Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)
1857-02-11 / 33. szám
Pest, Szerda, 33 Február 11.185?» Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik sz. alső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem utczában, 1 ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:* frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 30 pkr. Ezen utótétel mindenesetre igen önkényes és merész megtoldása a „Moniteur“ czikkének, és még „licentia poeticá”nak is kissé sok volna. Ha Napóleon császár azt látná, miszerint a dolgok az egyesítésre nézve határozottan kedvezőtlenül állanak, épen ellenkezőleg azt hirdettette volna, miszerint Francziaország az egyesítés mellett soha fel nem szólalt, hogy a román nemzeti pártnak ebbeli kívonatát elejétől fogva kivihetlennek tartotta, de nem vallaná meg a világ színe előtt, miszerint nem képes kieszközölni azt, amit óhajt és amit czélszerűnek elismert. E vallomás annál kevésbbé lenne helyén , miután — a „Moniteur“ czikke szerint — az egyesítési tervet egyedül Törökország ellenzené és Francziaország, mely némileg úgy tesz, mintha egész Európában csak az történnék, mit ő akar, ezen Francziaország csak nem hátrálhat a porta elől, melynek függetlenségét tiszteli s oltalmazza ugyan, — miként mondja — de e mellett a török főnökség alatt álló keresztények sorsát is szivén hordja s ezeknek érdekében mulhatlanul szükségesnek tartja azt, mitől Stambulban annyira idegenkednek. Egyébiránt zárjel közt megjegyezzük, miszerint Párisban általában nem oly legyőzhetlennek tartják a porta ellenkezését. A fődolog mindenesetre Austria és Anglia magatartása marad, mert ha ez utóbbi Austriával egyetemben a porta ellenállását támogatja, akkor ezen ellenállás mégis konokabb lehetne, mintsem Párisban és egyebütt hinnék. Az Austria részéről „inspiráltaknak" tartott lapok mindeddig nem igen határozottan nyilatkoztak a „Moniteur" czikkére nézve s ezt igen természetesnek tartjuk, mivel Hübner báró a franczia külügyminiszertől e tárgyban felvilágosításokat kérvén , mind az austriai kormány, mind pedig félhivatalos közlönyeinek magatartása természetesen e felvilágosítások minéműségétől függ. Az austriai megszálló had ezalatt visszavonulásra készül, hanem azon körülmény, miszerint egyszerre 20,-nyi hidegről, járhatlan utakról stb. hallhatni, azt gyaníttatja, miszerint a visszavonulásnak mártius 30-a előtt nem igen leen a helye. Az angolokról is azt mondják, miszerint a feketetengert odahagyni akarják, miután Oroszország kinyilatkoztatta, hogy a párisi szerződés azon pontja, mely Angliának a feketetenger parti városaiban consuloknak tartását megengedi, Oroszország részéről csak akkor fogna érvényesnek tekintetni, ha az angol hajóhad a feketetengerről visszavonult. Anglia , mint mondják, máris úgy tett, mintha a sz.-pétervári kabinet ezen követelését teljesíteni akarná s innén ismét más nehézség jó körbe, Oroszország csak oly idegen consulokat akar a maga pártvárosaiban tűrni, kikről meg van győződve, hogy „belügyekbe" nem fognak avatkozni. Hanem az ilyen meggyőződés mindig csak egyéni nézeten alapulhat . Oroszország a fentebbi feltétel által más szóval azt tudatja, miszerint Anglia akárkit nevezhet ki consullá, hanem valósággal csak az leend consul, kit ő — Oroszország — tűrni akar. Megváltjuk, hogy a sz.pétervári kabinet ezen újabb kifogása — ha valósulna — új kellemetlenségeket fogna okozhatni, mert a világ minden mivelt országában az a divat, hogy bármely idegen consult ellenmondás nélkül elfogadnak és tűrnek is mindaddig, míg az ország törvényei ellen nem vét. Előleges garantia e tekintetben hallatlan követelés s ha ily követelés Oroszország részéről létetnék, ez újabb kijátszása lenne a párisi szerződésnek, melynek el méretben elfogadott egyik pontja ekként a gyakorlatban visszautasittatnék! A világ Oroszország iránti bizalmatlansága ez által új táplálékot nyerne , ha Gorzsakoff herczeg utolsó jegyzéke, melyben Oroszország őszinteségét bizonyítgatta, három évre terjedt, most legalább hatot kellene teleírnia, hogy a nem orosz Európa gyanakodását — annál jobban megerősítse! NEMZETGAZDÁSZATI LEVELEK, VI. SZABAD KERESKEDÉS II. A nemzetek közti szabad kereskedés egyik jó eredménye a munkafelosztás. Ha mindenik állam elfogadná a szabad kereskedést, akkor mindenik csak azt termesztené és gyártana, mire legalkalmasabb és legképzettebb, s ez után munkáját , idejét , tőkéjét a leghasznosabban gyümölcsöztetné. Mert ha körülményeim kedvezők Előfizethetni helyben: aap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók, arra , hogy én sok gabonát, marhát, gyapjút, bort termeszthessek, ugyan miért igyekezném én akkor számomra a szükséges posztót, selyem- és gyapot-ruhakelméket, stb. magam kiállítani, midőn én ezeket termesztményeim árán olcsóbban bevásárolhatom ? Minden garas, mit a gyártmányok kiállítására többet kellene kiadnom, a nemzeti vagyonból vonatnék el. Mindenik országnak megvan a maga iparága, melyet leghasznosabban űzhet. Például az angol hiába i igyekeznék bort és selymet termeszteni, ha még annyit költene is rá, míg az olasz és magyar e termékekből annyit állíthatna ki, hogy más nemzeteknek is bőven szolgálhatna. Ellenben hiába igyekeznék Magyarország kiválólag kereskedő ország lenni, mikor nincsenek tengerei, nincsenek megkívántató üzlettőkéi, stb. Ez ellen azonban a gyámrendszer barátai azt hozzák fel, hogy egy csupán földmivelő ország mindig szegény és értelmetlen marad. Ily országban sok termelési erő használatlanul hever , s még maga a földmivelés sem fejlődhetik ki úgy mint gyárűző országokban. Azért ily országnak vagyonossága, politikai képzettsége , honvédelmi ereje igen korlátolt. Tekintélyes hajózást, s kiterjedt kereskedést nem űzhet. Minden vagyonossága, mennyiben ez szabad kereskedésen alapul, egy háború által megzavartathatik, sőt tönkre tétethetik. Ellenben a gyáripar előmozdítja a tudományt, művészetet, politikai képzettséget, gyarapítja a népjólétet, népesedést, államjövedelmet, s az állam politikai hatalmát, miután neki eszközöket szolgáltat, hogy kereskedését egész világra kiterjeszsze, gyarmatokat állítson, s hatalmas tengerészetet tarthasson ; ezenfölül a mezőgazdaságot is csak a virágzó honi gyáripar képes a kifejlődés legmagasb fokára emelni. Mindezen állítások hamis előzményeken alapulnak, különböző okok egymással összezavartatván, ezekből hamis következmények huzatnak le, mint ezt a nemzetek élő példájából bebizonyíthatjuk. Annak megmutatására, hogy oly ország, mely saját gyárakkal nem bír, szükségesképen szegény és műveletlen , a gyámrendszer barátai példákat hoznak föl. Némely országok szegénységéből s műveletlenségéből, melyek történetesen csupán földmivelők, azt következtetik, hogy ez állapot a kirekesztőleg űzött földmivelés eredménye. Jelesül előtérbe állítják az orosz birodalmat és Lengyelországot, melyek csak a múlt század elején kezdtek barbár állapotukból kivánszorogni. Azonban e példáknál a szegénység és műveletlenség nyilván oly okokból vették eredetüket, melyekkel a földmivelésnek semmi köze. Mind az orosz birodalomban, mind Lengyelországban egészen más okok idézték elő a szegénységet és műveletlenséget. Mindkét országban az állami alaptörvények nem voltak kedvezők a tulajdonjogra nézve; a munkások úgyszólván rabszolgák voltak, kik csak uraik önkényétől függtek; ezenkívül a nemzetek közti szabad kereskedés hiányában, nyers termesztményeiket nem tudták más nemzeteknek eladni. Ezen és még számos okok következtében itt soha nem volt elegendő inger, alkalom és tehetség a nagyobb munkásságra és szorgalomra.Az orosz birodalomtól s Lengyelországtól vett példa tehát csak annyit bizonyít, hogy egy szegény és műveletlen nemzet csakugyan szegény és műveletlen , de nem ám azért, mivel főleg földmiveléssel foglalkozik. Hogy egy főleg földmiveléssel foglalkozó ország szintén lehet gazdag, hatalmas és művelt, arra én is hozok föl egy példát, név szerint az északamerikai egyesült államokat. Ez államok gazdagsága, népessége az utóbbi 50 év alatt példanélküli gyorsasággal gyarapodott, s ha a termelés mesterségében való jártasság , a tudományok és iskolák állapota, a politikai képzettség elegendők arra, hogy valamely nemzetet műveltnek mondjunk , úgy el kell ismernünk, hogy az északamerikai államok a legműveltebb országok közé tartoznak a világon. Márpedig ez államok még e század elején sokáig tisztán és kirekesztőleg földmivelést űztek, csak az 1828-i vámtarifa következtében keletkeztek néhány csekély jelentőségű gyárak, s jelenleg is főleg és túlnyomólag földmiveléssel foglalkoznak. Ezen egy példa elég legyen annak megmutatására, hogy szegénység, műveletlenség, politikai csekély szerep nem a túlnyomó földmivelés következései , s ha nemzetgazdászati tünemények magyarázataiba ereszkedünk, ne felejtsük ki számításunkból a különböző országokban divatozó politikai intézkedéseket és törvényeket is, mert hol a tulajdon- és személyjog sincs elegendőleg biztosítva, ott a nemzetgazdászat első kellékei sincsenek meg. FÉNYES ELEK: Erdélyből, januárban. (Folytatás) Az említett körirat, és azzal kapcsolatban egy ujóbbi felhívás — az aláírási ívek és kötelezvények, valósággal nemcsak némely kiszemelt egyéniségekhez, hanem az illető superintendensi helyettes által minden egyes gyülekezet tagjához és egyházi gondnokaihoz is kiküldettek , és pedig azon felszólítással, hogy a fennebbi köriratban álló eszmék nyomán egyházi buzdító beszédekkel készíttessenek el és nyeressenek meg az illetők az adakozásra, — a legkedvezőbb időszakban, t. i. az 1854-ki termékek betakarítása után, — az állíttatván meg az adakozásra nézve, hogy azok bárminemű kötelezvényekben is elfogadtatnak, — a kamat pontos fizetése mellett a tőke föl nem vétetik, és a tőkerészletekben is lefizethető, hogy készpénzen kivül búzában, rozsban, törökbúzában, borban, sőt napszámokban is történhetik az adakozás összes tanodáink vagy külön valamelyik részére is, hogy az aláírási ívek, kezelésük után, egyenesen a főegyháztanácshoz küldessenek, amely (az utasítás szavai szerint) számba vévén azokat, az adakozás eredményét az adakozók megnyugtatása s a kezelés ellenőrzése tekintetéből, név szerint ki fogja nyomatni, mi az egyes gyülekezetektől bejött, sőt az illető összegnek hova és mikénti fordításáról sem mulasztja el értesíteni és megnyugtatni az erdélyi reformált anyaszentegyházat. Ezen körirat több színezetű tárgyainak kiegészítésére és fölfejtésére megemlítendőnek vélem itt az említett főegyháztanács következő intézkedéseit . A magas kormány már az előbbi években megkéretett volt, hogy míg a tanodák szükségei kipótoltatnak, és azok szabályszerűleg szerveztethetnek, az állam érvényes bizonyítványok kiadhatási jogát náluk meghagyni kegyeskedjék; kívánatos, hogy a megnyert felsőbb kegyelem mellett a kivitel hosszú időre ne halasztassék. Két évvel ezelőtt egy fegyháztanácsi gyűlésben nem csak az állapíttatott meg, hogy a paedagogico-theologicum seminarium az 1858. iskolai év kezdetére Nagy-Enyedre , hol megingathatlan fejedelmi alapítványnál fogva, negyven papi növendékeknek tisztességes beneficiuma van, át fog szállíttatni, — hanem már akkor előlegesen a nagyenyedi tanintézet pénztára terhére, a kitűzött határidőig Kolozsvárit tanító, de valósággal enyedi tanároknak többen neveztettek ki. A vallástanítók ezer párt fizetéssel, 180 pfrt szálláspénzzel, mások 800 pfrttal, szabad szállással és elegendő tűzifával láttattak el, minő fizetéssel Erdély tanintézeteinek egyik tanára sincsen ellátva. Főgondnoki gyűlési határozat következéséül nem régen kísérlet létetett a nagyenyedi helvét hitvallásuak egyházánál egy a hitszónoki ékesenszólást majdan előmozdító tanári egyénnek egyszersmind a főegyházi tanács általi nagyenyedi főpappá kineveztetése után oly móddali elfogadására, hogy az a nagyenyedi ref. egyháztól tanári fizetése mellé egész papi, az intézettől pedig 200 fő évi pótlékfizetést nyerjen, magának káplánt tarthasson, és csak főbb ünnepek alkalmával köteleztessék papi tisztet gyakorolni, nem tudjuk, ha ezen kísérlet az illetők szabad papválasztási jogával gyakorlatilag ki lesz-e egyeztethető. Határozatta jön az említett főegyháztanácsban (a magas kormány is hatályosan rendelkezvén) hogy a n.enyedi tanintézet romjai s ma romban lévő épületei az 1858-ki iskolai év kezideteig teljesen helyreállíttassanak, azon intéze HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apóstoi Felsége f. é. január 25-ki legfelsőbb határozata által Zwick Mihály egykori országvéd tisztet és polgárt Langenloisban, érdemteljes katonai szolgálata és közhasznú czélokra közrehatása elismeréséül , koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 15-ki legfelsőbb határozata által Pamarin József első osztályú erdőszt, Stebnikben a drohobyczi államjószágon, hosszú évi hi és üdvös szolgálata elismeréséül, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszini méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 27-ki legfelsőbb határozata által a przemysli görög-katholikus székeskáptalannál Witoszynsky Aithal őrkanonokot székesegyházi esperessé, Lukaszewsky Tódor kanonokot és consistoriumi szónokot őrkanonokká, Kordasiewicz Leo kanonokot és székesegyházi szónokot consistoriumi szónokká és Trujicki János muzylowicei görög-katholikus lelkészt székesegyházi szónokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az igazság- és kereskedelmi ministereknek 1856. december 21-kén kelt rendelete, *) kiható Magyar-, Horvát-, Tótországra, s a Szerbvajdaságra és temesi bánságra, a kereskedelmi törvényhatóság gyakorlására rendelt első bírósági törvényszékek határozatai elleni folyamodás tárgyában. A kereskedelmi törvényhatóság gyakorlására rendelt első bírósági törvényszékek intézkedései és határozatai elleni folyamodás tekintetében a birodalom minden koronaországaira nézve egyforma eljárás létesítése végett Magyar-, Horvát-, Tótországra, s a Szerbvajdaságra és temesi bánságra vonatkozólag következő rendeltetik : A kereskedelmi törvényhatóság gyakorlására rendelt első bírósági törvényszékek hatáskörének tárgyát kereskedelmi ügyekben, részint jog-, részint közigazgatási ügyek képezik, mely utóbbiakhoz különösen a czímek, meghatalmazások és társasági szerződések bejegyzése és kitörlése tartozik. A mint már az első bírósági törvényszékek jogügyekben az országos főtörvényszékek és a legfőbb törvényszék alá rendelvék, melyekhez a bírósági eljárást tárgyazó szabályok szerint a további folyamodás intézendő, épen úgy közigazgatási ügyekben közvetlenül a helytartóság és a kereskedelmi ministérium alatt állanak, s ennélfogva ily esetekben a további folyamodásnak ezen hatóságokhoz kell történnie. Báró Krauss s. k. Toggenburg lovag s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, febr. 10. (Magyarázatok és combinálók.) A „Moniteur“ czikke a politikai köröket némileg kisodorta a „contenance"ból, s miután e czikk tartalma oly világos, hogy e tekintetben semmi kételynek nem lehet helye, a combinatiók egyedül ama nyilatkozat e 7 éj a körül forognak. Első pereben mindenki azt mondta — és ezt magunk is a legtermészetesebb magyarázatnak tartjuk — hogy a franczia császár az egyesítési pártot a Dunafejedelemségekben bátorítani kívánja, s ennek segítségével azután a nagyhatalmakra is bizonyos nyomást gyakorolni. Hanem ily esetben Francziaország Austria és a porta ellenszegülésére bukkant volna, és ez bizonyos körökben nagyon is nyugtalanító perspectívának látszik, azon körökben t. i., melyek a politika megmérésére csak egyetlen skálát ismernek: a tőzsdei árjegyzéket. Ez oldalról most erőnek erejével más magyarázatot törekszenek kisajtolni s azt mondják : Francziaország komolyan nem is akarja azt az egyesítést; neki mindegy akár egy akár két, akár harmincz ára van Moldva-Oláhországnak, hanem meglehet, hogy az unionisák irányában már nagyon is határozott ígéretekre csábíttatta magát s így ezeknek most legalább szóval kíván eleget tenni, kinyilatkoztatván, miszerint az egyesült akarja , sőt hogy azt reméli, miszerint végre még Törökország is ráálland. Ha ez azonban nem történhetnék, s itt kezdődik a combinálók hozzátétele, Napoleon császár ártatlanságban mossa kezét s a román pártnak vigasztalásul majd azt fogja mondani : „Et voluisse sat est!" () Bir. tör. 1856. deo. 27-iki LVII db.233.1 uz.