Budapesti Hírlap, 1854. október (534-559. szám)
1854-10-18 / 548. szám
ban a közvélemény hangulata iránt semmi kétség nem létezik. Mindenki óhajtja Poroszország csatlakozását Austriához, s tagadhatatlanul régen el lennének minden nehézségek hárítva, s a mostani szomorú helyzet soha nem következett volna be, ha a porosz, politikát nem annyira pártnézetek, mint inkább egy nagy államférfim felfogás vezeti. Hogy mit határozand kormányunk, ez iránt teljes bizonytalanság uralkodik, mert senki sem tudja, vájjon újra sikerülend e személyes hajlamokat legyőzni, annál is inkább, mivel azokat az austriai sürgöny hangja által előidézett érzékenység támogatja. Az itteni orosz követ Budberg úr tevékenyebb mint valaha, s folyvást legbensőbb összeköttetésben áll ama férfiakkal, kik a „N, Preusz. Ztg“-ot közlönyükül tekintik. Mindazáltal bármily, nagy legyet, befolytluff, bármitly (sikerült lejben is nekteka döntő natározatot elhalasztani, mégis hihetőg kudarczot fornak vallani, mihelyt a király azon alterrrativa elé lép, melyet az austriai sürgöny fölidéz. Orosz részről szintén kevéssé lehetnek bizonyosak a győzelemről, mivel segélyről gondoskodtak , s Fridrik württembergi lget Helena nagyhgnő egyik testvérét küldték ide, ki azonban némi előítéletet találhat itt a maga személye irányában, mivel tudják, mikép a coalitio és a Württemberggel fennforgott diplomatiai összeütközés idejében Poroszország leghatározottabb ellenei közé tartozott. Halljuk, miképp, válasz Bécsbe néhány nap múlva megküldetik, azonban kételkedünk azon, hogy az már most véglegesen el lenne határozva. Ami a sajtóban ministerkrcsisről s különösen a porosz herczeg Bécsbe küldetéséről olvasható, az mind alaptalan hírek országába tartozik. A herczeg ma, miként már hetek óta határozva volt, ide érkezett, a király névnapját holnap a királyi család körében megünneplendő; de ő maga régen lemondott a külföldi politikával befolyásról, s épen nem hiszszük, hogy azt most újra visszanyerni akarná, ha csak a jelenlegi helyzet veszélye erélyes befolyás szükségére alkalmat nem szolgáltatna. A börzén a közhangulat tükröződik vissza. Itt csekély mozgékonyság uralkodik, s csendes eltökéltséggel várják a kormány határozatait,miket, ha nem felelnének meg az Austriávali egyetértés iránti várakozásoknak, minden árfolyamok tetemes alábbszállása fogná követni. Mi ugyan semmi czélzásokból nem akarunk következtetést vonni, de mindenesetre nevezetes tény, hogy hivatalos tollak a sept. 20 -i porosz jegyzék szerzőjének szövetséggyűlési porosz követet Bismark Schönhausen urat nevezik oly módon, mely arra mutat, mintha Monteufel úr ez okmány következményeit a nyilvánosság előtt magáról elhárítani akarná. A szövetséggyűlés rendes ülését már e héten felfüggesztette, s nem leend egyhamar alkalma a keleti politikát tárgyalhatni. Egyelőre tehát nem jövend azon helyzetbe, hogy a német egyenetlenség jelenetét játssza. Egy darabka keleti háborút, természetesen igen kis mértékben, itt tegnapelőtt láthattunk. Tudomás szerint 12 egyiptomi ifjú tartózkodik Berlinben tanulmányok végett. Már több ízben emeltettek panaszok maguk viselete miatt, míg tegnapelőtt egy tanár elleni nemtetszésük őket tettleges megtámadásra, s az iskolában volt minden tárgyak összerotebolására tagadta. Rendőrlegénység jön előhíva, ekkor az egyiptomiak és a karddal fegyverzett rendőrök közt valóságos ütközet támadt, melynél mindkét részről megsebesülések történtek, s mely a rendőrség győzelmével, s a 12 egyiptomi ifjú elfogatásával végződött. Azonban az összeütközés oka állítólag abban rejlik, mivel a tanár a maga növendékeinek orosz törénetből orosz értelemben tartott felolvasásokat. Temesvár, oct. 13. Mai nap, midőn épen a 38-ik éve, hogy Temesvár a török iga alól örökre fölmentetett levelezői kötelességemből némit leróni ipárbónom.” Temesvár felszabadulása óta aránylagosan csekély időköz folyt le, és mégis mi dúsnak kellett lenni ez elemi és közéletünknek,hogy annyi változást vihetett véghez, hogy látszólag oly távol háttérbe szoríttatik azon időpont, melyen a barbárság mély nyomait síntette e haza. Temesvárott e felszabadulás százados évnapja még 1816-ban ünnepeltetett, de azóta halkan elvonul köztünk e nap, és alig hiszem, hogy még tudományosan művelt lakosaink közöl is emlékeznek valaki Temesvárnak ez újraszületési napjára. Kedvesét! Vennék, ha évenkint bármi, szerééyen ülnék is meg emlékét Eugen herczeg lángelméjének, a hazai vitézség fenmagyogásinak és a műveltség ujra-feltámadásainak Ily emlékek által lakosaink közöl senki nem érezné magát kedélyében megsértve, s őszinte szívvel vehetne részt mindenki a nap örömében. Lapjaink nem rég arról értesítettek, hogy Friebeisz az uj regénycsarnokot indít meg. Őszinte tetszéssel vettük e hírt, de egyúttal kérdés támadt bennünk, várjon vállalkozó úr oly tartósan akar - e a regények kiadása mellett maradni, mint a ,,belletristisches Ausland“ és a Pesten megjelenő „Lesekannet“ kiadói, kiket példányul látszik venni ? Hasonló vállalataink magyar irodalmunkban újabb időben is többek voltak ; legállhatatosabb ezek közöl Nagy Ignácz „külföldi regénytára“ volt, de csakhamar megszűnt, Récsi Emil regényes ,írnoka, és az eleinte sokat ígérő és Miskolczon megindított, de az előfizetőket máig sem kielégített szépirodalmi könyvtár. Természetes, mikép ilyen vállalatot nem olyan olvasók tartanának fenn, kik rhapsodicus gustussal egyes regényeket fognak a gyűjteményből megvenni, hanem olyanok, kik állandóan járatják a gyűjtemény regényeit; következőleg nem töredékekre, hanem bevégzett folyamra számítunk. Iparos életünkben némely változások történtek. A mintegy két év óta fennálló tésztaszergyár Gallamer úr kezéből nagykereskedőnk Nagy Mihály ur kezébe ment át.— Itteni stearingyertyagyárunk, mely látszólag már az örök álmot aludta, újra feltámad és nagyszerű arányokban fogja működését kifejteni, miután a vállalat 300,000 pftnyi tőkével erősíttetett. Egyébiránt iparos osztályunk műveltsége igen lassan halad előre, s különösen a magyar munkák iránti érdek nehezen gerjeszthető fel benne, s egyáltalában, a folyóiratokat kivéve, alig-alig olvas bármi nyelvű könyvet. Ez irányban az írók részéről még sok tevékenység kivántsák, hogy a miveletlen föld gyümölcsözőére képesíttessék *) Hol vagyunk mi azon időponttól, melyen mint Németországon az iparsegédek egyleteket alakítanak, kis könyvtárt gyűjtenek, és hetenkint legalább egyszer a szakbeli mesterség fejlődése körül felolvasásokat tartanak ?! Hivatalos, igen hasznos statistikai munka jelent meg helyben: „Handbuch der Wojvod, schaft Serbien und des Temeser Banats sammt der Militärgrenze für 1854“, melyben nemcsak a hivatalnokok névsora foglaltatik, hanem valamennyi község is e tartományban, megjegyezve lévén a birtokosok, a lakosok száma és a terület. E könyvet szerkesztő Flatz András úr, helytartótanácsi titkár, és a temesvári hírlap szerkesztője. —p.— *) A közönségnek e tekintetbeni közeledése s viszonzó részvéte nélkül a/. írói munkásság is könnyen megernytti. Szerk. Krimia. — Történelmi vázlat. — I. Ha végig tekintünk e nagy félsziget történetén, úgy találjuk, hogy bárha e föld a világtörténet több nevezetes mozzanatainak emlékét hordja magán, az eseményekben mindig csak szenvedőleges része volt. Akár annak tulajdonítjuk ezt, hogy egy nagyobb nemzet elfogadására elég területtel nem bírt, akár annak, hogy északi fele a földszorosig lapály, hol a többnyire harczias nemzetek által elfoglalt déli Oroszország népei könnyen benyomulhatnak, — annyi bizonyos, hogy önálló szerepet soha sem játszhatott a világ nagy eseményeiben. Közelebbi időkben Oroszország e félszigetét úgy tekinté , mint egy elátolt tengeri erődöt, honnan egyenlően uralkodhatik nagy hajóhada által Ázsia nyugati partjai , s a Dunatorkolat felett és folyvást fenyegetheti a Bosporus királynéját, Konstantinápolyt. Szebasztopol erődei mögött a félsziget csaknem legvégső partján, az orosz hajóhad mint lesben álló karvaly csak alkalomra látszék várni, hogy a feketetengeren egy vetélytárs föltüntét szinopei pusztítással büntesse. Szebasztopolt úgy tekinté, mint egy bombák és röppentyűkkel megrakott fellegvárat, s Konstantinápolyt és a török tengeri erőt mint egy ez alatt elterülő védtelen várost, melyet csak kegyelmétől függ megkímélni a rommá hamuvá lődözéstől. E csupán offensív állást tanúsítja azon körülmény, mikép az oroszok Szebasztopolt s Krimia más pontjait nem is tátták szükségesnek szárazi oldalon is úgy megerődítni, mint a tenger felől. Marmont tábornagy,aki 1838-ban utazott a Krímben, tán a jól fogadtatás hálája fejében nagyon jóakarólag ír az oroszokról, Szebasztopolról szólván, helytelennek tartja még azon aránylag kis terjedelmű erődítéseket is, melyeket az oroszok e város szárazi oldalán emelének. „Az oroszok mit sem tarthatnak“ Így ír a tábornagy egy „invasiótól, s e pont rendeltetése csak az, hogy innen fenyegesse szomszédját.“ Ezen jel is oda mutat, miszerint az orosz kormány nem tartá valószínűnek azon szövetséget, mely most első föllépésével épen e pontot választa ki arra, hogy az orosz kiábránduljon csalódásából. Annyi bizonyos,hogy jelenleg Krím lakói gyönyörködhetnek legkevésbbé az eseményekben, melyek hírét a világ oly feszült figyelemmel várja — ők most is, mint történetük legtöbb szakában csak szenvedő nézői azon tragoediának, mely saját föld jöket választó színpadul. A nyugatiak győzelmével újra bebizonyuland az, mi Krim történetében fontos jellemvonás, miszerint e félszigetre minden vád, minden barbár nép észak felől a szárazon, ellenben a civilisatio mindig tengeren juta be. Szárazon mentek be oda a scythák, az alánok,hunok, tatárok, oroszok, tengeren a hellének, genuaiak és most a nyugatiak. Eleinte, s a Krisztus előtt mintegy hét századdal a Krímet vad néptörzsek lakták. Csak Kr. e. a hetedik században történt a miletusiaknak a feketetenger északi partjaim megjelenése. A Krím félszigetnek legelőször is keleti partjait foglalták el. E félsziget a tenger felé is mindenütt nyílt lévén, magára vonó e hajdan kori polumbusok figyelmét ■ a keleti partokkal együtt a Keres nevű kisebb félszigetre is kiterjeszték uralmukat. A jóllét, mely epartokon csakhamar fölvirágzék, nemsokára egész Görögország figyelmét magára vonta s újabb gyarmatok telepítésére buzdító. Theodosia, Panticapea, Mermitioni*, Nymphen, mid ez időben emelkedőnek föl a kis félsziget partjain s kikötőjéül szolgáltak a gazdag gyarmatosok telepitvényeinek. Miletus sikeres telepítvényei által bátorítva, mely Kis-Ázsiának azon időben leggazdagabb városai közé tartozott, s mint mondják többet alapító 800 gyarmatnál, a heraklidák is kezdenek a Taurisba néhány telepítvényt szállítni. Da ők a félszigetnek legnyugatibb pontjain szálltak ki s miután a vad benszülötteket az őserdőkbe szoríták vissza, a kis Trachea félszigeten, mely ma régi Khersonesusnak neveztetik s Szebasztopolnak külső kikötőjét zárja, veték meg gyarmatuk alapját. Így vetteték meg a hires k h e r s o ni köztársaságnak is alapja, mely ezerötszáz évnél tovább virágzott, s melynek fővárosát ideiglen egy orosz nagyvezér elfoglaló ugyan a tizedik században, de ez által kiinduló pontjává lett azóta vallásos átalakulásnak, mely az orosz birodalom sorsának merőben új irányt adott. Míg a heraklidák a keleti partokon állásuk szilárdításán s kereskedelmük, iparuk fejlesztésén a nyugati partokon fáradoztak, azalatt a keleti parton a miletusiak még nagyobb tevékenységet fejtenek ki, mivel a gyarmatosításban az ázsiai partra is átmentek s ott épitek képe, Phanagonia s több városaikat. Mindezen kis telepítvények eleinte mint az amerikai újkori gyarmatok merőben függetlenek voltak egymástól, de egypár század eseményei végre egyesíték őket a bosprusi királyság név alatt, mi Kr. e. 480 évvel történt. Miletus gyarmatosai a figyelmüket a mezőgazdászaira fordítók, így a bosporusi kormánynak is főgondja mindig ez volt. A félsziget nemsokára Görögország magtárává lett, 8 tömérdek kereskedő látogató Theodosia és Panticapea (a mai Keros) kikötőit, ahol egyszersmind gyapjat, prémet ss mindennemű besózottakat vásároltak be, melyek jelnleg is déli Oroszország legfőbb kereskedelmi czikkei. Hogy a beviteli peikszexulorik Voltak, arról a történet keveset szól, de hogy ez nem lehetett csekély, mutatják azon romok, melyek Panticapea közelében a régiségbúvároknak valódi bányájokul szolgálnak A bosporusiak nyers termékeikért cserében vevék kétségkívül mindazon műipari czikkeket, melyeket az athéneiek fényűzése s gazdagsága egybehalmozott, * nincs kétség benne, miszerint athenei művészek kezétől vette származását mindazon remek művészi tárgy, mely ma a kerosi múzeumban közbámulatot gerjeszt, így kétségtelen , hogy Tauris földmivelői nem maradtak hátra gazdagság és műveltségben az anyaországtól. Úgy látszik, hogy maguk az építési anyagok is nevezetes beviteli czikkek valónak, mert Krímben valamint a fekete-tenger északi partjain nyomát sem lehet találni a fehér márványnak, de a keresi ásások töméntelen ily romokat hoztak napfényre , s minden oda mutat, hogy a nyilvános és magánépületek díszítményei görög szobrászok művei. A sarmaták szomszédsága daczára a bosporusi királyság három századnál tovább a legnagyobb békét élvező, s jóléte és gazdagsága folytonos emelkedésben vala mindaddig, míg Görögországnak a rómaiak általi meghódítása a kelet egész kereskedelmi viszonyát megzavará. Ez időben a bosporusiak a scythák által megtámadtatván, mivel önmagukat megvédii nem voltak képesek, Míthridates védő karjaiba veték magukat, ki államukat a pontusi birodalom egyik tartományivá tette, s azt Makharés fiának hagyó örökségül. Mithridates a scythák elleni háborúja alkalmával alapítá a mai Eupatoriát (akkor Eupathost). Míthridates utódai csak név szerint uralkodtak, s megúsztatván mindattól, mit a miletusiak az ázsiai parton bírtak, csak a római császárok bábjátékai valónak. 3086 | Austriai birodalom. ] Bécs, oct. 16. A „Wiener Z “ban olvassuk: „Mint értesülünk, utóbbi napokban az itteni politikai lapok szerkesztőinek az illető hatóság részéről kijelentetett, miszerint a cs. k. kormány a napi sajtótól megvárja és kívánja, hogy ne csak minden kifakadás vagy megtámadástól idegen Uralkddók személyei ellen, szigorúan tartózkodjanak, hanem a sértő gyanúsításokat is oly kormányok államférfiai ellen, melyekkel a császári állam szövetségi kötelékben, vagy közelebbi öszszeköttetésben, vagy legalább békében van, gondosan kerüljék. A cs. k. kormány nem akarja a napiflMpBV — a meddig az a stfrvWy hátáról kírt marad — a keleti jegyet, tónahíthető követefeéseit és visszahatás^nt tárgyszó térféményé9£k élőadásában gátolni, de ennek neci^klel és illékkel kell történni. JBs ezt a Hermifiy az itteni rapoktól minden irányban megvárja, magától értetik, mikép nem fog tüzelni, hogy a sajtó a keleti zavarok alkalmából, vagy más egyéb ürügy alatt, valamely, de különösen német szövetségi kormány határozataira behatás tekintetéből magának figyelmeztetéseket vagy épen fenyegetéseket engedjen meg, melyek a Császári állam legvtlagabb kormányelveivel határozott ellenmondásban állanak. Az itteni sajtó jelentékeny közlönyeinek egészben véve elismerést érdemlő hazafias iránya mellett nem lehet kétségbevonni, hogy a szerkesztőségek az említett, úgy is lapjaik saját érdekében tett figyelmeztetésnek megfelelendnek.* —Császáró Felsége f. é. aug. 5-kilogf. határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a bécsi állatkínzás elleni egyesület a birodalom német területein fiókegyesületeket alapíthasson. — B.Leyk&mos.k. austriai követ Athenébént családostul Bécsbe érkezett. — A porosz kir. kabinet válaszának a sejét 30- ki austriai jegyzékre megérkeztét napokban várják, odt 20-ig az valószínűleg gr. Arnim porosz k. követ kezében leend. — Az orosz cs. követ az itten udvarnál hg. Gorcsakoff a „Romai csiszár“ szállodából, hol eddig lakott,az orosz követség palotába költözött át. — Az „Agr. Z “ oct. 13-ről irja: „Tegnap reggeli 1 óra tájban a Zágrábból Vukovárba szándékozott gyorskocsit Petrinja és Brodrik közt rablók, kiknek száma 20 — 25-re létezik,a hires rablók a dics vezérlete alatt megtámadták és kirabolták. A rablók a kocsit elül és hátul puskalövéssel rohanták meg, mind a négy lovat és egy csendőrt megöltek, két csendőrt megsebesítettek; a kalauz több ütést kapott puskaágyakkal; az elrablott pénz 16-17,000 pftra tétetik. A kalauz lélekjelenlétének köszönhetni, hogy az egy külön osztályban volt mintegy 70,000 pfnyi pénzöszveg megmentetett, ki is, amint a rablókat megpillantá, a ládának, mellben a pénz volt, kulcsát elhajította, és a rablókat azzal csendesíte le, miszerint abban nincs pénz, s a kulcs Petrinjában maradt. Egy a gyorskocsival utazó tisztviselőtől a rablók útlevelét és kinevezési oklevelét elvették.“ — Sturdza Elek moldvai államtitkár, és Mávredy Elek fejedelmi hadisegéd ma Bécsbe Sáriinak. Utjok czélja , k ik a moldvai hospodárt közelgő útjában Jassayba elkísérni, jelentik, mikép oct. 8-kán a könnyű ágyúzás Szo-rbasztopol különböző külvédművei ellen, folyvást tartott. Mind Odesszában mind Konstantinápolyban tudták, hogy a főtámadás oct. 9-kén fog történni. October - ről szóló krími közlések jelentik : Az egyesültek minden irányban próbálgatják az orosz erődítvényeket, hogy azok véderejéről meggyőződjenek s a legalkalmasb támadási pontot kikeressék. Az orosz flotta oct. 4-kén a legelőbb fenyegetett kis kikötőt elhagyta és a Katalin erőd és a 9 sz. üteg közt a nagy kikötő északi partjánál foglalt állomást. Szebasztopol házairól a fedelet már mind leszedték. Az egyesültek od. 5 és 6 - kán a Szebasztopol ellenébeni első egyenvonalba benyomultak. Az ostrom 9 ágyutelep építésijei kezdődőiéi melyek közöl ö veszteglekifföző mile ellen va® mint táftagíli vtffial ellen tsinydfa. Midde 9 ágyutelepből a bombázás 9-len véshdi kezdetét. Az első párhuzamos vonal a város falaitól Egy órányira van; az ellenséges külvédművek sokkal jelentéktelenebbek, semhogy tarthatók lennének. A 36,000 sorcsapatból (a mérnök - és tüzérségen kívül) álló ostromlóhadat Raglan lord vezényli. Cannoberaltnak az ostrom fedezése, végett 60,000 emberrel a Cselvaya folyó hazáriján áll, s e pillanatban 150 tábori ágyúval és 10,000 lovassal rendelkezik. Mtencsikon hgytak az 6 sz. tartalékhadtestet, a 6 - dik hadtest egy dandárét és 3 dzsidás ezredet vontedig magához és terere csak arra elég, hogy az almai csata által támadt hézagot pótolja. A többi Csapatok Perekopban maradnak. Mencsikoffág Szebasztopol bevétele esetében Perekon a tele fog visszahúzódni; úgy látszik, hogy Szebasztopol fölmentését megkísérteni az orosz hadvezéreknek nem szándékuk; e hadsterváltozást alkalmasint az almai csata elvesztése eredményezte, hg Mencsikoff az egyesülteknek Eupatoriánál kiszállása után Sz.Pétervárról azon utasítást kapta, hogy az Almavonalat az ellenség ellen legalább is két hónapig minden áron megvédelmezze. Az egyesültek tartalékcsapatai a Krímbe már brutid megérkeztek; — az egyesült táborban azon remény uralkodik, hogy az általános ostrom megkezdése után két hét alatt Szebasztopol esni fog. — Várnába a „Cull“ gőzös 300 orosz foglyot hozott, t. i. a balaklavai helyőrséget, mely sept. 26 kán megadta magát. Várnába oct. 6-kán lord Raglantól sürgöny érkezett, melyben a török tartalékcsapatok további szállítása a Krímbe megszüntettetik, minthogy a már ott levő csapatok minden hadiműködés födözésére elegendők. Egyébiránt a tartalékhidak Várnában folyvást öszpontosíttatnak, hogy első felalvásra elszállíttathassanak. Oct. 6-ban Várnában és környékén 8300 főnyi török csapat állt. Az angol és franczia csapatok szállítása Kasztendzséből és Burgaszból a Krímbe folyvást tart. Oct. 4-ki utólagos közlés szerint egy franczia és egy angol hadigőzös, két kisebb török gőzössel a keresi tengerszorosban megjelent, azon szándékkal, hogy Jenikaiét megtámadják, az ezoni tengerbe erővel betörjenek, és az ottani 6 hajóból álló orosz flottát felkeressék. A „Journ. de Const.“ oct. 4-ei száma a St. Arnaud haláláról már ismeretes részletek közlésén kívül egy rajzát tartalmazza azon benyomásnak, melyet az elhunyt hadvezér hullájának Konstantinápolyba érkezése előidézett. A tábornagynő fájdalma megindító volt. A szultán, a portaministerek és a külföldi követségek főnökei azonnal siettek a tábornagynőnek fájdalomrészvétüket kifejezni. A holttest Francziaországba elszállíttatása előtt a therapiai követségi kápolnában beszenteltetett. A portámuliszerek a holttestnek híjóratétele előtt Therapiában megjelentek. Mint Bukarestből írják, a mintegy két hó előtt Dzsurdzsevonál kezdett sánezvédművekbe. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről Délkeleti csatatér. A Krimből a legutolsó (távirati) tudósítás Odesszából oct. 12- ről szól, s jelenti, miszerint oct. 9-ig (tehát 8 - kán) Szebasztopolnál még semmi eldöntő nem történt. Konstantinápolyi oct. 10—ki tudósítások