Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)
1855-11-22 / 877. szám
downe marquis párisi látogatása ezen tervvel összeköttetésben állana. A „Times“ ma az Amerikávali fenyegető viszály miatt az óceánontúli menekültek ellen emel vádat. Szerinte, mindkét faj rokon nemzet egymás irányában igen gyöngéd érzelmek által van lelkesíttetve; az angol nép az angol-szász köztársaságnak mindennemű hatalmat, nagyságot s nagyobbodást kiván, s annak kereskedése meseszerü emelkedésén szintoly őszintén örvend, mint saját jólétén; s ezen hangulatnak megfelel minden ,,született amerikaiak“ testvéri rokonszenve, mivel átlátják , hogy Angolország Francziaországgal szövetkezve, amerikai elvek diadaláért, „az egész világ szabadsága s polgárisodásáért“ harczol. Azonban szerencsétlenségre a köztársaság kígyókat táplál keblében. Honosítási törvényük néhány év után a legveszélyesebb menekültek előtt is megnyitja a congressus kapuit. Ha Angolországban ily törvény állana fenn, most Hugo Victor vagy Pyat polgár Southwark-ban Sir Ch. Napier ellenjelöltjéül léphetne föl. Már ezen minden nemzetbeli menekültek gyűlölik az angol-franczia szövetséget, mivel az „Európa újjászületését“ forradalmi iszonyok nélkül ígéri kieszközölni; ők nem csak Angol- s Francziaországnak, hanem általában a társadalom-s rendnek halálos ellenségei; s mivel szerencsétlenségre „a jobb osztályok egészen az üzletnek adják át magukat, s nem sokat gondolnak a politikával“, az új-amerikaiak osztálya gyakran ideiglenesen veszélyes befolyást nyer. Azonban nem lehet attól félni, hogy az a gondolkodók ellenzéke előtt meg fogna állhatni. A gabna, theas czukor árának emelkedését — ez utóbbi czikk mostani ára 1814 óta példátlan — nem lehet kizárólag a háborúnak tulajdonítni. Ama befolyás, mit ezen drágaság a jövő télen a népesség tömegére gyakorland, megjegyzi a „Times“, kétszeresen szükségessé teszi, hogy a közvélemény ezen pont iránt felvilágosíttassék. A Franczia-, Német- s északi Oroszországbani rosztermésnek békeidőben is szükségkép föl kellett volna emelnie a gabna árt, míg más czikkek ára azért emelkedett, mivel a beszállítók rögtön észrevették, hogy nagyon csekély készleteik vannak. Igaz ugyan, mikép a fekete-tengerreli gabnaszállítás felfüggesztetése, s a kender- s faggyúnak a szárazi szállítás következtébeni megdrágulása, oly körülmények, miket a háború idézett elő ; de másrészről a háború a búzatermesztést Canada- s az Egyesült államokban, valamint a kender- s faggyú-termesztést Indiában felbátorító, úgy hogy nem sokára az áraknak szükségkép ismét az előbbi fokra kellend leszállaniuk. A közfigyelmet Angolországban igen nagy mértékben magára vonta Napóleon császárnak a műtárlat bezáratása alkalmával tartott beszéde. „Ezen beszédnek némely sorait“ — úgymond az „Engl. Correspondent“ — „melyek nekünk magunknak is épen nem látszanak sybilla-szerűeknek, vérmes körökben erővel a semleges államok elleni fenyegetésnek akarják tekinteni. Az óhajtás a gondolat atyja. A ki III. Napóleonnak állandóan conservativ irányát, s Austriávali entente cordiale - jának dynastiai indokait méltányolni tudja, némely szólásformák miatt nem feledendi el a tények beszédét. Egyébiránt a császár csak ezen régi állítást ismétlé . Ha Németország idejekorán határozottan föllép Oroszország ellen, Szebasztopol nem esett volna el, s a keleti kérdés régen el volna intézve.“ Francziaország, Páris, nov. 17. A „Moniteur“-ben egy turini levél a szardiniai király étrendét illetőleg jelenti, mikép a király nov. 20-n induland el Turinból, a „Carlo Alberto“ csavar-fregaton 22-n reggeli 9 órakor érkezendik Marseillebe, ugyanazon napon Lyonban fog meghalni, innen 23-kán reggeli 9 órakor induland el, délután 3 óra felé érkezendik Párisba. Az „Indepbeige“ párisi levelezője szerint, a hadjárat, legalább a szövetségesek részéről, a folyó évre befejezettnek tekintetik. A tábornokok mindenütt, mind a Baidar- mind Eupatoriánál, noha a véletlen meglepetés ellen intézkedéseket tesznek, egyszersmind az alattuk levő csapatoknak téli szállásokra elhelyezésével foglalkoznak. Hogy semmi újabb hadiműködéseket sem lehet várni, ez azon tényből is kitűnik, mikép legközelebb több ezredek, s név szerint a cs. testőrségből 1.000 ember, visszatérendnek Francziaországba, a nélkül hogy azok felváltásáról szó lenne. Folyvást a császár beszéde képezi a helyzet nagy tényét, a ritkán nyilvánító fejedelem oly határzottan saját politikáját. Mint mondják, ezen beszéd igen élénk helyeslést nyert a londoni kabinet részéről, mely teljesen csatlakozott ezen, Európa irányábani felhíváshoz. Az angol lapoknak a beszédrőli kommentárjai, úgy látszik, felsőbb helyen nagy figyelemmel kísértetnek. Hírszerint Hatzfeld, a porosz követ, legközelebb visszatérend , s előre bizonyos horderőt akarnak tulajdonítni ezen diplomata megérkezésének, s állítólag Berlinben nyert újabb utasításainak. Tegnap a városháznál nagy lakoma s ünnepély volt. Három beszéd tartatott; az első Haussmann, Szajna megyei főnök által, ki a császárért emelvén poharat, annak nagy tetteit emelé ki, s Páris városa képviselőinek a napóleoni dynastia virágzása iránti óhajtását fejezé ki. Ezután Delangle Napoleon herczegért mondott toastot, s ez utóbbi válaszul Páris városát köszönté föl. Sohasem bámulták inkább Alboni hangjának tökélyét, mint ama hangversenyen, mely a lakomát követé. Tegnap az iparpalotában újabb hangversenynek kellett volna lennie ; azonban ezen hangverseny elmaradt , mivel Regnault de St. Jean d’Angélynok nem engedé meg, hogy a gu id e k zenekara abban részt vehessen. Az „Indep. beige“ egyik levelezője, egy esti 7 óráról kelt okiratban így ír: „Ezen perczben rettentő tűzvész támad Páris nyugati szélén. Mint mondják, a hai 11 o t-i katonai élelmezési intézet ég. A börze-városrész annyira meg van világítva, mintha ez lenne a baleset színhelye.“ A cs. testőrség dragonyos és vértes ezredei már szerveztetnek, ama többi fegyvernemekről még nem beszélnek, melyek szintén képviseltetve lesznek ezen intézményben. I n g ré s-nek a becsület-légió nagy tisztjévé kineveztetése az első s egyetlen ilynemű megtiszteltetés , melyben valamely művész eddig élő részesíttetett. A „Pays“ a császár legújabb beszédét a helyzet tisztelet-parancsoló manifestumának s ama leyális politika kifejezésének nevezi, mely a nemzetek előtt kimondja, hogy mit akar s merre tart. Szerinte az, ki a jogra támaszkodik, túlteheti magát a diplomatia titkos eljárásán, annál inkább, ha az egész világ közvéleménye által támogattatik, s hanem annyira az érdekeks szenvedélyekre, mint a kormányok- e egyénekre hivatkozik. Valóban a békét csak akkor lehet elfogadni, ha az világosan oldja meg a kérdést. Ezt ne feledje a diplomatia, mivel minden kétértelmű magyarázat, minden féleljárás el fogna vettetni. Egyébiránt a „Pays“ kételkedik arról, hogy Oroszország a békét ily föltételek alatt kívánja, hogy a közbenjáró hatalmasságok kezeskedhessenek ily föltételeknek Sz. Pétervárott elfogadtatása iránt. Azonban a komoly s tartós béke csakhamar el lenne érve, ha egész Európa a nyugat mellett nyilatkoznék, s ha Oroszország seholsem találna többé támaszt. A helyzetnek el kell dőlnie, a rokonszenveknek nyilatkozzok kell, újabb erőfeszítésekre lehet szükség, Oroszország megtörése végett. Európa egyesülése erre legjobb eszköz. A „Pays“ azt véli, mikép a másodrangú német államok fontos szerepjátszására hivatvák, azok a szövetséggyűlésben Austriához csatlakozás által Poroszországot magukkal ragadhatják, s érdekükben áll a nyugati hatalmasságok mellett nyilatkozni, mivel a béke ez által leggyorsabban eléretik, s érdekük ez által legjobban megőriztetik. Németországnak a nyugati hatalmasságok conditio sine qua non-jait sajátjaivá kell tennie s a nyugat szövetségébe lépnie. Svéd-s Dánországnak hasonló érdekük van , mivel ezen államok északon Oroszország irányában ugyanazon helyzetben vannak, mint Törökország délen; az orosz túlsúly fenyegeti azok lételét. A nyugati politika eltávolítá ezen veszélyt, tehát ezen államok meghajlandják Francziaország felhívását, s ahhoz csatlakozandnak. — De nem csak az államoknak, hanem az egyéneknek is vannak kötelességeik. — Ez utóbbiaknak ki kell fejezniök rokonszenveiket, s a kormányok elé az utat némileg ki kell jelölniök. A közhatalmak — bárminő legyen is eredetük — csupán a közérzület- s a nemzeti érdekbeli öszhangzás által erősek. Ezért az általános öntudat szava mindenütt nyilvánuljon, s világosítsa fel azokat, kik a népek sorsát intézik. Németország, Berlin. A porosz alkotmányoklevélnek a közvetetté lett német birodalmi hgek és grófok jogaira vonatkozó nyilatkozatát illető m. é. jun. 10-diki törvény alapján f. hó 12 a két legf. rendelet bocsáttatott ki, melyek az ide vágó kérdések elintézését tetemesen előmozdítják. Az egyik rendeletben a közvetetté lett német birodalmi hgek és grófok szabadalmas törvényhatósága visszaállíttatik, s erre nézve a szükséges intézkedések megtétetnek. A másik rendelet az azelőtt közvetlen birodalmi hgek és grófok szövetségileg biztosított jogállapotának helyreállítására a fennebb idézett törvény következtében szükséges további rendszabályok foganatosítását tárgyazza. Az illető személyek abban újra világosan mindazon jogok és kiváltságokba visszahelyeztetnek, melyeket 1848 jan. 1-ig élveztek. A további tárgyalások e jogok kiterjedésének megállapítása, s a megsértett jogállapot visszaállítására megkivántató rendszabályok, és netalán igénybe vett kárpótlásokat illetőleg, Duesberg államminiszer s főelnökre, mint kir. biztosra bízattak. Ő az ezelőtt közvetlen birodalmi házak egyes főnökeivel, a megbízatása teljesítését illető eljárás iránt azonnal értekezésbe bocsátkozott. Az „Evang. Kirchenbote für die Pfalz“, egy jelentést hoz azon excommunicatióról, melyet a speieri protestáns consistorium Müller Mihály herschbergi csizmadiára kimondott. A jelentés így szól: „Müller Mihály, mesterségére csizmadia Herselsbergből, 1849. márt. 4-n egy zsidóhölgygyel, onnét Amerikába kiköltözött, ott magát azzal egy ottani polgári tisztviselő által összeadatta, s vele két gyermeket nemzett, kiket se meg nem kereszteltetett se körül nem metéltetett. Ugyanő f. évi aug. 2-n negyedmagával Herschbergbe visszatért. Az ottani presbyterium őt csakhamar maga elé idézte, s miután minden intés hiába volt, végre a nevezett egyénnek egyházbéli kirekesztését indítványozta, „mely a magas kir. consistorium által vagy tüstént, vagy egy még adandó véghatáridő után lenne kimondandó.“ A főtiszt, főegyházhatóság Müllernek még négyheti időhatárt adott, hogy az alatt, házasságon kívül nemzeti gyermekeit kereszteltesse meg, és vagy ágyasával annak megkeresztelkedése után esküdjék meg, vagy váljon el tőle, ellenkező esetben a végleges excommunicatio ki fog rá mondatni. A magas egyházi hatóság ezen sept. 14-n hozzá intézett felszólításra Müller jegyzőkönyvileg kijelente, hogy a vele együtt élő zsidónő mindebbe egyezni nem akar, ő pedig maga részéről annak akarata ellen valamit tenni nem fog, valamint a nőtől is semmi esetre el nem vál. Erre a kir. consistorium f. é. sept. 29-n .,a Szentháromság Istennek nevében és Jézus Krisztus parancsolatjánál fogva“ a házassági okmány 19. §-nak értelmében a nevezett Müllerre az excommunicatiót kimondotta, sőt ez által a keresztény gyülekezetből kirekesztette.“lan módon megszilárdítni a hon szabadságát s jólétét, el van tökélve erős karral megfenyítni mindazokat, kik a közrendet megháborítandják , a törvényt nem tisztelendik, s az alkotmánykészítő portes-gyűlés tanácskozásai fölé helyzendik magukat. Ez a kormány szilárd elhatározása, s bármily számosak legyenek is ellenségei, bármily számosak legyenek is azok, kik annak elvét megtámadják , ismétlem, a kormány el van tökélve, mindnyájukat megfenyítni. Bárminő legyen is zászlajuk, a tömeg kardja kérlelhetlen leend mindazok irányában , kik a törvényt nem hajtandják végre.“ A hadügyminister közlé a cortes-gyűléssel kormányszaka 1840 ótai budgeteinek összehasonlító kimutatását. 1846-ban a spanyol sereg 136,680 főre, s 10,074 lőra ment föl. A budget összege többre ment 319 millió reálnál. Jelenleg a létszám nem megy többre 79,535 embernél, s 10,169 lónál. A hadügyministérium kiadásai 271,658,000 reálra szállottak le. Egy novembe 17-től kelt távirdai sürgöny szerint, több sürgönyök megerősítik, mikép Saragossában nyugalom uralkodik. A cataloniai lázadók folyvást jelentkeznek, hogy az amnestiát használják. Az Olozaga-ügy mégsem volt eldöntve. VÖRÖSMARTY MIHÁL: Tegnap, 21-n délután temettük el őt! Megszámlálhatlan sokaság volt jelen temetésén. Nemcsak a váczi-utcza, melyben az emlékezetes ház fekszik, hanem a városháztér, a kígyó- és más mellékutczák is tömve voltak a részvevők, a gyászolók ezreivel. Csendesen vonult végig a menet a váczi- és uri-utczán, s a tömérdek sokaság megoszlott más mellékutczákra, hogy megelőzvén a szomorúan díszes menetet, még egyszer láthassa a koporsót, s még egyszer emelhesse le előtte kalapját. Az egész tanuló ifjúság jelen volt, láttunk nőnevelő intézetet, melynek gyöngéd növendékei az utczán sorban állva nézek a hazafiak sokaságát elhaladni, mely minden rend- és rangkülönbség nélkül vonult el. Az úri rend hosszú kocsisorban jött a temetőig, Íróink serege gyászban és fáklyákkal haladott a fekete koporsó mellett, melyen ezüst betűkkel tündökölt a halhatatlan név és a végső lehellet emlékezetes napja és évszáma. Oh! mindez csak álom, mind csak a képzelet játéka volt, csalódtak érzékeink, csalódott maga az értelem is! Egy lázbetegnek álma volt, mind a mit szenvedőnk. — Gyászoló özvegy kiséri a koporsót három árva gyermekével; szomorúbban soha sem hangzott a harang és a zene. Az utczák tele néma sokasággal, mely busán kisér egy koporsót, melyen egy egész ország által szeretett és bámult név ragyog a fáklyavilágnál, sűrü ködben vonul a tömeg tovább-tovább. Egy nemzet legkitűnőbb férfiai és hölgyei vigasztalhatlan bánattal haladnak el. Megérkeznek azon névtelen városok egyikébe, mely keresztek, emlékszobrok és halottakkal van népesítve; a föld keble megnyílt, készen várja őt ölébe. A vallás vigasztaló szavai adják át a temetőnek. A koporsó tompa dobbanása az utolsó jel, hogy a temető újra egy lakossal gazdagodott. E síri jelenet nem lehet való! A költő utolszor is a „Túlvilági kép“ borzalmain vitte át képzeletünket, melyben az ijesztő, megdöbbentő képek után a férj szeretett nejét látja maga mellett csöndesen virasztani, ki gyöngéd kezekkel törli le izzadt homlokáról a verítéket, s miután e kedves hölgyet elveszettnek hitte, hőbben, forróbban szereti mint azelőtt. Vörösmarty él, s miután egy pillanatra halottnak hittük, százszorta jobban szeretjük őt, s nagyobb kegyelettel őrizzük azt, mit még éltében örök emlékül adott nekünk. Csalódás, hogy árvákat hagyott volna maga után; minden, ki nevét viseli, a nemzet édes gyermeke. Csalódás, hogy ő a temetőé, mely csak legcsekélyebb részét, porait rejti. Nem a temető lett gazdagabbá e halottal, hanem történetünk. A történet rég bejegyezte nevét az örökkévalóság könyvébe, följegyezte azon napot, melyen született, a XIX-ik század legelső évében december 1-je napját; följegyezte azon éveket, melyekben művei megjelentek : ezek irodalmunk és nyelvünk újjászületésének is emlékezetes évnapjai valának; de mindez nem volt elég : be kelle jegyeznie azon gyásznapot is, melyben egészen magáénak mondhatja őt, így a történet nem egy évszámmal, hanem egy nagy emberünk befejezett életrajzával lön gazdagabbá. Elvitte karjaink közöl őt, hogy próbára tegyen minket, él-e még bennünk a lélek, a szellem, melyet ő ébresztett és rázott föl szendergéséből buzdító, kesergő és harsány dalaival. Ő mindennek, melynek körében volt és lesz, dicsőségére válik, s minden dicsővé lesz általa. Mint azon halhatatlan uralkodók, kik meg nem szenvedik, hogy körükben valami mindennapi legyen, hanem mindent saját fényükkel és pompájokkal ékítnek föl, úgy Vörösmarty megdicsőíté nemzetünket és századát, melyben élt, a szót, melyet ajkaira vett, dicsővé tette magát a temetőt, melybe szállt, s dicsőbbé teendi a történet azon lapjait, melyekre születése, örök munkái és pályája vége van bejegyezve. Érzelmeinket is, melyekkel emléke őrizzük, ő nemesítette ennyire. Neki köszönhetjük a könyek tisztaságát, a fájdalom őszinteségét, melylyel egy nagy halott körül magunkat tiszteljük meg. ő adá e gyöngyöket nekünk, hogy a nemzeti ünnepélyeken méltóan jelenhessünk meg. Ő tanított meg visszaemlékezni régi dicsőségünkre, ő vezetett be a dicsőség templomába, hol őseink sírjain örök lámpák égnek. Emeljétek föl hát szemeiteket azon kőlapról, mely koporsóját eltakará! Nézzetek e templomba! Mondjátok meg,kialudt-e abban egyetlen lámpa, még akkor is, ha a kegyelet veszályai egész nemzetükkel együtt kihaltak? Számos van azok közt, mely az évezredek éjén át meg nem szűnt egyenlő fénynyel ragyogni s nem szűnik meg sugarakat küldeni a messze századokba, mint az álló csillag, melyről tudósaink azt mondják, mikép azon sugaruk, melyet most látsz , századokkal ezelőtt indult a végtelenség útjára. Vörösmarty nem volt hulló csillag, mely midőn a föld mélyébe száll, pillanatnyi fénye is odalesz, hanem akkor is, ha „megjön az éj, szomorún feketédnek az ormok s a fél föld lesz nyoszolyája,“ örök fénynyel tűnik föl e fekete ormok fölött. Véghagyománya gazdag, s még éltében osztá 2934 Spanyolország, Madrid. A cortes-gyűlés nov. 12-ei ülésében, Espartero, a legutóbbi saragos- ai zavarok alkalmából így nyilatkozott : „Uraim ! Ezen tárgyban néhány szót mondandók önöknek, vagy inkább azt ismétlendem, mit már gyakran mondtam a congressusban: a kormány fájlalja, s én is, mint a kormány tagja, követ és spanyol, fájlalom a közrend megháborításait. Fájlalom, hogy nem követjük nyugodtan a haladás útját, amaz utat, melynek a kor békéjét és jólétét biztosítnia kell; azonban ezt fájlalva egyszersmind nyíltan ki kell jelentenem, mikép a kormány, melynek nincs más érdeke, mint határozott s leronthat Dánia. Kopenhága. Az itt nov. 20-n megnyitandó sundvámértekezleteken Poroszországot az itteni porosz követ fogja képviselni, a többi államok is csak ottani követeik által veendnek azokban részt. Bizonyos, hogy ez értekezleteken csak nézetek fognak kicseréltetni, határozatok formulázása vagy jegyzőkönyv szerkesztése nélkül. A kopenhágai orosz követnek ez értekezletekben részvétele már kétségtelen, s azon készséget, mely egyszerre és váratlanul ezen oldalról mutatkozik, túlnyomólag azon körülményből magyarázzák, miszerint Oroszország azon mértékben megelőző kezd lenni a skandináviai államok irányában, minél inkább terjeszti és erősíti ott Canrobertinok küldetése a nyugati hatalmak iránti rokonszenveket. Kopenhágából már előre is nagy ünnepélyes elfogadási népdemonstrátiókhoz készülnek, melyekkel a franczia ínok közelebb várt oda érkezését ki akarják tüntetni. Görögország, Athene, nov. 9. Az amerikai követ küldetése a „Triest. Ztg“ szerint csak 138,030 drachma kárpótlás kifizetésére vonatkozott. Knight amerikai alattvaló számára, egy házhelyért, melyet a görög kormány utczanyitásra használt, melyért a kárpótlást 48.000 drachmát két év előtt az akkor ott volt amerikai követnek Marchnak kellett volna kézbesíteni. Mit az akkori ministerek nem tettek, a maiaknak kelle tenni, hogy további viszályt megelőzzenek. A pénz kifizettetett s a követ nagy megelégedését nyilvánítá az ügy gyors és megelőző elintézésével. Több nap múlva az amerikai flottilla összes tisztjei bemutattattak király és királyné ő figeiknek, s illetőleg a kir. ebédre is meghivattak. Oroszország, Odesszából, nov. 8-ról Írják: Gropcevich hajóival az azovi tengerre megérkezett, de mivel az ottani kikötőkben nincs veszteglő, a szárazzal nem közlekedhetett, s mivel Odessza, az egyetlen kikötője Oroszországnak, hol veszteglőintézet létezik, zárlat alatt van, ennélfogva a Gopcevichnek adott egész kedvezmény illusorius. gr. Strogonoff főkormányzó nem akarja magára vállalni, annak megengedését, hogy veszteglő nélkül rakodhasson, vagy veszteglőhivatalnokokat küldjön az azovi tengerre, hanem Sz.Pétervárra akar tudósítást tenni. Az orosz hivatalnokok vonakodása a helyszínen annyira megy, mikép még csak egy sürgönyt sem akarnak átvenni, melyet Gopoevich magával vitt s mely a kormányzóhoz van intézve. Sajnos volna, ha egy nagyszerű rendszabály, melyet négy háborúban levő nagyhatalom kivételül mint kegyelmet megadott, formaiságokon egyszerre hajótörést szenvedne. A segély sürgetőleg szükséges ; ha előbb az eldöntés Sz.-Pétervárról, és pedig a ministériumtól előbb kérendő legmagasb helybenhagyás után váratnék, akkor Gop