Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)
1856-10-17 / 241. szám
Pest, Csütörtök, 340 Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt, ilelyben: fél évre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik.— Egyes szám 20 pfer. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazd levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bé mentesítve egyenesen a kiadd hivatalhoz utasitandók. A „Budapesti Hírlap" előfizetési óra: audapesteil évnegyedre 4 pft. félévre . . . 8 — Vidéken évnegyedre . . . 5 — félévre...... 10 — Pesten előfizethetni a 1 u 1 i r t kiadóhivaléban. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarékpénztár- pületben), vidéken minden cs. kir. lostahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentően beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó 8-iki legtágabb kabineti iratával özvegy gr. Goeszszíreitett Welsersheimb Maria grófnőt, Föherczegároly Lajos ö cs. k. Fensége jövendő hitvesnél Margaretha főherczegné ö királyi fenséénél föudvarmesternővé legkegyelmesebben kievezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége saját kezüleg alárt oklevéllel dr.Güntner Ferencz nyugalomba helyelt cs. k mínisteri tanácsost, mint a cs. austriai eopold rend lovagját, az austriai császári birodalm lovagrendébe legkegyelmesebben frilmnamni méltóztatott. öcs. ki Apostoli Felsége Ischlben kelt f. a 8—ki legmagasb határozatával Gasser Vincze rixeni székeskáptalani kanonokot és a dogmatika várát brixeni herczeg-püspökká legkegyelmesbben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége 1856 sept. iki legmagasb határozatával Guzzoni Fidenus lelkészt és gymnasiumi tanárt a paduai államgyetemnél,nyugalmaztatása alkalmából, hit és eredménydus működésének elismeréséül a koronás rang érdemkereszttel legkegyelmesebben feldíszíti méltóztatott. Az igazságügy minister Osvald Sándor eperjesi megyetörvényszéki segédet, ugyanazon törvényszéki és tanácsi titkárul s egyszersmind államügyészi heyettesül kinevezte. Hirdetmény budai cs. kir. országos pénzügyi gazgtósági osztálytól 1856-ki oct. 5-kéről 2422 dr.tikiám alatt, melynél fogva a kézvetlenül fizetendő illeték kirabása végett Pest, Buda és Ó-Buda városok számára egy külön hivatal állittatik fel. A magas cs. kir. pénzügyministerium 1856-ki április 30-án **s*/46. szám alatt kelt bocsátmányával megengedte , hogy az 1850- ki augustus 2-án tett törvény értelmében fizetendő közvetlen illeték kiszabása végett Pest, Buda és Buda városok számára egy külön hivatal ideiglenesen felállittassék, mely a pesti kerületi cs.kir. pénzügyigazgatóság hivaali épületében 1856-ki november 1-jén foganatba lépeni. Ez azon hozzáadással juttatik köztudomásra, hogy megjegyzett időponttól kezdve a hatóságok és felek részéről minden közlések és jelentések az illeték kötelezett jogügyletek és hivatalos cselekmények tárgyában a magas pénzügyministeriumnak 1854-ki januárius 26-kán kelt rendelete szerint (lásd az 1854-ki országos törvény- és kormánylapnak III-dik darabját 30-dik számát) a törvényes határidő lefolyta előtt az újonnan felállított illetékkiszabási hivatalnál lesznek behozandók. 1856. octob. hó 9-dikén a cs. k. udvari s államnyomdában Bécsben, a birodalmi törvénylapnak XLIV-dik darabja kiadott s szétküldetett. Ugyanaz magában foglalja : 179-ik sz. a. A legfőbb rendőri hatóságnak 1856. oct. 3-dikáról kelt rendeletét, mely a következő czimű „The Anatrian Dungeons in Italy, by F. Orsini“ nyomtatott munkát az egész birodalom területén betiltja. . 180-ik sz. a. A pénzügyi ministeriumnak 1856. oct. 4-dikéről kelt s a fogyasztási adó-aequivalens tárgyában a szeszes folyadékoknak a velenczei szabad kikatőterületbei behozatalára vonatkozó hirdetményét. Kiható a velenczei szabad kikötő területre. 181. sz. a. A pénzügyi s kereskedelmi ministeriumnak 1856. October 5- dikéről kelt rendeletét, mely a Lorzanaska közti egyesített vám- és egésségi hivatal rendezését a Draga Moschienizzán egy ideiglenes vám- és egésségi hivatal fölállítását tárgyazza. 182. sz. a. A hadi főparancsnokság, a belügyi és pénzügyi ministeriumnak 1856. oct. 7-dikéről kelt rendeletét , kihatólag minden koronaországra a katonai határvidék kivételével, mily az 1857-dik évre járuló hadiszolgálat váltságdíjának megállapítását tárgyazza. 1856. oct. 11-én a bécsi cs. k. udvari és államnyomdában a birodalmi törvénylap XLV darabja kiadatott és szétküldetett. Tartalma: 183 sz. A pénzügyministerium 1856 oct. 5-ki bocsátványa — érvényes az általános vámszövetségbe befoglalt koronaországokra — a selyemgubók, nyers gombolyttlan selyem, legközönségesb és közönséges gyapotáruk keresztülviteli vámjának fölemelésére s illetőleg megállapítására nézve. 184 sz. A vallás és közoktatási ministerium 1856 oct. 8-ki bocsátványa — érvényes a birodalom egész területére — azon változásokat illetőleg, melyek a paduai és paviai egyetemeknél a jogpolitikai tanulmányok jelenleg fenálló tervében az 1856/7-ki tanév kezdetén életbe léptetendők, hogy ott a jog- és államtudományi tanulmányok új berendezéséhez az átmenetet előkészítsék. NEMHIVATALOS RÉSZ Pest, oct. 15- II. (Politikai szemle.) Az úton érkezett lapok kevés kiszemelhetőt tartalmaznak. A „Moniteur “ azon nápolyi levelezésének végén, mely a Mignonaper bevégzését s a hozott ítéletet jelenti, azt mondja: „úgy hiszik, hogy a király az elitéltek mindenikének büntetése egy részét elengedendő. E nyilatkozatból Párisban azt vélik következtethetni, hogy a franczia kormány Ferdinánd király engedékenysége iránt még nem veszte el minden reményét, s a békés kiegyenlítés még mindig valószínű- Azonban e remények e pillanatban borúsabbak mint valaha. Nápolyból hallunk ugyan készületekről a zárlóflotta elfogadására, de olyakról, melyek nem igen békés jelleműek s igy az engedékenység ellenkezőjének jelenségei; másfelől a demonstratio eszméjétől elállni , se ez ügyet congressusi forum elé halasztani nem akaró Anglia sürgetései végre Francziaországot is rábírják az oly kitartással halogatott parancs kiadására, mely a touloni hajórajt Nápoly alá indítja. Ez időpont, ha csakugyan való Brennernek Nápolyból visszahivatása, mit a párisi távirati tudósítás körzehírül említ, de kétségbe nem hoz, talán nem volna igen messze, ha Nápoly részéről csakugyan semmi közeledés nem jő közbe. Hogy mily kevéssel meg lenne e részben Francziaország elégedve, azt a „Moniteur“nek a fennemlített nápolyi levelezése gyaníttatja. Habár egyfelől — úgymond a hivatalos lap — tökéletesen fel vagyunk jogosítva annak állítására, hogy azon hírek, mintha Francziaország a Nápoly elleni demonstrációról lemondott volna, légből kapottak; másfelől szintoly igaz, hogy több körülmények összefolyása, a francziák császárját a lépés következéseiről gondolkodásra bírta. Austria, Porosz és Oroszország előterjesztései nem maradtak hatás nélkül s a közvélemény Francziaországban mindennap erélyesben nyilatkozik az angol politika ellen; a financziai kicsit is tekintetbe veendő; mindez összevéve elegendő arra , hogy bizonyos tervek kivitelének legalább elhalasztását okozza. Ezért azt hiszszük — s ez a diplomatiai körökben túlnyomó nézet—hogy igen csekély közeledés a nápolyi király részéről Francziaországot ki fogná elégíteni, de hogyha ennyi sem történnék, a demonstratio foganatosíttatni fog. Szóval a nápolyi kérdés ma megint komoly alakban mutatkozik: mit hoz a holnap? majd meglátjuk, s még remélünk, annyival inkább mert az austriai kabinet a közbenjárást még folytatja i l. Bourque ney, ki a párisi congressuson is a bécsi cs. kabinet nézetét osztá, most is hasonlót tesz, s hallomás szerint követsége egyik titkárát küldé Párisba, egy csomó sürgönynyel az austriai kormány politikájának támogatása végett. Visszatérve K. Brenner úr visszahivatására, mi eddig ha megcáfolva nincs de megerősítve sincs, időelőtti fáradságnak véljük e lépés többé kevésbbé harczias jelentését jógilag fejtegetni, amivel már is nem egy levelező foglalkozik. Vannak, kik e lépést a békés irányra nézve kedvező incidensnek tekintik, mert a franczia kormány , e visszahívás által a Nápoly elleni angol ellenséges szellemnek eleget tévén, kijelenhetné, mikép már eleget ten, tovább nem menend, s a flottademonstratio elmarad. Várjuk be az eseményeket. Egyébiránt a légbeli hírkovácsolás most ismét virágzik, annál bujábban, minél meddőbb a politikai színpad valódi tények és eseményekben. Vége hossza nincs a sok jegyzékváltás, körlevelezés, sajátkezű fejedelmi iratok ide s oda küldözésének, melyekben azok költői egyre másra „ arrangirozzák“ Európa ügyeit, mígnem egy két nap cáfolat alakjában egyik fontos okmányt a másik után ismétléggé változtatja- Épen ma nyilvánítják alaptalannak azon hírt, mintha Napóleon császár Izabella királynéhoz az alkotmány ügyét melegen pártoló levelet intézett volna, (noha az „Indep.“ erősen s mint az alább olvasható cáfolható cáfolatból kivehetni, alaposan védi az általa hozott hír valóságát) s már egy uj körlevélről szólnak, melyet a franczia külügyminister külföldi ügynökeihez intézett volna, s melyben Walewski gróf a nyugatiak Nápoly irányábani eljárásának jogosságát mutogatja az orosz körlevél ellenében. Beszélnek igen éles angol jegyzékről is. Mindez több-e üres beszédnél, majd kisül. A párisi börzén meg arról beszélnek, hogy a franczia bank hitelei lejáratidejét, melyet csak imént szállított 90-ről 60 napra, ismét rövidebbre akarná szabni, de e hír is megerősítést vár. Ellenben Hamburg és Berlinből kelt tudósítások egyenlően megerősítik, miszerint a sundvám kérdésében Anglia s Dánia közt szerződés köttetett. Ez egyességnek természetesen előbb az angol parlament elé kell terjesztetni, azonban helyesen jegyzi meg az „1. b., hogy a sundvámot illető vita nem csupán Dánia, Anglia s a többi európai hatalmak közt folytották, jelentékeny beleszólájuk van, • sem hallottuk, hogy azok az angol- dán szerződvény alapjául szolgáló tőkésítés elvét elfogadták volna-különben Amerikát most egészen az elnökválasztás foglalja el. Ide vágólag az „Indep beige“ levelezője azt írja, miszerint az elnökválasztást illetőleg, Buchanan s Fillmore párthívei közt egyesség fogna köttetni, mégpedig oly módon, hogy Buchanan párthívei még az előkészítő szavazás előtt Fillmore jelöltségéhez csatlakoznának. Azonban egy ily combinatio nem igen hihető, amennyiben Buchanan személyes érdemei sokkal túlhaladják a Fillmore-éit, ki csak történetesen jutott a szövetségi kormány élére, s igen kevés képességet tanúsított, ■ különben is nehezen létesülhetne ily egyesség a régi whig párt, a demokraták s knownothing-ok közt. Ezen kívül nem kell szem elöl téveszteni, hogy F illmore-t különösen a rabszolgatartó déli államok pártolják, s ennélfogva ha ekkor kizárólag Fillmore s Fremont közt kellene választani, világos, mikép minden értelmes egyén, s a humanitás minden barátjának rokonszenvei ez utóbbinak részén lennének. Az „Ind. beige“ egy jegyzékváltásról szól, mely a dunai fejedelemségek megszállása kérdésében Austria s Francziaország közt történt s megjegyzi, miszerint ez utóbbi e kérdésben Anglia részéről nem talált azon támogatásra, melyre Párisban számoltak, minek okát Francziaországnak Nápoly irányábani magatartásában, s Angliának a miatti rész kedvében keresik, biztosítva, úgyhogy csupán e miatt a szendi evangélikus egyház további fenállhatása kétségbe van hozva. Egy köztiszteletü hazafitól, ki a szerencsétlenek és szegényeknek valódi édesatyja, s ki épen oly buzgó hazafi, mint a milyen nemeskeblű emberbarát, e tűzveszélyekről folytatott beszéde közben azt hallom, hogy ő saját testvérét sem segítené, ha vagyonát biztosítás nélkül a tűz martalékának hagyná, mert a ki eszét megtagadja, az nem méltó szánakozásra. E szavak első tekintetre szigoruaknak látszanak ugyan, de tökéletesen igazak, mert ha különbség nélkül azokat is gyámolítanák, kik az ész megtagadása által okozták maguknak a szerencsétlenséget, ez által csak a könnyelműséget mozdítanék elő, s jószívűségünk által több kárt mint hasznot okoznánk az emberiségnek. Segítsék tehát a tűzkárvallottakat továbbra is azok, kiknek ebben módjuk van, de a sajtónak kötelessége újabban és újabban izgatni arra, hogy a biztosítótársulatok czélja, haszna, jótékonysága kifejtve és felvilágosítva az utolsó kunyhóig elhasson; s ennek következtében a biztosítás használata oly általánossá váljék, milyennek ezt Angliában , s kisebb nagyobb részben Német- és Olaszországban tapasztaljuk. Valóban itt van az ideje, hogy tüzetesen kifürkészszük azon okokat, melyek Magyarországban a biztosítások terjedését gátolják, s a biztosító társulatok jótékony működését az egészhez mérve oly parányi körre szorítják. Némelyek a főokot a magyar köznép természetes könnyelműségében vélik feltalálni, s azon idétlen fösvénységében, melynélfogva sajnál egy pár forintot bizonyosan kiadni azért, hogy magát a lehető nagy szerencsétlenségtől megóvja. Ezek társulati és szabad tetszésre hagyott után már nem remélnek boldogulhatást, s kényszerítő törvényt sürgetnek, mely boldogot, boldogtalant, szegényt és gazdagot egyformán kényszerítsen arra, hogy saját javát felismerje. Ez eszmében sok igazság rejlik, ha nem tatára, mely az emberiségnek fődísze. Mások ismét a nép fejletlenségében, s úgyszólván gyermek korában, a biztosító társulatokról ismeretek hiányában, s részint a mostan működő biztosító egyletek némely szabályai célszerűtlenségében keresik az okokat. Ez utóbbi párthoz tartozom magam is, s azért egyenként igyekszem elősorolni a biztosítások terjedését gátoló akadályokat, az ezek elhárítására szükséges eszközökkel együtt, s végre szerény véleményem szerint, tapasztalásból indulva megkísértem előadni, miképen lehetne eszközölni, hogy a Magyar- és Erdélyországokban jelenleg működő kölcsönös biztosító-egyletek nagyobb hatással és terjedelemben működhessenek. A biztosítások terjedésének először is legfőbb akadályául lehet tekinteni a tudatlanságot. Ugyanis egyfelől a nagyközönség nincs eléggé felvilágosítva a biztosítóintézetek czéljáról, szabályairól, a biztosítás módjáról és kellékéről, a teendő fizetésekről, de nem is igen igyekszik magának e tárgyban a szükséges ismereteket megszerezni. Más oldalról a biztosító-társulatok nem követnek el minden módot és utat, mely hatalmukban áll, hogy a biztosítás hasznát, jótékonyságát felvilágosító ismeretek a nép legalsó rétegéig eljussanak. A biztosító-társulatok lényegét a hírlapok és könyvek nem képesek eléggé megismertetni a nagyközönséggel, mert ezek legfeljebb néhány ezer példányban járnak , s így kevés kézben fordulnak meg, a nagy tömeg mindig tudatlanságban marad, pedig miről fogalmunk sincs, azt megszerezni sem óhajtjuk. E tekintetben a különféle vallások lelkészei tehetnének legtöbbet, s a közjó előmozdítására hatalmasan közreműködhetnének. A lelkészek, a kivételek kivételével, leginkább bírják a nép bizalmát. Ha ők a biztosítások czélját, módját, hasznát a nép előtt felvilágosítanák, ez nem idegenkednék tovább egy kis, évenkénti áldozatot vállaira venni azért , hogy vagyonát a pusztulástól megmentse, mert bizalommal viseltetvén lelkészeihez, ezek tanácsát s utasítását nem venné szűkkeblű pénzhajhászatnak, minek rendesen tarja a köznép, ha biztosításra a biztosítóintézetek ügyviselői által unszoltatik. Példákat hozhatnék föl , hogy ahol a lelkészek buzgóan felkarolták a biztosítások ügyét, s azt mindenképen előmozdítani kívánták, ott a legszegényebb néposztálynál is meglepő eredményre tettek szert. A lelkészek után legtöbbet tehetnének a községi jegyzők és elöljárók. Ezek is a nép körében forogván, legjobban ismerhetik annak szükségeit, s miután hivataluknál fogva a népet vezetni kötelesek , joggal is megvárhatná tőlük a haza, hogy a biztosítások hasznáról és jótékonyságáról a közönséget felvilágosítsák. Ugyde miről az embernek magának nincs fogalma, nem taníthatja meg arra embertársát. Hány száz meg száz lelkész és községi jegyző van, kik maguk sem ismeretesek a hazában létező különb 87. October 10.1850. A magyar biztosító-intézetek átalakításáról. 1. Alig hangzottak el a panaszok a jégviharok által okozott károkról , melyek az idei forró nyárban igen gyakoriak valónak, már ismét a tűz kezd pusztítani az ország különböző részeiben , s ezer meg ezer szegény földműves család vesztette el nem csak egy évi , hanem egész életében keservesen szerzett keresményét. Helény, Szend, Ráth, Berzéte, Jobbágyi, Wagendrüssel, Tolcsva, Bodzás- Ujlak, Duna-Pataj, Barátfalva, Tapolcza községek kisebb nagyobb részben porrá égtek, s a tűz által okozott károk, az egyes eseteket nem is számítván, közel 1 millió pengő forintra rúgnak. És ha kérdjük, hogy ennyi roppant tűzveszély közt vájjon hány épület volt tűz ellen biztosítva? szomorúan kell válaszolnunk, hogy a leégett épületeknek századrésze sem biztosíttatott, mind annak daczára, hogy az erdélyi és tiszamelléki kölcsönös biztosító egyleteken kívül még három nagyobb részvényes társulat kész a biztosításokat elfogadni. Még a középületek, templomok, iskolák, paplakok sem voltak