Budapesti Hírlap, 1853. március (52-77. szám)

1853-03-23 / 71. szám

Pest, Szerda,­ ­ A „Budapesti Hirlap a kormány magyar hivatalos közlönyére az előfizetés vi­l­é­­ire félévre í© pfrt., évne­gyedre 5 pft sp­­r. Helybeli félévre ^ pfrt., évnegyedre /g. pft. HIVATALOS RÉSZ. Buda, mart. 23. Majthényi szül. Benitzk­y Mária asz­­szony, Öcs. k. Apostoli Felsége szerencsés megmentetése következtében 75 pftot ajándékozott a pesti lipótvárosi templom építésére. Ez adomány a kijelölt czélra fordittaik, s illő köszönettel köztudomásra juttatik. A magyarországi cs. k. kat. és polg. kormány által. REBHIVATALOS RÉSZ. Buda, mart. 23. Trencsin várostanácsa, 6 cs. kir. Apostoli [Felsége szerencsés megmentetése alkalmánál I fogva, aláírás nyitását eszközölte , és az ez által I begyülő öszvegeknek kamatait minden évben I február 18-kán a szegények közti kiosztatásra I szánta. E czélra, a községi pénztárból ajándéko- I zott 200 pfton kívül, már tetemes öszvegek foly- t­­ak be. Hasonló módon az illavai járásban az ottani I járásbizt­os Nozdrovitzky László által 40 frt I gyüjtetett a trencsini kórház számára, és annak ■ átadatott. Tarna-Eörs községe Heves megyében, az Ő [Felsége szerencsés megmentetéseért tartott is-­stentisztelet alkalmával pénzgyüjtést rendezett a [helybeli szükölködők közti kiosztás végett, mely [után e dicséretes czélra 205 ft 521/* kr. váltóban­­gyűlt össze. Levelezések: Győr, mart. 17. Győr városa örömünnepet ülvén, 0 cs. kir. [Apostoli Fe­­­ségének, szeretett Fejedel-I­műnknek az átkos merénylök­ szerencsés meg- smentetéseért, s Felséges Urunknak mil-II lókat boldogító atyai gondoskodásu élete a ve- Iszélytől megőrizve, betegségébeli tökéletes fel­épüléséért tegnapelőtt tartá a győri alreál és fé­­lelemi tanodái ifjúság is templomában, hova na­ponként járni szokott, hála istentiszteletét ágos és főt Mogyorósy Pál kanonok és prépost, e ta­nodák szeretve tisztelt igazgatója, a tanári sze­mélyzetet az ifjúsággal összehiván, reggeli 8 ó­­rakor ünnepélyes „Te Deum“-ot tartott, melyen a „Téged Isten dicsérünk“ egyházi ének alatt szivemelőleg lehete látni, a zsenge növendékek mint rebegtek hálaadó imájokat és éneküket az egek Urának Fel­ség­es Urunk jóllétéért s boldogságáért. A valódi vallásosság tiszteletet, alázatossá­got és engedelmességet parancsolva a Mindenha­tó Isten iránt, az ifjú növendék már gyenge ko­rában ez erényekkel ékitve földi Fejedelme iránt is a tiszteletet szivébe fogja bevésni, és buzgól­­kodik bálaima által tanusitni azon hü ragaszko­dást, melylyel minden honfinak törvényes feje­delme iránt ékeskedni kell. Növekednek tehát ifjaink az erkölcsös és vallásos nevelés elvei mel­lett, egyszersmind a bon és Felséges Feje­delmének tartozó hűségben, tiszteletben és ragaszkodásban; igy méltó polgárai a bonnak, díszei azon intézetnek, hol mély gyökeret vert gyenge szivükben azon elvetett mag, mely ho­­­nának és F­ejedelmének méltó gyümölcsöt terem. Szép jövőt ígér városunkban a főelemi tano­da mellett már fönálló 3 osztályú alreáltanoda, kellő tanári személyzettel ellátva, mely egészen ugyan felszerelve nincsen, de a hiányt orvosló, a szellemi miveltséget pártoló erélyes községta­nácsunk, s egyeseknek már is tapasztalt jótékony­sága, derék igazgatónk és a tanári személyzet buzgólkodása által gyarapodni fog, és oly ered­ményre vezetni, hogy a sopronkerületi cs. k. is­kolai felügyelő urnak első félévben tett hivata­los vizsgálata, és kifejezett megelégedése után, ezen honunk első reáltanodái közé számítandó intézet a cs. k. magas közoktatási ministériumtól nyilvánossági jogát még ezen tanévben megnye­rendő . Adná az ég, hogy honunkban több ily értelmes iparos polgárokat képző intézet nyittat­nék meg, igy a pesti kereskedelmi és iparkamrá­nak ezen ügyet buzgón fölkaroló czélzatai való­­­sulhatnának. Esztergomi, mart. 15. Tegnap délutánig órakor érkezett ide a bé­csi személyvonattal , szentsége egyik testőr­tisztje gróf D a n d i n i, mint futár, ki e hó 7 - én estve Antonelli bibornok és pápai állam­titkár ő eminentiája levelével elindult Rómából, 12-kén estve Bécsbe érkezett, másnap átadta a Viale Prela apostoli nuntius­­­emin.-nak szóló leveleket, s 14-én Esztergomba szerencsésen megérkezett. A pályafőnél az érseki javak és jogok főigazgatója Kruplanics Simon ur őt megérkezésekor olasz nyelven üdvözlé, és a vele jött pozsoni és nagy­­szombati káptalani küldöttségekkel együtt disz­­hintókon az érseki palotába vezeté, hol már a cs. k. kat. tisztikar, a városi előkelő polgárság, a fő­pol­gármester, megyei tisztviselők, számos főrangnak összegyülekeztek. Gróf Dandini ő maga fel - vezettetvén herczeg-primás ő emin. elé,­a jelen­levő sokaság előtt átnyujtá a levelet és a capu­­ciumot (bibornoki veres kis gömbölyű sipkát.) A levél felolvasása után ő emin. öröméljenzések­kel üdvözöltetett. E szertartást 24 teritékü fé­nyes ebéd követé. Ebéd alatt mélt. Németh György czimzetes püspök s kanonok, poharat e­melvén, ő eminentiáját a főkáptalan nevében fel­­köszönté. Estve­­gprimás ő emin. szép zenével tiszteltetett megr. Fömeltdságaherczeg-primás ő emin. holnap délelőtti 11 órakor elutazik Budára, ott csütörtö­kön 17-én a várbeli templomban ünnepélyes Te- Deumot tartandó­­ cs. kir. Apostoli Felsége tel­jes felgyógyulásáért. Tegnap Pécsről fényes küldöttség érke­zett ide ő eminentiájának a nevezett város ösz­­szes népsége nevében szívből fakadó örömét és­­üdvkivánatát nyilvánítani. Pécs városa lako­sai meg fognak örökké emlékezni volt főpászto­­rukra, ki ott sok jó magot vetett, sok áldást gyümölcsöző fákat ültetett. Pestről F­ogarassy Mihály czimzetes püspök ömlga és Szántóig, lipótvárosi plébános és prépost úr érkeztek ide. Jolsva, febr. végén. L. T. Nem rég egy helybeli polgárnő, a ri­maszombati cs. k. erélyes államügyészség által uzsoráskodási perbe fogatott, minek kö­vetkezése az jön, hogy az e bűnbe marasztott asszony, mások példájára, nemcsak néhány ezer forintnyi tőkéjét elveszté, de az okozott perkölt­ségek megtérítésére is ítéltetett. Febr. 2-kán meghalt Krasznahorka-Vár­­allján nagytiszteletü Rusbaczky János nyu­galmazott Csetnek városi rom. kath. lelkész ur, ki még 1801 évben felszenteltetvén, 1850-ben tartá Csetneken félszázados örömünnepét, me­lyen számos tisztelői között a nagyméltóságu egri érsek főtisztelendő Bartakovics Béla ur is, (mint akkori időben rozsnyói püspök) részt ven, az ünnepélyt magas jelenlétével­ díszítvén. A rozsnyói püspöki megyében, melyhez Gö­­mör Kis-Honttal, Nógrád, Torna, Szepes, Bor­sod és Abauj vármegyék egyes részei tartoznak, a múlt évre történt egyházi hiteles összeírás sze­rint van összesen 303,927 lélek; ezekből róm. kath. 144,451, gör. egy. 9531, gör. nem. egy. 13, ágost. 103,749, belv. 42,169, zsidó 2947. Az 1851 évben volt 293,932 lélek; e szerint az 1852 év­ben a létszám 9995 lélekkel szaporodott. — Van e megyében 98 parochia, segédlelkészi állomás 41, lyceum 1, theologia 2, nagy gymnasium 1, felsőbb nemzeti iskola 12, ilyen tanító 34, elemi anyaiskola 86, ilyen fiókiskola 88, összesen 174 tanítóval, theologia-tanár van 4, gymnasiumi 12, istenészet-hallgató 21, gymnasiumi tanuló 151, elemi és falusi iskolák összes növendékei 10,554. Világi áldor van 144. Ezekből népész 124, más foglalkozásban 10, szerzetes áldor van 32, ezek­ből népész 16. Megyénkben az egyházi ügy, mgos Kol­lár­c­s­i­k István ur szeretett püspökünk bölcs kormányzása alatt a legszebb rendben foly. Csíkból (Erdélyben), mart. 3. A hallatlan bünmeréngnek, mely imádott Urunk Császárunk legdrágább élete ellen m. hó 18-kán elkövettetett — borzasztó hite, a birodalom keleti szélén ez ősnép faját is a leg­mélyebb gyászba borította. Hálaérzelmek közt emlékezik vissza e nép Felséges fiatal Császár­jának azon legmagasb kegyelmére, melyben Ő Felségének m. év nyarán tett atyai látoga­tása, s szinte két egész napig az tusnádi fürdő re­­­gényes vidékén, úgy Csik-Szeredábani mulatása által részesülni szerencsés vala, s azért a hivata­los tudósításnak szerencsés megmentetését tar­talmazó része a nép minden rétegeiben lelkesült örömet s benső felüdülést idézett elő. Kerületünk minden egyházmegyéiben ima­­áldozatok mutattattak be, s részint jó napokban fognak bemutattatni az egek Urának Ő Felsége szerencsés megmentetéséért. — E templomi ün­nepélyek közt különösen kiemelendő a csik­­somlyai ferenczrendiek templomában e hó első napján tartott fényes isteni szolgálat, melyen az ott székelő sz. mártoni s helybeli cs. kir. járásbí­róságok , a szeredai kerületi, a két adóhivatal személyzetei, az ottani községtanoda tanárai az iskolai ifjúsággal együtt, s ezeken kivül nagy számú falusi nép volt jelen. — Az ünnepélyes „Te Deum“ után négyes segédlet mellett mutatá be a gazdagon világított főoltárnál iskolaigazgató és tanár ur a sz. mise áldozatot, mi alatt a nép­­hymnus s a sz. mise végeztével az említett igaz­gató ur által kiosztott egy másik német szövegű zsoltár énekeltetett el a hivatali és tanári kar s az ifjúság által, magasztosult lelkesedés és hála közt. Estve a mindkét cs. kir. járásbiróságok s adóhivatalokat elszállásoló s a régi székház eme­letes és földszinti részei járásbiráink által fénye­sen kivilágittattak. Az épület nagy tereme pedig fényárban úszott, melyben Ő Felsége jól ta­lált arczképe császári és birodalmi zászlókkal, füzérek s zöld ágakkal fölékítve ragyogott. Künn a szembenlé­vő templom­ terén álló kőkereszt vi­rágedényekbe rakott szurokmécsekkel világít­tatott meg. Esti 8 órakor a fennemlített hivatali személyzetek családjaikkal, a papok és tanárok s az iskolai ifjúság dalnokai a teremben diszöl­­tönyben megjelenvén, komoly és szent elragad­tatással mindenek előtt a néphymnus s egyik ta­nár által e czélra szerkesztett költemény énekel­tetett el. Az ünnepélyt vidám társalgás re­­keszté be. A „Triester Zeitung“ mart 15-ki számában a következő érdekes czikket közli az izlam jelene­­ és jövőjéről: „Az izlam államai elhalóban vannak. Három világrészben náluk csupán megcsontosodást vagy megállapodást vagy enyészetet vagy feloszlást lá­tunk. Hová csak tekintünk, mindenütt barbár­sággal találkozunk, sehol semmi jele a magasabb utáni törekvésnek. A mahomedanizmus minden teremtő erejét elvesztette, s soha többé erőteljes államokat nem fog előállítani. Jelenleg nem léte­zik egy mahomedán állam sem, mely erélyes megtámadásnak csak egy évig is ellent tudna áll­­ani. Hová lett a kalifák, ommajadok és abbasszi­­dák kora. Omar, Al Manzur és Harun al Rashid Legenda Ahmed Al Kamel herczegről, a szerelem zarándokáról. (Angolból Washington Irwing után.) Bérczy Károly. (Folytatás.) Vetélytársai fenyegető nagyratartással vet­ték őt körül, s egy szemtelen viseletű és bereu­­lesi termetű lovag lenézve gyermeteg könnyű al­katát, gunynyal illető szerelmes czimet. A herczeg haragra lobbant. Párbajra hívta ellenét. Szétmen­tek , aztán száguldva összeütközőnek, s az izmos gúnyoló, a bulándzsa első érintésére nyergéből kivetve a fövenyen hevert. Ezt a herczeg mege­­légté, de hajd ! pokoli fegyverrel és lóval gyűlt meg a dolga — ha ezek egyszer mozgásba jöt­tek , mi sem állitható meg többé. Az arab mén a legsűrűbb tömeg közé rontott s minden akadályt legázolt; a szelíd herczeg ide s tova vágtatott a téren, s szegényt és gazdagot, boldo­got­­és boldogtalant földre terített, mód nélkül reszelve önkénytelen hősi tetteit. A király há­borgott és dühösködött az alattvalóin és vendé­gein elkövetett gyalázatért. Kirendelő testőreit a perez alatt ezek is leüttettek lovaikról. Erre a király maga levett palástját, pajzsot és lándzsát ragadott, s fellovagolt, hogy az idegent a felség megjelenésével félemlítse meg. De fájdalom­ a felség sem járt a közembernél jobban — a gerely és paripa senkinek nem volt tisztelője. Ahmed, véghetlen bánatára, teljes erővel a király ellen rugaszkodott, s sarkai pillanat múlva levegő­ben voltak , és jómaga a porban h­entergett. E perezben a nap délpontra ért; a varázs szó visszanyerte erejét, az arab mén végig szö­kött a hafez terén, át a sorompón, a Táguszba ugrott, s keresztül úszva ennek vad hullámait, a fe­ltelen és átért herczeget a barlangba vitte, hol a vas asztal melletti helyét elfoglalva szoborként állott meg. A herczeg szives örömest szállott le róla, s hogy a sors további intézkedéseit elkerül­je, a fegyvert visszatette helyére. Aztán leülve, kétségbeesett állapotán, melybe őt e sátáni pari­pa és fegyver helyezé, töprenkedett. Miként mu­tassa magát ismét Toledóban, miután ennek lo­vagjait annyira megpiszkolta s a királyt is szé­gyenbe ke­véré ? S mit fog a herczegnő is gon­dolni durva és lázongó viseletéről ? Aggodalom telten, szárnyas követeit kik­üldő híreket gyűj­teni.­­ A papagály elment minden nyilvános hely­re és gyülekezetekbe, s nem sokára egy sereg pletykával tért meg. Egész Toledo le van verve. A herczegek eszméletlen vitettek a palotába, a torna zavarban oszlott szét; minden ember a mozlim lovag hirtelen megjelenéséről, bámulatos tetteiről, és sajátságos eltűnéséről beszél. Né­melyek már bűvésznek hiszik őt, mások emberi alakot öltött sátánnak, míg ismét mások hagyo­­mányszerű történeteket regélnek hegyi barlan­gokban lévő elbűvölt lovagokról, s ezek egyiké­nek mondják őt. Abban mindnyájan megegyez­nek, hogy nem közönséges halandónak kell len­nie, ki ily csodákat tön, s a legvitézebb legelső keresztyén harczosokat nyergeikből kivetette. A bagoly éjjel repült ki a sötétlő város fölé, s háztetőkbe és kéményekbe kapaszkodók. Aztán a királyi palotára szállt, mely Toledo legmaga­sabb pontján állott, s huhogva járta be a bástyá­kat, teraszokat és csatornákat, bekukkant nagy kancsal szemeivel minden nyíláson és világított ablakon, annyira, hogy két vagy három udvari hölgy görcsöket kapott ijedtében. Csak midőn a hajnal kezdett a hegyek fölött szürkülni, tért vissza egerészeti kirándulásából, s a tapasztalta­kat elmondá a herczegnek. — A palota legmagasabb tornya körül kém­­lődve, kezdé, egy ablakszárnyon át a gyönyörű herczegnőt láttam. Nyugágyon pihent, szolgák és orvosok által környezve, a nyújtott szereket azonban nem akará elfogadni. Midőn ezek távo­­zának, levelet von elő kebléből, elolvasá és csó­kolgatá, s hangos zokogásba tört ki, úgy, hogy philosoph létem daczára, magam is megindultam rajta. Ahmed érzékeny szive e birek hallattára el­­szomorodott. — Nagyon is igazak voltak szavaid a bölcs­őben Bonabben, mondá­­ba és bánat és álmatlan éjek osztályrésze a szeretőknek. Allah óvja meg a herczegnőt sorvasztó befolyásától az úgyneve­zett szerelemnek! Bővebb értesítések Toledóból megerősíték a bagoly jelentését. A városban nyugtalanság és félelem uralkodott. A herczegnő a palota legma­gasabb tornyába vitetett, s az oda vezető folyo­sók szorosan őriztettek. Emésztő mélakórság vett rajta erőt, melynek okát senki sem tudta kitalálni — visszautasított magától minden tápot, s halla­ni sem akart vigasztaló szót. A legügyesb orvo­sok hasztalan kisérték meg rajta tudományukat, azt hitték már, hogy valami bűvörő gyakorolta­tott ellene, s a király felhívást tett közzé, nyil­vánítván, hogy a­ki meggyógyítja őt, a kincstár legdrágább ékkövét nyerendi jutalmul. Midőn a szögletben szundikáló bagoly e fel­hívásról értesült, tág szemeit rejtélyesebben for­gató mint valaha. (Folytatása következik.) 71. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap, hétfőt é s a főbb finnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : f­é­l é­v­r­e: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: fél­évre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdeté­sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kune­wal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben, vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál.­­­ Az előfizetést tartalmazó levelek bérment­e­­sitendők. B­UDAPESTI HÍRLAP Martius 23-án 1853.

Next