Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)
1858-01-01 / 1. szám (299. szám)
Pest Fentek, 209 Szerkesztői iroda: Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben :félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI HÍRLAP“ alulírottnak kiadásában jelenvén meg, ez bátorkodik a t. ez. közönséget előfizetésre felhini. Valamint eddig, úgy ezután is főfeladata lesz e lapnak, hazaszerte tisztelt nevű irók s számos eredeti levelezők becses közremunkálásával mind rovatainak élénk változatossága, mind tartalmas eredeti czikkei és levelezéseinek gazdagsága, mind végre érdekes tudósítások és távirati sürgönyök gyors közlése által a t. olvasó közönség azon kedvező méltánylatát, melyben e folyó éven át részesülni szerencsés volt, jövőre még inkább kiérdemelni. A magyar érdekeknek, viszonyoknak és eseményeknek különös tekintetbe vétele és megvitatása, a leghitelesb s legbővebb források és tudósítások használása mellett, marad ezentúl is e lap főtörekvése. A Tárcza a tudomány, irodalom és művészet köréből vett czikkeinek tartalmassága, s érdekes változatossága valamint ítészeti rovatának részrehajlatlansággal párosult alapossága által fog igyekezni tanulságos és mulattató olvasmányt nyújtani. , A „Budapesti Hírlap“ mint hivatalos lap, a hivatalos hirdetések, földtehermentesítési, kárpótlási ügyek stb. közlése által nemcsak a cs. kir. hatóságoknak, hanem magántisztviselők-, ügyvédek-, földbirtokosok- és a legtöbb kereskedők és üzleti egyéneknek is nélkülözhettem Az előfizetés történik: Budapesten e lap kiadó-hivatalában (egyetem- utcza 2. sz. a. takarék-pénztár-épületben). — Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál és postakiadóságnál. Az öszvegnek — a lapküldési késedelem illetőleg félbeszakadás kikerülése végett — mennyire lehetséges, még e hó folytában leendő bérmentes beküldése követvén. IBS 1 & f JL * d ♦ ‚*‡ «g i Jt'«» 1 ^ JL 0S· 3jc s Az országos hivatalos lap e czim alatt Postán küldve január—junius félévre . . . „ „ januar—martina évnegyedre . Budapesten házhoz küldve január—junius félévre. . . „ „ január—martius évnegyedre . Január 1. 1858. Előfizethetni helyben, a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utaza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. 10 frt pengő pénzben ® » I» » ® » it n 4 „ „ „ EMICH GUSZTÁV, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. TARTALOM : Hivatalos rész. Nemhivatalos rész. Császárné Felső ajándéka. — Visszapillantás az 1857-i külpolitikára. — A jelen válság. — A „Monetary s Credit Office“ Londonban. Levelezések:Bécs(A dec. 2-diki ukáz). Kerecsend (birtokrendezés). Nagyvárad (Borkereskedő társulat ügye). Napihirek és események. Austriai birodalom. (Főherczegi látogatás Milanóban. — Jó hir Vogel utazóról. — Redcliffe lord; Küsföld : Anglia (Az Indiabill tartalma. Ministeri módosítás). Olaszország, Földrengés.) Dánia, Portugália, Oroszország. (Új siker a cserkeszek ellen.) Távirati sürgönyök. Gazdaság, ipar, kereskedés. Dunavizárlás. Megérkeztek. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége egy kölcsönnek a tisza-szabályozási egyletek részéről munkálataik gyorsabb kivitele végetti fölvételét illetőleg a kereskedelem, ipar és középitkezések ministeréhez következő legmagasb kéziratot kibocsátani méltóztatott: „Kedves lovag Toggenburg! Azon szándékban , hogy a Tiszaszabályozás közhasznú vállalatát előmozdítsam és annak gyors kivitelét megkönnyítsem, továbbá hogy magyar királyságom és a Szerb-vajdaság s Temesi-bánság lakosainak jóllétükről a gondoskodásom újabb jelét adjam, a tiszai egyletek képviselőinek kérelmére helybenhagyom, hogy azok összeköttetésben ezen képviselőkkel tizenöt millió forint öszszegig kölcsönt vegyenek föl és hogy az államigazgatás a kamatok s a tőke törlesztésére megkívántató törlesztési hányadok pontos visszafizetéséért kezességet vállaljon. Az ezen biztosíték folytán az államigazgatás részéről történt minden fizetésért ennek a szabályzó egyletek az egész kölcsönöszszegből kapott részösszegek aránya szerint maradnak mint adósok fizetéskötelesek, s a kamatfizetésre és törlesztésre megkivántató összegek az egyes szabályzó szakaszokra (Consortien) az 1856 oct. 9 -i törvény rendelete szerint (b. t. 1. 194. sz.) kivettetnek és a kölcsönnek különös zálogfedezetül szolgáló járulékösszegekben behajtatnak. A kölcsönösszegeknek a szükség szerinti hováfordítása a szabályzó egyletek meghallgatása után történik, és a tiszaszabályozási központi felügyelőség által erre nézve évenként beadandó számadás a tiszai egyletek képviselői által megbírálandó s aztán közzéteendő. .Ezen rendelet végrehajtásánál ön egyetértésben bel- és pénzügyministereimmel fog eljárni, a kölcsön megkötése iránt kezdendő alkudozások eredményét pedig Nekem megtekintés és határozat végett fölterjesztendi.“ Bécs, dec. 27. 1857. Ferencz József, s. k. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. é. dec. 24-iki legfelsőbb határozata által Grabányi Sándor nagyváradi országos főtörvényszéki tanácsost, a nagyváradi úrbéri főtörvényszék ülnökévé és előadójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. é. decemb. 16-ki legfelsőbb határozata által dr. Schenkl Károly prágai gymnasiumi tanért, a classikai nyelvészet rendes tanárává az innsbrucki egyetemnél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. decemb. 23 ki legfelsőbb határozata által a sopronyi társaskáptalannál őrkanonokká Rách Ferencz kanonokot és városi lelkészt ugyanott, és kanonokká Hodich Ferencz alesperest és barkaui lelkészt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. F. é. dec. 9-én a bécsi cs. k. udvari és államnyomdában a birodalmi törv. lap LI. darabja megjelent és szétküdetett. Tartalma : 241. szám. Kibocsátványa az igazságügyministernek 1857. dec. 22-éről, mely által egy önálló kereskedelmi törvényszéknek felállítása Prágában s életbeléptetésének határideje közzététetik. 242. szám. Kibocsátványa a pénzministeriumnak 1857. dec. 22-ről — hatályos az összes koronaországokra, a répaczukoradó kölcsönzéseinek személyes kezesség melletti megadását illetőleg. 243. sz. Rendelete a kereskedelem, közmunkák és közlekedés, továbbá a pénzügyek ministeriumainak 1857 dec. 25-ről hatályos az összes koronaországokra, — a postán küldött belföldi bélyegköteles nyomtatványok körüli teljesített bélyegkötelesség ellenőrzéséről. 244. sz. Rendelete a bel- és igazságügyministeriumoknak 1857. dec. 24-ről, mely által a Horvát és Tótországban felállítandó úrbéri törvényszékek hivatalos működésének kezdete közzététetik. NEMHIVATALOS RÉSZ. Császárné Ő Felsége ács. k. katonatisztek vagyontalan árva leányai nevelésére Sopronban fennálló egyletnek 100 ftot átadatni méltóztatott. Pest, január 1. (Visszapillantás.) Szívemelő szokás az, hogy az ember, mielőtt kedves halottjaitól végképen elbúcsúznék, azokat még egyszer a gyásznyoszolyán kiállítja, hogy mindenki, ki az élőt ismerte, még egyszer és utólszor pillanthasson a megmerevült vonásokba, a bezáródott szemre, a halvány ajakra, az egész arezra, melyet talán nem méltatott egy egy futó pillantásra, mig még remény vola ez arezet akárhányszor is láthatni, mely azonban eltörölhetlenül belevési magát az emlékezetbe, midőn tudjuk, hogy a koporsó födele nem sokára örökre elvonandja elölünk.... így állunk ma egy nagy halott — az 1857. év — gyászpadja mellett s komoly eszmélődéssel tekintünk rá; nyugalmas, befejezett kép az, mely most előttünk fekszik, a mozgalom benne megszűnt, az események csendes sorban állnak egymás mellett s a történet sírboltjában kész a hely az új koporsó befogadására. Vegyünk magunkkal néhány eleven emléket a holt évből, szedjünk néhány nefelejtset az elszunnyadt esztendő sirhalmáról! Nem mondhatni, hogy a leáldozó év azoknak egyike volt, miknek külsején a nagyszerűség bélyege félreismerhetlenül ki van nyomva; nem tudnánk akárcsak egyetlen világrázó eseményt megnevezni mely ez esztendőt az „epochalis“ok sorába emelné; de az emberek közöl sem azok a legfontosabbak,kik zajjal s pompával lépnek föl s a kik a történet szövőszékén dolgoznak, azok a küléletben sokszor igenigen szerény szerepet játszanak. Végre is minden év az, minek lennie kell, a múltaknak gyermeke, a jövendőknek szülője, s a nesztelenül lepergők sokszor a legfontosb események csiráját hordják magukban! Az 1857-ik évi közvetlen elődjétől azon föladatot vette át, hogy a párisi szerződést valósítsa. Ha e föladatot gyorsan s minden nehézség nélkül megoldja, egyszerű függelékét képezte volna 1856 nak, minden önálló jelentőség nélkül; fontosságának nagy része épen azon nehézségekben áll, melyek ama föladat gyors megoldását gátolták. E nehézségek kétségtetelenné tették, miszerint a helyzet végképeni megalakulásától még elég távol állunk s hogy a béke még nem bírt a papírról a szivekbe átmenni. A stuttgarti és weimari találkozások nem voltak egyéb mint nyilvános jelei azon törekvésnek, mely az eseményekben s viszonyokban rejlő nehézségeket a személyes tekintély súlya által le akarta győzni ; mindnyájan tudjuk , hogy ez nem sikerült s ha a nap legégetőbb kérdésében, a dunafejedelemségiben , az egyetértés talán mégis létrejövend, ez semmi esetre sem mondható ama találkozások eredményének. A fejedelmek jóakaratukat tanúsították, azon akaratukat, mely a lenforgó egyenetlenségek kisimítására vala irányozva, hanem midőn egymásnak kezet nyújtottak, mintegy ösztönszerüleg érezték, hogy a barátság, mely e kézszorításban nyilvánul, az egyéni érzület határain túl nem megy.... Minő más eredménye lett volna ily összejöveteleknek néhány évtizeddel ezelőtt! E fejedelmi találkozások még az apró diplomatiai csetepatéknak sem bírták elejét venni, s ezek úgyszólván az év utolsó órájáig szakadatlanul folytak, főleg a Bosporus kies partjain, melyek a diplomatiának majdnem kizárólagos arénáját képezték. Francziaország , Anglia s Austria e tusák közepett mindig első sorban állt, míg Oroszország , hacsak lehetett, háttérben tarta magát. Talán a keleti háború utó fájdalmaiban siülödik ? Nem, ő fenáll ,megfogyva bár, de törve nem is titkos kárörömmel nézi, mint tépik egymást azok, kik csak nem rég az ő vesztére egyesültek vala. Mintegy láthatlan kézzel működvén, először az áprilisi, azután a decemberi szövetséget szétrepeszté, vagy jobban mondva nem ő szakítá el egymástól a szövetségeseket — minek az erőpazarlás ? — hanem békén nézte, mint válnak el önkényt egymástól. E perekben egyetlen európai szövetség sem létezik; az angolosztrák és az oroszfranczia viszony egyaránt homályos és ingadozó ; mind a kettőnek csak jövőben kell végképen megszilárdulnia s határozott alakot nyernie vagy felbomolnia. Nem kész új építmények ezek , hanem ideiglenes hajlékok, mik a szerteszét heverő omladékokból úgy a hogy összeállíttattak, hogy legalább a legzordonabb időjárás ellen némi oltalmat nyújtsanak. Ha nézetünk nem csal, akkor az eldöntés e perezben Poroszország kezébe van adva s minden attól függ, képes-e a beteg király a kormányt újra állítani, vagy kénytelen leend-e a helyettesítést megújítani, természetesen a helyettes hatalomkörének tágításával. Poroszországnak e perezben úgyszólván csak administratív kormánya van; ha ismét politikai kormánya lesz, ha tevékenyen belenyúlhat az átalános európai viszonyokba, akkor ezek mindenesetre határozottabb alakot is fognak ölteni. A másodrendű államok úgyszólván csak beméletet éltek ; Belgiumban és Piemontban az alkotmányosság következetesen — többé kevésbbé viharosan- járja a maga útjait, Spanyolországban a koronaörökös születése elnapolta a heves párttusákat, a német középállamokban pedig politikai tusákról úgy sincs soha szó. Egyedül Oroszország belpolitikája tett egy nagy, epochális lépést, midőn a rabjobbágyság megszüntetését kezdte. Ez azon kevés események egyike, melyek már magukban véve s a lehető következményektől elnézve is teljesen érdemesek a történetíró figyelmére. Az indiai háború lassan bár és széles vérnyomokat maga után hagyva, de mégis szakadatlanul a kivánt czél, az angolok győzelme felé halad; Delhi elesett, Luknó fölmentetett ; a tüzes üszkök kevesednek s lassanként majd a parázs is kihűl; kiváncsiak vagyunk azon phönixre, melyet az angol kormány a hamuból keletkeztetni fog. Még egy jellemző tüneménye a lefolyt évnek a pénzügyi és kereskedelmi válság, azon mámornak eltűnése, mely két világrész eszméletét majdnem két éven át lenyűgözte. — Gyökeres leend e a gyógyulás, tartós-e a kiábrándulás ? — Némely mértékletességi egyletek egyre leitatják az iszákoskodót, hogy az undor által meggyógyítsák. Aki ez év tapasztalásai után mégsem undorodik a szédelgéstől, azt csakugyan gyógyíthatlannak kell mondanunk !----------Ne vélje a nyájas olvasó, hogy e kevés sorban hű képét akartuk nyújtani a lefolyt évnek, erre ily rhapsodicus modor sehogy sem volna alkalmas, hanem a mint mondtuk, elmélkedve állunk az elhunyt év nyitott koporsója mellett s visszaemlékezvén életének egyes vonásaira, elbeszéljük azt, mi épen agyunkon keresztülvillan! Az események s évek hű rendszeres képét adni, nem a hírlap, hanem a történetíró, a chronista feladata, kinek mi csak napszámosai vagyunk ; mi az események folyamával uszunk, a hullám ma fölemel, holnap lesülyeszt; nádastul füvestül felkapjuk a gyöngyöket a viz fenekéről s biztos helyre lerakjuk ; utánunk jő a történetbuvár, a gyöngyöt kiszedi, a többit eldobja s nem gondol azon kézzel, mely számára szedegetett..........Ez a mi rendeltetésünk ! A mai szent ünnep miatt a következő szám vasárnap van. 3-n fog megjelenni-