Budapesti Hírlap, 1854. november (560-584. szám)

1854-11-21 / 576. szám

ített napi elep ütközetben csaknem oly nagy­nak mondatik, mint az almai csatában volt, és Szolmonoto­­nok halála megerősíttetik. Mi­alatt az oroszok az angolokat a déli részen ol­dalról megtámadták, a Minek-ezred a 10. sz. tűz­­telepből kirohanást tett a franczia hadvonal ellen. Hogy az oroszok később kényszerítve voltak ko­rábbi állomásaikra visszamenni, a szóban forgó jelentés végén mondatik, melynek adatait egy Czernovitzből nov. 17-ről szóló közlés is meg­erősíti. Mily ellenkezők a tudósítások és nézetek a nov. 5 -i ütközetről, a következő egybeállítás mutatja. A „D. Alig. Ztg“ párisi levelezője írja, hogy „a nov. 5-ki csatát, még a lig­yencsikoff előadása után is, úgy kezdik tekinteni, mint tö­kéletesen kedvező eseményt, midőn az által az oroszoknak nyilvánságosan legnagyobb erőmegfe­szítéssel tett próbájuk a Szebasztopol elleni roha­mot meghiusítni, visszavezetett.“ — A ,,Journal des Débats“ úgy vélekedik, hogy az almai, ba­­laklavai, s most a nov. 5-ki csaták elvitázhatla­­nul bebizonyították az angol-franczia sergek el­sőségét az oroszok felett, holott ez utolsók sok­­­kal számosabban valónak.­ Ellenben a „Times“ egy második kiadásban novembe 13-án est­e Bécsből egy a Ganrobert tudósítását kiegészítő sürgönyt közöl, melyben többek közt ezt mondja: „A csata délutánig tartott, akkor az oroszok te­temes vesztéssel visszavonultak, és több száz foglyokat az angolok kezei közt hagytak, ez utolsók is sok embert vesztettek. Brown Bentinek és Torrens tábornokok inkább vagy kevésb­­bé veszélyesen megsebesíttettek. Általános nézet, hogy a szövetségesek, ha m­ég egy ilyen győzelmet nyernek, kény­telenek leendnek az ostromot fél­­beszakasztani.“— Hasonlag azaugsb. „Alig. Ztg“ egy párisi levelezője nov. 12-ről írja, hogy „bármily kevéssé lehessen pontos következte­téseket vonni ki a franczia kormány által,mint tud­va van, megcsonkított sürgönyökből, mégis biz­tosan ki lehet azokból okoskodni, mikép nov. ő­­­kén az ostromlók összes er­ej­ét a sík­ra kiállítni kellett, hogy az ostrom­­lottak megtámadását elfordítni le­hessen. A szerepek ennél fogva megcserélve vannak, s talán nem sok kívántatik még ahhoz, mikép ezen szerepcsere oly teljessé váljék, hogy az ostrom folytatásáról többé szó sem lehet, de a szövetségeseknek csak arról kell gondoskodni, miszerint értüket lehető legdrágábban adják el, mert nagy anyagi vesztések nélkül, - - az erköl­csiekről nem szólva,­­ vissza már nem térhet­nek.“ Mennyire szükségük legyen a szövetsége­seknek erőszaporításra,­­a mondott levelező azon adattal kívánja támogatni, hogy a francziáknak mindössze csak 28,000 és az angoloknak 10,000 csatázó katonájok — combattans — lenne. — Mind e különböző s részint ellenkező tudósítá­sokból az teljes bizonyossággal kiviláglik, hogy a nov. 5-ki csata igen véres, s mind­két félre nézve tetemes veszteséggel volt egybekötve. A szövetségesek egyébiránt annál nagyobb és el nem vitázható vitézség- és dicsőséggel vereked­tek, mivel a megtámadó oroszok náluknál jóval számosabbak voltak, s mégis visszavonulásra kényszeríttettek. Minden esetben az alig szenved kétséget, hogy a krími táborozás stratégiai te­kintetben nem megfontolt és ki nem számított vál­lalat, s mint az utóbb említett párisi levelező mondja, ,,az annyira a könnyelműségig v­a­n m­e­r­ő“, hogy egy kétségbeesett roham meg­­próbálását is lehet katonai szempontból menteni. Szász-weimari herczeg Eduard, ki mint őrnagy az angol testőrcsapatban a Szebasztopol alatti táborban harczol, közelebbről az atyjának hg Bernhardnak írt levelében panaszkodik,hogy a szövetségesek sergénél a lőszerben — Munition — hiány van, másfelől pedig az ostrom kissé ne­hezen halad elő, mindazonáltal teljesen jó kedvű azon meggyőződésnél fogva, hogy az óriási — kolossale — erősség magát már sokáig nem tart­hatja.“ 4m JSm­­mm mJ Két Révay. — Történeti beszély. — Irta Lisznyay Kálmán. V. LÁZAS SZERELEM. (Folytatás.*) Kemény János Szucsánban volt s Gábor a meg­előző éjen hozzá ment ; egessége helyreállása ezt már lóháton is lehetővé tette. Itt megegyezett Keménynyel, hogy neki a kö­vetkező évre pár száz katonát ad, kikkel, saját embe­reit is hozzájok csatolván, a várat Bethlen részére hódítja. Kemény beleegyezett a tervbe s Gábor meg­kezdte a műtételt. A várral szembeni Klak-hegy egyik halmára puskaport rejtett el s már a megelőző napon, pár kémje által, kik a felvár őrségéhez tartoztak — re­­besgetteti, hogy ott a szemközti ormon pénznek kell lenni. Az öreg Révaynak nagy hajlama volt a babo­nára s alig kellett párszor figyelmeztetni, hogy a jövő és Sz. György éjszakája. " A tervezett éjen az öreg ur csakugyan egyik arra nyíló várablakba ült s midőn a láng-oszlopot *) Lásd a „B. P. H.“ 574-ik számát, végre felgyűlni látta, néhány ásóval ellátott em­berrel megindult, várnagyának szoros őrködést pa­rancsolván. Kemény a vár rohamára jókora mennyiségű létrát készíttetett volt; ezek és válogatott­ csapa­tával a szávm­cskai völgy szélén készen állott Gábor. Felvárbani emberének sikerült a maga idejé­ben jelt adni, s midőn a Klak-hegy oldalán az öreg kézre került,­­ a hágcsók már falhoz valának tá­masztva s nem sokára a fokon mutatkoztak kemény emberei. A várnagy későn vette észre a megtámadást, de hirtelen kétségbeesett erélyt fejtett ki s félelem által ösztönzött hűségének ő és pár embere áldo­zatja lett. Az átkozódó, fenyegető atya az alvázba vite­tett , semmi sem vétetvén el tőle egyéb, mint a­­karata. A szégyen és veszteség, mely érte, ágyba fek­­teté, s ha innen, lelke és teste kínpadáról a magas ablakon előbbeni lakára fölpillantott , a boszszút kebelből feltűnő sóhaj nem egyedül elvesztett vá­rát illeté. Midőn Gábor hosszas kutatás után, a vár e­­gyik legrejtettebb zugában — hova még a csata zaja sem hatott el — Katalinra talált, — szegény leány térdelő helyzetben volt. Az első neszre, melyet a belépő Gábor okozott, ájulva nyúlt végig a padozaton. Arcza halott sárga volt, széthullott selyem ha­ja mint gyász terítvény hullámzott arcza felett; ar­­czán lepergő könyek , mindenütt a lélek iszonyú harczának tanúi. Gábor szintén eszméletlen hullott melléje. Ma­ga előtt az örökké rettegett képet ... a tört virá­got, a szányfosztott lepkét vélte látni s e fájdalom­­ nagyobb volt, mint hogy kényüket facsart volna szemeiből. Homlokáéi dagadtak ki , szemei mezőn néz­tek a hullához hasonlító szűzre, mintha tekinteté­vel a keblen, a szív titkain akart volna keresztül­hatni . . . egész azota e szavakat fejezé ki: virágot! Isten, világot A legelőször felvett állásban találták őt cse­lédei, mintha első pillanatra kővé merevült volna, alig pillantottak a szemek s csak gyenge mozgása látszott az ajkaknak. Midőn az elájult Katalin hosszas ápolás után magához tért, megvalló ájulása,' megrettenése okát,' hogy t. i. gyalázatos elrablója épen azon élét tűzte volt ki ezérsz erőszakolandó határpontjául,. — s­ a belépő Gábor személyében az öreget sejté. Az őrültséggel határos bánatot annál nagyobb öröm váltá föl Gábor keblében; úgy volt szerel­mével, mint a gyermek, mely a rég óhajtott játék­szer birtokában alig tudja mit tegyen vele; őrülten szenvedélylyel járt körűlé s még sem tudá a módot, melylyel közelednie lehessen, vagy kelljen. Katalint a vár legszebb szárnyába szállító s a tisztelet, melylyel irányában viseltetétt, a cselédek­­ előtt rokoni viszonyt gyaníttatott. Úgy szeretett volna mindig vendége szép sze­meibe merengeni s mégis félt a kincset őrző szo­bák ajtait megnyitni; annyira érző, hogy már rég anyjához kellett volna a leányt vezetni s mégis reszketett, ha az el­válási pillanatra gondolt, s a le­­­ány sürgetéseire okokat keresett. Katalinnak , a hosszasan kimaradott Gábort nem egyszer hivatnia kellett , ki nehezen szokta meg a zavar nélküli együttlétet. Egy napon azonban mégis együtt látjuk szép vendégével. Katalin visszanyerte a vidámságot, é­­letpírt; Gábor orusáról az egykori zavartság he­lyett láng lobogott; visszatértek a régi remini­­scentiák, a­mit az ártatlanság és tartózkodás első pillanatra visszautalt, a hála és lassanként — külö­nösen Kaalin nyájassága által — kifejlődött baráti viszony megengedő t. i. a közeledést. H)a a való megmutatta,­hogy Gábor nem ok nélkül akará kerülni imádottja tekintetét, nem ok nélkül volt önmaga iránti bizalmatlansága. Azon fi­atalok, kik ifjúságuk első éveit olyan nők közt töl­tők kikkel tiszteletnélküli viszonyban lehettek, igen igen nehezen fogják föltalálni magukat egy nemes, szende­sfűz társaságában. Az ellentállás vagy helyreutalás egészen visz­­sza­riasztja őket, lehetőleg hat reájuk: a nyájasság társalgásukat szenvedély fokára emeli, tűrhetlenné teszi. Mint a hódítók, kik alig tudják elhatározni, ha a hatalmukat éreztessék-e hódított országaikkal, vagy I nagylelkűség által magukhoz édesgessék azok né­­­­peit. (Folyt. köv.) 3236 November 10-kéig, mint kisenevi tudósítá­sok erősítik, Krímben a dolgok helyzete nem vál­tozott. E helyzetre nézve a „Soldfrd“ ezeket jegy­­zi meg: „A töredékesen hozzánk érkezett jelen­tésekből a tauriai harcztérről, melyek nov. 9-ig terjednek, kivehető, hogy az ezen napig történt véres harczok az oroszok és egyesültek közt mindkét félre nézve eredménytele­nül maradtak; az elsők a tengeri várban a gazdagon rendelkezésükre álló minden erkölcsi és anyagi erők megfeszítésével védik magukat, az utóbbiak az ostromot, az oroszok csaknem na­ponkint történő kirohanásai és megtámadásai da­czára félbeszakítás nélkül folytatják. Az angol hadtest egy franczia s egy orosz hadosztálylyal erősítve, az­ orosz hadsereg támadócsapását nagy­ veszteség után szerencsésen kiállta. Azt közlik velünk, hogy Mencsikovság hadereje az egye­sültekét fölülmúlja ugyan, de annak részéről to­vábbi támadó működés nem egyhamar várható, mert a csapatok ellátása tekintetébeni nehézsége­ket nem lehetett elhárítani, s az orosz hadvezér a sereg számára élelmi és lőszereket nagy nehéz­ségekkel kénytelen szerezni. Míg tehát az egye­­­sültek strategico-taktikai mozgalmainak alapjául a flotta szolgál, az oroszok hadiműködései főleg a bakcsiszaraji, szebasztopoli e perekopi élelme­­­zési felügyelőségektől függenek, melyek a se­reg élelmezéséről gondoskodni tartoznak. E kö­rülményt nem kell szem elől téveszteni, mert az nem keveset tehetne a mostani, oly hevesen ki­tört harcz eldöntésére.­­ Az orosz 17 ik gyalog hadosztály erősítésül a várba küldetett Odesszá­ba a nov. 5-ki ütközetekről még 8-kán nem ér­kezett tudósítás. Konstantinápolyon át nov. 9-ről érkezett sürgönyökből utólag még a következő nem ér­dektelen részleteket említhetjük meg : Nov. 7 és 8-kán az oroszok halottaik eltemetésével voltak elfoglalva. (Nem szükség mondani, hogy e végett az egyesülteknek is volt egy kis időre szükségük.) A novi­­­ki ütközet alatt elfogott oroszok be­szélik, hogy Szebasztopol fölmentésére nagy e­­rőfeszítések léteznek. Szebasztopolban a lakosok naponkint 8 óráig tartoznak egnözmunkát ten­ni. A tél már viharok, könnyű havazás és hideg által jelenté magát. A táborban álló csapatok még nagy fáradalmaknak néznek eléje. Raglan lord hivatalos sürgönye, melyet már említettünk, a nov. 5-ki ütközetről, szó sze­­rint így hangzik: „Raglan lord Nowcastle hghez nov. 6 1854. Az ellenség tegnap napkeltekor roppant erő­vel megtámadta a Szebasztopol előtti angol állo­mást, melyet a 2. hadosztály és az 1 osztályból a testőrdandár védelmezett, támogatva, mihelyt le­hetett a könnyű és a 4.hadosztályok és a 3-ik hadoszt. egy része, később Bosquet bnok hadosztálya s a franczia sereg más hadtestei által,mik vitéz maguk­­viseletével igen hatalmasan járultak a nap eldöntő sikeréhez. Canrobert Inok közvetlenül a hely­színére érkezett és engem segélye és kitűnő taná­csával támogatott. A harcz igen makacs volt, és Csak délután jön az ellenség tökéletesen megverve és visszavonulásra kényszerítve, a csatatér­ borítva hagyván halottjaival és több száz fogolylyal. Az el­lenség száma sokkal túlhaladta azt, mely az Almá­nál állíttatott ellenünk. Az oroszok vesztesége rop­pant volt, a mi veszteségünk is igen nagy. Sir George Brown­­nok, B­e­n­t­i­n­o­k vezérőrnagy, Adams, Buller és Torrens dandárbnokok megsebesíttettek. Mindnyájan veszélyen kívül van­nak. A csapatok magaviselete egy számra nézve sokkal erősebb ellenséggel szemben csodálatraméltó volt.“ A „Presse“ Várnából 10-ről kapott távirati tudósítást, mely szerint nov. 9-kén 3090 franczia 20 nehéz ágyú, melyek Grallipoliból érkeztek, 5 szállítóhajón, másnap pedig 2000 török, 18 ágyú­val és 10000 tölténynyel 3 szállítóhajón Bilakla­­vába szállíttattak.­­ Továbbá Varsóból távirják ugyan a lapnak 12-ről, hogy Annenkoff­­nok, Mencsikoff­­nok felszólítására, minden ren­delkezhető lovasságot Odesszából s Kimbornból Krímbe küld- Odesszában egyelőre csak 3, Kim­­bornban egy szakasz lovasság marad. Bizonyosnak tekinthetni, hogy Szebasz­topol ostromával nem fognak fel­hagyni, ezt az erősítőcsapatoknak folyvást és legújabban nagyobb arányban Krímbe indítása leg­világosabban bizonyítja. A feketetengerről a­­zonban a hírek nem igen kedvezők, több hajók sorsa iránt komolyan aggódnak; néhányra nézve már kétségtelen, hogy elsülyedtek, így a Bahira egyiptomi fregát,és az Abadidzsad. A márvány ten­geren a „Lamoridiére“ hajótörést szenvedett, to­vábbá hosszabb idő óta hiányzik minden tudósítás a franczia „Suffren“ és a török admirálhajó „Mah­­mudifi“ sorsáról. A „Charlemagne“ Toulonba ment­ el, hogy a Szebasztopolnál gépében tett károkat kijavíttassa. Kai is­bél nov. 15-ről írják : Varsóból, va­lamint általában Lengyelország belsejéből és O­­roszországból csak gyéren érkeznek ide hírek, és igen elkésve, mert kemény idő állt be, s a köz­lekedés a nagy hóhalmazok miatt legtöbbnyire félbe van szakadva. Az igazhivő oroszok már e korán mutatkozó télben Isten ujját látják ellen­ségeik ellen, és az 1812-ki ellenséges invasióra figyelmeztetnek. A­n­g 11 a. London, nov. 15. A királynő elnöklete alatt tegnap Windsorban tartatott titkos ta­nács­ülésben a parlamentnek dec. 14-ig további elnapoltatása határoztatott el. E szerint az ellen­zéknek azon reménye, mikép a kormányt még a folyó évben megtámadhatandja a „hiányos had­folytatás“ miatt, hihetőleg meghiúsult. Legalább nem igen valószínű, mikép a parl­ament a kitűzött határidő elteltével, karácsony előtt néhány nap­pal össze fogna hivatni. Másrészről az elnapolási idő ezúttal a szokásos 40 nap helyett csak 20 napra szoríttatott. A kormány kétségkívül vég­szükség esetére, fenn akarta tartani maga szá­mára, mikép a parl­amentet még a folyó évben összehívhassa.­­ A hadügy­­miniszériumnál még soha sem uralkodott oly tevékenység, mint teg­nap. Valóban bizonyos, mikép a jövő héten min­den előszerezhető erőndítések a földközi-tengeren lesznek. Az admiralitás tegnap több hajókat­ bé­­relt ki, 1,500 tonna­ terhű mindennemű készletek, s 19 darab nehéz ágyú elszállítása végett.­­ A Krímbe rendelt gránátos- és puskás-testőrök né­mely csapatjai már szombaton elindulandnak Portsmouthból. Az „Alps“ csavar­gőzös, franczia csapatok szállítása végett, Toulonba indult. Jelenleg az admiralitási hivatalnokok szá­mos hasonló czélokra szolgálandó gőzösöket gon­­­dos vizsgálat alá vetnek. Több újonnan épült ha­dihajók is fognak legközelebb vízre bocsáttatni. Az „Indiana“ csavar­gőzös tegnapelőtt érkezett meg Amerikából Southamptonb­a, s tüstént parancsot kapott, hogy készen tartsa magát, a fekete-tengerre indulásra. E hajónak Toulon­­ban 1,400 francziát kellene fölvennie. A hadse­reg s hajóhad toborzó tisztjei az egész országban rendkívüli tevékenységet fejtenek ki. A tábori orvosi szakban szintén lényeges reform eszközök­tetett, a­mennyiben a kormány elhatározó, mikép szabályszerű gyógyszerészi szolgálatot hozand ba, igen kedvező feltételek alatt stb. — Szebasztopolnál „Diamond“ hajóról, nem rég egy matróz az oroszokhoz szökött át. E szö­­­kevény azonban nem angol, hanem angol szolgá­latban levő yankee volt. A kapitány erről ér­tesülvén, elővigyázatból a lőpor-raktárt tüstént a hajónak más részébe helyezteté át. Valóban más­nap bombá­s golyó­zápor özönlött épen azon helyre, hol a lőpor-raktár előbb volt Az áruló azonban meglakolt, ugyanis egy orosz csapat élén, az erősségből kiütvén, az oroszok megsza­­lasztottak, s egyedül ő fogatott el. r+1 A „Times“ némely érdekes észrevételeket tesz a 4 h­ídfolytató hatalmasságnak Szebaszto­pol körül a jelen háborúban felhasznált hadere­jéről. Szerinte, most összesen nem több, mint Francziaország. Pár­is, nov. 15. Az „Indép. beige“ levele­zője sze­int, nagyon elterjedt azon hír, mikép a franczia kormány újólag 100,000 embert fogna keletre küldeni, s az angol kormány, evvel arány­­lagos hadjutalékot nem lévén képes szolgáltatni, tetemes segélypénzzel, hirszerint 120 millió ft.-al mozdítná elő ezen expeditiót. Sőt még azt is hoz­záteszik, mikép ez lenne Palmerston lord Pá­riába utazásának egyik főazélja, ki ma érkezett meg­­ide. Sokan azonban kételkednek róla, hogy a fran­­­czia kormány elfogadná az angol kormány ez iránti ajánlatát. Azt beszélik, mikép a múlt szombati miniszeri­tanács-ülésben Vaillant tábornagy igen hevesen bírálta az ostrom működéseket, mi­re a császár elég hevesen arra szólíto­tt fel, hogy létesítse saját haditervét. A tábornagy a császár szavait akkér magyarázta, mikép kötelességének tartá, a tanács­ülés után beadni lemondását, mi azonban nem fogadtatott el. Ismét hírek szár­nyalnak ministeri módosításokról. — E szerint Fouldot Persigny, Bineaut pedig Fould fogná felváltani, azonban Bineau már felgyó­gyult. A­mi pedig Fouldot illeti, lehet, hogy ezen minister, ki az Op­ér­a-színház igazgatójává egy más versenytársat szánt, Crosnier kineveztetése által némi kudarczot vallott, mely kineveztetést — mint mondják — Morny eszközlött ki. To­vábbá ez utóbbinak a törvényhozó testület elnö­kévé kineveztetését (kinek rövid időn a ministeri tanácsban is helye lenne) szintén kedvezőtlen előjelnek lehet tekinteni az állam­ministerre néz­ve. Azonban tudjuk, hogy a jelen kormányrend­­szer alatt a miniszerek, ha szinte ingadoznak is, sokáig tartják magukat. Hírszerint legközelebb Metz vidékén tábor fog állíttatni, s ezen tábor főparancsnokságával Gueswiller m­ok senator, a császárné rokona fog m­egbizatni. Már régóta most érkeztek először Spanyolországból igen ki­elégítő tudósítások, a­mennyiben most már bizo­nyos, hogy Espartero régensségének semmi kilátása sem lenne sikerre. A monarchia a leg­utóbbi napokban azon egész tért visszanyerte, mit előbb elvesztett, sőt Izabella királynő nép­szerűsége még növekedett. Trónjának szilárdsága iránt nem léteznek többé aggodalmak, ezért Krisztina királynő legközelebb elhagyandja a pyrenéi határszélt, s néhány nap múlva M­a­­­­maisonban fog megtelepülni.­­ A hadügy­­miniszer parancsai értelmében, a keleti sereghez tartozó, bármely fegyvernemű hadtestek tartalékainak indulásra készen kell tar­­taniok az öszszes rendelkezhető egyéneket, hogy így ezek tüstént csatlakozhassanak a hadi zász­lóaljak- s századokhoz. — A „Courrier de Lyon“ jelenti, mikép a sathonay-i tábor Lyon közelében, az előbbi ellenkező rendelet vissza vonatván, fenn fog tar­tatni. 500,000 fr. ajánltatott meg a hadmérnök­ség számára sátrak készítése végett, a födelek czinkből lesznek, s egy a császár által helyeselt minta szerint, Páriából fognak küldetni. 100—110,000 ember áll egymással szemben. Ezt­ a „Times“ igen csekély összegnek tartja. Az Angol­ország által eddig elő kiállított hadjutalék arány­talanul csekély. 1813 -ban, tehát 21 súlyos hábo­rús évek után, Angolország 13 milliónyi lakosság mellett, 237,000 főnyi rendes sereget, 83,000 fő­nyi rendes néphidat,288,000 főnyi helyi­ néphadat, 65,000 főnyi yeomanry-lovasságot, s 140,000 matrózt s tengerész-katonát állított ki. Jelenleg Angolországnak több mint 31 millió lakosa van, és mégis az összes sereg nem megy többre 130,000 embernél. Holott pedig a nemzet harczias szelle­me nem aludt ki, s ha szinte most Izland nem állít is ki annyi katonát, mint máskor, ott a rend fenn­tartása végett, nincs többé szükség 30,000 főnyi sereget üzenni.Szóval, szerinte Angolország vi­szonyai most sokkal kedvezőbbek, mint a franczia háborúk korában voltak. Ezért az orosz császár példáját kell követni, s az országnak összes nagy­szerű segélyforrásait fel kell használni.

Next