Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)
1855-05-08 / 715. szám
nyegtelen előnyöket vívtak ki, sikerülvén nekik lőaknák felvetése által számos leshelyeket az oroszok legszélső erődítési műveitől csekély távolságra elfoglalni s tűztelepekké átalakítani. E siker első gyümölcse lenne már , ha bebizonyul a „Constitut.“ közlése, az árboczbástya eleste Szebasztopol déli oldalán. A legnagyobb erőfeszítés azonban még mindig a Malakofftorony ellen van intézve , mert az magasabb állásánál fogva az egyesültek táborán uralkodik, s mert onnét, ha azt el lehetne foglalni, a város és hajóhad egyaránt a legbiztosb eredménynyel lenne lődözhető és megsemmisíthető. A ,,Cour. de Mars.“ szerint apr. 21-én a legújabb franczia táborlatvonal már 40 métrenyire volt az árboczbástyától. Az oroszok a Konstantin-erőd halmain 10,000 főnyi tábort állítottak. Az egyesültek őrsége ápr. 2 o-kától fogva úgy rendeztetett, hogy a franczia ágyúk mindenike nappal csak 15 , éjjel 10, az angolok mindenike 25 óra alatt csak 10 lövést tett Mivel több orosz erődök , név szerint a tengerészerőd, többé nem működnek, az egyesült hajóhad hajói minden éjjel a kikötő nyilatáig nyomulhattak , s bombáikat a városba szórhatók. Omer pasa nagy kémszemléje , melyet lord Ragland Bosquet bokkal 19-én reggel, 15,000 török, két franczia gyalog zászlóalj, két afrikai vadászszakasz s egy angol lovas ezred élén tett, a balaklavai síkon át a Tsernaja azon része felé történt , hol még nem rég az orosz sereg állt, mely most egészen visszavonult. A kémszemle sikeréről semmi sem hallatszott, csupán hogy néhány orosz ezred már messziről sietve visszahúzódott. Ez okból a kémszemlére tett hadtest már naplemente előtt visszatért szállásaira. A Krímbe megérkezett indiai lovasezredet pompásnak mondják. Egy brit-indiai sorezred is érkezett. Pasly ezredes a 10. dragonyosezrednél ideiglenesen az angol lovasság főparancsnokságát átvette Scarlettinok helyett, ki egésségi tekintetekből kénytelen volt Londonba visszatérni. A „Patrie“ legújabb tudósítása szerint a franczia tábori kórházakban csak 2800 beteg volt, mi 100,000 főnyi valódi létszám mellett igen kielégítő egésségi állapotnak mondható. Draer pasa kívonatára Husszain pasa, az anatóliai hadsereg volt törzsfőnöke, ugyane minőségben a szebasztopoli hadtesthez menend. Canrobert, bok következő távirati sürgönyöket küldött Párisba: „Szebasztopol előtt, máj. 2. Ez éjjel szerencsés harczunk volt. Az ellenség erősen összekötötte műveit egymás közt és a leshelyekkel. A középbástya előtt egy igen szilárd és erős ellenközeledési mű volt. Azt elfoglaltuk, igen élénk tüzelés közben megtartottuk , s ott véglegesen elhelyezkedtünk. Az ellenségtől nyolcz kis mozsarat elvettünk , melyeket ott találtunk. Veszteségünk , mely meg pontosan nincs tudva, kisebb mint gyanítottam. Az ellenség sokat szenvedett. A csapatok bámulatos lelkesedést tanúsítottak. — Szebasztopol előtt máj. 3. Tegnap esti négy órakor az ellenség kirohanást tett azon közeledési mű viszszafoglalása végett, melyet tőle az előbbi éjjel elvettünk. A testőrcsapatok azt ezuronyszegezve fogadták s a várba visszaverték. Az ellenséges tüzérség e kirohanást és visszavonulást igen heves ágyúzással támogató, melyre a mi tűztelepeink erélyesen válaszoltak.“ A „N. B.“ szerint Ttoff orosz titk.tanácsos fia, a múlt hó utolsó napjain Szebasztopolban , hol mint hadnagy szolgált, egy ellenséges ágyúgolyó által megöletett. Varsóból május 1-ről jelentik, miszerint hg Paskievics tábornagy mára viradó éjjel innen Ivangorod (Demblin) erősségbe ment, honnan a parancsnoksága alatt álló minden erősségek és hadicsapatok megtekintése végett szemleutat teend. Tegnap az innen Brzesc-Litevszki környékébe s igy a határszél felé távozó sergek felett is a herczeg szemlét tartott. — Mind e mozgások, mind azon körülmény , hogy az általános néphad szervezése Oroszországban gyorsan halad, — mutatják, hogy az oroszok a had folytatására igen nagyszerű készületeket tesznek. Anglia London, máj. 4. A felsőház tegnapi ülésében Clarendon lord Derby lord kérdésére válaszolva, a keleti ügyre vonatkozólag némi felvilágosításokat adott, melyek azonban nem voltak határozottabbak azoknál, miket Pálmerston lord legközelebb az alsóházban adott. Ismétlé, mikép a parliament ama jegyzőkönyvekben, miknek előterjesztetése megigértetett, minden kívánható értesítést feltaláland; azonban ő is óvakodott ezen előterjesztés napját kijelölni. Hozzátéve, mikép a bécsi értekezletek nem folynak, noha nem szakadtak félbe egészen; mikép a szövetségesek meghatalmazottjai nem akarták a 4-dik biztosítékpontot tárgyalni, mely iránt némi engedményeket lehetne tenni, mindaddig, mig a 3-ik pont iránt meg nem fogtak egyezni; végre mikép az angol kormány még eddig csupán formulájáról értesült amaz ellenjavaslatoknak, miket az orosz meghatalmazottak a Russell lord eltávozása után tartatott 14-ik ülésben terjesztettek elő; mikép ő még eddig nem kapta meg az ezen ülésben folyt viták jegyzőkönyvét; azonban mégis azokról eleget tud arra nézve, hogy a szövetségesek meghatalmazottjaival együtt azt vélje, mikép ezen ellenjavaslatok elfogadhatlanok. A nemes lord semmi olyat sem mondott, miből következtetést lehetne vonni ezen ellenjavaslatok tartalmára. Végre az austriai kormmány eljárását illetőleg,a külügyi titkár e tárgyban talán még tartózkodóbb volt. Megerősíté, mikép a 14 ik ülés következtében Bud gróf kijelenté,hogy véleménye szerint, a kiegyenlítésnek minden lehetősége még nincs kimerítve, mikép következőleg Austria újabb végső javaslatokat formulázott, miket az értekezlet két-három tagja jelenleg tárgyal; azonnan semminep sem akart nyilatkozni azon kérdésről, ha vájjon a nyugati hatalmasságok számíthatnak - e Austria tettleges közreműködésére a háborúban, ha ezen végjavaslatok nem fognának békére vezetni. Derby gróf igen kevéssé kielégítőnek tarta a nemes lord nyilatkozatát. Ő attól fél, hogy Oroszországnak már oly engedményeket tettek, mik a kiontott vértős az elköltött pénzt hasztalanná teszik. Különösen sajnálta, hogy a nemes lord Austria tárgyában nem adhatott határozott nyilatkozatokat, s azon óhajtását fejezé ki, mikép ezen bizonytalanság tekintetéből Angolország ne szűnjék meg legerélyesebb intézkedéseket tenni, a háború folytatása végett. Lansdowne marquis a kormány nevében kijelenté, mikép bármennyire óhajtja is ez Austria közreműködését megnyerni, azért nem szünendik meg minden nélkülözhetlen intézkedést megtenni az erélyes hadfolytatás végett. Clarendon lord Malmesbury lord kérdésére kijelente, amikép még most nem mondhatja meg, hogy minő okiratok fognak közöltetni, azonban annyit állíthat, mikép a háznak mindazon okiratok kezében lesznek, mik az alkudozások megértésére fognak szolgálhatni. Az alsóház tegnapi ülésében Roebuck beadá a hadsereg tárgyábani vizsgálóbizottmány jelentését. Sir Ch. Wood Collier kérdésére kijelente, mikép a fehér-tenger zárlata tüstént létesíttetni fog, mihelyt azt a jég megengedendi. Hozzátéve, mikép a kormány közzéteendi mindazon tudósításokat, miket Krímből kapand, s miket a helyzet veszélyeztetése nélkül közzétehetőknek vélend, még eddig semmi újabb sürgöny sem érkezett. Erre a ház helyi érdekű tárgyakkal foglalkozott. A legutóbbi napokban oly kellemetlen hírek voltak napirenden, mikép tegnap a „Post“ — mint már említők —jónak látta egy harczias szellemű vezérczikkben a közönséget azon hír ellen óvni, mintha a szövetségesek képesek volnának a békét messzebb terjedő engedmények által vásárolni meg. Szerinte, Oroszország makacssága általában semmi kilátást sem nyújt a békére. Az összes hadiköltségek hiában pazaroltattak volna el, ha a fegyvert letennék, mielőtt Szebasztopol lerontatott, minden az újabb időkben a törököktől elvett birtok azoknak visszaadatott, s Oroszország hódítási álmaiból gyökeresen kigyógyíttatott volna. Ezen nyilatkozat után a ,,Post“ azon egészen váratlan biztosítással áll elő, mikép a szövetségesek távolról sem gondolnak „Törökország felosztásának tényére. Szerinte, ha Konstantinápoly Angol-, vagy Francziaország, vagy Austria egyedüli birtokában lenne, az örökös viszályokra adna alkalmat; azon eszme pedig, miszerint az „szabad várossá alakíttassák, szintén kivihetetlen. — Törökország, melynek katonai ereje épen elegendő a védelemre, a Dardanellák s Bosporusnak legjobb védője. Azt nem gyöngítni, hanem inkább erősbítni kell, s a legutóbbi 70 évbeli orosz annexatiókra most visszaadás korszakának kell következnie. Hogy ezen czélra minő emeltyűket kelljen mozgásba hozni, erről a „Post“ hallgat, azonban ily nyilatkozatoknál, melyek a szövetségeseknek ismeretess fogadalmát megtagadják , minden angol olvasó önkénytelenül Lengyelországra gondol. A „Brighton Gazette“ szerint, a 10,000 főre számított aldershotti táboron kívül, több helyeken még néhány kisebb táborok is fognak felállíttatni a néphad számára. A „Herald“ párisi levelezője azon meseszerűleg hangzó hírt közli, mikép Austria pártolja az orosz javaslatot, az európai hatalmasságok garantiája alatt Törökországgal kötendő különszerződés iránt, s mikép azon jó tanácsot adja, hogy Angol-, Francziaország s Austria egy-egy fregátot tartsanak a fekete-tengeren. Az austriai kormány teljes komolysággal sürgeti ezen kiegyenlítési terv elfogadhatóságát. Ellenben ugyanazon lap bécsi levelezője azt állítja, mikép az Austria irányábani bizalmatlanság egészen alaptalan, „s a tory-párthoz legkevésbbé illik méltatlan s szűkkeblű gyanút táplálni hagyományszerű szövetségeseink irányában.“ Legközelebb Southwarkban, London egyik külvárosában egy parliamenti tagok, radikálok, s mi legföltűnőbb, chartistákból álló értekezlet tartatott a közigazgatási reform tárgyában. A chartisták — úgy látszik — le akarják vetkőzni kizárólagos jellemüket, s a radikálokhoz közeledni,hogy az aristokratia elleni keresztes háborúban részt vegyenek. Legközelebb Bonaparte Lucián herczegen, ki Londonban Westbourne-Groveban lakik, baleset történt. Ugyanis egy lajtorjára hágván fel, hogy könyvtárából egy könyvet elővegyen, elcsúszott s lábát kitörte. Szerencsére helyzete nem veszélyes. T A B C Z A. Szépirodalmi szemle. m. Lyrai költemények. Tompa Mihály versei. II. köt. Kiadta Friebeisz István. Második kiadás. Pest, 1864. — Száraz lombok. Irta Mentovich Ferencz. Pest, 1854.—Szerelmi vadrózsák Tóth Kálmántól. II. fűz. Pest,1854.Tavaszi lombok. Irta Concha Károly. Szombathely, 1855.—Balogh Zoltán költeményei. Pest, 1855. — Tóth Endre újabb költeményei. Pest, 1855.—Zaár költeményei. Kiadja Vahot Imre. Pest,1855.—Gyöngyvirágok. Irta :Spetykó Gáspár. Pest, 1854. — Kakuk dalok nép számára. Irta Meáncsek István. Veszprém, 1854. (Folytatás. *) A „Harmincz éven túl“, „Az én lakásom“, „Búcsú“, „Elmélkedés egy levél fölött“, „Pipacsok“, „Farsangban“, „Víg szüret“, „Búcsú az ó évtől“ mind gunyoros költemények. E nemben Tompa most is a régi : haragszik és falánkot ereszt. Azonban tárgyait most inkább veszi az élet és élményeiből, mint régebb. Legörömestebb a vidéki élet bohóságait ostorozza : a m jó compossessorainkat, kik szünetlen csak politizálnak és a tudomány és művészet iránt érzéketlenek; a kegyes patronusokat, kik a lelkészt egész keresztény szellemben alázatosságra és nélkülözésre szoktatják; az olvasni szerető szomszédokat, kik a kölcsön kért könyvet soha sem adják vissza; a dörmögő öreg Irakat, kik korholják az élvező fiatalságot, mert maguk már nem élvezhetnek; a hegyke vidéki írszlánokat, kik bogárhátu kis házba vezetik a kastélyról álmodó hegyes kisasszonyfát, az időjárást, mely mintha az emberek felfordultságát követné, egészen megbomolni látszik. E mellett kikapják magukét a mi geniális poétáink is, kik verselni sem tudnak, a mi nagy kritikusaink is, kik csak magán rokon- és ellenszenveiknek hódolnak. Sőt egy helytt inkább boszankodva, mint gúnyosan igy kiált föl : Van itt író, költő, tudós, kritikus , Regény-, dráma-, novellairó bőven ; Ismert, nem ismert, félreismert lángész, Egymás hátán, mint esik a Fertőben; S nem bámulsz minket oh boldog haza ? Dehogy nem bámul, sőt annál odább van : Praenumerálni elfeledkezik És nem vész én könyvet — bámulatában. ■u. .... ...... ■■1 E haragos boszankodás jellemzi e költemények majd mindenikét, melyek közt „Az én lakásom“, és „Farsangban“ a legsikerültebbek. Tompa nem gyűlöl oly mélyen, hogy erős satyrikussá válhassék s talán kevésbbé ismeri az emberek gyöngeségeit, mintsem eleveneikre találhasson. Haragszik és kibeszéli magát. Mintegy önkénytelen könnyülni akar s egyébre alig van gondja. Nem lelkesíti azon mély gyűlölet, mely egykor mély szeretet volt, s épen azért, hogy boszut állhasson, éhesen kéjelegve kérni a nevetségest, gúnyolni valót mindenütt, hol a bíta és ostobaság megsértették erkölcsi érzületét. Ez az igazi satyra eleme, mely aztán, ha bizonyos határokon túllép, szívtelenséggé válik s az erős és biztos gúny helyett csak daemoni kaczajt hallat. Tomja a humorig sem emelkedik. A boszankodás és hangerőt vesznek rajta. Elfogultabb, mintsem az ellentéteiben felfogott világra a kedély köny és mosolyból szőtt sugarait áraszthassa. Épen azért ő elég könnyen se elég mélyen nem mozog. De hazagos kedvtelésének természetessége szintúgy jól esik az embernek, midőn rendszerint úgy nevezett humoristikus verseinkben nincs egyéb, mint erőltetett élet, vagy oly izetlen tréfa, mely legtöbbször magát a költőt teszi nevetségessé. Tompa igazi eleme sem a gúny, sem a humo, hanem bizonyos búskomoly hangulat, mely most elágyulva, majd kitörve, itt reflexiókba, ott érzéseibe sülyedve csendes resignatioban keres menedéke. Allegóriái és festő költeményein is e hangulat inkül el. Ott hol alapeszméi reflexiókból merülnek is kevésbbé szerencsés, mint midőn önkénytelen éréseinek enged. A „Mit kérek“, melyben az emberség jövőjén töpreng, a „Boldogság“, hol a boldogság fölött kétkedik, a „Hűség“, midőn az ifjúság, aránd és szerelem romjai közt a hűség karján kelli ki az élettel, mert nem érintik a kedély vagy szilem mélységeit, mögötte maradnak a „Távolba“, „Itthon vagyok“, „Halmon állok“, „Első szerelem“ „Szőlőhegyen“, „Levél egy barátom után “, „Ön harangozó“ , „Öreg szolga“ cziműeknek,melyben a baráti vagy családias érzéssel megtelt sír vagy a sötét képeken borongó képzelet élénken és erőteljesen nyilatkozik. Legjelesb köztük az „így levél barátom után“. Már tárgya olyan, hogy uat kell találnia szívünkhöz. Egy szerencsétlen költ a Kerényi emlékét újítja föl, ki Amerikába vándorlt — meghalni. Tompa egyetlenegy költeményében sincs annyira meghatva, mint itt. A hazaszeretet és baráti részvét mélyen megillették. Egész lelkből érzi azt, mit a magyarnál talán egy nemzet sem terez, mélyebben : „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél.“ Aztán e költeményben Tompa egészen új oldalról mutatkozik: néhány erős vonással a legjellemzőbben tud lélekállapotot festeni. Ilyen például midőn barátjának az anyjánál tett látogatásáról ír : Beszélgettünk ... ő is szólott, de keveset, Kiméltem fájdalmát s nem említem neved ; S mellette a bánat keserűn meghatott. Hogy úgy kell tartanunk, mint a ki már halott. íme Tompa költészete minden oldalról bemutatva. Láthatni, hogy azon körben, melyben mozog, se eszmék se érzésekben nem szűkölködik. Mindig elég mondanivalója van, azonban az, ahogy elmondja, kevesebb becsű mint az, amit elmond. E megjegyzés leginkább a compositiót illeti. Tompánál ritkán találhatni egyöntetű költeményt. Fejtegetéseimben többször volt alkalmam kimutatni most a hangulat zavartságát, majd a kikerekítés hiányait. Nála egyik gondolat vagy kép felkelti a másikat, anélkül hogy mindig azon czélra szolgálna,amit ki akar vinni. Néha arról is megfeledkezik, hogy egyik kép a másik hatását szükséges kép veszélyeztetni fogja. Képzelme vagy érzése észrevétlen kicsap, hogy figyelmünk csökkenjen, vagy fogékonyságunk lankadjon. Aztán nem mindig tudja, mit kell elmondania s mit elhallgatnia. Olykor sorokat lehet kimutatni, melyek kihagyása által költeménye nem szenvedne csorbát , nem jutott el még egészen oda, mihez nehéz, de termékenyítő tanulmány vezet s melyre még azoknak is szükségük van, kik tehetségük természeténél fogva a compositioban rendkívül erősek , inkább annak csak csekélyebb árnyalataiban tévednek. S mi e tanulmány ? Az alapeszmének tökéletes megérlelése, hogy jól tudjuk a mit mondani akarunk; kifejtése a kifejezések árnyalatai és szavak súlya iránti érzéknek, hogy igen jól tudjuk elmondani a mit akarunk. Ez úgyszólva saját tehetségünk, gondolataink tanulmányozásának eredménye aztán az lesz, hogy semmit sem fogunk a véletlenre bízni, egy pillantattal be fogjuk látni a mű részeit alkotó eszméket, s vagy nem írjuk meg azon költeményt , melyre nem elég határzott hangulat vagy nem tisztán kibontakozott eszme izgat, vagy ha megírjuk, mindent megtettünk, mi te; hét egünkben állott. Mentovich némi tekintetben rokon Tompával. Az allegóriák és természeti képek iránt ő is hasonló előszeretetet tanúsít, azonban oly hamar kimeríti s annyiszor ismétli magát, hogy egy két költeményét ismerve már ismerjük mindeniket. Ő is az „Athenaeumban“-ban lépett föl először Alpár álnév alatt pár csinos, a természet képeivel játszó epigrammás menetű dallal. Később majd mindenik divatlapba irt. 1817-ben Kolozsvárit egy füzetkében harmincz dalt bocsátott közre, melyekben egy akkor igen nevezetes politikai kérdést költői, mondhatni kedélyes oldaláról igyekezett feltüntetni. Ez legjobb műve. A harmincz dal egy egészet képez, melyben a megindult kedély, mintha önmagával beszélgetne, az érzések és eszmék egy kis történetét, cselekvényét nyújtja meglehetős szerencsével. E dalokat különösen a kedélyes oldal tüntette föl. Oly időben, midőn a hazafias eszmék inkább csak páthoszban nyilatkoztak, meglepő volt egy csendes, mondhatni túl szelíd kedély hazafias önmagába sülyedése. Mentovich e jelen gyűjteményében egész a legújabb ideig írt s nagy részt megjelent költeményeit szedte össze. „Száraz lombok“-nak nevezi, nem tudni mi okból. Annyi igaz, hogy e lombokon kevés a zöld levél. Mentovich nagy fogékonyságot látszik mutatni a természet iránt, de csak közönséges abstractiók s elhasznált hasonlatokban beszél róla. Az örökös köny és harmat, sóhaj és szellő, bánat és felleg sat, képei kifárasztják az embert. Néha újat és szokatlant is akar mondani, de az egyszersmind nem találó és szép. Például nem erőltetés-e ez . Hah! mi szép a sok szökőkút Égbe szálló sugara .... Nem szökőkút-e a tiszta Légbe röppenő pacsirta Visszasiető dala. Ő nem hogy jellemzetesen kedélyébe olvasztva tudná visszatükrözni a természetet, de még az általános költői hangulatig sem emelkedik. Kedélye épen oly kis körben mozog, mint képzelme. Pár csinos szerelmi dal, pár gondosan kivitt epigrammás gondolat, és ki van merítve e ítész költészete. De meg kell vallani, hogy ilyszerű költeményeiben őszinte, tiszta érzésre, sok csinra s némi bájra találunk. Legkevésbbé találja föl magát, ha ódái vagy elégiai szárnyalást vesz. Költeményei ilyenkor elterpedve erőtlenednek el. Elbeszélő költeményeiben a mese nem tud megalakulni s egyszerűség helyett eziezomában keresi a hatást. Legjobban sikerülnek allegóriái, melyek közt legjelesb a ,,Tél“. Itt szeszély, festőiség, találékonyság igen szépen olvadnak együvé, majdnem a humorig emelkedve. És ezzel hadd térjek át legújabb lyránkra. (Folyt. köv.) Gyulai Pál. *) Lásd a „Budap. Hirl.“ 713. sz. 4354 Francziaország. Páris, máj. 4. Ma a „Moniteur“ a császárnak Ducos özvegyéhez intézett következő levelét közli : „A Tuileriákban, april 23. 1855. — Kedves Ducesné asszony ! — Nem tudom , miként fejezzem ki önnek mindazt, mit a jeles Duces úr haláláról.' értesüléskor éreztem, ki nekem oly nagy szolgálatokat tett, s ki irányomban oly buzgalmat tanúsított. Főleg önre, s mindarra gondoltam, mit ön vesztett; ezért asszonyom, számítson ön mindig az én, s a császárné érzelmeire, mi szerencsénknek tartandjuk, ha ön balsorsát enyhíthetendjük! Fogadja ön stb. Napóleon.“ Ugyane lap egy oly cs rendeletet közöl, melynél fogva Thouvellel, a külügyministeriumnál a politikai ügyek igazgatója, a fényét portához követté, Bourée s Persiában lévő rendkívüli franczia követ, Thouvenel helyébe a külügyministeriumnál a politikai ügyek igazgatójává, Benedetti a konstantinápolyi követség első titkára, Bourée helyébe, persiát rendkívül, követté, s Sanpayo, Benedetti utódává neveztetnek ki. Továbbá közli, mikép a toskánai nagyherczeg a császárnak kifejezteté szerencse kivonatait, a merény elleni gondviselésszerű megoltalmaztatása alkalmából. Ma Párisban azt állíták, mikép a hivatalos lap legközelebb egy czikket közlend, ama kabineti válasz tárgyában, mit az austriai követ, Drouyn de Lhuysnak bécsi küldetésére vonatkozólag nyújtott át a császárnak. Egyébiránt itt ma igen különböző hírek szárnyaltak Austria tettleges föllépésének kisebb-nagyobb bizonyossága, s ama végjavaslatok tartalma iránt, miket ez