Budapesti Hírlap, 1853. május (104-126. szám)

1853-05-05 / 107. szám

közérdeket. A felségsértő hazug jelleme ez al­­­kalommal feltűnő módon jó napvilágra. Leghe­lyesebb s következésdúsabb különben azon ész­revétel, hogy a menekültek tartózkodása és fon­dorlatai az eddig oly vendégszerető britteknek alkalmatlanak kezdenek lenni. Bécs, május 2. A Május elsejét is túléltük, az idő változé­kony volt ugyan, de kellemesebb mint vártuk, a prateri séta lehető legfényesebb. Báró Bruck idézése itt rövid leend, s a legmagasb utasítások vétele után azonnal rendeltetése hely­ére Kon­­stantinápolyba induland. — Az iparüzletek pan­gása iránti panaszok folyvást tartanak, ámbár a kedvezőbbre forduló időjárás, különösen május elseje sok kereseti ágban igen jótékony élénk­séget s kelendőséget idézett elő.­­ A dunagőz­­hajózási társulat tegnapi közgyűlésének örven­detes eredményei tanúságot tesznek e vállalat nagyszerű sikeréről s kiszámithatlan jövőjéről. Volt idő, midőn a pestbécsi vasút keletkeztéből káros versenyt jósolt a közönség a gőzhajóknak — azonban ellenkezőleg évről évre nagyobb fej­leményt nyer a társulat üzlete, s nagyobb hasz­not a részvényesek­ — e tényből látható, hogy sem a vasút sem a gőzhajó egymaga nem képes megfelelni a belforgalom szükségének, — hogy mindeniknek megvan bizonyos köre, saját előnye — s így egymás mellett nem csak megfér, sőt egymást kiegészíti, de a­mi több, még eddig együttvéve is , bármi nagy áldásnak mondhatók is, még mindig sok kívánni­valót hagynak telje­sítetlen , különösen a szállítási árakra nézve, melyek még mindig magasak, s pedig épen azért, mert verseny hiányzik, ugyanis a vasút nagyobb terjedelmet foglaló áruk szállítá­sára egyáltalán nem igen alkalmas, csekély díj mellett pedig épen képtelen lévén — e részben a gőzhajótársulat árszabályozása csak alig van korlátolva. E nézetünk daczára is azonban meg­­mérhetlen jótéteménynek tartjuk a gőzhajózási társulat sikerdús állapotát az egész birodalom vagyonosságára, é­s nem látjuk okszerűnek ed­digi hiányai teljes javításának sürgető követelé­sét, mert látjuk ezernyi példából, mily nehéz egy vállalatnak megszilárdulni. Hogy e­­gyébiránt e társulat a monopólium kényelmes párnáján a tespedés karjától meg nem lepe­­tik, s nem tétlenül szedi a gyümölcsöt, ha­nem használja az előtte nyílt tért, örömmel lát­juk mind itj meg új s mindig izlésesb és czélsze­­rűbb építészi műveiből, mind különösen e gyűlés azon határozatából, mely szerint Pécs és Mohács közt saját költségén szándékozik vasutat építeni, é­s így a birtokába szerzett dúsgazdag kőszén­telepeket a Duna közelébe hozni, — minek ki­vitelére összesen 4 és */* millió ftra van szüksége, melyet 9000 új részvény kibocsátásával fog be­szerezni. — Vajha mindazon kincs, mely Magyar­­országban holtan hever, értékesíttetnék bármi után, bárki által­ a vállalkozóé csak a közvetlen nyereség — de a közvetlen nyereség vajmi cse­kély azon közvetett nyereséghez mérve, mely ily vállalatok által a közre, minden osztályra, minden kereseti ágra háramol. Miután úgy hisz­­szük a tegnapi gyűlés határozatai egész terjedel­mükben más után is a magyar közönség tudo­mására jőnek, —■ elégnek véltük csak figyelmez­tetésképen ennyire szorítkozni. Az elmúlt évi üzlet kimutatása is reánk nézve felette érdekes pontokat foglal magában — s egészben véve mu­tatja , mily emelkedésnek indult néhány év alatt Magyarország termesztése, fogyasztása, szóval a forgalom, miről kétségtelenül következtethetni vagyonosságunkra is. — Az utóbbi levelemben elősorolt, látogatásukkal Bécset legközelebb sze­rencséltető fejedelmekhez járul még a belgák ki­­­rálya is. — Dániel — a montenegrói fejedelem és környezete, arany zsinorzatú fehér dolmányaik­ban nagy figyelmet gerjesztettek a prateri sétán. a hir szerint holnap indulnak vissza hegyi ha­­zájukba. London, ápril 29. Jr. Cobden ítélt a tegnapi ülésben a bu­dget fölött, s eldönti ennek sorsát. Az országtól, a há­zon kívüli közvéleménytől nem volt mit félnie Gladstonenak, miután anti-budget-meetingek ren­dezése, minek Disraeli financzkezelésekor nagy számban tartottak, ez alkalommal meg sem kísér­tetett, jeléül annak, hogy az ország ha nem is fogadó zajos örömmel, legalább még­is megnyu­godott a terv alatti financzpolitikában, de a vihar magában a parliamentben készült, s főleg az e­­gyesült tory s ir factio volt, mely a kormányt aggódtatá , s mely, ha a jövedelmi adó kérdése körül a radicalok táborában rokonszenvre talál, bizonyára aláásta volna a coalitiót. Cobden, a ra­dical vezérnek azon nyilatkozata azonban, hogy, habár nagyok is Gladstone tervének hiányai, s bár el nem ismerhető lehetetlensége a bizonyos s bizonytalan jövedelem közti különbség gyakor­lati kivitelének, miután mégis többek a tervnek fény­oldalai s határozott szabadkereskedelmi irá­nya , — azt a radical párt két kézzel fogadja el: biztositá jövőjét a budgetnek, s jövőjét, legalább egy időre, magának a kormánynak. — Lényeges befolyással volt az alsóházi viharok lecsfendesité­­sére a kormánynak legközelebbi egy felsőházi győzelme, a canadai egyház­bili tárgyában, mely bill lord Derby ellenében nevezetes többséggel vitetett keresztül. A felsőháznak 451 pairjei kö­zött ugyanis, mint tudva van, a tory szellem az uralkodó, s ha eddig e házon áttörte is magát né­hány liberal rendszabály a trónig, annak oka vagy ott feküdt, hogy a közvéleménynyel tovább da­­czolni nem volt tanácsos, vagy pedig a siker­­ az inkább hazafi kötelesség mint politikai sportelvnek hódoló Wellington hűnek közbenjárása által esz­közöltetett ki. Makacs torysmussal küzdött kü­lönösen a felsőház minden oly kérdésben, melyben az anglikán egyház felsőbbsége támadtatott meg; s miután a lenemlitett canadai egyházbill, — mely által a canadai egyházügy rendezésének jogát, az anyaország parliamentje a gyarmati tör­vényhozásnak engedi át, s mely az anglicán egy­ház felsőbbségét Canadában megszünteti, — mégis keresztül ment a lordok között; igen ter­mészetes, hogy e győzelem, a coalitionális kor­mánynak erkölcsi súlyát az alsóházban tetemesen növelte. A lordok házának e határozata üdvösen fog visszahatni egy más, az alsóházban már meg­szavazott, kormányrendszabályra is. Teljes re­ményre jogosít ugyanis a felsőházi fert­elem­nek ez olvadása, a zsidóknak parliamenti jogké­­­pességet juttató javaslat iránt, mely ma jövend a lordok elé. A fonák ellenvetés, miszerint ajtót nyitva a zsidóknak a törvényhozás szentélyébe, a parliament elvesztendi keresztény jellemét, alig­ha fog mai napon túl az angol pairek többségének véleményéül tekintethetni. Magában az ország­ban , mely mégis a keresztény álladalmak közé soroltatik , a zsidó egyenlő joggal bír bármelyik britt polgárral; miért szűnnék meg tehát a par­liament keresztény lenni, ha a jogegyenlőség megalapításában az ország példáját követi? — Különben is, alkotmányos tanoknál fogva, a parliamentnek az ország hű tükrének illik lennie. Egyveleg. A lőpor­per tegnap eldönte­tett. A biró, a gyárban talált s lényegében lőpor­hoz hasonló vegyületet valóságos lőpornak vévén, a gyártulajdonost ellenben daczára a közvádló ellenvetésének, a lőporárusok sorába számítván, Hale urat, csak 5­1. 14 shillingnyi pénzbírságra ítélte. A ítéletmondás után azonban a közvádló, miután Hale, röppentyű-gyártási szabadalmát még régebben másnak engede­tt, új keresetet indított a megmotozott ház tulajdonosa ellen, még pedig következő s részben politikai alapon: 1- szer. Röppentyűk gyártása törvényes en­­gedelem nélkül tilos, s mindegyik ily törvényte­len készítés 5­­. pénzbírsággal jár, 2- szor. Múlt évi September 13-tól, ez évi ápril 13-ig Hale gyárában röppentyűk készít­tettek titkon, legalább az, hogy 40—50 napig ily foglalkozás űzetett a gyárban, tanukkal be­bizonyítható. 3- szor. Bizonyos, hogy a gyárt politikai me­nekültek titkon látogatták. 4- szer. A talált nagyszámú röppentyűk, va­lamint azok, melyek már elszállittattak, nem ké­szíttethettek valamely európai kormány számá­ra ; miután az utóbbi évek kivitelének vámjegy­­­zékében említés van ugyan röppentyű szállítmá­nyokról a külföldre, de nem Hale által, kinek neve a jegyzékben elő nem fordul, ki tehát, ha röppentyűket szállított, azokat titkon, s igy nem mint állittatik, valamely európai kormány szá­mára szállíttatta. 5- ször. Hale úr csődöt mondott, minden 1­­­tól csak 3 shillinget fizetve hitelezőinek; honnan vette tehát a pénzt nagyszámú röppentyűk gyár­tására, melyek értéke nem kevesebb, mint 1000 -2000­­. A kereset ez alapon megindíttatván, meg­kezdetett a tanuk vallatása. A motozást tartott rendőrök vallomásaiból csak az érdemes említésre, miszerint ezek gyak­ran, s mindenkor változtatott álzatban küldettek ki lesre, a később kikutatott gyár körül. — Kü­lönösen érdekes pedig következő vallomás: Nevem : Usever Auguszt; előbb porosz se­­regbeli tiszt, később magyar honvédőrnagy a mérnök­karnál. Hale gyárába múlt évi Septem­ber hónapban szegődtem el 18 shillingnyi heti fizetés mellett. Kossuthnál Hale által mutattat­­tam be. Mindketten több ízben szoros titoktar­tást ajánlottak, s figyelmeztettek, nehogy a gyár­ról, a röppentyűkről, Kossuthról vagy csak e szóról: magyar is bárhol említést tegyek. — Hale néhányszor Kossuthhoz küldött,kit egy ízben nem szállásán, de egy pimlicei fegyvergyárban talál­tam. Dolgozott velem a gyárban több magyar, néhány német és angol. Egy ízben Kossuth lá­togatást ten a gyárban, hosszan értekezett a tu­­­lajdonossal, ki Kossuth és hadsegédje jelenlété­ben egy új vet-géppel tartott kísérletet. Kossuth ez alkalommal ismét titoktartást ajánlott, s meg­hagyó, hogy ne együtt távozzunk a gyárból, de egyenként lopódzzunk ki Hale volt az utolsó a gyárban, s hozzám csak az utcza szegletén csatla­kozok.—Egy másik német, Gerlach, hasonló val­lomást tévén, a biró által a kereset bevégzése a surreyi ülésekig elhalasztatott, midőn az ügy Ju­ry által fog eldöntetni. A vádlott-tulajdonos és fia ezután vonakodván maguk helyett kezest ál­lítani, fogházba kísértettek. Feledém említeni, hogy Usever Auguszt a közvádló által előállított tanú, a szokásos keresztvallomás alatt, Hale ügy­védének kérdéseire, vonakodva e feleletet adá : Mielőtt Londonba jövök, Anglia egy városában Maidstonban 5 hónapig lopásért fogva voltam.— Commentárt a dologhoz, az ügy e bevallott állásához csatolni valóban szükség feletti volna. Az évenként májusban tartatni szokott „kül­földi és britt sz.-Írás-egyleti tanácskozótok“ jövő hétfőn nyitandnak meg az Exeter-Hallban. Liverpoolban egy nagy kereskedelmi ta­nácskozót fog legközelebbről tartatni, a keres­kedelmi törvények rendszeresítésének tárgyában. A Peel idejébeli rendőrségi intézményt, mely eddig municipalitási lévén, faluk s kisebb s városokban elégtelen volt az élet- s vagyonbá- s­torság megvédésére, központosítani s alapjában szélesbiteni, a belügyministerium felhatalmaz­­­tatott. A közelről megnyílandó new-yorki nagy műkiállitáshoz, egy üdvözlő s jelentést tevő bi­zottmány küldetett ki, Ellesmere gróf elnöksége alatt. Pierce elnök a híres Buchanan-t nevezé ki követnek a st.-jamesi udvarnál. Stowe­ nő új munkája „Kulcs Tom após viskójához“ nagy kelendőségnek örvend, míg neves szerzője diadalmilag utazza be Skótziát, hol már­is nagy pénzgyűjtemények tétettek le kezei közé, az amerikai rabszolgaság ellen kezdett fé­nyes harczának sikeres folytatására. Nanking, a nagy chinai város, a lázadók által febr. 19-én elfogaltatott­ Tienteh vezér áll a forradalom élén, melynek czélja a birodalmat az elviselhetlen adó igája alól felszabadítani. A mozgalom ez elterjedése közelről érdekli Anglia opium s thea kereskedését Chinával. Paris, april. 29. —S.— Ha az idegenek, kik a világ minden tájáról ide özönlenek, a pantheont, a St Geno­veva könyvtárt, s a St. Etienne-du-Mont tem­plomot meglátogatták, akkor úgy hiszik, hogy a tizenkettedik városrész már minden nevezetessé­­geit látták. De a legnevezetesb mégis kikerülte figyelmüket, értem azon részt a pantheon és a jardin-des-pontes közé, mely a Triport, Marfre­­tord-utczákat, a Passage gracieuse es Orleans-t magában foglalja. Ez város a városban, egy kis Paris a nagyban, sajátságos szokásokkal, erköl­csökkel és lakosokkal, szóval: a quartier des Chif­fonniers. E házakban, melyek részeg emberek­ként állnak alapjaikon s melyek ablakai olajos pa­pirossal vannak fedve, ezen ijesztő kunyhókban, melyekből dögleletes szagok halnak ki, a rongy­­szedők aristokratiája lakik. A vile multitude (hit­vány tömeg) sehol sem lakik, hanem csavarog. Nem minden rongyszedő született olyannak. Azok száma, kik negyven éves korukban s előre nem látott körülmények folytán a rongyszedőkosarat hátukra veszik, igen nagy. Ezen majd 100.000 lelket számító népességnek külön lajstroma van a rendőrségnél, s ön hihet szavamnak, midőn azt mondom, hogy abba több ismeretes nevek van­nak bejegyezve. Találhatni abban két exjegyző mellett egy hivatalnok nevét is, ki a júliusi forra­dalom után letétetett, s azóta eltűnt. De mire mindez, fogja ön kérdeni ? Mert a rongyszedő e pillanatban a nap hőse, mert a rendőrminister a régen megfontolt államcsínyt a petite Pologne — igy hívják azon negyedet melyben lakik — népessége ellen már megkez­dette. Már Lajos Fülöp is tervezett és megki­­sérlett ilyesmit, de ő visszaijedt a petite Pologne valódi lázadásától. S valóban — komolyan szólva — nem lenne tréfa, ha azon városrész fellázad­na. Ez természetesen most kissé bajos. De a for­rongás nagy, mióta azon hir terjedt el, hogy va­lami Lavalette nevű monopóliumot kapott, azon szemetet, mely ekkorig az utczákra vettetett, s a rongy szedőknek rendelkezése alá adatott, a há­zakból elvitetni. Míg ez uj intézmény életbe lesz léptetve, mindennemű kísérletek léteznek, így azon utczákban, hol alkalmas hely van, a házak kapusai kötelesek a szemetet oda vinni. Mihelyt az utolsó kapus kiszolgáltatta a maga részét a kö­­­zös halmazhoz, a rongyszedők azonnal neki eresz­­­tetnek a rendőrügynökök által. Mint a ragadozó madarak, úgy rohannak reá. Csetepaték és befo­­gatások nem hiányzanak. Mi e rendszabályt magában véve illeti, az le­het igen jeles, de a rongyszedőkre nézve min­denesetre kemény, kik éjen át nem kereshetik kenyerüket. A béke, melyet a pápa a püspökökhez inté­zett körirata által helyreállított, csak látszólagos volt. Az ellenséges testvérek, az ultramontánok és gallicanusok s mindkettejök szövetségesei már is kezdik egymást ismét faggatni és boszantani. A cultusministerium egy hivatalnoka által kiadott „Petit manuel d’ administration pour les affaires du culte“ (közigazgatási kis kézikönyv vallási ü­­gyekre nézve) az ultramontán ludoni püspök által elitéltetik, a sainte-ccude-i püspök ugyanazon táborból a pápa körlevelét egy pásztori levéllel kiséri, melyben sértő c­érzások az Univers elle­neire nem hiányzanak; a gallican időszaki folyó­irat, le Correspondent, az Univers ellen intézett megtámadásai által kényszeríti ezt, viszszate­­kinteni a közte és a párisi érsek közt folyt harczra; a Siécle mérges megjegyzései által a derűsz ille­tőleg olajat önt a tűzre, s még a Journal des Dé­­bats is sorompóba lép Roma ellenei mellett, egy emlékiratot közölvén az index tekintélyéről Fran­­­cziaországban, melyben megmutattatik, hogy egy pap azért papi működéseitől el nem tiltathatik, mert iratai az index római bizottmánya által el­ítéltetnek. A kormány maga is kezd — mint ezt igen határozottan tudom a módokról gondos­kodni, hogy a elér­és követeléseinek véget vet­hessen. Montalembert a maga módosítványát, mely­ről már írtam, a budget-bizottmányban ki­fejtette. Az, mint előre lehete látni, elvettetett s Montalembert nem adta be lemondását. A senatushoz igen különös kérvényt nyúj­­­tottak be. Abban a Napoleon végrendeletének tö­­­kéletes végrehajtása kívántatik. Ha jól emlék­szem, a császár egy codicillben az ő magán­va­gyonáról t. k. szen tartományok javára rendelke­zik, melyek az invasio által legtöbbet szenved­tek. A senatus vizsgálóbizottmánya egy szónyi többséggel a kérvény tekintetbe vételét elvetet­te. Egyike tagjainak, Pastoret, igen melegen szólt a kérvény mellett. Mint hallik, a senatus és a törvényhozó gyű­lés július vagy augusztus havában rendkívüli ülésre fognak összehivattatni. Talán a koroná­zási ünnepélyekről leend szó. A Constitutionnelben bizonyosan olvasta ön, hogy Granier de Cassagnac azon igen is veres kör­­iratot, melyet a júliusi forradalom utáni első na­pokban közzétett, ifjúságával igyekszik kimenteni. Ez mindenesetre szomorú mentség, nem azért, mintha nem tartanák lehetségesnek, hogy igen tiszteletreméltó férfiak is megváltoztatják poli­tikai nézeteiket, hanem azért, mert a nézet­vál­­toztásnak mindenesetre önzetlennek kell lenni, Granier pedig mindig a szerencsének udvarolt. Granier számos ellenei örvendenek azon vágá­son, melyet neki halálos ellensége, Girardin, a­­dott, de köztük a republikánusok nem joggal, mert sok mai demagógok az ő royalistikus előz­ményeiket szintén csak „ifjúságukkal“ menthe­tik. Hisz a republikánus lapok igen rendén lát­ták lenni, hogy a tulveres Hugo Victor azon szemrehányásra, mikép korábbi időkben hymnu­­sokat írt a Bourbonokra, válaszolá: mindenesetre, de én akkor húsz éves voltam. Raspail tiltakozik a kormány lapok azon állí­tása ellen, mintha szabadon bocsáttatását k­é­rte volna. Kinyilatkoztatja, hogy minden közbejáru­­lása nélkül változtatta fogságát a kormány szám­űzetésre. Thiers — igy beszélik politikai salo­­nokban — ismét közel van ahoz, hogy külföldre teendő utazásra felszólittassék. Beszélnek nem tetsző levelekről, melyek a kormány kezébe ju­tottak volna. Tegnap és ma vagy harmincz személy befo­gatott. Egy más salon-hír szerint Francziaország és Austria közt a közeledés igen észrevehető. Ellen­ben észrevevék azt is, hogy az utolsó bálon a tuileriákban az orosz követség egy tagja sem volt jelen. Jérome hy és családja a jövő hó első nap­jaiban a Palais royalba költözendik. Két nap óta egy miguelista fölkelés híre Por­­­tugalban kering itt. Konstantinápoly, apr. 21. Ma indult el nagy ünnepélyességgel a nagyúr jelenlétében, ágyúdörgések között a Sü­­rüz-Emini vezetése alatti mekkai karaván; a menet, miután az Aja-Sofiából az új hídfőhöz ment, a felállított katonaság hosszú sora között egy kormányt gőzösön a Hajder Basai térre, — mely a fővárosból kiinduló karavánok első állo­mása — szállíttattak a Hadzsik (zarándokok), honnan holnap útjukat folytatandják. — Végig nézve a meneten, úgy tapasztalom, hogy a fel­sőbb osztályból igen kevesen voltak, kik a pró­féta parancsának engedelmeskedve a terhes útra indultak. Athénból írják , hogy a politikai téren nagyszerű és váratlan mozgalmak vannak. i. hó 4-én a király elnöksége alatt összeült a miniszeri tanács, s elhatároztatott a hadsereg elindítása a karpenizi határvonalra. Erre f. hó 7-én a had­­ügyminiszer titoknoka S­o­u­­­r­o vezérőrnagy parancsnoksága alatt elindult minden megmoz­dítható erő, a­mi állott egy eskadron lovasság, egy üteg ágyú, két század vadász, s öt zászlóalj könnyű gyalogságból, nagyszámú csendőrség kí­séretében , s ezen jelentékeny erő mellett még a parancsnok felhatalmazást kapott a nemzetőrség­ből annyit, a­mennyi szükséges, fegyverre szólí­tani. Ezen harczi demonstratiónak, mely Török­ország megfélemlítésére van számítva, ürügye a határszélen fekvő két falu , Karitza és Bellocomto, melyeket a török-görög határ­vonal megállapítására kiküldött vegyes bizott­mány 1833-ban Törökországhoz tartozónak je­lölt ki, de a falu lakói a felállított határjegyeket éjjel visszavivén, a görög kormány elég jogta­lanul az említett falukat a klemirioni községbe osztotta; a következő évben egy franczia mérnö­­­kökből álló bizottmány ment ki Görögország to­­­pographiai fekvésének megvizsgálására, s az ál­taluk készített földabroszon az említett két falu Görögországhoz Boroztatván , ez által a görög kormány birtokjogát megerősítettnek hive, a tö­rök kormány ellenben több ízben tiltakozott a faluk elfoglalása ellen, s visszaadatásukat köve­telte, de a görög kormány mindig talált kibúvó­­ajtókat, s az ügy abban maradt egész 1845-ig, midőn Mussurus egy fenyegető hangú jegy­zéket közölt a görög kormánynyal a külhatalmak által kiküldött bizottmány munkálatának máso­­­latához mellékelve, de ennek sem sok sikere volt, s most végre a török kormány, jogának érzetében, melegebben fogta fel az ügyet, s kijelentette ha­tározottan, hogy kívánja az említett két falu visszaadatását. Görögország erre a fenebb emlí­tett demonstratioval felelt, s midőn a török kö­vet felvilágosítást kért a sereg­mozgalmak iránt, azon feleletet kapta, miszerint a sergek azért szállíttatnak a határra,hogy az új török határszéli parancsnok által szorított rablókat a Görögor­szágba beüthetéstől visszatartóztassák, — csak hogy erre aligha szükséges volt minden rendel­kezhető erőt mozgásba hozni; meglátjuk, mint fejlődnek ki a dolgok. A franczia hajóhad, mely Salamisnál horgonyoz, e következő hajókból áll: — A 120 ágyús ,Villé de Paris* az admirali lobogóval, az aladmirál Jacquinot által parancsnokolt szinten 120 ágyús ,Valmy*, a szintén 120 ágyús ,Monte­bello,­ a 100 ágyús ,Napoleon* a hason nagyságú , „Henri“, a szintén 100 ágyús ,Le Bayard* a 90 ágyús ,Charle­roagne*, a hason nagyságú ,Jupiter* gőzös fregát; a 650 lóerejű ,Mogador*, a 450 lóerejű ,La Sante*, a 450 lóerejű ,Gáton 530

Next