Budapesti Hírlap, 1856. március (51-75. szám)
1856-03-15 / 63. szám
03. Martius 15.1856 Pest, szombat, Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik em. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap ás ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Elfifizetési dij: Vidékre : fál évre : 10 frt, árnegyedre : 5 frt. Helyben: fél évre: 8 frt, évnegyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszari beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számittatik.— Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadóhivatalában, Egyetem-Játcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. A „Budapesti Hirlap“ előfizetési ára: B Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre . 8 — Vidéken évnegyedre . .5 — félévre...... 10 — Pesten előfizethetni a 1 u 1 i r t kiadóhivatalában. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarékpénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, __________a „Budapesti Ilirlap“ kiadója. E*est, martius 14. N. (Politikai szemle.) Az értekezletekről újabb részletek nem érkeztek. Mart. 11-n még bizonytalan volt, vájjon 12-n fog-e ülés tartatni. Egyébiránt a legutolsó postával érkezett lapok is egyhangúlag legnagyobb bizonyossággal erősítik, mikép minden fontos kérdés rendbe van hozva, s a szerződvény aláírása nem fog sokáig haladni. Berlinben a Hinckeldey főrendőrelnök gyászos halála foglalja el e pillanatban az általános figyelmet; a közönség mély részvétérzelemmel tódult a szerencsétlen férfiú koporsójához, ki a legboldogabb családviszonyok közös legszebb éveiben ragadtatott ki, áldozatául, a becsületröli amaz ép oly ferde mint makacs előítéletnek, mely ellen műveltség és törvényhozás, fájdalom , mai napig oly kevés sikerrel küzd! Az újan teljszámúvá alakult görög Ministerium határozottabban kezd föllépni a nyugati elfoglaló csapatok túllépései ellen, melyeket se a pártfogói szerepből következőknek, se Görögország függetlenségét szilárdítóknak nem talál.Közelebb t.i. erélyes jegyzéket intézett a franczia követséghez azon kívánat kifejtésével, mikép Bonet-Villaumez ellenadmirál eddiginél kissé czélszerűbb rendszabályokhoz nyúljon, s békés és csendes lakosokat ne tétessen ki a franczia dragonyosok hallatlan erőszakoskodásainak. A francziák ugyanis, a Piraeusban és környékén rendőrködésük közben a legjogtalanabb dolgokat engedék meg maguknak; rendőrszolgákat hivataluk gyakorlásában ok nélkül elfogtak s 8—10 napig letartóztattak; a kikötő közelében keresetükkel foglalkozó halászokat tengeri rablók gyanánt fogságba hurczoltattak stb. Bouet admirál, mint a tudósításokból kitűnik, a görög kormány illető jegyzékére oly hangok s szavakban felelt, melyek igen kétségessé teszik, hogy az általa alattvalóinak adott utasítások csak az ő saját csend- és rendbuzgalmából folytak legyen. Szóval attól félhetni, hogy e súrlódások újabban megnehezítendik azon kis ország valóban úgyis eléggé súlyos helyzetét. Az angol-amerikai ügy ismét élénkebben vonja magára a közfigyelmet. A washingtoni senatusban Mason az angol toborzásokra vonatkozó britamerikai levelezések teljes előterjesztését indítványozta, kiemelvén, mikép lord Clarendon nyilatkozatai az angol felsőházban az ügyet az amerikaiak előtt hamis színben tüntetnék elő, ha a másik fél is meg nem hallgattatik. Cass még tovább ment, s kijelenté, mikép soha állítások a tényekkel oly ellenmondásban nem álltak , mint Clarendonéi, s kimutatni ügyekvék Angliának a toborzásbani bűnrészességét; s miután még Mason kijelenté, mikép az amerikai követ a britt kormány eljárásával megelégedését csak az ügyállás hamis felfogása alapján nyilvánítható, indítványa elfogadtatott. Washingtonban már azt beszélték, mikép Crampton febr. 24-n kikapja (későbbi feb. 28- diki tudósítás szerint pedig csakugyan ki is kapta volna) útlevelét, s az általa diplomatiai összeköttetés Amerika s Anglia közt félbe leend szakítva, mert Anglia azt meghallván, az uj amerikai követet nem fogja elfogadni. — Az izgatottságot, mely a nép közt támadt, azon nyilatkozattal kelle lecsillapítni, mikép a kormány által legutoljára kapott sürgönyök semmit sem tartalmaznak, mi az Angliávali differentiált békés elintézésének reményét kisebbíthetné. Szóljunk-e végül az emberi érzés ama gyászos elfajulásáról, melynek kebellázító példái rövid idő alatt több családgyilkosságban tűntek föl? E példákat oly könnyedén szeretik szemrehányásul használni a társadalom ellen, de meggyőződésünk szerint helytelenül. Nem mondjuk, hogy az emberi nemzet földi boldogságának problémája a jelen társadalmi szerkezet által meg legyen oldva, sőt elismerjük, hogy az, mint emberi mű, még sok, tökélyesítésre váró, gyenge oldallal bír, de sohasem engedjük meg, hogy a társadalmi jelen szerkezetet nem hogy mentő indokául, de csak gyönge magyarázatául is lehessen fölhozni oly borzasztó bűnre vetemedő kishitűségnek, oly minden emberi érzést megtagadó elcsüggedésnek, mely az apát, anyát saját magzatai meggyilkolására vezesse. Ha vannak társadalmi létünknek hiányai, de azt sem tagadhatni, hogy egy kor sem volt inkább áthatva a humanismus szellemétől, mint a jelen, s azért egy korban sem igyekezett az emberi társaság emberszerető czélokra egyesülés által oly hévvel, és általánosan önmaga kisimítani s minél kevésbbé érezhetőbbé tenni saját létezésének kórjait , egy korban sem lehet kevésbbé szemére vetni a gazdagságnak, hogy megfeledkezik a szegénységről. Tekintsünk bármerre a társadalomban, úgy egyesek anyagi áldozatainak, mint a hatóságok gyökeresen ható gondoskodásának legkitűnőbb feladatává azon intézményeket látjuk emeltetve, melyek a kedvezőtlen életviszonyokból eredő szegénységnek enyhítésére irányozvák; említsük-e a bölcsődéket, szegény gyermekkórházak, közkórházak, ápoldák, önkénytes dologházakat stb. szóval mindazon humanisticus egyletek és intézeteket, melyek a szegény népet bölcsőtől végöregségig gondjaikba venni,a szegényt a társadalmi viszonyokkal kiengesztelni hivatvák ? Ez intézetekre, a társadalom humanitására hivatkozni van joga az onban e nélkül ínségre jutottnak; de gyilkosság, ártatlan gyermekek leöldözése annál kevésbbé kereshet mentséget vagy magyarázatot a társadalmi viszonyokban, mivel az ily példákat épen nagyvárosokban látjuk előfordulni, hol legszámosabbak az épen azon okokat paralizáló humanitási intézetek, melyokokból ama kétségbeesett tényeket elkövettetni látjuk. . Pest, martius 14. A TELEKKÖNYVEK JELENTŐSSÉGE MAGYAR ORSZÁGBAN. —..— II. Melyek azon érdekek, melyek a telekkönyveknek intézetét a társadalmi jólét kifejlődéséhez csatolják? E kérdés fejtegetése nem csak azért kívánatos , hogy kitűnjék ezen intézetnek hasznossága és szüksége, hanem azért is, hogy lássuk, mily hasznokat, mily jótéteményeket lehet attól várnunk, és egyszersmind hogy ismeretes legyen az is, mily kellékek s feltételek szükségeltetnek arra, hogy azon intézet jótékony befolyású legyen a társalmi viszonyok kifejtésére. Napirenden van főkép Magyarországban. Nem azért mintha ez intézet szükségessége nem lett volna már régebben ismeretes hazánkban, hanem azon okból, mert előbbi jogállapotunkban azon intézetnek viszonyainkra való alkalmazhatásáról s azokra való befolyásáról szó sem lehetett, miután előbbi jogviszonyainkkal összeférhetlen volt a telekkönyvi s jelzálogrendszernek megalapítása. A telekkönyvi intézetet a legtöbben s leggyakrabban nemzetgazdászati szempontokból fejtegetik, kifolyásait s hasznait különösen csak ez oldalról mérlegelvén. És ez természetes. Mert ezen intézet az ingatlanra s különösen a mezei birtokra vonatkozik, melynél leginkább csak azt szoktuk vizsgálni, hogy mily terményző erővel bir, mikép nagyítható hasznossága s jövedelmezése, mily hatással van a vagyonosságra s mily befolyást gyakorol az anyagi jólét tökéletesítésére. És ezen érdekek előmozdítása kapcsoltatik a telekkönyvi intézetnek hivatásához is — mi kiválólag nemzetgazdászati ügy. Kétségtelen azonban, mikép a telekkönyvi intézetnek nem csak nemzetgazdászati, hanem jogi természete és befolyása is van. Midőn ugyanis lapjai a birtok s annak minősége iránt bizonyítékul szolgálnak, akkor kétségtelenül nagy hatással van a jogbiztosság kifejtésére. Ez okból a telekkönyvek által képviselt érdekek kettőre vonhatók össze, t. i. a nemzetgazdászat és jogbiztosság érdekeire. Ez utóbbit, kívánjuk mindenekelőtt érinteni, mert meg vagyunk győződve, mindenki elismerendő mikép a mezei terményzés kifejtése, a nyers termény öszvegére alapított vagyonosság emelése, csak teljes jogbiztosság mellett valósítható. És erre lényeges befolyással van a telekkönyvek intézete. Mert egész bizonyossággal kimutatván a bejegyzett birtoknak tulajdonosát, nem hagy egy pillanatig is kétségben a birtokra vonatkozó tulajdonjog és ennek természete, minősége s korlátjai iránt. Innen egész biztossággal létesíthetők azon jogi cselekvények, ám. adás-verések, kölcsönzések, jelzálogolás stb. melyek a tulajdonjogra vonatkoznak. E mellett egész biztossággal szerezhet valaki magának ingatlant, tudva azt, hogy az, kitől azt megszerzi, a telekkönyv kimutatása szerint a jószágnak valódi tulajdonosa — ez ellenében minden kijátszás, vagy tévedés lehetlenné tétetvén. Hasonlóan egész biztossággal kölcsönözheti pénzeit ingatlanra a tőkepénzes is. Mert tudja egész bizonyossággal, hogy az, ki neki az ingatlanra jelzálogot ad, azon ingatlannak a telekkönyv alapján valódi, szabad rendelkezéssel bíró tulajdonosa. Hogy mily befolyása van s lehet ennek az ingatlan vagyon értékének emelésére , s különösen a tőkepénzeseknek a jószágok szerzéséhez való édesgetésére — mi pedig a tőkepénzesnek a földbirtok körébe való házhatására a legbiztos, s leghathatóbb eszköz leendne; de egyszersmind, hogy mily befolyása lehet a földbirtok-hitel emelésére is , nem szükséges bővebben fejtegetni. Elég az, hogy kétségtelenül ki van mutatva, mikép ily biztosságot az ingatlant illető átruházásoknál pusztán a magánszerződések — telekkönyvek nélkül — soha sem képesek megújítni. Világos példa erre Francziaországnak jogélete, hol az átruházások egészen a magánszerződéseken alapulván , és a jog érvénye az ingatlanra nézve egészen a szerződés időbeli elsőbbségétől függvén, a tulajdon iránt a legszomorubb bizonytalanság létezik. Azért valamint újabban Francziaországban, úgy általában egész Európában majdnem általános azon kívánat s törekvés, hogy a földbirtoki átruházások s változások a szerződéseknek kizárólagos s közellenőrködés alá helyheztessenek, a telekkönyvi bejegyzések által. Ez okból szükségesnek ismertetett el az is, hogy a telekkönyvi bejegyzés ne csak az élők közti szerződésekre, hanem a halál esetére vonatkozó minden vagyonátruházásokra s átszállásokra is kiterjesztessék. Ennek czélszerűsége iránt tanúságul szolgálhat a hesseni, nassaui, több schweizi kantonbeli törvényhozás; míg Francziaországban azon ismert elv alapján : le mort saisit le vif, a többség nézete még mindig — elég egyoldalúlag — csak az élők között kívánja a bejegyzést alkalmazni. De a telekkönyveknek jótékony befolyása a jogbiztosságra csak akkor érvényesíthető, ha azon szabály minden birtokváltozási esetekre kiterjed. Azért is szükséges, hogy a telekkönyvi intézet a kataszterrel szoros kapcsolatba hozahassék,amint ez Piemontban az 1853. kamarák elé terjesztett törvényjavaslatban; Belgiumban a legújabb jelzálogi törvény vitatásaiban; és Brüsselben az 1853-diki statistikai congressusban nyilván kifejeztetett. Ezenkívül a telekkönyv nagy befolyású a jogbiztosságra a nyilvánosság által is, mely kellékeinek egyik legfőbbikét képezi, s a mely által lehetővé tétetik, hogy a birtokállapot bárki előtt nyilvános lehessen. Ez által biztosíttatik az, ki ingatlant szerez magának, és biztosíttatik az, ki jelzáloggal kívánja magát ellátni, mert a nyilvánosság lehetővé teszi, hogy a birtokállapot s tulajdonjog minősége iránt biztos s kielégítő tudomást szerezhessen. Könnyű belátni, hogy e czélok távolról sem valósíthatók, ha a birtokra vonatkozó adatok a közellenőrködés kizártával a magánosok titkai közé tartoznak. Midőn pedig a telekkönyvi intézet a jogbiztosság eszközévé vál, nemcsak emeli az ingatlan iránti bizalmat, hanem biztosítéki erejénél fogva az ingatlan megtámadásait is nehezíti, ritkábbá teszi, s a jogvédelmet könnyíti. Ezáltal pedig a perek száma kevesbedik s a perlekedés rövidíttetik, mi a társadalomra nézve mindig nagy haszonnal jár. Erre szolgál a törvényeknek azon rendelete , minélfogva a telekkönyvi bejegyzéssel azon jogvédelem kapcsoltatik össze, mikép a bejegyzett birtokos az illető vagyonra nézve törvényes tulajdonosnak tekintetik — mint nevezetesen a hesseni, 1843—ki szász, s az uj belgiumi törvény szerint — mit az austriai törvényhozás is elvül fogadott el. Ezekben — a jogbiztosságra vonatkozólag — leginkább csak az ingatlant illető jogbiztosságra szorítkoztam. Könnyű azonban belátni, hogy az érintett elvek s kellékek nem kevésb biztosságot nyújtanak azoknak is, kik jelzálogot kivánnak szerezni maguknak; hogy tehát a telekkönyvek nemcsak az ingatlannak, hanem az ingóknak,a tőkepénzeknek biztosságát is előmozdítják. AUSTRIAI BIRODALOM! B é c s, martius 13. A h i t e l b a n k, a nyugati vaspálya átvett részvényeinek egy részét a hitelbank részvényeseinek engedi át, és pedig olykép, hogy 16 hitelbank-részvényre egy nyugati vaspálya-részvény alpami esik. A lombard velenczei vasútvonal átvétele és kiépítése iránti engedély, kapcsolatban a középolaszországi vonallal valószínűleg ma (13) nyeri meg a legfelsőbb szentesíttetést. A társaság a már létező pályákat 60 millió frank árán veszi át, 6 év alatt kamat nélkül fogván a nevezett tőkét lefizetni. Ez időhatár lefolyta utániölmillió franknyi pótlékfizetés fogna történni, ha a tiszta jövedelem 7%-t meghalad. A 250 millió franknyi összes tőkét a cs. k. kormány 52/12 °/c-el biztosítja. Az engedmény 90 évre szól, s a különböző vonalaknak 2—3 év alatt be kell végezve tenniök. Bécsi lapszemle. Mi jelentőséggel bír Poroszország belépése a párisi értekezletekbe ? — e kérdés forog most leginkább a napi politika asztalán. Az „Ost Deutsche Post“ abban a béke nagy valószínűségét, a nagyhatalmak viszonyaiban a külső visszásságok megszűnését, s végre azon minden oldalról érzett szükséget jelenti, az egyesség már nagyon előhaladt művének az illő formát megtalálni. Mert miért nem kapott Poroszország tüstént az értekezletek kezdetekor meghívást? Az értekezlet tárgyalásai alapjául oly programmot vett föl, melynek fenntartása és keresztülviteléért az összes résztvevők kezességet vállalni felhiva és elhatározva valónak. Poroszország is ajánlotta Sz. Pétervárott e programon elfogadtatását s azt nyomatékosan pártolta ; azonban e programm iránti további kötelezettségben oly tényt látott, mely politikája eddigi magatartásával nem állna öszhangban. Ez volt a meg nem hivatás oka. Azóta a béketárgyalások oly stádiumba léptek, melyben a kiegyezés valószínűsége lényegesen emelkedett s a békemű sikerülése iránti kezesség szüksége ép oly mértékben háttérbe lépett. Poroszország most az értekezleteken kiegyengetett térre lép, az akadályok, legalább a legjelentékenyebbek, elhárítvák, ennélfogva beléptével nem annyira felelősség és veszélylyel járó kötelességet, mint inkább tiszteleti hivatalt vesz át, melynek a jelen pillanatban egyúttal politikai jelentőssége is van. Az „Oestr. Zsg.“ legnagyobb biztosítékát annak, hogy Poroszország belépése az összes hadesetek bekövetkezett elfordítását feltételezi, az „Alig. Ztg“ egy mart. 8-ki berlini levelezésében látja, melyről úgy tudja, mikép az a porosz külügyminiszeriumából származott.„Poroszország e levelezés szerint se ellene, se szövetséges társa nem volt ekkorig egyik hadviselő félnek sem, s ennélfogva tartózkodik végül a béketárgyalásoknál magát egy közvetlenül a vilálgba bebonyolódott hatalom állásába szoríttatni.“ Ily határozott nézetnyilvánítás után Poroszország jelen készsége , az értekezletekben résztvenni, felette jellemző az értekezletek mostani állására