Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-17 / 219. szám
érdekeinek ellenére eltért. Ez érdekeben most kétféle befolyás uralt, az ó török párté, mely minden újítást ellenez s kormányt és népet folyvást vakbuzgón harczva izgat, továbbá egy ifjabb, az újszerű civilisatio elveivel megbarátkozott párté, mely a békét becsületes föltételek alatt fen akarja tartani, mely föltételek az országot jövőben képesitnek, saját erejéből minden külről jövő nyomásnak ellentállani. Barbárság és civilisatio e két ártban egymással szemközt állnak; a másodikoz kitűnő államférfiak tartoznak, s ezek közt Reshid pasha, ki igen jól tudja,hogy senki sem tudhatja bizton, mi jövő várja az országot, ha a kard hüvelyéből kirántatik. „A békepárt, így folytatja a „Pays“ ezen átalános nézetek után, a jövő pártja, s nagyon fájlalandó, hogy ellenkező hatások azt paralizálni igyekeznek. Kétségtelen, ezen befolyásoknak engedett a szultán, midőn módosításokat kívánt, melyek a szövegben némi változtatásokat idézhetnek ugyan elő, de a jegyzék értelmét meg nem másíthatják, s semmiesetre más biztosítékokat nem nyújthatnak Törökországnak, mint melyeket szövetségesei nyújtottak. Ezen módosítások, melyek gondolata és czélja az orosz kormány manifestumaiban s a bécsi értekezlet okmányaiban ki van már fejezve, mindenesetre balfogás, melynek következéseit a török kormány aligha jól megfontolta. Az európai érdekeket úgy is már oly rég függőben tartó kérdés megoldása most szükségkép halasztást szenvedene; ez állapot az összes európai államokra nézve valódi pénzügyi, ipari és kereskedelmi krisis fentartása; a vég nélküli keleti kérdés váratlan közbejövő eseményeivel már több zavart idézett elő az állami háztartások bel állapotában, mint mennyit hadüzenet idézhetne elő ; a nemzetek végre megunják e folytonos áldozatokat, melyeket a fegyveres béke reájuk kényszerit. Törökország maga, mely méltán büszke népeinek az ország védelme iránti buzgalmára, oly kiadásokban meríti ki erejét, mely kincstárát jelenben compromittálja s hitele megszilárdulásának jövőben nagy kárt tehetene. Egy nemzet függetlenségét és méltóságát nem szabad ugyan anyagi tekintetekért feláldozni, azonban e tekintetek a politikai kérdések mérlegében mindenesetre sulylyal bírnak. Ámde a diplomatia e vitály megoldásában oly tevékenységet fejtett ki, melyet nem lehet eléggé méltányolni, s most szóvita miatt a bizonytalanság ez állapota még tovább fenálljon, mely az európai államok gazdászati haladásának gátlólag útjában áll? Valóban bámulni lehet, hogy Törökország át nem látta, mennyire hasznos lett volna e helyzetnek az által vetni véget, hogy a bécsi javaslatot elvben elfogadta volna, akkor a lényeges pontok szabályozása után könnyebben lehetetendett némely kifejezéseket világosabbakká tenni. A diplomatia e fontos kérdésben jelentékeny győzelmet vívott ki. Kitartása és szilárdsága irányában Oroszország a maga követeléseit szerződésről egyszerű jegyzékre szállította le; az európai jog s az 1841 - ki szerződést aláírt hatalmak egyetértése tekintetéből az orosz kormány minden hódítási vágy s a protectoratus minden gondolata ellen tiltakozott, mely a szultán felségi jogát csorbíthatná. E nyilatkozatokat megerősítette a bécsi jegyzék elfogadása, mely a status quo-t úgy igyekszik megszilárdítani , amint azt a kajardzséi és drinápolyi szerződések megállapiták , s a görögökre minden szabadalmakat és mentességeket kiterjeszt, melyek más keresztény hitfelekezeteknek adattak, vagy még adatni fognak. Másrészről Francziaország és Anglia, nem kevesbbé mint a diván gondoskodván Törökország méltóságáról, a jegyzék szerkesztését illetőleg mindent megnyert, miáltal a szultán méltó érzékenysége kielégíttethetett. A bécsi jegyzék ennélfogva a tényállás minden követeléseinek megfelelt az által, hogy azt a közbenjáró hatalmak elfogadták. Már most, ha azt Oroszország véglegesen elveti, mi leend ennek következése ? Európa ez esetben az eseményeket bevárandja, még pedig nem hogy Törökországot a végzetteljes sorsnak átadja, melybe szándékosan sietni látszik, hanem hogy csak akkor avatkozzék be , ha ingek — ott tündöklőtt az ismert czimer — az eledelt nyújtó holló és egyszarvú, ezen felirattal: „Dominus adjutor et protector meus, quem timebo.“ Itt ült Martinuzzi tábori karszéken, midőn testőreinek hadnagya Jenőt bemutatá. Jenőnek, a szánalomig rendetlen és zilált volt egész külseje, homlokát és karjait nyílt sebek, zúzott öltönyét por, verejték és vérfoltok boriták. — Mindezekhez járult szenvedő , halál-sápadt nemes arcza, mik együtt véve oly mélyen meghatók valának, hogy Martinuzzi, miután a testőr-hadnagynak távozást intett, — s a sátor függöny redőit utána összefolyni látá, Jenőt kézen fogva egy karszékhez vezetve igy szólt : „Ülj le, fiatal barátom ! — nagyon bágyadt és gyenge vagy — pihenj néhány perczet, s csak azután kezdjed küldetésed tárgyát.“ „Itt uram!“ — szólt Jenő, alig bírva lélekzetet venni, — s a keblében megvédett irományt, reszkető jobbjával, a vezér-főpapnak nyújtva — „itt, olvassa eminencziád — és ítéljen rólam, nem vagyok-e igaz és hiú fia hazámnak? — s mégis mennyi gyanúsítás? — mily undok, mily gyalázatos rágalom.“ „Lesz gondom, hogy dús elégtételt kapj“ — szólt Martinuzzi szilárd hangnyomattal — „féktelenséget és kicsapongást seregemben nem tűrök — s ha Balassa uram nem bir emberei közt fegyelmet tartani, majd magam fékezendem őket, főnökükkel együtt.“ Martinuzzi ingerült volt, elmondá, hogy táborában legtöbb rendetlenséget Balassa emberei mivelnek. Jenőnek, a Balassa nevével felmerült lelkében az erdei jelenet emléke, és zúzott kedélye némi enyhét, öntudata pedig teljes nyugalmát nyeré vissza, mert megtámadtatásának egész talánya oldva és megfejtve állott előtte. „Eminencziád bölcsességére bízom ügyemet“ — szólt engesztelő laangon — „de részemre elégtételt nem kérek, én megbocsátok nekik, ők nem tudták, hogy mit cselekedtek.“ Néhány percznyi szünet lett, mialatt Martinuzzi az átnyújtott iratot olvasta. „Ez helyes“ — szólt végre elégülten — „ez eljárásod és jellemed árnyék- és mocsoktalannak mutatja, — ennek nagyon örülök, de a nyomorult vajdán nem segíthet többé — a béke és a feladás ideje több havak óta már eltelt.“ „Bocsánat, hegy teljes ur! a hon és emberiség érdekéhez lépést tenni tán soha nem késés, — én itt egy megtért embert, honomnak pedig békét, s egy hű, egy igaz polgárt hozok.“ „Hű és igaz polgárt! ha ha ha!“ — fölnevető Martinuzzi gúnyosan — „fiatal barátom, ismerjük mi Pétert a vajdát, és nem hogy hivséget és ragaszkodást, de békét és nyugtot sem remélünk tőle.“ „Hát ezen lemondás“ — folytatá Jenő — „e szent fogadás és eskü nem elég biztosítás, hogy ha későn is bár, de jó és igaz útra térő ?—; hát bizánd-e eszközökkel ezután is a hábor- és kaland- so vár életet folytatni ?“ „Akarat és szenvedély mindig bir eszközöket teremteni, — ellenségeinket pedig inkább szeretem túl e hon határain, mint saját körünkben és földünkön tudni.“ , Ellenségeinket ?”— bocsánat kogy teljes ur ! — hitét és szavát a rabló-főnök is megtartja — ez lovagi kötelesség, — ezt egyiránt tiszteli pogány és keresztény, — s ez okirat kelte óta Pétert épen oly kevéssé nevezhetjük vajdának, mint honunk ellenségének.“ Martinuzzi heves véralkata volt, — a mellett ellentmondást nem tűrt, sőt csupa intésével szeretett s tudott is kormányozni, — őt ily nyílt, ily merész szavak máskor ingerelték volna, — de Jenőnek önzéstelen jelleme — nemes eljárása — mondhatni vértanúi külseje előtt önkénytelen meghajolt, — akarata ellen bizonyos elismerést és szánalmat érzett, s csak röviden jegyzé meg, miszerint maga is sajnálja, hogy a dolog ennyire ment, de már minden késő. „Késő ?“ — sohajta fel Jenő mélyen , fájdalmasan — „hát Üdvözítőnk szent hagyománya szabott-e a megtérésnek határt? — és ha valaki vad szenvedélyektől ragadtatva, darabig bűnökre bűnöket halmoz bár, de végre igazán és erős hittel megtér, — ha a lelket ifjitó és éltető harmat-gyöngyöket, a bűnbánat könyeit sírja és hullatja, azért a mennyek kapujánál vájjon e szavak fognak-e eléje dörgeni: későn tértel jóra, — távozz! — e kapuk előtted zárva leendenek ? — Oh nem! — Isten előtt a megtérés soha, de soha nem késő, — és eminencziád, ki Isten első és kedveltebb szolgáinak egyike, — kinek magasztos és szent hivatása, szükkörü érdekeken felülemelkedve , Megváltónk dicső nyomdokán haladni, — szent vallásunk ihlettségével élni — és keresztény szeretettel ölelni az egész nagy emberiséget, eminencziád előtt egy megtért bűnös hasztalan esedezne kegyelmet ?“ Jenőt a hosszas beszéd nagyon kimerité,_ végerejét szedé öszve — tovább akart szólni, de a szó elhalt ajkain, s ájultan karszékébe hátra esett. Martinuzzi gyorsan csengetett, — orvosát és futárokat rendelt. — Majd tollat, papirt ragadott és irt. Mire az orvos megjött — Jenőt fellocsolá — sebeit beköté, s az eszmélni kezdőt már már vezetni akará, Martinuzzi is iratát pecsétlé, — felállt, s megindulással és szánalommal szólt: „Ifjú barátom! — Nemes eljárásod megtette hatását, — János király, mihelyt ez iratot veendi, Laskit, a porta kegyenczét, azonnal Stambulba indítja, — addig is az ostromzárt feloldom — a vár és várbeliek őrizetére pedig saját testőreim egyik csapatját küldöm fel, kik a rend, fegyelem és üledék korlátait tiszteletben tartják.“ Jenő mélyen hajtotta meg fejét. Martinuzzi intett, és valamennyien távoztak. (Folytatása következik.) Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) September 17. A magyar szent korona és koronajelvények valódiságának igazolása az „Albrecht“ hadi gőzös fedezetén f. hó 15-én estve ünnepélyes módon a hivatalosan közlött szertartás szerint végrehajtatott. Az ünnepi tény pillanatában a testvér fővárosok lakosságát ágyudörgések és harangzúgások értesiték a magasztos perczről, midőn a hazánk ezredéves történeteihez elválaszthatlanul csatolt országos clenodiumok valóban azoknak ismertetve , legfelsőbb megbízás következtében a császári Fensége által átvétettek. Azért a hajó a koronajelvényekkel együtt császák, katonai őrizet alatt Promontornál töltötte. „Ferencz Miksa“ gőzös pedig, mely elejébe ment, az igazolási tény után ugyanc nap estre 6ra órakor Buda alá visszaérkezett. Tegnap f. hó 16-kán, a magyar szent korona megérkezésének hajnalán lengő zászlók és zene mellett vonultak a tiszteletsorokat képező cs. kir. hadcsapatok a Dunapartra. Csakhamar a közel eső házak s azon utczák , hol a menetnek keresztül kellett haladnia, megteltek a főváros minden rendű és rangú lakosságával. Az erkélyeket szőnyegek és virágfüzérek boriták, az ablakokból császári,birodalmi és nemzeti szinű zászlók lobogtak, szóval egy szokatlan nagyszerű ünnepély kifejezését ölte magára az egész város. A néphullámzás már korán reggel kezdődött, mindenki sietett jó helyet elfoglalni magának, honnan örömtanúja lehessen az országos szent koronázási jelvény meghozatalának, mely után legnagyobb történeti viszontagságai közt is, csak mint letartóztatott kincs után kesergett az ország, — most azonban az eltemetett kincs — halottaiból támadt fel újra, hogy üdvözítse e népet, s mint a gondviselés áldásdús kezéből nyújtott jegyajándék erősítse meg a birodalom se haza, az Uralkodó és népünk közt már évek óta fennálló szorosabb, boldog frigyet! . . . Az egyházak ajtai megnyíltak, az iskolákból ünnepi renddel vonult ki a tanuló ifjúság tanáraik vezetése alatt, az iparos czéhek czéh-zászlóikkal siettek elő, hivatalok, intézetek egy beláthatlan tömeggé növelték az ünnepre összegyűlt sereget . Ezer meg ezer örömdobogó kebel képezett a partokon tisztelgő sorfalat, ős-Dunánk által a legsimább víztükrön hozott hadigőzösnek, mely a szent koronával ünnepi ágyu-üdvözletek és harangzúgások közt érkezett, s melynek lengő zászlói felett az ég legderültebb kárpitját vonta fel. Az ünnepély részleteire nézve a „Budapesti Hírlap“ 217-dik számára utaljuk olvasóinkat.—A nap jelentőségét , valamint a nagyszerű díszmenet, szintoly híven tükrözte vissza azon egypárkönycsepp , melyet egy mellettünk álló szegény ősz napszámos örömsugárzó szemein láttunk csillogni, s azon másik öreg buzgósága, ki görnyedt vállaira fölemelte unokáját, hogy jobban láthasson, és ezalatt regélt neki a szent koronáról ihletett kebellel és magyar lelkesedéssel. A budai várpalota balszárnyán levő Szent István kápolnában tegnap f. hó 16-kán délben tétetett ki közszemlére a magyar szent korona, mely ott a sz. István palástjával s a többi koronajelvényekkel együtt fris rózsakoszorukkal körülvéve, díszes bársony párnákon nyugszik. Ez időtől kezdve a közönség roppant tömegekben csődül az újra feltalált országos kincsek láthatására, és valódi benső kegyelettel és megindulással szemléli azokat, áldván az isteni gondviselést s Ő császári Felsége gondoskodását azok feltalálásáért. Az ünnepélyes alkalom a hazafias lantot is örömhangokra zendíté : a magyar és erdélyhoni kegyesrendi szerzet nevében Jallosics András és Kricskai, kegyes rendi áldozok, egyversezetet bocsátottak közre, melynek magyar része e czímet viseli. Örömhangok a megtalált magyar szt. korona országos ünnepély között Budára szállításakor 1853. Szent-Mihály hava 15-én ; deák része: Ode dum inventa felicissimo omnie sacra Hungáriae Corona solenniter Budám revederetur XVII. Kalendas Octobris MDCCCLIII.“ Pesten. *] Az ünnepélyesen visszahozott magyar sz. korona feltalálásának rövid története, mikép hiteles kútfőből értesülünk, következő: A korona ugyanis mint már említve volt , egy a Duna és Czerna vize által képzett félsziget fokán találtatott fel. Azon darab föld birtoklója Garde határvidéki hadbirószázados, már régebben némi jeleket vett észre, melyek négy fába lévén metszve feltűntek előtte, s azon körülménynyel párosulva, hogy utóbbi időkben egészen idegen egyéneket látott ama helyen megfordulni, végre azon gondolatra vezérlették, hogy a gyanított hazai kincs ott lehet elásva. Ennek következtében, kétszeri ásás tétetett éjjeleken át a megjelölt hely körében, de ez ásások eredményre nem vezettek. Végre harmadszori ásásra megtalálták a ládát, melyben a korona a többi jelvényekkel együtt foglaltatott, s amint rájöttek, az ásó határőrvidéki katonák térdre omolva hálát adtak az Istennek a szerencsés feltalálásért. — Innen aztán a koronajelvények „Albrecht“ gőzösre vitettek át. A felnevezett hadbirószázados, jutalmul hadbiróőrnagyságra emeltetett. Minthogy pedig azon félsziget foka, hol a korona elásva volt, kissé mélyebben fekszik, innen magyarázandó az, hogy a ládába viz halván be, az okmányok ez által nem keveset szenvedtek. (Közbirodalmi napló.) Bécs , sept. 15. Császár Ő Felsége ma délben 1 órakor ő k. fensége Lajos bajor herczeg, továbbá ő cs. fenségük Károly Ferdinánd, Károly Lajos és Erneszt főherczegek kíséretében az olmützi táborba elutazott. Hétfőn Ő Felsége ismét visszatér, az ekkor ide érkezendő magyar koronajelvényeket megszemlélendő , s erre aztán ismét Olmützbe utazandik. — B. Doblhoff Antal cs. k. austriai követ Hágában ma állomására elutazott. — Bukarestből Írják f. hó 5-ről: Hy Gorcsakoff fősegédtiszt a közelebbi napokban a határszélre utazik, a fejedelemségekbe bevonuló 5 hadtestet, mely Luders bok alatt Odessánál állott, megszemlélendő. Minden eddig tapasztalható jelek szerint bizonyosnak tarthatni, hogy az oroszok téli szállásokról gondoskodnak. Ha a vitáig békésen megoldatnék, az oroszoknak kivonulását kedvezőbb időszak beállta előtt nem várhatni. Bulgáriában, hol tudomás szerint a tél igen korán beáll, a törökök már most nem táborozhatnak szabad ég alatt. A fejedelemségekben szintén 3—4 hét alatt a táborok laktanyákkal lesznek felváltandók. A Lüders-hadtest a dunai vidék felé van rendelve. •— Közelebbről rendelet jelenik meg , mely által a cs. k. pénzügyőrségnek eljárása tilos szállittatásban kapott levelekre nézve az uj büntető perrend értelmében, szabályoztatik. — Hir szerint a lomb. velenczei királyság politikai közigazgatására nézve mint eddig a lombardi és velenczei területre marad felosztva, az eddigi községi igazgatás is változatlanul megmarad. — Az északi vaspálya igazgatósága a hósuvatagok által leginkább fenyegetett helyeken a tavasz és nyár folytában hóvédgátakat emeltetett. — Hír szerint orosz császár ő fels. Fonton orosz államtanácsos Szerbiába küldetésének sikerévek legmagasb megelégedését nyilvánította — Bulgáriábóli legújabb tudósítások szerint ott a rablómegtámadások veszélyeztetik az utakat, s a rablás és gyújtogatással leginkább a redifeket vádolják. — A „Kreutz“ szerint az El behajózási bizottmány tanácskozásai eddig nem igen eredményeztek jelentékeny sikert. — Folyó hó 13-án d. u. „Titania“ cs. k. austr. hadikorvet Dalmatiából, és „Persea“ orosz cs. hadi brigg Athénéből a triesti kikötőbe érkeztek. (Külföldi napló.) London, septemb. 10. Tegnap ment végbe Portsmouthban Napier Károly tábornok temetése. Az egész helyőrség jelen volt a gyászünnepélyen, számos tábornokok - s admirálokkal együtt. A mayor, a községtanács, számos szabadkőmivesek, s több ezer nézők kísérték a gyászmenetet. Napier Vilmos zokogás közt mondott néhány szót, testvére sírja fölött. — A „Chronicle“nek Madridból írják, mikép a spanyol kormány nem vonakodik ugyan Soulét, mint amerikai követet elfogadni; azonban ha az elfogadáskori beszéde valamely nem tetsző kifejezést foglalna magában, — ez tüstént megrovatnék, s Soulé helyzete Madridban igen kellemetlen lenne. — Sept. 11. Mint mondják, alkudozások fognak megnyittatni, a Franczia-s Angolország közti postai szerződések javítása végett. Páris, sept. 10. A császár s császárné tegnap este visszatértek dieppei útjukból Saint- Cloudba. — Hírszerint Orleansban némely befogatások történtek, azonban úgy látszik, nem valamely fontos okból. A párisi császári törvényszék ma nagy részben megerősíti az első bíróság által, az úgynevezett szövetségi liga ügyében hozott ítéletet, azon vádlottak közöl, kik titkos társulatbani részvétel miatt elítéltettek, némelyeket fölmentett, s a többiekre szabatott büntetéseket enyhité. — A helfaut-i tábor azon nagy hadgyakorlatok után, melyeken a császár jelen leendő tüstént szét fog oszlatni. — Sept. 11. Ma a „Moniteur“ a kormánynak azon rendszabályát közlé, melynél fogva a kincstári jegyek kamatja fölebb emeltetik. — A hivatalos lap egy jegyzékben kijelenti, mikép a császár, a dieppe-i kikötő javítása végett, elvileg oly tervezetet fogadott el, melynek költségét a mérnökök 2,200,000 fr.-ra becsülték. A legsürgetőbb javítások , melyek költsége 1,300,000 fr.-ra számíttatott, tüstént meg fognak kezdetni, s három év alatt be fognak végeztetni. — Remélik, hogy a császár és császárné holnap az Opéra-, 817-ben az Odéon-színház újra megnyitásán jelen lesznek. — A „Patrie“ képtelen s alaptalan koholmánynak nyilvánítja némely olasz lapok azon közlését, mintha Dieppe-ben befogatások történtek volna. — Marseilleből ma érkezett tudósítások szerint, — ott a gabna hectolitre-jének ára mintegy 3 fr.-al szállott lejebb; tetemes mennyiségű gabna érkezett az ottani kikötőbe. — A „Moniteur“ ismét tagadja, hogy a kormány külföldön gabnát vásárlott volna, a száraz és tengeri sereg szükségletén kívül. — A folyó évben is számos legitimisták szándékoznak Frohsdorfba búcsújárást tenni. — Granier de Cassagnac legközelebb tiszttársa, La Guéronniére-ről ily tréfás nyilatkozatot tett : „La Guéronniére gyönge hírlapíró, de egykor tűrhető minister leend.“ — Déli francziaországi lapok szerint, a pápa Livornoban 140,000 zsák gabnát vásároltat össze, a pápai birtokban uralkodó éhség enyhitése végett. A pápa a szükséges pénzt saját magánpénztárából adja Frankfurt, sept. 8. A senatus ma, mint a „C. B.“-nak írják, elhatározá a zsidók emancipatiója iránti törvényt a szavazók csekély száma miatt nem közleni. Reutlingen, sept. 5. Ma reggel innen ismét több száz, többnyire erőteljes fiatal, s névszerint sok fiatal leány indult el, Északamerikába kivándorolván. Egyetlen ügynök e városban 8 év alatt 14000 személynél többet szállított el Amerikába, mind e város és környékéről. Már egyes iparok érezni kezdik a munkás kezek hiányát, s az más iparágakban is, és név szerint a cselédség közt nyomasztóvá kezd válni. Düsseldorf, sept. 10. Arnolds trieri püspöknek a vegyes házasságban kiadott bocsát 1220 az európai jog ügye ismét koczkára lenne téve. Meg lehetünk arról győződve, mikép a nyugati hatalmak nem fogják engedni, hogy Oroszország Konstantinápolyt vagy birodalma valamely más részét hatalmába ejtse, vagy a szultánt oly feltételekre kényszerítse, melyek felségi jogával ellenkeznek. De más részről nem fognak megfontolatlanul szó vitába ereszkedni, bárha az oltalmukat igénylő érdekek közel egyet sem fognak elárulni.“