Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)
1857-10-01 / 223. szám
Pest Csütörtök, 223 sz. October 1.1851. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : félévre 0 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott során az egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szám mutatik. — Egyes szám 20 pkr. Bierkesszei iroda : Egyetemutca 2-ik sí. alső emeleten BUDAPESTI Pest, September 30. Kiadó hivatal van : Egyetem-utcéban, 2-ik szám alatt, ffildesint . (Politikai napiszemle.) A weimari találkozás létrejöttét az első nagyobbszerű vereségnek tartjuk, mely az új napóleoni politikát érte. Azt mondjuk annak tartjuk , mert nincs annyi bátorságunk, egyéni nézetünket objectiv ítélet gyanánt odaállítani, hanem azért mégis szabad lesz ama nézetünket némileg indokolni s azután az olvasóra bízni azt, vájjon elfogadhatónak találja-e véleményünket vagy sem ? Az úgynevezett magas politikában nem egyszer látjuk azon hibát elkövettetni, hogy az események minden lehető szempontból tekintetnek, csak a psychológiaiból nem, hogy még a legtávolabb fekvő körülmények is belevonalnak a számításba, csak a legközelebb fekvők nem ; pedig a tapasztalás elégszer tanusító, hogy még a legnagyobbszerű események is többnyire a legközönségesebb személyes indokokra vezethetők vissza, s hogy a világ leghatalmasabbjainak szívében is ár és apály a psychologia törvényei szerint váltakozik. A psychologiáról ugyanazt mondhatni, mit egy jeles franczia bölcsész a kritikáról mond : „eile ne connait pas le respect — — pour eile il n’y a ni prestige, ni mystére; eile rompt tous les charmes, eile dérange tous les voiles.“*) Ha pedig valakinél, akkor bizonyosan Napóleon császárnál az emberi kedély hullámzásai fontos tényezőt képeznek a számításban ; ha az „Isten kegyelmébőli“ fejedelmek szive úgyszólván születésük óta környezet, nevelés, szokás által megtanulta, magát bizonyos határig a tesznek s politikai hagyományoknak alárendelni, ez „a nép akaratábóli“ franczia császárra nézve nem áll, ki soká szivta a ködtelenséget, kiben az ember az uralkodó előtt fejlődött , ki már nem egyszer döntő halomra az európai politika régi hagyományát. A keleti háborúnak lehettek különféle indokai s czéljai, de hogy azok közt a sértett önérzet, a „mon írére“ czim megtagadása által halálra sebzett büszkeség első helyet foglalt, az e perczben majdnem kétségtelenné vált, az első lendület személyes indoktól jött s miként a természet folyamai, úgy az utóbbi évek fontos eseményeinek széles folyama ily kisszerű forrásból vette eredetét. A stuttgarti találkozás indokairól s czéljairól is már annyi papír jön teleírva, hogy azzal a Pária és Stuttgart közti utat kényelmesen be lehetne borítani; minden felhozatott, csak egy igen közel fekvő, bár magában kisszerű körülmény nem. Olvasóink emlékeznek még , hogy mintegy harmadfél évvel ezelőtt a lapokban sűrűen volt szó arról, miszerint a franczia császár az austriai császárral találkozni óhajtana, hanem végre is semmi sem lett a dologból s ami akkor e tekintetben a nyilvánosságba transpirált, azt sejteté, miszerint Bécsben könnyen gyanítható okokból nem tudták magukat e lépésre elhatározni. Nincs kétség , hogy az e miatti elhangoltság mélyen fúrta be magát a franczia császár szivébe s ezen keserű érzelem a keleti háború elmúlta után újra fölemelte fejét. Austria császárja nem akart Napóleonnal találkozni s ennek hasonrangúságát Európa színe előtt ünnepélyesen elismerni: — Jó, majd megteszi azt a hatalmas Oroszország önuralkodója! Lehetlen ugyan tényleges bizonyságát nyújtani annak, miszerint ez érzelem a franczia császár szívében valósággal létezett, hanem azon korai örömujjongatás, melylyel a franczia inspirált sajtó azt hirdeté, miszerint Franczia és Oroszország egy, Austria pedig elszigetelten áll, fentebbi gyanításunkat eléggé jogosultnak tünteti elő. A terv sikerült, a stuttgarti találkozás határozott dologgá lön , de ezalatt az osztrák diplomata titkosan bár, de ügyesen és fürgén ásta ellenaknáit, s midőn Napóleon császár a vasútra szállt, megtudta, hogy Stuttgartot Weimar követendi, s hogy ugyanazon karok, melyek huszonnégy óra múlva az ő nyaka körül fognak fűződni, néhány nappal későbben Austria császárját fogják átölelni. Hiteles párisi tudósítások szerint ott az elutazás napján feltűnő elhangoltság és levertség uralkodott s a legmagasb körök ugyanazon buzgalommal, melylyel azelőtt a stuttgarti rendezvény roppant horderejét hirdették, most annak politikai jelentősségét igen szerény mértékre törekedtek leszállítani *) Ő nem ismeri a tiszteletteljes tartózkodást;: ö előtte nincs se bűbáj, se titok; ö minden varázst megsemmisít, minden fátyolt szétszakít. És ezt nagyon is megfoghatónak tartjuk! Napóleon császár azt kürtölte ki, hogy Austria az európai concerten ki ▼n áll, mert nem csak hogy az orosz dynastia tagjai másfél év óta szerteszét utazván Európában, mindig gondosan kerülték az austriai birodalom érintését, hanem maga a czár is az Austriával jelenleg nem igen jó lábon álló franczia császárt részesíti a személyes találkozás szerencséjében, míg trónra lépte óta színről színre még egyszer sem látta Austria fejedelmét; a félhivatalos lapok pedig mindig csak négy nagyhatalomról szóltak, az ötödiknek lételét teljesen ignorálván. S íme a czár ezen ötödik hatalomnak fényes elégtételt ad. Austria Stuttgartban nincs képviselve, az igaz, de arra nincs is szükség, mert annak legmagasabb képviselője személyesen találkozik a czárral s ha a stuttgarti találkozásban Austria elszigeteltségének jelét látták, a weimari találkozás annak ellenkezőjét tanúsítja. — Napoleon császár visszatolási tervének leglényegesb része ekként meghiúsult s most nem marad egyéb teendője, mint a helyzet rögtön beállt változását fait accompli gyanánt elfogadni s az Austria belevonatása által tágított körben szerényebb bár, de még mindig elég tisztességes helyét elfoglalni. Napoleon császár némi joggal azt hihette, hogy a czárrali találkozásának természetes következménye az austriai császárrali találkozása leend és azt véljük, így is lesz, csak azon kis különbséggel, hogy a kezdemény már nem Bécsből, — amint Napóleon császár várta és kívánta volna — hanem Páriából fog kiindulni. *) Mindezt nem azért soroljuk elő, mintha kárörömet éreznénk a felett, hogy a dolog így s nem másként történt, hanem hogy a változott helyzetet némileg felvilágosítsuk. A felséges urak jelen találkozásaitól nagy dolgokat vár a világ; ha e várakozás teljesül, egészen mindegy az, hogy kitől indult ki az első lépés; a netalán itt ott megsértett hiúságért — siker esetében — bő kárpótlást nyijtand a népek hálája s azon öntudat, hogy Európa helyzete, az eddigi bizonytalanságból kibontakozván , legalább egy időre kedvezőbb fordulatot veend. Előfizethetni helyben: n np kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ oktober — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással . . . . . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokra, minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 21 legfesöbb kézirata által báró Walterskirchen György Vilmos kamarás és udvari tanácsost Pozsonban titkostanácsosi méltósággal ditelengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 4 ki legfelsőbb határozata által báró Baumgartner András cs. k. valóságos titkos tanácsosnak, a tudományok cs. akadémiája három évi működési tartamának lejárta alkalmából a csász. akadémia elnökévé történt újra megválasztatását legkegyelmesebben megerősitni s az eddigi alelnöke a r a j u n Tivadar Györgynek ugyanez alkalomból történt ismmét megválasztását jóváhagyólag legmagasb tudomásul venni méltóztatott. Öcs k. Apostoli Felsége egyszersmind Boller Antal és Ludwig Károly bécsi tanárokat, továbbá Gottlieb János grätzi tanárt a tudományok cs. académiájának valóságos tagjaivá kinevezni, és Lange Lajos prágai tanár, Hornstein Károly a bécsi csillagda segéde , továbbá Stein Frigyes prágai és Langer Károly bécsi tanároknak az academia által belföldi levelező tagokká történt megválasztatását legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Az ügyvédség gyakorlására az eperjesi országos főtörvényszéki kerületben Rosnay János hivatalhelylyel Eperjesen és Demjén Lajos hivatalhelylyel Kászonyban, kineveztettek. A magyaroszági cs. k. főkormány Tauben Károly, szerdahelyi, és Szentiványi Mór érsekújvári , oszt. adószedőket I. osztályú adószedőkké a pozsoni közigazgatási területre kinevezte. A magyarországi cs. k. főkormány a pozsoni cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál megürült 2-ed segédhivatali segédi állomásra Weissmandl Tóbiás ideiglenes adófelügyelőt kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége sept. 28-ka éjjelén Laxenburgból Weimarba elutazott. A prágai cs. k. helytartósági elnökség a cs. k. belügyministeriumhoz következő távirati sürgöny érkezett: Prága, sept. 29. , cs. k. Apostoli Felsége d. e. 10 óra 10 perczkor ide érkezett s 10 percznyi itt tartózkodás után útját Drezdába folytatá. Herczeg Metternich Richard cs. k. követ a császári Ház és belügyek ministeriumához következő távirati sürgönyt küldött: Drezda, sept. 29. Csiszár , Felséged, u. 4 órakor legjobb egésségben ide érkezett s a pályaudvaron királyi fels. és a jelenlévő összes herczegek által legünnepélyesebben fogadtatott. OLCSÓSÁG ÉS DRÁGASÁG. • Egy áldásos év, mely oly gazdag volt fejedelmi kegytényekben s melyben az anyatermészet is oly vetekedő bőkezűséggel hozta meg az idei dús természetben becses adományait, maholnap lehanyatlik fölöttünk. Örvendenünk kellene, hogy miután a politikai viszonyok fejlődése annyi meleg szívet örömre gerjesztett, a természet anyagondja is messzeriasztá e honban a szűkölködök aggodalmait, a drágaság rémárnyait. Mert mint az országnak csaknem minden vidékéről nyert tudósítások s magánjelentétek is mutatják, a termés csaknem általában de különösen a g az n a-termés oly gazdagon ütött ki, hogy a lenyugvó esztendőre épen nem panaszkodhatunk. „Bő esztendő volt ez,“ —mondja a gazdák s földmivelők többsége, ebbős csak az a baj , hogy olcsóságot idézett elő, s áldásaival meghozta az olcsóság bajait is. Tehát ép azért, mivelhogy olcsóságot idézett elő a betermés, s még ezentúl még nagyobb olcsóságot is várhatni, a gazdák , földmivelők, s mindazok, kiknek egyedüli pénzforrásuk a földtermékekben áll, nem tudnak örvendeni, sőt rettegnek az olcsóság következményeitől. Gaboánkat nem veszi senki, vagy ha igen, csak potom áron; marháinkat nem tudjuk eladni, a honnan teremtünk hát pénzt, miből űzetünk cselédeket, adót, kamatot stb ? Ezen aggodalmakat lehetlen nem méltányolni. A magyarországi közbirtokosság és a magyar földnépnek nincs egyéb kutforrása a pénzteremtésre mint évi termesztménye. Ha azt el nem adhatja, nincs pénze s egyáltalában képtelen magán segítni, mert a pénz nekünk is olyan, mint madárnak a levegői. Különös ellentét valóban, ha visszagondolunk a múlt évekre A múlt években ugyanis ellenkezőleg a drágaság ölt bennünket. S akkor ép e miatt nem szűntünk meg panaszoskodni. Minket tehát egykép ostoroz az olcsóság mint a drága*) A londoni „Press“ párisi levelezője már is azt jelenti s a „Constitutionnal“ ismétli, hogy —jó forrásból eredő tudósítás szerint — a franczia császár oktober folytában egy még meg nem nevezhető németországi városban az austriai császárral találkozni fog. Szerk.ság, s oly nép vagyunk, melyre nézve Isten csapása s isten áldása csak viszonlagos hatású. Mi okozhatja ezen sajátságos ellentétet? Vájjon a termésnek ezen bő vagy szűk volta mindenütt ugyanazon eredményeket idézi elő, avvagy csak a mi sajátságos nemzetgazdászati viszonyainkban lehetséges ily különös ellentét? Szabadjon egy kissé közelebbről vizsgálnunk. Ha a drágaság és olcsóság minden országban szükségkép s mintegy a viszonyok természeténél fogva szülne oly nagy különbséget a gabona vagy más termény árfolyamában, mint nálunk , úgy annak okait, miszerint bennünket a drágaság és olcsóság egyenlő súlylyal nyom, csak a külföldi törvényhozás s a külföldi népek törekvéseiben kellene keresnünk. A külföld ugyanis, a gabonaár ingadozásának ellensúlyozására egy új politikát talált föl, az úgynevezett „drágaság politikájá“t. S különösen Angol- és Francziaország, Belgium és Poroszban fejtettek ki e részben virtuóz ügyességet. Azt látjuk, hogy 1817-től egész 1855-ig mindig tökélyesíték ezen politikai új homoeopathiát, melyet Berlinben ugyancsak 1855-ben már rendszeresítettek s irtóztató protocollumok által örökítettek meg. Belgiumban az 1853 december 31-kén, Francziaországban pedig az ugyanazon évi november h. 7-én kelt beviteli támadók megszüntetése mutatja ezen politika további fejlődését. Ismeretes előttünk Peel dicső küzdelme s az angol gabonatörvény megszüntetésének története. De mi tanulságot vonhatunk mi mindezekből ? Ott a drágaság ellen küzdöttek a kormány, a törvényhozás és a hazafiak, nekünk pedig az olcsóság ellen kell irtó hadat indítanunk, vagyis világosabban szólva, oly óvszerekről gondoskodnunk, melyek hazánkban a terményárak ingadozását megszüntessék s midőn a drágaság ellen megónak bennünket, azokat a rendes mértékre segítenünk- De ismét mikép tehetjük ezt ? . Ha valószínűnek látszanék is, miszerint némely belpolitikai intézkedések, mint például a közlekedési s forgalmi eszközök minél nagyobb mérvű kiterjesztése vagy bizonyos vámszabályok életbeléptetése, némi határpontot eszközölhetne a drágasági olcsóság hullámzásaira nézve, megszűnnék-e ez által mindazon baj, melynélfogva ma az olcsóság, holnap pedig a drágaság követ-kezményeitől rettegünk ? Bizony aligha. Nálunk nem a vámviszonyok, nem politikai, hanem culturális okok idézik elő ezen bajokat. Baj nálunk az olcsóság azért legfőkép , mert mezőgazdaságunkat leginkább csak emberi erővel űzzük, az emberi erő alkalmazása pedig vagyis a napszám szerfelett drága lévén, ezen drágaságot egy kedvezőbb árkeret csak úgy rontírozhatná, ha azt, mint például 1852— 1853-ban, némely történeti esélyek is támogatnák, — jóllehet ez sem lenne természetes hatás arra nézve, hogy a befektetett termelési tőke s a valódi jövedelem közt, helyes és biztos arány fejlődhessék ki. De baj nálunk az olcsóság azért is, mivel a régebben megszokott fényűzési szükségeknél fogva háztartásunk még most is igen sok pénzköltséggel jár, amit a puszta földmivelés természetesen sehol sem fedez teljesen. És végre : baj az olcsóság azért is, mivel régi terheink, kamattartozásaink stb. sokkal többet igényelnek, mint mennyit például a gabnatermés jövedelme egymaga kifizethetne. Tehát hogy az olcsóság kárunkra ne váljék, de másrészt a drágaság csapásai ellen is óva lehessünk : a mi fő feladatunk az, hogy mezőgazdaságunkba drága bér és munkadíj helyett gépeket s helyes arányokat igyekezzünk behozni; — hogy háztartásunkban ■ szigorú arithmetikával éljünk, s hogy mint Roscher mondja: a puszta gabnatermelés mellett a mezőgazdászat minden jövedelmező iparágát is űzzük s kapcsoljuk öszsze egyszersmind. Mert csak igy lehet ránk nézve jótékony az olcsóság, s nem veszedelmes a drágaság. Debreczen, sept. 27. Miután a t. szerkesztőségnek a győri gőzmalom iránt közlött levél alá jegyzése által mi debreczeniek is felhiva érezhetjük magunkat, gőzmalmunk iránt tudósítást tenni, ezennel bátorságot veszek magamnak ebben ismert kötelességemet teljesíteni. Hogy már eddigelé is a t. szerkesztőség tudósítást nem kapott, annak egyik legfőbb oka, mert a társulat igen érdemes jegyzőjét Szilágyi Lajos ügyvéd urat a napokban temette el. A debreczeni „István“ gőzmalom társulat 1847/6-ban részvények útján állott össze. Jelenleg a kibocsátva lévő részvények száma 1543. Ezek eredetileg ötven pengőforintosok voltak.