Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)
1856-10-01 / 227. szám
jel 9 órától 2-ig egy tűzvész világossága volt látható a Fertőtava közelében. * A miskolczi magyar színház részvényeseinek álasztmánya kétezer darab 5 pftos részvényt szánékozik újabban kibocsátani, hogy az épülőfélben fúlő színházat az országos várakozásnak megfelelőig végre befejezhesse. Az eladott részvények biztatás végett a bérjövedelmező színházépületre beágnak tábláztatni, s e terv szerint a színház egy évlatt megnyithatik s tíz év alatt a 10.000 ft kölcsön s egyéb terhek is sorshúzás utján magából a szinázépület jövedelméből letörleszthetők. * Eperjesen a cs. k. megyei törvényszék rézére egy uj fogház építése 76,700 ft 40 kr. költségvetéssel legfelsőbb helyen jóváhagyatott. * A telekészletek tagosításai és szabályozásai mindenütt örvendetes folyamatban vannak, így e naokban Szent András községe Szentes közelében tagosítást barátságos után végérvényüleg elhatározá. s Liszt Ferencz esztergomi miséje közelebb Prágában is előadatott és a műértők tetszését nagy mértékben kinyerte. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, sept. 29. Császár Ő Felsége ma eggel Schönbrunnból Bécsbe érkezett s számos indientiát adni méltóztatott. — Császár Ő Felsége, valamint Ferencz Cároly föherczeg ö cs. fensége névünnepük legközelebbi szombaton Ischlben családi körben fog megtartatni, hová Ő Felségeik e napokban Ludovika és Helena bajor herczegnők ö k. fenségeik kíséretében elmenendnek. (Aut. Corr.) — Azon több lap által hozott hír, hogy Császár 0 Felsége Milánóból Romába menend, nem látszik valósulni s 0 Felsége az austriai államokat nem szándékozik elhagyni. 0 Felségeiknek Lombardia fővárosában tartózkodása különben huzamosb leend s arról beszélnek, hogy Ő Felségeik csak a farsang közepén vagy január hó második felében fognak ismét Bécsbe érkezni. (Wien, Nyks BI.) — Blon dán k. meghatalmazott szerencsés volt tegnap Császár ŐFelsége által audientián fogadtatni. — A milánói pallazzo reáléban a legmagasb császári Pár elfogadására nagy előkészületek történtek s a költségekre 300000 lira van előre megállapítva. Ezen szép palota nem diszépület ugyan, hanem úgy mint a bécsi Burg, igen kényelmes. A székesegyház melletti lakosztályt Császárné Ő Felsége számára rendezik el. A palota beli készületeknek f. évi oct. 31-éig be kell fejezve lenniök. Az alia scala színházban operát és hagy bált, az alia cannobiana színházban drámai előadást rendeznek. Radeczky tringy országos főkormányzó a Villa reáléban, I. Napoleon kedvencz tartózkodási helyén fog lakni. — Mint hallatszik, báró Hübner uró excsa f. hó 23-á N áp olyt elhagyni, útjában Lorettót és Anconát érinteni s oct. 8-a táján Bécsbe érkezni szándékozott. A börzén azon hir kering, hogy vasutépítésekre többé semmi engedmény sem fog adatni, mi a jobb hangulat előidézéséhez lényegesen járult. KÜLFÖLD. Anglia, London, sept. 26. Hardinge algróf tábornagy, Cambridge eg előde a britt sereg főparancsnokságában, s tegnapelőtt south-parki falusi jószágán meghalt. A „Times“ többek közt így ír az elhunytról: „Kevés tiszt szolgált oly sokáig, s kevésnek volt oly sok alkalma magát kitüntetni, mint Hardinge lordnak, s bízvást állíthatjuk róla, hogy mindig meg tudott felelni a viszonyoknak. Épen nem akarjuk azt állítni, hogy az elhunyt vitéz bajnok elsőrangú katonai tehetség lett volna, se Marlborough, se Napóleon, se Wellington nem volt, azonban azt, mit tennie kellett, ügyesen s helyesen téve. Egyfelől saját érdeme által emelkedett föl a legmagasabb rangra, noha se valamely nemesi családdal nem volt rokon, se valamely katonai körökben befolyásos clique-el nem állott összeköttetésben. Valóban Hardinge Henriknek, ki egy észak-angolországi lelkész fia volt, s 1798-ban mint zászlótartó lépett a seregbe, kevés kilátása volt arra, hogy keletindiai főkormányzóvá s generalissimussá emelkedhessek. Először a félszigeti háborúban tünteté ki magát, a corunnai csata után buzgalmas tapintata által magára vonó Beresfordnagy figyelmét, s még mielőtt 23-dik életévét elérte volna, portugáli szolgálatban dandárnokká neveztetett ki. Az egész félszigeti háború alatt úgy működött, mint a portugali sereg főszállásmestere. Vimieránál megsebesült. Jelen volt a Dueroni átmeneteinél, a busacói csatában, Badajoz és Ciudad Rodrigo ostromainál. Azonban katonai pályájának legfényesebb pontját az albuerai csata képezi. Mint tudjuk, akkor Beresford több bátorság mint belátással bocsátkozott csatába Sou 11 tábornagygyal. A csata alatt ugyan Beresford, mint mindig, nagy személyes bátorságot fejtett ki, azonban a nap sorsát egy oly szerencsés manoeuvre dönté el, mit a fiatal Hardinge parancs nélkül és saját felelősségére létesített. Az erre következett többi nagy csatákban szintén jelen volt, s a győzelmes britt sereggel átment a Pyrenéken. Napóleonnak Elbábeli visszatérése után ismét aktív szolgálatba lépett, s biztosi minőségben a porosz sereg mellé rendeltetett. Bloch er alatt Lignynél félkezet elvesztő. A béke helyreálltával sem lépett tétlenségbe, hanem hona szolgálatában több fontos állomást viselt. Egymásután hadügyi titkárrá, izlandi titkárrá s táborszernagygyá lett, mígnem 1844-n indiai főkormányzóságra emeltetett. Ama 4 év, mely alatt ő ama távol vidékeken kormányzott, még Keletindia eseménydús históriájában is emlékezetes volt. 1852 octoberben, Wellington hű halálával, a britt sereg főparancsnokává neveztetett ki. Az angol hajóraj Portugálból érkezett tudósítások szerint a Tajo előtt menvén el, Lizbonában kérdést tett az iránt, ha váljon az ottani vizeken tartózkodása vesztegzár alá vettetéssel lenne-e összekötve, mire igenlő választ kapott, megállapodás nélkül folytatá útját, s ekkér Lszbonában nem számíthaták meg annak erejét. Francziaország, Páris, sept. 27. Mint Marseilleből 24-ről jelentik, oda két nap óta 70,000 hectolitrenyi gabina szállíttatott. Az evolutionális hajóraj folyvást Toulonban állomásozott. Constantines Szetfben ismét két földrengést éreztek. A legutóbbi napokban a Pyrenék közt szintén politikai befogatások történtek, melyek hír szerint összeköttetésben állanak a Párisban eszközlött befogatásokkal. Havin, a „Siécle“ igazgatója, ki jelenleg Schweiz- és Olaszországban utazik, hírszerint a franczia kormány megbízásából teszi ezen utazást. B e í g t u m, mely se az Egyesült államokkal, se hatalmas szomszédjával nem akart meghasonlani, sietett a békekötő hatalmasságoknak a tengerjog tárgyábani nyilatkozataihoz csatlakozni, hogy igy az Egyesült államoknál kimenthesse magát az iránt, mikép nem azok ajánlatát fogadta el. Németország, Berlin, sept. 28. Azon tilalmi rendelet, mely legközelebb az ,,Augsb. Allgemeine Zig“ ellen a „Staatsanzeiger“-ben közöltetett, következőleg szól: „Miután a porosz törvényszékek már korábban többször az „Augsb. Allg. Zig“ egyes számainak megsemmisítésére a sajtót illető 1851. máj. 12 vki.törvény 56. §-ának határozmánya szerint hoztak ítéletet,jelenleg ezen törvény 52. §-ának alapján a nevezett hírlap további elterjesztése az ugyanott 53. § alatt szabott büntetések mellett ezennel eltiltatik Berlin sept. 25.1856. Westphalen belügyminister.“ Németalföld, Hága, sept. 26. A 2-ik kamra tegnapi ülése egészen a válaszfeliratnak a közoktatásra vonatkozó fejezete tárgyalására volt szentelve. A harcz heves volt, s még eddig úgy látszik, hogy a többség, miután a felirat általános irányát helybenhagyó, ragaszkodandik a kérdéses fejezethez, mely a kabinet irányában igen ellenséges szellemű. A tegnapi ülésben az igazságügyminiszer oly közléseket tett, melyek először derítik fel hivatalosan a legutóbbi kabinetváltozás okait. E szerint arra egyenesen a közoktatási kérdés adott alkalmat, amennyiben a király ismételve kijelenté, hogy az előbbi ministérium által előterjesztett oktatási törvénytől , ha szinte azt a kamrák elfogadnák is, kénytelen lenne a szentesítést megtagadni ama panaszok miatt, miket számos tisztes polgárok hoztak fel az ellen; az illető miniszerek pedig saját szempontjukból lehetetlennek tárták a király óhajtása szerint eszközt keresni ezen panaszok megorvoslására.Ezen feladatot tűze ki maga elé a júliusban föllépett ministérium,melynek politikai irányáról az igazságügy minister lényegesen így nyilatkozott: „Ezen kabinet nem akar egészen új politikát követni. Politikájának irányát azon események jelölik ki, melyek megalakulását előidézték. A király gondolata kétségkívül kibékülési gondolat volt, azon igazság belátásán alapulván, mikop a javaslatoktatási törvény sokaknál lelkiismereti kételyeket gerjesztett. E szerint a kabinetnek oly kibékülési politikában kell erejét keresnie, mely sebek gyógyítására s viszályok megszüntetésére van irányozva. Ezen politikának nem szabad kizárólagosnak lennie; mivel a kizárólagosság ellenkezik a kibékülés fogalmával, nem szabad a fennálló pártok valamelyikéhez csatlakoznia , hanem elvénél fogva a pártok fölé kell magát helyeznie; az nem lehet reactionárius, mivel ez által saját kibékülési elvével ellenkezésbe jönne, s oly visszahozhatlanul eltűnt idők- s fogalmakba helyezné magát vissza, melyek nem fejezik ki többé a most élő németalföldi nép egyéniségét.“ Végül a miniszer ünnepélyesen kijelente, mikép a kabinet távolról sem szándékozik egy hajszálnyira is eltérni az alkotmánytól. Esve. Miután a válaszfeliratnak a közoktatásra vonatkozó fejezete enyhíttetett, az igazságügyminiszer kijelente, hogy a kormány nem akarja tovább ellenezni az akkér módosított fejezetet. Erre a válaszfelirat nagy többséggel elfogadtatott, s így a komoly bonyodalom veszélye el van hárítva. Spanyolország, Madrid. Mint az „Indep. belge“-nek sept. 22-ről írják, az új pénzügyminiszer Saraverra semmi befolyással sem bír, előbb a bank titkára volt, s a júliusi események után ideiglenesen a tengerentúli ügyek főigazgatójává neveztetett ki. Politikai véleményeit illetőleg, bármely ellenkező kormányrendszerekhez könnyen tudja magát alkalmazni. A desamortisationalis kérdésnek oly gyors megoldását nagyon elősegíti a következő körülmény. A pápa legközelebb a királynőnek egy oly melltűt küldött, melynek közepében egy Sz. Tamás képét ábrázoló drágakő van, Róma egyik legügyesebb művészének műve. A királynő igen nagy örömmel fogadá ezen ajándékot. 10—12 nap előtt azzal fölékesítvén magát , udvaronczai magasztalák a mű finomságát, s megjegyzék, mikép a pápának ezen ajándéka allegóriái alakjában igen komoly intést tartalmaz. A királynő tüstént igen komolylyá lett s néhány percznyi gondolkodás után így kiáltott fel: „Kétségkívül a szentatya azt kívánja tőlem, hogy neki tett ígéretemet teljesítsem; részemről feledést hívén, ezen drágakő által azt mondja nekem, hogy csak akkor fogja hinni ígéretem teljesítését, ha azt látja.“ Valóban ezen nap óta a királynő egy perczig sem szűnt meg miniszereit ostromolni. Gonzalez Bravót, s Bravó- Murillót naponkint várják. Narvaez jövő szombaton érkezik meg , termei már elkészítvék San- Marco marquis palotájában A molillai katonai kormányzó igen drágán fizetett meg egy a legutóbbi napokban általa elkövetett eszélytelenséget. A 600 főnyi helyőrség élén kiütött s megtámadta a marokkóiakat. A spanyol csapatok vitézsége daczára a hadoszlop a tetemesebb haderő által teljesen megveretett. A hivatalos jelentés szerint a kir. csapat 70 embert vesztett. Magánlevelek szerint a veszteség még tetemesebb lenne. Erre mutat a hivatalos lapnak azon nyilatkozata is,miképp e 111 ób a parancs küldetett az iránt, hogy több kiütés ne kísértessék meg, míg csak komoly s eldöntő működést nem lehet eszközölni. Schweiz. A neuchateli államtanács , a nagytanácsnak egy 1849. jan. 30 diki rendelete alapján következő határozatot hozott: „1.§. A köztársaság minden hivatalnoka, kire rábizonyul, hogy bármely módon a sept. 30 diki royalista fölkelésben résztvett, letétetik. 2. §. Az államtanács, mihelyt idején lenni látandja, a jelen rendelet által elbocsátott hivatalnokok helyettesítéséről gondoskodni fog.“ Oroszország, Moszkva, sept. 2. Az uj orosz körjegyzék, melyről múlt számunkban emlékezünk, a „K. Ztg“ közlése szerint következőleg hangzik: „A Párisban mart. 18-n (30) aláírt szerződésnek, mely véget vetett azon harcznak, melynek mérvei mindinkábbi kiterjedéssel fenyegettek, s melynek kimenetét semmi emberi szem előre nem láthatta, azon rendeltetése volt,hogy a nemzetközi viszonyzatok normális állapotát Európában ismét helyreállítsa. Az ellenünk szövetkezett hatalmak a jog iránti tiszteletet s a kormányok függetlenségét választók jelszavul. Nem akarunk itt annak történelmi taglalásába bocsátkozni, mily mértékben veszélyeztette volna Oroszország magatartása ez elvek egyikét vagy másikát. Nincs szándékunkban meddő vitát előidézni. Sőt épen az a czélunk, azon elveket hozni alkalmazásba, melyeket Európa nagyhatalmai kihirdettek, midőn közvetve vagy közvetlenül elleneinkül fölléptek, s mi ezeket annál szívesebben hozzuk emlékezetbe, mert sohasem szűntünk meg azokat a magunkéinak vallani. Egyik európai hatalom iránt sem akarunk igazságtalanok lenni, azt tévén föl, hogy akkor csak a viszonyok által parancsolt jelszóra volt szükség, s hogy most a harcz befejezte után mindegyik feljogosítottnak hiszi magát külön érdekei és számításainak megfelelő eljárást követni. Senkit sem vádolunk azzal, hogy ama szavakat fegyverekül használta, melyekre pillanati szükség volt, hogy a csatatér nagyobb kiterjedést nyerjen, s melyeket aztán a hadszertár porába lehet vetni. Sőt ellenkezőleg szívesen tápláljuk azon meggyőződést, hogy mindazon hatalmak, melyek akkor ez elveket vallották, ezt igazán és őszintén akarták; s hogy valóban az volt szándékuk, ez elveket minden esetben alkalmazásba hozni. Ebből indulva ki, föl kell tennünk, hogy mindazon hatalmaknak, melyek az utolsó háborúban részt vettek, ép úgy mint a császár, a mi felséges urunknak, az volt szándékuk, az általános békét azon viszonyok helyreállításának biztos kiindulási pontjává tenni, melyek a jog iránti tiszteleten s a kormányok függetlenségén alapultak. Vajjon teljesedett-e e remény? Helyreállítva látjuk-e a nemzetközi viszonyok normális állapotát ? Anélkül hogy némely alárendeltebb jelentőségű kérdést illetőleg kisszerű részletekbe akarnánk bocsátkozni , sajnálattal látjuk magunkat kényszerítve kinyilatkoztatni, mikép az európai államcsaládnak két tagja van, melyek közöl az egyik még normális állapotban nem létezik,míg ez a másikban fenyegetve van. Mi itt Görögországról s a nápolyi királyságról szólunk. A hellén területnek az uralkodó akarata s a nép hangulata ellenére idegen csapatok által történt megszállására jelenleg többé semmi ok sem forog fen. Az uralkodón elkövetett erőszakot bizonyos fokig megmaagyarázhatók politikai okok. A háborúnak többé kevésbbé alapos követelményeit lehet felhozni a jog tekintélyébe avatkozásnak szépítésére . De a jelen pillanatban, midőn ez indokolt közöl többé egy sem létezik, lehetetlennek tartjuk az idegen csapatok megszállását Görögország földjén a méltányosság itélőszéke előtt igazolni. Ennélfogva tüstént az első szavak, melyeket felséges uralkodónk kifejezett, midőn a béke helyreállása a császárt képessé tévő szavát hallatni, e tekintetben világosak és határozottak voltak. Mi nézetünkből a kabinetek előtt nem csináltunk titkot, s egy perczig sem fogjuk azokat megtagadni. Ennek daczára kötelességünknek tartjuk hozzátenni, hogy bár az események nem feleltek meg teljesen várakozásunknak, mégis még mindig azon reményt tápláljuk, hogy nem állunk elszigetelve oly téren, melyen a jog és igazság nyilván azon ügy részén van, melyet mi vitatunk. Mi Nápoly királyságot illeti, habár még most nincs is orvoslatra szükség, mégis attól tartunk, mikép nagy ideje, hogy a bajnak eleje vétessék. A nápolyi király nyomás tárgyául szolgál, nem azért, mert ő felső valamely kötelezettségen tulment, melyet az idegen udvarokkal kötött szerződések reá szabtak, hanem mert elvitázhatlan jogai gyakorlatában alattvalóin úgy uralkodik, amint jónak látja. Megfoghatnók, ha valamely kormány a másiknak baráti gondoskodásból és jóakaratú érdekeltségből tanácsát ajánlaná, habár ez intés jellemét öltené is magára, ámde ezt tartjuk egyszersmind a legszélsőbb határvonalnak, melyen túlmenni nem szabad. Európában ma kevesbbé szabad feledni mint bármikor, hogy a souverainek egyenjogúak egymás közt, s hogy nem a terület nagysága, hanem mindegyik jogainak szentsége szabályozza a viszonyzatokat, melyeknek egymás közt fönn kell államok. Ha a nápolyi királytól belkormányzására nézve fenyegetések vagy ellenséges demonstrálók által akarnak engedményeket nyerni, úgy ez annyit tesz, mint magát erőszakosan az ő tekintélyébe behelyezni, annyit tesz mint helyette uralkodni akarni, annyit tesz mint az erősebb jogát a gyöngébb felett kikiáltani. Nem szükség önnek mondanunk, mint fogná fels. uralkodónk az ilynemű követeléseket megítélni. Ő fels. örömest él azon reményben, hogy ezek ne fognak érvényre emeltetni. A császár annál inkább táplálja e reményt, mert ez ugyanazon tan, melyet azon államok, melyek magukat a civilisatio élére helyezik, s melyekben a politikai szabadság elvei a legnagyobb kifejlődést nyerték, sohasem szűntek meg, mint saját hitvallomásukat előtérbe állítani,mégpedig oly mértékben, hogy megkísérlék azt még ott is alkalmazásba hozni, hol a körülmények ezt csak erőltetett magyarázat útján engedék meg. Ön szívén hordandja, hogy valahányszor a fölebbi két kérdés önnek székhelyén szóba jő,felséges uralkodónk nézete iránt semmi kétséget fönn ne hagyjon. Ezen nyíltság természetes kifolyása azon rendszernek, melyet a császár azon napon fogadott el, midőn elődjei trónjára lépett. E rendszer ön előtt nem ismeretlen. A császár minden kormánynyal jó egyetértésben akar élni. Ő fels. azt hiszi, hogy erre a legjobb út, semmi oly kérdésben el nem rejteni gondolatait, melyek az európai közjoggal összefüggésben állnak. Azoknak szövetsége, kik velünk sok évig tartották fönn azon elveket, melyeknek Európa a több mint ötven éves békét köszöné, nem áll fönn többé régi erejében. Felső uralkodónk akaratának ez eseményben semmi része sem volt. A viszonyok visszaadák nekünk teljes cselekvési szabadságunkat. A császár el van határozva , mindenekelőtt alattvalói jóllétére fordítani gondjait, s az ország belsegédforrásainak kifejtésében oly tevékenységgel eljárni, mely csak akkor fog kifelé terjeszkedni, ha ezt Oroszország tényleges érdekei kivánandják. Oroszországnak azon szemrehányást teszik, hogy magát elszigeteli, s azon tényekkel szemközt, melyek sem a joggal, sem a méltányossággal meg nem férhetők, hallgat. Oroszország mondjuk duzzog. Oroszország nem duzzog. Oroszország összeszedi magát. Mi a hallgatagságot illeti, melylyel bennünket vádolnak, emlékezetbe hozzuk, hogy még nem rég mesterséges izgatást szerveztek ellenünk, mert szavunkat mindannyiszor hallattuk, hol szükségesnek tartok , hogy a jogot támogassuk. E cselekvésmódot, mely több kormánynak oltalmára szolgált s melyből Oroszország maga semmi előnyt sem merített, kizsákmányolák , hogy bennünket tudj’ Isten mily egyetemes uralomra törekvéssel vádoljanak. E hallgatagságunkat ez emlékezet benyomásával fedezhetnék. Azonban mi nem hiszszük, hogy ily magatartás üljék egy hatalomhoz, melynek a gondviselés Európában azon helyet jelölé ki, melyet Oroszország ott elfoglal. Ezen sürgöny stb. bizonyságul szolgál önnek, hogy felséges uralkodónk nem hallgat, ha azt hiszi , hogy véleményét ki kell mondania. Ez mindazon esetben meg fog történni , hol Oroszország szava a jog ügyének használhat, vagy hol a császár méltósága kívánja, hogy véleménye ismertessék. Mi anyagi erőnk alkalmazását illeti, ezt a császár a maga szabad elhatározásának tartja főn. Fölséges uralkodónk politikája nemzeti. Az semmiesetre sem önző, s ha ő és, felsége népeinek érdekeit első sorba helyezi, úgy ezzel még nem engedi meg azt, hogy maga ez érdekek megóvása mások jogainak sértését kimenthesse. Ön fel van hatalmazva stb. Gore sakoff.“ Törökország- Belgrádból, sept. 20-káról jelentik a „Temesv. Zig“nak, mikép az igazság- és közoktatásügyi minister, egyszersmind a predstavnikhivatal és a külügyek vezetője,Markovics István,mindezen állásáról lemondott, hogy mint senator a senatusban helyét elfoglalja. Hallatszik, mikép a fejedelem elfogadta lemondását, azonban mindez óráig még semmi kinevezés sem történt. Távirati tudósítások: Páris, sept. 30. Egy marseillei sürgöny szerint a hajóhad vitorlakészen áll s parancsot vár a kiindulásra. A „Journal des Débats“ mint bizonyost jelenti, hogy a nápolyi expeditióban a szardíniai hajóhad is részt fog venni. A „Pays“ úgy hiszi, hogy a Montenegrót és Neuchatelt illető kérdések a párisi értekezletnek fognak megoldás végett átadatni. Roma, sept. 26. Napoleon császár a cs. herczeg keresztelése melletti pápai képviseletért elismerés jeléül pápai szentségének drága porezellán kereszteli medenczét s kitünőleg szép gobelin szőnyeget ajándékozott. Milano, sept. 27. A helyhatósági tanács 300,000 lírát határozott a bekövetkezendő ünnepélyességekre. Triest, sept. 29. A cs. k. hajóraj báró Bourgignon hajóskapitány parancsai alatt Smyrnából jőve, tegnap estre a muggiai öbölben vetett horgonyt; áll az a „Schwarzenberg“ és „Venus“ fregattokból; a ből; a „Pylades* „Carolina“ és „Diana“ corvettek és a „Huszár“ briggekből. Színházi előadások: A nemzeti színpadon: „Éjszak csillaga“ Opera 3 felv. Irta Seribe. Fordította Havi Mihály. Zenéjét szerzette Meyerbeer. A pesti német színpadon: „Hernann.“ Tragische Oper in 4 Aufz., aus dem Italienischen des Fr. Maria Piave. Musik von G. Verdi. ■ Dunavízállás, sept. 30. 6* 0" 0'" 0 fölött. Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztőtárs NÁDASKAY LAJOS. Bécsi börze, sept. 30. (Távirati közlés.) Bankrészvény . . .... . . 1060 Nemzeti kölcsön 5% . . 82% Államvasutrészvény / . . ... . 322 Éjszaki vaspálya ....... 2595 Dunagőzhajózás . . . . . . . 538 Hamburg ........................................ . 775/ Augsburg ........ . 105% London .............................. . . . 10___ Cs. kir. arany . . . . ... 8%