Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-10 / 212. szám
Pest, Szombat. Megjelenik e lap , hátfűt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre : 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halélozott sorénak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szémíttatik — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben alapfeladó hivataléban, Lukács László könyvnyomdájában Országot Kanevaldarházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a nzlm, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzé egyfitt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. frunewalkerház 2-ik emeletben._____________________ HIVATALOS RÉSZ. Az eperjesi főtörvényszéki kerületből f. évi jul. 5-én 19009/j.m. 1852. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet által a legfelsőbb helyen jóváhagyott ügyvédi rend értelmében következő ügyvédek az ügyvédség ideiglenes gyakorlatára bocsáttattak. (Folytatás.) Eperjesi megye törvényszéki területen hivatali székhelylyel: Eperjesen. Beőr Vincze, Bujanovics Lajus, Dirner József. Heller Károly. Hodossy Eduárd. Jobb Vendel. Kardos Sámuel. Keczeky András. Kovácsy János. Kriebel Ernő. Lehoczky Eugen. Szentandrássy Lajos. Bártfán: Hegedűs László. Kecskés Sándor Lőcséről. Kis-Szebenben: Erdélyi Ferencz. Galle Leopold. Giráltban: Kükemezey Boldizsár. Tahy István. Rima-szombathi megyetörvényszéki területen Rima - Szombathban: Lőcsei megyei törvényszéki területen : Lőcsén. Kassai megye törvényszéki területen : Kassán. Szikszón: Konsel József. Matucz József. Török Lajos. Vecsey György. Szepsiben : Csörge László. Gotthardt Jób. Halmi László. Marzsó Miklós. Zsadányon: Jelenfy József. Neuwirth László. Simonich József. Tornán: Ardenyi Ferdinánd. Horkovics Lajos. Keler Miklós. Szentmártoni József. Éder Ferencz. Gazsik Ferencz. Gönczy Gábor. Komjáthy Lőrinc. Keler József. Pap Sámuel. Sperinovics József. Saád Lajos. Török József. Ujházy Sándor. Rozgonyon: Olcsváry József. Simon Lajos. Gönczön : Barthus József. Balogh Ferencz. György László. Nagy Ioán : Gosztonyi Pál. Matucz Lajos. Sátor-Allya-Ujhelyi ten, S. A. Diószeghy József. Képes Károly. Kossuth József. Marschalko Tamás. Matolay Gábor. Nyeviczkey József. Stenczel Dániel. Vályi József. Tokajban. Balogh Ádám. Kálniczk Károly. Kerekes János. Matyasovszky Mátyás. Matyasovszky Kálmán Oláh Miklós. Pramer Antal. Szerencsen: Farkas Lajos. Kovács Imre. Lánczy Imre. Nagy Gerzon. Unghvár megyetörvényszéki területen, Unghvárott: Csonka Ignácz. Kéler Vilmos. Komjáthy István. Őry Eugen. Beregh-Szász megye törvényszéki területen, Beregh-Szászon. Glosz Ernő Rima- Szombathból Mack Antal. Madarász János Rima- Szombathból. Packle Albert Pestről. Sik Ferencz. Sípos Ferencz. Sütő József. Munkácson: Horváth Alajos. Jászay Antal. Oláh Sámuel. Schuller Sámuel. Marmaros-szigethi megye törvényszéki területén : Marmaros - Szigetben. Csiszár Mihály. Fábián János. Kovásy Gábor. Szőke János. Várady Gábor. Huszthon: Chernel Lajos. Gaál J.m. Rima-Szombathból. A debreczeni főtörvényszéki kerületből f. évi jul. 5-én 1S697/j.m. 1852 sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet által a legfelsőbb helyen jóváhagyott ügyvédi rend értelmében következő ügyvédek az ügyvédség ideiglenes gyakorlatára bocsáttattak. Debreczeni megyetörvényszéki területen, hivatali székhelylyel Debreczenben. Szathmár Némethi megyetörvényszéki területen, Szathmár - Némethiben. Zanathy Ignácz. Zanathy Mihály. Nagy-Bányán: Ketney Mihály. Kis Gábor. Lajos György. Siska Miksa. Erdődön : Melczer István. Puskas István. Várady Pál Szinyér-Várallyán: Papolczy Antal. Ternay Tamás. Tóth Lajos. Máté - Szálkán: Oosvay Gáspár.Lakatos Gábor. Szilágyi Antal. Csengeren: Barna Ferdinánd. Petrovics Antal. Fehér Gyarmaton: Mándy József. Szabó József. Felső - Bányán. Báthy Károly. Lévay Mihály. Puskás József Nagy-Kállói megye törvényszéki területen, Nagy - Kállóban. Böszörményi László. Böszörményi Lajos Ferenczy Lajos Hegyi Mihály. Nagy Lajos. Nagy István. Pthő Zsigmond. Somlyódy István. Szabó Mihály. Vidliczkay József. Böszörményben: Erdélyi István. Gacsó István. Kovács András. Mező Dániel. Micskey János. Édeskuthy Konstantin. Fabriczy Sámuel. Fabriczy Gyula. Kecskés Leo. Kolachovszky Gergely. Szépréthy Mihály. Kolachovszky Gyula. Késmárkon: Herzog Dániel. Hanczely Otto. Kronpacher Eduárd. Szontagh Károly. Szontagh Imre. Csütörtök helyen: Mertz Pál. Nitsch Jakab. Schönwiesner Sámuel. Igón : Fest Imre, Szontagh Vilmos. Szepes-Várallyán: Czimmermann János. Hradzky Antal. Szadlich Albert Toperczer Zsigmond. Göllniczen: Pollak János. Stark Gábor. Smolen Antal. Talarko Ferencz. Lublyan: Glatz János. Tarsovsky Mátyás. Ó - Faun : Nagy Hugo. Kovács Ferencz. Marion Rudolf. Markus András. Nagy Ábrahám. Rima Brezón: Jochmann Jármy Andr. Miklovics Ferencz. Molitorisz János. Murányban: Hintz József. Michalik Pál. Tóth András. Bakón : Balássy József. Kraszna Ernő. Simon András. megyetörvényszéki terület Ujhelyben: Bodrogközben: Natkafalusi Ferencz. Puchlin János. Steiner Ferencz. Szabó Mihály. Terebesen: Stefan László. Kremniczky József. Makkay Tamás. Homonnán: Azary Mihály. Gerzanich János, Rudloff Ferencz. Sziráky Lajos. Varannón: Nyeviczky Kristóf. Schmitt Sándor. Sztropkón: Bessenyey Bertalan. Laborczon: Győry István. Bodrogközy Lajos. Győry Dániel. János-Deák András. Keszler Antal. Kuklits János. Lengyel Sámuel. Petrovics Tódor. Szabó György. Szűcs István. Pelsőczön: Radvány Ágoston. Rudy József. Sztummel Sámuel. Sziklay Viktor. Ujházy Dávid. Putnokon: Asszony István. Erősy Lajos. Hubay Sándor. Hubay Miklós. Kossuth Ferdinand. Palóczy Ábrahám. Csetneken: Csaplovics Sámuel. Polányi István. Sípos Tivadar. Fáray Flórián. Hegyvidéken: Bodnár Ignácz. Kapcson: Both Emánuel. Gyöngyösy László. Pilisi Károly. Szobránczon: Hauszty Mihály. Oseváry József. Torday Eduárd. Nagy - Szőlősön: Tar Ferencz. Teure Dánel. Troknya György. Vankai János. Halmiban: Morvai Zsgmond. Osváth Ferencz. Rátonyi Gergely. Kászonyban: Blaksay István. Ragyóczy József, Vass György. Ökörmezőn: Marossán Kajetán. Técsőn: Fehérvári János Rima- Szombathból. Va s sőn : Lipcsey Pál. Bocskó-Rakón: Márton Kálmán Rima- Szombathból. Szőke József. Tóth Antal. Tóth Samu. Udvarhely Károly. Varga József. Székelyhidon: Décsy Károly. Horváth Károly. Kálmán György. Derecskén: Jámbor Lajos. Jakó Pál Kerekes Lajos. Szoboszlón: Császy Imre Csépyi Ferencz. Bányay Károly. Böszörményi Sándor. Böszörményi Károly. Cseresnyés Károly. Dobos Károly. Gödényi Imre. Joó Antal. Keresztszeghi Lajos. Keresztszeghi Gyula Madarassy László. Oross Antal. Pap János. Pikó László. Radványi Imre. Szalay Antal. Szártáry Ignácz. Tegze Mihály. Nagy - Károlyban Bakó József. Baogh Ferencz. Bekenyi Rudolf. Csengeri István. Kinzel János. Lipcsei Kálmán. Moson György. Müller János. Rába István. Uray József. Veres Sándor. Kis Dániel ifjabb. Lengyel József. Püspök-Ladányban: Kállay Szokolczy-Balogh János. Kecsés János. Szokolay Zsigmond. Tóth Lajos Vámos - Pércsen: Bne Lajos. Lakatos József Radó János. Tar Gusztáv. Ujváry Eugen. Barcsay István. Bárcza Lajos. Bodó László. Borsay Sándor. Csonka Mihály. Dobray József. Erdey Mihály. Gönyey Károly. Hatvani Gábor. Komlósy László. Koszorús Lajos. Marton Lajos. Mezey István. Nagy Pál. Oláh Károly. Orbán Péter. Paksy Imre. Sárváry Jakab. Schwarz Samu. Szabó Lajos. SAStIUSJL A csicsovári remete. (Eredeti történeti beszély.) (Folytatás.*) A női kebel jelleme egészen sajátszerű: higgadt fontolás, nyugodt hideg számolás ritka nőnek sajátja, szenvedélye egynek sem Isten a nőt érezni, szeretni és szerelem által boldogitni, nem pedig számitni, és kalmárkodni teremté, és melyik nő az, ki a szerelem valódiságát és hatalmát ne hinné ? melyik az, ki a szerelem varázsában ne bíznék? és ne bíznék még akkor is, ha néhányszor csalódott. Néhány peret telt. — A vajda még nem határozott. Szabina hallgatott, és szenvedett. És az anya érezvén, leánya kebele mint hánykódik, szive mily forrón, mily sebesen dobog, érzeményeinek maga sem állhata ellent, és szólt : „Uram, tán feledéd, hogy egy nemes levente künn vár kapunk előtt, künn e zápor- és viharos időben, mikor jó keresztény ebét sem hajtja ki.“ „Asszony tán feledéd, hogy ostromzat alatt vagyunk, hogy körülöttünk e szomszéd hegyeken elleneink tanyáznak, hogy ellenünk ez ország, s ellenünk tán a széles világ egészen“, téve hozzá mély és zord keservvel. „Ellenünk a király“ — szólt a nő nyugodtan — „ellenünk lehet egész országa“ — folytatás) Lásd Budapesti Hírlap 210-ik sz. növekedő lelkesedés pkrjával — „ellenünk lehet a világ ; de ez ifjú — hidd el uram — ez ifjú barátunk, barátunk leend, mig él, az marad bár minő viszony és körülmények között, s ha a föld öszreomlanék felette, mint barátunkat temetnék be romjai.“ Kis szünet után folytatá, — „a béretek közt miért veszélyezteté magát értetek?“ „És miért veszélyezteti most is?“ — sóhajta Szabina — „miért jött el szavát beváltani? hisz nem számoltatta volna senki megszegett szaváért! és miért áll ott künn részben, fergetegben, hol egy villámfény ha felfedezi várunk közelében, hálás martaléka leend ?“ Egész vitatkozás alatt a vár ura néha csaknem ujjain számitgatá terveit: „igen igen“ — — mormogá magában — „semmi veszély; benn legalább hatalmamban leend,“ s midőn a nők a bebocsáttatást újabban sürgetők : „Ám legyen“ — kiálta felderülten, s karszékében hátra ereszkedve — „a fekete lovag hadd jöjön.“ A kapuőr kilépett. VII. Jenő, mert ki ne tudná, hogy a fekete lovag ő volt, azon szándékkal jött Csicsóvárába, mikép Pétert békére s jó feltét alatt megadásra bírja, — de Péter bízott Ferdinándban — bízott vára fekvésében, melyet több havakig is sikerrel védhetni remélt, s Jenőnek közleményére, gúnyos daczczal jegyze meg , hogy békét, kegyelmet kolduljon el, ki maga van gáládul megbántva! s ezt tegye épen akkor, midőn ügye már Ferdinánd császár előtt áll, kitől követeit naponként várja? „Nem, nem“ — téve hozzá sajátszerű hangnyomattal — „ily ügyben hasztalan fáradás, ifjú barátom! s ha nem ismerném egy lovagi tettedet, Martinuzzi kémjének hinnélek !“ Jenőre bár kellemetlenül hatott, silány, ez eszélytelen számítás, nyugalmát mindazáltal egy perezre sem veszivé, és a legszebb következetességgel, a legelragadóbb hévvel, minőt csak nagy és nemes szándék sugalhat, sorola elő okokat, körülményt, eszélyt és kötelességet, melyeket egy családatyának higgadt fontolóra és tekintetbe venni, a szív- és vallás törvényei bárminő viszonyok közt is egyaránt rendelik, de Péter hajthatóan maradt. Jenő borús kedélylyel lépett a nőkhöz, és azon könnyű elmés társalgási fonalat, melyet ő oly jellemzőleg, és annyi érdekkel tud mindenkor vezetni, most nem lesz semmikép. A hosszú, a szertartásos vacsora csaknem végig hallgatva folyt. Poharazás közben, midőn a nők már visszavonulva valának, Jenő még egy kísérletet tett, de újból hasztalan, Péter csak röviden felelt, mint ki a tárgyat megunta, s mire az idő messzi behaladt az éjbe, „jó éjt“ mondott. — Jenőt egy szeglet- bástya vendégszobájába kisérte, s maga is nyugodni távozott. A szoba egyszerű volt magas kemenczével, — bútorzatát egy mahoni szekrény, rajta fövény óra, vetett ágy, néhány agg karszék, asztal tevék, — egyetlen ablakán — mely messze völgyre nyílt — a szomszéd hegycsúcs őrtüzeinek vörös zománcza ragyogott. Jenő egy karszékbe mélyedt, — tekintete méla, arcza szokatlan halvány, ajkai néha vonaglottak, szóval egész külseje a legkinosb kedélyállapotot jellemzé, mely rá midőn csak magára maradt, midőn sját eszméire és gondjaira szorult, mikép tenger hullámzása, ha borul és villámlik, perczenként sulyosbult. „Igen, igen“ — szólt végre, gondolatainak szabad kitörést engedve — ,hajnal előtt még távoznom kell, — nem tettem e honfi becsületem s homálytalan nevem eddig is veszélyes koczkára ? — hja de nem tehetek máskép, -r a székelyek dühének át nem engedhetem, -r- és most is meg kelle intenem. — Eddig még lovagiasság volt, mit tettem, ezentúl honárulás lenne. —Lám lássa, lakoljon, ha a mentésére siető barátot zordul eltaszitja.“— Kis szünet után folytatár. „hja de ha csak a bűnös lakolna, az meg méltányos lenne, — de hogy bűnös és büntelen egy örvénybe sodortassék, hogy az atya vétkéért családja bűnhődjék ! — nem! — nem, ez nem lehet — ez szörnyű, ez iszonyú lenne!“ Felállt, homlokát dörzsölő, s hullámzó hajtömegébe merített kezekkel járt a szobában, mintha fejéből eszméket és szabadulást akarna kierőszakolni. Majd székbe dőlt újra, — mély és ünnepélyes csend lett, — a fövenyóra neszét csak a Czibles ormáról még néha süvöltő szél kísérteti zenéje zavara — a vihar végvonaglásai valanak ezek, — s az óra-mutató már a kettős számon állt, midőn Jenő ekképen folytatá. (Folytatása következik.) 212. September m-én