Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)
1857-12-08 / 281. szám
Pest Kedd: Megjelenik e lap, vasárnap ás ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. EUffinitási dij : Vidékre : fá 1 évre : 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : fál évre 1 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések Mázát halálosott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesszéi iroda : Egyetematesa lsd ss. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-atesában, 2-ik azács alatt, ffildazint. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-ateza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahivatalnál — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandó!. HIVATALOS RÉSZ. A cs.k. Apostoli Felségei, é. nov. 17-ki legfelsőbb határozata által Hiszter Illést a kincstári porczellán-gyár mintamesterét, nyugalomba helyeztetése alkalmával hetvenévi dicséretes szolgálatai elismeréséül, arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f.é.nov.26-ai legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy lovag Schmid Albert ministeri tanácsos s a déli államvasút üzleti igazgatója, és báró Schwarzhuber Ferencz osztálytanácsos a kereskedelem, ipar és közmunkák ministeriumában, a nekik adott würtenbergi kir. koronarend kiskeresztjét elfogadhassák és viselhessék. Ő cs. k. Apostoli Felséges. é.nov.29-ki legfelsőbb határozata által a milánói államkönyvvivőségnél megürült aligazgatói állásra Licini Lörinczet ezen államkönyvvivőség számvivőtanácsosát legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására , hivatalhelylyel Munkácson Karlovszky Gusztáv kineveztetett. F. é. dec. ijén a bécsi cs. k. udv. és államnyomdában a birodalmi törvénylap XLVI. darabja megjelent és szétküldetett. Tartalma : 222. sz. Vámegyesülési szerződés Austria és Modena közt 1857. oct. 15 éröl. Aláíratott Bécsben 1857. oct. 15-éröl, jóváhagyásaikban kicseréltetett 1857. nov. 24-én. F. é. dec. 3-án a bécsi cs. k. udv. és államnyomdában a birodalmi törvénylap XLVII. darabja megjelent és szétküldetett. Tartalma : 223. sz Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1857. nov. 27-től, hatályos a vámkötelék összes koronaországaira , mely által az austriai vámhivataloknak az Austria és Modena közt 1857. oct. 15-én kötött uj vámegyesülési szerződés folytán a Modenával forgalomban követendő eljárás tudnul adatik. NEMHIVATALOS RÉSZ Ferdinánd-Miksa Főherczeg ur ő cs. fensége 1,000, s neje Sarolta főherczegné ő cs. fensége 500 frtnyi összeget ajándékoztak a mainzi károsultak számára. Károly Lajos föherczeg ur, s neje Margit főherczegné ő cs. fenségeik 1000 ftnyi öszszeget ajándékoztak a mainzi károsultak számára. Báró Sina Simon a gödöllői uradalomhoz tartozó gödi pusztán iskolát alapított, s a tanítói állomást kellő díjalappal látá el. Uj bizonysága ez azon bőkezűségnek, melylyel a nevezett báró a népiskolaügy emelésére szünetlenül közreműködik , s mely a hála kifejezésével ezennel köztudomásra juttatik. Pest, december 7. (Politikai napi szemle.) Bárminő szoros is azon barátság, mely a két nyugati állam közt uralkodik, bármily tartós talán azon szövetség, mely köztük szövődött , azon kirívó ellentét, mely köztük úgyszólván már természettől létezik, mégis minden alkalommal nyilvánul s a két kormány cselekedeteitől fogva le a proletariátus magaviseletéig amaz ellentét mindenben nyilvánul. E megjegyzésre az angol trónbeszéd késztet bennünket, ezen szerény egyszerű okmány, mely első pillanatra semmi felötlet nem tartalmaz s mégis bő mezőt nyit az épületes elmélkedéseknek, főleg miután az összehasonlítás oly közelfekvő. Már maga a külső alak is mily jellemző! A franczia uralkodó mindig szónokol, az angol királynő csak szól; amaz a lángész minden emeltyűit alkalmazza, hogy beszédjeinek szárnyakat adjon s nemzetének élénk képzelmére hasson, lelkesedését fölébresztze; az angol királynő magukat a tényeket hagyja szólni; ő tudja, hogy számoló néphez beszél, mely a szónoklati sallangnak semmi becset nem tulajdonit, hanem higgadtan latolja meg a dolgokat s a képzelem által el nem vakittatva, önálló ítéletet szokott hozni; az angol trónbeszédek ez okból nem emlékeztetnek ugyan a régi rómaiak föllengző oratióira, hanem minden soruk tanúságot tesz azon mély tiszteletről, melylyel az állam feje a nemzet ítélőképessége iránt viseltetik. Victoria királynő a pénzügyi helyzetről szól. Napóleon Lajos ugyane tárgyban szólalt fel a minap s mintegy csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy rendkívüli intézkedésekről beszélnek neki, miután ő — a császár — sehol sem látja azt a roppant veszélyt; az angol királynő pedig őszintén megvallja, hogy a helyzet válságos, hogy a kormánynak rendkívüli lépéshez kelle folyamodnia s hogy a parlamentet főkép e lépés utólagos jóváhagyása végett hívta össze. — Egész Páris tudja, hogy a lyoni munkások közt aggasztó forrongás uralkodik, de a félhivatalos lapok azt hirdetik, miszerint amaz izgatottságnak sehol nyoma sem látható, — az angol királynő pedig bátran kimondja, hogy a gyárvárosokban a munka csökkent , hogy a munkások közt ittott kínos ínség fog támadni. — Francziaország, ha valami győzelmet jegyezhet föl évkönyveibe, mindig csak hadserge számára talál elismerő szavakat; Victoria királynő pedig nyilvánosan magasztalja a polgári rendhez tartozó alattvalóinak „fényes tulajdonait“ is, melyek bármely régi katonának is dicséretére válnának.» A franczia kormány hivatalos nyilatkozatainak minden sorából azon nézet rt az olvasó szeme közé, mintha a tuileriákban lenne az állambölcseség kizárólagos székhelye, hogy ott központosul minden lángelme, hogy ott mindent látnak, mindent hallanak , mindent tudnak s mindent kivinni is képesek. Anglia úrnője ellenben a nemzet képviselői előtt kivallja, miszerint az indiai állapotok e képviselők részéről mély tanulmányt igényelnek, s hogy a kormány a parlament tanácsának nagy értéket tulajdonít ! — A franczia törvényhozó test elnöke gróf Morny, nem tud egyébről szólni, mint azon tényről, melylyel a franczia kormány az országon kívül bir, azon csodálatról, melyet a császár az egész világ előtt gerjeszt; az angol királynő önmagáról épen nem szól, hanem beszéde végén kéri az eget, hogy azon czél felé segítse, mely az ö — a királynő — szivének legdrágább , 8 ezen loyális népének boldogsága s jólléte. Az „országon kívüli fény“-ről nincs szó, a „gloire“ nem tartozik az angol politika czéljai közé, ő a szilárd valóság felé törekszik, a fénylő csalódást pedig másoknak hagyja. A franczia törvényhozó testület ülésszaka egyelőre be van fejezve, egyéb teendője nem volt, mint a választások megvizsgálása és ezt tette? De hogy tette! Midőn Olivier, a fiatal ellenzéki követ egy bizonyos választás körüli törvénytelen eljárás közelebb fürkészését követelte, azzal feleltek neki, hogy az illető követ önkénytesen visszalép s midőn Olivier önálló indítványt akart tenni, azzal ültették le, hogy a törvényhozó testületet semminemű „kezdemény“ nem illeti. . . . Már igy aztán könnyű, 24 óra alatt puttonnal hozni a határozatokat. Míg a törvényhozó test e roppant munkát végezte, a végrehajtó hatalom a „Presse“t fölfüggesztette, egy czikk miatt, melyet ezen lap december 3-dikán hozott Carnot és Gondchaux ellen, mivel ezek az esküt megtagadták. Egyébiránt a „Pressé“ vel talán csak úgy bántak, mint a hajdani „Assemblée Nationale“al, melyet a múltkori választások előtt felfüggesztettek, hogy azon úgy is izgatott (!) időben ne izgágáskodjék. Miután a halál vagy eskümegtagadás által üresen maradt követi helyek számára hallomás szerint december második felében történnek az utóválasztások, talán a „Tresse“ is csak „ex nimia cautela“ jön legalább ideiglenesen odább lódíttatva.Avis — a többi franczia lapoknak! A keleti ügyekről ma nem szólunk, mert hogy a divánok külföldi fejedelem nélkül magát az uniót sem akarják, azt már jelentettük, s hogy az „északi méh“ megcáfolja a „Kreuz-Zeitung“ amaz állítását, mintha Oroszország az unió ügyétől elpártolt volna, annak semmi fontosságot nem tulajdonítunk, miután az orosz udvari lap a sz.-pétervári kabinet valódi szándékára nézve is csak annyit tud mondani, hogy az a titok. Ez talán az „északi méh“ első állítása, melynek mindenki föltétlen hitelt fog adni. A SALÉTROMTERMELÉS MAGYARORSZÁGBAN, TEKINTVE A LEGÚJABBAN NYUJTATOTT KEDVEZMÉNYEKET. ÉLTk. Elismert nemzetgazdászati elv, hogy minden iparág, mely az előbb fönnállott megszorítások alól fölszabadul, örvendetes fejlődésnek , különös virágzásnak indul. Ezen elvből indulva a salétromtermelésnek is, mely 1853-ban szűnt meg az államegyedárasság fönntartott tárgya lenni, különös fejleményt lehete jósolni, főleg Magyarországban, hol ezen, most már szabad üzlet hazánknak minden tekintetben áldott földön dúsan leli sikerülésének biztosabb közegeit. Pedig tekintve azon kedvezményeket, melyek a salétromtermelőknek legújabb intézkedések nyomán a katonai kormány részéről nyújtatnak, nem egészen alap nélkül sejthetjük, hogy az egyedárasság megszüntetése ez iparágnál nem idézte elő ama fejlődést, mely méltán volt várható. Sajnos, hogy az itteni kereskedelmi és iparkamra utolsó fölötte tanulságos tudósításában nem terjesztette ki e tárgyra is közhasznú figyelmét, sajnos, hogy a salétromtermelésnek fejleményét nem vonta alapos észleleteinek körébe, minthogy az e tárgyra vonatkozó adatok teljes hiányában nagy szolgálatot tehetett volna, mind az egyes földbirtokosoknak, mind a salétromra leginkább szoruló közigazgatásnak. A salétromtermelés az egyesekre nézve épen oly előnyös, mint katonai s általános iparüzleti tekintetből fontos lévén, mi ezen hasznos foglalkozásról, tekintve az abból a vállalkozókra úgy mint a közjóra háramló előnyöket és a legújabban engedményezett tetemes kedvezményeket, röviden kívánunk értekezni, talán lesznek földbirtokosaink közt, kik áthatva ez iparüzlet hasznos voltától, azt megragadni készek leendőnek. Hazánknak nem csak ama vízjárta tájain, melyek a szépen haladó szabályozási munkálatok folytán válnak mocsármentesekké, hanem az egész Tiszavölgyön és a Fertő környékén felette alkalmas terek találtatnak salétromtermelésre. Miután a salétrom az arra alkalmas porhanyós földön kipárolgás utján magától úgyszólva keletkezik, s a seprőhelyeknek tisztítása, és a rögföld ebbeli termő erejének gyámolitása se fölötte nagy gondot, se különös költséget nem igényel, a salétromkészítés a földiparnak egyik legjutányosb nemét képezi. A salétromos föld, kivéve a dohányt s burgundi répát, melynek elseje csak bizonyos megszorítások mellett termeszthető, az utóbbi pedig mezőgazdasági viszonyainknál fogva csak ott szokott termesztetni, hol történetesen czukorgyárak keletkeznek, egyéb hasznos növények előállítására rendesen kevésbbé alkalmas, a birtokosnak érdekében fekszik tehát, hogy a földe felszínén lelhető becses természeti kincseknek okszerű gyűjtése által telkéből a lehető legnagyobb hasznot merítse. Tisztán tartott seprőtéreken a salétrom több éveken át nyerhető, csak a föld a buján díszlő gaztól megszabadíttassék, és a seprőtérek javítására némi gond fordíttassék. A göröngy gyakran felporhanyítandó , hamuval , iszappal vagy utczai sárral, istállói földdel, erdei hulladékokkal, elporhadt fürészporral vagy effélékkel, szükség esetében kövér kerti földdel ellátandó, s többször vízzel, vagy még inkább hugygyal meglocsolandó. A salétrom seprése, annak más sók vagy anyagoktól való elválasztása s megtisztítása okszerű kezelést, helyes eljárást tételez fel, minthogy különben a termelési költség nagyobb részt emeli a tiszta jövedelmet, és ez üzlet csak úgy válik előnyössé, ha a salétromművek műtani szabályok szerint felállítják, ha a salétromnak termelése, valamint az üledékeknek ápolása a megkívánt ügyességgel megy végbe. Miként és mi módon történhessék ez, arra egy rövid és velős oktatás jelent meg 1856-ban a bécsi udv. és államnyomdában. A seprőtereknek kellő elrendezése és fölszerelése kevés költségbe, a salétromkészítés pedig csekély munkába kerül, s bő jövedelemmel kecsegtet, mert czélszerű kezelés mellett egy egy holdra 20 egész 24 mázsa tiszta salétromot lehet fölvenni, mi 560 egész 672 frtnyi bevételt eredményez, mely nyers jövedelem más gazdasági mód mellett nem egykönnyen remélhető. E jövedelmen kívül, mely a közönséges beváltási ár után foly, nálunk még egyéb bevételek és részint pénzbeli részint segélyzési kedvezmények is biztosítvák a termelőnek, melyek legújabban az ország több vidékeire terjesztettek ki és nevezetesen tágíttattak, mikről azonban legközelebbi czikkünkben szólandunk. Mi itt még csak a belföldi salétrom-termelésnek menynyiségét, valamint az e termelénynyel való forgalom nagyságát kívánjuk az „Austria“ czimű hetilap múlt évi folyamában foglalt kimutatás nyomán szemügyre venni . Az egész birodalomban beváltás alá került salétrom 1845- ben 1846- ben 1847- ben 20,922 mázsára vágott 22,117 21,553 29,172 41,161 37,960 37,615 miből évenkint 1—2000 soknak engedtetett át. A külföldről való behozatal is tetemesen emelkedett , midőn 1845 előtt alig egynéhány száz mázsa hozatott be külországokból, 1847- ben 1,630 mázsa került be onnan kívülről 1848- ban 4,724 „ „ „ „ 1849- ben 2,750 „ „ „ „ 1850- ben 9,858 „ „ „ „ 1851- ben 17,747 „ „ „ „ 1852 óta a salétrom külön nem fordul elő a vámjegyzékben, s így annak behozatala számadatilag többé meg nem határozható, valószínű adatok alapján azonban föl lehet venni, hogy az ebbéli évi szükséglet jelenleg az egész birodalomban mintegy 50.000 mázsára tehető, mi körülbelül egy másodfél milliónyi beváltási öszletet vesz igénybe. Mennyi esett a fönn elősorolt termelési mennyiségből Magyarországra, a szükséges adatok hiányozván biztosan nem állíthatjuk. Fényes is csak a nagykállói és nyíregyházi főzőházaknak, és Debreczen városának nyereményét s azt is csak megközelítőleg 5000, illetőleg 3000 mázsával határozza meg, hazánk salétrom-termésére általán csak azt állítván, hogy az számos s nagy fiözőházainkban oly mennyiségben tisztíttatik , miszerint a királyi kincstár mindig halmozott öszszeget tehet tartalékba, s az országból évenkint több ezer mázsa vitethetik ki. A kivitel hajdan csakugyan tekintélyes volt, mert mig a közbenső vámsorompók fennállottak, jelesen 1842-ben 5224 mázsa , 1843 ban 3528, 1846-ban 2079 mázsa szállíttatott ki a többi örökös tartományok felé. 1850- ben 1851- ben 1852- ben 1853- ben mazsaegyes magáno- SZ. December H. tesj. A mai szent ünnep miatt a következő szám csütörtökön dec. 10-n jelenik meg. Tiszavölgy, nov. 30. ■—k— Kész töltéseink egy része — Saradtól a sajfoki átjáróig — 15,555 folyó ölnyi hosszban e hó 23-kán és a következett napokon collandáltatott. — Hiszszük, mikép a vizsgáló cs. k. bizottmány, valamint az eljárásnál jelen volt meghívottak, szabályszerüleg épített nagyszerű védgátakról csak kedvezően nyilatkozhatnak, mert e védmű honunk diadalemléke , — mely a magas kormánynak erre vonatkozó intézkedései czélszerüségét,— művezető osztálymérnök Fodor János úrnak szaktudománynyal párosuit ügyviteli buzgóságát, — az érdekelt tagok ernyedetlen áldozatkészségét, a társulati tisztviselők lankadatlan éberségét, és fáradozását, — vállalkozó Weisz János úrnak ügyszeretet-villanyozta hatalmas tetterejét, de még a tiszavidéki népnek is—ritka munkaképességét az utókornak áldásteljesen hirdetni fogja. E collandált vonal most készen várja, a mi jöni fog, hogy a Sarud, Nana, Köre, Tárna Sz. Miklós, Pély, J.- Kisér, J.- Apátia, Süly, J-- Ladány s még több határokra rohanni szokott vizáinak alját állja. A múlt oct. 26-kán J. Kiséren tartott közgyűlésünkre beadott igazgatói és mérnöki jelentések szerint már akkor egész Nagy-Kürüig, 26,305 folyó és hosszú töltéseink voltak készen 162,552 köböl tartalommal, — azóta Nagy Kürün alul a Szóró felé folytattatott a munka , és igy roppant erővel haladunk Fokoró és Szolnok felé: — Jól megy minden , csak pénzünk nincs! A mondott gyűlésen nagy számmal jelen volt érdekeltség határozata szerint — „mivel az egyletnek ez alkalommal kimutatott tartozásai letisztázása, úgy a folyó és a jövő évbeli kiadások fedezése végett 226 ezer pártra van szüksége, azért a 147,348 holdnyi ártér után — holdanként újabban 1 frt 32 kr vettetik ki úgy, hogy ezen illeték fele jövő január 1-én, a másik fele pedig május 1-jén fizettessék be az érdeklett birtokosok általi,az egyleti pénztárba, mihez képest igazgató- számvivő ezen újabb illetéket az ártérre szokott mód szerint kivetni, és e kivetésről az illető birtokosokat jó eleve szerintkezés végett értesíteni fogja.“ — E kivetés már megtörtént, és a 108 érdekelt birtokos is-