Budapesti Hírlap, 1854. március (357-381. szám)
1854-03-22 / 375. szám
tegnap ide érkezett; Károly Perdinánd főligi cs. reng. napokban váratik Pestről. A fens. pár egybekelése mart. 30-kan fog Baden melletti Weilburg főligi kastélyban megtartatni. — B. Meyendorff orosz cs. követ tegnap d. u. legnagyobb diszben a cs. k. várpalotába kocsizott s szerencsés volt Császár Ő Felsége által külön audientián fogadtatni, mi egy egész óráig tartott. — Manteuffel porosz k. szárnysegéd múlt szerdán mart. 15-én Berlinből Münchenbe megérkezvén, szerencsés volt azon nap délelőtt Császár ő Felsége által külön audientián fogadtatni, melyen porosz király ő fels. saját kéziratu levelét átadá. Délután Manteuffel ur a királyi ebédre hivatott meg, és estve vasúton Berlinbe visszaindult. — Manteuffel porosz kir. szárnysegéd szombaton (18-án) estve a legutolsó vasutvonatlal Berlinből ide érkezett , és a „Károly főherczeg“ fogadóba szállt. — A „Lloyd“ írja : Ma (mart. 20.) azon hir érkezett ide, hogy az orosz császár a nyugati hatalmak kérdésére, a dunai fejedelemségek elhagyása tárgyában tagadó, választ adott. — Gr. Auersperg Felix cs. k. követségi mellettnök, napokban Bécsből Romába elutazott. — Az is pasha, török bol Belgrádból Bécsbe érkezett. — F. hó 13-kán kelt pénzügyministeri bocsátvány által a kaszák kivitele Moldva- és Oláhországba eltiltatott. — Jólértesültek erősítik, hogy napokban sürgönyök küldettek Frankfurtba, melyek a szövetséggyűlésben felolvastatásra szánvák, s Austriának a keleti kérdésben politikájáról kellő felvilágosítást adandnak. — Pénzügyministeri bocsátvány által a lottóügyet illető határozmányok 1854. jun. 1-től fogva az egykori krakói szabad állam területén behozatnak. (Külföldi naplói) London, mart. 16. A Hekla keleti-tengeri útjából 13-án reggel Spithead-be visszatért. A nagy-beltéri hajózást nem igen nehéznek jelölte ki. Christiansandot a norvégiai parton legjobb kikötőnek találta, egy hajóhad horgonyzására nézve. Más kikötők közöl, egy nagy hajóhad fölvételére legalkalmasabbaknak találta Wingo-Sundot a svéd parton. — Nyborgota nagy Be 11ben, mindenek fölött pedig a kieli kikötőt. — A Hekla Napier hajóhadával 12-én délben Dovernél találkozott, s kalauzait, valamint tisztjeinek egy részét is átadá, annak. Jeget nem talált a keletitengeren, Berlin , mart. 14. A „H. N.“-nek írják: „Azon párisi hírnek, mely szerint Strassburg közelében, vagy általában Németországra nézve demonstratiót mutató módon franczia tábor fogna állíttatni, alaposságát jólértesültek kétségbe vonják. E hir valószínűleg az Oroszországhoz hajló fusionista táborból került. — Mart. 15. A „Nationalz.“ egy vezérczikke miatt melyben a porosz kormányt a nyugati hatalmakhoz csatlakozásra szólitja fel, az államügyészhez idéztetett, s valamennyi hírlap parancsot kapott, ezentúl minden megtámadástól úgy Oroszország mint bármely más hatalom vagy személy ellenőrizkedni. Hallomás szerint, Poroszország semleges állásának következtében több különböző rangú porosz tisztek fognának a hadfolytató felek mindenikének hadihajóira küldetni, a tengeri hadiszolgálattal megismerkedés végett. München, mart. 12. Azon hosszabb audientiának, melyet tegnap v. d. Pfordten ministerelnök nyert austriai Császár Ő Felségénél, mint gyanitják, főtárgyát a görögországi állapotok tevék. Köpenhága, mart. 13- Király Ő fels. febr. 20-kán visszavette azon engedményt, mely 1838. jul. 4-i. kir. határozatnál fogva békeidőben s további rendeletig, idegen felfegyverzett s útban levő kisebb nagyságú hadihajóknak adatott, a „három korona“ ágyutelepeken belül, fedezetükön lőporral, megjelenhetni. Romából jelenti a „Páriám.“ mart. 10-ről, hogy a 21. és 40. (franczia) ezred parancsot kapott a Levantéra elhajózni. Helyükbe Francziaországból érkezendnek csapatok. Csaknem naponkint távoznak innen angol családok Máltán át Konstantinápolyba, a flottán levő rokonaikhoz közelebb leendők, és mint némely angol hősnők hozzáteszik, őket közellétükkel az első tengeri ütközetben nagyobb bátorságra lelkesítendők. Athénében az angol követ Sir Thomas Alyoe a görög kormánynak határozottan kijelentette, hogy a britt haderő a szultán tekintélye elleni felkelést el fogja nyomni. Bukarestből a „Voss. Z.“ azon hírt közli mart. 15-ről, miszerint legközelebb az orosz főparancsnokság egy rendelete fogna megjelenni, mely által az oláh önkénytes légió feloszlattatik. KÜLFÖLD. Anglia, London, mart. 15. Hir szerint a királynő ma Osborne-ból látogatást teend a Corry admirál alatt még Spithead előtt horgonyzó tartalék-hajóhadnál,ez alkalommal hihetőleg a Neptune lobogós hajóra menend, s holnap visszajövend Londonba. A tartalék-hajóhad tegnap még későn este az admiralitástól távirdai parancsot kapott az iránt, hogy a mai nap folytában induljon el, s a Wingo-Lund (Svédorrszágban) felé tartson, hol Napier hajóhadához kellene csatlakoznia. Ezen tartalék jelenleg a 120 Francziaország. Páris, mart. 15. Az ország figyelmét most leginkább a nemzeti kölcsönzei aláírás vonja magára. Az aláírás tegnap nyittatott meg, s már reggel óta igen sokan tódultak a pénzügyi ministeriumba, hol az aláírási jegyzékek letétetvék. — A mint mondják, a franczia tengerészet nem vehetent részt az angol balti hajóhad első működésében, mivel e tengerészeinek mindenek előtt az expeditionális hadtest keletre szállítását kell eszközölnie. E szerint eleinte egyedül az Austerlitz hajó által lenne képviseltetve Napier admirál hajóhadában. Később azonban egy franczia hajóhadosztály, hihetőleg a Perseval- Deschenes al-admirálé, be fog menni a baltitengerre. Németország Berlin, mart. 18. A második kamra mai ülésében a ministerelnök egy törvényjavaslat előterjesztését, mely a kamrákat 30 millió tallér hitel megszavazására szólítja fel, következő tartalmú beszéddel kisérte : „Uraim! Király ősige ,kormánya az eseményeket, mik a békét keleten meg-s háboriták, egész folyamukban legkomolyabb figyelemmel kisérte, s minden pillanatban szeme előtt tartá azon kötelességeket, miket egyfelől Poroszország állása az európai államrendszerben, másfelől ez ország külön viszonyai és a többi Németországhozi viszonylatai eléje szabnak. Az előbb nevezett kötelességekből folyt Poroszország hivatása, törekvéseit az európai béke fenntartásának szenteni, s a kormány megnyugtató öntudattal mondhatja, hogy e czél elérésére semmi ajánlkozó eszközt sem hagyott kísérletlenül. De mielőtt szabad elhatározásáról lemondana, mielőtt kötelezettségeket vállalna, miknek közvetett vagy közvetlen következése a kitört viszálybani tettleges részvét lenne, úgy hive, hogy az áldozatot, mit azzal az országra róna, és Poroszország saját érdekeit, mik koczkán állanak, lelkiismeretesen mérlegre kell vetnie. A kormány el van határozva, Poroszországnak az őt illető közrehatást az európai egyensúly fenntartásában minden körülmények közt megőrizni, de eddig —ezt ki kell mondanunk —nem áll oly köteles hivatásunkban,mint más hatalmaknak, geográfiai helyzetük s tengeri segély - forrásaiknól fogva, a török birodalom épségének védelmére cselekvőleg fellépni egy egész horderejében még be nem látható vitányban, melynek eredeti tárgyát nem hazánk érdekei, hanem azon szabadalmak és befolyás képezik, miket más hatalmak a porta tartományaiban maguknak igényelnek. Ha e szerint a jelen háborúbani tettleges részvételre most magunkat hivatva lenni nem tarthatjuk, jól esik király ,ő felsége atyai szivének Poroszország és német szövetséges társai számára a béke áldásait még tovább fenntarthatni, mint azt a közvetlenül érdeklett hatalmak maguk részéről lehetségesnek találják. Ez értelemben királyisige elhatározta, a porosz néptől a minden háborúval járó súlyos áldozatokat csak akkor kívánni, ha hazánk valódi és saját érdekei, melyek közt Németország becsülete és függetlensége legelül áll, ily elhatározást parancsolólag követelnének. Mi ezután is, mint eddig, a bécsi jegyzőkönyvek által elfoglalt álláshoz ragaszkodunk. Mert ha a béke fenntartása és helyreállítása a bécsi értekezlet lényeges czélja marad, azzal nem fogunk az által ellenmondásba lépni, ha békés törekvések újabb kísérleteinek, amíg csak magunk külön viszonyai megengedik, még akkor is tartunk főn helyet, midőn más államok, miénktől különböző helyzetüknél fogva, fegyverhez nyúlni látják szükségesnek. Magunk tartásában a külhatalmak igazságos és elfogulatlan méltánylására, tehát bejegyezésére számolhatunk, de különösen a Oroszország. Másolata a Párisba Kisseleff úrhoz intézett második sürgönynek, Sz. Pétervárról aug. 1 jéről 1853. „Midőn én az előbbi sürgönyöm által Drouyn de Lhuys első körlevelére válaszoltam, egyszersmind a másik körlevél azon részét bíráltam, mely a vallási kérdésre vonatkozik. Itt még hátra van annak vizsgálata, mi ez utóbbi darabban inkább különösen a dunai fejedelemségekbe tettideiglenes benyomulásunkra, azon szempontra, mely alatt az angol-franczia hajóhad küldését a Levantéba tekintenünk kellett, és azon ítéletre vonatkozik, melyet a franczia kormány jelenlegi magunk tartása fölött hoz. Legelül szabadjon azon állítást mellőznünk, miszerint Konstantinápolyban az idegen képviselők egyikétől sem fordult elő valaminemű nyomás vagy valami beavatkozás az ottomán porta vonakodásakor a Menosikoff herczeg által neki ajánlott utolsó föltételek elfogadását illetőleg. Visszatartjuk eziránti érzetünket, mely oly kimutatásokon alapszik , mik nem egészen egyeznének meg a franczia kormány által kimondott nézettel. Ellenben el nem mulaszthatjuk kiemelni, hogy mikép tekintjük mi azon hatást és jellemet, mit nézetünk szerint a két hatalom hajóhad-demonstratiójának tulajdonítani kellett. A Drouyn de Lhuysur által tett dátum-összehasonlítás tisztán mutatja, mikép a hajóhadakhoz intézett parancs, a Dardanellák közelében horgonyt vetni, a Menosikoff herczeg és porta közti viszonylatok félbeszakadásának első hírére adatott legyen, és mielőtt London vagy Párisban tudni lehetett, hogy miféle utat fogunk követni. Ezen parancs tehát még megelőzte a jelentést azon tisztán esetleges rendszabályról, amihez nyúlást még a Konstantinápolyban nekünk adandó választól függesztettük fel. A hajóhadak megérkezése a török vizekre szintén megelőzte ama választ. Nem vagyunk-e hát följogosítva mondani, mikép a két hajóhad jelenlétének nagy befolyást a porta végleges elhatározásaira, s ennélfogva befolyást saját határozatainkra is gyakorolnia kellett? Azt vetik ellenünk, mikép rendszabályaink oly módon voltak jelentve, mely semmi kétséget nem hagyott szilárd szándékunk iránt, hogy azokat foganatosítandju lk. Azért mégis semmivel sem kevésbbé bizonyos, mikép annak végrehajtása a török kormány bizonytalan magatartásától függött. A török kormány ultimátumunkat elfogadható. Ugyanarra, a nélkül hogy elfogadta volna, mégis oly módon válaszolhatott, mely alkalmat adandótt rendszabályainkat s azon kérelmeket, miket Austria ily értelemben hozzánk intézett, újra megfontolás alá venni, azaz nem úgy válaszolni azokra mint Reshid pashaton, midőn maga tért el azon ígéretektől, miket kormánya már a Menosikoff herczeghez intézett utolsó jegyzéktervben tett volt, s egy oly elvet állita fel, mely a kainardzsei szerződésben a vallás és 2104 ágyús Neptune-ból 970, a 120 ágyús St. George-ból 970, a 84 ágyús Monarch-ból 750, a 70 ágyús Boscawenből 650, s a 6 ágyús Bulldog kerekes-gőzösből áll, 160 emberrel. E hajóhadhoz Sheeriesben talán még néhány gőzös csatlakozand. Azonban még eddig (d. u. 4 óráig) nem érkezett Portsmouthból távirdai jelentés az iránt, mikép a hajók Spitheadből elindultak, vagy az indulásra készületeket tesznek, s mint hallatszik, holnapnál előbb nehezen indulhatandnak el. ” A „Chronicle“-nek Párisból így írnak : „Két nap óta a diplomatiai világban nagy sansatiót okozott a porosz király rendkívüli követének megérkezése. E küldetés czéljáról így értesültem: Miután Angol-s Francziaország tettleges lépéseket tesznek arra nézve, mikép a portát rábírják, hogy keresztény alattvalóit a muzulmánokkal egyenlőségi lábra állítsa, az orosz császár kijelenti, mikép ha e fontos engedmény kieszközöltetnék, az Oroszország által igénylett, keresztények fölötti protectorátus fölöslegessé válnék, s miképp ez esetben hajlandó lenne a nagyhatalmasságokkal közösen alkudozni, a törökországi keresztények átalános helyzetének szabályozása végett. Ha ezen alkudozási alap elfogadtatnék, Oroszország elhagyná a fejedelemségeket azon feltétel alatt, mikép Angol-s Francziaország ugyanakkor vonják vissza hajóhadaikat a fekete-tengerről. Mint mondják, Poroszország vállalta magára, hogy ez iránt értesítendi a párisi s londoni kabineteket, s kijelenté, mikép ezen utolsó orosz ajánlat elvetése esetében el van tökélve, Oroszország elleni háborúban nem venni részt, s mindaddig ragaszkodni semleges állásához, míg csak Németország érdekei nem veszélyeztetnek.“ A levelező nem hiszi, hogy e javaslat elfogadtassék. Ugyane levelező — a „Herald“-dal egyetértőig — azt állítja, jelkép Törökország vonakodik az angol-s franczia szövetségi szerződéshez járulni. Ugyanis e szerződés, a szultán alattvalóinak teljes emancipatióját, s a Bosporusoni szabad hajózást köti ki. Már a török kormány azt állítja, mikép javítni akarja ugyan a keresztények helyzetét, de szerződésileg nem teendi, mint a hatalmasságok kivárnák. A „Times párisi levelezője szerint, Hohenzollern herczeg küldetése nem sikerült, amennyiben az Poroszország semlegességi nyilatkozatára vonatkozik. Amit „Oroszország javaslatairól,a miket ő hozott volna magával, hirleltek, e levelező szerint, nem látszik valósulni. — Mart. 16. Gröben gróf tábornok, ki a porosz király által külön megbizással küldetvén, tegnapelőtt reggel érkezett ide, ugyanazon nap délután Claren don lord s Bunsen lovag kíséretében, Osborneba ment, hol a nevezettek mindnyájan audientiát nyertek a királynőtől, s ebédre meghivattak Tegnap korán reggel viszszaérkeztek a fővárosba, s Bunsen lovag , Gröben tábornokkal együtt tegnap este jelen volt az itteni német kórház, évi lakomáján, hol az elnök, Grosvenor lord német nyelven tartott beszédében, szokott módon felköszönte a porosz királyt, s a többi német fejedelmeket, kik az intézetet bőkezűen segélyzik. Bunsen lovag királyának nevében köszönetét fejezé ki, s megjegyzé, mikép ő felsége bizonyosan örömmel fogja hallani, hogy neve épen most, midőn Europa hadi fenyegetések- s készületektől viszhangzik, az angol k. családdal összeköttetésben emlittetik. — Azon, Corry admirál tartalék-hajóhadához intézett parancsot, miszerint annak még tegnap el kellett volna indulnia az északi-tengerre (a keleti tengerről még nincs szó), nem lehetett végrehajtani, mivel a legénység, még nem volt kiegészítve, s a Neptune-ra még nem rakták fel egészen annak tetemes hadiszer-terhét. Ennélfogva a királynő látogatása elmaradt, s ma délre halasztatott, mivel a Neptune hihetőleg tengerre induland. Hogy várjon a Prince Regent,s a Boscawen fel vannak- e már anynyira szerelve, mikép ugyanekkor kiindulhassanak, még nagyon kétséges. Eközben a 121 ágyús St. George tegnap este az admiralitástól távirdai parancsot kapott az iránt, mikép szükség esetében ma hajnalban egyedül induljon ki. Még eddig Portsmouthból nem érkezett tudósítás az iránt, hogy vájjon ez megtörtént-e. Némely lapok azon közlése, mintha a hajók tegnap azért nem indulhattak volna el, mivel a királynő nem tehető meg azoknál az ígért látogatást, alaptalan. A királynő azért halaszta el látogatását, mivel a hajók még nem voltak készen az elindulásra. — A „Sun“ így ír : „Napier hajóhadának a svéd partnál, a wingo-i öbölben kell horgonyt vetnie. Ekkor a hajóhad őrködik a Kattegat kijárása fölött, s ugyanekkor azon előnynyel is bir, mikép egy oly nagy város közelében van, mint Gothenburg, melynek népessége 30,000 lélekből áll.“ Ma Párisban azt állítják, mikép az expeditionális sereg egyenesen Krímben fogna kiszállani, hogy Szebasztopolt száraz felől támadja meg, míg a hajóhadak azt a tenger felől fogják megtámadni. E hírnek azonban épen nem lehet föltétlenül hitelt adni. A franczia keleti sereg száma, mint mondjuk 100,000 főre fog fölmenni. Saint-Arnaud tábornagy hihetőleg csak 25-kén induland el, addig falusi nyugalomban ügyekezend erejét egészen visszanyerni. Hirszerint a hadügy-ministériumnál szó lenne, Austria módjára, egy röppentyűs-ezred alakításáról, mely el lenne különbzve a hadmérnökség- tüzérségtől. ..Az „Indepbeige“ párisi levelezője szerint, sokat beszélnek itt.Hohenzollern herczeg küldetéséről, mely több fontos értekezleteket szükségelt. Most már ama semlegesség főalapjainak szabályozásáról van szó, melytől a német hatalmasságok nem akarnak eltérni. — Egy vidéki lap, a „Gazette de Lyon“ legközelebb megintetett, mivel a kölcsönt tárgyalván igy nyilatkozott: „Ezen 250 milliónyi összeg három hónapig fedezhetendi Törökországba küldendő szárazi s tengeri haderőnk költségeit,“ mivel e nyilatkozat oly hazugságot foglal magában, mely a nép közt nyugtalanságot gerjeszthetne. — Mart. 16. Ma a „Moniteur“ nem hivatalos részének élén ezt olvassuk : „Egy megyefőnök kötelességének tartá, az alája rendelt személyek, különösen a megyéjebeli maire-ek buzgalmára hivatkozni, a kölcsönzei aláírás alkalmával. Ezen hivatalnok félreérté a kormány szándékait, mely azt akarja, hogy csupán szabad s önkénytes közremunkálásnak köszönhesse ezen nagy nemzeti manifestatio sikerét.“ — A „Toulonnais“ szerint, a keletre szánt csapatok hajóraülése Toulonban f. hó 29-ka felé fog megkezdődni. A Caravane és Girafe szállítóhajók 13-kán Konstantinápolyba indultak, az egyik szén-szállítmánnyal, a hajóhad gőzösei számára, a másik pedig a hajóhad számára szánt három hónapra való élelemszerekkel. Az Infernal gőz -corvette a touloni kikötőben vetett horgonyt, 400 tengerészt hozván az ezen kikötőbeli legénység kiegészítése végett . A montpellier-i megyefőnök a káros hírek terjesztésére vonatkozólag egy hirdetményt adott ki, melyben igy nyilatkozik : „Mindenki nyugton legyen, s csak saját magán ügyeivel gondoljon ; az állam-ügyek a császárt illetik, ki az országot személyesíti. A mi a rosz érzelmüeket illeti, ők leghelyesebben teszik, ha oly hallgatásban maradnak, mely legalább csak félig árulandja el gondolataikat, s nem teendi őket ki a törvények igazságos szigorának.A német szövetséges társaink iránti tekintetek, és az általunk ezekkel, mindenekelőtt pedig Austriával már folyamatba tett egyezkedésekben bizalom vesznek kitűnő részt a kormány elhatározásaiban. Amint ő felsége azon királyi kötelességtől át van hatva, Porosz- és Németországot a háború sanyaraitól mindaddig megóvni, mig azt mindkettő méltósága és jólléte engedi, ép úgy szilárdan el van ő fige határozva, azon magas hivatást, melyet Poroszország európai hatalmi állása magában foglal , minden körülmények közt teljesíteni, és minden szövetséges társát bűn segíteni, ki geographiai helyzeténél fogva Poroszországnál előbb lenne hivatva Németország érdekei védelmére kardot rántani. A kir. kormány reméli, hogy az önálló és nemzeti politika ezen ösvényén az ország és különösen e ház teljes egyezésével találkozik. De azt sem szabad eltitkolnia, hogy szándéka szerencsés foganatosítása csak akkor tekinthető biztosítottnak , ha az azon szilárd és világosan kifejezett elhatározással párosult, hogy minden kísérlet, bármely oldalról jőjön, melynek czélja lenne, Poroszországot a szabad önelhatározással választott ösvényről leszorítani, és ez ország erőit más érdekeknek, nem pedig a maga által eldöntőkül elismerteknek, szolgálásra kényszeríteni, minden eszközökkel visszaveressék, miket Isten a német függetlenség megóvására Poroszország királyának kezébe adott. Ezen szilárd elhatározását király Ő felsége jelen pillanatban azáltal véli bebizonyítandónak, hogy a kamráktól azon eszközöket kívánja, melyekkel az európai politika jelen komoly helyzetében is, Poroszország hatalma és történetének megfelelő szerepét méltóság- és hatálylyal teljesíthesse“ stb. — A „N. Pr. Z.“-nak írják mart. 19-ről: Király ő felsége szárnysegéde Manteuffel főhadnagy tegnap austriai Császár Ő Felségéhezi missiójából Münchenből ide érkezett, s déli 1 órakor a király által hosszabb audientián fogadtatott, s azután a királyi ebédre meghivatott. Tegnap estre Manteuffel úr már elutazott Bécsbe. Tudomás szerint útjának czélja a Poroszország által akart semlegesség. Manteuffel urnak továbbutazásából Bécsbe (valamint a miniszerelnöknek a kamrában ma tett némely nyilatkozataiból) bizonyos gyanánt következtethetni, hogy Poroszországnak Austriához a semlegesség tárgyában intézett javaslatai Császár Ő Felségénél Münchenben tetszést találtak, s hogy kilátás van azoknak Bécsben végleges elfogadására. Bajorország, Württemberg, Hannovern és Szászország követei közelebbről Bécsben gróf Bud-Schauenstein külügyminiater excellentiájánál kormányaik azon óhajtását fejezték ki, hogy Németország a keleti kérdésben szigorú semlegességben maradjon.