Budapesti Hírlap, 1854. november (560-584. szám)
1854-11-08 / 566. szám
Pest,’Csütörtök, HIVATALOS RÉSZ... A kereskedelmi, ipar- és középítészeti ministeriumnak 1854. september , 14-kén kelt rendelete,*) kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, a magán-vaspályaépítkezésekre,adandó engedélyek tárgyában. ő cs. kir. Apostoli Felségétől 1854. sept. 8-án kelt legfelsőbb határozványával nyert fölhatalmazáshoz képest, a magán - vaspályák építésére adandó engedélyek tekintetében következő határozatok bocsáttatnak ki : 1. §. A vállalkozó által csupán saját használatára és saját földjén, vagy a földtulajdonos beleegyezése mellett, mely egyelőre bebizonyítandó idegen földön építendő vaspálya munkába vételére csupán az általános törvényekben kiszabott építési engedély szükséges. Ezen engedély csak a vaspályaépítéshez értők véleményének meghallgatása után adathatik meg. Oly vaspálya építésére ellenben, melynek rendeltetése az, hogy nyilvános személy- és áruszállító eszközkép szolgáljon, vagy mely által valamely országút vaspályává alakítandó át, az álladalmi közigazgatás részérőli különös engedelem szükséges még pedig : a) az előmunkálatokra engedelem; b) magának a pályának s az ahhoz tartozó épületeknek előállításárai engedély. 2. §. Az előmunkálatokra engedelem megadása a kereskedelmi, ipar- és középítészeti ministeriumot, a belügyministeriummal s a hadsereg főparancsnokságával egyetértőleg illeti. A pálya épitésérel engedély 0 cs. k. Apostoli Felsége által adatik. 3. §. Az előmunkálatokra engedelem (1. §. a.) mind egyes személyeknek és szabályszerüleg alakult egyleteknek, mind pedig oly személyeknek is adathatik, kik még csak most akarnak egyletet képezni. Ezen engedelem azonban csak akkor adathatik meg, ha sem az engedélyt kérőnek személyére nézve, sem pedig magánjogi és köztekinteteknél fogva az ellen nehézség nem forog fönn. Ha ezen engedelem még csak alakulófélben levő egylet által kéretik, úgy az csak azon kikötés mellett adathatik meg, hogy a kérelmezők mindazon föltételeket teljesítsék, melyek az 1852. nov. 26—kán kelt egyleti törvény**) 7—17. §§-ban az egylet alakításával előleges engedelem megnyerése végett kiszabvák. Oly személyek és egyletek, melyek ilyen engedélyt nyerni kívánnak, kötelesek azért a kereskedelmi, ipar- és középítészeti ministériumhoz folyamodni, s a folyamodványhoz a vállalat tervet mellékelni, különösen pedig az építendő pálya irányát, legalább általános vázlatokban előadni, s azon időt kijelölni, mely alatt az előmunkálatok megkezdendők s befejezendők. 4. §. A vaspálya előmunkálataira adandó engedelem által az engedélyért folyamodó csupán arra nyer jogot, hogy a tervezett vaspálya jövendőbeli előállítására szolgáló előnyomozásokat saját költségén, a fennálló törvények megtartása mellett, a hatóságok fölügyelete alatt megindíthassa, s a szükséges fölmérési és felmérlegezési munkálatokhoz kezdhessen. ) Birod. törvl. 1854. sept. 27-ki LXXXII. dk. 238. sz. Bírod. törvl. 1852. tvfd.Y*n, LXXIV. darab, III. Ezen engedelem által ellenben az engedélyért folyamodó sem a kérdéses vaspálya engedélyezésérel e 1ójogot, sem valamely különbeni kizáró jogosítványt nem nyer. Ennélfogva az előmunkálatokra engedelem, ugyanazon vaspálya tekintetében, több különböző személyeknek adathatik.Ezen előmunkálatokra engedelem csak a benne határozottan kifejezett időközre érvényes; ezen időköz eltelte után ezen engedelem megszűntnek tekintendő, a fönnt elősorolt föltételek alatt azonban ismét kérehetik és megadathatik. 5. §. A vaspálya-építészei engedély kieszközlése végett az ezt tárgyszó kérvény a kereskedelmi, ipar- és középítészeti ministériumnál nyújtandó be, melyben előadandó : 1) hogy a folyamodók az előmunkálatok megkezdésére az engedélyt megnyerték; 2) hogy a tervezett vaspálya a közérdeknek javára szolgál; 3) hogy a vállalatra szükséges pénzeszközök mi módon lesznek előállítandók; 4) a kérvényhez az egész vállalat terve, a kellőleg kidolgozott tervezet és a költségvetés hozzámellékelendő; 5) a kereskedelmi ministériumnak fönntartva marad, a körülményekhez képest az engedélyért folyamodóktól biztosítéktételt, vagy az egyletektől legalább annak kimutatását kívánni, hogy a résztvevők által a vállalatra nézve elegendő pénzalap biztosíttatott. 6. §. Mielőtt a valamely vaspálya építésének engedélyezését tárgyszó kérvény legfelsőbb határozvány alá terjesztetnék, gondosan megvizsgálandó, váljon maga az építmény, s annak egyes részletei nem tartalmaznak-e olyasmit, ami a fönnálló törvényekkel, a köztekintetekkel, s már korábban nyert magánjogokkal ellenkeznék. Különösen arra kell ügyelni, hogy a pálya építése oly módon történjék, hogy a szomszéd földek, épületeknek stb. minden rongálása elkerültessék. E végre minden egyes esetben, a kereskedelmi ministérium meghagyása folytán, azon koronaország helytartósága által, melyen a tervezett vaspálya keresztülmegy, a helytartóság vezérlete alatt, szakértőkből alakítandó bizottmány hivandó meg, mely is az illető katonai és polgári hatóságok, továbbá az érdeklettek közbejöttével a leletet, a mennyire szükséges, a helyszínen is fölveendi, s annakutána a tervről jól megfontolt véleményt adand, mely iránt a belügyi ministériummal és a hadsereg főparancsnokságával értekezlet tartandó. (Folyt. köt.) NEMHIVATALOS RÉSZ BECS, nov. 7. AH.Maradhat-e Poroszország semleges állásában? A semlegesség vagy fegyverzetlen, vagy fegyverzett. Az előbbi — mint a tegnap szóban forgott röpirat néhány erélyes vonással kitünteté — Poroszország önmegsemmisítése. Képes-e Poroszország azon fegyverzett semlegességben állni s maradni melyre szüksége volna, ha az általa kedvencz álomként táplált közvetítő szerepet igényelni fogná ? ez a kérdés. „Ha Berlinben netalán — úgy szól az idézett röpirat — azon nézet uralkodnék, miszerint legtanácsoabb bevárni, miként forduland nagy háború, s akkor kellő idején vagy az orosz vagy az egyesült haalmakhoz csatlakozni, s igy az eldöntő fegyverét a latba vetni,akkor Poroszországnak e czélból seregét mobilizálni, bizonyos hadfelállításokat tennie kellene; ez kényszerűség,a nyugati hatalmak részéről a porosz kabinethez intézendő kérdezletet vonna maga után, s ha Poroszország azt találná felelni, hogy semlegessége fönntartása czéljából fegyverez, azt válaszolnák reá, hogy senki sem szándékolá annak megsértését, de azt kénytelenek határozottan tudni: vájjon Poroszország kötelezi-e magát a háború egész folyama alatt semleges maradni ? Erre Poroszország nem kötelezheti magát, mert hisz az Oroszország által kért ilynemű semlegességet is, (mint Austria) s teljes joggal elutasítá magától. Kitérő felelet nem fogna kielégítő lenni, mert az egyesült hatalmak nem engedhetik meg, hogy egy hatalmasság fegyverkezzék,azon bizonyoság nélkül, hogy e fegyverkezés nem ellenük lesz intézve. Ebből látni tehát,hogy Poroszország 566. — ha csak az egész háború alatt semleges maradni, s igy a békealkudozásokra befolyását elveszteni nem akarja —mihelyt Austria az Oroszország elleni háborúban részesülését kijelenté, szintén kénytelen leend nyilatkozni, melyik félhez csatlakoz anak ?“ mert — mint mondok — Poroszország semlegessége Oroszország hatalmá■ nak súlypontját fogná fedezni, de Austriát nem; az Oroszországhoz csatlakozás által Poroszország saját népei s egész Németország rokonszenvét fogná örökre elveszteni; ez ugyanis jól tudja, hogy nem a kelet ügye, hanem Oroszország hatalmának támadólagos állása a háború tárgya. Francziaország, melynek 100 ezer embere van Boulogneban, azokat legrövidebb idő alatt a rajnai tartományokba küldhetné, s Poroszország kénytelen volna erejét megosztani, s még inkább tavaszszal, midőn angol-franczia hajóhad ostromolná tengerpartjait. — „Szóval nem marad egyéb hátra mint az april 20-ki szerződést egy czikkel megtoldani, mely Oroszország ellen támadó- és véd szövetségét tartalmazand! ‘—Igen! de mi érdeke van Poroszországnak a háború kimenetele esetében ? ,,Eddig“ — úgymond b befejezőleg röpiratunk — „igaz, leginkább a Törökország integritása, dunai hajózás szabadsága körüli német érdekekről volt szó, de mi sem akadályozza Poroszországot azon kivonata kijelentésében, hogy a keleti-tengeri német érdekekről intézkedés történjék. Austria ezt sem ellenezni nem fogná, sem ellenezni nem akarná, s az illető követelmények a német nagy hatalmasságok „ultimátumába“ fognának fölvétetni.“ E vázlatunkból látható, hogy a szóban levő röpiratnak nem egyedül történeti érdeke van, hanem az valódi politikai súlylyal bir; kifejezi Németország közös óhajtását, s a történeti tények, a fennforgó viszonyokból természetesen folyó következményeket világosan kifejtvén, valódi megnyugtatására szolgálhat mindazon lelkeseknek, kik hazájok s az európai emberiség ügyét szivükön hordják. November 9-11* 1 2 3 4 5 *1854. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunevalderházi 2-ik emeletben. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünneperc utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Elfifizetési díj: Vidékre : félévre : lOfrt., évnegyedre: ft fr. 20 kr. Helyben, félévre: 8 írt., évnegyedre: 4 írt. — A hirdetések #tsi5r halélozott sortnak egyszeri beiktatásiért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyna szám 20 pkr. (előfizethetni — belében a lap kiadó hivataléban Here János könyvnyomdájéban (Országot Kunevalderhez), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazd levelek a pzlm. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel agyfitt bérmentesítve egyenesen akiadd hivatalhoz ntssstanddki Eőfizetési feltételek A „BUDAPESTI HÍRLAP“ October-decemberi évnegyedére. Helyben ? 4 ft pp. Vidékre : 5 ft SO kr. pp. Az előfizetés Pesten a lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalderház földszint) Herz János könyvnyomdájában, vidéken minden cs. k. postánál történik. — Az előfizetésnek mielőbb beküldését kérjük. SZERK. Levelezések. Pest , nov. 8. —Kr.— Mióta 1842-ben gróf Széchenyi István a pesti kikötő ügyét első ízben nyilvánosan megpendítette, azóta nem folyt el egy év sem, melyben az szőnyegre ne került volna. Természetes, hogy ez ujra fölmelegítéssel a kikötő nem épült meg, hanem azért részszolgálatot nem tettünk az ügynek, mert a vállalat szükségessége iránti meggyőződést ápolván, legalább a már meglevő adatok összehordására adtuk meg a szükséges lendületet. Azonban a kérdéses vállalat maholnap kilép azon körből, melyben nyilvános felkaroltatásra van szüksége, mert a közhatalom, mely ilyen intézkedéseknél részvényes közremunkálást sem nem keres, sem nem szükséges, a kikötő létesítését, mikép az előzmények mutatják, a maga feladatai közé sorozza. Legközelebb azon örvendetes körülményről értesülhetett a közönség, miszerint a cs. k. kereskedelmi ministériumnál a kikötő építése végett a szükséges értekezletek folyamatba tétettek. E szerint valahára felsóhajthatunk , tehát lesz kikötője Pestnek nem ugyan a mi lelkesülésünk s erőnkből, nem tehetős polgáraink, gazdag telek- és házbirtokosaink részvéte nyomán, kik mégis csak e város kedvező viszonyainak köszönhetik gyarapodásukat, s kiknek a kikötő, ha részt vesznek annak létesítésében, nyilvános és többszörös hasznot hajlandóit, — hanem állami költségen — ismét egy intő például arra nézve, hogy az államnak kell tanítani bennünket saját előnyeinkre. Semmi sem bizonyosabb, mint azon jövedelem, mit a kikötő hajtani fog, tehát az építésébe fektetendő tőke kamatja. És csak azon lehet méltán csodálkozni, hogy látván annak szükségességét és jövedelmességét, Pest város nem százezrekkel, de milliókkal rendelkezhető vagyonos osztálya, e szép és üdvös vállalat életbeléptetését részvények útján eddigelé nem eszközölte. Vagy ha magát a testületet tekintjük, csaknem felével azon összegnek, mit a város közelebbről a bécsi takarékpénztártól kölcsön vett, meg lehetett volna építeni a kikötőt, s ez által a mellett, hogy emléket állít a város önbuzgalmas tevékenységének, egyszersmind busásan jövedelmező helyi teszi le a közpénzt. Mindenkép csak önérdekeinek áldozandott a város vagy annak vállalatképes közönsége, ha ez ügyet a maga idején felkarolja s életbe lépteti. Egész Duna mentében Pest város a dunai kereskedés legélénkebb, legforgalomdúsabb pontjául ígérkezik fejlődni. A közlekedés eszközei a birodalom legtöbb részeibe vezetőleg itt lesznek leginkább öszpontosulva; itt fog kezet a folyamán tengelyútrendszer a vasúttal, a terménycsere a műiparüzlettel, és ha,— mikép biztos reményünk van,— a dunai torkolatok és a fekete-tenger a világkereskedésnek megnyitnak, akkor Pest város Dunája megbecsülhetlen kincs lesz, s önkénytelenül legtöbb érdeket csatoland magához. A háromágas Neptun Europa folyamai közt itt ütendi föl egyik székét.*) A magas kormány e kedvező viszonyokat belátva, csak a mi mulasztásunkat siet pótolni, midőn egy alkalmas kikötőről gondoskodik. Egyébiránt saját érdekei is hathatósan igénylik ezt tőle. A legközelebb alakult cs.k.dunai flotilla,mely már 12 hadi s 6 vontatógőzöst foglal magában, szintén hiányában van egy czélszerű telelőnek s rendes közállomásnak, mit épen a tervezett újpesti kikötő nyujtand. De ezenfelül tömérdekek a magánosok érdekei. Évenkint számos gabnakereskedő hajót a vízimalmokat rombol el a dunai jégzajlat és zivatar, mik elől nincs más szabadulás mint egy kikötő, hova minden perezben biztosan térhetnek a járművek. Az óbudai hajógyári kikötő már rég nem búja a dunagőzhajózási társaság folyvást szaporodó járműveit is befogadni, mikép adhatna tehát helyet más hajóknak ? — Pedig méltán föltehetni, mikép minden hajótulajdonos örömest megfizetné a kikötői bért, csakhogy járműve teljesen biztosítva legyen az elemi csapások ellen; s ha találkoznék mégis, aki ezt nem tenné örömest, azt a szükség kényszerítené reá, úgy hogy a kikötő mindenkire nézve szükséggé fog válni, s a kikötő jövedelme e csalhatlan alapon nyugvandik. Épen azért bámulatos valóban, hogy azon negyedszázad alatt, mióta Dunánkat a gőzösök szeldelik, egy szükségleteinknek megfelelő kikötő nem létesült a főváros alatt. Egyébiránt örvendetes, hogy most, midőn annak építtetése többé már nem puszta remény, egész terjedelmükben kiszámíthatók azon arányok, mik szerint a kikötőnek épülni kell, hogy az a dunai hajózás jövőjének megfeleljen. És ez arányok az építési terv megállapításánál bizonyosan tekintetbe lesznek véve, s azon tér, melyet a már kiszemelve levő helyiség nyújt, előnyeinek s kedvező fekvésének egész nagysága szerint fel fog használtatni. A kapacitások, mik e vállalatnál egyelőre máris szerepelnek, erről bennünket tökéletesen biztosítanak. Örömmel gondolunk azon időre, midőn a díszes pesti kikötőben ezernél több hajók árboczain tarka zászlók lengedezvén, a dunai forgalom virágzását mintegy öszpontosítva fogják jelölni; ezáltal Pest város valódi központjává leend a hazai gabnakereskedésnek, mely ide mint nagyszerű raktárakkal bírandó piaczra sietene, s mig járművei a dunai hajózás veszélyei s bajai ellen itt biztos menhelyet lelendnek, egyúttal a „tata “ban netaláni sérüléseiket is kiheverhetik, rozot mert hogy a kikötővel egy czélszerű hajójavító műhely is össze lesz kötve, ezt említenünk szinte fölösleges. A kikötő létesülésének első eredménye bizonyosan a mindennemű dunai járművek jelentékeny szaporodása fog lenni, s nem teszünk föl egy évtizedet, hogy a dunai hajók száma mégegyszer annyira növekedendik mint a jelenlegi. Mint már nem egyszer nyilvánítók, az iparműforgalom különösen lefelé, a terménykereskedés fölfelé a Dunán élénk versenyutat nyitand magának. Általán véve a fővárosi kereskedésnek a kikötő nem is sejtett lendületet adand. A kikötőben és a körül vidám élet és munkásság fog nyilatkozni. Az azzal határos terület mintegy varázsütésre felviruland, s a föld értéke ott nagy parcentekkel emelkedendik. Uj gyarmat alapja lesz *) A dunai hajózás egyik nagy akadályának havaskapui szíreknek elhárítására komoly intézkedések téteznek az állam részéről , s mint hallani, épen e végre 200 árkást küldetett le az Alduvához. — dr.—