Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)

1857-12-08 / 281. szám

Pest Kedd: Megjelenik e lap, vasárnap ás ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. EUffinitási dij : V­idék­re : f­á 1 é­v­r­e : 10 frt, évnegyedre:1 frt. Hely­ben : fál évre 1 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések Mázát halálosott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesszéi iroda : Egyetematesa l­sd ss. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-atesában, 2-ik azács alatt, ffildazint. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-ateza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahivatalnál — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandó!­. HIVATALOS RÉSZ. A cs.k. Apostoli Felségei, é. nov. 17-ki legfelsőbb határozata által Hiszter Illést a kincstári porczellán-gyár mintamesterét, nyuga­lomba helyeztetése alkalmával hetvenévi dicsé­retes szolgálatai elismeréséül, arany érdemke­­reszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóz­­tatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f.é.nov.26-ai legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy lovag Schmid Albert ministeri tanácsos s a déli államvasút üz­leti igazgatója, és báró Schwarzhuber Fe­­rencz osztálytanácsos a kereskedelem, ipar és közmunkák ministeriumában, a nekik adott wü­r­­tenbergi kir. koronarend kiskeresztjét elfogad­hassák és viselhessék. Ő cs. k. Apostoli Felséges. é.nov.29-ki legfelsőbb határozata által a milánói állam­­könyvvivőségnél megürült aligazgatói állásra L­i­c­i­n­i Lörinczet ezen államkönyvvivőség számvivőtanácsosát legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására , hivatal­­helylyel Munkácson Karlovszky Gusztáv kine­veztetett. F. é. dec. ijén a bécsi cs. k. udv. és államnyom­dában a birodalmi törvénylap XLVI. darabja meg­jelent és szétküldetett. Tartalma : 222. sz. Vámegyesülési szerződés Austria és Mo­dena közt 1857. oct. 15 éröl. Aláíratott Bécsben 1857. oct. 15-éröl, jóváhagyásaikban kicseréltetett 1857. nov. 24-én. F. é. dec. 3-án a bécsi cs. k. udv. és államnyom­dában a birodalmi törvénylap XLVII. darabja meg­jelent és szétküldetett. Tartalma : 223. sz Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1857. nov. 27-től, hatályos a vámkötelék összes ko­ronaországaira , mely által az austriai vámhivata­loknak az Austria és Modena közt 1857. oct. 15-én kötött uj vámegyesülési szerződés folytán a Mode­nával­ forgalomban követendő eljárás tudnul adatik. NEMHIVATALOS RÉSZ Ferdinánd-Miksa Főherczeg ur ő cs. fensége 1,000, s neje S­a­r­o­lt­a főherczegné ő cs. fensége 500 frtnyi összeget ajándékoztak a m­a­i­n­z­i károsultak számára. Károly­ Lajos föherczeg ur, s neje Mar­git főherczegné ő cs. fenségeik 1000 ftnyi ösz­­szeget ajándékoztak a m­a­i­n­z­i károsultak szá­mára. Báró S­i­n­a Simon a gödöllői uradalomhoz tartozó göd­i pusztán iskolát alapított, s a taní­tói állomást kellő díjalappal látá el. Uj bizony­sága ez azon bőkezűségnek, melylyel a nevezett báró a népiskolaügy emelésére szünetlenül közre­működik , s mely a hála kifejezésével ezennel köztudomásra juttatik. Pest, december 7.­ ­ (Politikai napi­ szemle.) Bárminő szoros is azon barátság, mely a két nyugati állam közt uralkodik, bármily tartós talán azon szövet­ség, mely köztük szövődött , azon kirívó ellen­tét, mely köztük úgyszólván már természettől létezik, mégis minden alkalommal nyilvánul s a két kormány cselekedeteitől fogva le a proleta­riátus magaviseletéig amaz ellentét mindenben nyilvánul. E megjegyzésre az angol trónbeszéd késztet bennünket, ezen szerény egyszerű ok­mány, mely első pillanatra semmi felötlet nem tartalmaz s mégis bő mezőt nyit az épületes el­mélkedéseknek, főleg miután az összehasonlítás oly közelfekvő. Már maga a külső alak is mily jellemző! A franczia uralkodó mindig szóno­kol, az angol királynő csak szól; amaz a lángész minden emeltyűit alkalmazza, hogy be­szédjeinek szárnyakat adjon s nemzetének élénk képzelmére hasson, lelkesedését fölébresztze; az angol királynő magukat a tényeket hagyja szólni; ő tudja, hogy számoló néphez beszél, mely a szónoklati sallangnak semmi becset nem tulajdonit, hanem higgadtan latolja meg a dol­gokat s a képzelem által el nem vakittatva, ön­álló ítéletet szokott hozni; az angol trónbeszé­dek ez okból nem emlékeztetnek ugyan a régi rómaiak föllengző oratióira, hanem minden so­ruk tanúságot tesz azon mély tiszteletről, mely­lyel az állam feje a nemzet ítélőképessége iránt viseltetik. Victoria királynő a pénzügyi helyzetről szól. Napóleon Lajos ugyane tárgyban szólalt fel a minap s mintegy csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy rendkívüli intézkedésekről beszélnek neki, miután ő — a császár — sehol sem látja azt a roppant veszélyt; az angol királynő pedig őszin­tén meg­vall­ja, hogy a helyzet válságos, hogy a kormánynak rendkívüli lépéshez kelle folya­modnia s hogy a parlamentet főkép e lépés utó­lagos jóváhagyása végett hívta össze. — Egész Páris tudja, hogy a lyoni munkások közt aggasztó forrongás uralkodik, de a félhivatalos lapok azt hirdetik, miszerint amaz izgatottságnak sehol nyoma sem látható, — az angol királynő pedig bátran kimondja, hogy a gyárvárosokban a munka csökkent , hogy a munkások közt ittott kínos ínség fog támadni. — Francziaország, ha valami győzelmet jegyezhet föl évkönyveibe, mindig csak hadserge számára talál elismerő szavakat; Victoria királynő pedig nyilvánosan magasztalja a polgári rendhez tartozó alatt­valóinak „fényes tulajdonait“ is, melyek bár­mely régi katonának is dicséretére válnának.­­» A franczia kormány hivatalos nyilatkozatainak minden sorából azon nézet rt az olvasó szeme közé, mintha a tuileriákban lenne az államböl­­cseség kizárólagos székhelye, hogy ott közpon­tosul minden lángelme, hogy ott mindent látnak, mindent hallanak , mindent tudnak s mindent kivinni is képesek. Anglia úrnője ellenben a nemzet képviselői előtt kivallja, miszerint az indiai állapotok e képviselők részéről mély tanulmányt igényelnek, s hogy a kormány a parlament tanácsának nagy értéket tulajdo­nít ! — A franczia törvényhozó test elnöke gróf Morny, nem tud egyébről szólni, mint azon tényről, melylyel a franczia kormány az o­r­­szágon kívül bir, azon csodálatról, melyet a császár az egész világ előtt gerjeszt; az angol királynő önmagáról épen nem szól, hanem be­­­­széde végén kéri az eget, hogy azon czél felé segítse, mely az ö — a királynő — szivének leg­drágább , 8 ezen loyális népének bol­dogsága s jólléte. Az „országon kí­vüli fény“-ről nincs szó, a „gloire“ nem tar­tozik az angol politika czéljai közé, ő a szilárd valóság felé törekszik, a fénylő csalódást pedig másoknak hagyja. A franczia törvényhozó testület ülésszaka egy­előre be van fejezve, egyéb teendője nem volt, mint a választások megvizsgálása és ezt­­ tette? De hogy tette! Midőn Olivier, a fiatal ellenzéki követ egy bizonyos választás körüli törvényte­len eljárás közelebb fürkészését követelte, az­zal feleltek neki, hogy az illető követ önkény­­tesen visszalép s midőn Olivier önálló indít­ványt akart tenni, azzal ültették le, hogy a tör­vényhozó testületet semminemű „kezdemény“ nem illeti. . . . Már igy aztán könnyű, 24 óra alatt puttonnal hozni a határozatokat. Míg a törvényhozó test e roppant munkát vé­gezte, a végrehajtó hatalom a „Presse“t fölfüg­gesztette, egy czikk miatt, melyet ezen lap december 3-dikán hozott Carnot és Gondchaux ellen, mivel ezek az esküt megtagadták. Egyéb­iránt a „Pressé“ vel talán csak­ úgy bántak, mint a hajdani „Assemblée Nationale“al, melyet a múltkori választások előtt felfüggesztettek, hogy azon úgy is izgatott (!) időben ne izgágáskodjék. Miután a halál vagy eskümegtagadás által üre­sen maradt követi helyek számára hallomás szerint december második felében történnek az utóválasztások, talán a „Tresse“ is csak „ex nimia cautela“ jön legalább ideiglenesen odább lódít­­tatva.Avis — a többi franczia lapoknak! A keleti ügyekről ma nem szólunk, mert hogy a divánok külföldi fejedelem nélkül magát az uniót sem akarják, azt már jelentettük, s hogy az „északi méh“ megc­áfolja a „Kreuz-Zeitung“ amaz állítását, mintha Oroszország az unió ügyé­től elpártolt volna, annak semmi fontosságot nem tulajdonítunk, miután az orosz udvari lap a sz.-pétervári kabinet valódi szándékára nézve is csak annyit tud mondani, hogy az a titok. Ez talán az „északi méh“ első állítása, mely­nek mindenki föltétlen hitelt fog adni. A SALÉTROMTERMELÉS MAGYARORSZÁG­BAN, TEKINTVE A LEGÚJABBAN NYUJ­­TATOTT KEDVEZMÉNYEKET. É­LTk. Elismert nemzetgazdászati elv, hogy minden iparág, mely az előbb fönnállott meg­szorítások alól fölszabadul, örvendetes fejlődés­nek , különös virágzásnak indul. Ezen elvből in­dulva a salétromtermelésnek is, mely 1853-ban szűnt meg az államegyedárasság fönntartott tár­gya lenni, különös fejleményt lehete jósolni, fő­leg Magyarországban, hol ezen, most már sza­bad üzlet hazánknak minden tekintetben áldott földön dúsan leli sikerülésének biztosabb köze­geit. Pedig tekintve azon kedvezményeket, me­lyek a salétromtermelőknek legújabb intézke­dések nyomán a katonai kormány részéről nyúj­­tatnak, nem egészen alap nélkül sejthetjük, hogy az egyedárasság megszüntetése ez iparágnál nem idézte elő ama fejlődést, mely méltán volt várható. Sajnos, hogy az itteni kereskedelmi és ipar­kamra utolsó fölötte tanulságos tudósításában nem terjesztette ki e tárgyra is közhasznú figyel­mét, sajnos, hogy a salétromtermelésnek fejle­ményét nem vonta alapos észleleteinek körébe, minthogy az e tárgyra vonatkozó adatok teljes hiányában nagy szolgálatot tehetett volna, mind az egyes földbirtokosoknak, mind a salétromra leginkább szoruló közigazgatásnak. A salétrom­termelés az egyesekre nézve épen oly előnyös, mint katonai s általános iparüzleti tekintetből fontos lévén, mi ezen hasznos foglalkozásról, te­kintve az abból a vállalkozókra úgy mint a köz­jóra háramló előnyöket és a legújabban enged­ményezett tetemes­ kedvezményeket, röviden kívánunk értekezni, talán lesznek földbirtoko­saink közt, kik áthatva ez iparüzlet hasznos voltától, azt megragadni készek leendőnek. Hazánknak nem csak ama vízjárta tájain, me­lyek a szépen haladó szabályozási munkálatok folytán válnak mocsár­mentesekké, hanem az egész Tiszavölgyön és a Fertő környékén fe­lette alkalmas terek találtatnak salétromterme­lésre. Miután a salétrom az arra alkalmas por­­hanyós földön kipárolgás utján magától úgyszólva keletkezik, s a seprőhelyeknek tisztítása, és a rögföld ebbeli termő erejének gyámolitása se fölötte nagy gondot, se különös költséget nem igényel, a salétromkészítés a földiparnak egyik legjutányosb nemét képezi. A salétromos föld, kivéve a dohányt s burgundi répát, melynek elseje csak bizonyos megszorítá­sok mellett termeszthető, az utóbbi pedig mező­gazdasági viszonyainknál fogva csak ott szokott termesztetni, hol történetesen czukorgyárak ke­letkeznek, egyéb hasznos növények előállítására rendesen kevésbbé alkalmas, a birtokosnak ér­dekében fekszik tehát, hogy a földe felszínén lel­hető becses természeti kincseknek okszerű gyűj­tése által telkéből a lehető legnagyobb hasznot merítse. Tisztán tartott seprőtéreken a salétrom több éveken át nyerhető, csak a föld a buján díszlő gaztól megszabadíttassék, és a seprőtérek javí­tására némi gond fordíttassék. A göröngy gyak­ran felporhanyítandó , hamuval , iszappal vagy utczai sárral, istállói földdel, erdei hulladékok­kal, elporhadt fürészporral vagy effélékkel, szük­ség esetében kövér kerti földdel ellátandó, s többször vízzel, vagy még inkább hugygyal meg­locsolandó. A salétrom seprése, annak más sók vagy anyagoktól való elválasztása s meg­tisztítása okszerű kezelést, helyes eljárást tételez fel, minthogy különben a termelési költség na­gyobb részt em­­­eli a tiszta jövedelmet, és ez üz­let csak úgy válik előnyössé, ha a salétrommű­vek műtani szabályok szerint felállítják, ha a salétromnak termelése, valamint az üledékek­nek ápolása a megkívánt ügyességgel megy végbe. Miként és mi módon történhessék ez, arra egy rövid és velős oktatás jelent meg 1856-ban a bécsi udv. és államnyomdában. A seprőtereknek kellő elrendezése és föl­szerelése kevés költségbe, a salétromkészítés pedig csekély munkába kerül, s bő jövedelem­mel kecsegtet, mert czélszerű kezelés mellett egy egy holdra 20 egész 24 mázsa tiszta salétro­mot lehet fölvenni, mi 560 egész 672 frtnyi be­vételt eredményez, mely nyers jövedelem más gazdasági mód mellett nem egykönnyen re­mélhető. E jövedelmen kívül, mely a közönséges be­váltási ár után foly, nálunk még egyéb bevéte­lek és részint pénzbeli részint segélyzési ked­vezmények is biztosítvák a termelőnek, melyek­­ legújabban az ország több vidékeire terjesztet­tek ki és nevezetesen tágíttattak, mikről azonban legközelebbi czikkü­nkben szólandunk. Mi itt még csak a belföldi salétrom-termelésnek meny­­nyiségét, valamint az e termelénynyel való for­galom nagyságát kívánjuk az „Austria“ czimű heti­lap múlt évi folyamában foglalt kimutatás nyomán szemügyre venni . Az egész birodalomban beváltás alá került salétrom 1845- ben 1846- ben 1847- ben 20,922 mázsára vágott 22,117 21,553 29,172 41,161 37,960 37,615 miből évenkint 1—2000 soknak engedtetett át. A külföldről való behozatal is tetemesen emel­kedett , midőn 1845 előtt alig egynéhány száz mázsa hozatott be külországokból, 1847- ben 1,630 mázsa került be onnan kívülről 1848- ban 4,724 „ „ „ „ 1849- ben 2,750 „ „ „ „ 1850- ben 9,858 „ „ „ „ 1851- ben 17,747 „ „ „ „ 1852 óta a salétrom külön nem fordul elő a vám­­jegyzékben, s így annak behozatala számadati­­lag többé meg nem határozható, valószínű ada­tok alapján azonban föl lehet venni, hogy az eb­béli évi szükséglet jelenleg az egész birodalom­ban mintegy 50.000 mázsára tehető, mi körülbe­lül egy másodfél milliónyi beváltási öszletet vesz igénybe. Mennyi esett a fönn elősorolt termelési mennyi­­­ségből Magyarországra, a szükséges adatok hiá­nyozván biztosan nem állíthatjuk. Fényes is csak a nagykállói és nyíregyházi főzőházaknak, és Debreczen városának nyereményét s azt is csak megközelítőleg 5000, illetőleg 3000 mázsával ha­tározza meg, hazánk salétrom-termésére általán csak azt állítván, hogy az számos s nagy fiöző­­házainkban oly mennyiségben tisztíttatik , mi­szerint a királyi kincstár mindig halmozott ösz­­szeget tehet tartalékba, s az országból évenkint több ezer mázsa vitethetik ki. A kivitel hajdan csakugyan tekintélyes volt, mert mig a közben­ső vámsorompók fennállottak, jelesen 1842-ben 5224 mázsa , 1843 ban 3528, 1846-ban 2079 mázsa szállíttatott ki a többi örökös tartományok felé. 1850- ben 1851- ben 1852- ben 1853- ben mazsaegyes magáno- SZ. December H. tesj. A mai szent ünnep miatt a következő szám csütörtökön dec. 10-n jelenik m­eg. Tiszavölgy, nov. 30. ■—k— Kész töltéseink egy része — Saradtól a sajfoki átjáróig — 15,555 folyó ölnyi hosszban e hó 23-kán és a következett napokon collan­­dáltatott. — Hiszszük, mikép a vizsgáló cs. k. bi­zottmány, valamint az eljárásnál jelen volt meg­hívottak, szabályszerüleg épített nagyszerű véd­­gátakról csak kedvezően nyilatkozhatnak, mert e védmű honunk diadalemléke , — mely a ma­gas kormánynak erre vonatkozó intézkedései czélszerüségét,— művezető osztálymérnök Fodor János úrnak szaktudománynyal párosuit ügyviteli buzgóságát, — az érdekelt tagok ernyedetlen áldozatkészségét, a társulati tisztviselők lanka­datlan éberségét, és fáradozását, — vállalkozó Weisz János úrnak ügyszeretet-villanyozta ha­talmas tetterejét, de még a tiszavidéki népnek is—ritka munkaképességét az utókornak áldás­teljesen hirdetni fogja. E collandált vonal most készen várja, a mi jöni fog, hogy a Sarud, Nana, Köre, Tárna Sz. Miklós, Pély, J.- Kisér, J.- Apá­tia­, Süly, J-- Ladány s még több határokra ro­hanni szokott vizáinak alját állja. A múlt oct. 26-kán J.­ Kiséren tartott közgyű­lésünkre beadott igazgatói és mérnöki jelenté­sek szerint már akkor egész Nagy-Kürüig, 26,305 folyó és hosszú töltéseink voltak készen 162,552 köb­öl tartalommal, — azóta Nagy Kürün alul a Szóró felé folytattatott a munka , és igy roppant erővel haladunk Fokoró és Szolnok felé: — Jól megy minden , csak pénzünk nincs! A mondott gyűlésen nagy számmal jelen volt ér­dekeltség határozata szerint — „mivel az egy­letnek ez alkalommal kimutatott tartozásai letisztázása, úgy a folyó és a jövő évbeli ki­adások fedezése végett 226 ezer pártra van szüksége, azért a 147,348 holdnyi ártér után — holdanként újabban 1 frt 32 kr vettetik ki úgy, hogy ezen illeték fele jövő január 1-én, a má­sik fele pedig május 1-jén fizettessék be az ér­deklett birtokosok általi,az egyleti pénztárba, mihez képest igazgató- számvivő ezen újabb il­letéket az ártérre szokott mód szerint kivetni, és e kivetésről az illető birtokosokat jó eleve sze­­rintkezés végett értesíteni fogja.“ — E kivetés már megtörtént, és a 108 érdekelt birtokos is-

Next