­tott. — Négyen kivont karddal a zászlót fogván körül, az ezernyi üdvkiáltásokat, a tömött ablakok és erkélyekrőli szakadatlan kendő- és zászlólobogtatást, melly részben a szép nem, e lelkes hölgyek , olly meghatólag tünteték ki magokat, csak folytonos kardhajlongatással voltunk ké­pesek viszonozni, repültek fejünkre a virágkoszoruk, a virágkötetek azon isteni hölgyek kezeiből, ha félreestek, felvette a nép és kezünkbe adta, kalapot emelt minden, mosolygott reánk az ősz öreg úgy mint a legkisebb gyer­mek , az angyali szép viruló szüzek úgy mint a koros nők, gazdag úgymint szegény egyiránt, a ki kiáltani nem birt, kezével vagy kendőjével intett; lelkesedésök és lelkesedésünk leirhatlan; hangzott a Kossuth név úgy, hogy Bécs falai rengettek bele. így értünk el a „Károly főherczeg“ czimü fogadóhoz, hol Kossuth L. ur szállása volt kijelölve; a fogadó tulajdonosa kardosan tisztelgve fogadta nagy vendégét a kapu előtt; az udvar tömve volt néppel, de a nemzeti őrsereg mindent visszatartóz­tatott , hogy közelünkbe ne tolakodjék. Mi magyarok felkisértük Kossuth L. urat, ki a szoba ajtajánál nehány tagból álló küldöttség által a bécsiek részéről üdvözöltet­­vén, ennek szónoka átnyujtá azaz nap délben nyomtatás­ban közönségen tett cs. rendeletet, mellyben ő felsége ál­tal a nemzeti őrsereg felállítása ’sat. hagyatik meg és az ausztriaiaknak alkotmány biztosittatik legfelsőbb ígéret­tel ; de a lelkes szónok ur csak rövid lelkes szavakat mondhatott, elérzékenyülve sírni kezdett, Kossuthnak nyakába borult és meleg ölelések közt csókolta őt. Mire K. válaszolt, hogy az áldozatkészség nálunk nem fog hiányozni. — E keblet megragadó jelenet után el-

Next