Budapesti Hírlap, 1854. november (560-584. szám)
1854-11-21 / 576. szám
ített napi elep ütközetben csaknem oly nagynak mondatik, mint az almai csatában volt, és Szolmonotonok halála megerősíttetik. Mialatt az oroszok az angolokat a déli részen oldalról megtámadták, a Minek-ezred a 10. sz. tűztelepből kirohanást tett a franczia hadvonal ellen. Hogy az oroszok később kényszerítve voltak korábbi állomásaikra visszamenni, a szóban forgó jelentés végén mondatik, melynek adatait egy Czernovitzből nov. 17-ről szóló közlés is megerősíti. Mily ellenkezők a tudósítások és nézetek a nov. 5 -i ütközetről, a következő egybeállítás mutatja. A „D. Alig. Ztg“ párisi levelezője írja, hogy „a nov. 5-ki csatát, még a ligyencsikoff előadása után is, úgy kezdik tekinteni, mint tökéletesen kedvező eseményt, midőn az által az oroszoknak nyilvánságosan legnagyobb erőmegfeszítéssel tett próbájuk a Szebasztopol elleni rohamot meghiusítni, visszavezetett.“ — A ,,Journal des Débats“ úgy vélekedik, hogy az almai, balaklavai, s most a nov. 5-ki csaták elvitázhatlanul bebizonyították az angol-franczia sergek elsőségét az oroszok felett, holott ez utolsók sokkal számosabban valónak. Ellenben a „Times“ egy második kiadásban novembe 13-án este Bécsből egy a Ganrobert tudósítását kiegészítő sürgönyt közöl, melyben többek közt ezt mondja: „A csata délutánig tartott, akkor az oroszok tetemes vesztéssel visszavonultak, és több száz foglyokat az angolok kezei közt hagytak, ez utolsók is sok embert vesztettek. Brown Bentinek és Torrens tábornokok inkább vagy kevésbbé veszélyesen megsebesíttettek. Általános nézet, hogy a szövetségesek, ha még egy ilyen győzelmet nyernek, kénytelenek leendnek az ostromot félbeszakasztani.“— Hasonlag azaugsb. „Alig. Ztg“ egy párisi levelezője nov. 12-ről írja, hogy „bármily kevéssé lehessen pontos következtetéseket vonni ki a franczia kormány által,mint tudva van, megcsonkított sürgönyökből, mégis biztosan ki lehet azokból okoskodni, mikép nov. őkén az ostromlók összes erejét a síkra kiállítni kellett, hogy az ostromlottak megtámadását elfordítni lehessen. A szerepek ennél fogva megcserélve vannak, s talán nem sok kívántatik még ahhoz, mikép ezen szerepcsere oly teljessé váljék, hogy az ostrom folytatásáról többé szó sem lehet, de a szövetségeseknek csak arról kell gondoskodni, miszerint értüket lehető legdrágábban adják el, mert nagy anyagi vesztések nélkül, - - az erkölcsiekről nem szólva, vissza már nem térhetnek.“ Mennyire szükségük legyen a szövetségeseknek erőszaporításra,a mondott levelező azon adattal kívánja támogatni, hogy a francziáknak mindössze csak 28,000 és az angoloknak 10,000 csatázó katonájok — combattans — lenne. — Mind e különböző s részint ellenkező tudósításokból az teljes bizonyossággal kiviláglik, hogy a nov. 5-ki csata igen véres, s mindkét félre nézve tetemes veszteséggel volt egybekötve. A szövetségesek egyébiránt annál nagyobb és el nem vitázható vitézség- és dicsőséggel verekedtek, mivel a megtámadó oroszok náluknál jóval számosabbak voltak, s mégis visszavonulásra kényszeríttettek. Minden esetben az alig szenved kétséget, hogy a krími táborozás stratégiai tekintetben nem megfontolt és ki nem számított vállalat, s mint az utóbb említett párisi levelező mondja, ,,az annyira a könnyelműségig van merő“, hogy egy kétségbeesett roham megpróbálását is lehet katonai szempontból menteni. Szász-weimari herczeg Eduard, ki mint őrnagy az angol testőrcsapatban a Szebasztopol alatti táborban harczol, közelebbről az atyjának hg Bernhardnak írt levelében panaszkodik,hogy a szövetségesek sergénél a lőszerben — Munition — hiány van, másfelől pedig az ostrom kissé nehezen halad elő, mindazonáltal teljesen jó kedvű azon meggyőződésnél fogva, hogy az óriási — kolossale — erősség magát már sokáig nem tarthatja.“ 4m JSmmm mJ Két Révay. — Történeti beszély. — Irta Lisznyay Kálmán. V. LÁZAS SZERELEM. (Folytatás.*) Kemény János Szucsánban volt s Gábor a megelőző éjen hozzá ment ; egessége helyreállása ezt már lóháton is lehetővé tette. Itt megegyezett Keménynyel, hogy neki a következő évre pár száz katonát ad, kikkel, saját embereit is hozzájok csatolván, a várat Bethlen részére hódítja. Kemény beleegyezett a tervbe s Gábor megkezdte a műtételt. A várral szembeni Klak-hegy egyik halmára puskaport rejtett el s már a megelőző napon, pár kémje által, kik a felvár őrségéhez tartoztak — rebesgetteti, hogy ott a szemközti ormon pénznek kell lenni. Az öreg Révaynak nagy hajlama volt a babonára s alig kellett párszor figyelmeztetni, hogy a jövő és Sz. György éjszakája. " A tervezett éjen az öreg ur csakugyan egyik arra nyíló várablakba ült s midőn a láng-oszlopot *) Lásd a „B. P. H.“ 574-ik számát, végre felgyűlni látta, néhány ásóval ellátott emberrel megindult, várnagyának szoros őrködést parancsolván. Kemény a vár rohamára jókora mennyiségű létrát készíttetett volt; ezek és válogatott csapatával a szávmcskai völgy szélén készen állott Gábor. Felvárbani emberének sikerült a maga idejében jelt adni, s midőn a Klak-hegy oldalán az öreg kézre került, a hágcsók már falhoz valának támasztva s nem sokára a fokon mutatkoztak kemény emberei. A várnagy későn vette észre a megtámadást, de hirtelen kétségbeesett erélyt fejtett ki s félelem által ösztönzött hűségének ő és pár embere áldozatja lett. Az átkozódó, fenyegető atya az alvázba vitetett , semmi sem vétetvén el tőle egyéb, mint akarata. A szégyen és veszteség, mely érte, ágyba fekteté, s ha innen, lelke és teste kínpadáról a magas ablakon előbbeni lakára fölpillantott , a boszszút kebelből feltűnő sóhaj nem egyedül elvesztett várát illeté. Midőn Gábor hosszas kutatás után, a vár egyik legrejtettebb zugában — hova még a csata zaja sem hatott el — Katalinra talált, — szegény leány térdelő helyzetben volt. Az első neszre, melyet a belépő Gábor okozott, ájulva nyúlt végig a padozaton. Arcza halott sárga volt, széthullott selyem haja mint gyász terítvény hullámzott arcza felett; arczán lepergő könyek , mindenütt a lélek iszonyú harczának tanúi. Gábor szintén eszméletlen hullott melléje. Maga előtt az örökké rettegett képet ... a tört virágot, a szányfosztott lepkét vélte látni s e fájdalom nagyobb volt, mint hogy kényüket facsart volna szemeiből. Homlokáéi dagadtak ki , szemei mezőn néztek a hullához hasonlító szűzre, mintha tekintetével a keblen, a szív titkain akart volna keresztülhatni . . . egész azota e szavakat fejezé ki: virágot! Isten, világot A legelőször felvett állásban találták őt cselédei, mintha első pillanatra kővé merevült volna, alig pillantottak a szemek s csak gyenge mozgása látszott az ajkaknak. Midőn az elájult Katalin hosszas ápolás után magához tért, megvalló ájulása,' megrettenése okát,' hogy t. i. gyalázatos elrablója épen azon élét tűzte volt ki ezérsz erőszakolandó határpontjául,. — s a belépő Gábor személyében az öreget sejté. Az őrültséggel határos bánatot annál nagyobb öröm váltá föl Gábor keblében; úgy volt szerelmével, mint a gyermek, mely a rég óhajtott játékszer birtokában alig tudja mit tegyen vele; őrülten szenvedélylyel járt körűlé s még sem tudá a módot, melylyel közelednie lehessen, vagy kelljen. Katalint a vár legszebb szárnyába szállító s a tisztelet, melylyel irányában viseltetétt, a cselédek előtt rokoni viszonyt gyaníttatott. Úgy szeretett volna mindig vendége szép szemeibe merengeni s mégis félt a kincset őrző szobák ajtait megnyitni; annyira érző, hogy már rég anyjához kellett volna a leányt vezetni s mégis reszketett, ha az elválási pillanatra gondolt, s a leány sürgetéseire okokat keresett. Katalinnak , a hosszasan kimaradott Gábort nem egyszer hivatnia kellett , ki nehezen szokta meg a zavar nélküli együttlétet. Egy napon azonban mégis együtt látjuk szép vendégével. Katalin visszanyerte a vidámságot, életpírt; Gábor orusáról az egykori zavartság helyett láng lobogott; visszatértek a régi reminiscentiák, amit az ártatlanság és tartózkodás első pillanatra visszautalt, a hála és lassanként — különösen Kaalin nyájassága által — kifejlődött baráti viszony megengedő t. i. a közeledést. H)a a való megmutatta,hogy Gábor nem ok nélkül akará kerülni imádottja tekintetét, nem ok nélkül volt önmaga iránti bizalmatlansága. Azon fiatalok, kik ifjúságuk első éveit olyan nők közt töltők kikkel tiszteletnélküli viszonyban lehettek, igen igen nehezen fogják föltalálni magukat egy nemes, szendesfűz társaságában. Az ellentállás vagy helyreutalás egészen viszszariasztja őket, lehetőleg hat reájuk: a nyájasság társalgásukat szenvedély fokára emeli, tűrhetlenné teszi. Mint a hódítók, kik alig tudják elhatározni, ha a hatalmukat éreztessék-e hódított országaikkal, vagy I nagylelkűség által magukhoz édesgessék azok népeit. (Folyt. köv.) 3236 November 10-kéig, mint kisenevi tudósítások erősítik, Krímben a dolgok helyzete nem változott. E helyzetre nézve a „Soldfrd“ ezeket jegyzi meg: „A töredékesen hozzánk érkezett jelentésekből a tauriai harcztérről, melyek nov. 9-ig terjednek, kivehető, hogy az ezen napig történt véres harczok az oroszok és egyesültek közt mindkét félre nézve eredménytelenül maradtak; az elsők a tengeri várban a gazdagon rendelkezésükre álló minden erkölcsi és anyagi erők megfeszítésével védik magukat, az utóbbiak az ostromot, az oroszok csaknem naponkint történő kirohanásai és megtámadásai daczára félbeszakítás nélkül folytatják. Az angol hadtest egy franczia s egy orosz hadosztálylyal erősítve, az orosz hadsereg támadócsapását nagy veszteség után szerencsésen kiállta. Azt közlik velünk, hogy Mencsikovság hadereje az egyesültekét fölülmúlja ugyan, de annak részéről további támadó működés nem egyhamar várható, mert a csapatok ellátása tekintetébeni nehézségeket nem lehetett elhárítani, s az orosz hadvezér a sereg számára élelmi és lőszereket nagy nehézségekkel kénytelen szerezni. Míg tehát az egyesültek strategico-taktikai mozgalmainak alapjául a flotta szolgál, az oroszok hadiműködései főleg a bakcsiszaraji, szebasztopoli e perekopi élelmezési felügyelőségektől függenek, melyek a sereg élelmezéséről gondoskodni tartoznak. E körülményt nem kell szem elől téveszteni, mert az nem keveset tehetne a mostani, oly hevesen kitört harcz eldöntésére. Az orosz 17 ik gyalog hadosztály erősítésül a várba küldetett Odesszába a nov. 5-ki ütközetekről még 8-kán nem érkezett tudósítás. Konstantinápolyon át nov. 9-ről érkezett sürgönyökből utólag még a következő nem érdektelen részleteket említhetjük meg : Nov. 7 és 8-kán az oroszok halottaik eltemetésével voltak elfoglalva. (Nem szükség mondani, hogy e végett az egyesülteknek is volt egy kis időre szükségük.) A noviki ütközet alatt elfogott oroszok beszélik, hogy Szebasztopol fölmentésére nagy erőfeszítések léteznek. Szebasztopolban a lakosok naponkint 8 óráig tartoznak egnözmunkát tenni. A tél már viharok, könnyű havazás és hideg által jelenté magát. A táborban álló csapatok még nagy fáradalmaknak néznek eléje. Raglan lord hivatalos sürgönye, melyet már említettünk, a nov. 5-ki ütközetről, szó szerint így hangzik: „Raglan lord Nowcastle hghez nov. 6 1854. Az ellenség tegnap napkeltekor roppant erővel megtámadta a Szebasztopol előtti angol állomást, melyet a 2. hadosztály és az 1 osztályból a testőrdandár védelmezett, támogatva, mihelyt lehetett a könnyű és a 4.hadosztályok és a 3-ik hadoszt. egy része, később Bosquet bnok hadosztálya s a franczia sereg más hadtestei által,mik vitéz magukviseletével igen hatalmasan járultak a nap eldöntő sikeréhez. Canrobert Inok közvetlenül a helyszínére érkezett és engem segélye és kitűnő tanácsával támogatott. A harcz igen makacs volt, és Csak délután jön az ellenség tökéletesen megverve és visszavonulásra kényszerítve, a csatatér borítva hagyván halottjaival és több száz fogolylyal. Az ellenség száma sokkal túlhaladta azt, mely az Almánál állíttatott ellenünk. Az oroszok vesztesége roppant volt, a mi veszteségünk is igen nagy. Sir George Brownnok, Bentinok vezérőrnagy, Adams, Buller és Torrens dandárbnokok megsebesíttettek. Mindnyájan veszélyen kívül vannak. A csapatok magaviselete egy számra nézve sokkal erősebb ellenséggel szemben csodálatraméltó volt.“ A „Presse“ Várnából 10-ről kapott távirati tudósítást, mely szerint nov. 9-kén 3090 franczia 20 nehéz ágyú, melyek Grallipoliból érkeztek, 5 szállítóhajón, másnap pedig 2000 török, 18 ágyúval és 10000 tölténynyel 3 szállítóhajón Bilaklavába szállíttattak. Továbbá Varsóból távirják ugyan a lapnak 12-ről, hogy Annenkoffnok, Mencsikoffnok felszólítására, minden rendelkezhető lovasságot Odesszából s Kimbornból Krímbe küld- Odesszában egyelőre csak 3, Kimbornban egy szakasz lovasság marad. Bizonyosnak tekinthetni, hogy Szebasztopol ostromával nem fognak felhagyni, ezt az erősítőcsapatoknak folyvást és legújabban nagyobb arányban Krímbe indítása legvilágosabban bizonyítja. A feketetengerről azonban a hírek nem igen kedvezők, több hajók sorsa iránt komolyan aggódnak; néhányra nézve már kétségtelen, hogy elsülyedtek, így a Bahira egyiptomi fregát,és az Abadidzsad. A márvány tengeren a „Lamoridiére“ hajótörést szenvedett, továbbá hosszabb idő óta hiányzik minden tudósítás a franczia „Suffren“ és a török admirálhajó „Mahmudifi“ sorsáról. A „Charlemagne“ Toulonba ment el, hogy a Szebasztopolnál gépében tett károkat kijavíttassa. Kai isbél nov. 15-ről írják : Varsóból, valamint általában Lengyelország belsejéből és Oroszországból csak gyéren érkeznek ide hírek, és igen elkésve, mert kemény idő állt be, s a közlekedés a nagy hóhalmazok miatt legtöbbnyire félbe van szakadva. Az igazhivő oroszok már e korán mutatkozó télben Isten ujját látják ellenségeik ellen, és az 1812-ki ellenséges invasióra figyelmeztetnek. Ang 11 a. London, nov. 15. A királynő elnöklete alatt tegnap Windsorban tartatott titkos tanácsülésben a parlamentnek dec. 14-ig további elnapoltatása határoztatott el. E szerint az ellenzéknek azon reménye, mikép a kormányt még a folyó évben megtámadhatandja a „hiányos hadfolytatás“ miatt, hihetőleg meghiúsult. Legalább nem igen valószínű, mikép a parlament a kitűzött határidő elteltével, karácsony előtt néhány nappal össze fogna hivatni. Másrészről az elnapolási idő ezúttal a szokásos 40 nap helyett csak 20 napra szoríttatott. A kormány kétségkívül végszükség esetére, fenn akarta tartani maga számára, mikép a parlamentet még a folyó évben összehívhassa. A hadügyminiszériumnál még soha sem uralkodott oly tevékenység, mint tegnap. Valóban bizonyos, mikép a jövő héten minden előszerezhető erőndítések a földközi-tengeren lesznek. Az admiralitás tegnap több hajókat bérelt ki, 1,500 tonna terhű mindennemű készletek, s 19 darab nehéz ágyú elszállítása végett. A Krímbe rendelt gránátos- és puskás-testőrök némely csapatjai már szombaton elindulandnak Portsmouthból. Az „Alps“ csavargőzös, franczia csapatok szállítása végett, Toulonba indult. Jelenleg az admiralitási hivatalnokok számos hasonló czélokra szolgálandó gőzösöket gondos vizsgálat alá vetnek. Több újonnan épült hadihajók is fognak legközelebb vízre bocsáttatni. Az „Indiana“ csavargőzös tegnapelőtt érkezett meg Amerikából Southamptonba, s tüstént parancsot kapott, hogy készen tartsa magát, a fekete-tengerre indulásra. E hajónak Toulonban 1,400 francziát kellene fölvennie. A hadsereg s hajóhad toborzó tisztjei az egész országban rendkívüli tevékenységet fejtenek ki. A tábori orvosi szakban szintén lényeges reform eszközöktetett, amennyiben a kormány elhatározó, mikép szabályszerű gyógyszerészi szolgálatot hozand ba, igen kedvező feltételek alatt stb. — Szebasztopolnál „Diamond“ hajóról, nem rég egy matróz az oroszokhoz szökött át. E szökevény azonban nem angol, hanem angol szolgálatban levő yankee volt. A kapitány erről értesülvén, elővigyázatból a lőpor-raktárt tüstént a hajónak más részébe helyezteté át. Valóban másnap bombás golyózápor özönlött épen azon helyre, hol a lőpor-raktár előbb volt Az áruló azonban meglakolt, ugyanis egy orosz csapat élén, az erősségből kiütvén, az oroszok megszalasztottak, s egyedül ő fogatott el. r+1 A „Times“ némely érdekes észrevételeket tesz a 4 hídfolytató hatalmasságnak Szebasztopol körül a jelen háborúban felhasznált haderejéről. Szerinte, most összesen nem több, mint Francziaország. Páris, nov. 15. Az „Indép. beige“ levelezője szeint, nagyon elterjedt azon hír, mikép a franczia kormány újólag 100,000 embert fogna keletre küldeni, s az angol kormány, evvel aránylagos hadjutalékot nem lévén képes szolgáltatni, tetemes segélypénzzel, hirszerint 120 millió ft.-al mozdítná elő ezen expeditiót. Sőt még azt is hozzáteszik, mikép ez lenne Palmerston lord Páriába utazásának egyik főazélja, ki ma érkezett megide. Sokan azonban kételkednek róla, hogy a franczia kormány elfogadná az angol kormány ez iránti ajánlatát. Azt beszélik, mikép a múlt szombati miniszeritanács-ülésben Vaillant tábornagy igen hevesen bírálta az ostrom működéseket, mire a császár elég hevesen arra szólított fel, hogy létesítse saját haditervét. A tábornagy a császár szavait akkér magyarázta, mikép kötelességének tartá, a tanácsülés után beadni lemondását, mi azonban nem fogadtatott el. Ismét hírek szárnyalnak ministeri módosításokról. — E szerint Fouldot Persigny, Bineaut pedig Fould fogná felváltani, azonban Bineau már felgyógyult. Ami pedig Fouldot illeti, lehet, hogy ezen minister, ki az Opéra-színház igazgatójává egy más versenytársat szánt, Crosnier kineveztetése által némi kudarczot vallott, mely kineveztetést — mint mondják — Morny eszközlött ki. Továbbá ez utóbbinak a törvényhozó testület elnökévé kineveztetését (kinek rövid időn a ministeri tanácsban is helye lenne) szintén kedvezőtlen előjelnek lehet tekinteni az államministerre nézve. Azonban tudjuk, hogy a jelen kormányrendszer alatt a miniszerek, ha szinte ingadoznak is, sokáig tartják magukat. Hírszerint legközelebb Metz vidékén tábor fog állíttatni, s ezen tábor főparancsnokságával Gueswiller mok senator, a császárné rokona fog megbizatni. Már régóta most érkeztek először Spanyolországból igen kielégítő tudósítások, amennyiben most már bizonyos, hogy Espartero régensségének semmi kilátása sem lenne sikerre. A monarchia a legutóbbi napokban azon egész tért visszanyerte, mit előbb elvesztett, sőt Izabella királynő népszerűsége még növekedett. Trónjának szilárdsága iránt nem léteznek többé aggodalmak, ezért Krisztina királynő legközelebb elhagyandja a pyrenéi határszélt, s néhány nap múlva Mamaisonban fog megtelepülni. A hadügyminiszer parancsai értelmében, a keleti sereghez tartozó, bármely fegyvernemű hadtestek tartalékainak indulásra készen kell tartaniok az öszszes rendelkezhető egyéneket, hogy így ezek tüstént csatlakozhassanak a hadi zászlóaljak- s századokhoz. — A „Courrier de Lyon“ jelenti, mikép a sathonay-i tábor Lyon közelében, az előbbi ellenkező rendelet vissza vonatván, fenn fog tartatni. 500,000 fr. ajánltatott meg a hadmérnökség számára sátrak készítése végett, a födelek czinkből lesznek, s egy a császár által helyeselt minta szerint, Páriából fognak küldetni. 100—110,000 ember áll egymással szemben. Ezt a „Times“ igen csekély összegnek tartja. Az Angolország által eddig elő kiállított hadjutalék aránytalanul csekély. 1813 -ban, tehát 21 súlyos háborús évek után, Angolország 13 milliónyi lakosság mellett, 237,000 főnyi rendes sereget, 83,000 főnyi rendes néphidat,288,000 főnyi helyi néphadat, 65,000 főnyi yeomanry-lovasságot, s 140,000 matrózt s tengerész-katonát állított ki. Jelenleg Angolországnak több mint 31 millió lakosa van, és mégis az összes sereg nem megy többre 130,000 embernél. Holott pedig a nemzet harczias szelleme nem aludt ki, s ha szinte most Izland nem állít is ki annyi katonát, mint máskor, ott a rend fenntartása végett, nincs többé szükség 30,000 főnyi sereget üzenni.Szóval, szerinte Angolország viszonyai most sokkal kedvezőbbek, mint a franczia háborúk korában voltak. Ezért az orosz császár példáját kell követni, s az országnak összes nagyszerű segélyforrásait fel kell használni.